Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-29 / 12. szám

Vasárnap 1981. március 29. A NAP kel - Keiet-Szlová- kia: 6.21, nyugszik 19.02 Közép-Szlovákia: 6.29, nyugszik 19.10 Nyugat- Szlovákia: 6.37, nyugszik 19.18 órakor A HOLD kel - 2.46, nyug­szik 11.40 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük AUGUSZTA ÉS MIROSLAV nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZURONYOKKAL SZEMBEN Hajdú András riportja ÖT ÉV TÁVLATÁBÓL Kovács ilona cikke ELINDULTAK A NAGY ÚTON Deák Teréz riportja A HAZA ÉPÍTÉSE ÉS VÉDELME OSZTHATATLAN FELADAT Gál László interjúja Ladislav Sádovsky elvtárssal, az SZLKP KB osztályvezetőjével MÚLT ÉS JELEN TALÁLKOZÁSA Molnár Angéla írása ELI&KA Frantiáek Stavinoha elbeszélése * Örömmel értesülünk az újságok hasábjairól vagy a közvetlen környezetünk­ből szocialista államunk idősebbek iránti gondosko­dásáról, ellátásukról, új, korszerű otthonok létesíté­séről. Nagy értéket képvisel egy jól felszerelt létesít­mény; nem minden város­ban nyílt eddig lehetőség, hogy esztétikus és kelle­mes környezetet biztosítsa­nak a magányos, önellá­tásra képtelen idős embe­rek számára. Furcsa tehát, ha az em­ber szomorúan és érthetet- lenséggel telve jön ki a lé­vai (Levice) korszerűen fel­szerelt nyugdíjasotthonból. A tágas előcsarnokba lépve egy szép és bizonyá­ra nem is olcsó mozaikkép­pel díszített fal mellett talál­ja magát a látogató. Gon­dolatban köszönetét mond a tervezőknek és a kivitele­zőknek, hogy pénzt és fá­radságot nem kímélve igyekeztek derűssé tenni az itt lakók környezetét. Ez a jó érzés addig tart, amíg a szemközti fal felé fordul, ahol a recepció melletti fa­lon már egy kevésbé ked­ves és Ízléses tábla lóg ezzel a felirattal: ,,A szé­gyen és dicsőség táblája " (!). Igaz, dicséretben alig- alig részesül valaki, ellen­APROPÓ ben a megszégyenítettek neve még apró betűkkel ír­va is épp hogy elfér a táb­lára. Megdöbbentett, hogy ilyesmivel találkozom ott, ahol a szeretetet és megér­tést, gyöngédséget, elné­zést óhajtják az emberek. Egy 90 éves néni pitye- regve mondta el ,.szégye­nének" okát: olyan előadá­son kellett részt venniük, aminek témáját nem értet­ték, és nehezükre esett fájós lábbal, hosszabb ideig ülni­ük. Egy másik néni az emlí­tett előadáson halkan ér­deklődött, hány óra, mert három napja diétázott és már nehezen várta az ebéd idejét. Ez a pár szó lett az ok a megrovásra, mivel a személyzet szerint sértet­te az előadókat a pusmo­gás. (Ha nehezen fegyel­mezhető gyermek ül az is­kolapadban, ő sem jut ilyen helyzetbe, hogy hetekig lóg­jon a neve holmi szégyen­táblán, pedig egy kisikolás nem él olyan zárt közös­ségben, ahol minden kis sérelem nehezen gyógyuló sebbé válik, és nincs mö­götte 70-80 kemény mun­kában és nemegyszer ki­zsákmányolással, meg­aláztatásokkal megélt esz tendö.)- Már egy hete attól tar­tok, hogy látogatóm jön, és meglátja a nevemet, mit gondol majd rólam?! - mondja aggódva a néni. Én inkább azt kérdez­ném, mit gondol a látogató azokról, akiknek nem fáj a magányos, munkában megöregedett emberek megalázása?! Nem jut eszükbe, hogy idővel ők is megöregednek és mások jóságára, szeretetére lesz­nek utalva? NŐNAPI MULATSÁG Egy bizonyos vállalat az idén úgy döntött, hogy eb­ben az évben nem a válla­lat területén rendezi meg a nőnapot. (A döntést a vál­lalat vezetői - kivétel nélkül férfiak - hozták.) Méltóbb helyen köszöntjük a nőket nagy ünnepük alkalmából! - jelentették ki, méghozzá nem akármilyen lebujbán ám, hanem a híres Kurta­csárdában! Igaz, hogy oda autóbusszal kell szállítani az ünnepeiteket, de a válla­latnak saját autóbusza van... No meg azért is kell vállalaton kívül ünnepelni, mert a vállalaton belül tilos a szeszfogyasztás, márpe­dig a nőnap alkohol nélkül nem nőnap, mondták a fér­fiak. Megindult a szervezés. Súgtak-búgtak, titkolóztak, megrendelték a menüt, minden személyre fél liter bort (elég lesz? - aggodal­maskodtak. A nők nem isz­nak meg fejenként fél litert, vigasztalták magukat), szegfűt (akartak) rendelni, de kiderült, hogy az drága, hóvirág viszont már egy ötösért kapható. A hóvirág is virág, mondták. Nagy lázban voltak. Nő­napelőkészítő bizottság alakult, két hétig naponta ülésezett, hogy semmi fennakadás ne legyen, a nőket az őket megillető kedvességgel vegyék körül - legalább ezen a napon. Aztán elérkezett a nagy nap. a férfiak kiöltözve... ... Egy hét múlva, ami­kor a férfiak megjelentek a munkahelyükön (az ün­neplést követően feltűnően sok volt a férfi betegek szá­ma) még jó ideig csak arról beszéltek, hogy milyen re­mekül sikerült az idén a nő­nap! Ugyanis háziasszonyi kötelességeikre hivatkozva a nők java része nem vett részt a tiszteletükre rende­zett mulatságon, s a kifize­tett ételt-italt valakinek csak el kellett fogyasztania... IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Szlovákia társadalmi-gazdasági fejlődé­sében elért eredmények szilárdan megala­pozzák nemcsaktovábbi felvirágzását, hanem egyidejűleg hozzájárulnak Csehszlovákia egységének és erejének, valamint nemzetkö­zi tekintélyének általános fokozásához is. Egyidejűleg előfeltételei annak, hogy a Szlo­vák Szocialista Köztársaság mind nagyobb mértékben hozzájáruljon az egységes csehszlovák gazdaság építéséhez és fejlesz­téséhez, valamint a következő években ránk háruló igényes feladatok megoldásához is. Előrehaladásunk fontos feltétele azoknak az igényesebb körülményeknek megértése, tiszteletben tartása, s a velük való megbirkó­zás, amelyekkel a nyolcvanas években kell szembenéznünk. Ebből következik a mind sürgetőbb követelmény, hogy jelentős for­dulatot érjünk el egész irányító, szervező munkánk módszereiben és hatékonyságá­ban, s az éles bírálat szemszögéből tekint­sünk gazdasági életünk számos területének súlyos fogyatékosságaira is. Pártunk és egész társadalmunk tudatában szilárdan rögzítenünk kell annak felmérését, hogy jó­val határozottabban és gyorsabb ütemben kell leküzdenünk a rutinságot, a beidegzö- dött szokásokat és radikális fordulatot kell elérnünk a hatékony intenzív fejlesztés irá­nyában, ha biztosítani kívánjuk a további társadalmi-gazdasági fejlődést, meg akarjuk őrizni és emelni kívánjuk népünk magas életszínvonalát. Felette politikai feladat ez, amelynek telje­sítésére kell elsősorban orientálni pártunk­nak, de egyben a Nemzeti Front valamennyi szervezetének, a szakszervezetnek, az ifjú­ságnak stb. figyelmét is. Erőnkből telik, hogy ezekkel a feladatokkal megbirkózzunk. Rendszeresen fejleszteni kell az intenzív po­litikai-szervező munkát, hogy az előttünk álló célok eléréséért vívott harc minden dolgo­zónk ügyévé váljon. A kommunisták, hazánk dolgozói nem első ízben kerülnek szembe a szocializmus építése során nehéz felada­tokkal. Arról van szó, hogy biztosítsuk ha­zánk fejlődését, a boldog és megelégedett életet a mostani és a jövő nemzedékeinek. Ez olyan cél, amelynek eléréséért érdemes har­colni. A kommunistáknak ma csakúgy, mint annyiszor a múltban, e küzdelem élére kell állniuk. Ebben a harcban a győzelem azon­ban feltétlenül megkívánja, hogy a közös műhöz hozzájáruljon mindenki, akinek szív­ügye szocialista hazánk további felvirágzása. Ezekből a szempontokból indul ki a CSSZSZK 1981-1985. évi szociális-gazda­sági fejlesztése fő irányainak tervezete, amely erre az időszakra nagy, igényes, de meggyőződésünk szerint reális feladatokat tűz ki. Örömmel fogadjuk, hogy ez a tervezet széles körű támogatásra talált a kerületi párt- konferenciákon s az önök kongresszusán is, egyetért vele a Nemzeti Front többi politikai pártja és társadalmi szervezete, valamint a munkakollektívák is. (Gustáv Husák elvtársnak az SZLKP kongresszusán mondott beszédéből.) A várost dél felöl megközelí­tő utast legelőször egy impo­záns épületcsoportból álló üzem látképe fogadja. Senki sem megy el közömbösen a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) baromfifeldolgozó előtt. Itt kerestük fel Takács Máriát a csomagolórészleg hu­szonöt tagú csoportjának ve­zetőjét, aki elismerten jó dol­gozó. Mindenekelőtt arra voltunk kíváncsiak, hogyan tud valaki olyan helyen mennyiségileg is, minőségileg is felfigyeltetö munkát végezni, ahol nem tá­rolhatják a feldolgozásra szánt „nyersanyagot“: csirkét, tyú­kot, kacsát, libát, pulykát. Az aznapi átvételnek és szállítás­nak pedig olyan „sajátossá­gai“ vannak, amelyek azt eredményezik, hogy a vízi-, és kaparóbaromfi nem mindig ér­kezik óraműpontossággal az üzembe. Továbbá, tiogy ezek a kisebb-nagyobb zökkenők a feldolgozók munkájára is ki­hatással vannak.- Ilyesmi valóban előfordul, nem is ritkán. Őszintén szólva nehezíti a munkánkat. Kivált­képp az enyémet, mert beosz­tásomnál fogva másokat is ar­ra kell ösztönöznöm, hogy a nehézségek ellenére végez­zék el aznapi teendőiket. Ez konkrétan annyit jelent, ha késve érkezik a nyersanyag, akkor a levágás, megtisztítás, felbontás, lehűtés, lecsepegte- tés után hozzánk a csomago- lóba is késve érkezik, sokszor pont akkor már éppen letelt a munkaidő. Az én kötelessé­gem az, hogy szóljak: „Asszo­nyok, nekünk még maradnunk kell, hogy becsomaguljuk és a hűtőbe tegyük az árut“. Per­sze, az illem kívánja, hogy ilyenkor megkérjem őket; ha nem tenném, akkor is marad­nának, tudják, hogy mi a köte­lességük. Pedig mondanom sem kell, hogy valamennyiüket várja a második műszak, a gyerekek. Ha kell munkaszü­neti napokon is bejövünk, csak hogy az üzem teljesítse tervfel­adatait. Takács Mária fő feladata, hogy irányítsa, szervezze a csomagolórészlegen a mun­kát. Az itt dolgozók a szállító- szalagon megérkezett végter­méket először alapos minő­ség-ellenőrzésnek vetik alá, majd szakavatott muzdulattal zacskóba teszik. Ezt követően dobozokba rakják, végül hűtő­be. Egy dobozba tizenkét ki­logramm áru fér. Az üzemnek ez a „terméke“ a nyugat-szlo­vákia kerületben kerül forga­lomba, de exportálnak a Szov­jetunióba, az NSZK-ba, Svájc­ba is. Ha zökkenőmentes a mun­ka, a csoportvezető is beáll az asszonyok közé, oda, ahonnét munkaerő hiányzik.- Ritkán dolgozunk teljes létszámban - mondja. - Ahe­lyett, aki hosszabb ideig hiány­zik, mondjuk gyermekgondo­zási szabadságon van, új mun­kaerőt veszünk fel. Az újonnan érkezett dolgozót én avatom be a munkába. Gyakran előfordul, hogy munkavégeztével a csoportve­zető még marad; pártgyülésre, megbeszélésre a szocialista munkabrigád-vezetökkel, a nőszövetség üzemi szerve­zetének a vezetőivel. Mint a pártbizottság tagjának, a munka verseny szervezése és a nőszervezet munkájának az irányítása a feladata.- Kilenc szocialista mun­kabrigád működik üzemünk­ben - magyarázza. — Egy már elérte az arany fokozatot, egy további ezért a megtisztelő cí­mért versenyez. Négy az ezüst-, három pedig a bronz fokozat várományosa. Az ö érdemeiről legékeseb­ben „A legjobb dolgozó“ üze­mi kitüntetés és a „Szocialista munka úttörője“ mezőgazda­sági és Élelmezésügyi minisz­tériumi kitüntetés beszél. KOVÁCS ELVIRA Ékes bizonyítékok

Next

/
Thumbnails
Contents