Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-04 / 287. szám, péntek

KÖZLEMÉNY a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) ban. A békéért, a leszerelésért, az enyhülés megőrzéséért és el­mélyítéséért, az együttműkö­désért folytatott harcban kie­melkedő szerep jut a szocialis­ta országoknak. Ebben a harc­ban ugyancsak fontos tényező az el nem kötelezett országok fellépése a háború megelőzé- séért, a béke megszilárdításá­ért, az enyhülési folyamat vi­lágméretű kiszélesítéséért. Va­lamennyi államban, az összes földrészen a politikai személyi­ségek, a parlamenti és a társa­dalmi körök, a lakosság szé les rétegei határozottan fellép nek az összes vitás nemzetközi kérdés békés politikai rendezé séért, mindinkább felismerik, hogy haladéktalanul hatékony lépéseket kell tenni a nukleá­ris katasztrófa elhárítására. A békéért és a leszerelésért, a háború és a rakéták elleni tö­megtüntetések és tiltakozások Európa és más földrészek or­szágaiban — napjaink jellem­zőivé váltak. Az ülésen képviselt államok úgy vélik, a jelenlegi körülmé­nyek között minden egyes ál­lam és felelős államférfi leg­fontosabb kötelessége az, hogy mérsékletet tanúsítson. Cselekedeteit az emberiség létszükségleteihez igazítsa a béke megőrzésében, megszilár­dításában és abban, hogy az anyagi erőforrásokat és a tudo­mányos vívmányokat ne az em­berek kiirtásának és a civilizá ció lerombolásának céljaira, ha­nem a népek előtt álló társa­dalmi-gazdasági problémák megoldására, jólétük gyarapí­tására, kultúrájuk felvirágoz­tatására használja fel. Kijelen­tik, hogy az államok és az ál- lamférifak, ha elsőként alkal­mazzák a nukleáris fegyvere­ket, a legsúlyosabb bűntettet követik el az emberiséggel szemben. Az ülésen képviselt államok nak nincs, nem volt és nem is lesz más hadászati doktrínájuk, mint a védelmi doktrína, nincs, nem volt és nem is lesz szán­dékukban létrehozni nukleáris első csapásmérő képességet. Nem törekszenek és soha nem fognak törekedni katonai fö lényre. Felléplek és fellépnek azért, hogy leszerelési intézke­dések foganatosításával alacso­nyabb szinten valósuljon meg a katonai erőegyensúly, csökken­jen és szűnjön meg a katonai szembenállás Európában. Az ülésen képviselt államok meggyőződése, hogy a fegyver­kezési versenyt senki sem nyerheti meg és az, aki győze­lem reményében elhatározná a nukleáris háború kirobbantásál, nukleáris katasztrófát zúdítana az emberiségre, amelyben el­kerülhetetlenül maga is elpusz­tulna. A nukleáris háborút nem lehet korlátok között tartani. 3. Az ülés résztvevői kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a katonai és a politikai konfron­táció, valamint a háborús ve­szély felszámolásához, az eny­hülési folyamat megőrzéséhez és folytatásához, az országok együttműködésének fejlesztésé­hez napjainkban inkább, mint korábban bármikor, égetően szükség van a fegyverkezési verseny haladéktalan beszünte­tésére, érdemi leszerelésre, el­sősorban nukleáris leszerelési intézkedésekre. Megerősítették, hogy orszá­gaik változatlanul készek igaz­ságos és kölcsönös alapon megállapodni bármely fegyver- fajta korlátozásáról, csökken­téséről vagy betiltásáról. Ez egyaránt vonatkozik a nukleá­ris és a tömegpusztító fegyve rek valamennyi egyéb fajtájá­ra és a hagyományos fegyve­rekre. Ugyanez vonatkozik az államuk fegyveres erő^ létszá­mának csökkentésére is. 4. Az ülés résztvevői ezzel kapcsolatban kifejezték, hogy államaik kedvezően értékelik a szovjet—amerikai tárgyalások felújítását az európai közepes hatótávolságú nukeláris eszkö­zök problémájáról. E tárgyatá­1981 sok kérdéseivel összefüggésben, olyan jelentős eseményként méltatták a közelmúltban meg­tartott szovjet—nyugatnémet csúcstalákozót, mint amely 3 hozzájárul az említett tárgyalá­sok feltételeinek javításához. Az ülésen képviselt államok XII. 4. abban látják a Szovjetunió és az Egyesült Államok között 1981. november 30-án Genfben újrakezdett tárgyalások célját, hogy szilárd erőegyensúly fenn­tartásával Európában, a nuk­leáris fegyverzet mind alacso­nyabb szintjén erősödjön vala­mennyi európai állam és nép biztonsága, elháruljon a konti­nens népeit fenyegető veszély. E cél elérése érdekében számí­tásba kell venni, valamennyi közepes hatótávolságú nukleá­ris eszközt Európában — szá­razföldi és tengeri állomásoz- tatású rakétákat, nukleáris fegyvert hordozó repülőgépeket — az összes tényezőket, ame­lyek meghatározzák a straté­giai helyzetet a kontinensen. A közepes hatótávolságú nukleáris eszközökre vonatkozó tárgyalások kedvezőbb lég­körének létrehozásához hozzá­járulna a tárgyalások idejére szóló moratórium mindkét fél új közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközeinek telepítésére és a meglevők korszerűsítésére Európában. Az ülés résztvevői konstruktív lépésként értékel ték a Szovjetuniónak azt a készségét, hogy — a másik fél­nek a moratóriummal való egyez­tetése esetén jóakarata jeléül egyoldalúan csökkenti a Szov­jetunió európai részén levő kö­zepes , hatótávolságú nukleáris fegyverek bizonyos részét, kö­zeledve ahhoz az alacsonyabb szinthez, amelyben a Szovjet unió és az Egyesült Államok a tárgyalások eredményeként megállapodhat. Nagy jelentősé gűnek értékelték a Szovjet­uniónak azt a szándékát, hogy a tárgyalásokon az európai kö­zepes hatótávolságú nukleáris eszközök kölcsönös radikális csökkentéséért száll síkra. Az ülésen képviselt államok olyan döntés mellett is kiáll­nak. amely előirányozná mind­két fél — Nyugat és Kelet — teljes lemondását az európai objektumukra irányított köze­pes hatótávolságú nukleáris fegyverek minden fajtájáról. Sikraszállnak azért, hogy Eu­rópa végső soron váljon tel­jesen atomfegyvermentessé, mind a közép-hatótávolságú, mind a harcászati fegyverek vonatkozásában. Ez az igazi út a háborús veszély elhárítására és a bé­ke megszilárdítására az euró­pai kontinensen. A közepes hatótávolságú nukleáris eszkö­zök jelenléte Európában olyan probléma, amely minden euró­pai népet érint, emiatt ezek a népek életbevágóan érdekeltek konkrét eredmények elérésé­ben a szovjet—amerikai tár­gyalásokon. Ezt figyelembe vé­ve az ülés résztvevői kifejez­ték reményüket, hogy minden európai állam kormánya elő­segíti a tárgyalások sikerét. 5. Az ülésen képviselt álla­mok egyhangúlag fellépnek a hadászati fegyverzet korlátozá­sával foglalkozó szovjet—ame­rikai tárgyalások mielőbbi fel­újításáért. Szükségesnek tart­ják, hogy ezek a tárgyalások, támaszkodva mindarra, amit már elértek, a felek egyenlő­ségének és azonos biztonságá­nak elvét szigorúan betartva vezessenek el a hadászati fegyverzet korlátozásához és csökkentéséhez. Ez nagy jelen­tőségű lenne a nemzetközi biz­tonság megszilárdítása szem­pontjából. 6. Az ülés résztvevői úgy foglaltak állást, hogy a fegy­veres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentéséről Közép- Európában és az ezzel kapcso- latos intézkedésekről folytatott bécsi tárgyalásokat ki kell mozdítani a holtpontról. Meg­győződésük, hogy a tárgyalá­sokon részt vevő szocialista országoknak 1978—1981-ben az álláspontok közelítése céljából előterjesztett javaslatai olyan alapot teremtenek, amely lehe­tővé teszi, hogy megkezdjék a gyakorlati tevékenységet az el­ső szakaszra vonatkozó meg­állapodás szövegezésére. A bé­csi tárgyalásokon való előre­lépéshez az kell, hogy a tár­gyalásokon részt vevő nyugati államok is tanúsítsanak kész séget a vita tárgyát képező problémák megoldására, adja­nak konstruktív választ a szo­cialista országok javaslataira. 7. Az ülésen képviselt álla* mok kiállnak az atomfegyver­mentes- és békeövezetek létre­hozása mellett az európai kontinens különböző részeiben, beleértve Európa északi részét és a Balkánt, valamint a béke és az együttműködés övezeté­nek létrehozását a Földközi­tenger térségében. Az ülés résztvevői ezzel ö»z- szefüggésben rámutattak, hogy az atomfegyvermentes öveze­tek létrehozásához a nukleáris hatalmak kötelezettségvállalá­sára van szükség ezen öveze­tek státuszának tiszteletben tartására, valamint arra, hogy nein telepítik oda saját nuk­leáris fegyvereiket, semmilyen körülmények között nem al­kalmaznak ilyen fegyvert az övezetekhez tartozó államok ellen és nem fenyegetik őket ilyen fegyverek alkalmazásá­val. Minthogy a Szovjetunió kifejezte készségét ilyen köte­lezettség vállalására, Európa népei ugyanezt várják el más nukleáris hatalmaktól is. Az atomfegyvermentes öve­zetekhez tartozó, nukleáris fegyverekkel nem rendelkező országok jogosultak biztosíté­kot kapni arra, hogy ellenük — az erőszak alkalmazásáról, vagy az erőszakkal történő fe­nyegetésről való lemondás el­vének megfelelően — nem ke­rül sor semmilyen más fegy­ver alkalmazására sem. 8. Az ülés résztvevői határo­zottan állást foglaltak minden olyan nemzetközi fórum — különösen a genfi leszerelési bizottság — munkájának haté­konyabbá tétele mellett, ame­lyeken a fegyverkorlátozás és a leszerelés kérdéseiről tár­gyalások folynak vagy foly­niuk kellene. Kinyilvánították, hogy álla­maik érdekeltek mindazon tár­gyalások felújításában, ame­lyek az utóbbi időben meg­szakadtak, s hogy készek elő­segíteni azok sikeres befejezé­sét. Ez vonatkozik a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról, a vegyi fegyverek betiltásáról és meg­semmisítéséről, a hagyományos fegyverkereskedelem és szál­lítás korlátozásáról, az Indiai­óceán térségében folytatott ka­tonai tevékenység korlátozásá­ról. majd csökkentéséről és egy sor más kérdésről szóló tárgyalásokra. Mielőbb tárgya­lásokat kell kezdeni olyan kér­désekről, mint a nukleáris fegyverek előállításának meg­szüntetése és készleteinek megsemmisítése, a neutron - fegyver betiltása, valamint ar­ról, hogy nem telepítenek nukleáris fegyvert olyan álla­mok területén, ahol jelenleg nincs. Az ülés résztvevői határo­zottan fellépnek gyakorlati megegyezések eléréséért a su­gárfegyverek betiltásában, az új tömegpusztító fegyverfajták és -rendszerek létrehozásának megtiltásában, a nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államok biztonsági garanciái­nak erősítésében is. Megerősí­tették államaik álláspontját az atomfegyverek elterjesztésének megakadályozásáról és arról, hogy az államok hozzájussa­nak az atomenergia békés cé­lú felhasználásához, annak megfelelően, ahogy azt közös dokumentumaikban kinyilvání­tották. Az ülés résztvevői hangsú­lyozták, hogy országaik ké­szek megállapodást kötni a katonai költségvetések csök­kentéséről, mindenekelőtt a nagy katonai potenciállal ren­delkező államok esetében, szá­zalékos arányban, vagy pedig abszolút mértékben. Az első lépés az államok katonai ki­adásainak befagyasztása lehet­ne. A szocialista államoknak e jelentős probléma valamennyi vonatkozását érintő konkrét javaslatai közismertek és to­vábbra is érvényesek. Az ülésen hangsúlyozták, hogy egyre időszerűbb haté­kony intézkedéseket elfogadni a fegyverkezési hajsza világ­űrre való kiterjesztésének megelőzéséről. Ezzel összefüg­gésben egyöntető támogatásuk* ról biztosították az ENSZ-köz- gyűlés XXXVI. ülésszakán el­hangzott szovjet javaslatot, hogy kössenek nemzetközi szerződési valamennyi fegyver­fajta világűrben való elhelye­zésének betiltásáról. Az ülésen képviselt államok továbbra is törekedni fognak nemzetközi méretű erőfeszíté­seket tenni, hogy örökre be­tiltsák a nukleáris fegyverek alkalmazását, az államok kapcsolataiban lemondjanak az erőszak alkalmazásáról, fel­számolják a külföldi katonai 'támaszpontokat -és vonják ki csapataikat az idegen terüle­tekről. 9. Az ülés résztvevői meg­erősítették államaik elhatáro­zását, hogy továbbra is részt vállalnak az ENSZ-közgyűlés 1982-re előirányzott 2. rend­kívüli leszerelési ülésszakának előkészítésében. Kifejezték ér­dekeltségüket az ülésszak sike­res lebonyolításában, abban, hogy az ülésszakot olyan ha­tározatok elfogadására ösztö­nözzék, amelyek tényleges for­dulathoz vezetnének a fegy­verkezési hajsza felszámolásá­ban és a leszerelésben, új len­dületet adnának az e kérdé­sekről folytatott tárgyalások­nak. Ezzel összefüggésben rá­mutattak többek között az át­fogó leszerelési program gon­dos kidolgozásának jelentősé­gére, amelyet az ülésszakon kell megvizsgálni, elfogadás céljából. Az ülésen hangsúlyozták: valamennyi állam feladata, hogy méreteitől, katonai po­tenciáljától és földrajzi hely­zetétől függetlenül hozzájárul­jon a fegyverzetkorlátozási és leszerelési kérdések megoldá­sához, az Egyesült Nemzetek Szervezete keretein belül is. Az ENSZ-közgyülés 2. rendkí­vüli leszerelési ülésszaka jó lehetőséget biztosit erre is. Az ülés résztvevői állást foglaltak amellett, hogy az ülésszak is segítse elő a leszerelési világ- konferencia összehívását. 10. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevő államai képviselői­nek madridi találkozója mene­téről folytatott véleménycsere során a miniszterek kiemel­ték, hogy e találkozó sikeres befejezése további előrehala­dást tenne lehetővé a helsinki Záróokmány végrehajtásában, hozzájárulna az enyhülési fo­lyamat fenntartásához, elősegí­tené az államközi kapcsolatok megjavítását. Ez különösen nagy jelentőségű lenne a mos­tani nemzetközi helyzetben. Az ülés résztvevői ennek fé­nyében áttekintették a madridi találkozó tényleges helyzetét, mérlegelték mind az elért eredményeket, beleértve a Zá­ródokumentum egyeztetésében elért eredményeket, mindazo­kat a kérdéseket, amelyekben eddig még nem egyeztek meg. Ezzel összefüggésben hangsú­lyozták annak jelentőségét, hogy a találkozón nagy figyel­met fordítanak az európai biz­tonság katonai vonatkozásaira, különösen az európai katonai enyhülési és leszerelési konfe­rencia összehívására, az össz­európai folyamat keretében. Megállapították, hogy a konfe­rencia célja, szakaszonkénti megtartása és az első szakasz konkrét feladatai vonatkozásá­ban ismert mértékben köze­lednek az álláspontok. A kon­ferencia első szakaszának az európai katonai szembenállás­ból fakadó veszély csökkenté­sére irányuló bizalom- és biz- tunságerősítő intézkedések megvizsgálásával és elfogadá­sával kell foglalkoznia. Az ál­láspontok közeledését nagy­mértékben elősegítette, hogy a Szovjetunió kész kiterjeszteni a bizalomerősítő intézkedések alkalmazását egész európai te­rületére, ha a bizalomerősítő intézkedések övezetét a nyu­gati országok is megfelelő mértékben kiszélesítik. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a madridi találkozó vala­mennyi résztvevő állama kellő politikai akaratot és realizmust tanúsít, sikerül egyetértést el­érni a konferencia összehívásá­ban. Az ülésen képviselt álla­mok támogatják a Lengyel Nép- köztársaság javaslatát a konfe­rencia Varsóban történő össze­hívására. 11. Az ülés résztvevői nagy jelentőséget tulajdonítanak an­nak, hogy a madridi találkozón intézkedéseket fogadjanak el az államok közötti kapcsolatoknak a Záróokmányban megfogalma­zott elvei további erősítése cél­jából, valamint annak is, hogy az összeurópai értekezleten résztvevő összes állam mara­déktalanul tartsa be ezeket, egymás közötti és más államok­kal való kapcsolataiban. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés el­mélyítésével kapcsolatos további intézkedések egyeztetése a mad­ridi találkozón, beleértve a disz­kriminatív akadályok és korlá­tozások elhárítását is, elősegí­tené az összeurópai értekezlet valamennyi állama előtt álló gazdasági feladatok sikeres meg­oldását. Az ülésen hangsúlyozták, a madridi találkozón lehetőség nyílik arra, hogy a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és az em­beri kapcsolatok — beleértve az ifjúsági kapcsolatokat — te­rületén további intézkedések­ben egyezzenek meg a helsinki megállapodások megvalósításá­ról, a Záróokmány által megha­tározott elvi alapon. Az ülés résztvevői kívánatos­nak tartják, hogy a madridi ta­lálkozón előrehaladás történjen a Földközi tenger térsége or­szágainak biztonságára és együttműködésére vonatkozó kérdések egyeztetésében is. Az ülésen képviselt államok úgy vélik, hogy az európai kon­tinens biztonságának erősítése és az együttműködés fejleszté­se töretlen előrehaladásának szempontjából fontosak és szük­ségesek az összeurópai tanács­kozáson résztvevő államok kö­zös erőfeszítései a Záróokmány előírásainak megfelelően és a Helsinkiben megkezdett folya inat keretein belül. Támogatják a Román Szocialista Köztásaság javaslatát, hogy az összeurópai tanácskozáson részt vevő álla­mok képviselőinek következő találkozójára Bukarestben kerül­jön sor. A miniszterek egyöntetűen ar­ra a következtetésre jutottak, hogy a madridi találkozó vala­mennyi résztvevőjének jelenleg további erőfeszítéseket kell ten­ni, hogy a találkozó sikeresen záruljon. 12. Kiemelték annak elvi je­lentőségét, hogy a nemzetközi helyzet további súlyosbodásának megelőzése érdekében ne ke­rüljön sor új katonai-politikai szövetségek létrehozására és a meglevők kiszélesítésére, azok tevékenységének új térségekre való kiterjesztésére. Az ülés résztvevői megerősítették álla­maink korábban már többször előterjesztett javaslatait is, hogy egyidejűleg oszlassák fel a Var­sói Szerződést és a NATO t és első lépésként számolják fel ka­tonai szervezeteiket, amit kato­nai tevékenységük kölcsönös csökkentésével kezdjenek. 13. Az ülésen képviselt álla­mok meggyőződése, hogy Euró­pa — társadalmi berendezkedé­süktől függetlenül — valaineny- nyi európai nép otthona, amely soha többé nem válhat hadszín­térré és amelyben mindannyi- uknak részesülniük kell a béke, a függetlenség, a haladás és a boldogulás gyümölcseiben. A mostani nemzetközi helyzet minden bonyolultsága ellenére el lehet érni a feszültség csök­kentését, a bizalom erősítését a kölcsönös megértés és együtt­működés fejlődését az államok kapcsolataiban, az egymás tisz­teletén és az egyenjogúságon alapuló párbeszéd, az érdemi és konstruktív tárgyalások segítsé­gével. Bármilyen bonyolultak is napjaink nemzetközi kérdései, valamennyi rendezhető békés úton, az összes állam érdekei­nek figyelembe vételével. Ezt megerősíti az államok között a legutóbbi időben különösen fel­ső szinten folytatott politikai párbeszéd valamennyi kedvező tapasztalata és mindez azt tanú­sítja, hogy a párbeszédet tovább kell folytatni. 14. Az ülésen képviselt álla­mok úgy vélik, hogy a mostani nemzetközi helyzetben még fon­tosabb közös tevékenységük egymással és együttműködésük más államokkal a békéért és a biztonságért folytatott harcban. A külügyminiszteri bizottság ülése az ilyen együttműködés és közös cselekvés szellemében folyt le.

Next

/
Thumbnails
Contents