Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-14 / 270. szám, szombat
Képtelen képszerűség Bessenyei György már a XVIII. században lelkesen Ír arról, hogy nyelvünk mennyire alkalmas a képszerű kifejezésmódra. Nyelvünket a képszerűség és a szemléletesség rendkívül alkalmassá teszi szépirodalmi használatra. Am a képes vagy képszerű kifejezésmód nemcsak a szépirodalmi stílus jellemzője, mindennapi beszédünket, fogalmazásunkat is jellemzi. Beszédünknek, írásunknak erőt, elevenséget, szemléletességet adnak a különféle köznyelvi metaforák, hasonlatok, s a hallgató, olvasó képzeletét is megmozgatják: láttatják, amit látnunk, éreztetik amit éreznünk kell. Mennyivel szemléletesebb és hatásosabb, ha „a hibák okának földerítése“ helyett „a hibák gyökeréig hatolunk“, vagy „figyelmeztet a veszélyre“ helyett azt mondjuk vagy írjük, hogy „megkondítja a vészharangot“. A képszerű kifejezés rejt bizonyos buktatókat. Bizony olykor a legjobb szándék is visszájára fordulhat. Gazdag gyűjteményem sok példája bizonyítja ezt. Bizonyságul vizsgáljuk meg ezt a mondatot: „Hogy Európában most éljük a XX. század leghosszabb békeidőszakát, annak... gyökerei a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme napján, a világtörténelemben először meghirdetett legnagyobb szabású békeprogramig, a lenini Békedekrétumig nyúlnak vissza, s a társadalmi törekvésekkel és folyamatokkal legkevésbé sem ellentétes történelmi kontinuitásként hatnak mindmáig.“ A képzavar mondatszerkesztési hibával párosul, erre azonban most nem térünk ki. Amíg a gyökerek csak visz- szanyúlnak; nincs különösebb baj, amikor azonban már kontinuitásként hatnak, a kép megbomlik, zavarossá válik. Bő példatáram megengedi, hogy még a „gyökereknél“ maradjunk. Vizsgáljunk meg egy másik „gyökeres“ példát! „... a marxista történelemtudomány magyarázata mindenekelőtt éppen a müncheni árulás osztály gyökereit lep- zi le...“ A zavar forrása az, hogy a gyökereket föltárni, a gyökerekig hatolni szokás, nem leleplezni. Vagyis az átvitt jelentésben használt szó vagy szószerkezet eredeti jelentése nem homályosul el egészen, s ez határt szab használatának. Ezért képtelenül hat ez is: „... hogy hazzájáruljanak a termelés hatékonyságának növeléséhez, ... az elvtársi légkör elmélyítéséhez,...“ Ez, mint látjuk, eléggé kezdet leges hiba: a légkört lehet fertőzni, mérgezni (átvitt érte lemben is) vagy javítani, de mélyíteni semmiképpen sem Hasonló ok idéz elő zavart ebben: „A szocializmus épí tésének több mint harmincéves útja..Az út általában a távolság, tehát a tér képzetét kelti. Zavaró, ha az idő vei kapcsoljuk össze. Talán így oldható föl az ellentmondás: „A szocializmus építésének útja, melyen már több mint harminc éve haladunk ...“ A képzavar gyakori forrása a hév, mely a fogalmazót elragadja, és valami csodálatosan szép kimondására, illetve leírására készteti. Jó példa erre egy karácsonyt köszöntő ünnepi vezércikknek ez a mondata: „Ha e világszerte elhangzó jókívánságokat egyetlen kórusba lehetne tömöríteni, emberi tartalomban Beethoven IX. szimfóniájának fenséges harmóniájával vetekedhetne.“ Szárnyát szegi e magas reptű gondolatnak az, hogy a mondat fogalmazója a jókívánságokat szeretné kórusba tömöríteni, mert ez nyilvánvaló képtelenség. A mondat lendületetét, szépségét talán nem éri károsodás, ha így módosítjuk: „Ha e világszerte elhangzó jókívánságok egyetlen kórusban csendülnének föl.. Mindezzel persze nem a szárnyalás lefékezése a célom, csupán lehetőségeink határait próbálom körvonalazni. MORVAY GÁBOR Sem erre, sem arra Mardos a kétség, hogy nincs-e valami kettősség — pontosabban kétirányúság — anyanyelvűnk bizonyos változásaiban. Magánbeszélgetéseinkben a nyelv túlontúl egyszerűsödik. Tőmondatokat váltunk egymással a reggeli kapkodás közben, az iskolában szünetekben és — főként — órákon, járműveken, ebédnél vagy vacsora közben, a hangszóró meg a képernyő előtt. Sorra hullanak el szebbnél szebb szavaink. A nyelv néhány jolly jokere — az izé, a ciki, a szuper, 'a téma meg a többi — csak sietteti az egyszerűsödést. Ha azonban nem a magánélet, hanem a közélet számára van mondanivalónk — vagy ha mondanivalónk nincs is, de feltétlenül beszélnünk, nyilatkoznunk, szólnunk kell — akkor az ellentétes irányú folyamat figyelhető meg: a túlbonyolítás. Körmönfontan kezdünk fogalmazni, egyetlen szó helyett hármat, négyet használunk, nyakatekert nyelvi szerkezetekkel élünk. Lássunk egy példát! „Az iskolában táncmulatságot rendezünk.“ Magánbeszélgetésben, a barátomnak így mondom ezt: „Csinálunk a suliban egy buli,t.“ Gyűlésen azonban így jelentem be, riporternek így nyilatkozom: ..Iskolai szinten egy tánccal egybekötött rendezvény kerül nálunk megrendezésre.“ Mindkét válasz helytelen és csúnya. Az első azért, mert a csinál igével túlságosan sok cselekvést fejezhetünk ki, ám a pontos jelentés homályban marad, a buli pedig szintén túlontúl sok mindenre alkalmazható, henye sző. A másik válasz bürokratikus, szószaporító. Mintha röstellnénk a világos, szép, magyaros mondatokat! Baráti társalgásban túl választékosnak érezzük őket, nyilvános szereplésen pedig nem eléggé választékosnak. Pedig a lényegre törő fogalmazással néha még sikereket Is arathatunk. A múltkor az egyik iskolában megtapsolták a hetest, amiért — szakítva a hagyományokkal — nem azt jelentette, hogy „az osztálylétszám 30 fő, abból jelen van 30 fő“, hanem egyszerűen ezt: „mind a harmincan itt vagyunk.“ < GYÁRFÁS ENDRE Párttagokat nevelünk A PÁRTÉPÍTÉS IDŐSZERŰ FELADATAIRÓL EGY JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG PLENÁRIS ÜLÉSE NYOMÁN Az új párttagok felvétele, illetve a párttaggá nevelés mindig időszerű feladat. Nem véletlen, ha a párt különböző fórumain rendszeresen szerepelnek a taglétszámmal, a tagság összetételével és minősége javításával összefüggő kérdések, s ilyenkor szinte törvényszerűen foglalkoznak az ifjúság nevelésének egyes kérdéseivel is. így tett a közelmúltban az SZLKP Komáromi (Komárno) Járási Bizottsága is, amikor plenáris ülésén a tagsági alap fejlesztése és minősége javítása terén elért eredményeket értékelte. Foglalkozott az ifjúsággal kapcsolatos pártmunkával, s kijelölte az elkövetkező időszak teendőit is, hangsúlyozva, hogy a párttagjelöltek kiválasztásával, felkészítésével és felvételével, egyszóval a pártépítéssel kapcsolatos feladatok teljesítése során egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy az utánpótlást elsősorban a SZISZ-munkában már tapasztalatokat szerzett, élenjáró fiatal munkások jelentik. Javult a tagsági alap minősége Ilyen szempontból nézve az értékelt munkát, a beszámoló az eredmények mellett több fogyatékosságra is rámutatott. Amíg a XIV. pártkongresszust követően a járási pártbizottság irányította alapszervezetekben összesen 5 812 tagot számláltak, addig 1981 elején az össz- létszám 8132 volt, s a járás minden tizennegyedik lakosa tagja a pártnak. A jelentős számbeli növekedéssel párhuzamosan az akkori 27 százalékról a jelenlegi 33,1 százalékra növekedett a fizikai munkások aránya. A tagsági alap minőségi javítása szempontjából még további eredményekről is szól a beszámoló. így például a tagjelöltek 92,9 százaléka 35 évnél fiatalabb s 18,6 százaléka dolgozik a földművesszövetkezetben. Javult a párttagság képzettsége és a magas színvonalú eszmei-politikai nevelés is pozitívan éreztette hatását. Az utánpótlás nevelése q pártmunka szerves része Az ifjúság körében végzett pártmunka kétségkívül hatásosabb ott, ahol a pártalapszervezet mellett egy jól működő SZISZ-alapszervezet is van. a járás 14—30 éves fiataljainak 49.3 százaléka tagja az ifjúsági alapszervezeteknek, s ezt véve alapul, kedvező a kép. Más a helyzet azonban, ha figyelembe vesszük, hogy az említett korosztályból a munkásfiataloknak 25,1, a mezőgazdaságban dolgozóknak azonban mindössze 5.3 százaléka a SZISZ-tag. Annak érzékeltetésére, hogy a pártalapszervezetek milyen óriási lehetőséget engednek ki a kezükből az utánpótlás nevelésében azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol még mindig nincs SZISZ-alapszervezet, álljanak példaként a vita során elhangzott észrevételek. Hajtman Zoltán, a Komáromi (Komárno) Állami Gazdaság pavoli' részlegén működő pártalapszervezet elnöke részletesen beszámolt gazdálkodásuk helyzetéről. Elmondta, a fiatalok kezdeményezőkészségének nagy része van abban, hogy e nehéz év végén sincsenek tö- megtakarmány-gondjaik, és az egyes munkákat a legnehezebb feltételek között is agrotechnikai időben végzik el. Példát kétségkívül a 49 SZISZ-tag mutat, s legyen az munkaverseny, brigádmozgalom, vagy rendkívüli műszak, az ifjúsági alapszervezet minden egyes esetben nagy segítséget nyújt a -pártalapszervezetnek. Hasonló értelemben szólt Zita Far* kasová is, a Gútai (Kolárovo) Efsz-ből. Hangsúlyozta, hogy termelési sikereikben nagy részük van a fiataloknak, hiszen tagjaik mintegy harmada harminc évnél fiatalabb. Megfelelő irányítás, útmutatás mellett értékes munkát végeznek. Bizonyítékul a fiatal gépjavítókat, tömörítő szocialista munkabrigád ezüst jelvényes tagjainak munkasikereit és a szemes kukorica betakarításában érdemeket szerzett, fiatalokból álló munkacsoport helytállását részletezte. A SZISZ-munkában kapjon helyet a párttagságra való felkészítés Negatív jelenség — hangsúlyozta a beszámoló — hogy az ifjúsági alapszerveeztekben a kommunisták a tagságnak mindössze 11,08 százalékát teszik ki, hogy a járás 120 SZISZ-alapszervezetében egyetlen kommunista, de még párttagjelölt sincs. A szerteágazó okok egyike, hogy a SZISZ- alapszervezetek többségében nem foglalkoznak következetesen a tagjelöltek kiválasztásával, és még kevesebb helyen vállalják az ajánló szerepét, feladatait. A járásban évente 360—380 a 35 évesnél fiatalabb párttagjelöltek száma, de ennek ellenére átlagosan még minden harmadiknál sem szerepel ajánlóként a SZISZ-alap- szervezet. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a járási átlag mögött ott vannak azok az ifjúsági szervezetek is, amelyek munkájában kiemelt helyet kap a párttagságra való felkészítés, akkor elképzelhető az is. hogy számos helyen ez mennyire háttérbe szorul. Az utóbbiaknak szánjuk útmutatásul, jó tanácsként Kiss Ferencnek, a Naszvadi (Nesvady) Efsz pártalapszervezete elnökének észrevételeit. Vitafelszólalásában többek között elmondta, hogy a XV. kongresz- szust követően 17 fiatalt vettek fel a pártba, pártalapszerveze- tük 57 tagja közül 22-en 35 évnél fiatalabbak, a SZISZ- alapszervezet tagjainak pedig közel fele kommunista. Mindez a SZISZ és a pártalapszervezet szoros együttműködését bizonyítja. A közös munka lehetőségeit, formáit részletezte Be- recz Imre, a Steiner Gábor hajógyár üzemi pártbizottságának elnöke is. Elmondta, hogy a párttagjelöltek kiválasztásában és nevelésében a pártcsoportok mellett az ifjúsági alapszervezetek is jelentős munkát vé* geznek. Hangsúlyozta: arra is ügyelnek, hogy az ajánló és a tagjelölt kapcsolata a tagfelvételt követően se szűnjön meg. Az ifjú kommunistákkal való foglalkozás ugyanis állandó feladat. A SZISZ-alapszervezetek és a pártalapszervezetek együttműködésének fontosságát hangsúlyozta Ivan Varga is, a SZISZ járási bizottságának elnöke. Az ifjúság nevelését, irányítását és segítését szolgáló pártmunka az elkövetkező hetekben, hónapokban különös jelentőséget kap. Amint ismeretes, az ifjúsági alapszervezetek évzáró taggyűléseikre készülnek, s az-< ért, hogy a fiatalok önkritikus san értékeljék munkájukat, az elkövetkező időszakra pedig minden részletében igényes programot dolgozzanak ki, olyat, amelyben a párttagjelöltek kiválasztása és párttaggá nevelésük is kiemelt helyet kap, a kommunisták nagyon sokat tehetnek. EGRI FERENC KÉZFOGÁSOK Iskoláik barátsága az internacionalizmus szellemében Az iskolai nevelő munka sokoldalú felkészültséget, ötletességet követel a pedagógustól. A nevelő-oktató munka egyik legfontosabb célja a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra való nevelés. Az elméleti alapismeretéket a tanulók elsajátíthatják az irodalom, történelem és a polgári neveléstan óráin, olvasmányaik és filmek segítségével. Ez azonban még csak elmélet. Több iskolában igyekeznek az internacionalizmus gyakorlatával is megismertetni tanulóikat és úgy elmélyíteni bennük a szocialista hazafiasság és az internacionalizmus érzését. A Kassa-vidéki (Košice-vi- diek) járás négy önálló igazgatósággal rendelkező magyar tanítási nyelvű alapiskolája közül két vidékit kerestünk föl, hogy megismerkedjünk azokkal a módszerekkel, amelyeket e cél elérése érdekében alkalmaznak. A buzitai (Buzica) és a tornai (Turňa nad Bodvou) alapiskola pedagógusai és diákjai évek óta baráti kapcsolatot tartanak fenn egy-egy szlovák iskolával. Ezek a kapcsolatok nem lehetnek formálisak, jó előkészítést és irányítást, az iskolák vezetőségei közötti össz- munkát követelnek, hogy a kitűzött célt elérjék. — Iskolánk hét éve tart fenn baráti kapcsolatot a bu- dimíri alapiskolával, — mondja Bodnár András, a buzitai iskola igazgatója. Az internacionalista szemlélet kialakításában, a baráti kapcsolatok ápolásán kívül célunk az is, hogy diákjainknak minél több lehetőséget adjunk a szlovák nyelv gyakorlására. Baráti beszélgetések során nem érzik magukat annyira feszélyezve, mint esetleg felelés közben. Felszabadultan csevegnek, gyakorolják a nyelvet, még az sem nagy baj, ha nem a legmegfelelőbben alkalmazzák a tanult nyelvtani szabályokat. Érdekes volt megfigyelnünk már az első találkozásnál, hogy a gyermekek, érdeklődési körüknek megfelelően, már az első percekben megtalálták társukat. Vannak olyan volt diákjaink, akik az életbe kikerülve is fenntartják az itt kialakult barátságot és kölcsönösen látogatják egymást. Évente általában két ízben találkoznak a két baráti iskola diákjai. Egyszer mi látogatunk Budimírbe, majd ők jönnek hozzánk. Az elmúlt tanév végén a baráti iskola pedagógusai és diákjai látogattak hozzánk. A kulturális műsor keretében fellépett a tánccsoportunk, melynek tagjai a Dunamenti Tavaszon II. helyezést értek el, és a Fehér Liliomszál járási verseny I. díjas éneklőcsoportja. Majd kézilabda-mérkőzésekre került sor, melyre meghívtuk a nagy- idai (Veíká Ida) iskola diákjait is. Később tanulóink meghívták barátaikat otthonukba. A rendszeres levelezés is mélyíti a barátságot, a nyelvtudást, és azt a meggyőződést, hogy nem a nemzeti hovatartozás, hanem a- becsületesség, a munka határozza meg az ember értékét. Hasonlóan hasznosnak és gyümölcsözőnek tartja a két iskola kapcsolatát Ján Weis, a meeenzéfi (Medzev) és Sza- lacsy József, a tornai alapiskola igazgatója. — A baráti szerződés megkötése után, — mondja Szala- csy Jószef — közös pedagógiai tanácsra került sor a két iskola pedagógusai részvételével. Ez a baráti kapcsolat nemcsak a diákjaink részére hasznos, a pedagógusok munkáját is nagyban elősegíti. A rendszeres pedagógiai tanácsokon a nevelési problémákon kívül foglalkozunk a pártkongresszusok, kerületi és járási konferenciák határozatainak ránk vonatkozó részével is. Megtárgyaljuk azok teljesítésének módját. Az internacionalizmus eszméjének elmélyítése éppen úgy szükséges a pedagógus, mint a tanulók számára. A diákok találkozóin nálunk is kulturális műsorokra, sportvetélkedőkre került sor. A meeenzéfi gyerekekkel megismertettük községünk múltját, jelenét, forradalmi hagyományait. Ugyanígy ismerkedtek a mi diákjaink Mecenzéffel. Nagy érdeklődéssel nézték meg a híres, ma már muzeális értékű hámorokat. Barátaink beszélgetést szerveztek számunkra a Szlovák Nemzeti Felkelés két partizánjával. Az ilyen tartós baráti kapcsolatoknak nagy erkölcsi és politikai jelentőséget tulajdonítunkMUiü ťAL 198L XI. 14.
