Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-06 / 263. szám, péntek
AZ SZLKP KB ULESINEK VITA JA Erőforrásaink teljes mértékű kihasználásával Peter Colatkának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, az SZSZK kormányelnökének felszólalása Tisztelt elvtársak! A CSKP Központi Bizottságának 4. ülése a párt és minden dolgozó számára megszabja a CSKP XVI. kongresszusa által kijelölt irányvonal érvényesítésének módját, mégpedig úgy, hogy gazdaságunk tovább fejlődjön, hozzájáruljunk a létező szocializmus pozíciójának, szocialista társadalmunk gazdasági erejének további megszilárdításához, a világbéke megtartásához. A CSSZSZK 1981-re szóló népgazdaság-fejlesztési állami tervének célja a nagyobb hatékonyság és a jobb minőség elérése volt, továbbá az, hogy .határozottabban lépjünk előre az intenzív népgazdaság-fejlesztésben és a gazdasági egyensúly megszilárdításában. Célunk a nyersanyag-, anyag- és energiafelhasználás hatékonyabbá tétele a tudományos-műszaki haladás eredményeinek céltudatosabb gyakorlati alkalmazásával, az innovációs folyamatok meggyorsításával és a hatékonyabb külkereskedelemmel. Mindezzel a termelésnövekedést akarjuk biztosítani, mégpedig az erőforrások lényegében tavalyi szintjének alapján. Az év eddigi hónapjaiban elért terv- teljesítési eredmények országos viszonylatban azt bizonyítják, hogy az iparban, a szocialista országokba irányuló exportban, valamint az anyagi költségek csökkentésében elért néhány pozitív eredmény ellenére a tervszándékokat nem valósítjuk meg teljes egészében. A mezőgazdaságban, az építőiparban, a beruházásban, a termelésszerkezetnek a népgazdasági igényekkel való összehangolásában és a készletek fejlődésében ugyanis jelentős eltérések mutatkoznak a tervhez viszonyítva. Mindennek következtében a nemzeti jövedelem képzésében, s így annak felhasználásában sem érjük el a tervezett színvonalat. Ez az országos gazdaságfejlődési irányzat a Szlovák Szocialista Köztársaság tervteljesítésében is lecsapódik. Szlovákia iparának fejlődése — ha azt a mennyiségi oldaláról közelítjük meg — bizonyítja, hogy az ágazatok többségében a feladatokat lényegében a tervvel összhangban hajtjuk végre. Az egyes ipari ágazatok közül előnyt szerzett az éves feladatok megvalósításában a villamosenergia-termelés, a gázipar, a kohászat, az elektrotechnikai ipar, az élelmiszeripar és az egészségügyi technika gyártása. Az általános gépiparban és a könnyűiparban szintén egyenes arányban van a munkaidőalap és a termelés volumenének alakulása. Noha az iparban a tervezett ütemhez viszonyítva nincs nagyobb lemaradásunk, az eddigi eredményekkel egyáltalán nem lehetünk elégedettek. A feladatok teljesítésében ugyanis jelentős egyenetlenség mutatkozik az egyes szakágazatok és ágazatok között, nem teremtjük meg a termelés szükséges szerkezetének, választékának és minőségének feltételeit, számos ágazatban nem érik el az anyag- és főleg a bérköltségek tervezett csökkentését. Komoly lemaradás mutatkozik a fa- feldolgozó iparban mind a mennyiségi, mind pedig a minőségi mutatók teljesítésének viszonylatában. Azok a jelentős beruházások, amelyeket annak érdekében valósítottunk meg, hogy kihasználjuk a rendelkezésünkre álló fanyersanyag nyújtotta lehetőséget, mindeddig nem hoznak megfelelő hasznot. Bírálóan kell értékelnünk az SZSZK Iparügyi Minisztériuma, valamint a cellulóz- és papíripar, a fa- feldolgozó és bútoripar s egyes vállalatok kommunistáinak munkáját. Hiszen elsősorban ők felelősek az új kapacitások felfuttatásában mutatkozó késések megoldásáért, főleg a vranovi Bukózában, a párkányi (Štúrovo) Délszlovákiai Cellulóz- és Papírgyárban a hullámkartongyártó kapacitás elégtelen kihasználásáért stb. A bútoreladással kapcsolatos gondok aligha magyarázhatók csupán olyan objektív okokkal, mint például az új lakások átadásának késése. Felelősek ezért a termelés és kereskedelem irányító dolgozói, mivel nem mérték fel idejében a lakosság és a külföldi megrendelők keresletében megnyilvánuló változásokat, s így a gyártott bútorok sem választékban, sem minőségben nem elégítik ki az igényeket. Azért, hogy az elkövetkező években ne ismétlődjék meg az idei helyzet, a termelésnek a bel- és külkereskedelemmel együtt alapos elemzést kell készítenie a kereslet alakulásáról, és a 7 ötéves tervidőszakra ennek alapján kell kidolgoznunk a bútorgyártási tervjavaslatot. Ugyanakkor szükséges lesz, hogy a bútorgyártók bátrabban vállalják a termékválaszték bővítésével kapcsolatos nehézségeket és kockázatot. s hogy hatékonyabb segítséget kapjanak a bútorszövetgyártóktól és a bútorgyártáshoz szükséges egyéb anyagok készítőitől. A termelésszerkezet és a szükségletek szerkezete lassú összehangolásának problémájára a CSKP KB 4. ülése is rámutatott. Szlovákia gazdaságának fejlődésében is látjuk, hogy milyen zavarok keletkeznek emiatt a gépipar anyagi-műszaki bázisában és további ágazatokban, valamint a belkereskedelmi ellátásban. Ez az oka az exportképesség csökkenésének is. Mindennek következtében a megtermelt termékek egy része a raktárakban marad, míg más termékekből nem elégítjük ki a keresletet. Különösen érzékenyen érinti lakosságunkat a kereslet és a közszükségleti cikkek termelése közti aránytalanság. E téren a kereskedelem irányító dolgozóinak — szoros együttműködésben a termeléssel — sokkal hatékonyabban kell elemezniük a kereslet alakulását befolyásoló tényezőket, mint például a lakosság pénzbevételét, kor- és szociális összetételét, a háztartások felszereltségét, a divat változását, egészében véve az életmód alakulását, és ennek az elemzésnek az alapján megbízhatóbban kell látniuk a kereslet várható szerkezeti változásait. \ Az idei eredmények is bizonyítják, hogy néhány áru termelésében és a szolgáltatásokban felmerülő fogyatékosságok felszámolásában nem haladtunk jelentős mértékben előre. E probléma megoldásába a jövőben céltudatosabban be kell vonni azon szakágazatok és vállalatok dolgozóit, amelyekben nyersanyaghiányra és egyéb okokra hivatkozva nem számolnak a termelés növelésével. Ezen a téren az eddiginél sokkal jobb eredményeket kell felmutatniuk a helyigazdálkodási vállalatoknak és az ipari szövetkezeteknek is. Az iparban kialakult Idei kedvezőtlen eredmények részben azoknak az üzemzavaroknak a következményei, amelyek néhány vállalatunk termelését nehezítették. Ezeknek az üzemzavaroknak figyelmeztetésként, de főleg ösztönzésként kellene hatniuk az állóalapok karbantartásának fokozása érdekében, ösztönözniük kellene a technológiai fegyelem és valamennyi biztonsági előírás megtartására, hogy ily módon elejét vegyük a népgazdasági károk keletkezésének és elkerüljük az emberi áldozatokat. A kitűzött feladatok megvalósítása — súlyos gazdasági következményekkel — jelentős eltéréseket mutat a mezőgazdaságban, a beruházásban és az építőiparban. A mezőgazdaságban — amelynek problémájáról az elnökség jelentése átfogóan szólt — az SZSZK-ban 624 ezer tonna gabona, 322 ezer tonna tömegtakarmány, 156 ezer tonna cukorrépa, 115 ezer tonna burgonya kiesésével számolhatunk a tervhez viszonyítva, s ezek a kiesések az alacsonyabb zöldség- és gyümölcsterméssel együtt a növénytermesztésnek a múlt évi szinthez viszonyítva 10 százalékos csökkenését eredményezik. Persze, ami a gabonát illeti, az időjárásnak is nagy beleszólása volt a termés alakulásába. De tegyük csak fel a kérdést, vajon az egész mező- gazdaság igazgatásáért felelős szervek és az egyes mezőgazdasági vállalatok valóban mindent megtettek-e az agrotechnikai határidő megtartásáért, a tervezett vetésterületek megtartásáért, az öntözőkapacitások kihasználásáért, a tömegtakarmányok maximális betakarításáért, a cukorrépa-betakarítási veszteségek csökkentéséért stb. Amint meggyőződhettünk róla, azok a mező- gazdasági vállalatok, amelyek jobban törődtek e feladatok végrehajtásával, még az idei feltételek között is aránylag jó eredményeket értek el. Nyíltan meg kell mondani, hogy a rossz eredmények nem utolsósorban szubjektív eredetű okokra vezethetők vissza, gyakran alacsony az irányító- és a szervező munka színvonala, nem kielégítő a naponta felmerülő problémák megoldása és a mindennapi feladatok végrehajtása. A fejlődésre kedvezőtlen hatással van és lesz a jövőben is a beruházási tervek teljesítésében mutatkozó lemaradás. Néhány pozitív eredményről ugyan beszámolhatunk — főleg a befejezetlen beruházások előirányzott költségei csökkentését, illetve a kötelező építkezések kivitelezését illetően. A kötelező építkezések közül elsősorban a tüzelőanyag- és energetikai beruházások kivitelezésében értünk el jó eredményeket. Az összeredmények azonban azt jelzik, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaságban a beruházási feladatok teljesítésében kb. 1,5 milliárd korona értékű lemaradás várható, ebből az építőipari munkák kivitelezésében megközelítőleg 1 milliárd korona érték kiesésével számolunk. Ilyen nagy adót fizetünk azért, hogy építőiparunk nem volt képes megbirkózni a kapacitások befejező munkálatokra való összpontosításának feladatával, miközben a további szállítóvállalatok sem teremtették meg ehhez a szükséges feltételeket. Ez főleg a gépi-technológiai berendezések szállítóiról és a szerelővállalatokról mondható el. Számos fontos ipari beruházás kivitelezése késik, mint például a hroneci öntöde, Piešťany ban az integrált áramkörök gyártására szolgáló kapacitás, a Slovnaftban a polipropilén-gyártó részleg, a smole- nicei gyantakészítő részleg stb. A tervezett átadási határidő eltolódása, természetesen, hatással lesz mind a termelésre, mind a hazai szükségletek és az exportigények kielégítésére. Ügy tűnik, jelentős lesz 'a lemaradás a lakásépítésben és a járulékos beruházások építésében is. Az építőipar belső gondjain kívül ez nem utolsósorban annak a következménye, hogy nehézségek vannak a területi előkészítésben, a fűtés biztosításában és abban, hogy az építők az idén fejezték be azoknak a lakásoknak a jelentős részét, amelyeket már tavaly kész lakásokként tüntettek fel jelentéseikben. Ezt a nemzeti bizottságokkal való megegyezés alapján, de az érvényes előírásokkal ellentétben tették, noha ezt a CSKP KB Elnöksége és a kormány határozottan tiltotta. Ez az eljárás is az opportunista gyakorlat megnyilvánulásának példája, amelyről mint negatív jelenségről nagyon bírálóan szól Husák elvtárs a CSKP KB 4. ülésének zárszavában. Az ilyen Patyomkin-féle káros gyakorlatnak nem szabad megismétlődnie, s ha mégis előfordulna, a vétkesek ellen valamennyi szankciót érvényesítjük, beleértve a kűderintézkedést is. Hogy mennyire sikerül teljesítenünk a hatékonyság növelésével .és a fejlesztés intenzívebbé tételével kapcsolatos feladatainkat, arról a mennyiségi mutatók teljesítése világosan beszél. Ebben a tekintetben súlyos fogyatékosság, hogy több vállalat — főleg az építőipar, az ipar, a mező- gazdaság és a szövetségi szinten irányított elektrotechnikai ipar, az általános gépipar, valamint a tüzelőanyag- és energiaipar ágazataiból — nein érte el sem az anyagköltségek, sem az összköltségek tervezett csökkentését, noha a fejlődés a múlt évhez viszonyítva valamivel kedvezőbb. A teljesítmények növekedésének lassúbb üteme, valamint a tervezett költségek túllépése főleg az építőiparban, a cellulóz- és papíriparban, valamint a fafeldolgozó iparban és néhány további vállalatnál kedvezőtlenül hat a pénzügyi források képzésére. Az újratermelési folyamat hatékonyságát csökkenti a készletek kedvezőtlen alakulása is. Miközben az SZSZK kormánya által irányítutt gazdasági szervezetekben hárommilliárd korona értékű lesz a tervezett teljesítményekkel szembeni lemaradás, 1,5 milliárd korona értékkel lesz nagyobb a készletek nagysága a tervezettnél. Ugyanakkor az egyes ágazatok szerinti fejlődés jelentősen különbözik egymástól, s e tekintetben az ipar és az építőipar tér el a legjobban a tervtől. Az ipar és az építőipar gazdasági vezetőinek mélyebben kell elemezniük ezeket a problémákat, saját kollektíváik és az egész népgazdaság érdekében a legnagyobb mértékben meg kell gyorsítaniuk a készletforgást. A feladatok teljesítésében mutatkozó lemaradások bizonyítják, hogy a kongresszusi irányvonal megvalósításában még nem következett be a szükséges fordulat, hogy még mindig hiányzik az igényesség légköre, a fegyelem és a felelősség. Valamennyien egyetértésünket fejeztük hí a kongresszusi határozatokkal, nagyarányú ismeretterjesztő kampányt szerveztünk, lebontottuk a dokumentumokat, hogy az egyes szakaszokon és munkahelyeken a konkrét feltételek között miként teljesítjük ezeket a feladatokat. Az eredmények alapján azonban megítélhetjük, hogy számos munkahelyen a vállalások inkább papíron maradnak, s gyakorlati megvalósításukért korántsem küzdenek kitartóan Tanúi vagyunk, hogy nemegyszer több energiát és erőfeszítést fejtenek ki a feladatcsökkentési-igénylések megfogalmazása és indoklása, mint a tartalékok és lehetőségek feltárása érdekében. Az SZLKP KB Elnöksége és és SZSZK kormánya havonként rendszeresen értékelte az idei tervteljesí- tési eredményeket és hangsúlyozta, hogy elkerülhetetlenül szükség van az állami és gazdasági szervezetekben a fegyelem szigorítására és a munka- szervezés színvonalának emelésére, következetesebben kell érvényesíteni a párt ellenőrző szerepét és a döntő fontosságú feladatok teljesítésére kell irányítani a társadalmi szervek és szervezetek tevékenységét is. Ebben a szellemben zajlottak a kerületi és járási pártbizottságok elnökségeinek ülései is ez év szeptemberében; ezeken az üléseken értékelték a döntő fontosságú termelési-gazdasági egységek és vállalatok munkáját, valamint a feladatok teljesítésében huzamosabb ideje lemaradó vállalatok munkáját. A CSKP KB, valamint az SZLKP KB Elnöksége nyomatékosan megköveteli az álllami és gazdasági szférában dolgozó kommunistáktól és a pártszervezetektől is, hogy határozottabban küzdjenek az idei feladatok csökkentésére irányuló valamennyi törekvés ellen. A hátralevő két hónapban valóban valamennyi erőnket az exportfeladatok teljesítésére, az importigényesség csökkentésére, a belkereskedelemnek irányuló szállítások szerkezeti javítására, a döntő fontosságú kapacitások idejében megvalósuló átadására és a fogyasztási keretek — főleg az üzemanyag-fogyasztási keretek — megtartására kell összpontosítanunk. A gazdasági vezetésnek e tekintetben céltudatosabban ki kell használnia dolgozóink, a versenyző kollektívák és a szocialista munkabrigádok kezdeményezőkészségét, s a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalommal, a Szocialista Ifjúsági Szövetséggel és a további társadalmi szervezetekkel együtt el kell érniük, hogy a CSKP XVI. és az SZLKP kongresszusára, valamint a CSKP megalapítása 60. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalások teljesítése nyomán létrejött eredmények a lehető legnagyobbak legyenek. Elvtársakl Az alábbiakban szólni szeretnék azokról a kulcsproblémákról, amelyek hosszú távon hatnak majd a gazdasági szféra munkájára, s amelyekre a párt- és az állami szerveknek egyaránt figyelmet kell fordítaniuk. E problémák közé tartoznak főleg a külső gazdasági kapcsolatok, s ezek közé sorolható a tüzelőanyag-energetikai mérleg kiegyensúlyozottságának megoldása, a beruházás, az építőipar, az önellátás megoldása, valamint a tudomás nyos-műszaki haladás érvényesítése, végső soron pedig az egész tervszerű irányítási rendszer tökéletesítése és az irányítómunka színvonalának emelése. A felsoroltak közül népgazdaságunk kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából rendkívül jelentősek a külső gazdasági kapcsolatok. Az utóbbi évtizedben a világgazdaság fejlődését új jelenségek jellemzik, amilyenek például a nyersanyag- és késztermékárak alakulásában bekövetkezett változások, az élesedő Jtonkurrenciaharc a kapitalista piacokon. Ilyen továbbá a kapitalista államokban elmélyülő válság- jelenség és ezzel összefüggésben a szocialista országokkal szemben folytatott védekező és megkülönböztető politika. A CSKP Központi Bizottsága éppen ezért nem véletlenül hangsúlyozta már 1974 novemberében, hogy erre a fejlődésre aktív módon kell reagálnunk, mégpedig gazdaságunk teljesítőképességének és hatékonyságának növelésével, hogy az igényes külföldi ipacokon is helytálljunk. Ezt azonban nem sikerül a szükséges mértékben elérnünk. Míg népgazdaságunk a 6. ötéves tervidőszakban a szocialista országokkal egészében véve kiegyensúlyozott pénzügyi kapcsolatokat teremtett, a nem' szocialista országok viszonylatában jelentős eltérések jelentkeztek. Eladósodásunk mértéke nem fenyegető, de nem is olyan, hogy gondtalanul és könnyelműen kezeljük ezt a kérdést. Tudatosítanunk kell ugyanis, hogy az imperialista államok az utóbbi időszakban teljesen nyíltan kezdenek visszaélni a szocialista országok eladósodásával politikai céljaik követése, a szocialista gazdaság megkárosítása érdekében. Világosan bizonyítja ezt a Lengyel Népköztársaság esete. Ezért nem tehetjük ki magunkat e tekintetben fölösleges kockázatoknak ellenkezőleg, külső gazdasági kapcsolataink lehető legnagyobb mértékű kiegyensúlyozottságára kell törekednünk. Persze nagyon sok múlik majd azon, hogy valamennyien, tehát mi Szlovákiában is, miként járulunk hozzá népgazdaságunk export- képességének növeléséhez, a behozatali igényesség csökkentéséhez a különböző takarékossági intézkedések megvalósításával. A minisztériumoktól és a termelési-, gazdasági egységektől megköveteljük (Folytatás az 5. oldalon.j 19B1. XI. 6.
