Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-15 / 6. szám
Munkából van itt bőven- Mikor lesznek képesek bejáratni ezt a rendszert? KESZELI BÉLA A javítások nagy szakmai hozzáértést igényelnek (A szerző felvételei)- Említettem, hogy ez már nem új dolog nálunk. A komplex intézkedésekkel kapcsolatban viszont tökéletesítjük még. Alkalmazni is minél előbb akarjuk, mert nagy szükségünk van a precíz munkára. Gondolom, hogy az új műhely átadása után, ezzel is sikeresen megbirkózunk. A gondűzőre tehát nagy szükségük van a javítóknak. Legalább akkora, mint jelenleg az építkezés bősi és szapi (Pal- kovicovo) szakaszának a száznegyven- nyolcasokra. Érthető, ha ezek kiesnének a termelésből, az építkezés szinte megbénulna. És e fölött nem csak a javítóknak kéne töprengniök! E lőttünk egy -kaviccsal megrakott 148-as Tatra gyűri maga alá a kilométereket, jóval a megengedett sebességhatár fölött. A kíváncsiságtól hajtva pár perce a nyomában haladunk. - Kitűnő kocsik ezek - vélekedik egyikünk. - Az igaz, - veszi át a szót valaki - de, ha ilyen őrült tempóban kergeti ez a „pilóta“ a gépét, akkor már nem sokáig marad vele a pályán - teszi még hozzá, de egy hirtelen fékezés ismét a szélvédőn túlra tereli a figyelmet. A Tatra jobbra tért, s előttünk újra szabad az út.-,Egyesek elfelejtik, hogy még ezek a kitűnő kocsik is véges életűek. A legjobb bánásmód mellett is karbantartásra szorulnak egy idő után. Hát még, ha így bánnak velük - biccent fejével a távozó Tatra irányában.- Ebből a fajta kocsiból itt igazán nincs hiány - mondja Otto Kelemen, a Vízmű- építő Vállalat bősi (Gabcíkovo) központjának egyik dolgozója. - Itt, a Gabcíkovo- Nagymaros-i Vízlépcsőrendszer építésén csaknem az összes szállítást a száznegyvennyolcasokkal bonyolítják le. Ha róluk akar írni, akkor elég kimenni a legközelebbi építkezésre. Mindenhol van belőlük bőven.- Én az üzemképességükről akarok többet tudni. A karbantartó, javító bázisra szeretnék eljutni.- Az sincs messze, innen csupán egykét perc út kocsival - mondja. Idomlemezzel borított, acélvázas csarnokhoz közeledünk. Mögötte egy hasonló, de jóval nagyobb épület áll.- Az ott a Trencianske Bohuslavice-i Hydrostav vállalat javítóműhelye - mutat kísérőnk a kisebbik épületre. - Mellette befejezés előtt a nagycsarnok is. A dolgozók már most gondűzönek nevezték el, így azt sem kell magyaráznom, hogy mit várunk tőle. önámításból csak mínusz hat-hét fokra saccolom a hideget. Gyorsan fölkapom a kabátom, hónom alá a táskát, és már szaporázom is a Tatrák csendes sora közt a műhely felé. Meglepetésemre lélegzetem fehér párája a csarnokban sem tűnik el arcom elöl.- Ha tudom, hogy ilyen vendégek érkeznek, inkább szabadságot veszek - mondja a műhelyvezető, Zdenék Rydl. * - Még leültetni sincs hová magukat- szabadkozik. - Ez itt a dolgozószobám - mutatja a dróthálóval bekerített mü- helysarkot, ami nyilván anyaglerakatnak is szolgál. És ennek a doboznak a teteje az íróasztalom - fordul a nevezett alkalmatosság felé, s próbál mosolyt erőltetni arcára. - így vagyunk, kérem, s ráadásul még itt ez a gonosz hideg is, amit nem és nem lehet kiűzni a csarnokból. Két légágyú ugyan állandóan árasztja a meleg levegőt, de ha megfeszülnek sem bírják fölfüteni ezt a hatalmas teret. Az ilyen megoldásnak olyan a hatása, mint a cseppnek a tengerben. Sem több, sem kevesebb nem lesz általa.- A munka viszont még ilyen körülmények közt sem szünetel-mutatok a csarnok belsejébe.- Hát hallja, nem győzöm dicsérni az embereimet. Nem hiszem, hogy van még munkahely, ahol a mosdóvizet hóból nyerik a munkások. És amint látja, valóban még ilyen körülmények közt is mindenki a helyén van. Ugyanolyan tempóban dolgozunk, mint nyáron.- Hány kocsit javítanak meg havonta?- Körülbelül harmincötöt-negyvenet. Ehhez viszont tudni kell, hogy mi itt csupán középfokú és egyszerű javításokat végzünk. Az a kocsi, ami nagyobb javítást igényel, mondjuk generáljavitást, azt a Trencianske Bohuslavice-i javítóüzemünkbe küldjük. Nem a legszerencsésebb megoldás ez, tudom, mert a föl-le fuvarozás csak növeli a javítás költségeit, és növeli az időtartamát is. Ezért fontos nekünk, hogy minél előbb befejezzék a nagycsarnokot, mert ott már generál javításokra is be akarunk rendezkedni. Az új műhelynek több problémát el kell hárítania. így például nagyobb és erősebb darura lesz szükségünk, mert ami itt van, ez a három és fél tonnás, a mi munkánkhoz gyönge. Kocsit emelni szinte lehetetlen vele. Vagy itt van az áramvezeték ügye. Nem és nem tudjuk elérni, hogy nagyobb megterhelést is elbíró vezetékre kössenek minket. Pedig a javításoknál szinte nélkülözhetetlen segítőeszköz az esztergapad. Gyakran megtörténik, hogy hiányzik valamilyen alkatrész, amit itt helyben is ef tudnánk készíteni, de nem tudjuk bekapcsolni az esztergapadot, mert félünk, hogy elégne az egész áram- szolgáltató vezeték. így aztán nincs más megoldás, várni kell, amíg megérkezik a kívánt alkatrész, vagy valahol legyártják nekünk. Elkeserítő viszont, hogy a javítás alatt álló kocsinak itt kell vesztegelnie, amikor kint az építkezésen nagy szükség lenne rá. Amíg beszélgetünk, észre sem veszem, hogy társaságunk megszaporodott. Néhány dolgozó hallgatja, miről faggatom főnöküket. Jelenlétükkel és szóval bátorítják, hogy beszéljen a kényesebb dolgokról is.- Én mindent elmondtam fiúk, hallhattátok, ha szólni akar valamelyíktek, most beszéljen - mondja, s körbepillant.- Azzal szeretném még kiegészíteni az eddig elhangzottakat - veszi át a szót Vladimír Smolka autómechanikus hogy jó lenne, ha a meghibásodott kocsikat a gépkocsivezetők ideszállítás előtt megtisztítanák . Számunkra is világos, hogy nehéz terepen mozognak, hogy sáron, vizen keresztül futnak ezek a kocsik, de meg kell érteniük, hogy mi szakmunkát végzünk, és nem kocsitakaritá- sért kapjuk a bérünket. Tudom, az ilyen hidegben, mint ma is van, ez nem könnyű dolog, főleg, ha egyenesen az építkezésről vontatják ide a meghibásodott Tátrát. Világos, hogy a sár azonnal ráfagy, de amint a saját bőrén is érzi, idebent sem olvad le róla. Munkából van itt amúgy is bőven. A nehéz terep annyira megviseli a kocsikat, hogy az alkatrészek meghibásodása, és az ebből eredő javítások igényességi szintje jóval magasabb, mint mondjuk egy lakónegyed építésén futó kocsiké, ahol az utak gyakran előre készülnek. Megállás nélkül dolgozunk, mégsem tudok egy olyan esetet mondani, amikor itt ne lett volna mihez kezdeni.- Az idén érvénybe lépett egy olyan dokumentum, aminek a célja, amennyire csak lehet, elhárítsuk a hasonló nehézségeket is, mint amilyenekről beszéltünk. A komplex intézkedésekre gondolok. Tételezzük fel, hogy a felelős munkatársaik az intézkedések helyes alkalmazásával elhárítják a nehézségeket. Jobb körülmények között képesek lennének önök is eleget tenni a minőség javításával kapcsolatos követelményeknek?- Ha most azonnal rávágom, hogy igen, akkor ön azt hinné, túlzottan magabiztosak, ne adj isten, beképzeltek vagyunk - mondja Vladimír Smolka. - Nem mondom tehát, hogy csupán a jobb. körülményekre várunk, és ha ez meglesz, csakis kifogástalan munka hagyja el a műhelyt. A mi munkánk elsősorban jó szakembert kíván. Olyat, aki odahaza, tehetség egy szintre emelése korunkban már túlhaladott formája a jutalmazásnak. Egyrészt nem serkent a jobb munkára, a nagyobb tehetségüeket visszafogja, mert minek hajtanának fölöslegesen, ha ugyanez a bérrendszer megbúvót biztosít a lazább munkaerkölcsüeknek. Másrészt, épp a komplex intézkedésektől várjuk a megkülönböztetett bérezést. Hadd kapjon már végre az, aki jobban dolgozik, arányosan magasabb fizetést annál, mint akinek nem áll munkára a keze.- Nem tudom, jó példa-e erre épp az önök esete. Hiszen a gépkocsijavitás csapatmunka a javából. Hogy tudják majd itt megkülönböztetve bérezni a jó és a gyönge munkát? - kérdezem ismét a műhely vezetőjét.- Hogyan? - mondja töprengőn. - Itt van például a mi területünkön egy régen bevált jó példa. Korábban is minden javításra kitöltöttünk egy űrlapot, melyen az összes javítandó hibát feltüntettük, s a szakember nevét, akinek a gépkocsit kiosztottuk javításra. Láthatja, hogy ez így már nem is olyannyira csapatmunka. Megvan tehát a felelős szakember, aki mellé beosztjuk még a gépkocsi vezetőjét is. Annyira hasznosnak bizonyult, hogy a sofőr is jelen van a javításnál, hogy ezt szinte nem győzzük dicsérni. Egyrészt a gépkocsivezető is tökéletesíti tudását, másrészt pedig, ha látja, hogy mennyi munkát ad egy javítás, sokkal jobban kíméli ezt a nemes szerkezetet A törzsgárda tizenöt, húsz, huszonöt, sőt több éve a szakmában dolgozókból verbuválódott össze maszekolva is meg tud javítani egy gépkocsit, daru és esztergapad segítsége nélkül. Aki gondolkodik, és hasznosítja a motorok mellett kifejlesztett érzékét. Ilyen, a motorok nyelvén jól tudó szakember több is van a műhelyben. Aki még nem érte el a kívánt szintet, annak jó alkalma van tanulni az idősebb, tapasztaltabb kollégáktól. A törzsgárda tizenöt, húsz, huszonöt, sőt több éve a szakmában dolgozókból verbuválódott össze. Ezektől nem lesz túlzás jó minőségű munkát várni, de a semmiből ők sem tudnak aranyat kovácsolni.- Gondolom a bérszint is ösztönöz a minőségre?- Az átlagbérezés, azaz a többféle a terepben. Amikor üzemképes, a kocsi, akkor vagy a mechanikus, vagy jómagam jelenlétében tesz meg a sofőr egy próba- utat. Megtörtént már, hogy ugyanaz a kocsi ismételten javításra szorult. Ekkor derül ki tulajdonképpen, hogy milyen minőségű volt az előző javítás. Ennek megítélése attól is függ, persze, hogy menynyi idő után került vissza hozzánk a kocsi, és attól is, hogy mennyi ismételt hiba van rajta, amit a már említett űrlapból köny- nyüszerrel megállapíthatunk. A meghibásodott részből aztán nem nehéz megtudni, hogy a sofőr hajszolta-e túl a kocsit, vagy a javítás nem volt megfelelő szintű, esetleg, hogy a cserélt pótalkatrésznek volt-e valamilyen gyártási hibája. Minden esetben a hiba elkövetésének megfelelő arányban sújtjuk, vagy jutalmazzuk az érintetteket. A jutalom akkor időszerű, ha mondjuk a kocsi csak rengeteg kilométer és munkaóra után kerül vissza hozzánk újra. EPUL ffl GONDÜZO"
