Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-07 / 289. szám, hétfő

cikran hangzik el külön- ItiV böző fórumokon a kije- J lentés, hogy vannak falusi művelődési házak, szö­vetkezeti klubok, amelyek épü­letének kihasználtsága a Kata- lin-báltól a ké.t-három hetente tartott lakodalmakig terjed. Olvat is haľlottam már, hogy a szövetkezet aratás idején, az elszállításig gabonát tárolt a „nagyteremben“. Ha első hal­lásra meg Is lepett — s nem tagadom: fel Is háborított — a dolog, később rájöttem arra, hogy abban a bizonyos szövet­lületes szemlélő hurrázva ne­vezett a „kultúra fellegvárai­nak“. Nos, ez az illető sem té­vedett, hiszen emberi módon ezek az épületek belakha- tatlanok, közösségteremtésre, amatőr művészeti munkát vég­ző kisközösség alkotó helyének alkalmatlanok. Hideg, zordon belső formáikkal fellegvárt idézők. így adódik, hogy a na­gyobb, a falu apraja-nagyját megmozgató bálokon és lako­dalmakon kívül (amikor a fű­tés költségét a belépőjegy árá­hoz, Illetve a bérleti díjhoz számítják) üresen áll. Arra már rég gondoľni sem mernek az Ilyen helyeken, hogy a MA- TESZ-t meghívják, ha másra nem is, de a fűtésre mindig rá­fizetnek. Hiszen, ha a falu nyolcszáz lakójából kétszáz el­jön az előadásra, és fejenként tizenöt koronás jegyet vásárol, akkor is csak szűkösen fedezi a MATESZ költségeit. S akkor még hol van az egyéb kiadás: fűtés, takarítás, jegyszedés. Nem véletlenül emlegetem annyit a fűtést. Az emberek közösségi tevékenysége l'énye­nl. Az okos gazdálkodás a nép­művelésben sem azt jelenti, hogy visszafe|lesszük az elért szintet. A megőrzés ebben a felépítményi szférában is el­sődleges. Nos, ehhez leginkább a kulturális élet, a népművelés kisközösségei járulhatnak hoz­zá. Ez elsősorban azokban a falvakban kell hogy előtérbe kerüljön, ahonnan az iskolák és a szövetkezetek központosí­tása után a népművelésben is tevékeny pedagógusok és ag- rárértelmiségíek legtöbbje el­költözött. Az ilyen helyeken könnyebb az egyetlen fizetett vagy társadalmi munkás nép­művelőnek a kulturális életet irányítani, szervezni, ha az em­lített kisközösségekben végzi el a ráháruló, nagy felelősséget kívánó munkát. Végezetül: annyiszor állapít­ják meg a fiatalokról, hogy „nem lehet őket becsalogatni a kultúrházba“. Hát bizony csa­logatással nem sokra me­gyünk. Ám, láttam már nem egy művelődési házat, amely­nek csendjét estéről estére fel­verik a jókedvű fiatalok. Az A tizedik neve: Fórum ÜJ MŰVELŐDÉSI KLUB wüttesek, szakkörök, klubok - iioi ? kezetben a raktáros felismerte a művelődési ház épületének egy olyan funkcióját. amire építészeti megoldásával, a „színházterem-előcsarnok-öl- töző-mosdó“ jellegével a legal­kalmasabb. Ha megnézzük a falusi művelődési házaink na­gyobb hányadát, akkor kézen­fekvő, hogy valahol egy hely­szűkében levő szövetkezet rak­tárosa felismeri a formáról, a méretről, a tágasságról, hogy a művelődési ház egyetlen nagy­terme kiválóan megfelel gabo­natárolásra. Mondván: nyáron úgysem kell senkinek. Csak­hogy ezt az okfejtést meg is toldhatjuk.: de télen sem kell, mert kifűthetetlen, s gazdaság­talan is egy 10-15 tagú szín­játszó csoportért, táncegyütte­sért, kézimunka szakkörért, közművelődési klubért estén­ként kifűteni; nem szólva arról, hogv fizikai lehetetlenség. „Ha lenne legalább egyetlen kisebb helyiségünk!“ — sóhaj­tanak fel sokan a népművelők, CSEMADOK-elnökök közül, akiknek ez a szerencsétlen nagyterem-centrikus művelődé­si ház építése „teremtett kö­rülményeket.“ Olyanokat, ame­lyekben valóban körülményes a népművelés bármilyen szintű elszánásainak a megvalósítása. A hatvanas években volt egv időszak, amikor nyakló nélkül építettük — sokszor a falú la­kóinak munkaerejét, lelkesedé­sét is csatasorba állítva — a „szebbnél szebb“ épületeket, amelyeket kívülről látva a fe­gének a közös érdeklődés, az együttgondolkodás, a kollektív sikerélmény létrehozta meleg­séget látom. Tudati és érzelmi tényezők egész sora csak az ilyen, úgynevezett kisközségek­ben hat az emberekre. Ez az emberi melegség adja sajátos hangulatát és vonzóerejét a nyugdíjaskluboknak, az értel­mes szórakozásra teremtett if­júsági kluboknak, az ízlésfor- málásban jelentős szerephez juttatott kézimunka szakkörök­nek stb. Sorolhatnám tovább is a bizonyítékokat, amelyek az elmúlt évtizedben jelentkezett társadalmi igényt felismerve épülő kistermekben és szakkö­ri helyiségekben bővelkedő mű­velődési házak mellett szól­nak. Van azonban még egy dolog, amit ebben a témában nem hagyhatok említés nélkül. A szóban forgó nagytermes műve­lődési házzal rendelkező falvak majd mindegyikében megalapí­tották a nyugdíjasok klubját, a fiatalok kerestek egy pincét vagy elhagyott épül'etet, ahol a maguk erejéből megteremtet­ték „otthonukat“. S hogy visz- szatérjek az unos-untig han­goztatott fűtésig: ezeknek a helyiségeknek a kifűtésére egy hónapig elég az a fűtőanyag­mennyiség, amellyel a nagyter­met egyszer kifűthetik ... Népművelés- és gazdaságpoli­tikai érvek keverednek jegyze­temben. Nem véletlenül, hiszen társadalmunk fejlődésének ol*yan időszakát éljük, amikor ezeket nem lehet szétválaszta­LEMEZ * Puccini: Pillangókisasszony A Hungaroton egyik igen ér­dekes és színvonalas idei kiad­ványa, mely nálunk Is kapható, Puccini népszerű operájának, a Pillangókisasszonynak teljesen új felvétele. Az eredetileg kétfelvonásos mű ősbemutatója 1904. február 17-én volt a milánói Scalában, ám a Pillangókisasszony ekkor — megbukott. Puccini átdolgoz­ta az operát és a háromfelvoná- sos változatot 1904. május 28- kirobbanó sikerrel. A Belasco— Puccini zenés dráma — amely a művészet nyelvén kifejezett vád­irat az álhumanizmus és álde- mokratizmus jellemezte imperia­lizmus szolgaságot, szenvedést, elnyomást jelentő kegyetlensége ellen — elindult világhódító út­jára, s mindenütt forró sikert aratott. Az új Hungaroton felvételen, amely 3 lemezből áll, kitűnő szereposztásban hallhatjuk a vi­lágszerte népszerű Puccini-ope- rát. A főbb szerepek alakítói: Cso-cso-szán — Kincses Veroni­ka, Pinkerton — Peter Dvorský, a bonc — Gregor József, Szuzu­ki — Takács Klára, Kate Pinker­ton — Számadó Gabriella, Sharpless — Miller Lajos, Yama- dorí herceg — Korcsmáros Pé­ter, Yakusidé — C. Tóth Pál, Cso-cso-szán anyja — Kovács Erzsébet, Goro — Rozsos István. Az olasz nyelven előadott opera lemezfelvétele a Magyar Állami Operaház Kamarakórusának (karigazgató: Nagy Ferenc), va- lemint a Magyar Állami Opera- ház Zenekarának közreműködé­sével készült. A karmester: Giu­seppe Patané. A felvétel nagyszerű zenei él­ményt jelent az opera kedvelői számára, ami a szólisták, a ze­nekar, a kórus, a karigazgató és a kiváló karmester remek összmunkájának eredménye. A Kossuth-díjas Kincses Veronika, a fiatal operaénekes-nemzedék egyik legtehetségesebb képvise­lője, aki a vígoperák szubrett- szerepeiben és a Puccini-operák- ban egyaránt kimagasló telje­sítményével hívja fel magára a zeneértő közönség és a kritika figyelmét, tisztán csengő hang­jával, kiforrott előadásmódjá­val és a szereppel való teljes azonulással ezúttal is brillírozilt repében a kiváló szlovák teno­rista, Peter Dvorský, aki ezzel a felvétellel is tovább gazdagítot­ta külföldi sikersorozatát és Is­mét bebizonyította ragyogó te­hetségét. De kiegyensúlyozott, világszínvonalú teljesítmény jel­lemzi a szereplőgárda többi tag­ját is. Külön meg kell említe­nünk a kiváló karmestert, Giu­seppe Patanét, aki akkora intel­lektuális tudással és emocioná­lis intenzitással dolgozik, ami­lyen csak a legnagyobb karmes­terek jellemzője. SÁGI TÓTH TIBOR alagsorban fotószakköri foglal­kozás, kondicionáló edzés, asz­talitenisz csata. A színházte­remben (arra azért szükség van, csaknem hatszáz férőhe­lyesre, a nyolcszáz lakosú falu­ban) a tánccsoport próbált, mi­közben az előcsarnokban és büfében már gyülekeztek a ve­gyeskar tagjai. Ide nem a csa­logatás hatására járnak az em­berek. Könnyű kitalálni, j miért. DÜSZA ISTVÁN Művelődési klub alakult a múlt évben Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Létéről azonban csnpán néhány héttel ezelőtt szereztem tudomást, amikor a CSEMADOK dunaszer­dahelyi járási bizottságán a Klubok anyagai, 1980—81 cí­mű dossziéban felfedeztem a klub műsortervét. A CSEMA­DOK járási szakelőadója meg­lepetésemet csak fokozta azzal a kijelentésével, hogy a járás harmadik legjobb klubja a du­naszerdahelyi. Ez felcsigázta érdeklődésemet. Lássuk csak! Ez év első felében havonta egy­két előadást tartottak. Miért álmodik az ember címmel egészségügyi, a Csallóköz népi építészetéről néprajzi, az 1848- as szabadságharcról történelmi előadás hangzott el, egy talál­kozón a CSKP XVI. kongresz- szusáról beszélgettek a jelen­levők, és műsoron szerepelt a Bős (Gabčíkovo)—Nagymarosi vízi erőmű építése is. Figyelemmel kísérem a klub­mozgalmat, melynek nagy je­lentőséget tulajdonítok, éppen ezért kérdeztem magamtól, ho­gyan maradhattam ilyen tájé­kozatlan. Hamarosan megtud­tam, hogy „tudatlanságommal“ nem vagyok egyedül. Diákok, művelődési dolgozók, írók, új­ságírók és mások, akik velem együtt régóta emlegetik egy klub létrehozásának szükséges­ségét városunkban is, úgyszin­tén meglepődtek a hír halla­tán. jómagam akkor ámultam el igazán, amikor kiderült, hogy a járásban kilenc művelődési klub van, bár a szakelőadó be­vallása szerint nem nevezné jól működőnek valamennyit, csu­pán a somorjait (Samorín), a nagy megy érit (Calovo), a du- naszerdahelyit és a pozsony- eperjesit (Jahodná). Nemrégiben harmadszor is ámulatba estem, amikor a vá­rosi hangszóróban közhírré tet­ték, hogy újabb klub alakul Dunaszerdahelyen. A Fórum. „Az előadások érdekesek lesz­nek. Foglalkozunk majd szo­ciológiával, történelemmel, iro­dalommal, tudománnyal, sport­tal, valamint útíbeszámolókkal és egyéb érdekes témákkal. Mindemellett számolunk külföl­di és hazai előadóművészek fel­léptetésével is“ — fogalmazó­dott meg a meghívólapon. A klub alakuló ülése már meg­volt, műsoros esttel egybeköt­ve. Dunaszerdahelyen ezentúl te­hát két közművelődési klubbal kell számolnunk. Reméljük, hogy a CSEMADOK városi szer­vezetének klubja Is kilép az is­meretlenségből, s vonzóbbá vá­lik, amiben talán annak is jó szerepe lehet, hogy a művelő­dési ház Fórum klubjával meg­született a „konkurrencia“. A „csináljuk mi jobban“ elhatá­rozás szellemében történő cse­lekvés mindkét klub számára színvonalemeikedést hozhat. A Fórum szándéka az, hogy havonként több találkozót is szerveznek, ha a tagság igény­li. A tagkönyvekkel rendelke­zők kedvezményesen vehetnek majd részt az esteken. A duna­szerdahelyi járásban tehát meg­alakult a tizedik művelődési klub, mely reméljük jó munká­val járul hozzá ennek a fontos és hasznos mozgalomnak a to­vábbi fejlődéséhez. HODOSSY GYULA // Amatőr fotósok országos seregszemléje A nyitás után néhány perccel még kihalt a kiállítóterem, za­vartalanul nézelődhetek, jár­kálhatok a panelok előtt. Kis­vártatva úgy érzem, hogy más helyre kerültem: az életbe va­rázsolnak az itt kiállított fo­tók. Percekig nézem Karel Dočkal Hosszú hajú lányát, ta­lálgatom, miért szomorkás a szeme, kire, mire gondolt, ami­kor lencsevégre került. Jirí Chmelík Éjszakai kerékpáros­versenyén szinte hallom a ver­senyzők lihegését, szívedobba- nását, már-már kitapintható az az erő, kitartás, amely — da­colva a természet és saját szervezetük által emelt akadá­lyokkal — újra meg újra előre, tovább és tovább lendíti őket — a cél felé. Szimbolikus ere­jű ]án Hollý Alkony című fo­tója is, ahol a sejtelmes szürke színből, a fák sziluettje alatt valahol a távolban a gépkocsi fénye látható, érzem benne az embert, aki igyekszik előre, előbbre jutni. Dušan Sekera díjat nyert fotóján egy kelet­szlovákiai fiatalember néz vád­lón ránk, jobb kezével a lovát szorongatja. önkéntelenül is Nagy László verseit mormolom, felsajdul bennem, hogy a lovak pusztulásával gyermekkorunk szép világát is romba döntik a gépek, amelyeket nemritkán könyörtelen és tekintetnélküli emberek irányítanak, akik le­vegőt szennyeznek, kék színű folyókat mocskolnak olajos­szürkévé. Aztán arrébb lépve valamiképp megenyhülök az ugyancsak kelet-szlovákiai Fi­lip Harčiarik bűbájos fényképe láttán. A tornyosuló táskák, ládák és dobozok között, a sző­Dušan Sekerka: Fiatalember lóval nyegen megvetett Ideiglenes fekvőhelyen egy kisgyermek alussza az igazak álmát, az új lakásban. Martinban a csehszlovákiai amatőr fotósok IX. biennáléján tíz kerület, valamint Prága és Bratislava képviseletében mint­egy 150 fekete-fehér és színes fényképet láthattunk. Több más próbálkozás után ezúttal az Életünk címszó alatt hirdettek pályázatot és a legjobb munkák kerültek el a patinás közép- szlovákiai városba. Ogy tűnik, a rendezők elgondolását siker koronázta, hiszen a megadott témakör olyannyira szerteága­zó, mint maga az élet, tehát nem korlátozza, hanem ösztön­zi a valóban tehetséges fotóst Filip, Harčiarik; Oj lakásban az eredeti alkotásra. Nem cé­lom a szakmai elemzés, ám annyi az átlagos érdeklődőnek is feltűnik, hogy a kiállított képek nagy része esztétikumá­ban megnyerő, s ugyanakkor sokrétű képzettársításokra kész­tet, magvas gondolatokat su­gall, magával ragadó érzelmi állapotokat tükröz. Érdekes technikai megoldások egész so ^ rában gyönyörködhettünk sokan használták a tükröket és**». a visszatükröző felületeket — ugyanakkor azonban a formc egyszer sem homályosította e a tartalmat. A kiállítás nemcsak érdekei és változatos, hanem színvona las is — ez az egyöntetű véle mény alakult ki az ide látoga­tó több száz szakember és már látogató körében. Többen — szlovák és cseh illetékesek i: — sajnáltuk, hogy a csehszlo vákial magyar amatőr fotósol közül szinte senkinek sem lát hattuk a képeit. Nem sikerül kideríteni, mi lehet ennek az oka. Többen úgy vélik, hogy ezekről a fotósokról valószínű­leg keveset tudnak a kerületi népművelési központokban, pe­dig felfigyeltető alkotásaik ré­vén megérdemlik, hogy számon tartsák őket. Az érem másik ol­dala persze az, hogy nekik is többször, több helyen kell élet­jelet adniuk magukról. Legyen az ő érdekük is, hogy jelen le­gyenek az országos sereg-zem-í. j léken is. SZILVÄSSY JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents