Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-08 / 9. szám

VÁLLALJA A TÖBBLETMUNKÁT Bizonyára több tíz mázsát is kitesz annak a deszkának a súlya, amelyet Pokorny Anna naponta egyik helyről a máskra átvisz. A Len- és Kenderfeldolgozó Válla­lat diószegi (Sládkovicovo) üze­mének raktárában láttuk, hogyan emelgeti ez a törékeny asszony az egymásra rakott deszkalapokat Fürge mozdulattal felül a targon­cára, nagy rutinnal odavezeti a jár­művet, ahol a szállítószalagon a raktárba érkezik az egyenként több négyzetméter nagyságú ter­mék. A jármű két emelökarjával alányúl a rakománynak és elindul vele a hangárszerü raktárban. Útja mennyezetig érő deszkarakások között vezet, oda, ahol még van raktér, és ott a targoncát egy gombnyomással megszabadítja terhétől. Ez a kis masina jó segítség a munkában, nélküle jó néhány férfiember erejére lenne szükség, akik darabonként egymás fölé rak­nák a gyár keresett termékét. Pokorny Anna dolga látszatra nem nehéz, pedig nagy felelős­ségtudatot kíván. A biztonság- technikai előírásokról egy percre (A szerző felvétele) sem szabad megfeledkeznie. Fontos, hogy szakszerűen emelje meg a deszkákat, nehogy a rako­mány félrebillenjen és veszélybe kerüljön munkatársai, vagy a saját testi épsége. Még nem okozott balesetet. Magabiztosan ül a „nyeregben" A gyár falai között is otthonosan mozog. Elvégre tizenkét éve dol­gozik az üzemben, amelyben me­zőgazdasági üzemekben termelt kendert dolgoznak fel. A kender­szálból és kenderkócból textilipari alapanyagot készítenek, a poz- dorjából pedig a bútoripar számá­ra gyártanak deszkalapokat Mint mondotta, olyannyira szí­véhez nőtt a gyár, hogy második otthonának tekinti. Pokorny elv- társnő esetében az is felfigyeltetö, hogy odaadással végez társadal­mi munkát az üzemben. Az üzem dolgozói gyermekeinek részére nagy hozzáértéssel szervez kü­lönböző, sokáig emlegetett akció­kat; gyermeknapi ünnepséget, tél­apót. Olyan szeretettel, amilyen­nel felnevelte három gyermekét, és figyeli, gyámolítja két kis uno­kája cseperedését. A többletmunkát a szakszerve­zet üzemi tanácsának tagjaként, s ezen belül a gyermekügyek bi­zottságának elnökeként sokszor szabadidejének rovására, de na­gyon szívesen végzi. Olyan lelkiis­meretesen, mint az anyagmozga­tást a raktárban. -kv­MEGÉRDEMLIK A BIZALMAT Az elismerő szavaknál a konkrétumok - hogy a párt politikájának hatása s eredményei már évek óta érzékelhe­tők a nők munkakörülményeinek javulásában, bérezésük aránytalanságainak csökkentésében, a szocialista gon­doskodás javításában stb. - még értékesebbé teszik a nőnap ünnepi virágait. Tudósítóink és levelezőink közül nagyon sokan a szerkesztőségünkbe küldött írásaikban arra mutatnak rá, hogy szocialista társadalmunkban a nők legszentebb hivatásuk, az anyaság betöltése közben bővíthetik tudásukat, tanfolyamokon szakképzettsé­get szerezhetnek. Kedvezményeket kapnak a nagycsaládosok és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák. Többen olyan nőkről írnak, akik a termelőmunkában jeleskédnek, vagy az élet más területén végzik felelősségteljes mun­kájukat. Sürgetik, hogy növelni kell a nők arányát a vezetés minden szintjén, mert a rátermett lányok és asszo­nyok bebizonyították; megérdemlik a bizalmat. ■ Sorsformáló- A jövö fizikusai? - kérdeztem a Bratislavai Magyar Tannyelvű Gimnázium matematika-fizika szakos tanárától, igazgatóhyettes- töl, amikor munkájában megza­vartam: bekopogtam a szaktante­rem melleti szertárba, ahol né­hány tanuló között találtam Dvorsky /József nét. Elnézést kértem, mert a tanári szobában azt a felvilágosítást kaptam, hogy már nincs órája, s a gyakorlatok is befejeződtek Szélesre tárt ajtóval tessékelt be a „műszerekkel" teli helyiségbe- Közülük néhányan csakugyan természettudományi karon akar­ják folytatni tanulmányaikat - vá­laszolta. - De most ettől függetle­nül, tanítás után arra voltak kíván­csiak, mi a véleményem a nukleá­ris energia felhasználásáról. Meg­mozgatta fantáziájukat a tévében közvetített Nukleáris forradalom című francia film — biccentett fejé­vel a tétován várakozó tanulók felé. Eligazított ügyes-bajos dolgom­ban, meleg emberségétől felenge­dett zavarom, megbátorodtam, s megkockáztattam az első kér­dést, majd a többit: Hogyan lett pedagógus? A matematika, fizika nem közkedvelt tantárgy, kevés tanuló szereti. Nem bánta meg, hogy matematika-fizika szakos ta­nár lett? Hány tankönyvet írt, illetve fordított magyar nyelvre? Hány éve a pártbizottság tagja? Mély hangon, csöppnyi gondol­kozás után ízes magyarsággal vá­laszolt:- Az én korombeli embereknek már szokásuk értékelni az átélte- ket, tüzetesebben megvizsgálni az élet egyes szakaszait, elgondol­kozni azon, melyek is voltak éle­tünkben a sorsformáló esemé­nyek. Hogy pedagógus, hogy kom­munista lettem, ebben elsődleges szerepe volt a többgyermekes szegényparaszti családnak, amely­ben születtem. Közvetlen kör­nyezetem - mindenekelőtt az édes­anyám, aki még ma, 92 éves korában is rendszeresen olvassa a napilapokat, rádiót hallgat és tévét néz, élénken érdeklődik a politikai események iránt, vitat­kozik és állást foglal politikai kér­désekben, bírálja az élet fonáksá­gait, elítéli az igazságtalanságokat - az akkori viszonyok közölt gon­dolkodásmódjában legalább fél évszázaddal előbbre volt, mint a többi falusi ember. Vállalták az anyagi áldozatokat követelő tovább­taníttatásomat. A társadalmi je- jelenségek iránti fogékonyság a családunkban lett sajátom. Min­den ’ tekintetben ösztönző volt a környezetem.- Már tizenkét éves koromban pedagógus voltam - mondja mo­solyogva - Tanév közben módo­sabb osztálytársaimat korrepe­táltam. így kerestem meg a tan­könyvek és tanszerek árát, s némi ruhaneműre is jutott keresetem­ből. Vakációban a környék pótvizs­gázó diákjaival foglalkoztam, akik kerékpáron érkeztek hozzánk Az érsekújvári gimnáziumban a felejt­hetetlen emlékű néhai Gánóczy Mihály oltotta belém a matematika és fizika szeretetét Később Budapesten mindig áhítattal léptem be abba a terem­be, ahol negyedszázaddal előbb Eötvös Lóránt, a nagy magyar fizi­kus tanított, öveges József és Péter Rózsa tanítványa voltam. Később (az időközben elhunyt) Ján Chrapan fizikus végtelen oda­adással végzett pedagógiai és kí­sérletező tudományos tevékeny­sége irány ítotttovább az úton mind­addig, amíg fizikus lettem.- A szerencse ezután sem pár­tol el tőlem - folytatta. - Harminc éve fordítani kezdtem. 70-80 tan­könyvet és egész sor didaktikus tesztet ültettem át magyar nyelvre így általában egy évvel előbb meg­ismerkedhettem az újjal, mint a többi pedagógus. Érdeklődésem középpontjában iskolán kívül is a fizika áll. Ezért dolgozom évek óta a Szlovák Matematikusok és Fizikusok Társulatának választ­mányában. Párttevékenységéről elárulta; 30 éve párttag, 18 éven keresztül volt az iskolai pártbizottság tagja, ebből 12 évig a bizottság elnöke. Szőke K. Éva KÖNYVTÁRVEZETŐ- Könyvtárunk dolgozói első­sorban az iskolán kívüli nevelésre, a szocialista jogtudat fejlesztésé­re, a művelődés iránti érdeklődés felkeltésére, az olvasás népszerű­sítésére, a politikai, történelmi és jelesebb kultúrtörténeti esemé­nyek évfordulói méltó megemléke­zésére fordítják figyelmüket - vá­laszolta Jana Beníková a zselízi (Zeliezovce) városi könyvtár veze­tője, a szocialista munkabrigád tagja, amikor azzal a kéréssel ke­restem fel, hogy mutassa be a könytárat, s beszéljen munkájá­ról. Megtudtam, hogy a könyvtár­ban 23 545 könyv, sok folyóirat és újság van. Tavaly a könyvrajongók több mint 35 ezer kötetet kölcsö­nöztek ki. Az olvasóteremben min­dig található néhány tanuló, főis­kolás, munkás, értelmiségi, nyug­díjas vagy szövetkezeti tag. Nem feledkeznek meg a tömeg- politikai munkáról sem. A múlt évben 56 ilyen jellegű rendez­vényre került sor. Ezek nagy ré­szét a Csehszlovák-szovjet Baráti Szövetség és a nőszövetség váro­si szervezeteivel közösen rendez­ték. Árusítással egybekött könyv- kiállitásokat, író-olvasó találkozó­kat szerveznek, faliújságokat ké­szítenek az agitációs központok­kal együtt, propagandaanyaqot adnak ezeknek a központoknak és segítenek a városi hangosbeszélö műsorainak összeállításában. A szocialista munkabrigád tag­jai együttműködnek a város kör­nyéki falvak könyvtárainak dolgo­zóival. Számtalanszor-könyvekkel is kisegítik őket és tapasztalatai­kat, szakmabeli tudásukat is meg­osztják velük - árulta el a könyv­tár vezetője, de önmagáról szeré­nyen hallgatott. Ábel Gábor Ügyes kezű Tanulmányai befejezése előtt mint szakipari tanuló részt vett az isko­lai versenyben. Első lett a női fodrásztanulók között. Később ki­válóan megállta helyét a járási és a Nyitrán megrendezett kerületi versenyen is. Büszkék is a deáki (Diakovce) asszonyok és lányok, hogy frizurájukat ilyen ügyes kezű fodrász készíti, aki az egész kerü­let szakemberei között lett az első. Takács Mária (a képen munka közben) naponta 20-25 remekbe szabott frizurát készít. Fiatal, de munkájával már kivívta az embe­rek bizalmát és felettesei elisme­rését, amit a számtalan elismerő oklevél is bizonyít, melyek a helyi­ség falát díszítik. Mészáros Károly KÖTŐDÉS Erős érzelmi szálak kötik Borka Nándornét, Czaban Gizellát szülő­falujához, Andódhoz (Andovce). Szímöre (Zemné) ment férjhez, de végül családjával együtt mégis Andódon telepedtek le az új csalá­di házukban. Igazán csak ott tud örülni az életnek, a munkának, pedig mikor édesanyja elhunyt, vállalnia kellett beteg édesapját, két bátyja és hat kisebb testvére ellátásának a gondját. Kezdetben nem állt munkába. Fiatal volt, öl­tözködni szeretett volna, ezért ké­sőbb idénymunkára járt az efsz-be vagy az érsekújvári (Nővé Zámky) dohánygyárba. A nagy családra éjjel főzött, mosott, vasalt, takarí­tott, hogy másnap munkahelyén pontosan megjelenhessen. Szü­lőfalujában csaknem gyerekfejjel sok keserű és nehéz napot élt át, férjhezmenetele után mindig még­is hazavágyott. Vágya teljesült. Miután két gyermeke felcseperedett, bekap­csolódott a nőszövetség helyi szervezetének tevékenységébe Ma a választmány tagja. Csalá­dostul jár a CSEMADOK falusi szervezetének rendezvényeire. Konkrét feladatokat is vállalnak Borkáné legboldogabb napja az volt, amikor férjével és lányával először szerepeltek együtt az egyik színdarabban, amit a tagok mutattak be a közönségnek. Borka Nánöorné évek óta beko­pog majdnem minden andódi ház­ba, hiszen alig akad a faluban olyan ház, ahová ne kellene Új Szót, a Hét c. hetilapot, Nőt, Heti Hírlapot vagy Szabad Földművest vinni. Ugyanis vállalta a postássá- got. S olyan lap-, illetve levélkihor­dó vált belőle, aki a feladatokkal együtt nőtt, formálódott, és növe­kedett munka iránti felelőssége. Munkáját sok szeretettel, becsüle­tesen végzi, s magatartásával ki­érdemelte az emberek megbecsü­lését, elismerését. Czuczor Irén Asszony - harmcnikával Évekkel ezelőtt a Szlovák Tele­vízió szórakoztató műsoraiban fel­tűnt egy mosolygós asszony- harmonikával, a jónevü fúvósze­nekar, a Záhoranka vezetője. Ho­zott valami újat ez az együttes, s hogy egy csapásra híres lett, ez nemcsak azért volt, mert a tagok hivatásos zenészek, hanem talán azért is, mert-tudomásom szerint- mindmáig ez az egyetlen olyan zenekar hazánkban, amelynek nő a vezetője, Mária Őefcíková. Maj- ka asszony hosszú évekig volt a SLUK zenekarának tagja, gye­rekkora óta a zene bűvöletében él. Hegedülni tanult, majd (és most biztosan sokan csóválják a fejü­ket) évekig üstdobon játszott, de ugyanakkor zongorázott és har- monikázott is. Tekintélyt szerezni a férfiak között nem könnyű. S hogy neki mégis sikerült, azt hozzáértésének, hivatásszerete­tének köszönheti. Majka asszony roppant igényes a zenekarával és az énekesekkel szemben is, de önmagától is a maximumot köve­teli. Naponta négy-öt órát gyakorol zongorán. (Azért zongorán, mert harmonikán ilyen hosszú ideig nem lehetne játszani, lévén a har­monika a szó szoros értelmében „nehéz" hangszer.) Fellépések előtt a nem túl tágas lakásban találkozik a zenekar, kisebbfajta lakásátrendezés után megkezdő­dik a komoly munka. Majka asz- szony kiosztja a szólamokat (el ne felejtsem: a hangszerelést is ő végzi, mintegy 240 szlovák, cseh, orosz és magyar dalt hang­szerelt fúvószenekarra), és pró­bálnak. Mit szólnak hozzá a szom­szédok, hogy egy zenekar játszik a bérházban? Szívesen hallgatják. A Záhorankát nemcsak a tévé­ből ismerik. Dél-Szlovákia szám­talan falujában szórakoztatta a kö­zönséget, nemcsak szlovák, ha­nem magyar dalokkal is. Majka asszony mindent emlékezetből játszik, minden dalt megtanult! A háztartás, a család - akárcsak más asszonynak - neki is gondja! (Bár meg kell jegyezni, hogy irigy­lésre méltó helyzetben van, mert a férje „egyenjogú“, segít a házi­munkában.) Mindenféle kellemetlenség ér­heti az embert, ez az élet, de ha kilép a színpadra... Hogy is mondta Majka asszony? „Sem fájdalmat, sem szomorú­ságot nem szabad a közönség elé vinni. Mielőtt kimegyek a színpad­ra, erősen összpontosítok, olyankor nem létezik más. Úgy kell mozogni a harmonikával, mintha pehelykönnyű volna, nem pedig kilenc kiló. Én örömmel játszom, boldog vagyok, ha az emberek jól szórakoznak, és a közönség ezt megérzi és értékeli is - tapssal." Függöny szétmegy, Majka asz- szony int, kezdődik az előadás..-Ha 1981. III. 8. io , ÚJ szú

Next

/
Thumbnails
Contents