Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-22 / 11. szám
V Kassa (Kosice) történelmi városközpontjában 196 műemléképület található, amelyek karbantartásra és restaurálásra szorulnak. Tavaly erre a célra hárommillió koronát fordítottak. (Újsághír) N em önfuttatás és nem önámítás. Többnyire mások mondják rólunk, műépítészek, művészettörténészek és egyéb szakemberek, sokat látott, a szépet szerető külföldi turisták: világszerte kevés ország büszkélkedhet ennyi műemlékkel, s még ritkább az olyan, amelyben egymást követő korok változatos stílusú remekeiben gyönyörködhet az utókor embere. Valljuk be őszintén, ezzel a mérhetetlen értékű kinccsel nem mindig sáfárkod-* tunk jó gazda módjára. Nemcsak a háború vihara apasztotta, hanem - főleg Szlovákia területén - közvetlenül a háború után nem is szórványosan előforduló szemlélet is, hogy nem vétek hozzányúlni a volt urak, hercegek, grófok, bárók ingóságaihoz. S ez a szemlélet más, áttételes és leplezett formában, távolról sem olyan széles méretekben, ma is kísért. Egyesek közönyében, amely nem hajlandó tudomást venni róla, hogy amennyire csak képesek vagyunk, óvnunk kell a múlt örökségét, mert művészettörténeti értékein túl, sok-sok évszázadra visszamenően őrzi csodás művészek, varázslatosan ügyes mesterek, munkáskezek nyomát, olyan fantáziadús, páratlan tudásról tanúskodó és véres verejtékkel is kiérdemelt eredményeket, amelyek előtt illő a főhajtás, főként a mi világunkban. Mi tagadás, itt-ott „adót szedtek“ a meggondolatlan bontások is, amelyeknél nem vették tekintetbe, hogy nemcsak pótolhatatlan károkat okoztak a műemlékekben, hanem szegényebbé, foghíjasabbá tették a városképeket is, főleg a történelmi centrumokat, amelyek meghatározzák a városok építészeti arculatát, jellegét. Csak Szlovákiában jelenleg mintegy hét és félezer ingatlan műemlék, kastély, vár, köz- és lakóépület, népi, ipari és egyházi objektum szerepel a védett műemlékek állami jegyzékén. Ez az alapja és a kiindulópontja a történeti, régészeti, képző- és iparművészeti, illetve néprajzi kincseink intézményes helyreállításának, megőrzésének, fenntartásának és hozzáférhetővé tételének. S nem kevésbé a már említett káros szemlélet ellen folyó hatásos harcnak is. Ennek egyik „fellegvára“ az éppen három évtizeddel ezelőtt létrejött Szlovákiai Műemlék- és Természetvédelmi Intézet. Hol is kaphatott volna, ha nem is az indulásnál, „stílusosabban“ helyet másutt, mint Szlovákia fővárosa hosszú évek munkájával eredeti formájúvá varázsolt várának udvarában, a volt gazdasági épületek egyik ízlésesen rekonstruált és lakályossá vált szárnyában.- A műemlékekről történő konkrét gondoskodás a nemzeti bizottságok feladata. Ezt a tevékenységet különben az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma irányítja. Intézetünk, amely a minisztérium segédszerve, a szakmai-módszertani szervező munka tennivalóit látja el, kerületi, illetve fővárosi központjaira támaszkodva - vezet be a témába Michal Jurka mérnök, az intézet igazgatója. - Persze, a műemlékekről való gondoskodás függvénye nemcsak a helytelen nézetek, a közöny és a nem éppen érzékeny beavatkozások elleni eredményes harcnak, hanem az ország anyagi lehetőségeinek, a rendelkezésre álló kapacitásnak és a szakemberek számának is. Bátran mondhatom, hogy ebben a vonatkozásban fokozatosan fordulatot értünk el. Csak néhány kiragadott adat ennek érzékeltetésére. Még a 4. ötéves tervidőszakban is erre a célra mindössze 137,6 millió koronát fordíthattunk, de már a következő öt esztendőben csaknem hatszor annyit. A most zárult fél évtizedben egymillió 629 ezer koronával gazdálkodhattak az illetékes szervek és intézmények. S noha mindannyian tudjuk, mennyire feszült a helyzet főleg a beruházások területén, mégis, becslés szerint, a 7. ötéves tervidőszakban műemlékvédelemre csak Szlovákiában mintegy kétmilliárd koronát fordítunk... Megtudom, hogy a Művelődésügyi Minisztérium négy évvel ezelőtt dolgozta ki az állami műemlékvédelem szlovákiai továbbfejlesztésének tervezetét. Ennek alapján a műemlékeket három kategóriába sorolták. Az elsőbe, a legfontosabba tartoznak a műemlékvédelmi területek, illetve azok a műemlékek, amelyeknek rendkívüli kulturális és politikai jelentőségük van Szlovákia történeti fejlődésében. A másodikban szerepelnek a bizonyos területek kulturális-politikai, történelmi és társadalmi fejlődését jellemző építmények. A harmadikba kerültek az előbbieknél kevésbé jelentős, de az ország történelmi fejlődését nélkülözhetetlenül kiegészítő műemlékek. Ez a kategorizálás egyben útmutatásként szolgál, hogy mit kell előnyben részesíteni, minek kell nagyobb figyelmet szentelni.- Ennek keretében, anélkül, hogy elhanyagolnánk az egyéb tennivalókat, a gondoskodás dandárja főként a történeti városokra, az ún. városi műemlékvédelmi területekre összpontosul. Nevezetesen Banská Stiavnicára, Levocára, Bardejovra és Kremnicára - kapcsolódik bele a lseszélgetésbe Jozef Vicéi műépítész, az SZSZK kormányának meghatalmazottja e városok műemlékvédelmi munkálatai irányításában. - Köztudott - teszi hozzá -, hogy ezen a területen évek óta sokat tettünk és teszünk ma is. Fontos körülmény, hogy ma már általában pontosan tudják, hány müemléK állapota megnyugtató, s ezzel szemben hány szorul javításra, rekonstrukcióra, hány követel - szerencsére nem növekvő hányadban - sürgős intézkedést- Jelenleg a műemlékek 48 százalékának állapota kielégítő. Számolunk azzal, hogy az ezredfordulóra ez a hányad eléri a hatvan százalékot - az igazgató konkrét számokkal egészíti ki a mondottakat. A hangsúly manapság a karbantartáson, a kisebb méretű felújításokon, s nem a túlságosan költséges, átfogó jellegű rekonstrukciókon van. Ez megfelel a társadalmi lehetőségeknek és az igényeknek is. így ugyanis felújíthatóak a város- központok védett építményeinek lakásai is, amivel a többi között csökkenthető a termőföld elvonása lakásépítési célokra. A műemlékvédelemnek van egy másik oldala is. A felújításokhoz képzett restaurátorokra van szükség. S noha a Kézműipari Központ mellett működő részlegnek jelenleg csaknem hetven szakdolgozója van, akik évente nagyjából kilencmillió korona értékű munkát végeznek el és az illetékes szervek lépéseket tettek a restaurátorok intenzívebb képzésére is - ez még mindig kevés, a helyzet rózsásnak aligha mondható.- A jó két évvel ezelőtt megkötött gazdasági szerződések alapján segítségünkre jöttek az elismeden kiváló lengyel szakemberek - a megoldásnak, ha nem is a kulcsára, de az egyik módjára utal Jurka elvtárs. - Bardejovban például felújították Szlovákia egyik legszebb gótikus templomának, s Szt. Egyed-templomnak falfestményeit, Levoca főterén századokkal ezelőtti pompáját nyede vissza a 44. sz. épület homlokzata. Banská Stiavni- cán a Szentháromság-szobor másolatát készítik el, hogy a monumentális barokk alkotás eredetije múzeumba kerülhessen. Készítik a tervdokumentációt a kosi- cei Dóm restaurálásához is. A lengyel szakemberek egyik legjelentősebb vállalkozása a tíz évvel ezelőtt kiégett jasovi templomban J. L. Kracker megsérült nagyszerű freskóinak felújítása. Két kupolában már be is fejezték ezt a munkát... Az intézet - szervező, elméleti és módszertani munkássága, valamint az immár automatizált nyilvántartási rendszer felfektetése mellett - még egy fontos feladatot vállalt és eredményesen elvégzett. Feltérképezte az egyes műemlékeknek gyakran már-már a feledés homályába vesző képzőművészeti tárgyait. Ennek során például a rozsnyói (Rozna- va) járásban és a rimaszombati (R. So- bota) járás nyugati részében több falfestményre bukkantak az 1360-1430-as évekből, amelyek olasz mesterekre vallanak. A rozsnyói járási műemlékvédelmi igazgatás érdeméből ilyen falfestményeket tártak fel és felújítottak Pelsőcön (Plesivec) és Süvetén (éivetice). Ez is jelzi: a műemlékvédelem nálunk már semmiképp sem hasonlítható állóvízhez. De az sem vitás, hogy fodrozásá- hoz az eddiginél jobban járulhatnának hozzá egyes nemzeti bizottságok és a lakosság is, amire különben akad követést érdemlő példa. Nemegyszer ugyanis a társadalmi összefogás is segíthet legalább abban, hogy értékeinket a legszükségesebb módon - csekély befektetéssel és nagy buzgalommal -, akár ideiglenesen is, megóvjuk az időjárás viszontagságaitól a komolyabb károktól. Végső soron ez namcsak állami és közös társadalmi, hanem helyi érdek is, mert ki ne tudná, szebb, rendezettebb környezetben a közérzetünk is jobb. S ezen a területen nyilván a hatóságok is elnéznék, sőt elismerő szóval nyugtáznák az eddiginél gyakoribb és szenvedélyesebb lokálpatriotizmust. GÁLY IVÁN Az 1956-1959-es években felújított levocai városháza (H. Fialová felvétele) Jellegzetes kremnicai városkép (Foto: Miroslav Jurík) Lengyel restaurátorok dolgoznak a jaszovi freskók felújításán (Z. Benöková felvétele)
