Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-08 / 9. szám
Barrandovi kockák □ Kladnón március 22-e és 26-a között rendezik meg a csehszlovák filmszemlét. Célja, hogy a tavalyi év filmtermését - csaknem ötven alkotást - bemutatva értékelje filmművészetünk helyzetét, tendenciáit, kijelölje a továbblépés útját. A szemlén jobbára olyan cseh és szlovák filmeket tűznek műsorra, amelyeket a nézők eddig még nem láthattak. xxx □ Pártunk megalapításának 60. évfordulója tiszteletére a barrandovi stúdió művészei filmet készítenek Josef Hybes- röl, a cseh munkásmozgalom egyik úttörő egyéniségéről, aki az Októberi Forradalom után csatlakozott a marxista baloldalhoz, és 1921-ben részt vett a kommunista párt megalapításában. Az alkotást Václav Ma- téjka rendezi. A főszerepet Petr Stépánek játssza. xxx □ Václav Worlícek az évekkel ezelőtt bemutatott nagysikerű Erjedő bor után elkészítette az Érett szölőfürtöket, mely a korábbi alkotás szabad folytatása. A vígjáték cselekménye egy dél- morvaországi falu szövetkezeti dolgozói között játszódik. A földművesszövetkezet volt vezetőjének konfliktusa támad az új elnökkel, aki visszaél beosztásával s a szövetkezeti vagyont saját meggazdagodására fordítja. A főbb szerepeket olyan népszerű cseh színészek alakítják, mint Vladimír Mensík, Frantisek Némec, Milos Ko- pecky, Iva Janzurová, Jiri Sovák. xxx □ A cseh és szlovák filmesek együttműködésében készült Signum laudis után, mely nyáron a Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztiválon födíjat nyert, Martin Holly, a film rendezője újabb közös vállalkozásba kezdett. Éjszakai lovasok című alkotásának cselekménye az első világháború befejezése után, 1918-ban a szlovák-lengyel határ mentén játszódik. A rendező az itt élő emberek sorsát elénk tárva hiteles képekben mutatja be az akkori viszonyokat és mérhetetlen nélkülözést. xxx □ Csehszlovák-francia közös vállalkozásban - Claude Weisz rendezésében - film készül Apollinaire költőről. Az alkotók nem arra törekszenek, hogy időrendi sorrendben mutassák be e jeles egyéniség életét, ro- mantizálják személyiségét vagy elemezzék-értelmezzék - költészetét. Életének egy-egy apró mozzanatát fölvillantva, mozaik-kockákból építik fel a filmet, melyben a valóságot költői látomások szövik át, s ezekből bontakozik ki az avantgardizmus élenjáró képviselőjének alakja. A költőt Rufus francia színész személyesíti meg. A filmben angol és cseh művészek is szerepet vállaltak; többek közt Jana Brejchová, Véra Galatíková, Jiri Lábus. Az alkotás címe: Dal arról, akit senki sem szeretett.-ymE vekkel ezelőtt, amikor először találkoztunk, alig beszéltünk másról, mint a Macskajáték Egérkéjéről, és most, amikor Bodnár Erika újra itt ül előttem, egy belvárosi kávéház délelőtti csendjében, ismét Örkényre terelem a szót, s a régmúlt emlékek ma is frissek, közeliek lesznek.- Egy szolnoki próba után megbeszélést tartottunk, amelyen Örkény is részt vett, s elmondta, kit milyennek látott a nézőtérről. Jól megjegyéztem a szavait, mert rettentő boldoggá tett azon a na-' pon. Tudom, hogy jó szerepet Írtam, azt viszont nem gondoltam, hogy ennyire jót, mondta bókolva. Csak később tudtam meg, hogy azért ült be annyiszor az előadásra, mert olyan apróságokat fedeztem fel ebben a magányos, szere- tetre éhes lényben, amelyek a darab megírása során elkerülték a figyelmét.- Végül is milyennek ismerte meg Örkényt?- Olyan volt, mint az írásai. Víg kedélyű, kicsit szarkasztikus, s mert akkor már nem is volt olyan fiatal, megengedte magának, hogy jóindulatú legyen az emberekhez.- Egérke is ilyen pontosan él az emlékezetében ?- Most olyat mondok, amit vagy elhisz, vagy nem Nem tudom, milyen volt. És azt sem, hogyan csináltam. Első éves színésznő voltam, amikor Székely Gábor rám osztotta a szerepet, s nem voltak különösebb elképzeléseim, inkább az ösztöneim irányítottak. Nem szégyellem bevallani: tudatosan nem sok közöm volt Egérkéhez. Egyszer sem fordult meg ekkor a fejemben, hogy sírni is, nevetni is lehet rajta. Szinte sodort magával a szöveg, annyira elengedtem magam, és azt hiszen, ez volt az egyetlen érdemem. Két-három évenként ha beugrók valaki helyett, mindig rá kell jönnöm, hogy semmi sem rögződött a szerepből. Nekem mindig az a legfontosabb, hogy tudjam, mit miért csinálok, mert az ösztöneim könnyebben és előbb működnek, mint az agyam.- Ne haragudjon, de a szavaiból arra következtetek, hogy az ön esetében improvizálás a színpadi játék.- így igaz Vállalom.- A felvevőgép előtt is lehetőséget talált már a rögtönzésre?- Szörény Rezső Tüköiképek című alkotásában egy pszichológust játszottam; szótlanságából kellett kimozdítanom egy lányt, aki torkig volt az élettel. Ezt a szerepet Jana Plichtová alakította, aki véletlenül éppen pszichológusi diplomával került a pályára, így aztán pontosan ismerte az ilyen ember személyiségét. Lénye, érzékenysége közel állt hozzám, szerepe szerinti makacs hallgatása azonban nemegyszer feldühített. Aztán fokozatosan eljutottam a felindultság olyan fokára, amelyen az érzelmeink labilissá váltak, s akkor éreztem meg, mit hogyan kell tennem.- Szörény Rezsővel azóta újabb filmeket forgatott. A BÚÉK- ben egy zárkózott nőt játszott, aki a szilveszteri mulatozás mögött is kétségbeesést érez.- Ilyenek a magányos emberek .. Aki egyedül marad, s következetesen akar valamit, az magához is, másokhoz is kíméletlen, elveszti simulékonyságát és az érzelmei is ,,megkeményednek“.- Volt önnek is ilyen időszaka? Tétovázás nélkül vágja rá, hogy igen.- Hogyan viselte?- Hol könnyebben, hol nehezebben A főiskolán könnyebben, mert sok barátom volt, aki feloldotta a magányomat. Amikor kilenc évvel ezelőtt megszületett Balázs, a fiam, vidéken dolgoztam, s ez fárasztó volt, mert senki sem állt mellettem. „Amikor megszületett a fiam...“- A közelmúltban bemutatott Boldog születésnapot, Marilyn című filmben egy majd-csak-lesz- valahogy elvet valló ember magatartását öltötte magára, aki kedves is, remek is, csak éppen tehetségtelen.- Szörény eredetileg más szereppel akart megbízni, azt mondta, majd fölhív. Aztán megfeledkezett rólam és végül ezt a figurát osztotta rám. Együttműködésünk most is kellemes volt, mert pontosan ismerjük egymás gondolatmenetét.- A magánéletben kik állnak közel az egyéniségéhez?- A zárkózott, kicsit gátlásos, de értelmes embereket ugyanúgy kedvelem, mint a nyílt, teljesen gátlástalan, nem feltétlenül okosat. A barátaimra gondolok, akik hasonlítanak rám, vagy éppen különböznek tőlem. Sajnos, szeretem a végleteket és nehezen viselem el az egyszerű hétköznapokat. Jó pár évvel ezelőtt családra, kiegyensúlyozottságra vágytam. Ma már tudom, hogy ezt is fenntartással kell venni, s nem szabad csak erre feltenni az életünket. Ebből a szempontból nem vagyok derűlátó. Jó házasságban élek, mégsem tenném tüzbe a kezemet. Inkább keresem azokat a dolgo(Máté Magda felvétele) kát, amelyekért égek, amelyek lekötnek.- Nehéz eset, nem gondolja?- De. Tudom. A családom is nehezen visel el, amikor ilyen össze-vissza vagyok. Ráadásul, ha nem játszom, még szétszór- tabb a lelkivilágom és majdnem lehetetlen zöld ágra- vergődni velem.- Azt viszont még most sem értem, miből ered a pesszimizmusa?- Abból, hogy keservesen megtanultam: a siker is akkor múlik el, amikor éppen nem számítunk rá. Persze, igyekszem nem gondolni erre, nehogy elrontsam, ami van, de fontosnak találom azt is, hogy az ember ne csak egyvalamit tartson szem előtt.- Az életben is keresi a játék lehetőségét?- Szeretem a társaságot, szeretek jókat nevetni, s ha ez játéknak számít, akkor igen. Egyébként nem vagyok igazi játékosaikat, a színész bohóc értelmében sem. Azt viszont nem szeretem, ha valaki misztifikálja a színészetet. Nem hinném, hogy furcsább és érzékenyebb vagyok, mint mások, csak hát az én hivatásom éppen az érzékenységemre épül. G. SZABÓ LÁSZLÓ FIATAL NŐK A MOZIVÁSZNON Ami ezelőtt három-négy éve elképzelhetetlen volt, most megvalósult: a közönség szívesen látogatja a mozikat, ha DEFA- filmeket tűznek műsorra. Vajon mi lehet ennek az oka? Olyan filmek születtek, amelyek a nézőt megrendítik, felkavarják, elgondolkoztatják. Fiatalokról fiataloknak szólnak, s a főszereplők többnyire ifjú nők. Itt van például Sabine Wulf, egy érzelmeiben és észjárásában kiismerhetetlen lány, különös ismerőseivel. Sabine nem hajlandó a felnőtt világ jól bevált receptjei szerint élni, hanem a saját tapasztalatai alapján önállóan akarja életútját járni» A Solo Sunny is egy fiatal berlini lány története, aki szakmunkásból lett fiatal tánc- dalénekesnövé. Igényes, gyakran túlságosan is az, főleg másokkal szemben, így aztán sok mindent kell elszenvednie, de sohasem keseredik el. Sunny azért harcol, hogv sztár legyen - a színpadon és a magánéletben egyaránt. Az utóbbi években, igen ritkán keltett egy DEFA-film ekkora visszhangot, ritkán váltott ki ennyire ellentétes véleményeket, ennyire heves vitákat is, mint a Solo Sunny. Tizenkét héten át futott a premiermozikban, telt házak előtt Nyug at- Berlin^ ben, az NSZK-ban és Svájcban is nagy sikerrel játszották ezt az egyébként igen látványos filmet. A napokban mutatták be a Tető a fejünk fölött című produkciót. A fiatal, egyszerű szakácsnőről, Karolinról szól a történet, aki a Keleti-tenger partjáról érkezik Berlinbe, s itt egy kis lakást szerez magának. Mi minden vár még rá? Mit tehet egyáltalán, hogyan boldogulhat egyedül? Vajon talál-e hozzáillő társat? Alapulhat-e csupán érdekekre a kialakuló új szerelem, - ezekre a kérdésekre keresi a választ Ulrich Thein, akit legutóbb az Anton, a varázsló című filmben láthattunk. Leginkább „népi komédiának" nevezné ezt az alkotást, mert valóságos emberekről szól, mert minden benne van, ami közismerten ehhez a műfajhoz tartozik: a könny és a mosoly, a vidám és az elgondolkodtató jelenetek. Egy másik új film a gyorsan múló idő hangulatát idézi. Itt egy fiatal nő áll a történet középpontjában, egy építész. A film Brigitte Fleiman Franciska Linkerhand című regénye alapján készült. A rendező Lothar Warneke. A die Stunde der Töchter (A nővérek) című film cselekménye négy nővér, négy különböző vérmérsékletű, jellemű, világnézetű és különböző hivatású nő körül bonyolódik. Egyikük esküvőjén találkoznak, aki másodszor megy férjhez, de volt férjét még mindig szereti. A második nőalak, az egyedülálló, munkájában sikeres hajógyári alkalmazott: a harmadik, az érettségi előtt álló fiatal lány, aki bár már menyasszony, mégis két férfi között ingadozik, és a negyedik, az extravagáns tanárnő, aki édesapjának a nagy ünneplés közben vallja be, hogy sebész férje nem jött vissza düsseldorfi kiküldetéséből. Egészen más korba vezet A menyasz- szony cimü film. Rendkívüli asszonysors tárul elénk a harmincas évek idejéből. Főhőse Hella Lindau, a német antifasiszta asz- szony, akit hazaárulás vádjával tíz évre bebörtönöznek. Mi mindent kell eltűrnie, elszenvednie a pokolban? Hol van az emberi tűrőképesség határa? Hogyan és miért volt képes Hella Lindau elviselni a borzalmakat? Honnan merített erőt bátorságot? A Karlovy Varyban nagydíjat nyert film egy különös szerelmi történetet elevenít meg. Gazdag kínálatot tár elénk tehát a DEFA múlt évi termése, a kereken 18 filmalkotás. És túlzás nélkül állíthatjuk: újra érdemes moziba menni, ha NDK-filmet játszanak HEINZ MÜLLER 1981 III. 8. 14 . ÚJ SZÚ
