Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-03-08 / 9. szám

Vasárnap 1981. március 8. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.04, nyugszik 17.30 Közép-Szlovákia: 6.12, nyugszik 17.38 Nyugat- Szlovákia: 6.20, nyugszik 17.46 órakor A HOLD kel - 7.31, nyug­szik 20.16 órakor / NEMZETKÖZI NŐNAP 1866-ban született Pjotr Nyi- kolajevics LEBEGYEV orosz fizikus {+ 1912) • 1731-ben halt meg Ferdinand Maximi- lián BROKOV cseh szobrász (szül. 1688) AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Az első közös év után Deák Teréz riportja Őrségváltás-kézfogással Egri Ferenc riportja Mit főzzek ma? Flórián Márta riportja Nem kémek semmi különöset Deák Teréz riportja Könyvügyek Szilvássy József cikke Emléksorok Részlet Jókai Mór naplójából Nem tudom, Bratislava más részein milyen a gya­korlat, de azon az új lakóte­lepen (Dúbravka), ahol én lakom, nem mérik az egyes lakások melegvíz-fogyasz­tását. Az erre a célra szol­gáló műszereket ugyan be­szerelték a lakásokba, de senki sem jár leolvasni a fogyasztást. így a drága műszerek bevezetése telje­sen fölöslegesnek bizo­nyult, s már ez a tény is elgondolkoztathatná az ille­tékeseket. Arról sem érte­sültem, mi az oka a vizfo- gyasztás-mérö ki nem használásának, csupán sejtem, hogy munkaerőt ta­karítanak meg azzal, ha a fogyasztást nem mérik külön-külön minden egyes lakásban, hanem csupán globálisan, mondjuk lakóte­lepek esetleg utcák vagy háztömbök szerint. Az elfo- gasztott meleg víz ára tehát végül is befolyik a lakótól. Én mégsem tudom he­lyeselni ezt az eljárást. Hogy miért? Több oknál fogva. Először is azért. mert nem mindenki fo­gyaszt ugyanannyi meleg vizel, s Így nem igazságos a fogyasztás szétirása a családtagok száma sze­rint. Gondoljuk csak el, hogy sok háztartásban ma már van automatikus mo­sógép, melynek vízfo­gyasztása igencsak nagy, ugyanakkor akadnak ház­tartások, melyekben még Mindegy, mennyit fogyasztunk? egyszerű mosógép sincs, vagy mosodába hordják a fehérneműt, vagy a közös jnosókonyhát veszik igény­be, amiért külön kell fizetni. Talán mondani sem kell, hogy a globális szétirás nemcsak hogy nem járul hozzá a meleg vízzel való takarékoskodáshoz, ha­nem egyenesen pazarlásra neveli az embereket, ami még akkor sem lehet kö­zömbös számunkra, ha az elfogyasztott meleg vizet megfizetik a lakók. A villany­energiával, a benzinnel is takarékoskodni kell, jólle­het, az sincs ingyen. Köztudott, hogy a laká­sokban számos csapból csepeg, sőt nem ritkán foly­dogál a hideg vagy a meleg víz. Akadnak lakók, akiket ez nem túlságosan bosz- szant. Ám ha az elcsepe- gett-csordogált vízért fizet­niük kellene, nyomban gondoskodnának a csapok megjavításáról. Sokan olyasmire is használják a meleg vizet, amire nem volna szabad, például au­tómosásra. A tilalom ezt nem képes megszüntetni. Ha pénzbe kerülne az ilyen célra elfecsérelt meleg víz, nyilván jobban meggondol­nák a kocsitulajdonosok, hogy pazarolják-e. A tiszta víz a világ szá­mos helyén a legnagyobb hiánycikkek és egyben a legdrágább kincsek közé tartozik. Nálunk szerencsé­re (bár fogytán van) még van belőle elég. Értékét so­kan annyira nem becsülik, hogy még a meleg vízzel sem takarékoskodnak En­nek a helytelen szemlélet­nek a megszüntetéséhez járulhatna hozzá az elfo­gyasztott meleg víz pontos mérése, illetve a fogyasz­tás szerinti fizetés. Elvégre nem mindegy, ki mennyit fogyaszt. Bundázik az egész falu? Ilyet írni talán mégsem he­lyénvaló. tessék csak elővenni a Magyar Értelmező Kéziszótár kötetét, megkeresni a bundázik címszót - méltatlankodhat a kedves olvasó, - ha egyik csapat a másikkal titokban elő­re megegyezik az eredmény­ben, bundázik, de ilyet írni egy faluról, az egész faluról? Leírom mégis, kérdés for­májában, úgy ahogyan gondo­latomat megfogalmaztam, ami­kor abban a faluban, a művelő­dési házban elémtették a jelen­léti ivet. Történt ugyanis, hogy a ro­konok többszöri unszolására meglátogattam az egyik, Ga- ram menti falucskában élő Juli nénit. Szívesen, örömmel foga­dott, de még a kedvemért sem mondott te szándékáról, és es­te elment a Jednota fogyasztá­si szövetkezet közgyűlésére. Megértettem, hogy ez halaszt­hatatlan tett, hiszen pénzről volt szó, ezen a közgyűlésen a tagoknak járó évi osztalékot is kifizették. Vele tartottam. Beálltunk a művelődési ház ajtaja eiött kígyózó sorba, köz­ben Juli néni megmagyarázta, hogy közel háromszáz tagja van a fogyasztási szövetkezet­nek, és ugyebár, ilyen pénz­osztó gyűlésre, aki csak sze­rét teheti, eljön. Végre az ajtóhoz jutottunk mi is. Ott kellett aláírni a jelen­léti ivet Aláírtam, és már lép­tem volna tovább, amikor vala­ki rámszólt:- Ne olyan sürgősen! Tes­sék csak aláírni a többit is! Ekkor vettem észre, hogy az asztalon, egymás mellé he­lyezve négy jelenléti ív diszlik, és a szótitásbói megértettem: illik aláírni mindegyiket- Miért? - kérdeztem Feltehetően ostobának tűnt ez a kérdés, mert aki rámszólt, eléggé dühösen magyarázta:- Nem érti? Máskor is lesz gyűlés, meg mindenféle elő­adás. amelyikre kevesen jönnek el. A jegyzőkönyvhöz azonban hozzácsatoljuk majd ezeket a jelenléti iveket. Ekkor kérdeztem meg:- Bundázik az egész falu? így volt. Bocsássa meg a kedves olvasó, hogy ilyen pongyola módon fogalmaztam meg a gondolatomat, dehát szólni kellett És kell Szólni és írni minden hason­ló esetben, mert az ilyesféle bundázás végső soron mint hi­ba, ez már bűn: öncsalás ön- ámitás. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Európában valamilyen mértékben e célt szolgálják - és tegyük hozzá: általában nem rosszul - katonai téren a bizalomerősítő intézkedések, amelyek az összeurópai érte­kezlet határozatai alapján születtek. Ilyen például a szárazföldi csapatok hadgyakorla­tairól történő előzetes értesítés, továbbá más országok megfigyelőinek ezekre való meghí­vása. Jelenleg intézkedéseket alkalmaznak az európai államok területén, beleértve a Szovjetunió nyugati körzeteit is. A magunk részéről mi már kijelentettük, hogy készek vagyunk továbblépni és bejelenteni a hadi­tengerészeti és a légierők hadgyakorlatait is. Javasoltuk és újból javasoljuk, hogy a tájé­koztatás terjedjen ki a nagyobb méretű csa­patmozgásokra is. Most pedig azt akarjuk indítványozni, hogy jelentősen bővüljön az ilyen intézkedések alkalmazásának övezete is. Készek vagyunk kiterjeszteni ezeket a Szovjetunió egész euró­pai részére, azzal a feltétellel, hogy a nyugati államok is megfelelően kibővítik a bizalom­erősítő intézkedések zónáját. Van egy olyan térség, ahol a bizalomerősí­tő intézkedések kidolgozása és alkalmazása - figyelembe véve természetesen e térség sajátosságait - nemcsak a helyzet enyhülé­sét eredményezné ott, hanem igen hasznos lenne az egyetemes béke alapjainak megszi­lárdítása szempontjából is. A Távol-Keletről van szó, ahol olyan országok vannak egy­más szomszédságában, mint a Szovjetunió, Kína és Japán. Amerikai katonai támaszpon­tok is vannak ott. A Szovjetunió kész lenne valamennyi érdekelt országgal konkrét tár­gyalásokat folytatni a Távol-Keletre vonatko­zó bizalomerősítő intézkedésekről. Amikor ezeket a messzemenő javaslatokat tesszük a bizalomerősítő intézkedésekre vo­natkozólag, abból indulunk ki, hogy azok megvalósítása előmozdítja a haladást a le­szerelés ügyében is. Továbbá. A Perzsa-öbölre vonatkozóan tett javaslatainkra időnként azt mondják, hogy ezeket nem lehet elválasztani a szovjet katonai kontingens afganisztáni jelenlétének kérdésétől. Mit mondhatunk erre? A Szovjet­unió kész tárgyalni a Perzsa-öbölről mint önálló problémáról. Kész természetesen részt venni az Afganisztán körüli helyzet külön rendezésében is, amiről fentebb már beszéltem. Nem ellenezzük azonban azt sem, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos kérdé­sek a Perzsa-öböl biztonságának kérdései­vel együtt kerüljenek megvitatásra. Termé­szetes, hogy ebben az esetben csupán az afgán probléma nemzetközi vonatkozásai tárgyalhatok meg, nem pedig az afgán bel- ügyek. Afganisztán szuverenitását teljes mér­tékben meg kell őrizni, csakúgy mint el nem kötelezett státusát. Mi ismételten nyomatékosan higgadtságra szójítunk fel a hadászati fegyverzeteket ille­tően. Nem engedhető meg, hogy a világ népeinek életét beárnyékolja a nukleáris há­ború kirobbanásának veszélye. (Leonyid Brezsnyev eivtársnak, az SZKP XXVI. kongresszusán tartott előadói be­szédéből.) lumMlK Amikor belépek az üzletbe, épp egy vevővel társalog. Szűkszavúan, a beszédet ügyes kézmozdulataival pótol­ja. A kész virágcsokorról sze­me átsiklik a vevő arcára. Az látszólag elégedetten moso­lyog, s mintha megértené az eladó ki nem mondott kérdé­sét, mindössze két szót hallat: „Nagyon szép“. Oldalról figyelem a jelenetet, majd közelebb lépek:- Valóban nagyon szép - nézek Ritára. - Mire készült?- Születésnapra. Kurta válaszai hallatan az az érzésem^ mintha a fiatal, barna hajú lány maga is átvett volna valamit a virágok néma szépségéből, megnyerő ere­jükből, mintha hagyná, hogy a csokorba kötött fehér szekfü, piros tulipán, sárga frézia be­széljen helyette.- Mi a kedvenc virága? - kérdem Reicher Ritát, a Me- dzijarkyn lévő Streiitzia virág­üzlet vezetőhelyettesét.- A mezei virágok tarkasá­ga, egyszerűsége lenyűgöző. A tavasziak közül a gyöngyvi­rág ragadott meg, de a tulipánt is kedvelem.- Ezt sokan a butaság jelké­pének tartják...- Véleményem szerint na­gyon bután. Képzelje, találkoz­tam már olyan emberrel is, aki megsértődött, s el sem fogadta a tulipáncsokrot. Minden virág szép, persze, mindenki mást szeret, más az ízlése.- Ha már itt tartunk, mi a vé­leménye az emberek ízlé­séről?- Nagy az ellentét - no nem mindig - a külső és az ízlés között. Megtörtént, hogy a ve­vőnek pontosan az nem tet­szett, amit én ötletesnek, szép­nek tartottam, esetleg próbál­tam eltalálni az Ízlését.- Hogyan lett „virágárus“?- A Duna utcai gimnázium­ban érettségiztem, utána iro­dában dolgoztam. Ez a munka unalmasnak tűnt nekem, nem akartam papírhalmaz közé te­metkezni. A véletlen müve volt, hogy ide kerültem, illetve elő­ször a Korzón lévő Orchidea üzletbe, önszorgalomból sze­reztem a szakismeretet, mert bizony ehhez a munkához is elengedhetetlen. Sokat olvas­tam, tanultam, másoktól is el­lestem ezt-azt, no meg a saját fantáziámból is igyekeztem va­lamit hozzátoldani. (Rita ügyességét sokan is­merik, s nemcsak a vevők. Vi­rágkötészeti versenyek rend­szeres résztvevője. A legutób­bin, a fővárosban második, szlovákiai szinten harmadik helyet szerzett. Diplomák egész sora bizonyítja jó mun­káját, no meg a vállalat igazga­tóságának dolgozói is - nagy elismeréssel nyilatkoztak Ritá­ról. S még egy bizonyítékról ne feledkezzünk meg: a szocia­lista brigádok versenyében szerzett ezüst jelvényről.)- A virágok szeretetén kívül mi a legkedvesebb szórako­zása?- Az irodalom - nagyon sze­retem az életrajzi és a történel­mi regényeket. S mindenekfö- lött a költészetet. Ha megkér­dezné, ki a kedvenc költőm, nem tudnék válaszolni. Minden tetszik, ami szép. Búcsúzóul én is köttetek egy csokor fréziát, vele magammal viszek valamit Rita egyénisé­géből. URBÁN KLÁRA 1981. III. 8. ÚJ SZÚ NŐ TŐL - NŐKNEK

Next

/
Thumbnails
Contents