Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-30 / 283. szám, hétfő

Az érték a mérték I. Azok a műszaki változások, amelyeket az elmúlt évek fo­lyamán valósítottak meg a bá- nyamüépítésben egy sor telje­sen új termelési ágazat létre­jöttét is előhívták. Az új gyártó egységek fő feladata, hogy termelésükkel biztosítsák a folyamatos anyagellátást a föld mélyén épülő létesítmé­nyekhez. De beszéljünk világo­sabban: milyen új ágazatokról van itt szó, illetve, melyek azok a műszaki változások, amelyek kiváltották létrejöttük szükségét? Figyelemre méltó például, hogy a hagyományos, évszázadokig használt anyagok —, mint például a fa is — a bányászatban egyre több sza­kaszon a háttérbe szorulnak. A szakemberek elsősorban otl igyekeztek ezeket valamilyen új és jobb megoldással pótol­ni, ahol végleges beépítésükről kellett dönteniük. Több he­lyütt kitünően vizsgáztak pél­dául a speciális vasbeton ele­inek, amelyek szinte végtelen élettartalmúak. Érthető, hogy az ilyen megoldásokhoz a bá­nyászok üt szívesen nyúlnak, hiszen az efféle újítások nem­csak hogy biztonságosabbá te­szik a bánya védelmi szerke­zetét, de a folyamatos karban­tartásra áldozandó pénzből és munkaerőből ilyen helyen a ke­vesebb is elég. Egyrészt ezzel is magyarázható, miért tanúsí­tanak álandóan nagyobb ér­deklődést a gyári úton előállí­tott elemek iránt a bányamű- építők. — Ha a fenti álítás valóban igaz, akkor ezt, gondolom, nem nehéz számokkal is bizo­nyítani. Miről árulkodik az önök statisztikája? — kérde­zem Viliam Michalovič mérnö­köt, a Prievidzai Bányaépítő Vállalat koši üzemének igaz­gatóját. — A vasbetobnól készült elő­regyártott bányaipari elemek termelésünknek mintegy a fe­lét képezik. Nem is olyan ré­gen az efféle gyártmányokról nálunk szinte nem is beszél­hettünk. Termelésünk mások fele az ún. kisméretű beton­elemekből áll, ezeket az Erdő- és Vízgazdálkodási Miniszté­rium megrendelésére gyártjuk. Bizonyára ön is ismeri azokat a partcsuszomlást gátló lyuka­na nálunk, és akkor teszi föl ezt a kérdést, bizony piron­kodtam volna. Akkor átlagosan úgy 13 millió korona érétkű áru hevert az udvaron, nem kellett senkinek. Egyszerűen lemaradtunk az igények mö­gött. Most nem a bányaipari elemekről beszélek. Akkor nagyszabású termékváltást haj­tottunk végre, s ma nem győz­zük kielégíteni az igényeket. A kezdet nálunk sem volt köny- nyű. Annak idején, amikor a A bányaipari elemek termeié- síink felét képezik — mondia Viliam Michalovič mérnök szükség kierőszakolta ennek a üzemnek az alapítását, bizony meg kellett dolgozni a bérért. Csaknem mindent kétkezileg végeztünk. Egy dolgozó átlago­san 40 tonna anyagot is meg­mozgatott a műszak alatt. Fönt­ről egyre csak kaptuk a köve­teléseket, hogy többet ter­meljünk, itt viszont azon tör­tük a fejünket, hogy hogyan gyártsuk le az akkori körül­mények között legalább azt a mennyiséget, amit az eredeti terv írt elő. Láthatja, a kény­szer is belevitt bennünket az új kerékvágásba, megkezdtük a gépesítést. No, nem költséges beruházások útján, hanem sa­ját erőből. Tíz év távlatából már látványos az eredmény. 1971-ben például 400 dolgozó­val úgy 50 millió korona ér­tékű terméket gyártottunk. Ma több mint 100 millió korona ér­tékű az évi termelésünk. És most figyeljen: dolgozóink szá' ma 327-re csökkent, vagyis csaknem teljes egynegyedével. Tavaly 20 millió korona haszonnal zártuk az évet (A szerző felvételei} 1981 XI. 30. csos betonalapokat, amelyeket pár év alatt úgy benő a fű, hogy ahol alkalmazzák őket, ily módon kettős célt érnek el. Egyrészt visszaáll a természe­tes rend, másrészt viszont véd­ve vannak a partok is. De ugyanezek a lapok kitűnően al­kalmazhatók bárhol másutt, mondjuk járdák és gépkocsi parkolóhelyek építésénél. Meny­nyivel szebb, ha a tömör, ön­tött beton, illetve bitumenbur­kolat helyett fű nő a parkoló­helyen, és mindamellett a cél­nak ís megfelel a terület. — Ez a gyártási program szavatolja azt is, hogy a ter­mékek nem maradnak raktá­ron? — Ha úgy négy éve járt vol­Ne higgye, hogy kérkedni aka­rok. Mi is tudjuk, hogy ott, ahol csaknem a semmiből in­dultak, könnyű ilyen változáso­kat elérni. De ezért figyelmé­be ajánlanám még a munka­termelékenység mutatójának alakulását is az utóbbi évti­zedben. Induláskor, 1971-ben, egy dolgozó nálunk évente 153 ezer korona értékű árut ter­melt, a mai körülmények kö­zött úgy 370 és 400 ezer koro­na között mozog ez a szám. Több mint a kétszerese az ere­detinek. — Ha tíz év múlva ismét ta­lálkoznánk, beszélhetnénk-e hasonló növekedésről? Milye­nek az elképzeléseink a Jövő­vel kapcsolatban? — Nagyon konkrétak. A gé­pesítés további fokozásával kapcsolatos, hogy már csak­nem elkészültünk egy teljesen új gépsorral, ami nemcsak meggyorsítja a gyártási folya­matot és szavatolja a minősé­get/ hanem könnyebbé teszi a munkát is. — Milyen fokú önöknél a gépek kihasználása? — Minden szakaszon két műszakban dolgozunk. Gyakor­latilag nincs olyan munkahely, ahol egy műszakban folyna a munka. A harmadik műszak még tartalékban van, ha a szükség megköveteli, ezt a lehetőséget is kihasználjuk. — Eddig jószerével csak a munkáról beszéltünk, most szóljunk a bérekről. — Az átlagfizetések nem rosszak, mi mégis úgy érez­zük, hogy ezen a téren is van még tennivaló. Hogy mást ne mondjak, itt vannak a munka­verseny több éves eredményei. Már évek óta egyenletes nö­vekedést biztosító, megbízható, gazdaságosan termelő üzem­ként tartanak minket számon. Ezt viszont már nem érezzük olyan egyértelműen a béreken. — Miért nem? — Mert a vállalat szervezési rendszere olyan, hogy az álta­lunk előállított haszon össze­ge belefolyik a közös kasszá­ba, amelyből viszont minden üzem egyformán részesedik. Vagyis: az egyenlősdi dívik mi­felénk, a differenciálás fogal­ma még valahogy nem vívta ki magának a megérdemelt he­lyét. Persze, ez a rendszer azt a biztonságot is nyújtja a szá­munkra, ha netán veszteséges évet zárnánk, mi részesednénk egy másik ii«em előállította haszonból. Én elhibázottnak tartom ezt a koncepciót. Bí­zom benne, hogy erre előbb utóbb rájönnek felettes szer­veink is, hiszen az idén már érvénybe lépett komplex intéz­kedések szerint is olyan arány­ban részesedhet csak egy üzem a haszonból, amilyennel hozzá­járult annak képzéséhez. És nemcsak az üzem, hanem a kollektívák, sőt az egyének is csak annyit kaphatnak a borí­tékba a hónap végén, amennyit megtermeltek. És nálunk olyan a gárda, hogy ha elengednék a kezünket, nem félnénk at­tól, hogy eltévedtünk. Szocia­lista munkabrigádjaink tagjai­nak többsége aranyjelvényt vi­sel. Miért ne lehetne hát ná­lunk is az előállított érték a jutalmazásra a mérték? Érdemes szemügyre venni, hogyan alakult tavaly a koši üzemben a termelésből szárma­zó haszon. 1980-ban töibb miint 20 millió koronát tettek le ilyen címen a vállalat aszta­lára. A közös konyha viszont ezt is fölemésztette. Enyhe kárpótlásul a košiaknak meg­maradt az a tudat, hogy to­vábbra is a vállalat legjobb üzemei közé tartoznak. Csak­hogy ez hosszú távon aligha elég az itteniek munkakedvé­nek megtartásához. Jó lenne, ha a vállalatnál ezen is eltű­nődnének. Most még idejében van, az idei eredmények is azt bizonyítják, az emberekben tart a lelkesedés. Kár lenne elve­szíteni bizalmukat. KESZELI BÉLA (Folytatjuk) HEVMIS - imnMS Különösen a világméretű energiaválság kitörése óta vi­lágszerte egyre több szó esik a szél, a Nap és a hévízforrá­sok energiájának felhasználá­sáról is. Az utóbbi évtizedek­ben végzett kutatófúrások ered­ményei azt mutatják, hogy Szlovákiában nemcsak Pieš­ťany és a többi, régóta ismert fürdőhely környékén vannak termálvíz-források, hanem más­hol is szép számmal. Dél-Szlo- váikában különösen Bratislava, Galánta, Érsekújvár (Nové Zámky), Komárom (Komárno) és Párkány (Štúrovo) vidékén végeztek és végeznek kísérlete­ket e ma már semmiképpen sem elhanyagolható energiafor­rás hasznosítására. A szovjet szakemberek fi­gyelmét is felkeltették a ter­málvízben rejlő lehetőségek. Az észak-kaukázusi térségben fekvő Bugyonnovszk környé­kén a közelmúltán 4500 mély­re fúrtak hévíz után. Eredmé­nyes volt ez a vállalkozás, a fúrófej nyomán hatalmas nyo­mással tört elő a forróvíz és a gőz. Tudni kell, hogy ezek­ben a hegységekben (persze geológiai korszakokban szá­mítva) csak viszonylag nem­rég aludtak ki a vulkánok, így a mélyben fortyogó láva még ma is „nagy lángon" tartja a vizet. Az illetékes szervek úgy döntöttek, hogy 10 megawattos geotermikus erőművet építe­nek a forrásra, és hogy a Bu- gyom\ovszkban működő mű­anyaggyár energiaszükségletét ezzel elégítik ki. Ugyanakkor lakások, üvegházak, farmok fűtésére is felhasználják az erőművön áthaladó hulladékvi­zet, és nincs kizárva, hogy nagyobb teljesítményű erőmű­veket is létesítenek e vidéken a hévíz hasznosítására. A Szovjetunióban 1967 óta 16-szorosára emelkedett—a hé­vízforrások hasznosítása. Nem­csak a Kaukázus vidékén tö­rődnek a lehetőségek kiakná­zásával, hanem Nyugat-Szibé- fiában és a Távol-Keleten ís. Ma egyelőre még főleg a me­zőgazdaságban hasznosítják a geotermikus hőt, és laíkások fűtésére használják fel. A szovjet termálvízforrások össz­teljesítménye jelenleg kb. 5000 MW. TERMÁLVÍZ EURÓPA ALATT Kontinensünk minden részén intenzíven folyik a hévízkuta­tás. Megállapíthatjuk, hogy leg­egyszerűbb a rendelkezésre álló készletek közvetlen felhaszná­lása. Izland szigetén a háztar­tások kb. 70 százalékát ter­málvízzel fűtik, a lehetőségek kiaknázására geotermikus köz­ponti fűtés-rendszert létesítet­tek. A források összteljesítmé­nye itt 240 MW. A Német Demokratikus Köz­társaságban még csak a jövő zenéje a nyilvántartott készle­tek nagyobb mértékű haszno­sítása. A fő akadályt az jelen­ti, hogy mélyen helyezkednek el a melegvizet tartalmazó ré­tegek, így a hasznosítás meg­lehetősen költséges. Hazánkban az ország 20 kü­lönböző térségében folynak ku­tatások, figyelmünket tehát ko­rántsem csak Dél-Szlovákiára korlátozzuk. Magyarországon több mint 130 helyen tártak fel az Alföl­dön forrást, amelyekből BO­SS C fokos víz tör elő. A for­rások összteljesítménye 700 MW, és a vizet elsősorban me­zőgazdasági célokra hasznosít­ják. A tervek értelmében a leg­közelebbi években kétszeresére növelik a termálvízkutatás üte­mét. A lengyelországi források vi­zének hőmérséklete 75 C fok körül mozog, ez az adat azon­ban csak a meglevő fúrásokra vonatkozik. A geológusok vé­leménye szerint mélyfúrások­kal ennél magasabb hőmérsék­letű víz is nyerhető. Görögországban, Milosz szi­getén egy mélyfúrás során 310 C fokos hévízre bukkan­tak. Olaszországban már jelentős hagyományai vannak a ter­málforrások gazdasági haszno­sításának. Lardarello arról hí­res, hogy itt már 1904-ben meg­kezdődött a geotermikus hő (gőz) ipari hasznosítása. Az ország hévízforrásainak össz­teljesítménye 400 MW. Párizsban is jelentős készle­tekre bukkantak a föld alatt, és számolnak vele, hogy a francia metropolis ipari üze­meiben, háztartásaiban is kiak­názzák a termálvízben rejlő le­hetőségeket. MI A HELYZET MÄS KONTINENSEKEN? Amerikában az USA közép­nyugati részétől kiindulva, Me­xikón és Közép-Amerikán ke­resztül haladva és Chilét is érintve midnenütt találhatók geotermikus vízkészletek. Egyes kutatófúrások nyomán 350—• 380 C fokos víz tört a felszín­re. Természetes, hogy az ilyen víz kiválóan hasznosítható geotermikus erőművek üzemel­tetésére. A kelet-afrikai törésvonal a Föld legnyugtalanabb térségei közé tartozik tektonikai szem­pontból. Az ENSZ szakemberei közül egyesek úgy vélekednek, hogy Etiópiában annyi hévíz van a Föld kérge alatt, hogy — megfelelő hasznosítással — az egész afrikai kontinens energiaszükségletét ki lehetne vele elégíteni. Ez, persze, óriá­si befektetéseket igényelne. Űj-Zélandon nagyvonalúan kiaknázzák a hévízforrásokat. Ugyanakkor azonban itt a szi­get talpazatán (tehát a a ten­gervíz borította részeken) nagy mennyiségű földgáz is rejtő­zik a földkéreg alatt. A Fülöp-szigeteken, Japán­ban és Indonéziában már szá­mos geotermikus erőmű ter­mel áramot, további villanyte­lepek építése pedig folyamat­ban van. Az előrejelzések eredményei azt mutatják, hogy valószínű­leg bekövetkezik az az idő, amikor az ember a Föld mé­lyebb rétegeit is átkutatja, és innen felmérhetetlen mennyi­ségű energiahordozót hoz a felszínre. A Duna-medencében már a rómaiak korában is számos hé­vízforrást ismertek. Később, a török hódoltság idején Is működtek a melegvízforrások­ra épített fürdők. A termálvíz azonban csak a jövő évtize­dekben válik igazán jelentős gazdasági tényezővé. Ma még nem tudjuk pontosan, hogy mi­ként oldják meg a műszaki problémákat, azt azonban biz­tosra vehetjük, hogy e fontos erőforrást nem hagyjuk kiak­názatlanul. A készletek feltá­rásához, a lehetőségek kiakná­zásához hazánk Is hozzájárul. VLADIMÍR RYMAREVIČ- ALTMANSKIJ A vietnami vegyipar fejlődése A vietnami népgazdaság egyik legfiatalabb ágazata a vegyipar. Noha kapacitása eddig nagyon kicsi és nem elég arra, hogy termelésével fedezze az ország szükségleteit, az ágazat terv­szerűen fejlődik és 1980-ban — a 2. ötéves tervidőszak végén — termelése elérte a 83 millió dong értéket. Ez 1975-höz viszo­nyítva 15 százalékos növekedést jelent. A VSZK vegyipara első­sorban a mezőgazdaság szük­ségleteit elégíti ki, a második ötéves tervidőszakban több száz­ezer tonna műtrágyát és kar- bamidot gyártott. Az utolsó öt­éves tervidőszakban a rovarölő szerek gyártása növekedett a legnagyobb ütemben — 62 szá­zalékkal —, évente 11700 ton­nát gyártanak. Az ország vegy­ipari termelése az új beruhá­zásoknak köszönhetően fejlődik, de annak eredményeként is, hogy nagyarányú az ésszerűsí­tési mozgalom. (HÍZ) Fejlődő faipar Mongólia területének 20 szá­zalékát erdők borítják. A leg- dúsabb és legértékesebb erdő­takaró az ország északi és északnyugati területein találha­tó. A faanyagot Szelenga, Búl- gan, Kentej és Hubszugul megye korszerű üzemeiben dolgozzák fel, amelyek épület- és bútor­alapanyaggal látják el az épít­kezéseket és a bútorgyárakat. Fűrészelt áruban az ország ma már önellátó. (BUDAPRESS — MONCAME) Primőrgyár Bolgár gyártmányú meleghá­zakból álló primőrgyár kezdte meg működését Ulánbátorban. A korszerű melegházakban ká­posztát, uborkát, paradicsomot és más zöldségféléket termesz­tenek nagy mennyiségben. A jö­vőben innen évente 1300 tonna zöldségfélét szállítanak a fővá­rosi üzletekbe. A zöldségter­mesztés korábban ismeretlen mesterség volt Mongóliában. Most évente 30 leendő zöldség- termesztő szakember utazik Bulgáriába, hogy megismerked­jen a szakmával. (BUDAPRESS — MONCAME]

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents