Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)
1981-12-18 / 299. szám, péntek
A cél: az exportképesség növelése és az energiaigényesség csökkentése Karol Martinkának, az SZSZK kormánya alelnökének, a Szlovák Tervbizottság elnökének beszéde az SZNT ülésén Szocialista társadalmunk fejlődésének további szakaszába nagy gazdasági teljesítőképességgel lépünk; ezt a bázist a csehszlovák gazdaság és annak szerves része — a Szlovák Szocialista Köztársaság gazdasága — építésének folyamán teremtettük meg. E gazdasági teljesítképesség kihasználását a CSSZSZK 1981 —1985-ös évi gazdasági és szociális fejlesztése fő irányelveivel és az SZLKP kongresszusának határozataival összhangban kell irányítani az egész népgazdaság kulcsfontosságú feladatainak teljesítésére. A mostani időszak viszont nem csupán az idő szempontjából új, hanem annak a két feltételnek a szempontjából is, amely között további fejlődésünket biztosítanunk kell. Az első feltételek az energia-, nyersanyag- és élelmiszerforrások saját termelésből és behozatalból történő megteremtése, és ezeknek az erőforrásoknak a korlátozott volta nem teszi lehetővé, hogy az elkövetkező esztendőkben növeljük népgazdaságunkban az anyagi ráfordításokat. Ezáltal az alapjaiban változnak meg népgazdaságfejleszté sünk tényezői. Míg az elmúlt ötéves tervidőszakokban a fejlődés fontos tényezője volt a tüzelőanyagok, a fémek és további anyagok termelésének növekedése, a beruházások és a munkaerőállomány növekedése, az elkövetkező években a társadalmi termelés fejlődésének ütemét elsősorban az adott anyagi források hatékonyabb és ésszerűbb kihasználása határozza meg. Népgazdaságunk folyamatos ellátása csak oly módon érhető el, ha évente legalább 2 százalékos tüzelőanyagmegtakarl- tást érünk el. A termelő és nem termelő szervezetek feladata lesz az is, hogy 1980-hoz viszonyítva jelentős mértékben csökkentsék üzemanyag-felhasználásukat. Ezt a célt szolgálja néhány energiaigényes, kevésbé hatékony termelési egység termelésének korlátozása, 5—6 ház- elemgyár korszerűsítése az épületek hőszigetelő-tulajdonságainak javítása érdekében, valamint néhány kohászati és energetikai program megvalósítása. Ugyanerre irányul az ipari ágazatok differenciált ütemű fejlesztése, a gépipari szerkezeti elképzelések megvalósítása, valamint a vízi és vasúti közlekedés fejlesztése. A legeredményesebb fejlesztési út viszont a közszükségleti anyagok és a nyersanyagok nagyobb fokú értékesítése, mégpedig oly módon, hogy jobb minőségű és jobb használati tulajdonságú termékeket gyártunk. Ez az egyik útja annak is, hogy termékeink jobban érvényesülhessenek a külföldi piacokon és a belkereskedelemben egyaránt. Fejlődésünk második jellemző vonása abból a szükségszerűségből adódik, hogy következetesen meg kell valósítanunk hazánk külgazdasági kapcsolatai kiegyensúlyozottságának felújítását, amely népgazdaságunk távlati és dinamikus fejlődésének elengedhetetlen feltétele. Ez megköveteli, hogy a kivitel gyorsabban növekedjék, mint a behozatal, s hogy nagyobb ütemű legyen a nemzeti jövedelem képzése, mint annak belső felhasználása. Szlovákia aktív részesedését ezekből a feladatokból abban látjuk, hogy főleg termelő ágazatai exportképességét növeli, s jelentős változásokat eszk-özöi az export szerkezetében is. Az egyes nyersanyagok kivitelének teljes leállítása, Illetve csökkentése, főleg a nyers fa, a kohászati anyagok stb. kivitelének csökkentése, illetve leállítása mellett az export növekedését elsősorban a feldolgozó igazatok termelése révén kell elérnünk. Egyaaóval « és a munkánkban elsősorban a szellemi végterméket és kutatóink, technikusaink, munkásaink tapasztalatait kell exportálnunk, és lényegesen kevesebb nyersanyagot és anyagot, amelyekből bizony nincs fölöslegünk. Szükségleteink kielégítésének egyre jelentősebb útja a KGST-tagországaival történő gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, ezen belül is főleg a Szovjetunióval való együttműkdés. Ez utóbbit főleg a Csehszlovákia és a Szovjetunió hosszú távú gyártásszakosítási és kooperációs programja alapján kell megvalósítanunk. Az 1980-ban elfogadott együttműködési program leszögezi, hogy Szlovákia Szovjetunióba irányuló exportjában az ötéves tervidőszak folyamán csaknem megkétszereződik a progresszív együttműködési formák alapján megvalósuló kivitel. Külgazdasági kapcsolataink kiegyensúlyozottsága felújításának szükséges eszköze az importigényesség csökkentése, főleg a nem szocialista országokból származó termékek vonatkozásában. Ez elsősorban a termelés szerkezetének módosításával és korszerűsítésével érhető el. Feltételezzük, hogy a jelenlegi behozatal 15—20 százaléka pótolható a termelői fogyasztásban hazai termeléssel, illetve a szocialista országokból történő behozatallal. Ha a mindennapi gyakorlatban következetesebben érvényesítik a népgazdaságfejlesztés intenzív tényezőit, ha minden hozzáférhető tartalék feltárását megvalósítjuk, akkor lehetővé válik a nehézségek leküzdése, és az, hogy 1980-hoz viszonyítva 1985-ig elérjük a nemzeti jövedelem 12—18 százalékos növekedését. E feladat végrehajtása döntő fontosságú a XVI. pártkongresszuson kitűzött gazdaság- és szociálpolitikai célok elérése szempontjából. A társadalmi termelés szempontjából továbbra is döntő fontosságú ágazat marad az ipar, amelynek termelése a 7. ötéves tervidőszak folyamán 18 —23 százalékkal kell, hogy növekedjék. Ezt a mennyiségnövekedést jelentős szerkezeti változásoknak kell kísérnie mind a külgazdasági kapcsolatok javulásának, mind a hazad piac jobb ellátásának érdekében. E cél elérését kell elősegítenie a gépipari és az elektrotechnikai termelés növekedésének, amely 1980-hoz viszonyítva 1985-ig 40—50 százalékos lesz. Nagyobb figyelmet fordítunk a szóban forgó ágazatokban a termékek anyag- és energiaigényességének csökkentésére, az állami célprogramokba besorolt ágazatok fejlesztésére. Konkrétan a mikroelektronikáról, a fogyasztási elektronikáról, a számítástechnikai berendezésekről, a szabályzó technikáról, a megmunkáló- és alakító gépekről, a textilgépekről, az egészségügyi technikáról, a részegységgyártó szakágazatokról, ezek keretében, főleg a hidraulika-gyártás- ról van szó. A 7. ötéves tervidőszakban lényegesen igényesebbek lesznek a gazdasági fejlődés tüzelőanyag- és energetikai feltételei is. Éppen ezért szükségszerű feladat, hogy 1985-re a szén és lignitjövesztést 6 millió tonnára, a földgáztermelést pedig csaknem 1 milliárd köbméterre növeljük. Az energetikában döntő fontosságú feladat, hogy több mint 1,5 ezer megawatt teljesítményű villanyerőművi berendezést helyezzünk üzembe. Jelentős termelésszerkezeti változásokat eszközlünk a kohászatban is, miközben az acél- termelés növekedése minimális lesz, és a fémet az acélcsövek és az acélhuzalok gyártásának növelésével jobbon hasznosítjuk. A vegyiparban azzal számolunk, hogy — noha kevesebb lesz a kőolaj »-» a petiolkömiai kapacitásokat teljes mértékben kihasználjuk. Ez azonban megköveteli, hogy állandóan szem előtt tartsuk az üzemanyagok megtakarítását célzó ésszerűsítési intézkedések kidolgozását. Az eddiginél szélesebb mértékben használjuk ki a műszálak gyártásában rejlő lehetőségeket, főleg minőségük javítása és választékuk bővítése szempontjából, hogy segítsé- gíikkal további természetes alapanyagokhoz juthassunk. A fának, fontos hazai nyersanyagunknak, komplex feldolgozásában jelentős szakaszba lépünk. Már 1983-ban olyan kapacitások állnak majd rendelkezésünkre, amelyek képesek lesznek az SZSZK erdőgazdaságaiban kitermelt nyersanyag feldolgozására. Fokozatosan teljesen leállítjuk a feldolgozatlan fa-nyersanyag exportját. A könnyűiparban a termelés 14—17 százalékos növelésével számolunk. Ezt a növelést elsősorban a ružomberoki pamutfonó felújításával, továbbá a kúty pamutszövetgyártó kapacitás felújításával, a trenčíni üveggyár, a tatrasviti harisnya- gyár, a hlohoveci ruhagyár stb. korszerűsítésével akarjuk elérni. A mezőgazdasági-élelmiszeri komplexum fontos és pótolhatatlan szerepet tölt be egész gazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődésében, a lakosság élet- színvonalának emelésében és a külgazdasági kapcsolatokban felmerülő problémák megoldásában. A törvényjavaslatban abból indulnk ki, hogy az élelmiszerfogyasztás növekedését a nyolcvanas években már nem biztosíthatjuk behozatalból, hanem csak a saját termelésből. A kormány éppen ezért állandó figyelmet fordít az önellátá- sí program megvalósítására. Az 1981—1985-ös időszakban a mezőgazdasági termelés 8—12 százalékos növekedésével számolunk, miközben a növény- termesztés lényegesen nagyobb ütemben növekszik majd. A mezőgazdasági termelés további növekedésének alapvető feltétele az, hogy következetesen küzdjünk a termelés intenzitásának és hatékonyságának növeléséért, mégpedig a tudomány és technika ismereteinek széles körű alkalmazásával. Az állattenyésztést csak olyan mértékben fejleszthetjük, amilyen mértékben növekednek saját takarmányforrásaink. Ez azt jelenti, hogy az eddiginél sokkal erőteljesebben kell fejlesztenünk a szarvasmarha- és Juhtenyésztést. A népgazdaságfejlesztéssel és a lakosság szükségleteinek kielégítésével kapcsolatos feladatok teljesítése nagy mértékben függ a beruházásokra fordított eszközök hatékonyabb ki- használásőtól. Éppen ezért kétségtelenül elsőrendű feladat a termelő és a nem termelő állóeszközök optimális kihasználása. Elsősorban olyan kapacitások jobb ki- használsáról van szó, amelyek termelési-gazdasági paraméterei átlagon felüliek, és amelyek révén megteremtjük a feltételeit a termelésszerkezeti változások végrehajtásának, a külgazdasági kapcsolatok javításának, a hazai szükségletek kielégítésének, a nyersanyagok, anyagok, az energiaforrások és a fémek jobb kihasználásának. Továbbá elengedhetetlen feladat a befejezetlen beruházások aránytalanul magás számának csökkentése; tehát folytatnunk kell azt a gyakorlatot, amelyet már a múlt évben megkezdtünk, és a jövő évben, csakúgy mint az elkövetkező években korlá? tozni kell az új beruházások megkezdését. A beruházásigényesség csök» kentése azonban a beruházók.- tól és a tervezőktől is jobb munkát követel meg, továbbá azt, hogy hatékonyabban együttműködjenek a tudómé? nyos-kutató munkahelyekkel, Azért van erre szükség, hogy az új beruházások teljes égé* szében magukon viseljék a tu* dományos-müszakí haladás jegyeit, és megvalósításuk során az ésszerű és gazdaságos megoldásokból induljanak ki. E szándékok megvalósításé, nak rendeljük alá az építőipar fejlesztését is. Nagyon fontos tényező 9 szakképzett munkaerő-állomány növelése is. Feladatunk, hogy 9 lehető legjobban és -hatékonyabban használjuk ki azt a hatalmas munkapotenciált, amelynek jelentőségét megsokszorozza az a tény, hogy már most dolgozóink több mint 55 százaléka rendelkezik legalább kö- zéppfokú szakképzettséggel. Szlovákia gazdaságának szempontjából olyan fejlesztést kell megvalósítanunk, amely lehetővé teszi az adott természeti és gazdasági feltételek kihasználását és azt, hogy hatékonyabban járuljunk hozzá a csehszlovák népgazdaság kulcs- fontosságú feladatainak teljesítéséhez, az országos erőforrások képzésében való részesedésünk növelésével. A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának nevében javaslom a Szlovák Nemzeti Tanácsnak, hogy hagyja jóvá a 7. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot. František Mišeje elvtársnak, az SZSZK pénzügyminiszterének beszéde az SZNT ülésén A CSKP KB 4. és 5. ülése, valamint az SZLKP KB ülései konkretizálták a CSKP XVI. kongresszusa által kitűzött gazdasági és szociális programunkat. A párt- és kormány- szervek rendkívüli figyelmet szentelnek a gazdaság fejlesztésé nek és «z életszínvonalnak, ami azt tanúsítja, hogy ma bonyolult, igényes és felelősségteljes feladatok előtt állunk. A nehézségek és fogyatékosságok leküzdéséinek meghatározott irányvonalát tükrözi a költségvetés javaslata is —. mondta bevezetőben František Mišeje. Az 1982. évi költségvetési javaslat kidolgozásaikor figyelembe vettük azokat a feltételeket, amelyek befolyásolják gazdaságunk fejlődésiét •— állapította meg. Pénzügyi politikánk és költségvetésünk azoknak a céloknak az elérésére irányul, amelyek ma döntőek a CSKP gazdasági poHtíká>jában. Elsősorban azt akarjuk elérni, hogy a pénzügyi-gazdasági eszközök eredményesem befolyásolják a hatékonyság növelését, főleg a termelési ágazatokban, de az egész társadalmi tevékenységben js. Költségvetési és pénzügyi politikánk alLapelve az állami költségvetések és a nemzeti bizottságok köl tsé gve téseínek egyensúlya. Ezzel befolyásoljuk a szükségletek mennyiségét és struktúráját és az egész gazdaság fejlődését. Ezért az 1982. évi költségvetési javaslat 72,7 milliárd korona bevételt és kiadást irányoz elő, a nemzeti bizottságok területén pedig 29,3 milliárd korona kiadást, illetve bevételt. Az állami költségvetés bevétele 1981-hez viszonyítva 5,2 százalékkal nő. A költségvetési kiadások növekedését a nagyobb bevételekkel íedezzük. A minőségi leiadatok megvalósítása, a gazdaság hatékonyságának növelése elsősorban a gazdasági szervezeteik tűi függ. Pénzügyi terveik teljesí-' tése nagymértékben befolyásolja majd a szükségletek folyamatos kielégítését és a költségvetés egyensúlyát. Az iparban jobb összhangot kell teremieni a termelés és az értékesítés között a termékek egyes csoportjait illetően. Ez megköveteli a kereslet figyelemmel kísérését, a termékszerkezet rugalmas felújítását és a termékek kiváló minőségét. Azzal számolunk, hogy fokozatosan megoldjuk, illetve kiküszöböljük a fogyatékosságokat az építőiparban. Ebből a szempontból döntőnek tartjuk az Irányító munka javítását. A mezőgazdasági termelés helyzetiét részletesen elemezte a Központi Bizottság 4. ülése. 1982-től a mezőgazdaságban módosítjuk a tervszerű irányítási rendszer és a gazdasági eszközök rendszerét. Reméljük, hogy ez hozzájárul a termelés intenzlfikálásához, a források jobb kihasználásához és a gazdaságosság fokozásához. Az utóbbi évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kereskedelemre növekvő feladatok hárulnak nemcsak a lakosság szükségleteinek kielégítését illetően, hanem a termékek struktúrájával és minőségével kapcsolatban is. Elvárjuk, hogy a kereskedelem sokkal nagyobb hatást gyakoroljon a termelésre, a termékszerkezet felújítására és a minőség Javítására. Az eddiginél határozottabban kell meg oldanunk a beruházások területén felmerülő problémákat. A beruházásokra csaknem 30 milliárd koronát irányozunk elő. 1981-hez viszonyítva ez lényeges csökkenést jelent. Annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló eszközöket és a kapacitásokat a megkezdett építkezések mielőbbi befejezésére összpontosítsuk, korlátozzuk az új építkezések megkezdését. A központilag és a nemzeti bizottságuk által irányított szervezetek beruházásaira 8 milliard koronát irányozunk elő, ami egy milliárddal kevesebb, mint 1981-ben. Ezt az összeget az oktatásügy, az egészségügy és a kultúra új létesítményeiro fordítjuk, miközben előnyben részesítjük a már megkezdett építkezések befejezését. Figyelembe véve bel- és külgazdasági feltételeinket lelassul a társadalmi fogyasztás területén a kiadások növekedésének dinamikája. A nem beru- házásos jellegű társadalmi szolgáltatásokra 42,9 milliárd koronát fordítunk, ami 1 milliárd koronával tö*bb, mint az idén. Ebből a legnagyobb ösz- szeget, 22 milliárd koronát, a szociális biztosításra irányozunk elő. Továbbra is fejlesztjük az oktatási rendszerünket. Az oktatásügy nem beruházás jellegű szükségleteire 8 milliárd koronát fordítunk. A CSSZSZK kormánya és a két köztársaság kormánya az elmúlt években több intézkedést hozott a rossz gazdálkodás eseteinek felszámolására. Az eddigi intézkedések pozitívan hatnak, de ezek ennek ellenére csak részletes intézkedések. Fordulat csakis a komplex intézkedésiek teljes érvényesítésével érhető el. Ezt a célt szolgálja a gazdaságosság programja, amelyet a CSSZSZK kormánya már megtárgyalt. Ennek értelmében 1985-ig 10—12 százalékkal kell csökkenteni az irányító és adminisztratív munkaerők számát. Tekintettel az egészségügy nagy társadalmi Jelentőségére, a költségvetés 6,0 milliárd koronát irányoz elő erre a területre. Továbbra is előnyben részesítjük a járóbeteg-ellátás tökéletesítését. Hat százalékkal többet fordítunk gyógyszerekre. František Mišeje befejezésül kiemelte a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott együttműködés jelentőségéit. ÚJ szó 1981. XII. 18.
