Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-22 / 7. szám

A szovjet ipar élvonalában Közismert tény, de érdemes még egyszer megismételni: Moszkva a Szovjetunió legjelentő­sebb ipari központja, itt összpon­tosul az ország központi része iparának egynegyede. Moszkvá­ban hagyománya van az iparnak. Már a XIX. század közepén több mint 500 gyár és üzem működött a városban. Itt volt az oroszorszá­gi textilipar központja, s a textili­parral párhuzamosan fejlődött az azt szolgáló gépipar és vegyipar. Megváltozott a város iparának struktúrája: napjainkban a gép­iparnak jut a vezető szerep, főleg a gépipar bonyolult, progresszív, modern ágazatainak, melyek fel­készült szakembereket és a tudo­mányos kutatással való szoros kapcsolatot igényelnek. Mivel a szovjet fővárosban 80 főiskola és több mint 600 tudományos ku­tatóintézet működik, ezek az igé­nyek maradék nélkül kielégít­hetők. A szovjet gépipar egyik legdina­mikusabban fejlődő ágazata az autógyártás. A hatalmas kiterjedé­sű ország városait és településeit ugyan a gyors légi közlekedés hozza közelebb egymáshoz, de az áru- és utasszállitás meghatározó hányadát mégiscsak a gépjármü­vek bonyolítják le. A lakosság élet- színvonalának állandó, tartós nö­vekedésével arányosan nő a sze­mélygépkocsi iránti kereslet is. A most befejeződött 10. ötéves tervidőszakban közel négyszere­sére nőtt a személyautók gyártá­sa. A Volgái Autógyár évente már több mint 700 ezret gyárt a külföl­dön is nagyon népszerű Ladákból Nabrezsnije Cselniben az SZKP XXVI. kongresszusa, napjára már az egész komplexum termelni fog, mégpedig évente 150 000 nehéz teherautót, s ezáltal a világ legna­gyobb ilyen jellegű autógyárává válik. Viktor Polakov autóipari minisz­ter közelmúltban tett bejelentése szerint az ágazatra nem kis fela­datok várnak a 11. ötéves tervben. Új típusú Volga, Zaporozsec és Moszkvics személygépkocsik ke­rülnek majd le a futószalagokról. A KAMAZ, a moszkvai ZIL és a belorusz BELAZ újabb 27, 40 s 70 tonnás tehergépkocsik és további 110 tonnás ,.óriások“ gyártását kezdi majd el. A moszkvai ZIL - vagyis a Liha- csov Autógyár - hírnevéhez mél­tóan vette ki részét a 10. ötéves terv igényes feladatainak teljesíté­séből. Az üzem már 1980. novem­ber 21-én teljesítette a 10. ötéves tervre előirányzott tervét. Az előző ötéves tervhez viszonyítva 20 szá­zalékos termelési növekedéssel számoltak, a valóságban 21 szá­zalékot értek el. így számokkal kifejezve ez nem világra szóló si­ker, de ha belegondolunk, mi min­dent rejt magában egy ilyen hatal­mas üzem termelésének egyszá­zaléknyi része, az eredményhez nyugodtan gratulálhatunk. A Liha- csov Autógyár termékszerkezete ugyanis nem korlátozódik kizáró­lag az üzem nevében is szereplő gépjármüvekre. A nálunk is jól is­mert tehergépkocsikon kívül szá­mos háztartási gép, főleg hűtőbe­rendezések gyártásával is foglal­kozik. Pjotr Borogyin, a ZIL vezérigaz­gatója január végén a XXIV. moszkvai pártkonferencián egy si­keres időszak eredményeiről szá­molhatott be. A 10. ötéves terv azt a feladatot állította az ipar elé, hogy fokozottabb mértékben te­gyen eleget a népgazdaság és a lakosság igényeinek a jó minő­ségű, műszakilag korszerű termé­keket illetően. A legfőbb feladat az volt, hogy a termelés növelését nem az új beruházások, hanem a munka termelékenységének fo­kozása révén érjék el. A Lihacsov Autógyár munkásai ennek a köve­telménynek is becsülettel eleget tettek: a munkatermelékenység a tervezett 29 százalék helyett 31 százalékkal nőtt. Ezzel egyidejű­leg jelentős mértékben növelték a pótalkatrészek és a korszerű háztartási cikkek gyártását. Mivel a 10. ötéves terv - mint ismeretes - a hatékonyság és mi­nőség ötéves terve volt, az üzem új műszaki megoldások bevezeté­sével és a munkások szakmai tu­dásának elmélyítésével jelentős mértékben növelte az áruk minő­ségét. A már elért sikerek újabbakra serkentenek. A ZIL munkásai a 11. ötéves tervet is az előzőhöz hasonló jó eredményekkel akarják teljesíteni, s ezért már januárban élénken vitatták, boncolgatták, elemezték az üzemre váró új fela­datokat. Január végén az üzem valamennyi részlegében munkás- gyűlést tartottak, ahol megvitatták az SZKP gazdasági és társada­lomfejlesztési tervezetét a 11. öté­ves tervidőszakra. A munkások alaposan felké­szültek a gyűlésre: szinte vala­mennyiük kezében ott voltak a la­pok a tervezettel, s abban bejegy­zések, aláhúzott sorok, bekezdé­sek. A fokozatosan kibontakozó élénk vita bizonyította, hogy a dol­gozók sajátjuknak tekintik ezt a tervet. Átgondolt, megfontol ja­vaslatokat terjesztettek elő a terv lehető legteljesebb, hatékony megvalósítására. A munkások, mesterek, mérnökök véleménye megegyezett abban, hogy az új népgazdaság-fejlesztési terv, amely a párt társadalmi-gazdasá­gi politikájának kifejezője, a nép anyagi és kulturális színvonala ál­landó, töretlen emelését tartja szem előtt. A felszólalók megálla­pították, hogy az anyagi és szelle­mi értékek a nép munkájából szü­letnek, s ezeket a Szovjetunióban az emberek szükségletei kielégí­tésére használják fel. Vagyis a jobb munka törvényszerűen a szovjet emberek magasabb élet- színvonalát eredményezi. Az SZKP KB tervjavaslatával összhangban a ZIL munkásai kö­telezték magukat, hogy a gépjár­müvek és a tartós fogyasztási cik­kek gyártása során egyaránt azok megbízhatóságára, kitűnő minő­ségére, az esztétikus kivitelre, az egyszerű kezelhetőségre és az ésszerű takarékosságra fognak törekedni. Felmerült a magas minőségi mutatók meghatározó szerepének kérdése is a munka díjazásában, valamint a kölcsönös felelősség fokozásának problémája a termék- előállítás minden szakaszán. A Lihacsov Autógyárban a vi­ták, a szocialista munkaversenyek mellett a kongresszus előtti aktivi­tásnak volt egy további érdekes, szép eseménye is. Az üzemben megrendezték a szovjet kultúra napjait, melyek keretében a fővá­ros több mint száz írója, költője találkozott a dolgozókkal. Moszk­va íróinak és az autógyár dolgozó­inak barátsága nem új keletű. A mindkét fél számára hasznos gyümölcsöző kapcsolatok kialakí­tásánál még Makszim Gorkij bá­báskodott. Az ilyen jellegű akciók is bizonyítják, hogy az autógyár dolgozói nemcsak munkájukkal szolgáltatnak követésre méltó példát. • Lihacsov Autógyár. Útra készen a ZIL-ek (j. Uszpenszkij felv.) (Folytatás az 1. oldalról) 1981. II. 22. cselekvő egységben jár el. Ha végignézünk a Szovjetunió történelmén - a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól kezdve egészen napjainkig - megállapíthatjuk, mindenkor a nép jobb sorsa, az emberek érdeke határozza meg a párt és kormány gazdaságpolitikai stratégiáját. Az új, 11. öt­éves terv, melynek tervezetét a SZKP KB ,,A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányai 1981-85- ben és az 1990-ig terjedő időszakban“ címmel bocsátott össznépi vitára, alapvető feladatának az életszínvonal emelését tekinti. Az imperialista erők fegyverkezési őrülete ellenére a Szovjetunió csökkenti a védelmi kiadásokat. Már 1981- ben 0,3 százalékkal lesz kevesebb ez az összeg, mint 1980-ban. Viszont szociális és kulturális célokra - közok­tatás, egészségügy, társadalombiztosítás - 4,7 százalék­kal többet költenek, vagyis az állami költségvetés 34,2 százalékát - 102 milliárd rubelt. Az öntudatos szovjet emberek számára természetes, hogy az ilyen hatalmas összegeket kizárólag szorgalmas, önfeláldozó munkával lehet előállítani, tehát tevékenyen támogatják a párt emberközpontú politikáját.A még jobb eredmények elérése érdekében a Szovjetunióban szocia­lista munkaversenyek folynak, melyeket a dolgozók leg­jobbjai kezdeményeznek. Az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére megrendezett szocialista munkaversenyt a főváros dolgozói hirdették meg. Ezrek kötelezték magu­kat, hogy a kongresszus napjára teljesítik a 11. ötéves terv első éve két hónapjának tervét. Február 23-án sokan a megtakarított energiával, nyersanyagokkal fognak ter­melni. Például a főváros Zsdanov körzetének több mint három és fél ezer dolgozója, a Perov körzet kétezer dolgozója vállalta, hogy a kongresszus megnyitásáig telje­síti az első negyedév tervét. A Frunze Textilgyár 1981 -ben 10 tonna gyapot, 10 tonna fonal, 200 ezer kilowattóra villamos energia megtakarításával számol. Csak Moszkvá­ban összesen több mint 300 ezer dolgozó vállalt ilyen és ehhez hasonló kötelezettséget. Az ipari üzemek, kutatóintézetek a kongresszusig a leg­korszerűbb tudományos eredmények felhasználásával megközelítőleg 700 különböző korszerű termék gyártását dolgozzák ki, mindenekelőtt a lakosság számára. Á Krasz- nij Proletarij üzemben megkezdik a nagy teljesítményű, automata vezérlésű fémforgácsoló-gépek sorozatgyártá­sát. A fővárosi szállítóvállalatok vállalták, hogy két hónap tervén felül még 300 ezer tonna árut szállítanak, s a kong­resszus napján az összes gépkocsi megtakarított benzi­nen fog szállítani. Hogy a szovjet főváros állandóan fiatalodik és szépül, az elsősorban az építők érdeme. A kongresszus tisztele­tére teljesítik kéthavi tervüket, s ezenkívül a kongresszus napjára idő előtt átadják az össz-szövetségi Kardiológiai Központ röntgenkészletét, két iskolát, egy rendelőintézetet és 24 ezer négyzetméter területű lakótelepet. A moszkvai munkások képviselőinek január 9-i találko­zóján határozat született arról, hogy a kongresszus tiszte­letére a főváros üzemei közösen több mint 200 olyan terméket állítanak elő, melyek kiérdemlik a kiváló minő­ségű áru elnevezést. A szovjet főváros dolgozói tehát mindent megtesznek annak érdekében, hogy Moszkva példás kommunista város legyen. Ebben a törekvésükben sok követőre talál­nak a Szovjetunió egész területén. A Szovjet emberek grandiózus épitömunkájában a kommunistáknak jut a vezető szerep, akiknek legjobbjai most ülnek össze, hogy értékeljék a már elért sikereket és kitűzzék az elérendő célokat. Az oldalt írta és összeállította: GÖRFÖL ZSUZSA Marija Scserbakova szövőnő, az SZKP XXVI. kongresszusának küldötte A brjanszki tex­tilgyárban dolgo­zik, de neve nem­csak szőkébb ha­zájában vált közis­mertté. Erre a hír­névre megbecsü­lést és csodálatot kiváltó munkájával tett szert: megelőz­ve az idő gyors ha­ladását, 1980. szeptember 22-re már két ötéves terv feladatait teljesí­tette. Miből is született ez a teljesítmény? A hosszú évek ta­pasztalatából, a mesterség összes fortélyának ismeretéből, az ügyesen megtaka­rított másodper­cekből, melyek percekké, órákká, napokká..., terven felüli termeléssé váltak. Marija Scserbakova munkája jól példázza, hogyan lehet ügyes kezekkel, jó szervezéssel, lankadatlan akarattal, a munka őszinte szeretetével elismerésre és követésre méltó eredményeket elérni. Marija Scserbakova szövőnő a textilipar sokezres kollektíváját fogja képviselni a kongresszuson. S ebben a kollektívában nemcsak ö ért ilyen kiemelkedő eredményt. A szakma nevéhez méltó ajándékkal érke­zik a legfelső pártfórumra: vállalta, hogy a kongresszus megnyitásának napjáig teljesíti a 11. ötéves terv első éve hét hónapjának feladatait. 4

Next

/
Thumbnails
Contents