Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-08 / 290. szám, kedd
Korlátok és lehetőségek Városaink, lakótelepeink fejlesztése kezdettől fogva nem volt problémamentes, minden időszak magán viselte a kor sajátos „jegyeit“ és közvetlenül összefüggött népgazdaságunk akkori helyzetével. Mostanában a komplex lakásépítés arányta- lanságai okoznak sok gondot építőknek és lakóknak egyaránt. Helyén van tehát a kérdés: vajon mely „külső“ korlátok akadályozzák a lakásépítés megkívánt alakulását és milyen lehetőségek kínálkoznak az adott feltételek között a továbblépésre? Mindezt azért érdemes boncolgatni, mert az építőipar számos belső problémája ellenére bizonyos külső tényezők sokban közrejátszanak az ágazat lemaradásában. Napjainkban a lakásépítés határt szabó tényezői közül három mindenképpen fontosnak számít, de egyik sem új keletű, mert hatásíi már néhány éve érezhető. A lakásépítési ráfordítások csökkenő tenden« ciája annak is következménye, hogy szinte elviselhetetlenné vált hazánkban a rendkívül sok befejezetlen építkezés. Korkövetelménnyé lépett elő az energiatakarékosság, mely a lakásépítésben sem mellőzhető feladat. Fokozatosan olyan újszerűségeket hozott felszínre, mint a falak és nyílásszáró szerkezetek hőáteresztőképes- ségének csökkentése, az épületbe és lakásokba érkező hőenergia szabályozása, esetleg mérésének szükségszerűsége. Már a területrendezés során gondolni kell a mezőgazdasági földalap védelmére, mert a jó termőföldek beépítése pótolhatatlan károkkal jár. A komplex lakásépítés aránytalansága — a Járulékos létesítmények és a műszaki infrastruktúra építésének lemaradása miatt — még évekig megmarad — állítják a beavat tottak. Ahhoz, hogy felszámolható legyen, nem lesz elég a mostani ötéves tervidőszak sem. Közben további hatások (a tüzelőanyag keret megoldatlansága és az építési rendszerek gyakori megváltoztatása) közvetve ugyan, de fékezőleg hatnak minden jobbító szándék érvényesülésére. Beruházáspolitikánk új Irányzatai az elmúlt időszak részletes elemzése alapján láttak napvilágot. Ismertté vált, hogy a komplex lakásépítésre fenntartott kapacitásokat főleg a megkezdett háztömbök építésének befejezésére és a lakótelepek komplex kiépítésére kell átcsoportosítani. Ennek következtében aztán az építővállalatok munkájában nagyobb ütemben nőtt a járulékos létesítményeken végzett munkák terjedelme, ami szükséges irányzat, s jelenleg az egyedüli út afelé, hogy végre teljesen kiépített lakótelepek épüljenek nálunk. Addig azonban rengeteg sajátos probléma vár megoldásra, ízelítőül hadd említsünk néhányat. A múlt év végén az építők nagy büszkeséggel jelentették, hogy jól sikerült a hajrá és Szlovákiában a 6. ötéves tervidőszak alatt összesen 232 913 lakást építettek, ami 26 ezerrel több az előirányzottnál. Szép eredmény, gondolhatná bárki a számok alapján ítélkezve. Csakhogy a statisztikai kimutatás számai és a valóság ez esetben eltérő. Eltérő azért, mert a beruházók (az illetékes nemzeti bizottságok) átvették ugyan a kivitelezőktől az említett mennyiségű lakást, azonban „elnéző magatartásuk“ odavezetett, hogy aláírásukkal olyan lakásokat is befejezettnek „jeleztek“, amelyben ebben az esztendőben — jelentős kapacitásokat lekötve — rengeteg javítanivalót kellett és kell elvégezniük az építőknek. Hogy a jelen időt említettük, az nem véletlen, mert máig vannak Szlovákia-szerte olyan lakások, melyeket a statisztikában befejezettnek tüntetnek fel már tizenegy hónapja (i), de még lakhatatlanoki Látszólag bűvös kör az egész: az építők az év végére nagy hajrával, mely rendszerint a minőség rovására megy „befejezik“ a lakásokat, az illetékes bizottságok bármilyen előzmények után átveszik azokat, hogy a megadott határidőre az építők jelenthessék: „elkészültünk“, a nemzeti bizottság pedig újabb lakásokhoz jusson. Ezután kezdődik meg a tényleges és rejtett hibák (ha mindegyikre fény derül) eltávolítása, mely sok huzavonával Jár, és rövidebb vagy hosszabb idő múlva lakhatóvá válik a lakás, beköltözhetnek a lakók. És ez minden évben megismétlődik. Ismervén a lakásépítés idei „helyezetjelentéseit“, nehéz lenne elképzelni, hogy „megtörik a jég“ és januárban minden befejezett lakás valóban lakható lesz. Csupán abban lehet bízni, hogy az érvénybe lépett kormányintézkedés hatására szigorúbb mércét szabnak a lakások átvételénél közreműködő bizottságok és valahol megszakad a fennálló bűvös kör. A járulékos létesítmények építésében mutatkozó lemaradások egyik fő okozója az e munkák végzésére alkalmas kapacitások hiánya. Nincsenek megfelelő gépek, kevés a hozzáértő szakember — mondogatják lépten-nyomon. És e két tényezőtől valóban nagyban függ a befejező munkák végrehajtása. Kis építőipari gépekből sincs elegendő nálunk, ezért behozatalra szorulunk, do az utóbbi időben ez is korlátozott. Szakemberek hiányoznak bizonyos szakmákban (kőműves, ács stb.): emiatt az SZSZK Építőipari Minisztériumában kénytelenek olyasmivel foglalkozni, amit szerte a világon e reszort sehol sem csinál: külön figyelik a szakmunkástanulók képzését, mert csupán Innét várható az utánpótlás, a szakemberek hiányának némi póilása. A szállítói-megrendelői kapcsolatok útvesztői gyakran okoznak fennakadást az épülő lakótelepek műszaki berendezésekkel történő ellátásában. Tavaly például a lifthiány „tett“ lakótömböket lakhatatlanokká, az idén ugyanezt okozta a kazánházak, a hőcserélő és trafóállomások hiányos vagy késői szállítása. Az SZSZK Fejlesztési és Műszaki Minisztériumában már kidolgozták azt a harmonogra- mot, melynek következetes érvényesítése elősegíthetné a komplex lakásépítés aránytalanságainak felszámolását. Ebben leginkább a határidők pontos megtartására köteleznek minden partnert: a tervezőt arra, hogy a tervdokumentuáció- kat időre és jól elkészítse, a beruházót az előkészítő munkák pontos végrehajtásra és a kivitelezői tevékenység összehangolására, az építőknek pedig figyelembe kéne venni azt az elvet, mely szerint a lakótelep építésének kezdődő évében ne fogjanak hozzá a lakásépítéshez. Előtte ugyanis a műszaki hálózat és berendezések, s a Járulékos létesítmények építését kellene megkezdeni, mert ezek elvégzése hosz- szabb ideig tart. Ezzel párhuzamosan aztán később megkezdődhetne a lakásépítés, hogy lehetőleg egyidejűleg készüljön el az egész lakótelep. Sokan, ismerve a helyzetet, mindezt nagyon távolinak látják. Mindenképpen azonban a felvázolt ütemterv, következetes megtartása vezethet csak oda, hogy valódi tartalmat adjunk a komplex lakásépítés fogalmá- nakl J. MÉSZÁROS KÁROLY MÉGIS SIKERÜLT Í J SZŐ 1981. XII. 8. A mostani napokban talán a legtöbb tennivalójuk azoknak az építőknek van, akik nem készüllek fel kellőképpen a télre. Igényes feladatok vártak ebben az időszakban a Bratislavai Magasépítő Vállalat dolgozóira is, akiknek biztosítaniuk kellett a fűtést mindegyik, az év végéig még befejezésre váró, azaz 1812 lakásban. Megemlítem, hogy a kazánházak beindítása kötődött a technológiai berendezések szerelésének befejezéséhez; ezt azonban késleltette néhány részegység késői szállítása a prágai ČKD-ba. így aztán nem esoda, hogy az építkezés és főleg a szerelés néhány hónapot csúszott. És nemcsak a ČKD dolgozói voltak hibásak ebben, hanem a Bratislavai Magasépítő Vállalat szakmunkásai is, akik nem készítették el az ütemterv szerint a vízvezetéket és az átvevő állomásokat. Ezért az év elején készült eredeti tervek újból áldolgozásra szorultak. E feladatok hiányos teljesítésének fő oka az, hogy a magasépítő vállalat üzemei azon részlegeiket, amelyek a kazánházak, az átvevőállomás és vízvezeték kiépítését kapták feladatul, „mellékvágányra terelik“, mert állítólag az ilyen munkákra nyáron nincsen idő. Ennek következménye aztán az idei év szeptember elejére jellemző helyzet, miután az utolsó pillanatokban rendkívüli intézkedésekkel kellett mindent pótolni, mert végrehajtásukig lehetetlen több háztömb átadása. Sokáig úgy mutatkozott, hogy az egyedüli lehetséges fűtési mód az érintett lakásokban továbbra is ideiglenes hőforrás alkalmazása lesz. Ma már más a helyzet.-— Az egész építkezés október elején kezdett hasonlítani a „teljes“ kazánházra — mondta egy hónappal ezelőtt Jaroslav Hýbner, a prágai ČKD szerelő- csoportjának vezetője. — Most már biztosan állíthatom, hogy november elején a kazánba földgáz kerül. A fűtést november közepén elkezdhetik; jelenleg a kazánokat készítjük elő a téli üzemelésre; mindennek százszázalékosan működnie kell! — tette hozzá búcsúzóul. December elején megállapíthatjuk, hogy a szerelőcsoport vezetője nem mondott valótlant. Az egész munkacsoport, amelynek kívüle még Balogh József, Kamen József, Jaromír Vlha és Csiba Péter tagja, végül is véghez vitte azt, amit már nagyon kevesen reméltek, üzemképessé tették a kazánokat. Tehát 1812 lakás a bratislavai Lúky lakónegyedben nem ideiglenes hőforrásból, hanem az újonnan elkészült kazánházból kapja a meleget. Ezenkívül innét további 120, csak a következő negyedévben elkészülő lakás fűtése is biztosított. Ismét meggyőződhettük arról, hogy az akaraterő, a kitartás és a bizonyítási vágy több munkakollektívánk értékes „névjegye". —jšn— A ČKD Kompresszorgyárában a műanyagokkal nagyon sok fémet takarítanak meg, és ezen túlmenően a műanyagoknak köszönhetően jelentősen csökken a termékek energia- és munka- igényessége is. A felvételen Josef Piám szerelő, aki egyúttal szocialista munkabrigád-tag, a 2 SK 450-es kompresszort szereli, amelyben ugyancsak helyet kapott a műanyag (Felvétel: ČTK — Jan Vrabec) Véget vetettek a pazarlásnak Nem hiába érte állandó bírálat a Prága-Letňany-i Avia gyár értekezletein a bádogvágó osztály dolgozóinak tevékenységét. A bádogra ugyanis mindenütt szükség van, az anyag folyamatos szállításától függenek az egyes műhelyek munkaeredményeL A bírálatnak azonban sokáig nem volt foganatja. Végül is betelt a pohár, a fogyatékosság erélyes intézkedést igényelt. A helyzet javulását a felelős dolgozók Jirí Suchantél, a sajtolóműhely gépbeállító mesterétől várták. —- Itt az alkalom — mondották neki —, hogy megmutasd, mit tanultál az aši Aritma gyárban. A kollektíva segítségével A mestert felkészületlenül érte ez a döntés, és mert tudta, mi vár rá, azonnal nem válaszolt. Nem olyan fából faragták azonban, hogy megfutamodjon a nehézségek elöl, és érdekelte is ez a munka. Elhatározta tehát, hogy vállalja a kockázatot. Előző beosztásában sokat tapasztalt, Jó Iskola volt számára az Aritma gyár. Amikor a prágai Avia sajtolóműhelyébe került, a laza munkaerkölcs láttán nem titkolta, hogy szereti a rendet és megköveteli a fegyelmet. Ám belátta, hogy az embereket egymaga nem változtatja meg, a saját erejére támaszkodva célját aligha érheti el. Tervét tehát a kollektíva néhány megbízható tagjának a segítségével igyekezett megvalósítani. — Azt hittem — mondja —, hogy példamutatással, meggyőző beszéddel célt érek, és nem lesz akadálya a terv teljesítésének. A dolog azonban nem volt ilyen egyszerű. A későnjá- rók nem igen hallgattak a jó szóra. Jirí Suchan nem egyszer helyettesítette őket a munkában. Gyakori vendég volt a munkásszálláson is. De nem sajnálta a fáradságot a munka- erkölcs javítására. Akik nem tudtak jobb belátásra térni, azoknak más lehetőség híján el kellett hagyniuk az üzemet. Helyükbe a vállalat újabb dolgozókat vett fel, és a tapasztalatok alapján gondosabban meg is válogatta őket. Bebizonyosodott azonban, hogy a terv teljesítésének feltétele nem csupán ennek az intézkedésnek a foganatosítása. Ugyanilyen lényeges követelmény volt a munka körültekintőbb megszervezése is. Színvonalasabb szervezéssel Jirí Suchan ettől a munkától sem riadt vissza. Tudta, hogy ezt a feladatot is teljesíti, előzőleg mégis meghallgatta a kollektíva és a gazdasági vezetők véleményét. A feldolgozott anyag mennyiségén kívül arra is kiterjedt a figyelme, hogy megkönnyítse az emberek fárasztó munkáját és a gépeket is gazdaságosabban használják ki. Elfogadott újítási javaslatának köszönhetően azóta az anyagot már nem kiskocsikon, hanem daruval juttatják el a munkahelyekre. A műhelyek közti válaszfal eltávolításával és a gépek áthelyezésével pedig lényegesen csökkent a zaj, és ami ugyanilyen fontos, több helyet is nyertek. Eltekintve a gépek szétszedésétől, mindent menet közben, egymaguk végeztek. Munkájukba az egész kollektíva bekapcsolódott, bár az átalakítási munkák szabad idejük egy részét is igénybe vették. Alig egy esztendő tel el azóta. Az osztály lemaradását kevesebb géppel :— az elavultakat ugyanis kiselejtezték — fokozatosan pótolták. A dolgozók sikeréről tanúskodik, hogy az alig harminc tagú kollektíva négy embert takarított meg és, hogy a tervet az utóbbi hónapokban mégis 103—105 százalékra teljesítik. Aszerint, hogy milyen ütemben kapják az anyagot. Érthető, hogy a dolgozók elégedettek, sőt még a kubai fiatalok is, akik segítségét valamennyien nagyra becsülik. Korszerű gépek A gondokban azért ma sincs hiány. De ezeket is rövidesen megoldja ia kollektíva, amely ma már a szocialista mnkabri- gád megalakításán fáradozik, Ezt a túlórák lényeges csökkentése is indokolttá teszi. A múltban ugyanis akadtak olyanok, akik 80—120 túlóránál nem adták alább. Nem mintha szorgalmasabbak lettek volna a többieknél, csak éppen a rendes munkaidőt a szó szoros értelmében elfecsérelték. Havi többletkeresetük mégis meghaladta az 1000 koronát. Ennek a pazarlásnak a kollektíva egyszer s mindenkorra véget vetett. Ma már szombatonként és vasárnaponként senki sem dolgozik. Az emberek szabad idejüket a családjukkal és pihenéssel tölthetik, mert a heti fárasztó munka után a kikapcsolódásra is szükség van. Sokat várnak a dolgozók a korszerű gépek fokozatos üzembe helyezésétől is. Például a kilátásba helyezett hidraulikus berendezés a bádoglapok emelésére, rúgózása pedig a levágott, súlyos részek zuhanásával keletkező zaj csökkentésére szolgál majd. Az anyagfelrakását lényegesen megkönnyítik az emelőberendezéssel ellátott targoncák. Üzemük jó gazdáiként Suchanék a felvágott anyag elszállításához szükséges ládákról is idejében gondoskodnak már, hogy ezzel is elejét vegyék az időveszteségeknek. Természetesen a gyárudvaron heverő bádoglapok rozsdásodá- sát sem nézhetik tétlenül, és a pihenősarkot sem nélkülözhetik a jövőben. Az erre a célra megfelelő részt már ki is szemelték, csupán a válaszfal emelése, no meg néhány asztal és szék beszerzése van még hátra* Többnyire ezeket a problémákat vitatják meg a termelési értekezleteken. Igaz ugyan* hogy valamennyit nem oldhatja meg a műhelyvezető mester, mégis sokat tehet az ügy érdekében. Ha kell, megtalálja az igazgatóhoz, vagy a helyetteseihez vezető utat is. Addig nem nyugszik, amíg el nem éri azt* amit az üzem és valamennyiük érdekében szküségesnek tart Nyugtalan természetű, aki állandóan újításokon töri a fejét. Példamutatása követésre méltó. KARDOS MARTA Az opavai Ostroj termelési programjának egyik újdonsága a ti- risztoros vezérlésű KSV-102 szénfejtőkombájn, mellyel jelenleg próbaüzemelést végez Michal Kovács vájárbrigádja az orlovái Antonín Zápotocký bányában. Felvételünkön Jirí Melčak vájár munka közben (Petr Berger felvétele — ČTK)
