Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-22 / 7. szám
rdekes a munkaköre. Tudományos dolgozója a pozsonypüspöki (Podu- najské Biskupice) Csehszlovák Metrológiai Intézetnek. A maga nemében hazánkban egyedülálló intézet alapvető feladata országosan szavatolni a mérések pontosságát és egységességét. Ezen túlmenően kezeli a nemzetközi alapmértékekből leszármaztatott országos alapmértékeket, méréstani kutatásokat végez, ellenőrzi és jóváhagyja az új tipusú mérőeszközöket. A harminchárom éves Sándor András elektromérnök méréstechnikai feladatok megoldásával foglalkozik. Többek között figyelemmel kíséri azt, hogy földünk mágneses terének változásai milyen hatással vannak a különféle mérések pontosságára. Egy műszaki tudományág szakembere, de már a szakközépiskolai érettségi előtt nyugtot nem hagyóan érdekelték az elektrotechnika, az elektronika összefüggései egyéb, humán jellegű tudományágakkal. Nevezetesen a filozófiával, a fiziológiával és á pszichológiával. Szüntelenül bújta a vonatkozó szakirodalmat és az egyetemi könyvtárnak mindmáig egyik legszorgalmasabb látogatója. Az utóbbi években csaknem szenvedélyévé vált kalandozása egy nagyon fiatal, a kibernetikát és a bionikát követő tudományágnak, a pszichotronikának szűk csapásain. Titkokat kutató pszichotronika- Korábbi munkahelyemen, a Szlovák Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében ugyan műszaki fejlesztési feladatok hárultak rám, de ekkor már szinte vesszőparipám lett egy új tudományágnak, a pszichotronikának tanulmányozása. Ennek köszönhettem, hogy 1973-ban kiküldtek a Prágában megrendezett első nemzetközi pszichotronikai kongresszusra, amelyen megalakult a Nemzetközi Pszichotronikai Társaság (IAPR) is. Ennek 1975-ben lettem a tagja - kezdi vallomását élete nagy szerelméről a szlovák főváros egyik új negyedének kétszobás lakásában. Figyelmét nem kerüli el, hogy értetlenül nézek rá. Szememben látja a kérdőjelet: mi fán terem ez a hogy is mondják?- Pszichotronika. Az elnevezésnek kerek negyedszázados a múltja. Egy francia mérnök, Fernando Clerc jelölte ezzel a fogalommal azokat a jelenségeket, amelyeket a gondolkodás, az érzelmek, az akarati impulzusok által az emberi testből kisugárzott energia vált ki. Másszóval, olyan önálló tudományág ez, amely az ember bizonyos rendkívüli képességeit, a test sajátos neurofiziológiai és fiziológiai megnyilvánulásait kutatja. A pszichotronika elismeri az anyag, az energia és a tudat kölcsönhatását. Ennek tanulmányozása elősegíti az ember, az életfolyamatok és általában az anyag energetikai képességeinek tisztázását.- összefügg ez valamiképp mondjuk a telepátiával, vagyis egyes személyek képességével, amelyet tudomásom szerint még jó két évtizeddel ezelőtt is kétségbe vont a tudomány, hogy más személyek érzéseiről, gondolatairól, s tőlük távol lezajló eseményekről tudomást szereznek, illetve gondolataikkal mások akaratát befolyásolják?- Napjaink tudománya, elsősorban a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban folytatott elmélyült kutatómunka alapján ezt a képességet, vagyis az egyik ember neuropszichológiai folyamatainak hatását a másik ember neuropszichológiai folyamataira - akár többezer kilométernyi távolságra is - nem zárja ki. Egyelőre azonban képtelen megmagyarázni a jelenség lényegét és a hatásgyakorlás mechanizmusát. Egyes tudósok szerint az információkat az emberi szervezetből kisugárzott elektromágneses hullámok továbbítják. Mások tagadják ezt a feltevést. Az akaratátvitel kérdése különben már csaknem száz esztendeje tárgya a tudományos kutatásnak, de azért még ott nem tartunk, hogy minden vonatkozásban teljes igazolást nyert volna... Forradalom lehetséges a diagnosztikában? Átmegyünk a másik szobába. Előkerül a vetítőgép, az ötéves Attila és a négyéves Tímea nagy örömére. Csakhogy a mosoly egyhamar lehervad arcocskájukról, mert az apu most nem mesét, hanem tudományos dokumentumfilmet akar vetíteni. Peregnek az első filmkockát, s a hiányzó hangot Sándor András magyarázata pótolja:- Monte Cáriéból 1975-ben hoztam ezt az amerikai filmet a pszichotronikai világkongresszusról, ahová hivatalosan kiküldtek. Alkotói különleges fényképezési módszerek alkalmazásával objektíve bizonyítják azt, amit szovjet tudósok elméletileg már 1956-ban kifejtettek, hogy az emberi és általában az élő szervezet elemi részecskéket sugároz ki. Ezt az energiát nevezték el bioplazmának. Képek egymást követő sora. A film alkotói a szovjet Kirlijan házaspár módszere alapján bizonyítják a bioplazma létét.- Mi a lényege ennek a módszernek? - kérdezem.- Sz. D. Kirlijan feltalálót egy gyógyászati berendezés javítása közben lényegében a véletlen vezette rá a felismerésre, hogy az üveggel fedett fémelektród és az ember bórfelülete közti magasfeszültségű térben az elektromos kisülések fényképezhetóek. A fémelektródra filmet helyezett és ha arra sötétben rátette az ujját, s az elektródát magasfeszültségű áramfejlesztőre kapcsolta, akkor az exponált és előhívott filmen láthatóvá vált az ujj kontúrjaiból, villámokra emlékeztetőén ,,kilövellő“ bioplazma fénykoszorúja. A feleségével folytatott kísérletek után ezt a módszert 1949-ben szabadalmaztatta. Nemsokára - még a jelenség fizikai mechanizmusának tisztázása előtt - érdeklődni kezdtek iránta biológusok, orvosok, kriminalisták és geológusok. Sejtették, hogy ez a módszer, amely lehetővé teszi az életfolyamatok dinamizmusának tanulmányozását, több tudományág gyakorlatában lesz hasznosítható. Például az orvostudományokban különféle betegségek, látleletek megállapítására, továbbá az ember lélektani-fiziológiai állapotának felmérésére. A láthatóvá vált bioplazma A filmkockákon nemcsak a Kirlijan- módszerrel fényképezett ujjvégzödések körül a bioplazma kisugárzását láthatom, hanem azt is, hogy annak intenzitása, színe, struktúrája pulzálása, miképp változik az akupunktúra hatására. Ezt különben - hallom a magyarázatot - kiváltják egyéb külső ingerek, a szervezet, az idegek állapota, például fáradtság, betegség stb. és az érzelmek is. Ezzel kapcsolatban Thelma Moss professzor, neves kaliforniai pszichológus kísérleteivel a többi között bizonyítota, hogy a félelem a felvételeken piros színűre „varázsolja“ a bioplazmát, a lelki kiegyensúlyozottság viszont kékre. Az ujjak fénykoronája színét változtatja és élénkebbé, intenzívebbé válik, ha a kísérleti alany sok szeszes italt fogyaszt stb. Több tudós, köztük szovjet szakemberek véleménye szerint ez a módszer a röntgenkészülék feltalálása óta a legnagyobb előrelépéssel kecsegtet a betegségek felderítésében, mi több, gyógyításában.- A legújabb Ismeretek szerint a bioplazma segítségével valószínűleg gyakorlattá fejleszthető az ún. bioenergoterápia, vagyis az egyik szervezet energiájának átadása a másiknak, gyógyítás, a fizikai és szellemi állapot javítása céljából. Csak röviden jegyzem meg, a tudomány világában kísérletek folynak az ember és az állatok, az ember és a növények, valamint az állatok közti energia- és információ-átvitel kérdéseinek tisztázására.- A biológiai plazma hat az élettelen anyagra is?- Természetesen ... Vagy háromdeci űrtartalmú öblös poharat tesz az asztalra. Karimáig feltölti vízzel és a közepébe - lebegtetve - üres féldecist helyez. A féldecisre keresztbe egy hurkapálcikát fektet. Két kezével - ujjait szinte görcsösen befelé gördítve - lassan a poharakhoz közelít. Arckifejezésén lemérhető a hallatlan akarat-összpontosítás. A hurkapálcika végétől még egy-két centiméter választja el a kezét s a pálcika - érintése nélkül - lassan körbe kezd forogni. Kis idő múlva, ujjhegyének „parancsára“, az ellenkező irányba mozdul az élettelen anyag. ? ? ?- Ezzel a kis kísérlettel is bizonyítható, hogy az emberi szervezetből kisugárzott energia anyagmozgatásra, munka végzésére alkalmas. Az anyagaktivizálás jelenségét pszichokinézisnek nevezik. A szovjet G. A. Szergejev professzor tudományos feltevése szerint arról van szó, hogy a szerves eredetű bioplazma hat a szervetlen anyag plazmájára. Különben beszélhetnénk még egyes emberek képességéről, a látás kizárásával - többnyire ujjbörük felületével - meghatározni a tárgyak színét, amit dermoopti- kai érzékelésnek neveznek. S ide tartozik a már ismertebb biofizikai jelenség, az emberi szervezet képessége reagálni a geológiai rendellenességekre. Erre épülnek a négy évezredre visszatekintő ún. varázsvesszős kísérletek. Egy falevél kisugárzó energiáját, a bioplazmát ábrázolja ez. a felvétel, amelyet a szovjet Kirlijan házaspár módszerével fényképeztek. (Mészáros János és archív felvétel) Amit a varázsvessző tud- Dióhéjban mit mondhatna erről?- Nos, egyes érzékeny emberek kezében a varázsvessző, amely nem más, mint egy Y alakú egyszerű faágacska, vagy dróthurok, a kutató kezében a tengelye körül elfordul, vagy lehajlik, ha a terepen olyan pont fölé ér, amely alatt, akár több száz méter mélységben, előfordul az említett rendellenesség, vagyis víz, fém, esetleg egyéb ásványi kincs stb. Az ilyen anomália máig nem tisztázott mechanizmusú impulzusát fogja fel az emberi szervezet és továbbítja a jelzést adó virgulának, a varázsvesszőnek. Kínában évezredekkel ezelőtt használták már nemcsak ásványi kincsek, víz keresésére, hanem meggyőződésük volt, hogy ahol a varázsvessző földkéregtörést, illetve két ilyen anomália egymást keresztező elhelyezkedését állapítja meg, ott a felszínen egészségkárosodással lehet számolni. Ezért a ,,sárkányereknek“ nevezett ilyen helyek közelében nem építettek házakat. Tény, hogy a varázsvesszős kutatást ma is elég gyakran alkalmazzák a világ sok részében. A Szovjetunióban, például Szibériában, fémek, kőolaj, továbbá vízkészletek helikopteres felderítésében is. Jómagam néhány évvel ezelőtt az SZTA- tól azt a megbízást kaptam, hogy Hronsky Benadikon, a volt bencés apátság kertjében, bukkanjak a nyomára egy kétszáz évvel korábban betemetett kútnak. A virgula segítségével ez háromnegyed óra alatt sikerült. Ma is nemegyszer keresek így vizet, aszfaltozott út alatt lapuló csöveket, villany- és telefonvezetéket, sőt barlangfeltárásban is részt vettem. A terepet járva megjelölöm azt a helyet, ahol a vessző mozogni kezd, majd azt, ahol a mozgása megszűnik, s ezt a távolságot elfelezem. Ezzel már nagyjából meghatározható a keresett pont. Nem szemfényvesztés Tévedés ne essék. Nem ámító sarlatánnal hozott össze a véletlen. Bizonyítja ezt az is, hogy 1977-ben Japánban a III. pszichotronikai világkongresszuson nemcsak részt vett, hanem előadást is tartott, Metrológia a pszichotronika szemszögéből címmel. A japán fővárosban azt is tudták róla, hogy amúgy „mellesleg“ az akupunktúra, vagyis az idegtörzsek átszúrása általi diagnosztikálás és gyógyítás műszaki vonatkozásai is rendkívül érdeklik. Ezért meghívták a világhírű Mo- tojama Intézetbe. Itt számítógépekkel állapítják meg az emberi testnek azokat a pontjait, amelyeken a punkcióval a legjobb eredmények érhetőek el. Kezemben forgatok egy tavaly kiadott, ragyogó kivitelű szaklapot, amelynek japán írásjelű szövegéből ugyan egy kukkot sem értek, de az egyik fényképen bonyolult műszerek mögött könnyen felismerem a valamilyen«, pszichotronikai kísérletet végző Sándor András arcát. A brazíliai Sao Paulóban 1979-ben megrendezett IV. pszichotronikai világ- kongresszuson ugyan nem volt ott, ám a kongresszus anyagában angol nyelven megjelentették előadását, amely a régészettudományi kutatásban a varázsvesz- szö alkalmazásáról szólt. Most ismét Japánba kapott meghívást egy pszichotronikai laboratórium megnyitására és a tudományág tokiói intézetének meglátogatására mint a szlovákiai pszichotronikai ismeretterjesztés koordinátora. Hát,., sarlatánokat aligha tisztelnek meg ilyesmivel, főleg Japánban nem, ahol a tudománynak és a technikának valóban becsülete, rangja van. Remélem eljut ismét a „felkelő nap országába", hogy hazatérve, új tapasztalatokkal gazdagodva állhasson a dúbrav- kai elektrotechnikai szakközépiskola tanulói elé - nyolc éve tanítja itt externistaként az elektronikát és az elektrotechnika alapjait- s az ismeretgyarapítás örömére, az embert szolgáló tudomány és a tudás tiszteletére nevelje őket. Mert ö nemcsak tanulni szeret, hanem- amint mondja - tanítani is... GÁLY IVÁN v 1981. II. 22. ÚJ SZÚ Sándor András munkahelyén, a Csehszlovák Metrológiai Intéze tben SZ ŰK CSAPÁSON
