Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-15 / 6. szám

*• FILMSZTÁR LESZ A REPÜLŐGÉP A világ nagy mozijaiban nem­rég mutatták be az Airport ’80című szuperfilmet, a főszerepben Alain Delonnal. Mellette és néhány más világsztár mellett a repülés törté­netének újabb csodája, a Concor­de óriásgép az egyik főszereplő. Elkerülhetetlen meghibásodása (elkerülhetetlen, meri enélkül tu­lajdonképpen nem lenne a filmnek cselekménye), veszélyezteti az utasok életét, de a pilóták hideg­vére. áldozatkészsége stb. végül is minden problémát megold, ami jelen esetben egyenlő a happy enddel. Száz és százezer néző sóhajt fel megkönnyebbülten és elégedetten: minden jó, ha a vége jő. Azt jól tudjuk, hogy már a film­művészet történetének hajnalán nem egy produkció akadt, amely a repülésről, a pilótákról szólt. Születtek romantikus filmek, ka­landfilmek, hősi filmek róluk, és természetesen sok-sok sorozat. Ilyen a Repülőtér is, amelyet ná­lunk is bemutattak. Tulajdonkép­pen szinte évente készül egy-egy repülőtérfilm, legfeljebb a közre­működő színészek és a rendező neve más és más. Szinte biztosra vehető, hogy lesz még Airport '81, 82 is, és így tovább. És a jó öreg Boeingek és az új Concorde után máris tervezik az Airbus forgatá­sát, amelynek természetesen a Franciaország, Nvugat-Német- ország, Anglia és Spanyolország közös összefogásában készülő Airbus gép lesz a főhőse. És már arról is hallani, hogy a hírhedt DC-10-eseket gyártó Mac Don- nel-Douglas cég tárgyalásokat folytat az egyik nagy amerikai film­társasággal, hogy számos légika­tasztrófát előidéző gépei kétes hí­rét legalább hatásos rekiámpro- dukciókkal ellensúlyozza, -ngy­A ma 76 éves Szergej Jutkevicset jogosan tekintik a szovjet filmművészet klasszikusá­nak. Alkotó tevékenységében különleges he­lyet foglal el a lenini téma (A puskás ember, Történetek Leninről, Lenin Lengyelország­ban). Jelenleg a MOSZFILM-stúdióban Le­nin Párizsban című filmjének befejezésén dolgozik.- Mondjon valamit a film tartalmáról- kér­te a rendezőt az APN tudósítója.- A film Leninnek a franciaországi emigrá­cióban végzett munkájáról s ottani életéről szól; 1911-ben Lenin a Párizs környéki Longjumeau-ben pártiskolát alapított, ahová több forradalmár érkezett illegálisan, tanulni a cári Oroszországból. Azok gyűltek itt össze, akik később közvetlenül részt vettek az Októberi Forradalom megszervezésében. Lenin szérette Franciaországot. Jól ismerte történelmét és kultúráját, sót írt is erről az országról.- Miért választotta ezt a témát.- Lenin párizsi életét a szovjet filmművé­szet és az irodalom alig ábrázolta nyilván azért, mert ezt az időszakot látszólag drámai események nem jellemezték. Jevgenyij Gab- rilovics, a forgatókönyv szerzője és én fontos­nak véltük annak az időnek a bemutatását, amikor száműzetésben folytatódott a bolsevik párt kialakulása, s hogy megmutassuk: Le­nin, az akkor nehéz anyagi körülmények között élő ismeretlen emigráns, pártjának ebben a súlyos időszakában (az 1905. évi forradalom után a cári önkényuralom szét­zúzta a pártot) miként tudta megőrizni állha­tatosságát elvhüségét és hitét. A tömegek erejébe, a szocializmus erejébe vetett hitét. 1912-ben eltávozott Párizsból, öt esztendő múlva pedig a világ első szocialista állama kormányának élére állt. Bátorság, hűség, munkabírás, állhatatosság, becsületesség - Lenin legkiválóbb emberi tulajdonságai különösen a száműzetés idején nyilvánultak meg, és ez érdekelt bennünket. Filmünk nemcsak életrajzi mű, hanem politikai film is. Vitafilm, amely nemcsak történelmi, hanem jelenlegi szempontból is feltárja és védelmezi a lenini elveket.- És hogyan valósul meg ez a filmben?- A film a polifónia törvényei alapján épül fel. Nagyra becsülöm az úgynevezett kol­lázs-módszert, amely a festészetben kezdő­dött, és a szovjet képzőművészet politikai kollázsát, amely később az irodalomba és a művészetbe is bekerült. Ez a hatáskeltés egyik legmodernebb módszere, amelyben a különféle módszerek, stílusok összeütkö­zése új effektusokat hoz létre. A kollázs módszerét széleskörűen alkalmazta Bertolt Brecht, aki a prózát politikai jellegű betoldá­sokkal, a szongokat és a költészetet példa­beszédekkel váltogatta. így filmünk ebben a tekintetben: brechti. A Lenin Párizsban című filmben Szergej Eizensteín Sztrájkjából és Vszevolod Pudovkin Az anyájából is idé­zek, sót még Aranyhegyek című saját fil­memből is. Nézetem szerint ezeknek a fil­meknek nem csupán átvett, hanem a vágás módszerével át is alakított kockái jobban számolnak be ezekről az évekről, mint bár­milyen új felvétel.- Mondjon valamit, kérem, a munkatársa­iról. — Először Jevgenyij Gabrilovicsról szeret­nék szólni. Ő az egyik legidősebb filmdrama­turg nemcsak kiváló szovjet forgatókönyvíró, hanem nagy prózaíró is. Gabrilovics életé­nek kilencedik évtizedét tapossa, de még mindig remek alkotó formában van. A főoperatör: Nyikoláj Nyemoljajev. Én valamikor festő voltam, ezért mindig nagy jelentőséget tulajdonítok az ábrázolásnak. Nyemoljajev azzal bilincselt le, hogy jól isme­ri a festészetet, különösen a franciát - ez pedig rendkívül fontos filmünkben. Nyemol­jajev a „szabad kamera“ módszerével dol­gozik, nem híve a zárt, statikus megoldások­nak. Kamerája mintegy betör az életbe, ezért félig híradó jellegű jelenetek is lesznek a filmben. Lenin szerepét Jurij Kajurov alakítja, akire a külföldi nézők Julij Karaszik Július hatodika című filmjéből emlékezhetnek, amelyben igen sikeresen játszotta Lenint. A mi filmünk­ben azonban bonyolultabb feladat áll Kaju­rov előtt. Nem csupán játszania kell, hanem azt is meg kell valósítania, amit az azóta már elhunyt Makszim Strauhhal sikerült a Lenin Lengyelországban című filmünkben. E mű bemutatása után lengyel kollégáink ezt írták: „Hálásak vagyunk önöknek, amiért Lenin alakját megtisztították a sallangoktól." Fela­datunk, hogy kiszorítsuk a művészetből a Lenin alakjának ábrázolásában megnyilvá­nuló konformista, álakadémikus szemléletet, mintha megelevenedett szobor lenne ő, s fel­tárjuk Lenin élő, szellemileg gazdag emberi személyiségét. Nézetem szerint Jurij Kajurov sikeresen megbirkózik ezzel a feladattal. Szovjet színészeken kívül a szereplők között külföldiek is lesznek. Például Claude Jade francia színésznő, aki Francois Truffaut filmjeiben vált híressé, ö alakítja Inessza Armandot, a forradalmi mozgalom kiváló személyiségét, aki francia származású asz- szony volt. A lengyel Andrzej Wajda filmjeiből ismert Krystyna Janda is szerepel a fil­münkben. Karel Stekly rendező Én, a királyné címmel filmet készít Kunhutáról, II. Ottokar XIII. században uralkodó király „jó“ feleségéről. A főszereplők között van Hana Maciu- chová - ó alakítja a királynét Radoslav Brzobohaty és Frantisek Némec (a képen). (Miroslav Pesan felvétele) (Sípos Géza felvétele) Kinn az utcán már gyöngyeit mutogatja az este, s hol itt, hol ott villantja fel színes fényfüzérét, amikor a győri Kisfaludy Színház tükörfalú próbatermében egy vonzó lány kezét lábát összefonva külö­nös formákba kényszeríti karcsú, hajlé­kony testét, Talán fél órája figyelem az ajtóból, legalább három-négy tükör árul­kodik jelenlétemről, ó mégsem lát, mert se jobbra, se balra nem néz. Németh Nórának most egy a fontos: megvalósíta­ni az előbb még megvalósíthatatlannak tűnő mozdulatokat. Hosszú barna haja összefogva, csíkos trikója egyre jobban tapad téstéhez, papucsa valahol a sarok­ban. És egyszer csak találkozik a tekinte­„EGYETLEN SZAVAM SE LEGYEN HAMIS“ NÉGYSZEMKÖZT NEMETH NÓRÁVAL tünk, feláll, feljebb húzza sötétkék nad­rágját és mezítláb indul felém. Amikor rájön, hogy hiányzik a papucsa, fáradt mosollyal leplezi feledékenységét. A folyosón, amíg a társalgóba érünk, első győri szerepét hozza szóba, s be­vallja, csak akkor tud igazán „megnyílni“, ha szeretettel, jóindulattal közelednek felé. Aztán asztalhoz ülünk, közel egy nyitott ablakhoz, és mielőtt kérdezném, Pécsről kezd beszélni.- Nem volt könnyű színházat cserél­nem, mert sokat jelentett nekem ez a vá­ros. Érzem, később is úgy ítélem majd meg a pályakezdésemet, mint most, ezért bátran kimondom: számomra Pécs volt az igazi főiskola. Naiv, gátlásos és túlsá­gosan jóhiszemű voltam, amikor kezem­be adták a diplomát, és. bizony, féltem a jövőtől. Egészen addig, amíg nem talál­koztam Szikora Jánossal, a tehetséges fiatal rendezővel. A szerepek? Igen, fe­lejthetetlenek maradnak nekem is. Példá­ul Roscsin Irinája, aki a háború legnehe­zebb napjaiban szerelvényen menekül a hátországba. Az Ahogy tetszikben férfi­szerepet kaptam, s emlékszem, a próbá­kon sokáig csak azon töprengtem, ho­gyan tudok igazságot vinni egy olyan figurába, amelyik pokoli messze áll tőlem.- De a színész azért színész...- ... hogy magából építkezzen - töri ketté a közbevetésem. - Ha olyan szere­pet osztanak rá, amely távoli a karakteré­től, kínlódik, gyötrődik, s még így sem bizonyos, hogy megleli benne saját igaz­ságát.- Ezt hogyan értsem?- Úgy, hogy ilyenkor arra törekszem, egyetlen szavam se legyen hamis. Hogy a szerepnek és nekem közünk legyen egymáshoz- Az Erőd társtalan Jane-jét közel érezte magához?- Ezt most azért kérdezi, ugye, mert szépnek kellett lennem, és kibontott, fénylő hajjal léptem a felvevögép elé. Igen, kedveltem ezt a lányt.- Az életben is ügyel a szépségére?- Csak úgy hébe-hóba. Ha kedvetlen vagyok, megtörténik, hogy megfeledke­zem a külsőmről, máskor meg mindent be akarok hozni. Előfordul az is, hogy egész héten ugyanabban a ruhában já­rok, aztán naponta mást veszek föl.- Azt hallottam, hogy a Söféf nap című cseh filmben egy fényképe alapján kapott szerepet. Igaz ez?- Igen. Otakar Vávra, a film rendezője csupán képen látott, amikor az ajánlata már a kezemben volt. Először a főszere­pet szánta nekem, de a szemem túl „melegnek" találta, így lettem aztán az amerikai lány. Hogy milyen volt az együtt­működésünk? Jólesett, hogy mindenki bizalommal vett körül, így egy percig sem éreztem idegennek magam. Radoslav Brzobohatyval, a partneremmel angolul társalogtam a felvételek szünetében, já­ték közben viszont a tekintetünkből is megértettük egymást. Beszélgetésünk utolsó perceit a kép­zőművészet töltötte ki. A geometriai vo­nalakat kedvelő Vasarelyt érdekesnek találja, de valami zavarja ót a képein, Csontváry kapcsán csak ennyit mondott: „Ami lenyűgöz, azt szeretem. Nála is, másoknál is“. G. SZABÓ LÁSZLÓ > 1981. II. 15 ÚJ SZÓ ib m in Szergej Jutkevics filmjéről

Next

/
Thumbnails
Contents