Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-14 / 295. szám, hétfő

1981. XII. 14. 5 IDEI VILÁGVERSENYEK TAPASZTALATAI Egy sportág megújulásra vár A birkózás egyike a legősibb sportágaknak és függetlenül attól, hogy a világ egyes ré­szein népszerűsége mit sem csökken, sőt inkább emelkedik, Európában gyakran beszélnek hanyatlásáról, vagy válságáról. Éppen ezért kevés sportág akad, amelyben annyit változ­tatták volna a szabályokat, csökkentették — emelték — volna a mérkőzésidőt — mint éppen ebben. Minden eddigi szabálymódo­sítás során bebizonyosodott, hogy az egésznek csak akkor van értelme, ha a formai vál­tozást követő újat megfelelő tartalommal sikerül megtölteni. A legutóbbi szabálymódosítás, amelynek legnagyobb jelentősé­gű döntése a mérkőzésidő egy- harmadával való csökkentése volt, nem ezek közé tartozik! Természetesen minden világ- verseny értékelésének egyik legdöntőbb kérdése az eredmé­nyesség, amely tulajdonképpen statisztikai adatok alapján is felmérhető. Mindez a hazai bir­kózósportra vonatkoztatva az idei évben nagyon is szomorú képet nyújt. A göteborgi EB-re utazó válogatott egy érem megszerzését tűzte ki célul. A tervet nem sikerül teljesíteni, a jogásnemet az EB mélypont ton találta — pont nélkül tért haza a hattagú birkózócsapati A fogásnem Európa-bajnoksága egyúttal az új szakági főedző, Vitezslav Mácha sikertelen pre* mierje is volt. Elsősorban azért, mert önmagával mérte a jelenlegi válogatottat, pedig a csapat sokkal szerényebb ké­pességű egyénekből áll, akik legfeljebb jóval nagyobb meny- nyiségű edzési munka árán juthatnak el szakvezetőjük színvonalára, persze nem azon­nal. Az EB-n még biztosan állta az ellenfelek rohamát, az utób­bi évek három kiemelkedő egyénisége Rusu, Kocsis és Korban. Akadt jónéhány csaló­dás, elsősorban Növényi fias­kója, két korábbi világbajnok Tóth és Rácz szerényebb he­lyezése, illetve váratlan döntő­beli veresége. Mindenképpen elemzés alá kellene venni azt a tényt, hogyan mernek a szovjet szakvezetők, vagy akár a bolgárok „mélyvízbe“ dobni olyan újoncokat, akik azonnal győzni is tudnak míg mások — így a magyar és csehszlovák versenyzők is — a rutinból sem tudnak „tőkét“ kovácsol­ni. Amíg ebben a fogásnemben az EB nem ingatta meg az imént említett három nagy egyéniség pozícióit, addig a világbajnokságon hármuk kö­zül egyedül Korban tudott új­ra aranyérmet szerezni. A szabadfogású EB tulajdon* képpen semmilyen változást nem hozott a nemzetközi erő* viszonyok terén. Amint az vár­ható volt, a szakemberek leg­alább az aranyérmek felének várományosait a szovjet ver-* senyzőkben látták, s ez vonat­kozott a világbajnokságra is. A jóslások beváltak, hiszen mindkét világversenyen 5—5 elsőség jutott a szovjet birkó­zóknak. Ugyancsak szembetűn nő, hogy a szkopje-i világbaj­nokságon a román csapat mindössze 1 pontot szerzett. Szkopjéban pont nélkül ma* radt a csehszlovák birkózócsa­pat is, igaz egyetlen verseny-* ző lépett szőnyegre! Jobb mér­leget zárt a csapat a tavaszi EB-n amikor három versenyző szerzett — 4 pontot. Ojra bebizonyosodott, hogy a hazai birkőzósportban eny­hén szólva helytelen nézetek uralkodnak, s nagyon sok ki* vánnivolót hagy maga után a szakvezetés értékítélete. Egy* egy nagyon is kétes értékű eredményből túl sokat és túl sokan akarnak profitálni! Ez történt a moszkvai olimpiai után is. Karabín és Strnisko olimpiai bronzérme feledtette a sportág hiányosságait, és az A lengyel Supron (felül) és a román Rusu sok nagy csatát vívott a szőnyegen. Egyértelműen nem tisztázódott, vajon mennyire felel meg nekik az új szabálymódosítás (ČSTK-felvétel) újabb próbatétel finoman fogal­mazva ís gyászosan sikerült. Pedig, ha másra nem, legalább arra odafigyelhetett volna a szakvezetés, hogy Strnisko ed­dig még soha nem került do­bogóközeibe, ha egy-egy ver­seny rajtlistája nem volt hiá­nyos. Ezeket a tényeket jó lesz fi­gyelembe venni, hiszen csak a minap nyilatkoztak úgy a sportág hazai szakvezetői, hogy a csapatbajnokság idén megfe­lelő színvonalon mozgott. A bajnokság igazi fokmérője a nemzetközi helytállás. Ha is­mételten bukás következne be a jövő évi világversenyeken, az iménti állítást aligha lehetne komolyan venni. Korábban gyakran előfordult, liogy a sportágban hosszabb ideig élenálló versenyzők az utolsó három percben döntöt­ték el a küzdelmek javarészét, kiváló erőnlétüknek köszönhe­tően. A hat percre csökkentett birkózóidő az erőnlét fogalmá­nak újraértékelését követeli, és sokkal nagyobb szerep jut a gyorsaságnak. Megváltozott a küzdőmodor, a versenyzők tá­madásra nem hárítással rea­gálnak, hanem azonnal ellentá­madást kezdeményeznek. Az új szabályok szorgalmazói korábban a mérkőzések bírói befolyásolásának kiiktatását is hangsúlyozták, amikor állás­pontjukat védelmezték. Ügy tű­nik, ez volt a leghatásosabb érv, amely mellettük szólt. Az idei év gyakorlata azonban nem bizonyította várakozásuk megalapozottságát. A világbaj­nokságon például a szuperne­hézsúlyban a jugoszláv Memi- sevics úgy nyert aranyérmet, hogy mindössze két (2!) ak­ciópontot szerzett. A csoport­döntőben a magyar Rovnyai Jánost, a döntőben pedig a ta­valyi Európa-bajnok bolgár. Di­nevet léptették le ellene akció­nélküli mérkőzésen. A bírák részéről ez a tett inkább volt tisztelgés a Nemzetközi Birkó­zó Szövetség jugoszláv elnöke előtt, mint sem hű tükre a sző­nyegen történteknek! Ab idén látottak alapján Sokkal inkább megalapozottnak látszanak azok a nézetek, ame­lyek szerint az új szabályokkal párosuló újfajta bírói felfogás a birkózósport elkorcsosodásá- hoz, egysíkúvá válásához vezet. Sújtja a kezdeményező birkó­zót még akkor is, ha látszólag a bírák aktív birkózásra ser­kentenek. A korábban egy-egy nagy értékű dobáshoz vezető akció előkészítéséhez szüksé­ges 15—20 másodpercnyi időt ma már nem engednek meg a bírák, így azokat a a birkózók meg sem tanulják. Mindez nem a legjobb előjel a sportág jövőjét illetően. MÉSZÁROS JÄNOS SZARAJEVÓ ’8 4 JEGYÉBE (ČSTK) — Martin Schelling, a Szlovák Sí Szövetség elnöke a közelgő síidénnyel kapcsolat­ban a következőket jelentette ki: — Remélhetőleg ezúttal is megfelelőek lesznek a hóviszo­nyok és a sok rendezvényt az eddigi szinten sikerül lebonyo­lítanunk. A Világ Kupa soro­zatának hat versenyét rendez­zük, azonkívül szlovákiai szín­helye lesz a sífutók országos bajnokságának, sorra kerül a Bezrouk-emlékverseny, a Tátra Kupa, a Demönovai cseppkő­barlang Nagydíjtornája és a Síinterkritérium. Az itteni telje­sítmények alapján mérlegeljük a szarajevói téli olimpiára való fel'készülés első évének ered­ményeit. A következő edzők gondos­kodnak a válogatott-jelöltek magas felkészüléséről: a sífu­tóknál Milan Urbanec és Zde­nék Ciller, a síugróknál Zbynek Hubač, az összetett versenyzői­nél Peter Skvaridlo, a lesiklók- nál Pavol Šťastný és Vlastimil Horák. Röviden a nagyobb rendez­vényekről: Tátra Kupa E sorozat 17. kiírása műso­rában csaknem megegyezik a nálunk 1^70-ben sorra ^került világbajnokságéval és Štrbské pleson március 19—21-ig kerül sorra. A hét versenyszám kö­zül négyben a Világ Kupáért küzdenek a részvevők. Pénte­ken, március 19-én lesz a fér­fiak 15 km-es sífutása, másnap a nők 10 km-es versenye, a nagysáncverseny, vasárnap, március 25-én a középsáncon versenyeznek a síugrók. Jelen­tős mértékben növeli e verseny érdekességét az újdonsült vi­lágbajnokok részvétele. A Demänovai cseppkőbarlang Nagydíjáért Az említett sorozatban a fér­fi óriásmülesiklást immár har­madszor rendezik meg a Világ Kupa keretében. A Chopok északi oldalán a sívilág élvona­lába tartozókat március 13-án és 14-én fogadják. A rendezők megtették a szükséges előké­születeket, hogy az eseményt 35 000 néző tekinthesse meg. Be­mutatkoznak a schlandmingi világbajnokok is. A Bezrouk-emlékverseny Ismét Donovaly, ezúttal már 36.-szór rendezi a Bezrouk-em- lékversenyt. Az időpont január 16. és 17. A világ legjobb sífu­tói közül eddig csak a norvé­gok jelentették részvételi szán­dékukat. Sí imteťkritérium A diák lesiklók nemzetközi versenyét immár 10. alkalom­mal rendezik Vrátnán, ezúttal február 24—26. között. így meg­felelő képet alkothatunk Euró­pa síutánpótlásáról. Az SZNF fehér nyoma E sorozat 8. évfolyamának küzdelmei február első vasár­napján kerülnek sorra. A mint­egy 10 000 jelentkező óriási ér­deklődésről tanúskodik. A ren­dezőknek csak záros számú je­lentkezést lehet elfogadniuk, s ezentúl az lesz a rajt feltétele, hogy már hasonló előző verse­nyeken vett részt a rajtolni szándékozó. Egyelőre jók a hó­viszonyok és a terepet hagyo­mányosan, szakértelemmel ké­szítik elő. Hazai bajnoki címekért Štrbské pleso február 5-tő! 7-ig lesz a síugrók és az ösz- szetett számok versenyének színhelye. Március 6-án Kremnicán bo­nyolítják le a férfiak 50 km-es és a nők 20 km-es sífutó orszá­gos bajnokságát. Ugyancsak Kremnica március 10—14. között látja vendégül a junior férfi és női sífutókat. Gondolatok napjaink sportjáról Erőszak - a szórakozásért (?) Közeledik az év vége. Ilyen­kor az ember számvetést csi­nál, „leltárt“ készít: mi min­den történt vete, mit ért el és mit nem, mi mindent látott, ta­pasztalt, olvasott; mi ragadta meg figyelmét, amiről az óesz­tendő búcsúja előtt érdemes lenne meditálni. Mondjuk a sportot Illetően. Egy film kap­csán a sport jelenéről és jö­vőjéről szeretnék „leltárt“ ké­szíteni — a teljesség igénye nélkül. 1. A „Rollerban“ a címe annak a bizonyos filmnek, amely a békés(?) 2018-as esztendő egyeduralkodó sportjáról, a roller báliról szól. A pankráció borzalmain százszorosán túlte- vő „Játékról“, amelyben az ered­ményjelző táblán ugyanúgy jelzik a halottakat, mint a gólok számát. A filmnek nagy a visszhangja. Mi ad­ta az ötletet? — kérdezték a ren­dezőt. Egy novel- p y la. Az újságírók & tehát rohantak az íróhoz. Honnét az ötlet? És az amerikai író elmondta: „Az egyik nap meg­néztem egy kosár­labda- rnérk őzést. Durva meccs volt. Hazamentem, ki­nyitottam a tele­víziót, épp egy vé­res ökölvívó-mér- kőzést közvetítet­tek. Nyugalmat akartam, egy má­sik csatornára váltottam. Ott görkorcsolya verseny volt. A második helyen álló sportoló a cél előtt felrúgta vetélytár- sát. Kórházba kellett szállíta­ni. Kikapcsoltam a készülé­ket. Elképzeltem, hogyan fest majd a jövő sportja. Aztán le­ültem az írógéphez és megír­tam a Rollerban című novel­lámat. Az író tehát azt nyilaíükoz- ta: „Elképzeltem, hogyan fest majd a jövő sportja ...“ Sokak szerint nem is volt szükség az írói képzelet megerőltetésére, mert nem a jövőt, hanem a jelent írta meg. Legfeljebb a mai „rollerballnak“ egyelőre még mások a játékszabályai. Kansas Cityben Chicagó egyik férfi ikosár labdacsa patá­nak feldühödött tagjai elégté­telt vettek a közönségen, mert a nézőtérről bedobtak egy kö­vet. Elhagyták a pályát, fel­mentek a. lelátókra és össze­vertek egy halom embert. Lousvillében több száz kollé­gista áttörte a korlátot és sö­rösüvegekkel megdobálta a kentuckyi lovasversenyen az állatokat. Paraguayban egy labdarúgó-mérkőzésen a játék­vezető többször ismétlődő sza­bálytalanságért kiállított egy futballistát. A játékos nem akarta elhagyni a pályát, ezért a bíró a zsebéből revol­vert vett elő (mióta tartozik ez a bírói szereiéhez?!) és le­lőtte a sportolót. Az áldozat egyik rokona berohant a pá­lyára, kirántotta a bíró kezé­ből a fegyvert, és megölte ve­le a gyilkos játékvezetőt. Torontóban, a puritánságáról híres kanadai városban a jég­korong Stanley Kupa döntőjén a nézők ezrei olyan ocsmány szót kiáltoztak, hogy az elekt­romos eredményjelző táblán megjelent a kérdés: „Valóban jól hallottuk, amit hallani vél­tünk?“ Jól halottak ... 2. A pszichológusok szerint az erőszak'új, sajátos hullámai árasztották el a Földet. Egy olyan erőszaké, amelyet már nem eszközként használnak egy adott cél elérése érdeké­ben, hanem szórakozásért, mert kedvet lelnek benne. Egy, a testnevelés kérdéseivel foglalkozó kongresszus záróje­lentésében rögzítették: a nyu­gati társadalom a sportot a tömegek energiájának leköté­sére használja, azt akarja, hogy az egyén a sportban él­je ki agresszív hajlamait. Nem véletlen tehát, hogy a „Rollerballal“ egy időbtn „Versenyfutás a halálig“ cím­mel új filmet dobtak mozikba az amerikai rendezők-üzletem- berek. Ennek témája a roller- balléval azonos. Tank alakú autók versenyeznek egymással. Két csapat van. Az az együt­tes győz, amelyik az ellenfél gyalogosait hamarabb megsem­misíti ... Egyes újságírók ötlete sze­rint a jövőben elképzelhető például a távolugrásnál, hogy a kötelező legkisebb távolság és a dobbantóléc iközött mély szakadék lesz, melyben éhes oroszlánok lesik a halványabb teljesítményt nyújtó verseny­zőket. A vívásban mindössze egy találatra zajlanak majd a csörték, a zsürielnöknek csak a halál beálltát kell megálla­pítania. Az úszóversenyeken krokodilok követik az induló* kát. Aki nem iparkodik, azt hamm ... bekapják! Nyilvánvaló, ezt nem gon* dolták komolyan a fantaszta újságírók. Paraguay, Kansas City, Lousvilie azonban való­ság. És a megszületett, vala­mint a még születendő filmek­nek is van valami valóságtar­talmuk. 3. A futurológusok, a jövőkuta­tók az elkövetkező éveket már nem egy alkalommal, ha más­más vonatkozásban is, tragi­kusnak jósolták. Szinte vala­mennyi ilyen elméletben azon­ban ugyanaz az alapvető hiba található. Kizárólag a techni­ka gigantikus méretű fejlődé­sét veszi figyelembe. Az em­bert kizárja. Tehát azt, ami a marxista filozófia középpont­jában áll. Tagadhatatlan: a ma sportja egyre harcosabb, a küzdelem, az iram megváltozott Ma erősebb, mint tegnap volt, hol­nap erősebb lesz, mint ami­lyen ma. A sportpályákon azonban tegnap is, ma is, hol­nap is emberek játszottak, ját­szanak és fognak játszani. Ha hiszünk a tudat fejlődésében, átalakulásában, akkor aligha kell attól tartanunk, hogy a sport fejlődésével az emberi fejlődés nem tart lépést. Persze van, aikj ezt a kér­dést másképpen látja. De ha mindig az következne, ahová például a nyugati lélekbúvá­rok a negatív csapásokon el­indulva elérkeznek, nemhogy a pályákon nem találnánk sportszerű jeleneteket, de az egész Földön egyetlen ember sem élne már. Nyilvánvaló, nem tulajdonítható véletlen­nek, hogy a fentebb említett példatár a tengerentúli földré­szek sporteseményeire épül. Túlzás nélkül állíthatjuk: ha az amerikai újságírók birtoká­ban lett volna egy-két „euró­pai csemege“, azonnal kiját- szották volna őket. Hogy nem találtak semmi különösebbet, mindenesetre megnyugtató. En­nek ellenére mégsem állíthat­juk, hogy mi a sportban egy­szer sem találtuk magunkat szemben különböző negatív je­lenségekkel. 4. Kétségtelen, nagyon érdekes és hatásos a sport világából egymás mellé felsorakoztatni a példát. Következtetéseket csak negatívumok ée a pozitívumok szintéziséből lehet levonni. Azt pedig bízzuk az olvasóra, TOMI VINCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents