Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
*• FILMSZTÁR LESZ A REPÜLŐGÉP A világ nagy mozijaiban nemrég mutatták be az Airport ’80című szuperfilmet, a főszerepben Alain Delonnal. Mellette és néhány más világsztár mellett a repülés történetének újabb csodája, a Concorde óriásgép az egyik főszereplő. Elkerülhetetlen meghibásodása (elkerülhetetlen, meri enélkül tulajdonképpen nem lenne a filmnek cselekménye), veszélyezteti az utasok életét, de a pilóták hidegvére. áldozatkészsége stb. végül is minden problémát megold, ami jelen esetben egyenlő a happy enddel. Száz és százezer néző sóhajt fel megkönnyebbülten és elégedetten: minden jó, ha a vége jő. Azt jól tudjuk, hogy már a filmművészet történetének hajnalán nem egy produkció akadt, amely a repülésről, a pilótákról szólt. Születtek romantikus filmek, kalandfilmek, hősi filmek róluk, és természetesen sok-sok sorozat. Ilyen a Repülőtér is, amelyet nálunk is bemutattak. Tulajdonképpen szinte évente készül egy-egy repülőtérfilm, legfeljebb a közreműködő színészek és a rendező neve más és más. Szinte biztosra vehető, hogy lesz még Airport '81, 82 is, és így tovább. És a jó öreg Boeingek és az új Concorde után máris tervezik az Airbus forgatását, amelynek természetesen a Franciaország, Nvugat-Német- ország, Anglia és Spanyolország közös összefogásában készülő Airbus gép lesz a főhőse. És már arról is hallani, hogy a hírhedt DC-10-eseket gyártó Mac Don- nel-Douglas cég tárgyalásokat folytat az egyik nagy amerikai filmtársasággal, hogy számos légikatasztrófát előidéző gépei kétes hírét legalább hatásos rekiámpro- dukciókkal ellensúlyozza, -ngyA ma 76 éves Szergej Jutkevicset jogosan tekintik a szovjet filmművészet klasszikusának. Alkotó tevékenységében különleges helyet foglal el a lenini téma (A puskás ember, Történetek Leninről, Lenin Lengyelországban). Jelenleg a MOSZFILM-stúdióban Lenin Párizsban című filmjének befejezésén dolgozik.- Mondjon valamit a film tartalmáról- kérte a rendezőt az APN tudósítója.- A film Leninnek a franciaországi emigrációban végzett munkájáról s ottani életéről szól; 1911-ben Lenin a Párizs környéki Longjumeau-ben pártiskolát alapított, ahová több forradalmár érkezett illegálisan, tanulni a cári Oroszországból. Azok gyűltek itt össze, akik később közvetlenül részt vettek az Októberi Forradalom megszervezésében. Lenin szérette Franciaországot. Jól ismerte történelmét és kultúráját, sót írt is erről az országról.- Miért választotta ezt a témát.- Lenin párizsi életét a szovjet filmművészet és az irodalom alig ábrázolta nyilván azért, mert ezt az időszakot látszólag drámai események nem jellemezték. Jevgenyij Gab- rilovics, a forgatókönyv szerzője és én fontosnak véltük annak az időnek a bemutatását, amikor száműzetésben folytatódott a bolsevik párt kialakulása, s hogy megmutassuk: Lenin, az akkor nehéz anyagi körülmények között élő ismeretlen emigráns, pártjának ebben a súlyos időszakában (az 1905. évi forradalom után a cári önkényuralom szétzúzta a pártot) miként tudta megőrizni állhatatosságát elvhüségét és hitét. A tömegek erejébe, a szocializmus erejébe vetett hitét. 1912-ben eltávozott Párizsból, öt esztendő múlva pedig a világ első szocialista állama kormányának élére állt. Bátorság, hűség, munkabírás, állhatatosság, becsületesség - Lenin legkiválóbb emberi tulajdonságai különösen a száműzetés idején nyilvánultak meg, és ez érdekelt bennünket. Filmünk nemcsak életrajzi mű, hanem politikai film is. Vitafilm, amely nemcsak történelmi, hanem jelenlegi szempontból is feltárja és védelmezi a lenini elveket.- És hogyan valósul meg ez a filmben?- A film a polifónia törvényei alapján épül fel. Nagyra becsülöm az úgynevezett kollázs-módszert, amely a festészetben kezdődött, és a szovjet képzőművészet politikai kollázsát, amely később az irodalomba és a művészetbe is bekerült. Ez a hatáskeltés egyik legmodernebb módszere, amelyben a különféle módszerek, stílusok összeütközése új effektusokat hoz létre. A kollázs módszerét széleskörűen alkalmazta Bertolt Brecht, aki a prózát politikai jellegű betoldásokkal, a szongokat és a költészetet példabeszédekkel váltogatta. így filmünk ebben a tekintetben: brechti. A Lenin Párizsban című filmben Szergej Eizensteín Sztrájkjából és Vszevolod Pudovkin Az anyájából is idézek, sót még Aranyhegyek című saját filmemből is. Nézetem szerint ezeknek a filmeknek nem csupán átvett, hanem a vágás módszerével át is alakított kockái jobban számolnak be ezekről az évekről, mint bármilyen új felvétel.- Mondjon valamit, kérem, a munkatársairól. — Először Jevgenyij Gabrilovicsról szeretnék szólni. Ő az egyik legidősebb filmdramaturg nemcsak kiváló szovjet forgatókönyvíró, hanem nagy prózaíró is. Gabrilovics életének kilencedik évtizedét tapossa, de még mindig remek alkotó formában van. A főoperatör: Nyikoláj Nyemoljajev. Én valamikor festő voltam, ezért mindig nagy jelentőséget tulajdonítok az ábrázolásnak. Nyemoljajev azzal bilincselt le, hogy jól ismeri a festészetet, különösen a franciát - ez pedig rendkívül fontos filmünkben. Nyemoljajev a „szabad kamera“ módszerével dolgozik, nem híve a zárt, statikus megoldásoknak. Kamerája mintegy betör az életbe, ezért félig híradó jellegű jelenetek is lesznek a filmben. Lenin szerepét Jurij Kajurov alakítja, akire a külföldi nézők Julij Karaszik Július hatodika című filmjéből emlékezhetnek, amelyben igen sikeresen játszotta Lenint. A mi filmünkben azonban bonyolultabb feladat áll Kajurov előtt. Nem csupán játszania kell, hanem azt is meg kell valósítania, amit az azóta már elhunyt Makszim Strauhhal sikerült a Lenin Lengyelországban című filmünkben. E mű bemutatása után lengyel kollégáink ezt írták: „Hálásak vagyunk önöknek, amiért Lenin alakját megtisztították a sallangoktól." Feladatunk, hogy kiszorítsuk a művészetből a Lenin alakjának ábrázolásában megnyilvánuló konformista, álakadémikus szemléletet, mintha megelevenedett szobor lenne ő, s feltárjuk Lenin élő, szellemileg gazdag emberi személyiségét. Nézetem szerint Jurij Kajurov sikeresen megbirkózik ezzel a feladattal. Szovjet színészeken kívül a szereplők között külföldiek is lesznek. Például Claude Jade francia színésznő, aki Francois Truffaut filmjeiben vált híressé, ö alakítja Inessza Armandot, a forradalmi mozgalom kiváló személyiségét, aki francia származású asz- szony volt. A lengyel Andrzej Wajda filmjeiből ismert Krystyna Janda is szerepel a filmünkben. Karel Stekly rendező Én, a királyné címmel filmet készít Kunhutáról, II. Ottokar XIII. században uralkodó király „jó“ feleségéről. A főszereplők között van Hana Maciu- chová - ó alakítja a királynét Radoslav Brzobohaty és Frantisek Némec (a képen). (Miroslav Pesan felvétele) (Sípos Géza felvétele) Kinn az utcán már gyöngyeit mutogatja az este, s hol itt, hol ott villantja fel színes fényfüzérét, amikor a győri Kisfaludy Színház tükörfalú próbatermében egy vonzó lány kezét lábát összefonva különös formákba kényszeríti karcsú, hajlékony testét, Talán fél órája figyelem az ajtóból, legalább három-négy tükör árulkodik jelenlétemről, ó mégsem lát, mert se jobbra, se balra nem néz. Németh Nórának most egy a fontos: megvalósítani az előbb még megvalósíthatatlannak tűnő mozdulatokat. Hosszú barna haja összefogva, csíkos trikója egyre jobban tapad téstéhez, papucsa valahol a sarokban. És egyszer csak találkozik a tekinte„EGYETLEN SZAVAM SE LEGYEN HAMIS“ NÉGYSZEMKÖZT NEMETH NÓRÁVAL tünk, feláll, feljebb húzza sötétkék nadrágját és mezítláb indul felém. Amikor rájön, hogy hiányzik a papucsa, fáradt mosollyal leplezi feledékenységét. A folyosón, amíg a társalgóba érünk, első győri szerepét hozza szóba, s bevallja, csak akkor tud igazán „megnyílni“, ha szeretettel, jóindulattal közelednek felé. Aztán asztalhoz ülünk, közel egy nyitott ablakhoz, és mielőtt kérdezném, Pécsről kezd beszélni.- Nem volt könnyű színházat cserélnem, mert sokat jelentett nekem ez a város. Érzem, később is úgy ítélem majd meg a pályakezdésemet, mint most, ezért bátran kimondom: számomra Pécs volt az igazi főiskola. Naiv, gátlásos és túlságosan jóhiszemű voltam, amikor kezembe adták a diplomát, és. bizony, féltem a jövőtől. Egészen addig, amíg nem találkoztam Szikora Jánossal, a tehetséges fiatal rendezővel. A szerepek? Igen, felejthetetlenek maradnak nekem is. Például Roscsin Irinája, aki a háború legnehezebb napjaiban szerelvényen menekül a hátországba. Az Ahogy tetszikben férfiszerepet kaptam, s emlékszem, a próbákon sokáig csak azon töprengtem, hogyan tudok igazságot vinni egy olyan figurába, amelyik pokoli messze áll tőlem.- De a színész azért színész...- ... hogy magából építkezzen - töri ketté a közbevetésem. - Ha olyan szerepet osztanak rá, amely távoli a karakterétől, kínlódik, gyötrődik, s még így sem bizonyos, hogy megleli benne saját igazságát.- Ezt hogyan értsem?- Úgy, hogy ilyenkor arra törekszem, egyetlen szavam se legyen hamis. Hogy a szerepnek és nekem közünk legyen egymáshoz- Az Erőd társtalan Jane-jét közel érezte magához?- Ezt most azért kérdezi, ugye, mert szépnek kellett lennem, és kibontott, fénylő hajjal léptem a felvevögép elé. Igen, kedveltem ezt a lányt.- Az életben is ügyel a szépségére?- Csak úgy hébe-hóba. Ha kedvetlen vagyok, megtörténik, hogy megfeledkezem a külsőmről, máskor meg mindent be akarok hozni. Előfordul az is, hogy egész héten ugyanabban a ruhában járok, aztán naponta mást veszek föl.- Azt hallottam, hogy a Söféf nap című cseh filmben egy fényképe alapján kapott szerepet. Igaz ez?- Igen. Otakar Vávra, a film rendezője csupán képen látott, amikor az ajánlata már a kezemben volt. Először a főszerepet szánta nekem, de a szemem túl „melegnek" találta, így lettem aztán az amerikai lány. Hogy milyen volt az együttműködésünk? Jólesett, hogy mindenki bizalommal vett körül, így egy percig sem éreztem idegennek magam. Radoslav Brzobohatyval, a partneremmel angolul társalogtam a felvételek szünetében, játék közben viszont a tekintetünkből is megértettük egymást. Beszélgetésünk utolsó perceit a képzőművészet töltötte ki. A geometriai vonalakat kedvelő Vasarelyt érdekesnek találja, de valami zavarja ót a képein, Csontváry kapcsán csak ennyit mondott: „Ami lenyűgöz, azt szeretem. Nála is, másoknál is“. G. SZABÓ LÁSZLÓ > 1981. II. 15 ÚJ SZÓ ib m in Szergej Jutkevics filmjéről