Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)

1981-11-24 / 278. szám, kedd

A MUNKAKEDV A RÉGI

Az abarai (Oborín) állattenyésztők fokozatosan leküzdik az elmúlt esztendő okozta nehézségeket

MÄR RÉGEBBEN FIGYELEM az Abarai Efsz gazdasági eredményeit. Elsősorban az állattenyésztésben tartozik ez a gazdaság Kelet-Szlovákia legjobbjai közé. Apropó, tartozik. Bizonyára akadnak, akik ezzel a kijelentésemmel nem értenek egyet. S tegyük hozzá, hogy részint igazuk van, s azt is, hogy az adatok valóban őket Igazolják. íme: amíg a

hízómarha súlygyarapodása itt 1975-ben 0,95 kg, 1978-ban pedig 1,02 kg volt, tavaly csak 0.87 kg-ra futotta. Vagy például — hangozhat az érv —, ha 1978-ban 16.20, 1978-ban pedig 20,03 malacot választottak el, akkor a tavalyi 15,97-es átlag egy anyakocától bizony jókora lemaradást jelent. Esetleg vehetjük az átlagos tejhozamot is, az szintén visszaesésre vall, hiszen az előbbi összehasonlításoknál szereplő években az így alakult: 3073, 2784, 2855 liter egy tehéntől. Ez mind tény, a számok pedig nem hazudnak — állíthatná, «ki nem ért egyet az elején tett kijelentéssel. És ha ehhez még hozzáteszi, hogy ott az állattenyésztés olyan épületekben folyik, amelyek fölött bizony elszállt már az idő, akkor az abarai gazdasági udvaron látottak alapján némi igazat adok neki. Hogy miért nem teljeset? Azért, mert igaz ugyan, hogy a számok nem hazudnak, ám az ts tény, hogy azok alakulása nemcsak az emberektől függ, hanem nagy mértékben a természettől, az időjárástól is. S ha figyelembe vesszük, hogy milyen volt a kelet-szlovákiai síkságon az elmúlt év, s ott Is főleg a Laborc—Bodrog—Ondava folyókkal határolt szögletben, akkor nem kell nagyítóval keresgetni az utóbbi egy-két esztendő gyengébb eredményeinek okait.

— Kétezerötszáz hektáros gazdaságunkat — amelynek 57 százalékát a rétek és legelők alkotják — a tavalyi esős időjárás, illetve az árvíz és talajvíz igen megkárosította. Volt például olyan területünk is, ahonnan be sem takaríthattuk a búzatermést, így a gabonaneműekből csak 2,93 tonnás hektárhozamot értünk el, holott öt évvel azelőtt 4,32 tonna, 1978-ban pedig 4,65 tonna volt az átlagunk. A vizes időszak ugyanakkor a takarmányfélékre is rányomta bélyegét: a szükségesnél jóval kevesebbet és jóval gyengébb minőségűt tudtunk betakarítani. Más megoldás nem volt, csökkenteni kellett az állatállományt, meg az abrakadagot is. Mindennek a nyoma még most is látszódik eredményeinken, noha már korántsem áll olyan rosszul a „szénánk“, mint az elmúlt télen, Illetve e tavaszon — összegezett a minap André János elnök, amikor a földművesszövetkezet állattenyésztéséről beszélgettünk.

LÁTSZOTT RAJTA, hogyha valakit, akkor őt bosszantja, foglalkoztatja a közös szűk esztendeje. Foglalkoztatja^ de nem lelkiismeretfurdalás formájában — mert a természet ellen sem- ő. sem más nem küzdhet —, hanem inkább a tervezgetés szintjén.

A „hogyan továbbon“ persze nemcsak az elnök töprengett és töpreng, hanem — s ez így

1

M W&

sí;

* \% "i

11

V

André János elnök: — Idáig azért az állattenyésztésben mindig teljesítettük feladatainkat. Bízom abban, hogy ezután is fogjuk (A szerző felvétele)

van rendjén — e szövetkezetben többen; így például Ha- burcsák Zoltán főzootechnikus, Bilás József zootechnikus, továbbá Csűri Mihály, Pósa Margit, Bilás Erzsébet, Tárnák Ma- tild és Verőn, Szalkó Sándor — állatgondozók és fejők, valamint sokan mások. Ugyanakkor az is igaz, hogy nemcsak tervezgetnek, tesznek is a siker érdekében.

— Javában tart az állatállomány feltöltése — tájékoztatott a főzootechnikus a jelenről. — Ez főleg a fejőstehenekre vonatkozik. Mostanáig már 130-at vásároltunk, így jelenleg 468-nál tartunk. Az év végéig 490-re szeretnénk nö- venli a létszámot, s akkor 100 hektárra 16,9 fejőstehén jutna nálunk. Tavaly 15,4 volt.

— Milyen fajtával foglalkoznak?

— A hagyományos vörös-tar- kávail. Az sokkal jobban kedveli, bírja a mi savanyú rétjeinket, mint a tö'bbi fajta.

— Lassan véget ér az év. Teljesítik-e vajon tejeladási tervüket?

— Nem állunk rosszul. Ha minden úgy megy, mint eddig, akkor az 1 millió 140 ezer literrel számoló tejeladási tervünket december 10-e körül teljesíteni tudjuk.

A TEJHOZAM — az elnök és

a főzootechnikus szerint is — 2900—3000 liter körüli lesz tehenenként, tehát emelkedő. A többi mutató is arra vall, hogy az abarai állattenyésztők munkamódszere, igyekezete a régi. Itt v>in . például a hízóállatok súlygyarapodása. A szarvas- marháknál már eléri a 0,59 kg-ot, a sertéseknél pedig 0,547 kg az átlag. Mindezt úgy érik el, hogy közben az abrakfogyasztási átlag jóval alacsonyabb a tervezettnél.

S ha már a számoknál tartunk, akkor figyeljük meg, milyen a helyzet a húseladásban. A szövetkezet terve marhahúsból 250,9 tonna, sertéshúsból 240 tonna. Mivel közel a zárás időszaka, az illetékesek már a várható évi mérlegről is tájékoztattak: marhahúsból körülbelül 20 tonnával kevesebbet értékesítenek, viszont sertéshúsból annyival többe, t így a mennyiséggel nem lesz baj. S az indok is elfogadható:

— Tavaly a takarmánykiesés következtében képtelenek voltunk borjúkat vásárolni, majd hizlalni, tehát most kevesebb a marhahúsunk. A sertésállományt viszont csökkentjük, így $.t túlléphetjük a tervet.

Hogy milyen lesz a folytatás? Akivel csak beszélgettem, mindenki reménykedett, s az idei termés alapján szinte bizitos volt abban, hogy az állattenyésztésben hamarosan elérik a múltban huzamosabb ideig tartott jó színvonalat. Abban is bizakodnak, hogy a kitermelt állati termékek évi értéke meghaladja a 15 millió koronát, esetleg többet is.

A bizakodásra elsősorban az eredmények jelenlegi alakulása, javulása jogosítja fel őket, no meg nem utolsósorban az is, hogy az abraktakarmányból ugyan még mindig szűkösen van, de szénából, silóból, répaszeletből és más tömegtakarmányból bőven mutatkozik.

az Állattenyésztést is

korszerűsítik ebben a szövetkezetben. Igaz, nem óriási léptekkel, ám a helyzetnek és a le h et ő s é ge kn ek m eg f elel ően.

Ezt igazolja a napokban Mész- pesten (Kucany) üzembe helyezett új borjúnevelde, s az épülő takarmányszemcséző. Ugyanakkor az is igaz, hogy maga a korszerűsítés még nem minden, mert a jó eredmények az emberek, a termelők munkájától is függnek. Abarán, Kisráskán (Malé Raškovce) és Mészpesten pedig a szorgos állatgondozóikból — akiket, Bilás József szerint, nem a keres3ti lehetőség, hanem a szakmaszeretet vonz ide — még akad néhány.

GAZDAG JÚZSÉF

NAGYOBB FIGYELMET A MEZŐGAZDASÁG TARTALÉKAINAK MOZGÓSÍTÁSÁRA

1981.

XI. 24.

A CSSZSZK kormánya a napokban jóváhagyta a kisállattenyésztők és a kertbarátok termelési lehetőségei tökéletesebb kihasználásával kapcsolatos új intézkedéseket. Ezzel egyidejűleg a szövetségi, a cseh és a szlovák mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utasította a reszort szocialista mezőgazdasági szervezeteit, továbbá a kerületi és járási mező- gazdasági igazgatóságokat a mezőgazdasági földalap védelmével és hatékony kihasználásával összefüggő kötelességeik teljesítésére.

E héten Prágában, a szövetségi kormányelnökségen a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, illetve az érdekelt cseh és szlovák kisáiiattenyésztők és kertbarátok szervezete, majd a húsipar, a zöldség- és gyümölcsértékesítő szervezetek képviselői sajtótájékoztatón foglalkoztak az új intézkedésekkel.

— Élelmiszerellátásunkban a szocialista mezőgazdasági termelésnek van döntő szerepe, ez az ágazat fedezi a lakosság élelmiszerszükségletének 96,7 százalékát. Ezentúl a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés állandó fejlesztésén

kívül nagyobb figyelmet kell szentelni a kisállattenyésztők és kistermelők termelőmunkájának, s ezzel kapcsolatban valamennyi termőföld hatékony kihasználásának. A kistermelők által előállított termékek kiegészítik a nagyüzemi termelést, s ezek a szervezetek a társadalom szempontjából hasznos tevékenységet fejtenek ki — hangoztatta Óta Janda, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kereskedelmi főosz- táľyvezetôje.

Az új intézkedések a többi közt elősegítik, hogy a mező- gazdasági szervezetek — efsz-ek, állami gazdaságok stb., — a nemzeti bizottságokkal és a kisállattenyésztők, valamint a kertbarátok szervezeteivel együttműködve a szervezetek tagjai számára lehetővé tegyék a nagyüzemi gazdálkodás számára nem megfelelő, de megművelhető földterületek ideiglenes használatát. Az illetékes felvásárló és szállító szervezeteknek gondoskodniuk kell a kistermelők számára szükséges anyagokról (vetőmag, műtrágya, takarmány, vegyi anyagok stb.), a kistermeléshez szükséges szerszámok, kisgépek stb. beszerzéséről. A

nemzeti bizottságok a jövőben megteremtik a feltételeket a gyümölcs- és zöldség közvetlen, a termelő általi értékesítéséhez, a piaci és csarnoki árusításhoz a nagyobb fogyasztói központokban, üdülőövezetekben stb.

A felvásárlószervek a kisállattenyésztőkkel és a kertbarátok szervezetével együtt gondoskodnak majd a terményfelvásárlási szerződések megkötéséről, a különféle szolgáltatások — takarmányelosztás, felvásárlás, kölcsönzés stb. — megszervezéséről. A kisállattenyésztők szervezetei a nemzeti bizottságokkal együttműködve megvizsgálják annak lehetőségét, hogy a kisállattenyésztők is átvehessék a különböző étkezdék, iskolai éttermek, vendéglők ételmaradékát.

A kisállattenyésztők és kistermelők tevékenységének fejlesztése és támogatása, minden talpalatnyi termőföld hasznosítása nemcsak a termelők saját igényeinek, de a piaci igények kielégítését is szolgálja, s hozzájárul az élelmiszer- és mezőgazdasági nyersanyag- termelés terén az önellátás feltételeinek megteremtéséhez.

(sm)

; v - < .y.

Párkány (Štúrovo), Léva (Levice), Nyitra (Nitra) és Dunaszerdahely (Dunajská Streda) után a múlt év végén Rimaszombatban is magyarországi építőmunkások közreműködésével kezdődött meg a kenyérgyár építése. November végétől január elejéig a vasbetonelemek Magyarországról történő elszállítása, illetve itteni átvétele szerepelt napirenden, az év elejétől aztán a főkivitelező Nógrádi Tanácsi Építőipari Vállalat salgótarjáni üzemének dolgozói megkezdték a felvonulást és a legfontosabb építőanyagok szállítását. Az alapozási munkákat május 12-én fejezték be. Ezután a sütöde nagycsarnokának vasbeton-konstrukcióját, tartóoszlopait szerelték fel, s június elejétől kezdődően láthattak a falak felhúzásához. A hagyományos módon végzett építő- munkát alvállalkozásban a Borsod megyei Építővállalat kőművescsoportja végzi, s — a kedvező időjárást kihasználva

— egészen napjainkig akadálytalanul folyt a munka.

— Igyekeztünk az előzetes tervek szerint végezni a külső építőmunkát, hogy később a technológiai berendezések felszerelését is idejében elkezdhesse partnervállallatunk, az Élgép — mondotta Hetényi Imre, a Nógrádi Tanácsi Építővállalat építésvezetője. — Ha a továbbiuk során sem zavarja munkánkat valamilyen rendkívüli körülmény, akkor 1983 május elsején szeretnénk próba- üzemelést- tartani, röviddel ezután pedig átadni a sütődét rendeltetésének. Jelenleg negyven főt foglalkoztatunk, a jövő évi csúcsmunkák idején azonban a munkáslétszám eléri a 110— 120 főt.

— Hogyan oldotta meg a közép-szlovákiai beruházó vállalat a magyarországi építők elszállásolását és étkeztetését?

— Ami az elszállásolást illeti, eredetileg úgy állapodtunk meg, hogy közvetlenül az építkezés közelében kapunk majd ideiglenes otthont egy munkás- szállóban, ami később adminisztratív munkahelyül szolgál majd a péküzem számára. Nos, ebből nem sok minden valósult meg, mivel a helyi építőipari vállalat nem tudta határidőre felépíteni a létesítményt, ezért a néhány kilométerre levő ku- rinci turistaszállóban kaptunk elhelyezést. Ez számunkra nem kényelmetlen, ám a beruházó számára minden bizonnyal költségesebb megoldás, hiszen naponta több alkalommal is gondoskodnia kell a munkások szállításáról. Ami az étkeztetésünket illeti: csupán ebédet kapunk a Jednota jánosi vendéglőjéből, amely — érthetően

— nem a mi hazai környezetben megszokott ételeket főzi, erre azonban számítanunk kellett. Reggeliről és vacsoráról ki-ki saját maga gondoskodik.

— Mondhatna néhány szót a sütöde kapacitásáról?

— Közepes nagyságú sütödét építünk Rimaszombatban, melynek alapterülete 4500 négyzetméter. A kenyérkészítő vonal kapacitása 1500 kilogramm óránként, a finom péksüteményé 800 kilogramm óránként. Nyolc lisztsiló áll majd a pékség rendelkezésére, ezek feltöltése tartálykocsikból történik.

A lisztet a közeli malomból szállítjuk.

— Az eddigiek során milyen együttműködés alakult ki az itteni építőváflalatokkal?

— Az építőanyagok egy részét a Nyitrai Magasépítő Vállalat biztosítja számunkra. Bizony volt már rá eset, hogy a tizenkettedik órában érkezett meg egy-egy fontos szállítmány. Tény azonban, hogy eddig egyetlen percet sem kellett anyaghiány miatt tétlenkednünk. Egyéb vonatkozásban a Rimaszombati Járási Építőipari Vállalattal állunk a legközelebbi kapcsolatban s együttműködésünk jónak, korrektnek mondható. Egyébként lépten- nyomon tapasztaljuk, hogy a péküzem építését szívügyüknek tekintik a j4rási és a város illetékesei, s gondjaink megoldásában mindig segítőkészek. Különösen sok segítséget kaptunk az elmúlt hónapok során Bozó Jenő elvtárstól, a járási pártbizottság munkatársától.

— S végül egy sokakat érintő kérdés; milyen lesz az új üzemben készült kenyér és pékáru minősége?

— Nagyon nehéz kérdés, mert tapasztalataink meglehetősen vegyesek. Annyit mondhatok, hogy a mi technológiánk világszerte elismert, jó, s szinte bizonyosra vehető, hogy a próbaüzemelés során finom kenyeret és pékárut sütünk. Utána viszont sok múlik a helyi szakembereken; mennyire tudnak alkalmazkodni az új technológiához, illetve ezt menynyire teszi lehetővé számukra a csehszlovák normarendszer.

Piroska Gergely műszaki ellenőrrel megtekintettük az építkezést, és a dolgozók szálláshelyét. A kitűnő munkaszervezés és a szigorú munkafegyelem ragadta meg elsősorban figyelmünket. Ez a két tényező üt el alaposan a ml gyakorlatunktól.

— Na, azért nálunk sem mindenütt fenékig tejfel — csillapította le a látottak alapján általános ltelkesedésem a kísérő. — Tudnia kell, hogy külföldön mi is a legjobb szak- emüereinket foglalkoztatjuk, akik, ha kell, túlórázni, „hajtani“ is képesek a feladatok teljesítéséért. Az itt dolgozó munkásoknak az idén például csak minden második szombatjuk volt szabad, jobbára ilyen időközökben látogathattak csak haza is — egyébként hat napon keresztül derekasan kellett dolgozniuk. Mi a külföldi munkavállalásokkal kettős célt figyelünk: egyrészt, hogy ezek gazdaságilag előnyösek számunkra (az itteni gyárépítés után például 3 és fél millió rubelhez jut a magyar ipar), másrészt mi a hazai viszonylatban a beruházások jelentős csökkentésére számítunk, ily módon munkaerőlölösleg keletkezhet az iparágban. Világos előttünk, hogy a teljes foglalkoztatást csak külföldi munka- vállalásokkal tudjuk fenntartani éppen ezért alapozzuk meg jövőnket már most, amikor még otthon is bőven kínálkozik munkaalkalom — a viľág sok országában. Ennek egyik feltétele a gyors és jó minőségű munka.

HACSI ATTILA

Mar a hoiaapntánra gondéinak

Korszerű kenyérgyár épül Rimaszombatban (Rimavská Sobota)

A borsodi kömüoesbrigád már az első emelet falait építi

(A szerző felvétele)