Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-14 / 243. szám, szerda
Rajtuk nem múlik Megoldják a gondokat? Helyzetkép a rokkantak csucsomi szövetkezetéről Szocialista társadalmunk szüntelenül Javítja a szociális ellátást. Ez vonatkozik a csökkent munkaképességűek, rokkantak és mozgássérültek ellátására is. Mivel 1981 a rokkantak éve, ez a kérdés reflektorfénybe került, többet foglalkozunk a rokkantak helyzetével s nagyobb társadalmi erők igyekeznek összefogni megsegítésükre. Szociális ellátásuk sokrétű és kielégítő. A legnagyobb gondot a munkalehetőségek megteremtése jelenti a rokkantak és csökkent munkaképességűek számára. Ezzel a gonddal küzdenek a rozsnyói (Rožňava) járásban is. Igaz, hogy a rokkantak két ipari szövetkezetének vannak részlegei a járás területén, de ezzel a gond még nem oldódott meg, sőt sok esetben maguk a munkahelyek sem kielégítőek. A sirki Gemer Rokkantak Ipari Szövetkezetének tizenegy részlege közül, az egyik Csúcsomban (Čučma) működik a volt bányairodák épületeiben, amelyeknek a fele rossz állapotban van. Vasmunkával foglalkoznak, vaskapukat, kerítés- elemeket készítenek s alapfestékekkel lefestik. Legnagyobb vásárlójuk a Jednota fogyasztási szövetkezet. Ulbrik László, az üzem vezetője és Szőllős Józsefné, gazdasági vezető számolt be az üzem múltjáról, jelenéről, eredményeiről és gondjairól. — Ezt a részlegünket 1964- ben hozták létre — mondja Szőllős Józsefné. — A kassai (Košice) Obzor rokkantak szövetkezete alapította. Nyolcvannégy dolgozóval kezdődőit a munka, két műszakban dolgoztunk. A létszám évről évre csökkent. Sokan nyugdíjba mentek, újak nem jöttek s voltak, akiknek nehéz volt a munka. 1973-ban a slrkl szövetkezet vette át részlegünket. Ígéretet kaptunk a fejlesztésre, a munkakörülmények javítására. Sajnos az ígéretből eddig még nem lett semmi. Negyven dolgozónk volt, ma tizenkilencen vagyunk. A szociális ellátásra nem panaszkodhatunk, dolgozóink üdültetéséről, szanatóriumi kezeltetéséről gondoskodnak, ebédet, meleg é<telt naponta Rozsnyóról hozunk. A munkakörülményeink viszont javításra szorulnak. Járjuk az üzemet, amelyet inkább nagyobbacska műhelynek nevezhetnék.* Az irodát és az evédlőt tetszetősen átépítették, az ebédlő tiszta, világos, az ablakokon függöny, az asztalokon múlttól, a szakszervezetek álláspontja. A legfontosabb, minden irányzatot tömörítő szak- szervezetek, beleszámítva a Szakszervezeti Világszövetséget, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Konföderációját, és a Munka Világkonföderációját, ma mind a békéért, az enyhülésért és a lázas fegyverkezés ellen foglalnak állást. Természetes, hogy e szervezetek különbözőképpen fogják fel a konkrét kérdéseket. De vitathatatlan, hogy megvan az együttműködés lehetősége és sok kérdésben meg lehet találni a közös nyelvet. Mindez arra utal, hogy jelenleg fennáll annak reális lehetősége, hogy a munkásmozgalomból átszakíthatatlan, szilárd gátat emeljünk a háborús erők ellen. A háborús erők elleni sikeres harc legfontosabb feltétele a szocialista közösség ereje. Amint a tapasztalatok bizonyítják, épp a szocialista közösség játszik pozitív szerepet és gyakorol rendkívüli befolyást mind az európai, mind a világeseményekre. „Ma“ — mondta Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresz- szusán — „teljesen világos, hogy a Szovjetunió és szövetségesei — ma inkább, mint bármikor ezelőtt — a világbéke legfőbb támaszai“. Az eddig elmondottak azt bizonyítják, hogy a helyes út a békeharchoz, a demokrácia és a társadalmi haladás elmélyítéséhez elsősorban a világszocia- íizmus megszilárdításán keresztül vezet. Az utóbbi évek tapasztalatai elég világosan megmutatták, tiszta abroszok. Az épület többi része nagyon rossz állapotban van. Az üzemnek egyetlen zárt műhelye van, de az a vas munkához kicsi. Csupán a kiszabott csövek fúrását és a hegesztést lehet itt elvégezni. Az előkészítő munkálatok a vascsövek, rudak vágása, köszörű lése télen, nyáron a szabadban folyik. — Nyolc nő dolgozónk van — magyarázza kísérőm. — Talán nekik a legnehezebb a hely zetük. Főleg a kész munkadarabok festésénél dolgoznak a szabad ég alatt. — Ha zord az időjárás, behúzódhatnak legalább valahová melegedni? — Azt bármikor megtehetik — mondja szomorkásán Ulbrik László —, de azt ritkán teszik. Tejesítménybérben dolgoznak, amennyit teljesítenek, annyi fizetést kapnak. A pénzre pedig szükségük van, azért vannak itt rokkantan is. Egy fedett szerelőcsarnok, és nem is nagy, megoldhatná a gondjainkat. Nyolc éve vagyok a részleg vezetője, kolléganőm, Szőllős józsefné tizenhat éve dolgozik itt. Ismerjük a problémákat és szeretjük munkatársainkat. Tenni szeretnénk valamit a munkakörülmé nyék javításáért, munkájuk könnyítéséért. Amióta ez az üzemrészleg létezik, függetlenül attól, hogy hová tartozott, százkét százaléknál alább nem teljesítettük a tervet. Szocialista munkabrigádunk tagjai megkapták a bronzjelvényeket s tavasszal átveszik az ezüstöt. Az üzemrészleg dolgozóinak munkakedvében, teljesítményé ben senki sem találhat kifogásolni valót. Teljesítik kötelességeiket s meggyőződésünk, jogosan kérnek egy fedett munkahelyet, ahol még jobb eredményeket érhetnének el. A látottak, hallottak alapján felkerestük a járási nemzeti bizottság szociális osztályát. Nem kellett sokat magyarázni, tud ták miről van szó. Ismerik a gondokat és lehetőségük szerint mindent megtesznek, hogy mielőbb javítsanak a helyzeten. Nincs egyetlen munkaértekezlet, hogy a csucsomi (s van még több is) probléma fel ne vetődjön. Olyan javaslatok is születtek, hogy meg kell szüntetni ezt az üzemrészleget. Ez volna a megoldás? A fő gondot, a csökkent munkaképességűek és rokkantak foglalkoztatását ez csak nehezítené. A körülményeken kell, és lehet változtatni, ha összefognak az illetékes szervek és a szövetkezet igazgatósága. FECSÖ PÄL hogy a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc legfontosabb feltétele az összes békeszerető ázsiai, afrikai és latin-amerikai, állam megszilárdítása; természetesen támogatni kell azokat az országokat, amelyek a legkövetkezetesebben küzdenek a békért. Ezek közé elsősorban a forradalmi demokratikus államok tartoznak, mivel politikájukat a következetes imperialista-ellenes- ség és a békéért folytatott küzdelem jellemzi. , Korunk viszonyai közt a béke reális tényezője a szolidaritás azon nemzetek iránt, melyek megszabadulva a kolonializmus béklyóitól, új, a társadalmi haladás elvein alapuló társadalmat akarnak építeni és a szocializmus felé haladnak. Ilyen szolidaritás nyilvánul meg következetesen a szocialista országok és a marxista—leninista kommunista pártok részéről. Éppen korunk viszonyai közt *— tekintettel a háborús konfliktusok veszélyére — kell sokkal aktívabb harcot folytatni az imperialista politika, az ellenforradalom exportálása és az imperialista, reakciós erők beavatkozása ellen a szuverén országok és nemzetek belügyeibe. A gyakorlat meggyőzően bizonyítja, hogy a béke megszilárdításának jelentős tényezője a- kommunista pártok együttműködése és aktív részvételük az imperializmus és militarizmus elleni harcban. Az atomháború veszélye fennáll, tekintet nélkül a nemzetek viszonyai közötti eltérésekre. A háborús veszély elhárítása minden nemzet érdekeinek megfeEgyütt vagyunk mind a négyen, kezdhetjük a beszélgetést — emeli rám komoly arcát Nagy István, a Komáromi (Komárno) Nehézgépgyár villanyszerelő részlegén dolgozó, kettes számú szocialista mun- kabrigád vezetője. Nézem őket, keresem a tekintetüket, nyugalom, magabiztosság sugárzik mindegyikből. Valamennyien kommunisták, a legidősebb még nincs negyvenéves, a legfiatalabb az idén töltötte be a huszonegyet. Nagy István brigádvezető 1965-től dolgozik az üzemben. Szakipari érettségivel került ide. Tagja az üzemi pártbizottságnak. Nyílt tekintetű, nyu. godt természetű ember. Társai nemcsak szaktudását, hanem őszinteségét is tisztelik. — Huszonnyolcán vagyunk a brigádban, ebből három még tanuló, majdnem mindegyikünknek megvan már a bronzjelvény. az idén megkapjuk az ezüstöt is. Kilencen vagyunk párttagok, persze, ez nem jelenti azt, mintha a pártonkívüliek nem úgy dolgoznának, mint mi. Jelszavunk: egy mindenkiért, mindenki egyért, igaz fiúk — hordja körbe tekintetét társain. — Igazán jó kollektíva. Mindenben lehet rájuk számítani — jegyzi meg Bartal Gyula művezető. Aztán elmondja azt Is, hogy az ő részlegük gyártja a Steiner Gábor Hajógyár építette teher- és személyhajókba a vezérlőpultokat és az ellenőrzőszekrényeket. Gyártanak elosztószekrényeiket is hazai üzemek részére. A cél közös; minél jobb eredményeket elérni, és csak jó minőségű munkát kiadni a kezükből. De nemcsak erre törekszenek, hanem segítenek a szakmában még járatlan, a mesterfogásokat még nem ismerő tanulók szakoktatásában, nevelésében is. Az csak természetes, hogy az önképzésről sem feledkeznek meg. — Az igazság az, hogy a mi szakmánk igen komoly szakismeretet követel. Mégpedig nem is akármilyet: korszerű műszaki, technikai, technológiai Ismereteket — sorolja a szakma követelményeit a 27 éves Polák Péter. — Másfelől azt tartjuk, hogy mindenki meggyőződéssel dolgozzon, ne pedig parancsszóra. A többiek helyeslően bólogatnak. S mikor megkérdezem, hogy miért választották ezt a szakmát, a 21 éves Szafián Pál így fogalmaz: — Mert esztétikailag is szép, amit csinálunk. Szakítottunk az lel. Minden kommunista párt nemzeti politikájának nélkülözhetetlen eleme az enyhülési folyamat folytatása és a lázas fegyverkezés megfékezésére irányuló intézkedések megvalósítása. A társadalmi élet dialektikája olyan, hogy a világ fejlődésének bizonyos szakaszában a békeharc és a társadalmi haladás kérdése kölcsönösen és nagyon szorosan kapcsolódik egymáshoz. A kommunisták ereje épp abban rejlik, hogy megértették ezt az összefüggést, tiszteletben tartják követelményeit és politikájukban érvényre is juttatják. Az SZKP KB tevékenységéről a XXVI. kongresszuson így számol be a jelentés: „A világ kommunista mozgalmának fontos egyesítő eleme, a további felzárkózás jelentős tényezője, a nemzetközi kommunista mozgalom tekintélye fokozásának alkotóeleme a kommunisták következetes békeharca, mert az imperializmus agresszív politikája és a lázas fegyverkezés a nemzetek számára a nukleáris katasztrófát jelenti. Az a legfontosabb, hogy a marxista—leninista tanítással felvértezett kommunisták mindenkinél átfogóbban és helyesebben látják el a világban végbemenő folyamatok lényegét és távlatait; a munkásosztály érdekeiért, az ország dolgozó népéért, a demokráciáért, a békéért, a szocializmusért folytatott harcuk során helyes következtetéseket vonnak le az eseményekből.“ VAGYIM ZAGLAGYIN úgynevezett pókhálós kötéssel, helyette a csomós kötést használjuk. így sokkal áttekinthetőbb az egész vezérlőberendezés, és szemre is tetszetősebb. De ezt látni kell, jöjjön, menjünk a szerelőcsarnokba. Az indítvánnyal mindenki egyetért, így a beszélgetést már ott folytatjuk. Ami a szem elé tárul, az valóban szép. Egymás mellett sorakoznak a hófehér fémszekrények, belsejüket hajszálerekként hálózzák be a drótvezetékek. Feltűnik, hogy több szekrényben csak úgy, szabadon lógnak a drótok. Ennek az okát a művezető ekképpen magyarázza: — Sajnos, nálunk is akadozik az anyagellátás, s ez sok gondot, bosszúságot okoz a szerelőknek. Van olyan vezérlőszekrényünk, amelyből harminc, negyven alkatrész is hiányzik. Darabonként kapjuk meg őket, úgy kell külön-kü- lön beszerelnünk. A hajógyár sürget bennünket. Megesik, hogy olykor tucatnyi műszer hiányzik még a szekrényből, de már el kell szállítanunk a hajógyárba, hogy beépíthessék. S mi, ha megkapjuk a hiányzó alkatrészeket, innét sietve elvisszük a gyárba és ott szereljük be. Ez munkaidő-kiesést jelent és persze többletmunkát. Nő a termelési önköltség, csúszunk a határidővel. Ez van — tárja szét a karját. Ritka az olyan pártgyűlés, amelyen erről ne folyna kemény vita. Mi elmondjuk a magunkét, a vezetők meghallgatják, sőt, meg is ígérik, hogy mindent megtesznek a folyamatos alkatrészellátásért, de eddig minden csak ígéret maradt, úgy látszik ők sem sokat tehetnek a változásért — nyugtázza a tényeket Nagy István. — Mégis igyekszünk határidőre elvégezni minden munkát. Rajtunk, munkásokon ez nem múlik. Csakhogy milyen áron, az már más kérdés — jegyzi meg Polák Péter. — Ezt úgy értsem, hogy sokat túlóráznak? — összenéznek. Aztán a brigádvezető válaszol. — Van olyan hónap, hogy száz túlórát is dolgozunk. Mi Menetrendszerűen követik egymást a Forradalmi Szak- szervezeti Mozgalom jövő évi, X. kongresszusát előkészítő események, így tehát Érsekújváron (Nové Zámky) is abban a tudatban tanácskoztak az üzemi bizottságok elnökei, hogy gondos, körültekintő szervező munkával minden feltételt megteremtettek a várható sikerhez. Szóba került minden fontosabb kérdés, köztük az üzemi demokrácia szélesítésének, továbbfejlesztésének kérdése is, ami természetes, hiszen az elmúlt évek eredményei és tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy megnőtt a szakszervezeti mozgalom jelentősége, szélesedett a működési területe, hatásköre. A felszólalók joggal méltatták, hogy a dolgozókban mindinkább tudatosodik: az eredmények forrása és alapja a CSKP helyesen kidolgozott és a gyakorlatban jól. alkalmazott, népgazdaságot, .termelést irányító politikája. Persze ez összhangban áll a tömegpoliti- kaí munka hatékonyságának fokozásával. Az utóbbira hivatkozva állapították meg: szükséges, fontos az üzemi demokrácia szélesítése, fejlesztése. Mégis meglepetést keltett — igaz, hogy csak kezdetben, és átmenetileg —, amikor a városi nemzeti bizottság dolgozói üzemi bizottságnak elnöke ezt mondta: „Szükséges azonban mindenkit emlékeztetni arra, hogy az üzemi demokrácia helyes gyakorlásának feltétele a magas fokú társadalmi, állampolgári felelősség.“ A további vitában az után kiderült, hogy csak azok körében keltett meglepetést ez a figyelmeztetés, akik a demokrácia szót hallva az antik görögök fogalmazta, közvetlen demokratikus akarat érvényesítésére gondoltak. kilencven százalékban exportra termelünk, főleg a Szovjetunió és Magyarország részére készülő hajókba kerülnek a termékeink. A hajókat határidőre át kell adni, így mi sem késhetünk. — A múltkor az egyik hajót hétfőn kellett átadni, de pénteken még nem volt kész a vezérlőpult anyaghiány miatt. Az igazgató is bejött a szerelőcsarnokba, s amikor meglátta a félig kész vezérlőpultot, csak annyit mondott: fiúk. hétfőre ebből semmi sem lesz. Mi azt mondtuk, menjen haza nyugodtan, hétfőn a hajó indulhat. És el is indult — mondja Polák Péter, s még csak büszkeség sincs a hangjában. — Az igazgató az üzemi pártgyűlésen külön elismerését fejezte ki ezért. Mi tagadás, ez a dicséret nagyobb örömet szerzett, mint a túlóráért járó pénz. Aztán a minőségre terelődik a beszélgetés. — Ennél a munkánál a minőség mindennél fontosabb, a legkisebb hiba is komoly bajt okozhat, ezért nagyon oda kell figyelnünk arra, amit csinálunk — mondja a brigádvezető. — Ez azt is jelenti, hogy eddig reklamáció még nem volt? — Igen, s reméljük a jövőben sem lesz. — A kereset? — Nem panaszkodunk, megtaláljuk a számításunkat. Csak az a sok túlóra ne lenne. Fiatalok vagyunk, a szabadidő jól jön nekünk is — mondják többem Is. — Erre csak ráfizet az üzem — toldja még meg a brigádvezető. Ezzel itt minden brigádtag egyetért. Ám a megoldás nem az ő feladatuk, ők becsülettel teljesítik kötelességüket, pontos, jó minőségű munkát adnak ki a kezükből. Munkájukat nemcsak az minősíti, hogy a megrendelők elégedettek termékeikkel, hanem az is, hogy a villanyszerelő üzemrészleg megkapta Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést. TÖRÖK ELEMÉR Amikor pedig a tanácskozáson résztvevő, kommunista szakszervezeti tisztségviselők közül is magyarázni kezdték, hogy a demokratizmus szorosan összefügg a szocialista tudattal, a kötelességek a jogokkal, s nem lehet részese a demokráciának, aki a törvényekből, a rendel etekből csak azt tartja magára nézve érvénves nek, ami számára előnyös, vagy kedvező, mindenki megértette: nagyon is aktuális a tanácskozás következő napirendi pontja, a szakszervezeti nevelés jelenlegi helyzetének megvitatása. Sokat tettek eddig is az ér- sekújvári járás üzemeiben a szakszervezeti dolgozók eszmei és politikai neveléséért, képzéséért. Nagyon sok pártoktató, kiváló előadó kapcsolódott be a politikai tanfolyamok szervezésébe. A további tennivalók megvitatása során, nem véletlenül, hanem nagyon is szükségszerűen éppen az üzemi demokrácia szélesítésével, fejlesztésével kapcsolatosan, s annak érdekében állapították meg: többet kell tenni. A szocializmus gazdasági és szociális vívmányait nem lehet politikai műveltség nélküli dolgozókra bízni. Társadalmi életünk szubjektív jelenségei nek, a dolgozók közérzetének, jólétének, magatartásának vizsgálatát és trányítását, az életmód, az életforma alakítását csak azok vállalhatják felelősséggel, akik kellő politikai műveltséggel rendelkeznek. Az üzemi demokrácia sem fog óhajra, vagy rendeletre kiszélesedni, fejlődni. Ennek ki- teljesítéséért még sokat kell tenni. Mindenekelőtt növelni kell a bírálat, és az önbírálat gyakorlati érvényesülésének lehetőségét. Ehhez pedig magas fokú politikai műveltség szükséges. HAJDÜ ANDRÄS MIÉRT SZÜKSÉGES Ä POLITIKAI MŰVELTSÉG?
