Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-11 / 1. szám
* * * PÁRBESZÉD- Hölgyem, ön csodaszép teremtés.- Sajnos, én önről nem tudom ugyanezt elmondani.- Dehogynem. Tegyen úgy, mint én. Hazudjon. INTÉS- Kislányom, kérlek, nagyon vigyázz. Ne menj el azzal a fiúval túl messzire...- Nem megyek el mami. A fiú lakása itt van az utca túlsó végén... PÁRBESZÉD- Csalódtam benned, feleségem. Nem találtam meg benned azt, amit elvártam.- Én is csalódtam. Én meg olyasmiket fedeztem föl benned, amelyekre igazán nem számítottam! UDVARLÁS- Giziké, ha magát nevetni látom, rögtön kedvem támad meghívni önt hozzám.- Maga ilyen nagy csábító?- Nem, Giziké, én fogorvos vagyok... rímes gondolatok AZ ÁRNYÉK INTELME „Nem az bizonyítja azt, hogy a fény felé haladsz - ha engem letagadsz!“ A SÖTÉT BARLANG falába vésett rajzon tűnődöm. „Ehhez bizony éles szem és erős kéz kellett! Tisztellek, ifjú művész elődöm! Vadászni azóta is az idősebbek mennek!“ VIGASZTALÓ szavak: „Az új acélhoz is kell a rozsdás, hulladékanyag!“ A SOKSZOR HÍVOTT FIÚ végre hazalátogatott, és kopogtatni kezdte apja öreg házán a vakolatot. „Kijavítod, fiam, vagy eladod?“ ÁTMENETI LETARGIA Kocsmaasztal vigasztal! BIZTOS, hogy Babits tehetségével sem lenne könnyű biztos módon eldönteni, hogy „némák között“ ki az, aki cinkos! BORBÉLY TIBOR A HÉT VICCE Az osztályvezető mondja az igazgatónak:- Kerem. ez az uj gépiróno olyan, mint a mitóí Vénusz- Olyan szép?- Dehogy. Úgy dolgozik, mintha hiányozna a keze. Sakk mindehol,avagy csökken a foci népszerűsége (Palante - Kuba) KRITIKA Az ifjú poéta saját verseit olvassa kedvesének:- Egyáltalán, idefigyelsz? - kérdezi tőle.- Hát persze.- De hiszen ásítozol.- Ez is azt igazolja, hogy figyelek. VENDÉGLŐBEN- Főúr, mit ajánl nekem? Fokhagymás rostélyost, bifszte- ket, rántott szeletet vagy gombás borjúhúst?- Rendeljen kérem darált húst. Abban ez mind benne van. MONOLÓG- Tudod, egész idő alatt szorongattam a kezét az asztal alatt. Különben még legalább öt adag süteményt is befalt volna... SÓHAJ- Fóúr, bevallom önnek, én ebben a vendéglőben teljesen úgy érzem magam, mint otthon. Olyan kedélyesen?- Dehogy. Itt sem vesz észre senki... HÁZASSÁG Kiss és Nagy beszélgetnek.- Látod, Kiss, mégis csak jó dolog a házasság. Mióta megnősültél egyetlen gomb sem lóg az öltönyödön.- Nem, mert a feleségem megtanított gombot varrni. ORVOSNÁL Brahovácz nagyon nehezen tud elaludni.- Kérem, feküdjön le, és próbáljon számolni tízig, majd százig - mondja az orvos.- Megtettem, de eredmény nélkül. Nyolcnál mindig felugróm.- De miért?- Mert fiatal koromban bokszoló voltam. KÜLÖNBSÉG- Tudjátok mi a különbség a mai és az ötven évvel ezelőtti lányok között?- Micsoda?- Hát egykor a lányok akkor vörösodtek el, amikor szégyellték magukat, ma pedig azt szégyellik, ha véletlenül elvörösödnek...- Takarékoskodjunk az energiával, javaslom, hogy a hóeltakarítást bízzuk a napenergiára! (Pavliha) ISMERI- Mama, elmehetek meghallgatni, hogy a papa hogyan cseréli ki a kereket az autón? KIFAKADÁS- Mondhatsz, bármit, soha nem találsz olyan feleséget, mint én vagyok.- Tudom. Azért válók tőled... PÉNZ Cicvareknek mondja az osztály- vezetője:- Magát öt éve ismerem, figyelem munkáját. Azt ajánlom, ne itt a könyvelésben dolgozzék, hanem pénzügyi vonalon.- De miért?- Azért, mert maga soha sem nyúl ahhoz, ami magára van bízva. P anaszkodnak az emberek, különösen a háziasszonyok, meg azok is, akik építkezésre adták a fejüket, hogy sok a hiánycikk. Pontosabban szólva azt hánytorgat- ják, hogy „hol ez nincs, hol az“, meg „az egyik helyen ez van, az nincs, a másik helyen az van és ez nincs“. Azt hiszem, sok igazság lehet ezekben a népi megfigyelésekben, érdemes elgondolkozni rajtuk. Mert, hogy sok a hiánycikk az hagyján, de hogy „hol ez van, hol nincs“, meg hogy „itt van, de ott nincs“ - ez kifejezetten aggasztó. Ha ugyanis egy bizonyos hiánycikk nincs, akkor nincs és kész. Ez rendben van, ezzel számol az ember. De ha hol van, hol nincs, meg itt van, de ott nincs, ennek bizony rendetlenségszaga van. Itt már terv- szerűtlenséggel, csaknem anarchikus jelenséggel állunk szemben. Ez már súlyosan veszélyezteti a hiánycikkekkel való gazdálkodást. Ideje volna már felállítani a HIÁHI-t, a hiánycikk állandó hiányát biztositó hivatalt. Tűrhetetlen, hogy már-már boldogan konstatáljuk: no igen ez hiánycikk, aztán váratlanul felbukkan valahol. Legyenek végre stabil hiánycikkeink, amelyeket állandóan és rendSTABILIZÁLJUK A HIÁNYCIKKEKET szeresen nem lehet kapni sehol. A HIÁHI-nak ez volna a dolga! Megszüntetni az ideiglenességet, az átmenetit, azt, hogy a hiánycikkek röpke időre felüssék a fejüket itt, meg ott, mintha nem is igazi hiánycikkek volnának. Ha ilyen eset előfordul, a HIÁHI-nak közbe kell lépni, el kell tüntetni végleg a hiánycikkek előfordulási helyeit, mert az ilyesmi csak megzavarja a közönséget és azt a benyomást kelti, mintha kereskedelmünk nem rendelkezne elegendő hiánycikkel, amelyek elérik a világszínvonalat. (Csak úgy zárójelben. Nyelvészeinkre vár a feladat meghatározni a „hiánycikk“ pontos jelentését. Mit jelent az például, ha azt mondjuk, hogy egy üzletben „hiánycikkek vannak“. Azt, hogy ezek a cikkek vannak, vagy ellenkez'- leg, hogy nincsenek?) De nem csak időben, hanem térben is biztosítélni kellene a hiánycikkekkel való fix ellátottságot. Tűrhetetlen, hogy míg egyes üzletekben nem kapható ez meg az, addig a másikban kéipható. Hasson oda a HIÁHI, hogy ami hiánycikk, éiz mindenütt legyen hiánycikk, különben az egész játék nem ér semmit. Ismétlem, nem a hiánycikkek hiányoznak nekem, hanem a biztonság, a szilárdság, a határozottság. Attól a cikktől, ami nincs, nem félek, de ami hol van, hol nincs, az olyéin mint egy fantom, üldöz engem, illetve én üldözöm öt, kísértet, li- dérc. (Most értesültem róla: lidér- cet nem lehet kapni, hiánycikk.) NOVOBÁCZKY SÁNDOR 1981. I. 11. \ ÚJ SZÚ
