Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-06 / 236. szám, kedd
Nagyító alatt a cipőipar — II. Partizánskéba a részletesebb megismerés vágya vezetett el. Most, hogy Anton Jablonický- val, a termelés műszaki előkészítő osztályának helyettes vezetőjével az egyik tanácsteremben a legújabb modellek közt dúskálhatok, örülök, hogy miattiam egy nappal korábban jött haza Brnóból. Ott kereskedelem szakemberei ítélhették meg a kínált áru színvonalát és dönthették el, melyiket vehetjük meg majd a boltokban. Igyekszem bíráló szemmel értékelni az előttem heverő sok szép cipőt, külön rakásra választom szét, melyikből rendelnék, melyikből nem. Körülbelül kétharmadát ízlésemnek megfelelőnek találom, de úgy döntök, mindegyikből rendelnék, hogy a másfajta ízlésűek se panaszkodhassanak. — Maga nagyon demokratikus felvásárló lenne — mondja Anton Jablonický. — Bárcsak a hivatások közt is lennének ilyenek, akkor könnyebben meg tudnánk egyezni. — Csakhogy járatlanságom miatt esetleg egy olyan terméket is megvennék, ami csupán árban és nem minőségben nyújt többet. — Ez igaz, az üzlet ehhez hasonló veszélyekkel is jár. Én viszont állíthatom, hogy szándékosan ilyet sosem cselekszünk. A brnói árukiállításra is csak a legújabb modellek kerültek. — Ön tehát a gyárban' a gyártmányfejlesztés szakembere. Meg tudná mondani, hogyan alakult az innováció az elmúlt időszakban? — Ezen a szakaszon előre meghatározott tervek szerint dolgozunk. Ezt tavaly 101 százalékra teljesítettük. Az egész ötéves tervidőszakban elért eredmények vonatkozásában 110 százalékos teljesítésről adhatnak számot. Ha az innovált termékek arányát az össztermelésünkhöz mérjük, akkor 60 százalékot tesz ki. Ez nagyon magas szám. Azt is figyelembe kell venni ugyanis, hogy vannak úgynevezett szabványosított termékeink, amelyeket csak kivételesen kell felújítani. Ilyenek például a munkacipők. 1981. X. 6. A számozás szerint könnyen megállapítható, ki készítette a terméket (A szerző felvételei) — Meghozza ez a nagyszabású munka a gyümölcsét is néha? — Nem panaszkodhatunk. Elismerésben bőven van részünk. Nyolc aranyérmes termékünk van a libereci árumintavásárról. Arany Fatimát hoztunk el Trencínből, a tavaszi brnói vásárról egy arannyal tértünk haza. Tizenöt modellünk az iparág legjobb termékeként bekerült az országos versenybe. Ebben a versenyben kapják meg a termékek a minőség nemzetközi védjegyét. Ez egyúttal világviszonylatban a csúcsszínvonalat jelenti. Az 1979-es modellek közül ilyen elismerést egy termékünk kapott. Az egyik csarnokban a munka menetét figyelem, majd gyors elhatározás szüli meg bennem a tervet, hogy itt és ezekkel az emberekkel egy hevenyészett felmérést készítek. A műhelyfőnöktől egy selejt- nek minősített cipőt kérek, lehetőleg minél látványosabb hibával. Ezzel a kellékkel állítok az egyik varrónő elé, s azt igyekszem megtudni tőle, hogy számára vajon mit jelent a minőség fogalma. — Hogy minél kevesebb ilyen áru szülessen — mutat a kezemben tartott selejtre. — Számomra — mondja egy ölven év körüli férfi, akiről később azt is megtudom, hogy huszonöt éve végzi ezt a munkát — a minőség fogalma a becsülettel végzett munkával egyenlő. A kettőnek mindenhol együtt kell jelen lennie. — Én annak örülnék legjobban, ha úgy a hazai, mint a külföldi vásárló egyaránt jól érezné magát az általam is készített termékben — mondja a szomszéd gépnél dolgozó, huszonéves szőke, csupamosoly fiatalember. — Ha a termék az előírt eljárások szerint készül, betartva a műveletek számát és hosszát, és ha ehhez egy kis szívet és lelket fs ad a dolgozó, akkor minőségi áru születik — fejti ki véleményét az egyik minőségellen- ői\ — Mi van akkor, ha e igyekezet ellenére mégis ilyen árüt vesz meg a fogyasztó — kérdezem kísérőmtől, Vojtech Kyse- lica osztályvezetőtől. — Ilyen látványos selejt sosem hagyhatja el gyárunkat. Ha mégis gyöngébb minőségű áru keveredik a szállítmányba, akkor ez csak a fogyasztónál derül ki. Ha a kedves vásárlóval előfordulna, hogy teszem azt az utcán hagyja cserben újonnan vásárolt cipője, és mondjuk leválik a cipő talpa, akkor sem ő látja a kárát. Eltekintve attól a kellemetlenségtől, amivel az ilyen eset jár, minden nehézség nélkül új és kifogástalan árura cserélik a hibás portékát abban az üzletbe, amelyben a selejtet vásárolta. Az eredeti vásárlásnál kiállított számla alapján ellenőrizhető az Is, hogy jótállási időben van-e még az áru. Ha ez lejárt, a rekla-. máció is érvényét veszíti. Noha az utóbbi években különböző,és reánk nézve nem mindig kecsegtető vélemény kering a ci« pőiparunkról, nyugodtan állíthatom, hogy az általam fentebb ecsetelt esetek száma az össztermelésünkhöz mérve szinte elenyésző. — A vásárló tehát visszaviszi, becseréli a hibás árut. Mégis, kinek a számlájára íródik az így keletkezett veszteség? — Miután egyértelműen bebizonyosodott, hogy gyártástechnológiai hibáról van szó, tehát nem az üzlet követett el hibát teszem azt az előírásoknak meg nem felelő tárolással, illetve az anyagmozgatáskor, akkor a gyártó viseli a következményeket. Ebből is világosan kitűnik, hogy elsősorban a mi érdekünk kitűnő árut termelni. — Ahhoz viszont, hogy a minőség maximális fokán mozogjon a termelés, az is kell, hogy valamilyen módon érdekeltek legyenek a minőségi áru gyártásában. Hogy van ez önöknél — Két szinten tesszük érdekeltté dolgozóinkat. Az első a vállalati jutalomlap, a második az egyéni jutalomlap képzése, valamint megfelelő felhasználásával történik. Mindkettőt a komplex intézkedések szellemében hoztuk létre. Az üzemi jutalomlap elsősorban a dolgozók kulturális és szociális szükségleteinek fedezését szolgálja. Az egyéni jutalomlapból viszont látványos módon megkülönböztetjük a jó munkát a rossztól. így az idén nálunk már nem kivétel az sem, hogy aki jól dolgozik, tekintélyes összeggel többet keres annál, mint akinek még van mit javítania munkája minőségén. — Ezek szerint önök a rossz munkát ugyan nem jutalmazzák, de úgy értsem, hogy nem is büntetik? — Dehogynem, éspedig milyen hatékonyan! Annak ellenére, hogy százezres, sőt milliós tételekben gyártjuk a cipőket, könnyen megállapítható, hogy egy bizonyos cipőt melyik dolgozó készítette. Minden pár cipőn egy számot talál, amint látja, ezen is van — mutatja a kezemben tartott seVojtech Kyselica lejten a számozást. — Ennek alapján mi könnyen megállapíthatjuk, hogy mikor, melyik műhelyben, és melyik műveletet ki végezte el a terméken, így jutunk el konkrét személyekig, akiket aztán a következő alapelvek szerint sújtunk vagy jutalmazunk: például a bőrcipőnél, 8 korona büntetést fizet a dolgozó egy pár után, ha ezt hibásan készítette el. Viszont, ugyanannyival több üti a markát, ha kitűnő minőségben állítja ezt elő. Hadd szolgáljak itt azonban egy rövid! magyarázattal. Tudni kell, hogy minden dolgozóra pontosan kidolgozott tervünk van. Vegyünk egy fiktív számot. Tegyük fel, hogy egy dolgozótól havonta 10 ezer pár lábbeli elkészítését várjuk. Ebből 100 pár lehet a selejt. Ha viszont ő a megengedett 100 pár selejt helyett csupán 50-et „csinál“, akkor az 50 jó minőségű után megkapja azt a bizonyos 8 korona jutalmat páronként. Ez fordítva is érvényes: 100 darab selejtig nem sújtjuk a dolgozót. De ha 150-et csinál, ak- koi ötvenszer 8 korona büntetést fizet, ami ugyancsak négyszáz korona, de levonásként jelenik meg a fizetési szalagon. Szeretném még kihangsúlyozni, hogy nem minden gyöngébb minőségű áru számít olyan selejtnek, amit ne továbbíthatnánk az üzlethálózatba. Ezeket viszont más minőségi osztályba kell átcsoportosítanunk. Itt is az előre meghatározott százalékszintig mehetünk csupán. Például a műanyagokból készült cipőknél a megengedett szint 2,9 százalék, a gumiból készült lábbelinél 2,7 százalék, a textilből készülteknél 1,7 százalék és így tovább. Számunkra viszont veszteséges, ha a termékeink a harmadosztályú áruk közé kerülnek, mert ez esetben 20 százalékos árkedvezményt kell adnunk a nagykereskedőknek. További kiadásaink közül talán érdemes megemlíteni az üzemen belül felfedezett selejt és a fogyasztóktól bevont hibás áru javítására fordított költségeket. Havonta kiértékeljük a többletkiadások szintjét, melynek alapján olyan intézkedéseket hozunk, amelyek célja elhárítani a fennálló fogyatékosságokat. A rossz minőség előidézte veszteségek közé számoljuk azoknak a büntetéseknek és kötbéreknek az összegét, amelyeket akkor fizetünk ki, ha több a selejt, mint amennyit a terv is engedélyezett. Ilyen címen tavaly több mint 1 300 000 koronát voltunk kénytelenek kifizetni. KESZELI BÉLA (A holnapi számban folytatjuk) OKTÖBER 6 — A HADSEREG NAPJA PONTONHÍD A DUNÁN Méltóságteljesen hömpölyög a Duna Dél-Szlovákiának ebben a részében s bár vize már csak az edzettebbeket csalogathatja, a közelben és kissé távolabb, van néhány termálvizű strandfürdő is. Csakhogy a katonák százait és. parancsnokaikat most egészen már dolgok foglalkoztatják s nem az esetleges fürdés lehetősége. Kötelességet teljesítenek, az egész változatos összetételű kollektíva társfelelősnek érzi magát a kiszabott feladat sikeréért. Elsősorban ennek tudatában küzdik le nemcsak az akadályokat, a folyó csalafintaságait és veszélyeit, hanem a mind erőteljesebben jelentkező fáradtságukat is. lat céljának megfelelően alakult. Noha több kilométernyi távolságban voltak egymástól, pontosan és egymásba illeszkedően teljesítették feladataikat, hogy elérjék céljukat: pontonhíd építését a Dunán. Az egyik egységnek csaknem 100 méter hosszú hidat kellett építenie az egyik holtágon, hogy a gépkocsik eljuthassanak a folyam fő medréig. A kijelölt technika partra szállításáért felelős egységek az ütemtervnek megfelelően kezdték összekapcsolni a ponton-komplexumokat nagyobb egységekké s azokat eljuttatni rendeltetési helyükre. Főlcént a technikát szállító gépkocsik vezetői tettek ki magukért. Nemcsak a folyópart Mielőtt a ponton a vízre kerül Már néhány hete a Vág és a Duna mellett igényes hidászgyakorlat folyik és most tetőzik. A szétszerelt pontonok körülményes ideszállításának műveletét — a gépkocsivezetők, a közlekedésirányítók összpontosított figyelmének és nemkülönben a technika jó felkészültségének köszönhetően — nehézségek nélkül végezték el. Ezt követően .pedig az állománynak kellett bizonyítania begyakoroltságát több különböző hosszúságú híd gyors és kifogástalan építésében. így köszöntött be a gyakorlat zárónapja. A feladat most sem volt könnyebb az előzőeknél. A hidászegységek a kora reggeli óráktól fokozatosan a kijelölt helyre juttatták és összeszerelték a tekintélyes súlyú, 120 tonnás ponton-komplexumokat. A legjobb eredményeket itt Zdenék Trávníček mérnök-százados és főleg Marián Lukáő mérnökhadnagy alakulatai érték el. Az utóbbinak szakaszát a parancsnok a legjobbként értékelte az összpontosítás egész ideje alatt. Elismerő szavakkal nyugtázta a kommunista Halienka szakaszvezető, példás katona teljesítményét is, aki különben az egység SZISZ-szer- vezetének elnöke és megdicsérte Oliva tizedest, az egyik csónakparancsnokot is. Az egységek összehangolt tevékenysége nyomán a gyakoregyenetlenségei állták útjukat, hanem mesteri tudást kellett tanúsítaniuk tolatás közben is, hogy járműveikkel minél jobban megközelíthessék a vízfelületet és így a pontonok pontosan a megfelelő helyre kerüljenek. Ezután a pontonok kezelőire hárult a munka dandárja. Ök azután kiválóan kamatoztatták az előző mindennapos gyakorlatozás során szerzett tapasztalataikat s bár helyenként térdig kellett az iszapban gázolniuk, alaposan lerövidítették az időnormákat. Rendkívül ügyesen illesztették össze a parton a pontonok egyes részeit, s néhány perccel később már épült a mintegy ötszáz méter hosszúságú híd. ök is nem kis mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy — összesen — több mint két kilométer hosz- szúságú pontonhidat szereltek össze, majd szét ezeknek a hi- dászalakutoknak a katonái. A hidat TATRA 813-as tehergépkocsikkal próbálták ki. Teherbíró képessége kitűnőnek bizonyult. S a jó munkáért hadseregünkben is elismerés jár. Többek között Chytrý őrvezető, Matys tiszedes, Seres és Liber- da közkatona részesült benne. S természetesen néhány tiszt is, akik felkészülten és jól szervezték a munkát és a feladat teljesítésében szintén kitűnőre vizsgáltak. SV ATOMÍR AMBROŽ I - ti A partmenti műveletek, a hídrészek összekapcsolása, a legnehezebbek közé tartoznak (A szerző felvételei) IMII MTI
