Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-04 / 261. szám, szerda

Az SZLKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kérdéseiről mm 1981 ZL. 4. (Folytatás a 4. oldalról) élelmiszerek minőségét a termékek mi­nősége komplex irányítási rendszeré­nek teljes kihasználásával, a minőség értékelésének új rendszerével, az új gazdasági eszközök kihasználásával kapcsolatban. Az eddiginél jobban kell bővíteni a választékot a termékszer­kezet felújításának útján, javítani kell a termékek csomagolását. A re­konstrukció és korszerűsítés útján kell kapacitásokat nyernünk az ösz- szes mezőgazdasági nyersanyag, főleg a gyümölcs- és zöldség feldolgozásá­hoz. Az eddiginél lényegesen jobban kell kihasználni a rendelkezésünkre álló kapacitásokat, főleg a többmű­szakos üzemelteléssel. Meg kell való­sítani a hús, a baromfi és a tej jobb hasznosítására vonatkozó programo­kat. Elvtársak! A hatékonyság növelésére és a mi­nőség javítására hozott intézkedések általános érvényessége megkövetelte, hogy a mezőgazdaságban is új módon viszonyuljunk a tökéletesített tervszerű irányítási rendszer kidolgozásához a 7. ötéves tervidőszakra. Most az a fel­adatunk, hogy ezt a rendszert le­bontsuk a konkrét feltételekre úgy, hogy mozgósító hatást gyakoroljon, támogassa a társadalmi szükségletek kielégítését az eddiginél igényesebb feltételek között is. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum eddigi irányítási rendsze­rétől eltérően a tökéletesített irányí­tási rendszer a belső tartalékok ma­ximális kihasználására irányul. A komplex intézkedések alkalmazása a döntő feladatok megoldásában A CSKP KB Elnökségének beszámo­lója, amelyet Pitra titkár elvtárs adott elő, részletesen megindokolta és meg­magyarázta a változásokat és a komp­lex intézkedések alkalmazásának lé­nyegét. Tájékoztatásképpen előterjesz­tettük azonban a népélelmezésben résztvevő ágazatok tervezése tökéle­tesítésének szabályait, a mezőgazda­ság gazdasági eszközeinek rendszeré­vel, valamint a munkaerő újraterme­lésével kapcsolatos intézkedéseket és a mezőgazdaság jutalmazási rendsze­rét. Ezért hasznos lesz, ha rámutatunk, hogyan alkalmazhatjuk a komplex intézkedéseket az élelmiszeripari-me­zőgazdasági komplexum fejlesztésével kapcsolatos döntő problémák és fel­adatok megoldásában. Hangsúlyoznunk kell, hogy a komplex intézkedések teljes mértékben és egyértelműen tá­mogatják a mezőgazdaság és élelmi­szeripar fejlesztésének a CSKP XVI. kongresszusán jóváhagyott fő irány­vonalát. Ebből indultunk ki az SZLKP kongresszusi határozatainak kidolgo­zásakor is. A tökéletesített irányítási rendszer lehetővé teszi és egyúttal megkövete­li a földalap jobb kihasználását. A le- csapolási program széles körű társa­dalmi támogatásán kívül a talajjaví­tásra előirányzott összegeket elsősor­ban azokra az akciókra fordítjuk, amelyek megvalósításával bővül a mezőgazdasági, elsősorban a szántó­terület. Támogatni fogjuk azokat a vállalatokat is, amelyek elvállalják ke­vésbé termékeny, eddig kihasználatlan területek megművelését és fordítva, gazdaságilag ráfizetnek azok a válla­latok, amelyek beszüntetik az ilyen területek megművelését. A szántóte­rület nagyságának csökkenése nem képez alapot ahhoz, hogy több sze­mes takarmányt igényelhessenek a központi takarmányalapból. Az űj szabályok a rétek és legelők jobb kihasználására ösztönöznek, ami sajátságos szlovákiai problémát je­lent, mivel lehetővé válik, hogy na­gyobb mértékben létesítsünk egész le­gelőkomplexumokat, szénatárolókat, utakat építsünk és kisebb talajjavítási munkálatokat végezzünk el. Ennek ösztönzőleg kellene hatnia a juhtenyésztés fejlesztésére, valamint a nyugat- és közép-szlovákiai kerü­let és a hegyvidéki és síksági járá­sok legelőinek kihasználásában folyta­tott kooperáció fejlesztésére. Szükséges és lehetséges, hogy az eddiginél következetesebben használ­juk ki a tervet és a gazdasági eszkö­zöket az intenzív gyümölcstermesztés és általában a gyümölcstermesztés fej­lesztésére, ezen a téren mezőgazda­ságunknak nagy a lemaradása. Az elemzések azt mutatják, hogy a csehszlovák mezőgazdaságban, ugyan­úgy, mint az intenzív mezőgazdasággal rendelkező többi országban, objektív okok miatt növekszenek a termelés- növelés költségei, csökken a rentabili­tás és gyengül az efsz-ek és az állami gazdaságok többségének önelszámolási rendszere. 1980-ban minimális vesztesé­gekkel és rentabilitással Szlovákiában a vállalatok 56 százaléka gazdálkodott. Ezért intézkedést hoztak arra vonatko­zóan, hogy növelik a mezőgazdaság új­ratermelési költségeihez való hozzájá­rulást a társadalmi forrásokból úgy, hogy országos viszonylatban a mező- gazdasági termelésben elérjék a 10—11 százalékos rentabilitást, s egyúttal meg­oldják az indokolatlan különbségeket az egyes mezőgazdasági termékek ren­tabilitásában. Szlovákiai viszonyok között a jóvá­hagyott intézkedések megvalósításának alapvető célja, hogy a hegyvidéki és hegyaljai területeken is a mezőgazda- sági vállalatok többségét önelszámolási alapokra helyezzük. Jóváhagytuk a költségek dotálása növelésének koncep­cióját főleg a felvásárlási árak és az áreszközök révén, külön hangsúlyt he­lyezve a szarvasmarha- és juhtenyész­tésre és a burgonyatermelésre. A mezőgazdasági, elsősorban azonban az állattenyésztési termelés struktúrája irányításának jelentős eszközévé válik a központi takarmányalap elosztási rendszere. Intézkedéseket fogadunk majd el a szarvasmarha- és juhtenyész­tés fejlesztésének előnyben részesítésé­re, eszerint azok a vállalatok, amelyek a normák által előírtnál kisebb fogyasz­tást érnek el, nem kapnak kevesebb takarmányt a központi alapból és így a felmaradó takarmányt a termelés bő­vítésére használhatják fel. El kell érni, hogy az így nyert nagyobb bevételt el­sősorban a mezőgazdasági termelés re­latíve lemaradó területeinek gyorsabb fejlesztésére, a tömegtakarmány terme­lésének növelésére és minőségének ja­vítására, az istállók korszerűsítésére, a burgonyaraktárak és osztályozok épí­tésére, a kollektívák és a vezetők anya­gi érdekeltségének növelésére fordítsuk. A mezőgazdasági termelés említett ága­zatai előnyben részesítésének tükrö­ződnie kell a vállalaton belüli gazdasá­gi előnyük biztosításában. Ki kell küszöbölni a vállalatok gazdálkodásában az indokolatlan különbségeket Az árak területén végrehajtott módo­sítások után az újonnan kialakított in- tenzifikációs alapban továbbra is meg kell tartani a nem áreszközök szüksé­ges nagyságát, amelyek lehetővé teszik, hogy az anyagi-műszaki alap tervsze­rűen fejlődjön ott is, ahol a mezőgaz­dasági vállalatok pénzügyi forrásai a módosítások után sem lesznek kielégí- tőek. A lemaradó vállalatok konszolidálásá­nak, termelésük és gazdasági színvona­luk emelésének megoldása mezőgazda­ságunk legfontosabb és legbonyolultabb feladatai közé tartozik. Az elemzések azt mutatják, hogy a lemaradás okai különbözőek. Az okokat eddig azonban nem elemeztük megfelelően s nem kü­lönböztettük meg kellőképpen, melyek a szubjektívak és az objektívak, melyek keletkeznek közvetlenül a vállalatok­ban és melyek az irányítás magasabb szintjén. Minden esetre ezek nagy tar­talékot jelentenek. Amennyiben Szlová­kiában ezek a vállalatok is elérnék az átlagos termelési szintet, csaknem 100 ezer tonnával több gabonánk, 60 000 tonnával több cukorrépánk, 40 000 ton­nával több burgonyánk, 80 000 tonnával több évelő takarmányunk, 41 millió li­terrel több tejünk, 2260 tonnával több marhahúsunk, 3,5 ezer tonnával több sertéshúsunk lenne és 27 000 tonna szemes takarmányt takarítanánk meg. Az említett tartalékok feltárásának módja és eszközei nem határozhatók meg általánosságban, hanem csakis a feltételek konkrét ismerete, a differen­ciált hozzáállás alapján. A tapasztala­tok és a gyakorlati ismeretek azonban lehetővé teszik, hogy meghatározzuk a megoldás alapvető feltételeit. Elsősor­ban el kell érni, hogy a fontos szak­mákban és a legfontosabb termelési ágazatokban jó képességű irányítók és dolgozók legyenek. Továbbá előnyben kell részesíteni ezeknek a vállalatok­nak a gépekkel, termelési alapokkal való ellátását, a számukra végzett ta­lajjavítási munkákat, valamint a terme­lés struktúrájában végrehajtott módosí­tásokat. Jelentős változást eszközölünk a ve­zetők érdekeltségében, bevezetjük az ötéves időszak értékelésének elvét kü­lönös tekintettel a lemaradó vállalatok­ra. Azok, akik teljesítik a 7. ötéves terv alapvető feladatait, a normális évi pré­miumokon kívül célprémiumot kapnak az évi fizetés 50 százalékának megfe­lelő összegben, a lemaradó vállalatok­ban az intenzifikációs program alapve­tő feladatainak teljesítése és a gaz­dálkodás javítása esetében az egész évi fizetés összegében. A mezőgazdasági és árutermelés nö­velésének intenzifikálása érdekében új gazdasági eszközként vezetik be a me­zőgazdasági árutermelés növeléséért ki­fizetett prémiumot. A növekedést az előző három év átlagához viszonyítják. Ennek ösztönző ereje abban rejlik, hogy a prémium 30 százalékát a szervezetek a dolgozók személyes és kollektív anya­gi érdekeltségének növelésére használ­hatják fel. Ez lesz az egyik alapvető forrása a bérek ösztönző része növelé­sének, elsősorban a lemaradó vállala­tokban, mivel ezekben van a legtöbb gyorsan kiaknázható forrás és tartalék a bevétel növelésére, valamint a terme­lés hatékonyságának növelésére. A lemaradó vállalatok segítséget kap­nak a társadalomtól is, ezt a segítséget a társadalmi forrásokból kapják, első­sorban az újtratermelési tényezők for­májában, ilyen a vetőmag, a fajtaneme­sítő anyag, gépesítés, beruházási esz­közök. Elvárjuk, hogy az irányító szervek ezeket a feltételeket kihasználják a le­maradó vállalatok kádereinek megerő­sítésére, s ezáltal kiküszöbölik a mai helyzet szubjektív okait, s megteremtik a feltételeket a mezőgazdasági vállala­tok termelésében és gazdálkodásában tapasztalható indokolatlan eltérések csökkentéséhez. A kommunistáknak hozzá kell járul­niuk, hogy rövid idő alatt kihasználjuk ezt a nagy népgazdasági tartalékot. A kerületi és járási pártbizottságoknak aj SZLKP KB Elnöksége határozatának ér­telmében az alapszervezeteket az illeté­kes vállalatokban és szervekben arra kell ösztönözniük, hogy intenzivebben és aktívabban teljesítsék ezt a köteles­ségüket. Néhány figyelemre méltó intézkedést eszközölünk a beruházások tervezésé­ben és irányításában. Bevezetjük a kü­lönleges ún. mezőgazdasági beruházá­sok kategóriáját, ide tartozik a gyü­mölcsösök, szőlő, komlóföldek, silók, trágyalerakatok, legelők, mezei utak, kisebb meliorációk és halastavak épí­tése, illetve létesítése. Az említett lé­tesítmények építését a beruházási mun­kák és szállítmányok orientációs limit­je szabályozza. Ezáltal nagyobb teret biztosítunk a föld intenzívebb kihasz­nálása szempontjából fontos építkezé­sek meggyorsításához. Megváltozik a mezőgazdasági beruhá­zások kategorizálása azáltal is, hogy az új építkezések limitjét felhasználják az ötmillió koronánál nagyobb beruhá­zású építkezések szabályozására, míg eddig ez a határ a 2 millió koronánál nagyobb beruházású építkezésekre vo­natkozott. A beruházások szabályozási rendsze­rének bizonyos módosítása jobban meg­felel a mezőgazdasági építkezések jel­legének, lehetővé teszi, hogy a vállala­tok nagyobb kezdeményezést fejtsenek ki, de ugyanakkor megkövetelik, hogy nagyobb felelősséget vállaljanak azért, hogy a beruházási eszközöket a meg­határozott kiemelt építkezésekre for­dítsák, amit a megfelelő eszközökkel is ösztönözni fognak. Tökéletesíteni az irányító munka módszereit és formáit Elvtársakl A mezőgazdaság tervszerű irányítása tökéletesítésének elválaszthatatlan ré­sze az irányító munka módszereinek és formáinak tökéletesítése. Elsősorban növelni kell az összes szerv realizációs képességét a már kidolgozott koncep­ciók, rendszerek és struktúrák megva­lósítása során. Ezen a téren jelenleg komoly fogyatékosságok merülnek fel. Az irányítás hatékonysága növelésének és minősége javításának alapvető kér­déseit tartalmazzák a komplex intéz­kedések, és alapelveit illetően a mező- gazdasági élelmiszeripari komplexumra is vonatkoznak. Igényes feladatok várnak az egész irányításra a jóváhagyott programok káder- és anyagi biztosítása, valamint az ellenőrzés hatékonyságának növe­lése szempontjából. A lenini munkastí­lus elsajátítása az eddiginél még szük­ségszerűbb feladattá válik. Elsősorban arról van szó, hogy a vezető poszto­kon mindig jó képességű dolgozók le­gyenek, akik szavatolják a pozitív fej­lődést. A legjobb intézkedéseket is az embereknek kell megvalósítaniuk. Az érvénybe lépő rendszer is megkö­veteli ennek az alapelvnek a figye­lembevételét. Ez vonatkozik a vállala­tokra, a termelési-gazdasági egységek­re, a középszintű irányítási szervekre, valamint a központi, állami és gazda­sági intézményekre. A gazdasági tiszt­ségviselőknek, a vezető műszaki dol­gozóknak, a pártszervezetek elnökei­nek és a társadalmi szervezetek elnö­keinek mindenütt hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy a komplex intézkedéseket helyesen megértsék. Hatékony segítsé­get kell nyújtaniuk a mezőgazdasági termelés növelésében és hatékonysá­gának fokozásában. Jelentős intézkedés, hogy a terve­zés tökéletesített rendszere lényegesen nagyobb lehetőségeket teremt a kez­deményező tervezés érvényesítéséhez a mezőgazdaságban. Ez elősegíti a tár­sadalmi érdekek érvényesítését a vál­lalat termelési feltételeinek respektá­lása mellett és a terv optimális ki­egyensúlyozottságának elérését is. A feladatok direktív előírását — a két központilag kitűzött feladaton kívül — csak szélsőséges megoldásnak szabad tekinteni. Az irányító munkában ki kell használni a termelés és felvásár­lás terve megvalósítása során a poli­tikai, erkölcsi és gazdasági hatást is. Az irányító szervek politikai fejlett­ségének meg kell nyilvánulnia nem­csak az új rendszer demokratikus jel­legének hirdetésében, hanem elsősor­ban a társadalmi szükségletek kielé­gítésében. Az irányító szerveknek már az 1982 évi terv számára alaposan elő kell készíteniük a szemestakarmány-fo- gyasztás, a motorolaj- és tüzelőanyag­fogyasztás normáit, és be kell vezet­niük az ásványi trágyák fogyasztásá­nak normáit. Elvárjuk, hogy a tudo­mányos-kutatási alap meggyorsítja a további normák, a tervalkotás és le­bontás optimális mutatói kidolgozását, úgy, hogy a tervezésben a lehető leg­rövidebb időn belül kihasználhassuk a számítótechnikát. A tudományos-kutatási alapnak, a mezőgazdasági szolgáltató vállalatok­nak és a felvásárló vállalatoknak na­gyobb fel ataik lesznek abban, hogy, érvényesítsék a műszaki fejlődést a magtermesztés, a fajtanemesítés, az állatállomány takarmányozása, az ál­latorvosi ellátás, a talajjavítás, a be­ruházások és a technika kihasználása területén. A kutatóintézetekre és a szolgáltató vállalatokra nagyobb fele­lősség hát'ul az adott terület műszaki fejlesztéséért, a tervezés tökéletesíté­séért, a biológiai anyagok, a takar­mánykeverékek szállításáért és a ter­vező tevékenységért. Ezen a területen is nagyobb mértékben alkalmazzuk a hosszú távú szerződéseket, valamint a felvásárló szervezetek új integrációs formáit. Vállalati szinten a gazdálkodás ja­vításának jelentős eszköze az önelszá­molás, mivel lehetővé teszi, hogy min­den termelési egység konkrét viszo­nyai között tökéletesebben használjuk ki az irányítás eszközeit. Ennek el­mélyítését ma a komplex intézkedések bevezetése döntő feladatának kell te­kinteni. Számos vállalat gyakorlata ugyanis azt tanúsítja, hogy ezen a te­rületen is sok a tartalékunk. Be kell bizonyítanunk, hogy a vállalati hozra- scsot a feltétele a vállalati termelés hatékonysága növelésének, valamint azt, hogy az önelszámolás nemcsak a nyilvántartás és jutalmazás különleges módja, hanem a szocialista vállalat komplex szervezési, irányítási és gaz­dasági rendszere, amely lehetővé teszi, hogy az egyes részlegek önállóan ter­vezzenek, a feladatok teljesítését a rendelkezésükre álló eszközökkel biz­tosítsák és közvetlenül érdekeltek le­gyenek munkájuk eredményeiben. A mezőgazdaságban az ipartól eltérő­en csak kevés példát tudnánk felso­rolni a hozrascsot komplex érvénye­sítéséről. Ennek egyik oka az, hogy feltételeink között túlságosan mereven próbáljuk alkalmazni az iparban be­vált rendszereket és nem vesszük megfelelő mértékben figyelembe a' mezőgazdaság sajátos viszonyait. Több más probléma és fogyatékosság is van, amely fékezi az önelszámolás gyorsabb, szélesebb körű és komple­xebb gyakorlati alkalmazását. Szüksé­ges, hogy a tudományos-kutatási alap illetékes intézményei és a felelős irá­nyító szervek rövid idő alatt elemezzék a helyzetet és tegyenek javaslatokat a javítására. Az irányító munka közvetlen része a dolgozók aktivitásának és kezdemé­nyezésének, szocialista versenyének fejlesztése. Eszköze a szocialista em­ber nevelésének, a dolgozók részvéte­lének a pártpolitika kialakításában, irányításában és ellenőrzésében. Az önelszámolási rendszerrel, valamint a gazdasági és erkölcsi ösztönzés eszkö­zeivel egységben a szocialista verseny hozzájárul az egyes vállalatok, üze­mek és munkahelyek legbonyolultabb problémáinak megoldásához. Ezt alá- (Folytatás a 6. oldalon/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents