Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-22 / 7. szám
Az NSZK 1981-ben ENYHÜLÉS, GAZDASÁG, REPÜLÖTÉRVITA A kaltenkircheni ügy tulajdonképpen jelképesnek is tekinthető. Még 1980-ban kezdődött az ügy, és 1981 januárjában tett pontot - nyilván csak egy fejezete - után az illetékes bíróság. A legnagyobb nyugatnémet kikötőváros, Hamburg közvetlen közelében egy nagytőkéscsoport által alapított vállalat új repülőteret akart építeni. Elkészültek a tervek is. Az új repülőtér a régi hamburgi légikikötőtől, Fuhlsbütteltöl 25 kilométerre, Kal- tenkirchenben épült volna. A tervek már több éve készen voltak, tavaly akarták ráüttetni a rajzokra az „engedélyezem“ pecsétet. Ekkor, novemberben vagy tizenöt környékbeli városka és község, meg 1400 magánember panasszal fordult Schleswig-Holstein tartomány közigazgatási bíróságához és kérte: tiltsák be az építkezést. Általában az volt a vélemény: a nagy cég győzni fog, mert mellette állnak a bonni koalíciós pártokból jó néhányan. Ám a bíróság tízórás tárgyalás után úgy döntött: tilos az építkezés. Az indokolás igen érdekes. ,,Nem kell az új repülőtér, mert még a 25 kilométernyire lévő réginek sincs kihasználva a kapacitása. Hiszen azt is évi 100 000 indulásra-érkezésre építették és 1979-ben csak 63 000 gépmozgást jegyeztek fel." Azaz a bíróság egyrészt az állítólagos SPD-FDP-támogatók ellenében döntött, másrészt, ahogy a kommentárok mondják, már tekintetbe vette, mi vár az NSZK-ra 1981-ben... Annyi bizonyos: a jövőbe pillantó gazdasági szakemberek nem valami derűlátóak a Rajna partján. A munkanélküliek száma a milliós határ fölé ugrott, a fizetési mérleg deficitje 1980-ban jóval több mint duplája az előző évinek. És a bonni „öt bölcs“, a legtekintélyesebb öt gazdaságpolitikai szakértőkből álló tanács véleménye az, hogy az idén legfeljebb félszázalékos lehet a gazdaságnövekedés... A Kiéli Világgazdaság Kutatóintézet borúlátóbb. Kiel szerint az idén a gazdaság legkevesebb másfél százalékkal csökken az NSZK- ban, a reáljövedelem pedig ugyancsak másfél százalékkal esik majd. A dolgozók előtt álló nehéz esztendő első izgalmas eseménye az NSZK legnagyobb szakszervezetének, a vasasok híres IG Metánjának fellépése volt. A szakszervezet az első tárgyaláson nyolc- százalékos béremelést követelt. Ez azt jelenti, hogy a stagnálás, sőt kezdődő válság körülményei között a szakszervezetek a nemzeti jövedelem bizonyos újrafelosztását követelik - s világosan a vállalatok, a tőkések nyereségének terhére. Márpedig ez nem egyszerűen szakszervezet és tőkés cégek közötti vita - ebben a vitában éles ellentét várható nemcsak kormány és ellenzék, hanem a kormánykoalíció két pártja, a szociáldemokraták és a középtökét és középrétegeket képviselő - de bizonyos nagytőkés érdekeket is szem előtt tartó - szabaddemokraták között. Egy pillanatig sem kérdéses, hogy a bonni gazdasági miniszter, gróf Lambsdorff a maga szabaddemokrata pártjával együtt szembeszegül ennek a követelésnek. De a szociáldemokraták belső vitái sem arra mutatnak, hogy a bonni holnap egyszerűen csak a gazdasági gondok megoldásának keresése lesz. Az International Herald Tribune írja: „Schmidtet elsősorban pártja balszárnya bírálja... Az elégedetlenség forrása az a tény, hogy Schmidt programbeszéde a koalíciós partnerek közötti kompromisszumok felsorolásának benyomását keltette. Ezt a kompromisszumgyüjteményt a két párt vezetői több héten át tartó keserves kötélhúzás folyamán tákolták össze. S mivel a választások egyetlen igazi győztese a kisebbik partner volt - az FDP 14 új mandátumot szerzett, az SPD csak négyet - a szabadelvűek úgyszólván kényük-kedvük szerint diktálták a feltételeket... A sors iróniájának is nevezhetnénk, hogy az SPD-FDP-házas- ság az eddiginél ingatagabbnak és bizonytalanabbnak tűnik napjainkban, holott a parlamenti többség lényegesen nagyobb, mint négy esztendővel ezelőtt volt...“ Csak erről van szó - vagy talán a SPD belső bajainak megszaporodásáról ezt a kérdést a januári napokban nagyon sokan tették fel az NSZK-ban. Itt van például az önálló politikai egység, Nyugat- Berlin ,,politikai hurrikánja ", amely elsöpörte a város SPD-FDP-koalí- ciós szenátusának kormányzó polgármesterét, Stobbét, szenátoraival együtt, s amelyet jellemző módon az NSZK-ból hozott új polgármesterrel, Vogel volt bonni igazságügyminiszterrel oldottak meg. Korrupciós és spekulációs háttere van a súlyos válságnak, amelyben a szégyenteljes szerepekben egyaránt felléptek mindkét koalíciós partner politikusai. Egy Garski nevű kalandor bankár több mint százmillió nyugatnémet márkával eltűnt a városból. A városvezetés spekulánsoknak lehetőséget adott még jól használható olcsó bérű utcák egész házsorainak lebontá- tására. Egy FDP-szenátor hivatal- vezetője olcsón megvett és azonnal drágán továbbadott építési telkeket - az eladó saját hivatalának egyik vállalata volt... A minap írta meg a müncheni Süddeutsche Zeitung, hogy a SPD számára hamarosan dönteni kell a repülőtér-építésénél százszorta fontosabb kérdésben - az SPD rendkívüli pártkongresszusának arról kell határoznia, miként foglalnak végül is állást a brokdorfi atomerőmű dolgában. A müncheni lapnak az a nagyon sok érvvel alátámasztott véleménye, hogy a brokdorfi atomerőművet végül is meg kell építeni - a mai energiahelyzetben ez természetes. Ám éppen Hamburg SPD-szervezete volt ennek egyik legélesebb ellenzője. ,,A pártszervezetnek csupán az a választása marad, hogy önmagát akarja-e teljes egészében megcáfolni, dezavuálni, vagy csak Klose polgármestert." S a müncheni újság emlékeztet , rá, hogy hasonló problémái vannak a szociáldemokratáknak Brémában, Frankfurtban, Stuttgartban és Münchenben is, és ,.túlságosan egyszerű volna, ha mindezt egy hosszú kormányzási idő kopási jelenségeire akarná valaki visszavezetni. " A lap így folytatja:,,Helytelen cselekmények és botrányok miatt időközben oly sok politikus volt kénytelen lemondani tisztségéről, hogy nemcsak a személyi tartalékok merültek ki, hanem elhasználódott a távozás receptje is... Az SPD-nek valamennyi szinten, személyi és politikai téren egyaránt neki kell rugaszkodnia. Mindez olyan körülmények között vizsgálandó, amikor Bonn- nak világpolitikai tekintetben is új szereplővel kell számolnia. Igaz, hogy éppen Schmidt kancellár volt az első, aki még hivatalba lépése előtt tárgyalhatott Reagan elnökkel, igaz, hogy Haig külügyminisztert jól ismerik Bonnban. Ám ez nem változtat sem azon a tényen, hogy Bonn érdekei a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatok kérdésében egészen mások, mint Washington elképzelései, sem azon, hogy kevésbé fog szíves-örömest eleget tenni az amerikai elvárásoknak a hadiköltségvetés három- vagy még magasabb százalékos emelése dolgában ... El kell gondolkozni azon, amit a legutóbb erről a kérdésről a hamburgi „Die Zeit“ és számos más újság megírt. Az eszmefuttatások lényege az: az enyhülést ért minden csapás csökkenti Bonn- nak azt a képességét, hogy módosítsa az amerikai világpolitikát, mint az eddig előfordult. S nemcsak a hamburgi lap írja: az amerikai politika jobbratolódása által veszélyeztetett „keleti kereskedelem“ megbénulása ,,keserű következményekkel járna a nyugatnémet gazdaság számára, néhány nagy cég és még több kicsi a csőd szélére iutna..." A hamburgi repülőtér építés letiltása csak jele annak, hogy a válság gondja ma már általános az NSZK-ban. S a jövendőt, a belpolitikai problémákon túl, a Die Zeit ebben látja: „Az enyhülés több, mint egyes ábrándozók különös ideológiája - ez teremti meg azokat a politikai viszonyokat, amelyek között az NSZK a legjobban képviselheti nemzeti érdekeit. Érdemes az enyhülés eredményeiből annyit megtartani, amennyit csak lehetséges Ha a nehéz helyzetben lévő koalíciós partnerek között valamiben van egyetértés, az - sok jel mutatja - éppen az enyhülés szolgálata. A borús jóslatok közepette ez legalább egészséges jel. GÁRDOS MIKLÓS Egy a sok közül: spekulációs célból lebontásra ítélt hamburgi bérház - a lakás nélküliek egyszerűen megszállták a még hosszú ideig használható épületet Minszk fejlődése 1981 II. 22. „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981 -1985-ös évekre és az 1990-ig terjedő időszakra“ című tervezetben szó esik arról, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a városok és települések komplex beépítésével összefüggő kérdésekre, be kell fejezni az áttérést a korszerűsített beosztást és a használat számára jobb feltételeket nyújtó típustervek szerinti lakóházak építésére. Az életszínvonallal együtt emelkedik a követelmények szintje. Korunk az emberektől is a korábbinál nagyobb mértékű hozzáértést, fejlettebb szakmai kultúrát követel. Ennek alapján hogyan értékelhető a legutóbbi ötéves terv időszaka Belorusszia fővárosában, Minszkben? Minszk a Szovjetunió egyik legsűrűbben beépített városa. És ezt a jelleget a jövőben is igyekszünk megőrizni . Hiszen a városok manapság rohamosan növekednek - és így annál értékesebb minden négyzetméter földterület. Következésképpen ésszerűbben kell kihasználnunk. Valamennyi erőfeszítésünk végső célja: az emberek kényelme. Kinek volna kedve hosszú utazásokra időt pazarolni, az intézmények, az üzletek szétszórtságával járó kényelmetlenséget saját bőrén tapasztalni. Az építészeti és elhelyezési megoldások kényelmessége, ésszerűsége, az alkotások esztétikus külseje - ennek jegyében fejlődött a város a 10. ötéves tervben. ... Minszk már elég régóta lényegében mikrokörzetek alapján fejlődik. Sokemeletes házak épülnek. Jellemző az a törekvés, hogy a természetes tájból is megőrizzünk egyet-mást - a szem, a lélek számára. És még az a kívánság is megnyilvánul, hogy a lakótömböket széppé varázsoljam, s így ne legyen annyira nyomasztó a tömeges beépítéssel elkerülhetetlenül együtt járó sablonosság. A tetszetősségről az egyes lakótömbök főépületeinek falait díszítő, nagyméretű pannók színösszeállítása, a házak részletelemeinek színmegoldása gondoskodik. A Zeljonij lug-5, a Vosztok és a Maszjukovscsina mikrokerületek teljesen modern látványt nyújtanak. Az építkezési program természetesen nem korlátozódik a lakásokra. Nemrég nyílt meg a Moszkva filmszínház a Planyeta szállóban, elkészült az új vásárcsarnok, á vasutas kultúrpalota, a Belorusz áruház, valamint Minszk legnagyobb önkiszolgáló áruháza. A város lelkiismeretesen készült a XXII. Olimpiai Játékokra. Türelmetlenül várták a sportolók, a turisták, az újságírók érkezését a labdarúgó- tornára ... Sőt mi több: a Sztajki és Raubicsi sporttelepek azt az irigyelésre méltó hírnevet vívták ki, hogy elsőrendű edzöpályáik vannak, ahol kitűnő szolgáltatások állnak a vendégek rendelkezésére. Néhány válogatott csapat azt a kívánságát fejezte ki, hogy Minszk környékén szeretne felkészülni az olimpiára. Belorusszia természetesen szívesen fogadta a jelentkezőket. A Sztajki sporttelepet az olimpiai nyárra felújították, megszépítették, létesítményeit tökéletesítették; a Központi Dinamo Stadionban rekonstrukciót hajtottak végre. Az olimpia elmúlt - de a végzett munka eredménye megmaradt. A belorusz fővárosban már régóta terveztek metrót. Az első földalatti vonalszakasza a 10. ötéves tervben készült el, s a következő ötéves időszakban megindul a közlekedés. A múlt év őszén a Minszki Városi Tanács végrehajtó bizottságának ülésszakán közölték: négy és fél év alatt 57 ezer lakást adtak át, ezeknek összterülete 3,3 millió négyzetméter. A város ezalatt 30 általános iskolával, összesen 15 200 férőhelyes iskola előtti gyermekintézményekkel bővült; az egészségügyi hálózat majdnem ezer kórházi ággyal gazdagodott. 1980-ban lejárt az 1965-ben elfogadott, általános városfejlesztési terv érvényességi ideje. Az új terv 30-35 évre szól. A gazdasági, szociális, építészeti problémák komplexumának olyan megoldását irányozza elő, amely teljes mértékben tekintetbe veszi életünk valamennyi oldalát: a munkafolyamatoknak, a népgazdaság szerkezetének és szervezetének, a város lakói mindennapi életkörülményeinek a szabad idő eltöltése lehetőségeinek állandó tökéletesítését. Arra gondolnak, hogy nagy tudományos-technikai komplexumokat létesítenek, gyökeresen megváltoztatják az úthálózat elrendezését. Az erdó-parkövezet, a Minszk körüli pihenöövezet fenntartásáról és továbbfejlesztéséről való gondoskodás mellett a tervek új, mesterséges víztároló medencék, parkok, sétányok létesítését irányozzák elő. ... Temérdek probléma vár megoldásra. Időszerű kérdések, amelyek egyetlen célban összpontosulnak: tökéletesebbé kell tenni a modern várost. Hogyan kerülhető el a szabványos, külső? Miként gyorsítható az építkezés üteme, minőségének feláldozása nélkül? Hogyan kell építeni ahhoz, hogy egy háztömb sok ezer lakója ne csupán a bejelentés ténye alapján tömörüljön, hanem annak a törekvésnek jegyében is, hogy mindennapi életét a kommunista normák szerint alakítsák? Egyszóval, keresni, kutatni kell! Mindenkinek! Szociológusoknak és építészeknek, közlekedési dolgozóknak és építészeknek, közlekedési dolgozóknak és építőknek, kereskedelmi alkalmazottaknak, tudósoknak, művészeknek, orvosoknak, a testnevelés és sport szakembereinek, a közüzemek dolgozóinak... És még az is rendkívül fontos, hogy mindenkit, aki a városban lakik, hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy felelősséget vállaljon a város szépségéért, kényelméért. Minszk erre törekszik. És bízvást remélhetjük, hogy a város eléri ezt a célt. JURIJ GRIGORJEV, Minszk főépítésze
