Új Szó, 1981. december (34. évfolyam, 284-309. szám)

1981-12-17 / 298. szám, csütörtök

önállóságra nevelnek LÁTOGATÁS EGY MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ÓVODÁBAN CSUPA IGÉNY? Az új oktatási rendszer a gyakorlatban, Először ő lepődik meg, hi­szen váratlan a látogatásom, aztán én csodálkozom el, mert kiderül, löbb mint százéves fa­lak között járok. S mielőtt egyetlen kérdést is feltennék, a legfontosabbakat azonnal köz­li velem. Kilencvenkilenc gyermek­ről gondoskodunk, három cso­portban — mondja Pallya An­na, a PerečLi (Tešedíkovo) Ma­gyar Tanítási Nyelvű óvoda igazgatója. — Örülök, hogy az idén is minden kérelemnek ele­get tehettünk, s valamennyi dolgozó anya gyermekét elhe­lyezhettük, a leendő elsősöket pedig iskolaelőkészítőbe vehet­tük fel. Gondunk csupán az épülettel van, de elkészült már az új óvoda tervrajza, s re­ménykedhetünk, hogy majd csak megkezdik az építést. — Az utóbbi időben gyakran halljuk, hogy gyökeresen meg­változott az óvoda funkciója. Mi a változás lényege? — Már harmadik éve az új óvodai nevelési program sze­rint foglalkozunk a gyerekek­kel. Lényege, hogy az óvodai életet nevelésközpontúvá -teszi, előtérben a testi, a közösségi és munkára neveléssel. Célja a gyermek iskolai tanumányokra való felkészítése. A program igényes és magas követelmé­nyeket támaszt mind az óvó­nőkkel, mind a gyerekekkel szemben, de lehetővé teszi, hogy olyan alapokat nyújtsunk az apróságoknak, melyekre az iskola bízvást építhet. A prog­ram a gyermek önállóságra ne­velését hangsúlyozza; feltéte­lezi, hogy a kisgyermek min­dent maga csináljon, ezáltal előtérbe kerül a munkára ne­velése. A szigorú napirend nem hagy teret a lazításra, a kicsik állandóan tesznek-vrsznek, hi­szen a cél, hogy minél több já­tékkal fejlesszük gondolkodási, logikai képességüket. Foglalko­zásaink során fejlesztjük be­szédkészségüket, kézügyessé­güket is, és következetességre szoktatjuk őket. Előnye a prog­ramnak, hogy formálja a kö­zösségi szellemet, s alkotó munkára neveli a gyerekeket. Hátránya viszont, hogy túlzott gyorsaságot követel meg. —■ Tulajdonképpen milyen A Győzelmes bukás, a Ga- rammenti krónika és Peter Ji- lemnický több más klasszikus alkotásának megfilmesítése után a szerző egyik novellájá­ból készített tévéfilmet a Csehszlovák Televízió. Az Éva Burdová esete az eredeti művel azonos címmel készült. A no­vellában Peter Jilemnický a két háború között a Szovjetunióban dolgozó cseh és szlovák csalá­dok egyikének életén keresz­tül mutatja be a társadalmi el­lentmondások között élő. fejlő­dő emberek életét. Kétségtelen ellentmondásokról van szó, hi­szen a szocializmus alapjait le­rakó országba olyan emberek érkeztek, akiknél a vagyon, annak gyarapítása még el* nyomja az igaz emberi érzel­meket, és patriarchátusl feltét­len engedelmességet követel­nek meg egymástól. A burzsoá Csehszlovák Köztársaság falusi viszonyai között is teret nyert ugyan a munkásmozgalom, a haladó gondolat, de az évszá­zados szokásokat, megrögzött- ségeket alig tudta befolyásolni. Szorgalmas, a becsületes pa­raszti munkával megélhetést teremtő családként ismertük meg Burdáékat. Ennek ellenére megszületett bennük a gondo­lat. hogy a lányukat, Évát egy gazdag de kétbalkezes férfi­hez adják feleségül. A lány, Zdena Studenková megszemé­lyesítésében, a legtisztább mó­don lázadt ez ellen: szerelem­mel. Olyannyira, hogy az fit szerető kolhoztraktoristától rö­videsen gyereket Is várt. A fiú. akit közben váratlanul a távoli búzaföldekre rendeltek aratni, hiába frta a leveleket, a pnsfát mindig a lány anla várta. Ogy történt, hogy Éva kétségbeesésében elszökött ha* nevelési tárgyakkal alapozzák meg a gyermek ismereteit? — A gyermekek életkorának megfelelően a mi óvodánk is háromcsoportos, a tantervek vi­szont két korcsoportnak, há­rom—öt-, illetve öt—hatéves gyermekeknek készültek. A na­pi foglalkozások a kisebbeknél 15—20 percig, a nagyobbaknál 25—30 percig tartanak. Az óvo­dai program értelmi, képzőmű­vészeti, zenei és testnevelést foglal magában. A mai óvodá­sok ugyanis már nemcsak ját­szanak, mesét hallgatnak, ver­set tanulnak, rajzolnak vagy énekelnek, hiszen a tanterv például matematikai foglalko­zásokat, Irodalmi és anyanyel­vi képzést is előír. A matema­tikai foglalkozások is játékos formában történnek, s céljuk a logikus gondolkodás fejlesz­tése és a gyermek számfogal­mának kialakítása. Újdonság a szlovák artikulációs bázis ki­alakítása is, melyet a kerületi pedagógiai kutatóintézet évek­kel ezelőtt nálunk vezetett be kísérletképpen. Lényege, hogy a gyermekek már iskolás ko­ruk előtt elsajátítsanak néhány szlovák szót, ismrejék helyes kiejtésüket, hogy iskolába ke­rülve ne a nulláról induljanak. Értesüléseink szerint ezzel is nagy segítséget nyújtunk az is­kolának. Éppen a hét elején tartottam az óvodánkban be­mutató foglalkozást e tárgyból; a járás 38 magyar óvónője volt jelen. — Az új óvodai program, gondolom, az anyanyelvi kép­zést is színesebbé tette. — Az anyanyelvi képzés va­lóban nagyon változatos. Gyer­mekeink verseket, meséket, mondókákat tudnak, s ez elő­segíti beszédkészségük fejlesz­tését, gyarapítja szókincsüket, mely bizony meglehetősen gyér. Talán keveset foglalkoznak ve­lük a szülők, de erre idejük sincs, hiszen szövetkezeti dol­gozók, .akik kora reggeltől ké­ső estig dolgoznak, így ránk hárul a feladat, hogy megtanít­suk a gyerekeket beszélni, ön­állóan és helyesen beszélni, hogy az iskolában ne legyenek gátlásaik. Örömmel állapítha­tom meg, hogy hatéves koruk­ra behozzák a lemaradást és iskolaérettekké válnak. A he­zulról és a közeli városban egy „angyalcsináló“ asszonnyal el­vetette magzatát. Amint az ilyenkor rendszerint lenni szo­kott, a szakszerűtlen beavatko­zás után már csak a kórház segíthet, a műtét, amely után a lány soha többé nem szülhet gyereket. Időközben hazatért a fiú Is, otthon kereste Évát, vé­gül a város téglagyárában ta­lált rá. Ennyi a történet, amelynek igazi filmes megoldásai van­nak. A néhány természetellenes esti megvilágítási effektust le­számítva, a közelmúltban el­hunyt Daniel Michaelli rendező balladlsztikus tömörségű filmet alkotott a novellából. Képek beszélnek emberek helyett, a kameramozgás fejez ki hangu­latot, feszültséget, drámaisá- got. Kár, hogy a film végét túl­zottan sematikussá formálta. A fiú és a lány találkozása a téglagyár kerítésénél, tömör befejezése lehetett volna az alkotásnak. Annál inkább Is. mivel ott újra elhangzott a lány szájából az a mondat, amely gyermeket nemző sze­retkezésük előtt is hallható volt. Ez a közlés elegendő lett volna ahhoz, hogy a néző min­dent megértsen. Nem szabad a katarzist tönkre tenni a virá­gos réten kézenfogva haladó párt megmutató képsorokkal. Ennek ellenére a Jilemnický- novella méltó adaptációját lát­hattuk. Erénye az alkotásnak, hogy nem reprodukálni akarta az Irodalmi műfajban természe­tesen használt alkotói módsze­reket. de szuverén filmesfor- manyelvet használt Értékét nagy mértékben megnövelte Mária Markovičová, Július Pán- tik és Zdena Studenková já­téka. (d—n) lyes kiejtés és beszéd elsajá­títtatása nehézséget okoz, mert tájszólással beszélnek és sok a motyogós gyerek is. Az anya­nyelvi képzés problématikájá- val és nyelvművelési kérdések­kel nnm csupán a kolléganőim­mel foglalkozom, hanem a Ga­lántai Járási Pedagógiai Köz­pont magyar óvodák nyelvi szekciójának a vezetőjeként Is. Nagy hasznát veszem ennek is, akárcsak a budapesti tanulmá­nyi útnak. Az óvodai nevelés új programjának bevezetése előtt egy szlovákiai óvónőkből álló csoport tagjaként két hé­tig Budapesten ismerkedtem az óvodai neveléssel, s noha a program nem azonos, mégis gazdag tapasztalatokra tettem szert. — Nem beszéltünk még az óvoda és a szülők kapcsolatá­ról, bár feltételezem, hogy együttműködésük nélkülözhe­tetlen. — Ha a család és az óvoda nem működne együtt, az óvó­nők akár vért is izzadhatná­nak, akkor sem érnének el eredményeket. Talán egyetlen nevelési intézmény sem igény­li annyira a szülők rendszeres figyelmét, mint éppen az óvo­da. Fontos, hogy tájékoztassa­nak bennünket a gyermekek­kel kapcsolatos gondokról, mert csak így szoktathatjuk őket helyes viselkedésre. Egyébként évente háromszor tartunk szü­lői értekezletet. Ha kell, szíve­sen segítenek a szülők, társa­dalmi munkában elvégeznek egyet-mást, például rendbehoz­zák az óvoda kertjét. — A szülőkön kívül másokra is számíthatnak? Talán van patronáló üzemük is? — Papírforma szerint nincs, de a helyi földművesszövetke­zet rendszeresen támogat ben­nünket. Gyermeknapra és a Télapó-ünnepélyre évről évre ők térítik a gyermekek aján­dékait. Az emeleti osztályban Mészá­ros Matilddal és Vankő Kata­linnal az óvodai légkörről be­szélgetünk; az egyik harminc­egy éve, a másik tizenhárom éve óvónő. Rajtuk kívül még hárman foglalkoznak a gyere­kekkel. — Óvodánkban nagyon jó kö­zösség formálódott, eredmé- nyeinket-gondjainkat is közö­sen beszéljük meg éppúgy, mint a nevelési tervet — mond­ja Mészáros Matild. — Jó ér­zés ilyen segítőkész kolléga­nőkkel dolgozni, s tudni, hogy nemcsak egymáshoz, hanem az igazgatónőhöz is bármikor bi­zalommal fordulhatunk. — Egyébként láthatja, -sok a játékunk, tévénk, rádiónk, mag­nónk, lemezjátszónk is van — veszi át a szót Vankó Katalin. — Jó a segédeszköz-ellátásunk, csak a feladatlapokat, ábrá­kat kell sajátkezűleg elkészíte­nünk. Az új nevelési program és az iskolára való felkészítés elképzelhetetlen nélkülük. Hiá­nyoljuk viszont, hogy kevés a magyar módszertani kézikönyv, nemegyszer szlovák kiadvány­ból kell fordítanunk. Jó lenne, ha a kiadók nem feledkezné­nek meg a magyar óvodákról sem és több magyar dalt, ver­set kapnánk hanglemezen. — Célunk, hogy olyan se­gítséget adjunk a gyermekek­nek, amely lehetővé teszi, hogy felkészülten, zökkenőmentesen tanuljanak tovább a magyar ta­nítási nyelvű iskolában, s ezért mindent elkövetünk — mondja búcsúzóul az óvoda Igazgatója. TÖLGYESSY MÄRIA KULTURÁLIS HÍR — 80 éves Joachim Meyer, egy drezdai antikvárium tulaj­donosa 525 lapból, 11 mappá­ból és 100 rajzból álló magán- gyűjteményt ajándékozott a helybeli Rézkarc Múzeumnak. A gyűjtemény rendkívül érté­kes műveket tartalmaz: A Kät- he Kollwitz 23, Daniel Chodo- wiecki 153 alkotását, valamint Ernst Barlach Oskar Kokosch­ka, Lovis Corinth és Ootto Dix rézkarcait. Az adománvban megtalálhatók néhány répi mes­ter — Dürer T evden, Callot és Piranesi — lapjai Is. A bratislavai Pedagógiai Ku­tatóintézet kezdeményezése több szempontból is hasznos volt. Elsősorban azért, mert a pedagógusokat arra késztet­te, hogy többéves tapasztala­tok birtokában kritikus szem­mel bírálják felül a tanter­vet, az olvasó- és nyelvtan­könyvet, a módszertani útmu­tatót, a munkafüzeteket, a tansegédeszközöket, s végül, de nem utolsósorban saját munkájukat. Felmérve a meg­tett utat, állást foglalhattak az új koncepcióval kapcsolat­ban; elmondták, mit tartanak jónak, s hol szükséges a gyermekek érdekében a vál­toztatás. Beszéltek az okta­tómunkát nehezítő problé­mákról, felhívták az oktatási szervek figyelmét néhány se­gédeszköz hiányára és mind­arra, ami hátráltatja a gyer­mekek személyiségének ki­bontakozását, tudásuk gyara­podását. Iskoláinkban sok a hadaró, hebegő, dadogó, a hangokat rosszul képző gyermek. En­nek lehetnek fiziológiai okai is, például fejlődési rendelle­nesség, a hangképző szervek elváltozásai, de a foniátrial szakemberek véleménye sze­rint ezek számaránya mini­mális. A gyermekek beszéd­hibája inkább lélektani okok­ra vezethető vissza, a feszült családi légkörre, amelynek el­ső számú szenvedő alanya mindig a kiszolgáltatott és helyzeténél fogva tehetetlen kisgyermek. Iskolás korban beszédhiba kialakulásához ve­zethet az is, ha a gyermek úgy érzi, nem tud megbirkóz­ni a tananyaggal, nem bír megfelelni az elvárásoknak, csalódást okoz tanítóinak vagy szüleinek. Bármi legyen a kiváltó ok, nagy szükség van a logopédusokra. Pedagógusaink szükséges­nek tartják olyan gyermek- lexikon kiadását, amely az új koncepció követelményei­nek megfelel. Legyen színes, érdekesen illusztrált és tar­talmazza az 1—4. osztályban használt új kifejezéseket is. Igaz, az Ablakzsiráf időnként nálunk is beszerezhető, de a jelzések szerint nem elégíti ki teljes mértékben az igé­nyeket. A Pedagógiai Könyv­kiadó támogatja a kezdemé­nyezésit. Ha a három magyar tanszék valamelyikén akad olyan szakember, aki elvál­lalja a szerzői csoport irá­nyítását, a pedagógusok igé­nye teljesíthető. Magyar sza­kos diplomásaink, fiatal fes­tőművészeink számára itt a képzettségükhöz méltó, tár­sadalmilag hasznos feladat. Ha lesz elég lelkes ember a gyermeklexikon elkészítésé­hez, lesz kiadó is, amely el­juttatja munkájukat a gyer­mekek kezébe. Hasonló, az előbbinél Is égetőbb gond a tollbamondás­gyűjtemény hiánya. Erre na­gyon sok pedagógus felhívta a figyelmet. Annak Idején nagy örömmel fogadtuk és máig jó szolgálatot tesz a Balog Márta — Hasák Vil­mos szerzőpáros tollbamon­dás-gyűjteménye. Azóta már a második kiadást is salátává nyűtték a pedagógusok. Idő­szerű lenne a megváltozott tantervi követelményekkel összhangban átdolgozni és új­ra kiadni, mert a pedagógu­sok igénye teljesen indokolt. Nemcsak a gyermekek túl­terheltek, ők Is. Munkájukat színvonalasabban végezhet­nék, ha megfelelő segédköny­vek könnyltenék tevékenysé­güket. Iskoláinkban kevés a kor­szerű nyelvtani segédeszköz, a szemléltető nyelvtani anyag. Kérik a helyesejtési hangsza­lag beszerzését a 3—4. osz­tály számára. Szükség lenne hanglemezekre Is, mert a vers, a próza tanítása sokkal élményszerűbb, s maradan­dóbb nyomot hagy a gyermek­ben, ha a költeményt, a no­vella- vagy regényrészletet avatott művészek tolmácsol­ják. Csupa igény — jegyzi meg az olvasó. Igen. szándékosan gyűjtöttem össze igényeiket. El kell Ismerni nagyon sze­rény igények. Amit kérnek, nyilvánvalóan hozrátartozik a modern Iskola felszereltségé­hez. A bábozás új követelmény iskoláinkban, s abban egyet kell értenünk, nagyon helyes, hogy bevezették, mert nagyon jó hatással van a gyermekek kreatív képességének, aktív szókincsének, beszédkészsé­gének fejlesztésére, esztéti­kai érzékük és alkotóképes­ségük kibontakozását, a har­monikus egyéniség kialakítá­sát nagymértékben elősegíti. Csak az a kérdés, mivel bá- bozzanak, mikor bábozzanak gyermekeink. Az órákon a bábok készítésére nincs idő, a bábozásra is csak nagyon kevés. Ebben igazuk van a pedagógusoknak. Felvetik te­hát, hogy központilag kelle­ne megrendelni a bábokat, s elküldeni az iskolákba. Ezt a kérdést egy kis körültekin­téssel biztosan meg lehetne oldani minden alapiskolában önerőből is, nem kellene a készre várni. Az iskolában ugyanis van egy méltatlanul háttérbe szorult pedagógusré­teg, a napközben dolgozók csoportja. Régi barátnőkkel, kolléganőkkel beszélgetve ha rákérdezek, hol dolgoznak, a hangjuk tele van fájdalom­mal, mikor elmondják — szá­mukra „csak“ a napköziben jutott hely. Lehet, hogy naiv vagyok, de nem értem, miért jelent ez hátrányt. Ahogy a vérbeli színész számára nincs kis szerep, csak a „Szerep“ a fontos, ugyanúgy nem le­het beskatulyázni a pedagó­gusokat sem. Az ő munkájuk is minden poszton egyformán fontos. A sokéves tanulással, önképzéssel megszerzett tu­dást mindenütt egyformán át lehet adni. A színtér mellé­kes, csak a „ Gyermek“ a fontos. Vitathatatlan: a napközi éppoly fontos tere a gyerme­ki életnek, mint a tanterem. Valahogy nem mértük még fel, mekkora lehetőségek rej­lenek a tanítás utáni órák­ban a gyermek regenerálódá­sa, aktív kikapcsolódása, sze­mélyiségének sokoldalú fej­lesztése szempontjából. Hisz azt senki nem vitathatja, hogy a napköziben remek pe­dagógusok dolgoznak, csak mellőzöttnek érzik magukat (néha talán okkal is) és ezért kissé megkeseredtek. Vissza­térve a bábozásra: mért ne lehetne a napköziben oktató­nevelő pedagógusokra bízni a bábok elkészítését, a tan­anyaggal összehangolt bábo­zást? Nagyszerűen meg tud­nának ők oldani minden fel­merülő problémát az anyag- beszerzéstől a bábjátsző cso­portok versenyéig. Örömet szerezni a legjobb emberi ér­zés, dehogy zárkóznának ők el bármi elől Is, ami örömet szerez a rájuk bízott gyerme­keknek! Márpedig a bábké­szítés, a bábozás öröm min­den gyermek számára. A negyedik osztályos tan­könyvvel kapcsolatban pozi­tívumként emelik kt a peda­gógusok, hogy megköveteli az értelmező szótárak, kéziköny­vek hasznőlatát. Ez nagyon korszerű követelmény, a gyermek boldogulásához a későbbi években is Jelentős mértékben hozzájárul. Az ér­telmező szótár, a különböző lexikonok, kézikönyvek hasz­nálatára feltétlenül meg kell őket tanítanunk. Érdemes fel­idézni, Szentgyörgyt Albert a Nobel-díjas tudós nevezete- tes tévészereplését. A világhí­rű tudós ugyanis azt fejte­gette, hogy mai világunkban nem az a jól képzett, az okos ember, aktnek a feje tele van lexikális adatokkal, hanem az. aki tudja, melyik konkrét adat hol található. Az embe­ri elme nem adattárolásra, hanem alkotó gondolkodásra való. A fejlődés oly nagy léptekkel halad előre, hogy minden eredményét számon tartani egyrészt 'képtelenség, másrészt a megterhelt emlé­kezet gátolja az alkotó gon­dolkodást. Ez nagyon bátor, s korunkban teljesen helytálló vélemény. Csak az a kérdés, a ml gyermekeink tudnak-e mi után nyúlni? Van-e az is­kolákban, az otthonokban, a kff^séel és városi könyvtárak­ban elég értelmező szótár és különféle lexikon ahhoz hogv legalább időnként minden gyermek h^,-i-’n^7hasson? TÖRÖK ZSUZSANNA Evő Burdová esete Tévéfilm Jilemnický novellájából ÚJ szó 198L XII. 17. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents