Új Szó, 1981. november (34. évfolyam, 259-283. szám)
1981-11-03 / 260. szám, kedd
Vita a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén Ján Janik elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB titkárának felszólalása A kommunisták tapasztalatai Szlovákia mezőgazdaságában azt bizonyítják, hogy a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott határozatok teljesítése során bizonyos pozitív tapasztalatokat sikerült elérni a koncepciós célok kidolgozásában, a növénytermesztés egyes programjainak és rendszereinek kidolgozásában, az állattenyésztés szerkezeti fejlesztésében, a talajjavításban, a tudó mányos-műszaki haladás eredményei nek kihasználásában, a szállítói megrendelői kapcsolatok és az anyagi-műszaki ellátás javításában, a lemaradozó vállalatok és üzemek problémáinak megoldásában, a nemzetközi együttműködés fejlesztésében, valamint az irányítási rendszer tökéletesítésében. Aránylag javult a termelés is, ami kedvezően hatott a lakosság alapjában véve egyenletes élelmiszer-ellátásának biztosítására. A növénytermesztés szakaszán azonban Szlovákiában sem értük el a tervezett feladatokat, s a növekvő állattenyésztés fokozta a szemes takarmányok behozatali igényeit. Különösen sok probléma halmozódott fel a növénytermesztésben az idén, s az állattenyésztés jövő évi feladatainak biztosításával kapcsolatban. A Szlovákia mezőgazdasági termelésében elért eredmények nincsenek arányban a ráfordított igyekezettel. Ez nem volt jó mezőgazdasági év, főleg a növénytermesztés számára. Már az ősztől kezdve a termelés egész folyamatában rendkívüli intézkedésekre volt szükség a kedvezőtlen időjárás következményeinek csökkentésére. A nyár közepéig még elég biztató volt a helyzet, s jó gabonatermést vártunk, a nagy hőség és a csapadékhiány azonban keresztülhúzta a számításainkat. Ezzel egyáltalán nem akarjuk elkendőzni a szubjektív tényezőt az alacsony hozamokban. A járási gabona- termesztési értekezleteken részletesen elemeztük az emberek által előidézett fogyatékosságokat, s az őszi vetésnél figyelembe vettük a levont tanulságokat. A szemesek termelésében bekövetkezett hiány a takarmánymérlegekben is megmutatkozik, ami komoly problémákat okoz. Szlovákiában különösen bonyolult a helyzet, mert a tömegtakarmányok termelési tervét sem teljesítjük, főleg a nyugat-szlovákiai kerületben. A szárazság okozta károk enyhítésére az egész vegetációs idő alatt több mint 40Ü ezer hektárt öntöztünk, ami 50 százalékkal több, mint a megelőző években. Nagy figyelmet szenteltünk a szálas takarmányok betakarításának, főleg a széna minőségének. A kaszált rétek területét 13 ezer hektárral növeltük. A megelőző ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva 70 százalékkal több tarlókeveréket és 60 százalékkal több őszi keveréket vetettünk. Őszi gabonafélékből a tervezettnél többet vetettünk el, jó minőségű munkával. A szántóföld negyedrészét megtrágyáztuk, ami 80 ezer hektárral több, mint az előző években. Elmondhatjuk, hogy a jövő évi terméshez jő alapokat terem tettünk. Az állattenyésztésben kedvezőbben alakult a feladatok teljesítése. A felvásárlás időtervét minden mutatóban teljesítjük, s adva vannak a feltételek az egész évi terv teljesítéséhez. Bírálóan értékeljük azonban az alapvető szerkezeti változások végrehajtásának az ütemét, főleg a szarvasmarha- és a juhtenyésztés problémáit. Lassan növekszik a tehénállomány, a hízómarha vágósűlya alacsony, a takarmányozás sem elég hatékony. A mezőgazdasági termelés sikeres fejlesztése megköveteli azoknak a tárgyi problémáknak a határozottabb megoldását, amelyekről számos bíráló szó hangzott el a CSKP XVI. kongresz- szusán. Közismert, hogy minél belter- jesebb a mezőgazdasági termelés, annál több befektetést igényel. A mezőgazdasági és élelmiszeripari komplexum feladatainak teljesítése ma kétharmad részben attól függ, hogy a népgazdaság többi ágazata hogyan gondoskodik az anyagi-műszaki ellátásáról, s hogy a mezőgazdaság ezt miképp hasznosítja. Tudjuk, hogy az igényes és bonyolult problémák miatt a mezőgazdaságban is csökkenteni kellett az eredetileg igényelt eszközök terjedelmét, s hogy főleg a felújítás, az adott kapacitások korszerűsítése útján kell haladni. Ez azonban csak ott lehetséges, ahol ilyen kapacitások vannak. Ahol nincsenek, ott újakat kell építeni. Ez főleg a belterjesség növelésének nélkülözhetetlen tényezőire vonatkozik, elsősorban az öntözőrendszerek építésére, a mezőgazdasági gépek és vegyi anyagok szállítására stb. Az öntözött területeken 25—50 százalékkal nagyobb a takarmányfélék és a technikai növények hektárhozama. Az idei szárazságban számos helyen csak egyszer kaszálták a lucernát, az öntözött parcellákon azonban háromszor, négyszer, A CSKP XVI. kongresszusa feladatul adta, hogy az ötéves tervidőszakban további 160 ezer hektárral növeljük az öntözött területek nagyságát. Nehéz lesz megmagyarázni, hogy miért csak a felét teljesítjük ennek a feladatnak, ahogy az a tervező szervek utóbbi feltételezéseiből következik. Állandóan sok bírálat hangik el azzal kapcsolatban, hogy kevés a gép, főleg a függesztett munkagépek, a ta- karmány-betakarító gépek és a szállítóeszközök hiányoznak. S ez éppun abban az évben nyilvánul meg, amikor a géppark nem volt olyan nagy mértékben megterhelve, mint más, nagyobb hozamú és a munkák végzése szempontjából bonyolultabb években. A progresszív technológia bevezetése, a traktorok és a szállítóeszközök teljesítményének jobb kihasználása a takarékosabb üzemanyag-fogyasztás és a hatékonyabb növénytermesztés döntő forrása. Ezért sokat várunk a mező gazdasági gépgyártás létrehozandó új termelési-gazdasági egységétől. Minden évben nagy hajsza van egyes vegyszerek után. A tőkés piacoktól való függőségünk ezen a szakaszon igen nagy és kockázatos, ami a nemzetközi helyzet kiéleződéséből is következik. A biotényezők és a gyógytápok példája alapján a növényvédelmi vegyszerek problémáját is meg kell oldani, éspedig a szocialista országok intenzívebb nemzetközi együttműködése alapján, az Agro II. építésének ide jében való befejezésével, az Agro III. építésének folyamatos előkészítésével, hogy mi is részt vállalhassunk a problémák közös megoldásában. A kommunisták és a pártonkívüliek más problémákat is felvetnek a gyűléseken és egyéb alkalmakkor. Megértik, ha egyes problémák megoldásához nem rendelkezünk a szükséges erőkkel vagy eszközökkel. Azt azonban nehezen tudják megérteni, hogy miért nem született döntés a gyümölcs- és a zöldségfélék termelésének, raktározásának, tartósításának és elosztása nak hatékonyabb irányításával kapcsolatban, ahogy azt a CSKP KB 13. ülése ajánlotta. Az is érthetetlen, hogy miért nem tették lehetővé az állatorvosi tevékenység bevonását a koncentrált vállalatok és farmok munkájába, amikor a gyakorlatban „illegálisan“ ez már eredményesen meg is valósul. Miért nem vagyunk olyan rugalmasak a hulladékhő hasznosításában, mint például a Szovjetunióban? Miért olyan lassan fejlődik a KGST országok közötti együttműködés a mezőgazdasági gépgyártásban és a vegyszerek gyártásában, továbbá a tudományos-műszaki fejlesztés egyéb területein, főleg a Szovjetunióval, amikor tudjuk, hogy gyakorlatilag minden fontos problémánk megoldásának ez a leggyorsabb és leghatékonyabb útja. Pártunk‘Központi Bizottságának mai ülésén megtárgyaljuk a mezőgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére vonatkoztatott komplex intézkedéseket. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tervszerű irányítás tökéletesítésének ez csupán a kezdetét jelenti. Hatékonyságának biztosításához minél gyorsabban hozzá kell igazítani a különböző normákat, kereteket, előírásokat és rendeleteket. Az illetékes központi szerveknek tehát bőven lesz munkájuk. Most az a legfontosabb, hogy a központi intézkedéseket az irányítás és a termelés minden szintjen mielőbb elsajátítsák. A mezőgazdaságban a komplex intézkedések bevezetése javítani fogja a feltételeket az önálló elszámolási rendszer elmélyítéséhez. Teljes érvényesítése döntő mértékben kihat majd a hatékonyság és a minőség javítására. Az irányítási szférában azonban tudatosítani kell. hogy az önálló elszámolási rendszer a szocialista vállalat komplex szervezési, vezetési és gazdálkodási rendszere, amely lehetővé teszi, hogy az egyes részlegek maguk tervezzék termelési és gazdasági feladataikat, s hogy közvetlenül érdekeltek legyenek a termelés eredményességében. Ez nem jelent semmi újat. Ennek ellenére "a gyakorlatban az önálló elszámolási rendszer érvényesítésénél még mindig sok az egyoldalúság, kevés benne a koncepció, nem veszik figyelembe a mezőgazdasági termelés specifikus feltételeit. Főleg csak az üzemgazdászok ügyének tartják, az elnökök és az igazgatók már kevesebbet törődnek vele, a termelés műszaki irányítói pedig még ezeknél is kevesebbet. Az önálló elszámolási rendszer következetes és komplex bevezetését nem egyszer még a központi szervek intézkedései is figyelmen kívül hagyják. A komplex intézkedésekkel, valamint az önálló elszámolási rendszer alapelveinek érvényesítésével együtt a szocialista munkaverseny színvonalát is javítani kell, s azt az egyes vállalatok és munkahelyek legbonyolultabb problémáinak a megoldására kell irányítani. Az utóbbi időben különösen nagyra értékeltük a közös szocialista kötelezettségvállalásokat a kooperációs körzeteken belül, például a piešťanyi és a vágsellyei (Sala) kooperációs körzetben. Ez a módszer nemcsak a termelést növelte az egyes mezőgazdasági vállalatokban, hanem a lemaradozó szövetkezeteknek is segítséget nyújtott gazdasági színvonaluk emeléséhez, s meggyorsította a kooperáció, az integráció, a koncentráció és a szakosítás folyamatait. Pavol Majerčiak elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos dolgozójának felszólalása A XVI. kongresszus elnökségi beszá mólója és határozata is hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaságban hatékonyabb irányzatokat kell érvényesíteni, s ezt a tudománynak is elő kell segítenie. A Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet dolgozói a mezőgazdaság tudományos-kutatási alapjának más dolgozóival együtt ezt teljes mértékben tudatosítják, s ezért olyan konkrét fejlesztési feladatok megoldásán dől* goznak, amelyeknek nagy gyakorlati jelentőségük van. A kutatási feladatok elsősorban a párt irányvonalának teljesítésére, az élelmiszerekből való célszerű önellátás elérésére irányulnak. Ilyen értelemben dolgoztuk ki a nemesítő és a hibridizációs programokat is, valamint az állatállomány újratermelésénük és takarmányozásának a programját. Igényes feladatokat teljesítettünk továbbá a haladó nagyüze nú technológiai eljárások bevezetésé vei kapcsolatban. A nyugat-szlovákiai kerület pártszervei, különösen a bemutató jelleggel fejlesztett nyitrai járásban az állattenyésztés további ész- szerűsítésére, a szarvasmarha-tenyésztés kiemelt fejlesztésére összpontosították a figyelmüket. Ezen a területen még jelentős tartalékok vannak az állatállomány területi sűrűségében, a tejtermelésben és az állomány újratermelésének hatékonyságában, az abraktakarmányok takarékosabb fogyasztása mellett. Különösen pozitívan értékeljük, hogy a 6. ötéves tervidőszakban több mint 400 literrel növekedett a te* henek átlagos évi tejtermelése, miközben az egy liter tej előállításához fel használt abraktakarmány mennyisége 20 százalékkal csökkent. Ebben országos viszonylatban a nyugat-szlovákiai kerület vezet, s megvannak a szükséges biológiai termelési feltételek a további dinamikus fejlesztéshez. Kevésbé kielégítő azonban a marhahizlalás intenzitása, főleg az alacsony átlagos napi súlygyarapodás miatt. További megoldatlan probléma, hogy a növénytermesztés szerkezete nincs összhangban az intenzív szarvasmarhatenyésztés szükségleteivel. A tudományos kutatási feladatok keretében felülvizsgáltuk a hústermelés különböző irányzatainak gazdaságosságát és hatékonyságát. Megállapítottuk, hogy a takarékosabb abraklakarmány- fogyasztas érdekében az egy lakosra jutó évi húsfogyasztásban mintegy 5 kg sertéshúst lehet pótolni a szarvasmarha-tenyésztés intenzitásának növelésével. Ehhez azonban új beruházásokra van szükség. E kérdéssel ösz- szelüggésben szeretnék rámutatni a gabonafélékkel való gazdálkodás néhány kulcsfontosságú problémájára. A gabonaféléknek kétharmada, s a növénytermesztésben előállított terményeknek -körülbelül a 80 százaléka Csehszlovákiában a takarmányalapba kerül, hogy ott állati termékekké alakuljanak át. Az utóbbi húsz év alatt rohamosan nőtt az állati termékek fogyasztása, ami háttérbe szorította a növényi termékek közvetlen fogyasztását. Ezekből mintegy 12 százalékkal fogyasztunk kevesebbet, mint azelőtt. Ezek a változások döntő mértékben növelték a lakossági szükségletek kielégítésének anyagi, energetikai és munkaigényességét. Nagy változásokra került sor továbbá az állati termékek fogyasztási szerkezetében. Az állati eredetű fehérjék fogyasztásában a hús részaránya tavaly 58 százalékra nőtt, miközben a hústermelés a szemes takarmányok 82 százalékát meríti a takarmányalapból. Ugyanakkor a tejtermelés, amely az állati fehérjék fogyasztásának 33 százalékát biztosítja, mindössze 11 százalékot képvisel a takarmánygabona fogyasztásában. Az abraktakarmányok tehát két és félszer jobban hasznosulnak a tejtermelésben, mint a hústermelésben. Az állati termékek fogyasztásában bekövetkezett szerkezeti változások társadalmunk magas fokú fejlettségére utalnak ugyan, de a mi termelési feltételeink között ezek a változások nem gazdaságosak. A nemesítés, a jó takarmányalap, a zootechnikai fegyelem és a tejtermelő típusú szarvasmarha-tenyésztés irányított újratermelésének jó kapcsolatait bizonyítják a Senkvicei Efsz-ben létesített kísérleti tenyészetünk eredményei, ahol 5700 literes átlagos évi tejhozamot, a hízóbikáknál több mint f 1 kilogrammos napi súlygyarapodást érnek el, s a tehenek 40 százaléka már több mint 6000 liter tejet termel évente. Strougal elvtárs felszólalásában megállapította, hogy az utóbbi 10—20 év alatt a húsfogyasztás növelését főleg a csaknem kizárólag abraktakarmányokon tartott sertésekkel és baromfival fedeztük, ezzel szemben a marhahús részaránya az 1936-os 47 százalékról 1980 ban 32 százalékra csökkent. Ez a folyamat a felszabadulás utáni években azért volt indokolt, mert ez volt a gyorsabb és rugalmasabb módszere a húsfogyasztás növelésének, amit a szarvasmarha-tenyésztés útján a kisebb szaporulat és a hosszabb ideig tartó újratermelési ciklus miatt nem lehetett volna biztosítani. Jelenleg az SZLKP Központi Bizottságának megbízásából az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumával, valamint más irányítási és termelési szervekkel, szervezetekkel, a szövetkezetek és az állami gazdaságok dolgozóival együttműködve részt veszünk a’ mezőgazdasági termelés időszerű problémáinak megoldásában, figyelembe véve a tehérjeforrások korlátozott mennyiségét. A sertésállomány létszámának szabályozásában, s a szarvasmarha nem eléggé termékeny egye- deinek kiselejtezése során elsősorban arra törekszünk, hogy a mezőgazdaságban hatékonyan hasznosítsanak minden lehetséges takarmányforrást és mellékterméket. Jelenleg olyan helyzet alakult ki, amikor szükséges lesz újra bevezetni a Lömegtakarmányok adagolását a sertések törzstenyésztésében, esetleg a hizlalásban is. Meg kell azonban oldani a hatékonyabb nedves takarmányozás gépesítését, s a hizlaldák belső elrendezését. A nemesítés és a liibridizálás a leghatékonyabb eszköz az állattenyésztés hatékonyságának növelésében. Meg kell azonban jegyezni, hogy az új ismeretek gyakorlati kihasználása gyakran extenzív jellegű, mert hiányzanak hozzá a szükséges tenyésztési feltételek. Ennek ellenére az elmúlt ötéves tervidőszakban a különböző kereszte- zési kombinációkkal elért genetikai hatás következtében a tehenek évi tejtermelése 350—600 literrel növekedett. A törzstenyésztési szolgáltatással és a.tenyésztőkkel szoros együttműködésben olyan hústipusú vérvonalak kialakításán dolgozunk, amelyeknél elérhető a napi 1500 grammos súlygyarapodás, s a jó takarmányhasznosítás mellett a hús minősége is kiváló. Ezekben a napokban intézetünk improvizált feltételei között elkezdtük a magzatátültetés gyakorlati végrehajtását, amiben a szövetkezetek és az állami gazdaságok élenjáró tenyészeteinek eredményeit felhasználva háromszor gyorsabb ütemet érünk el a legtermékenyebb tehenek elszaporításá- ban, mint a természetes újratermelés útján. A 7. ötéves tervidőszakban fel akarjuk építeni Csehszlovákiában az első két magzatátültető állomást, s így évente mintegy 800 kiváló utódot nyerhetünk, ami meggyorsítja a nemesíté- si munkát és az ikerborjazást. A sertéstenyésztésben az űj törzstí- pusok optimális változatainak elterjesztésére törekszünk, amelyek napi 800—900 grammos súlygyarapodást érnek el 3 kg-os abraktakar- mány-fogyasztás mellett, s megfelelő minőségű húst termelnek. Ezek a legjobb külföldi kombinációkkal is felveszik a versenyt. A kutatásban és a termelésben azonban céltudatosabban meg kell oldanunk a hús .gyakran előforduló minőségi leromlását, ami világszerte a nagyobb húsarányra irányuló nemesítés egyik kísérő jelensége. A takarmányozás terén a kutatás egyik jelentős irányzata a szintetikus nitrogéntartalmú anyagok kihasználásának hatékony módszereivel foglalkozik, s ezt a takarékosabb abraktakarmányozás kutatása egészíti ki. Kidolgoztuk a takarmünyszalma hatékony kihasználásának alapelveit, s a tömegtakarmányok tartósítására vonatkozó 1981. útmutatásokat. Ezekkel, valamint a takarmánykeverékek összetételére és a takarmánypogácsák készítésére vonatkozó ajánlásokkal jelentős fehérjemegtakarítást lehet elérni, amivel erősíteni lehet a sertések és a baromfi takarmányalapját. XI. 3.
