Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-08 / 5. szám
Borzi László felvétele Olyasmit is produkálunk, aminek évről évre gyarapodó mennyisége csak főfájást okoz. Ilyen például a szilárd kommunális hulladék. Mi is ez? Elsősorban a szilárd halmazállapotú házi szemét, továbbá az utcai, illetve a helyi iparból és a kommunális tevékenységből származó hulladék. Mind több van belőle és mind körülményesebb az elhelyezése - ebben minden érdekelt fél egyetért. Nálunk jelenleg évenként egy főre nem kevesebb mint negyed tonna gyűlik össze belőle, ami országosan valóban tekintélyes tétel, hozzávetőleg hárommillió nyolcszázezer tonna. Hadd tegyük hozzá, a kérdéssel foglalkozó kutatómunkások megállapítása szerint a háztartási hulladék mennyisége lakosonként és évente átlagosan tizenöt kilogrammal növekszik, s a nagyvárosokban évtizedenként megkétszereződik. A gondot tetézi, hogy az ipari hulladék ennek a mennyiségnek a két-, sőt háromszorosa. A kérdés intézményes megoldása nálunk sajnos eléggé elodá- zódott. Egyelőre ennek a szemétnek túlnyomó többsége továbbra is az ösztönösen, szervezetlenül kialakított lerakóhelyekre kerül, és csak igen kis hányadában semmisítik meg égetéssel vagy hasznosítják komposztként. Az ún. vad szeméttelepekből csak Szlovákiában több ezer van. Hátrányaik nyilvánvalóak. Először is igen nagy, sok esetben mezőgazdasági szempontból értékes területet foglalnak el, általában hosszú időre. Másodszor ezek a telepek különféle betegségek melegágyaivá válhatnak, hiszen rengeteg bennük a különféle kórokozó és az azokat széthordó, terjesztő rágcsálók, férgek, legyek stb. Az ilyen telepek a levegőt is szennyezik egyes egészségre ártalmas anyagokkal. Harmadszor sok esetben kimutatható a természeti viszonyokat, a környezeti feltételeket kedvezőtlenül befolyásoló hatásuk, a többi között például a felszíni és a talajvíz szennyezése. S végül nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a tájat is rútítják, nemegyszer szinte meghökkentő módon. A MEGOLDÁS KEZDETÉNÉL TARTUNK A megoldás egyik, bár nem a legtökéletesebb és legkorszerűbb módja egyrészt megszüntetni és lehetőleg rekultiválni minél több ilyen szervezetlen szeméttemetöt. Másrészt pedig tudatosan, szervezetten, célirányosan létrehozni a szilárd kommunális hulladék nagy, összpontosított lerakóhelyeit. Először is ott, ahol jelenleg viszonylag a legnagyobb a környezet-szennyezettség. Egy-egy ilyen szeméttelepre olyan területről szállítanák a hulladékot, amelyen 100-150 ezer ember él. E tekintetben Szlovákiában határkőnek tekinthető az SZSZK kormányának 1978. évi 274. számú rendelete, amely a már égetővé vált helyzet tüzetes elemzése alapján hosszabb távra meghatározta a tennivalók fő irányát. Ennek alapján készültek el a szilárd kommunális hulladék szervezett nagy lerakóhelyei létesítésének kerületi tervei. A gyakorlati megoldásnak azonban két év elteltével is lényegében csak a kezdeténél tartunk, ami részben érthető, hiszen az első lépcsőben 1990-ig tervezett folyamatról van szó, amelynek indítása nemcsak időigényes, hanem vannak buktatói is. A főbb eredmények közül meg: említhető, hogy az elmúlt két évben eltüntettek és újraműveltek hatvan szervezetlen hulladéktelepet. Ebből 27-et a nyugat-szlovákiai, 11-et a közép-szlovákiai és 22-őt a kelet-szlovákiai kerületben. Ilyenformán átadtak rendeltetésének 92 hektár mezőgazdasági földterületet. A tervekben szerepel az, hogy a 7. ötéves tervidőszakban további 88 szeméttemetö tűnik el mintegy 113 hektárnyi területen. Persze ez függvénye annak, hogy elkészüljenek a tervbe vett szervezett nagy lerakóhelyek. E tekintetben a helyzetet nem tekinthetjük éppen rózsásnak. Igaz, néhány ilyen beruházás építése megkezdődött, és tizenegynek elkészültek a tervei, viszont a megvalósítás eléggé akadozik, jelentős a lemaradás. A hátráltató okok közül megemlíthetjük a megfelelő helyek kiválasztásának, az ilyen területek mezőgazdasági földalapból való kivételének, a földtani kutatómunkálatoknak problémáit és nem utolsó sorban a tervező intézetek kapacitáshiányát valamint a szükséges beruházási eszközök hiányát is. Mert nem valamiféle szemétdombok létesítéséről van szó, hanem több tekintetben igényes akciókról. A szemléltetés kedvéért: a közép-szlovákiai kerületben a chlmeci lerakat húsz hektárt követel, a nyugat-szlovákiai kerületben a bábi hulladéktelep olyan területről összpontosítja majd a szemetet, amelyen 138 ezer ember él, s ugyanebben a kerületben a bolerázi, hasonló jellegű beruházás tervezett beruházási költségei tizenhatmillió koronát tesznek ki. De még a legkisebbek is egymillió koronát igényelnek. Visszahúzó tényező továbbá az, hogy a nemzeti bizottságok is valahogy húzódoznak ettől a megoldástól s inkább helyileg oldják meg a szemét „eltüntetését“. Márpedig ez - eltekintve a már említett kedvezőtlen hatásoktól - még költségesebb és munkaigényesebb is. A KEDVEZŐ FORDULAT ÉRDEKÉBEN Ezért olyan fontos, hogy ezen a területen fordulatot érjünk el a gyakorlati megvalósításban. A 7. ötéves tervidőszakban Szlovákiában húsz ilyen létesítménnyel számolunk. Köztük lesz például a Komáromi (Komárno) Vnb beruházásában a tervek szerint a jövő esztendő végéig, kétmillió korona költséggel elkészülő, tíz évre tervezett szervezett hulladék-lerakóhely, továbbá az 1983-ra, illetve 1985-re tervezett szepsi (Moldava nad Bodvou) és rozsnyói (Rozna- va) szeméttemető. Ezen felül ebben a tervidőszakban előkészítik további 24 ilyen létesítmény építését. Persze addig - menetközben - rendezni kell néhány problémát. Igen fontos követelmény például a szervezett lerakóhelyek számára biztosítani az ún. kompaktorok, vagyis olyan gépek folyamatos gyártását, amelyekkel a szilárd kommunális hulladék tömöríthető s így csökkenthető a térfogata. Egyidejűleg előkészületek történnek annak érdekében, hogy a szemetet, a hulladékot ne csak megfelelőképpen elhelyezzük, tároljuk, hanem nem csekély hányadát hasznosítsuk is. Ezért a bratis- lavain kívül felépül további szemétégető mű Banská Bystricán és Kassán (Kosice). Ezeket a hatékony beruházási egységeket egyelőre főleg exportáljuk. Márpedig az égetéssel energiát is nyerünk, mégpedig egy tonna hulladékból jelenleg két tonna gőzt. A felhasználás további módja a komposzttermelés. Ennek előmozdítása érdekében Szlovákiában 1990-ig tizenhárom kom- posztgyárat létesítünk, lehetőleg a szervezett nagy lerakóhelyek közelébe telepítve őket. S utoljára, de nem utolsó sorban, a kezdeti sikerekre építve, az eddiginél többet kell tennünk és teszünk is annak érdekében, hogy a lakosságtól, különféle begyűjtési formákat érvényesítve és növelve az anyagi érdekeltséget is, minél több értékes hulladék nyersanyagot, például papírt, üveget, fémet, textíliát stb. nyerjünk és így megmentsük az enyészettől. GÁLY IVÁN A város pihenni készül. Az utcák elcsendesedtek, a gyerekek, a felnőttek már hazaértek az iskolából, a munkahelyről. Vacsorához ülnek a családok s a terített asztal mellett tervezgetik, hogyan töltik el a hét végét. Péntek este van. A bratislavai L. Dérer Kórház mentő- szolgálatának ügyeleti szobájában két orvos elköszön egymástól. Az egyik haza, a családjához indul, a másik - Augustin Demian doktor - felvéve köpenyét, a napi bejegyzések tanulmányozásához kezd. Ma éjjel ó az ügyeletes orvos. Reggel hét órától este tizenkilenc óráig tizenhét esetben száguldott át a városon keresztül a kéken villogó, szirénázó mentőautó, jelezve; valahol életveszély van. 19 óra 10 perc. A telefon csengetése abbahagyatja vele a beszélgetést. - Azonnal indulunk - mondja, s magunkra kapva a fehér posztóköpenyt,a mentő- kocsihoz szaladunk. Pár perc múlva, mire a helyszínre értünk, a beteg már jobban érezte magát. Az orvos nyugtató injekciója után rendbe is jött. Visszafelé menet a mentőautó személyzete bejelentkezett a központnak. Közben integető emberek állítottak le minket azzal, hogy egy férfi rosszul van. - Már kétszer volt infarktusa - tájékoztatnak menet közben. Az orvos és a mentőautó személyzete megtudják a betegtől, hogy a csa* Iádban haláleset fordult elő, s ez idézte elő a szívgyengeséget. Gyors véinyomásmérés után egy injekció lecsillapítja a beteget s máris indulunk vissza az ügyeletre. 20 óra 30 perc. Demian doktor bejegyzi a naplóba az eseteket és-készségesen válaszol kérdéseimre. Indokolt volt ez a két hívás?- Az esetek 60 százalékánál elég lenne, ha az ügyeleti szolgálat menne a helyszínre. Minket csak akkor szabadna hívni, ha igazán életveszélyről van szó - baleseteknél, légzési zavaroknál, szívpanaszoknál stb. Sajnos, nem így van. Az emberek nem akarják megérteni, hogy azalatt az idő alatt, amíg mi egy indokolatlan hívásra a helyszínre megyünk, addig valakinek igazán gyorsan szüksége lehet ránk. 22 óra 10 perc. Ismét szól a telefon. A gépkocsivezető és az ápoló indulásra készen várják, amíg beszállunk a kocsiba. Ismét villogni kezd a kék lámpa. Amint a helyszínen kiderült, bár a telefonáló szívrendellenességről beszélt, lázzal járó meghűlésről volt csak szó. Kivizsgálás, vérnyomásmérés, injekció és máris indulunk vissza a kramárei ügyeletre. menet közben jelentkezünk a központnak és kérjük, hogy az ügyeletes orvos menjen az influenzás beteghez. 22 óra 40 perc. (Amint beértünk az ügyeletre, szemügyre vettem a szobát. Azonkívül, hogy kicsi, kényelmetlennek is tűnt. A berendezés egy heverőbői, asztalból, székből és két szekrényből áll. Sehol egy kényelmes karosszék, egy rádió, esetleg tévé, hogy az orvos az éjszakai ügyelet alatt, visszatérve a betegtől egy kicsit kikapcsolódhasson.) — Talán lesz időnk meginni egy kávét — mondja Demian doktor, miközben a munkájáról érdeklődöm.- Tizenöt éve dolgozom itt. Érdekes, változatos a mi munkánk. Életet menteni, segíteni mindenáron, ez hivatásunk lényege. Sokszor nem is tudatosítjuk, milyen telelötlenül bánunk egészségünkkel. Ma délután például amputálni kellett egy Az ügyeletes orvos - Augustin Demian doktor ittas ember lábát, futott a vonat után, elcsúszott, és... Vagy mondok más példát. Nagy gondot okoznak az epilepsziás betegek. Az ő betegségükre úgy hat az alkohol, mintha benzint öntenének a tűzre - ma is négy esetben hívtak minket ilyen beteghez — mutatta a bejegyzéseket. - Élő fordul olyan eset is, hogy beugratnak. Az idén szilveszterkor éjfél után ,,valaki“ telefonált, hogy Trnávkán roszszul van egy öreg bácsi. Kimentünk, kerestük az illetőt, de a megadott helyen nem lakott senki. Szerencsére ezalatt az idő alatt senkinek nem volt szüksége gyors orvosi beavatkozásra - komolyodott el Demian doktor. - De ez az év azért jól kezdődött - mosolyodott el.- Egy kéthónapos kislányhoz hívtak. Bár- ^ mennyire igyekeztünk, mire odaértünk, a gyermeknek nem volt tapintható a pulzusa, beállt a klinikai halál. A mentőautó személyzetével masszírozni kezdtük a gyermek szívét, intubáltuk, majd mesterséges légzés segítségével a csecsemőt megmentettük. Néhány napos kórházi kezelés után a boldog szülők az egészséges gyermeket hazavihették. Hát ezért jó orvosnak lenni. Beszélgetés közben megtudtam, hogy Demian doktor az ogyesszai Orvosi Egyetemen vörös diplomával végzett és sebész lett. - Az is gyönyörű munka volt, igaz két ennyire különböző munkát nem tudok és nem is szabad összehasonlítani. Mindkettő nagyon szép. Arra a kérdésemre, hogy mit csinál, amikor éppen nincs szolgálata, örömmel válaszol: - Mindenem a kertem. Ha van egy percnyi szabad időm, néha az éjszakai szolgálat után, alvás helyett is ott dolgozgatok. Sok-sok virágot nevelek, de zöldséget és gyümölcsöt is, és természetesen én végzem el az összes teendőt, a permetezéstől az oltásig. Nagyon jó érzés látni, hogyan lesz a zsenge palántából életképes, erős növény, hogyan pattan ki a bimbóból bársonyszirmú rózsa. Ez az igazi kikapcsolódás. Aztán néha főzni is szoktam, csak hát az edény mosogatása a családra marad - vallja be cinkosan. Nevetésünket kettévágja a telefon csengetése. 1 óra 4 perc. A két mentő indulásra készen, az ápoló fázósan húzza össze magán a köpenyt. Ml is. (Azon tűnődöm, miért nem lehet a mentőautót kifűteni? De fogvacogva összehúzódom, és nem teszem fel az orvosnak ezt a kérdést.) — I!
