Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-02 / 259. szám, hétfő

Vita a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén

{Folytatás a 3. oldalról)

tüzelőanyagok területén is csökkentettünk, figyelembe véve lehetőségeinket ebben az ötéves tervidőszakban. Mi a legfontosabb? Mint ismeretes, a KGST- országokkal folytatott kereskedelmünk részaránya 67 százalék és ezt tovább növeljük. Ez azt jelenti, hogy folytatnunk kell a jóváhagyott szakosítási és kooperációs megállapodások megvalósítását és egyúttal keresnünk kell a gazdasági együttműködés új lehetőségeit a feldolgozó ágazatokban.

Azok a strukturális változások, amelyeket a nyolcvanas években céltudatosan végre kell hajtani a gazdaságban, csakis a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal kötött szakosítási és kooperációs program konkretizálásán alapulhatnak. Nyíltan be kell ismernünk. hogy ezekben a kérdésekben részünkről, a minisztériumok és a termelési-gazdasági egységek részéről kevés kezdeményezést tanúsítunk. Az együttműködéssel kapcsolatban sok javaslat és program merült fel, de ezek kidolgozása nagyon elhúzódik. A széles körű együttműködés a repülőgép- iparban, a speciális termelésben és egyes más területeken azt mutatja, hogy ez az együttműködés nagyon hatékony és minden fél részére hasznos. A konkrétan szervezett koordinációnak, a tudománytól és kutatástól kezdve egészen az optimális sorozatgyártásig, tükröződnie kell az ötéves tervek kidolgozásában, az egyes évi tervek tartalmában és irányzatában.

Elvtársakl

A külgazdasági kapcsolatokon kívül a legbonyolultabb feladatok közé tartozik az állam tüzelőanyag-energetikai mérlegének biztosítása. Mint ismeretes, Csehszlovákia tüzelőanyag-energetikai forrásainak struktúrája nagyon kedvezőtlen. A szilárd tüzelőanyagok nagy részaránya jellemzi — tavaly elérte a 69 százalékot. A tüzelőanyag és energiafogyasztás 60 százalékát saját forrásainkból fedezzük, az elsődleges energia 40 százalékát — főleg kőolajat, gázt és villanyáramot behozunk. Az állam általános gazdasági és pénzügyi helyzetével és azzal a céllal kapcsolatban, hogy meg akarjuk tartani a kiegyensúlyozott mérleget a szocialista országok és a többi ország viszonylatában, az eredeti elképzelésekhez viszonyítva lényegesen csökkentettük a tüzelőanyagok, elsősorban a kőolaj behozatalát az ötéves terv következő éveire. Ez új helyzetet jelent, amelyre a népgazdaság összes területén közvetlenül reagálnunk kell.

Mint ismeretes, Csehszlovákiában nagy az elsődleges energiahordozók egy főre eső fogyasztása. A hetvenes évek végén ez csaknem 7,5 tonna fajlagos tüzelőanyag volt, míg az ipari országokban ez az arány alacsonyabb.

Annak ellenére, hogy az ilyen nemzetközi összehasonlítások sok szempontból sántítanak, mégis csak meg kell állapítanunk, hogy túlságosan sok energiát fogyasztunk, felhasználásuk a végtermékekben a kialakított nemzeti jövedelemben nem kielégítő. A népgazdaság nagy energiaigényességének, amint azt már sokszor hangsúlyoztuk, több oka van. A fő okot abban kell látnunk, hogy a csehszlovák gazdaság hatékonysága nem kielégítő, a technológia nem éri el a kívánatos színvonalat, alacsony szintű az állóalapok kihasználtsága, számos termék műszaki színvonala nem megfelelő, ami befolyásolja gazdaságunk nagy anyagigényességét is.

Ugyanakkor tudatában vagyunk, hogy a nagyfokú energiaigényesség a népgazdasági szerkezetből adódik, vagyis az anyag és energiaigényes termelés fejlődési ütemének következménye. Csehszlovákiában ez főleg a kohászatra vonatkozik, hiszen az acél- termelésben jelentősen meghaladjuk a világviszonylatban elért átlagot. Csupán az összehasonlítás kedvéért: Csehszlovákiában az egy lakosra jutó acéltermelés ezer kilogramm, míg Lengyelországban 546. az NDK-ban 420 és Magyarországon 365 kilogramm acél termelése jut egy lakosra.

Népgazdaságunk szerkezeti változásait azonban távlatilag kell megítélni, s nem reális az évről évre történő szerkezeti módosítás. Ennek ellenére azonban az energiaigényes termelés csökkentésére irányuló törekvéseket a középtávú tervekben is fokozatosan érvényre kell juttatni a tervszerű szerkezeti politika megvalósításával. Ennek a gyorsabb ütemű műszaki fej- lasztésen kívül a nyersanyagok és anyagok jobb kihasználására kell irányulnia, miközben a fajlagos tüzelőanyag- és energiafelhasználás csökkentésére törekszünk. Ennek az irányvonalnak a megvalósítása azonban a 7. ötéves tervidőszak legközelebbi éveiben vagyis az 1982—1983-as Időszakban nem oldia meg a bonyolult helyzetet

Nyilvánvaló, hogy az idén nem érjük el a tervezett megtakarításokat tüzelőanyagból és energiából, vagyis nem teszünk eleget az évi két százalékos megtakarítási követelményeknek a nemzeti jövedelemhez viszonyítva. A jövő évben viszont legkevesebb három százalékos megtakarítást kell elérnünk, s e feladat bonyolultságát fokozza, hogy főleg kőolajból és kőolajszármazékokból kell csökkentenünk a fogyasztást.

A villamos energia és a hő termelését a rendelkezésünkre álló tüzelőanyag mennyisége határozza meg. Energetikai bázisunk elsősorban a szilárd tüzelőanyagokra támaszkodik, tehát széntermelésünk fejlődésének a függvénye. Az atomerőművekben előállított villamos áram termelésének lényeges növekedésével csupán 1983- ban és az azt követő években számolhatunk. Jelenleg két atomerőművi blokk — 880 megawatt teljesítménnyel — szolgáltat áramot a hálózatba. Ebben az ötéves tervidőszakban számolnunk kell a fűtőolaj-szállítás csökkentésével, ami számos hőerőmű üzemeltetését is befolyásolja, tehát a villamos áram és a hő termelése egyenesen aránylik majd szénkitermelésünkhöz.

Az idén megteremtettük a feltételeit a barnaszénjövesztési-tervek teljesítésének. A jövesztésben eddig bizonyos időelőnyre tettünk szert, s ezt az előnyt meg ís kell tartanunk, ha ki akarjuk egyenlíteni a vízi erőművek áramtermelésének csökkentése következtében keletkezett hiányt. Nagyra értékeljük, hogy a pártszervek és -szervezetek, a szakszervezetek és a gazdasági dolgozók ebben az irányban szükséges kezdeményezést bontakoztatnak ki.

Noha az észak-csehországi barnaszénmedencében néhány év után a földeltakarílási munkák javulásáról adhatunk számot — az idén e munkák terjedelme meghaladja a tavalyit, s megközelíti az 1976. évi eddigi legjobb eredményt ezen a téren — a földeltakarítási munkák tervét nem teljesítik. A tüzelőanyag-ipari minisztérium szervezetei, valamint a Nehézgépipari és az Elektrotechnikai Ipari Minisztérium szervezetei által elvégzett műszaki módosítások a nagygépeken hozzájárulnak a szénkitermelő technika teljesítményének növeléséhez és nagyobb fokú kihasználásához. Tény, hogy félúton vagyunk, és igyekezetünket tovább kell fokozni. Megfontolandó ugyanakkor az a tény, hogy továbbra is jelentős különbségek mutatkoznak az egyes szénmedencék között a felkészülésben miközben a legnagyobb lemaradás ezen a téren éppen a döntő fontosságú külszíni bányákban tapasztalható.

Kedvezőtlenül alakul az idén a kőszén, főleg a kokszolható szén jövesz- tése. Tekintettel a rendkívüli körülményekre, az Ostrava-karvinái szénmedence fejtési tervfeladatait 325 ezer tonnával csökkentettük, ami komoly következményekkel jár a koksztermelésben és a villamos erőművek, illetve a hőerőművek kőszénellátásában. Az eredeti elképzelésekkel szemben Lengyelországból lényegesen kevesebb szenet kapunk, s szeptembertől Romániából sem kapjuk meg a tervezett vil- lamosenergia-mennyiséget az ottani energetikai rendszerben bekövetkezett nehézségek miatt.

Az ilyen helyzetben nagyon megfontoltan és ésszerűen kell szabályoznunk a villamos energia és a hő fogyasztását, már ez év novemberében és decemberében. A nagyfogyasztóknál két százalékkal csökkentjük a fogyasztást; ez olyan mennyiség, amelynek nem szabadna kihatással lennie a normális termelési folyamatra. Megtakarításokkal kell számolnunk a nem termelő szférában is, csökkentjük például a közvilágítást, s más szakaszokon ís meg kell szerveznünk a takarékosságot. A nagyobb fokú gazdaságosságnak — a konkrét, fogyasztást szabályozó intézkedésekkel együtt — oda kell hatnia, hogy a téli időszakban a villamos erőművek, a nagyfogyasztók szénlerakatain és a kisfogyasztóknál elegendő szénkészlet legyen, s ezzel teremtsük meg a-i feltételeit az egész téli időszakban a folyamatos energia- és hőellátásnak.

Ami az üzemanyagokat és a könnyű fűtőolajokat illeti, s ez a további kőolajszármazékokra Is vonatkozik, a jövő évben nagyon feszült helyzet vár- teatő. Az utóbbi két esztendőben az üzemanyagfogyasztás csökkentésére törekedtünk, s ezt a tervezett keretek csökkentésével akartuk elérni. Ezt az elképzelést csak részben sikerült megvalósítani. Ezeknek a termékeknek a fogyasztása a tervhez viszonyítva megközelítőleg 300 ezer tonnával nagyobb lesz, s ezért azok, akik túllépték a tervezett fogyasztáskeretet, anyagi elmarasztalásban részesülnek. Az elkövetkező évben nincs számunkra más kiút, mint az említett termékek abszolút szükségletének 12—13 százalékkal való csökkentése 1980-hoz viszonyítva.

Devizáért nem hozhatunk be benzint, gázolajat, sem fűtőolajat a már említett okokból. Ezért az 1982-re szóló tervjavaslatban már szerepelnek azok az intézkedések, amelyek révén biztosítani akarjuk e takarékossági program megvalósítását.

Elsősorban a szállításigényesség csökkentéséről, a közlekedési megtakarításokról van szó. Továbbra is támogatjuk a vízi, a vasúti és a közúti gépkocsiközlekedést az üzemi és a légi úton történő fuvarozással szemben. Optimalizálni kell számos ömlesztett anyag szállítását és gazdaságos közlekedés-politikát kell megvalósítanunk. Érthető, hogy számos további intézkedésnek kell elősegítenie a gázolajfelhasználás csökkentését elsősorban a szocialista szervezetekben, valamint a könnyű fűtőolaj-felhasználás csökkentését mindenütt, ahol lehetőség nyílik másfajta fűtési módra. Tehát — mindent egybevetve — nagyobb fokú gazdaságosságra kell törekedni mindenütt.

Olyan intézkedéseket is előkészítettünk, amelyek révén szilárdítani akarjuk ezen a téren a tervfegyelmet, és az üzemanyagokkal való gazdálkodásban szigorúbb rendet akarunk teremteni. El kell érni, hogy csak ott használjuk fel az üzemanyagokat, ahol mással nem helyettesíthetők. Ezért foganatosítottuk a közelmúltban az ármódosításokat is. A kőolajszármazékok 1982-re tervezett csökkentésével a minisztériumok, a termelési-gazdasági egységek és a nemzeti bizottságok többsége nem ért egyet. Viszont nincs más út, s annak elegendőnek kell lennie, ami a rendelkezésünkre áll, és az elkövetkező években ezzel kell gazdálkodnunk.

Ismeretes, hogy 1980-ban nagyarányú tüzelőanyag- és energiamegtakarítási programot fogadtunk el. Teljesítésével azonban nem lehetünk elégedettek. A szükséges beruházásokat nagyon hanyagul készítik elő és valósítják meg, s ezen szükségszerűen változtatnunk kell. Hogy reális tartalékaink vannak, azt bizonyítja a nemzetijövedelem-kép- zés energiaigényessége csökkentésének hosszú távú fejlődése. Míg 1970-ben egymilliárd korona nemzeti jövedelem létrehozásához 259 ezer tonna kőszénegyenértékű tüzelőt használtunk fel, addig 1980-ban erre már csak 206 ezer tonnára volt szükség, ami kevesebb, mint 80 százaléka az 1970-es évi szintnek. És míg 1970-ben 1 kilowattóra villamosenergia előállítására 419 gramm kőszénegyenértékű tüzelőanyagot használtak fel, 1980-ban már csupán 387 grammot, ami az 1970-es évi szintnek 92 százaléka. Megfontolandó viszont, hogy míg az 5. ötéves tervidőszakban az energetikai erőforrások növekményét túlnyomórészt tüzelőanyag-beho- zatalból fedeztük, és a 6. ötéves tervidőszakban e növekmény fedezése kétharmad részben behozatalból történt, addig a 7. ötéves tervidőszakban és a legközelebbi években a behozatal stagnálásával, sőt az idei évhez viszonyítva a csökkentésével kell számolnunk.

Ugyanakkor' viszont látnunk kell, hogy a saját erőforrásaink hasznosítási költségei csakúgy növekednek, mint a behozott tüzelőanyag és energia árai, s hogy a relatíve kisebb fogyasztásra is a nemzeti jövedelem nagyobb részét kell felhasználni. A tüzelőanyag- és energiafelhasználás ész- szerűsítésének eddigi üteme és színvonala az egész újratermelési folyamatban egyszerűen nem felel meg a kor igényeinek. Ezért kívánjuk meg, hogy mindenütt értékeljék át az tüzelőanyag- és fémfelhasználás megtakarítására irányuló ésszerűsítési programokat, s e programok megvalósítását a rendelkezésre álló beruházási eszközökből előnyben kell részesíteni.

Ez azt jelenti: fokozott erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a villanyenergia és hő termelésére a lehető legnagyobb mértékben saját tüzelőanyagforrásaínkat használjuk fel, mivel lényegesen korlátoznunk kell a folyékony tüzelőanyagok energetikai felhasználását. Az 1982 évi terv kidolgozásakor csak olyan vil- lanyenergía és hő mennyiséggel számolhatunk, mint amilyen az idén rendelkezésünkre áll. Az üzemanyagfogyasztást is úgy kell szabályoznunk, hogy ne lépje túl az 1982-re előirányzott szintet. A kőolajszármazékok korlátozott mennyisége csak «a legszükségesebb mennyiségben áll majd rendelkezésre vegvi feldolgozásra.

Ogy, mint jövőre, a következő években is gyakorlatilag minden racíona- lizációs programok következetes teljesítésétől függ. amihez a beruházóknál és a kivitelezőknél 1s meg kell teremteni a szükséges anyagi feltételeket.

Engedjék meg, hogy néhány észrevételt tegyek a beruházásokkal kapcsolatban. A nemzeti jövedelem kialakítása és felhasználása közti kapcsolatok egybehangolása érdekében a takarékos és hatékony beruházások politikájával igyekszünk javítani az állóalapok újratermelését és kihasználását. A terv a múlt évi szinten határozza meg erre az évre a beruházások összegét.

A mai helyzet azt mutatja, hogy az idén sok év után először mintegy 155 milliárd koronára csökkent a kétmilliárd koronánál nagyobb beruházással épülő megkezdett építkezések költség- vetési költségeinek maradéka. Ez azt jelentené, hogy 20 milliárd koronával csökkene az az összeg az előző évhez viszonyítva. A legfontosabb beruházásokon általában javult a tervteljesítés, de reális számítások szerint a tervezett kapacitásoknak csak 70 százalékát helyezik üzembe, vagyis a munkák és a szállítmányok struktúrája nem felel meg a nagy és műszakilag bonyolult építkezések ütemtervének. Az építőipari és gépipari dolgozók nem készítették elő megfelelően a munkák és szállítmányok strukturális változásait, amelyeket az ötéves terv első éveiben a beruházási programban nagymértékben megvalósítottunk.

Nyilvánvaló: a beruházási akciók

folyamatos biztosítása megköveteli, hogy egy évnél hosszabb időszakra pontosan és kötelezően meghatározzuk a beruházási programot. A mai helyzet megnehezíti a beruházók és a szállítók munkáját. Ezért az ötéves terv előkészítése során külön figyelmet kell szentelni ennek a területnek, reálisan kell értékelnünk a valódi beruházási szükségleteinket és lehetőségeinket az ötéves terv további éveire és helyesen kell meghatároznunk a beruházások irányvonalát.

A reálisan kialakított források keretében elsőrendű szerepet kell tulajdonítanunk azoknak a beruházásoknak, amelyek megerősítik a gazdaság exportképességét, továbbá a tüzelőanyag energetikai alap beruházásainak, valamint a tüzelőanyag, energia és fém- megtakarítás racionalizációs programjait elősegítő beruházásoknak. Mindenütt, ahol lehetséges, elsősorban a kapacitások korszerűsítését és rekonstrukcióját kell kihasználnunk. A tervbizottságoknak, az ágazati minisztériumokkal és a termelési-gazdasági egységekkel együtt a beruházások ilyen irányvonalát kell érvényesíteniük. Annak ellenére, hogy a következő évben enyhén csökken a beruházások összege — mintegy 5 milliárd koronával —, a beruházási összegek keretében azokat az akciókat kell megerősítenünk, amelyek elősegítik a műszaki haladást és a termékszerkezet felújítását. Az igaz, hogy az idén kissé nőtt a korszerűsítések és rekonstrukciók rész-' aránya. Távolról sem éri el azonban azt a szintet, amely a többi iparilag fejlett országokban már megszokott, ezekben az országokban éppen az ilyenfajta beruházások vannak túlsúlyban.

A gépipari minisztériumoknak, mint a technológia szállítóinak, támogatniuk kell az ilyen terveket, rugalmasabban kell alkalmazkodniuk az új szükségletekhez, a progresszív műszaki berendezések szállításával. Ez behozatali politikánkra is vonatkozik.

Az építőipar strukturális átépítését az ötéves terv beruházási céljaival összhangban kell megvalósítanunk. Az építőipari vállalatok teljesítményeinek stagnálása és csökkenése a tavalyi év szintje alá annál súlyosabb, hogy már az idei terv az építőipari szervezetek számára a teljesiítmények növekedésének egyharmaddal alacsonyabb ütemét irányozta elő, mint amilyent a 6. ötéves tervidőszakban elértek.

Az építkezések megkezdése korlátozásának és a befejező munkálatok volumene növelésének követelménye nem tükröződik terveikben. Ennek ellenére a 9 hónap alatt a munkák volumene és a termelékenység a tavalyi szint alatt van.

A Központi Bizottság Elnöksége és a kormány részletesen elemezni fogja az építőipar idei helyzetét. Nem kendőzhetjük el a bonyolult helyzetet. A strukturális átépítésen kívül az építőipar dolgozóinak a következő években a tervfeladatokat kevesebb üzemanyaggal és energiával, az acélkonstrukció az alumínium, cement, valamint más anyagok megtakarításával kel] megoldaniuk.

A jövő évre a beruházások volumenének csökkentésével együtt korlátozzuk a megkezdett építkezések számát is. A 2 millió koronánál nagyobb beruházások csoportjában maximálisan 35 milliárd korona költségű építkezéseket akarunk megkezdeni, ami 5 milliárddal kevesebb, mint az idén. Annál jobban előtérbe kerül az a követelmény, hogy felül kell bírálni az adott programokat és terveket, és ez nemcsak a termelési, hanem a nem termelési szférára ís vonatkozik.

Tájékoztatni akarom a Központi Bizottságot arról, hogy tekintettel az említett fejlődésre, felülbíráljuk a 7 ötéves terv lakásépítési programiét. Az építőipari dolgozók pozitív eredménye,