Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-03-08 / 9. szám
- A gyengelátók és vakok konzervatóriuma tulajdonképpen az egyedüli ilyen jellegű iskola a világon. 1948-ban keletkezett a neves Deyl Intézet épületében. A speciális tananyagot és oktatási módszert nekünk kellett kidolgoznunk. Eleinte városi zeneiskolaként működtünk, 1961-ben az új iskolatörvény értelmében középiskola lettünk, négy éve pedig a többi konzervatóriummal azonos struktúrát építettünk ki, tehát diákjaink ugyanúgy érvényesülhetnek, mint a többi ilyen intézmény végzett diákjai. Iskolánkhoz, mivel országos jellegű, természetesen kollégium is tartozik, sőt külföldi diákjaink is vannak. Jelenleg például két lengyel fiú tanul nálunk, a közelmúltban nyugat-németországi érdeklődök is jelentkeztek.- Iskolájuk tananyaga azonos az ország többi konzervatóriumának tananyagával?- Az a célunk, hogy a tehetséges gyengelátó tanulók képzése magas színvonalon legyen, s Így az iskola elvégzése után ugyanúgy helytállhassanak, mint egészséges társaik, öt osztály elvégzése után érettségiznek, majd a kétéves második ciklus következik. Tulajdonképpen az az egyedüli eltérés, hogy nálunk egy évvel hosszabb a tanulmányi idő, mint a többi konzervatóriumban. Tanulóink tizennégy hangszer, illetve az ének közül választhatnak, miközben valamennyiük kötelezően két hangszeren tanulnak. Ezenkívül természetesen a zenetörténettel és az általános műveltséghez tartozó tantárgyakkal is megismerkednek. A vizsgák, a felvételi vizsgától az érettségin keresztül egészen a záróvizsgáig is azonosak. Ezenkívül van egy négyéves, ugyancsak országos |ellegú hangszerhangoló iskolánk, mi neveljük a zongorák karbantartóit.- Ha már a felvételi vizsgát említette, elmondaná, milyen az érdeklődés iskolájuk iránt? Már évek óta többen jelentkeznek, mint amennyit felvehetünk. Tavaly például a jelentkezők egyötödét kellett visszautasítanunk. A vizsga igényessége ellenére - egyébként a jelentkezéskor a szemorvos ajánlását is fel kell mutatni - a jelentkezők száma állandóan nő. Míg valamikor tanulóink zöme vak volt, ma egyre többen jelentkeznek a „normális“ alapiskolákból. Szlovákiában is nagy az érdeklődés iskolánk iránt. Ma összesen 94-en Nagy az érdeklődés az iskola iránt (Michal Glonda felvétele) tanulnak nálunk, a hangszerhagoló iskolában pedic további 18-an.- Hol érvényesülnek végzett tanulóik?- Eddig több mint 200 zenepedagógust, illetve zenészt képeztünk. Többségüknek nem volt problémájuk az elhelyezkedéssel. örülünk, hogy több tanulónk a zeneművészeti főiskolán folytatja tanulmányait. Annak ellenére, hogy aránylag kis iskola vagyunk, jelenleg is öt volt tanulónk tanul a prágai főiskolán. Sajnos, a bratislavai Zeneművészeti Főiskolára nem sikerült még bekerülni tanulóinknak. Ez nagy kár, mert így több tehetséges szlovákiai fiatal kénytelen Prágában maradni.- Milyen a kapcsolatuk a volt diákokkal?- Természetesen figyelemmel kísérjük sorsuk alakulását. Rendszeresen gondoskodunk róluk, két évenként továbbképző tanfolyamokat, közben pedig rövidebb szemináriumokat rendezünk számukra. A legutóbb a felszabadulás után cseh és szlovák zenéről tartottunk előadás- sorozatot Idén nyáron a népművészeti iskolákról tartunk tanfolyamot. Ezek az összejövetelek önkéntesek, s rendszerint a módszertani, pedagógiai, pszichológiai, de általános kulturális és politikai előadások is hangzanak el keretükben.- Már 33 éve áll a konzervatórium élén, bizonyára sok problémát kellett ezen idő alatt megoldania. Jelenleg mi jelenti iskolájuk számára a legnagyobb gondot?- Talán az egész villanyvezeték felújításának lassúságát említeném meg. Már harmadik éve folyik az átépítés, ami gyakorlatilag egész iskolánk életét megzavarta. A tanulók ideiglenes tantermekben tanulnak és mivel a kollégiumot is javítják, szerte a városban laknak. Véleményünk szerint a javítást már régen elvégezhették volna. Reméljük, hogy a kivitelező vállalat megtartja legutóbbi Ígéretét és szeptember elsejétől már rendes körülmények között oktathatunk. Annál is inkább fontos ez, mert augusztus végén mi rendezzük meg a gyengelátó és vak zenészek III. nemzetközi versenyét.- Ha már a problémákról beszéltünk, véleménye szerint, mit kellene elsősorban tennünk a testi fogyatékosok, konkrétan a gyengelátók és vakok életkörülményeinek javításáért?- Társadalmunk már valóban sokat tett, de ez nem jelenti, hogy nincs több tennivaló. Véleményem szerint a legégetőbb probléma a különböző jó minőségű segédeszközök hiánya. Úgy érzem, ezen a téren nemzetközi viszonylatban lemaradtunk. Ezenkívül fejleszteni kellene a speciális iskolák hálózatát - elsősorban a célszerű területi elosztásra gondolok - hiszen a szülők szívesebben vennék, ha gyermekeiknek nem kellene az ország másik végében tanulniuk. Befejezésül szólna néhány szót önmagáról?- Már gyermekkoromban gyengült a látásom, s így tizenegyéves koromtól a már említett Deyl Intézetben nevelkedtem. Mivel mindig szerettem a zenét, elvégeztem a prágai konzervatóriumot, majd a mesteriskolát. 1948-tól a konzervatórium igazgatója vagyok. Levelező tagozaton elvégeztem a pedagógiai és pszichológiai kart és megszereztem a bölcsészdoktori címet. Látásom az évek folyamán egyre jobban gyengült, az utóbbi öt évben már egyáltalán nem látok. Bizonyára egészségi állapotom is meghatározza az iskola és a tanulók iránti viszonyomat. Nagyon jól ismerem a gyengelátók és a vakok gondjait és szükségleteit, s ezért döntöttem úgy annak idején, hogy megpróbálom életüket megkönnyíteni. Akadnak, akik törekvésünk eredményeit kétségekkel fogadják. Én azonban úgy érzem, nem éltem fölöslegesen, minden erőmmel a látáskárosult zenészeket segítettem. SONA MACÁKOVÁ- Kik voltak legnagyobb „vetély- társai“?- Doktorkám, én a maga képeslapjaitól egyszer sérvet kapok - ezzel a zokszóval állított be hozzá egy napon a postás. Tréfásan mondta, komolyan gondolta, s nem csoda, hiszen negyvenkét kilogrammnyi súlyt, egytől-egyig képeslapot kellett eljuttatnia a címzetthez.- Most már átlagosan csak háromezer érkezik havonta, azelőtt nemegyszer tízezer is - mosolyogva teszi hozzá dr. Antonin Kocenda, a patinás dél-morvaországi kisváros, Bu- covice, jövőre hetvenéves szülötte. Szenvedélyéről a képeslap-gyűjtésről - nem csak itt ismerik, hanem országszerte s messze határainkon túl is. Hogyisne, hiszen gyűjteménye, kétmillió kétszáztizenöt- ezer darabbal, világviszonylatban a legnagyobb.- Asztalos munkás volt az apám, javakban nem dúskáltunk s én gyerekkoromtól idegen országokat szerettem volna megismerni. Erre nem jutott s amolyan pótlásként vált tizenhét éves koromban vesszőparipámmá főleg a földrajzi témájú képeslapok, de nemcsak azok gyűjtése... A pedagógiai akadémia elvégzése után az akkori Kárpátalján tanított s tanulásvágya a felszabadulás után sem lohadt Megszerzi a jogi doktorátust, sőt Olomoucban, 1952-ben, a filozófiai karon elvégzi a földrajz-történelem szakot is.- örökdiák voltam - fűzi hozzá élce- lődve, s felszegem a fejemet, mert ezt a két szót éppúgy, mint utána a Ballag már a vén diák jól ismert dal szövegét, hibátlan magyarsággal ejti ki. - Kárpátalján, Tiszaújlakon, magyar iskolában is tanítottam a cseh nyelvet, sőt a katonaságnál tolmácsoltam és ma is jól beszélek magyarul. Visszakanyarodunk a beszélgetés eredeti tárgyához.- Természetesen először is kapcsolatokat kerestem és találtam. Már a katonaságnál, szinte az egész ezred szorgos méhecskeként sietett a segítségemre. Sokat cseréltem is. Ritkábban adtam képeslapért képeslapot, hiszen engem más gyűjtőktől eltérően - a hazai alkalmi képeslapoktól eltekintve - minden téma érdekel. Gyakrabban viszonoztam a küldeményeket bélyegekkel, gyufacimkék- kel, jelvényekkel, söralátétekkel. Rendszeresen segítettek a diákjaim is. Meg aztán hosszú ideje, csak idehaza, mintegy háromszáz ismerősöm és barátom gazdagítja kollekciómat. Sokat haszná,, az is, hogy itt-ott felfigyelt rám egy-egy újság, vagy a rádió, az utóbbi időben a tévé is. Ezt követően nagyobb volt az ,, aratás ". Igen sok ország gyűjtőivel állok cserekapcsolatban. Nemcsak a szocialista országokban, hanem Ausztráliában, Venezuelában, Madagaszkárban, az Egyesült Államokban is, hogy csak néhányat említsek.- Tulajdonképpen mikor született meg a képeslap?- Egyesek szerint 1870-ben, mások szerint három évvel később. Ellenben én gondosan őrzök két olyan képeslapot, amely már 1856-ban készült. Értékesek, noha nem minden jegyükben felelnek meg a képeslap szigorú meghatározásának. Nagyon szeretem és becsülöm a századunk első éveiben készült, ún. hosszú címes képeslapokat. Ezeknek egyik oldalát teljes egészében a címzésre székében fenntartott hely foglalta el, másik oldalát pedig a kép, úgyhogy alig egy-két szónyi írott szöveg fért el rajtuk. Ilyenekből van vagy három-négyezer darabom.- Olaszországban az effajta hobbynak hódolók királya másfélmillió darabbal An- gielotti volt. Az osztrák Arlzberger egymillióval büszkélkedhet. Hollandiában is akad egy nagymenő. S a magyarországi Szerencsen személyesen is jól ismertem a már évekkel ezelőtt elhunyt Petrikovics Lászlót, akinek ugyan ,,csak" mintegy háromnegyedmillió képeslapja volt, de gyűjteményét a hozzáértők rendkívül színvonalasnak tartották. Közben bejárjuk a családi ház két szintjének szinte minden zugát. A férje szenvedélyét csaknem négy és fél évtizede elnéző hitvestársnak nem a legnagyobb örömére, az öt szoba közül négyben, amerre csak nézek - képeslapok. Hatalmas szekrényekben, témák szerint rendszerezve, százas, vagy nagyobb, gumikarikákkal összefogott kis kötegek- ben, több sornyi mélységben, két méternyi magasra is feltornyozva hökkentenek meg mennyiségükkel. Az asztalon, a székeken Is mindenütt - kisebb-nagyobb kupacokban - hevernek, számomra festői rendetlenségben.- Ezeken dolgozom - nem mentegetőzésképpen mondja a házigazda, hiszen számára ez a látvány évtizedek óta természetes. - Amióta nyugdíjban vagyok, szinte egész időmet ennek szentelem, de korábban is három-négy órát töltöttem naponta ezzel a munkával, szórakozással. A többórás beszélgetésnek és a „terepszemlének“ végére hagyja a legjavát. Ki tudja honnan, előszedi és a nappali asztalán sorban elém teszi gyűjteményének legféltettebben őrzött, legértékesebb és legszebb darabjait. Témák serege. Új és régi városok, köztük a századforduló előtti Pozsony látképe. Történelmi és munkásmozgalmi motívumok az 1904-évi szociáldemokrata tüntetésektől, a húszas évek elején megrendezett munkásolimpián át, egészen a spanyol polgárháborúig. (,, Városkánkból heten harcoltak ott.“) Várak és népviseletek, s nem hiányoznak a művészek és alkotásaik, valamint több száz litográfia sem. A szerelem és az élcelődés is szóhoz jut. Megannyi formában, technikai kivitelben. Nemcsak ilyen és olyan papíron, hanem falemezen, vásznon, bőrön, színes üvegporral diszitve, plasztikus megoldásban, kézzel festve és ki tudja még miképp. Előkerülnek az érdekesnél érdekesebb példányok is. A világ leghosszabb, százhatvanhat centiméteres, Schweidnitzben előállított képeslapja, a több mint egyméteres konstantinápolyi panoráma, az Egyesült Álla- mok-beli Nagy Sóstót ábrázoló képeslap, amelyhez kis vászonzacskóban hozzá- varrtak néhány csipetnyi sót is, verklivel lejátszható, dallamrejtö csodakártya, víznyomásos és vakírással ellátott képeslap . Kóvályog a fejem. - S amit megmutathatok önnek, az csak tört része annak, ami valóban érdekes... Látom, bizonyíthatom, ez nem hivalkodás és háryjános- kodás sem. Nemcsak ezeket a kincseket mutatta meg nekem, hanem egy rövid, nyolc évvel ezelőtt íródott levelet is, amelyben Ludvik Svoboda hadseregtábornok, volt köztársasági elnök meleg szavakkal köszöntötte abból az alkalomból, hogy gyűjteménye elérte az egymillió négyszázötvenötezer darabot. Noha már betegségek gyötrik, elégedett ember. S ezt gyújtőszenvedélyé- nek is köszönheti: - Sok mindent tudtam meg a képeslapokból. Ennél is több, hogy közvetítésükkel érdekes és értékes emberekkel teremtettem kapcsolatot, s jó barátságba kerültem velük. Ha van mit sajnálnom, akkor talán azt, hogy a családban nincs követőm. Negyvenhárom éves fiamat vesszőparipám csöppet sem érdekli... GÁLY IVÁN 1981. III. 8. ZENE ÉRVÉNYESÜLÉSÜK
