Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1981-10-05 / 235. szám, hétfő

Szerdán él szó® Sün Meiiezíík

Siker — kél éremmel

E hét szerdája egyetlen labdarúgó VB-selejtezővel jelentkezik Európában, méghozzá a III. csoportba tartozó, tehát a csehszlovák fél szempontjából ig fontos Törökország—Szovjetunió erőpróbával. Még élénken emlékszünk kettejük moszkvai találkozójára, amely problema- mentes, sima szovjet győzelmet hozott. A török csapat eddigi selejtezőbeli szereplése és helytállása nem ad okot az óvatosságra, s valószínű, hogy az izlandi meg a csehszlovák válogatott után a szovjet együttes is két ponttal gyarapodva távozik a törökországi játéktérről.

Itt jegyezzük meg, hogy Csehszlovákia együttese e csoporton belül három csapattal, Törökországgal, Izlanddal és Wales együttesével lejátszotta mindkét esedékes találkozóját. Míg a törökök ellen teljes sikert ért el, hiszen 4 pontot szerzett, Izland egy, Wales két ponttól fosztotta meg Venglos legénységét, s már csak a két Csehszlovákia — Szovjetunió mérkőzés van hátra. A Csehszlovák TV egy héttel ezelőtt képfelvételről bemutatta az Izland — Csehszlovákia VB-selej- tezőt, amely után dr. Venglos kijelentette, hogy a csoportban még sok minden történhet, de a csehszlovák továbbjutás biztosításának elsőrendű feltétele az lehetne, ha három pontot sikerülne szerezni a szovjet csapat elleni két mérkőzésen.

E hét további európai labdarúgó VB-selejtezői szombaton kerülnek sorra.

Az I. csoportban Bécsben Ausztria — NSZK találkozó lesz, s a házigazda nem titkolja, hogy legalább az egyik pont megszerzésére törekszik. Ezzel csaknem teljesen biztosan második továbbjutó lenne a nyugatnémet csapat mögött.

A IV. csoporthoz tartozó Románia — Svájc mérkőzés Bukarestben kerül sorra, s a házigazdává selejtezők utolsó mérkőzését majd Svájc vendégeként játssza. így a románok továbbjutásának lehetősége svájci kézben van. Amióta Wolfis- berg irányítja a svájci legénység felkészülését a válogatott mérkőzésekre, együttese még nem talált legyőzőre. A jelek szerint megint idegcsata lesz a bukaresti stadionban, s kérdés, hogy ezt a svájci labdarúgók hogyan bírják majd.

A VII. csoport rangadója az NDK — Lengyelország találkozó lesz, amelyen a hazai csapatnak feltétlenül győznie kell ahhoz, hogy versenyben maradhasson a továbbjutást biztosító első helyért vívott küzdelemben. Lengyelországi veresége után nem marad más hátra, mint jelentős arányban győzni. Kétségtelen hátránya, hogy a hátralevő mérkőzésen Máltát november 11-én, tehát előbb fogadja, mint a nagy vetélytárs lengyel válogatott, amely november 15-én lesz a Málta elleni visszavágó házigazdája. A lengyel csapat tehát az említett NDK — Málta mérkőzés után tudni fogja, milyen gól- különbséggel kell legyőznie a máltai „lovagokat“.

(za)

Ä nézőkből sportolókat neveinek

A Barátság Kupa és a tömegsport

Ötödik éve, hogy Perbetén {Pribeta) hagyományos sport- rendezvény a röplabdázó pionírlányok nemzetközi tornája, a Barátság Kupa. Szetei Ernő testnevelő pedagógus, a pionírcsapat vezetője a rendezvény fő szervezője. Az utóbbi években szegődött hozzá társként, szervezőként Egyházi Ottó.

Aki legalább egy alkalommal nézője, volt a két-három napig tartó rendezvénynek és nemcsak a mérkőzésekre figyelt, tudja: a szervezésből, a rendezésből derekasan kiveszik részüket mások is. Az alapiskola tantestülete, alkalmazottai, a 3800 lakosú község közéleti vezetői, sportbarátai, fiatalok és idősebbek, de még a tűzoltók és a népi milicisták is, hiszen tucatnyi edző kíséretében megközelítőleg 100 játékos érkezik külföldről erre a találkozóra.

Nem a győzelem, a részvétel fontos — vallják meggyőződéssel a perbetei rendezők, s természetesnek tartják, hogy jövőre, majd a további években is ők lesznek a nemzetközi találkozó rendezői.

Üt éve első alkalommal kerültek a perbetei lányok a találkozó élmezőnyébe, negyedik helyezést értek el. Lukács Gyöngyi, a csapatkapitány elismerő oklevelet kapott, Berkesi Erika pedig a legjobb játékos díját kapta.

— Öt évvel ezelőtt, amikor még csak nézők voltunk —- mondták megilletődve —, csak titkon reméltük, hogy majd egyszer mi is sikeresek leszünk ...

Arról nem is beszéltek, hogy csapatuk a járási bajnokság ezüstérmese. Eszükbe se jutott,

VILÁGBAJNOK AKAR LENNI

198L

X. S.

A spliti események visszhangja úszóberkekben még nem ült el, ami érthető, hiszen a sikernek sokáig lehet örülni, a kudarc pedig jó ideig nyomasztóan hat a versenyzőkre, edzőkre egyaránt.

A nagyszabású sportesemények sohasem múlnak el meglepetések nélkül, nincs előre lefutott verseny, s ott, ahol a világ vagy Európa legjobbjai mérik össze erejüket, senki sem mehet biztosra. Splitben két számban született váratlan eredmény: a 400 méteres férfi gyorsúszásban a jugoszláv Petries legyőzte a nagy esélyes Szalnyikovot, valamint a 100 méteres gyorsúszásban pedig a svéd Johansson utasította maga mögé az egész európai élmezőnyt, s nyert aranyérmet. Ebben a számban Arne Borg 1927- ben elért győzelme óta svéd úszó EB-t nem nyert.

A svédek a múltban két sikeres, kivételes eredményeket felvonultató úszóval dicsekedhettek. Az egyik az említett Borg volt, a másik Gunnar Lars- son, a müncheni olimpia vegyesúszó számainak aranyérmese. Tavaly Moszkvában Báron és Arvidsson, most Johansson lépett kettőjük nyomdokába. Svédországban nagy figyelmet szentelnek az úszósportnak, s ezért sikerül időnként kivételes tudású versenyzőt nevelni. A 194 cm magas és 85 kilogramm súlyú Johansson először a jégkorongozásnak hódolt. Szeretett volna névrokona, Sven „Tum- ba“ Johansson nyomdokaiban járni, azonban rövidesen be kellett látnia, hogy álmait nem tudja megvalósítani, és a medencében kötött ki. Már több ifjúsági bajnokságot nyert, amikor megismerkedett jelenlegi edzőjével, Lars-Erik Paulsson- nal, aki határozottan kijelentette: „Ebből a fiúból — ha ő is úgy akarja — a világ legjobb rövidtávú gyorsúszóját nevelem.“ S mivel Johansson hajlandó volt a szigorú edző utasításait megtartani, fejlődése zökkenőmentes volt, és Splitben

az EB nagy meglepetésével szolgálhatott.

Az újdonsült Európa-bajnok már a jövő évi nagy feladatokra készül: „Világbajnokságot

akarok nyerni, ami azonban csak 50 másodpercen belüli idővel sikerülhet.“ Per Johansson a kontinensbajnokságon szerzett aranyérme után 1982-től az Alabama Egyetemen folytathatja tanulmányait, és Don Gambrill ismert edző irányításával készül a VB-re.

(kollár)

hiszen olyan rangos ellenfelekkel mérkőztek, küzdöttek meg, mint a cseh pionírliga győztese, a magyarországi úttörőolimpia második és harmadik helyezettje, az Újpesti Dózsa, az Almásfüzitői TSC, meg a lengyelek neves krakkói csapata, a Wisla.

A Baráti Kupa jelentősége a perbetei közéleti vezetők, sportbarátok számára ez: érdemes a tömegsport fejlesztésével foglalkozni.

Egyébként Perbetén általánosan érvényes szemlélet ez a felfogás, mert nemcsak az alapiskola egyre inkább szűknek, kevésnek bizonyuló tornaterme szolgálja a tömegsport fejlesztésének ügyéi. A helyi sport- szervezet, melynek vezetője dr. Nagy Ferenc, az efsz elnöke, a sportolók és sportbarátok, valamint a lakosok összefogásával megteremtette a tömegsport fejlesztésének lehetőségét: társadalmi munkával bővítették és modernizálták a sportpályát, öltözőt építettek, megszervezték a községben működő sportegyesületek és csapatok edzőinek tanácsát.

A Barátság Kupa mérkőzésein hallott, hangos bíztatás tehát nemcsak a röplabdázó lányoknak szólt, hanem jövőbe mutatóan mások felé is hangzik: Hajrá Perbete, csak így

előre1

Az idén augusztus 18—23. között az NSZK-beli Fuldában három sportágban — atlétikában, úszásban és rollballban rendezték meg a vakok és csökKent látásúak Európai Játékát. Hazánkat ör versenyző — három úszó és két atléta — képviselte a rangos esemé nyen, közöttük Gödri Ferenc, a rimaszombati (Rimavská Sobota) kórház rehabilitációs osztályának gyúrója. A huszonhat éves fiatalember négy verseny- számban indult, s valamennyiben döntőbe került; mi több: két éremmel, egy ezüsttel és egy bronzzal tért haza.

— Magam sem reméltem, hogy 24 ország legjobbjainak vetélkedőjén akárcsak döntős is lehetek valamelyik verseny- számban — mondotta nagyon szerényen röviddel hazaérkezése után —, hiszen csak néhány héttel a versenyek előtt kaptam ígéretet a kiutazásra. Edző híján saját elgondolásaim szerint futkároztam, egyik nap terepen, másik nap salakon, közben távolba ugráltam, sőt súlylökéssel is próbálkoztam. Mindaz persze csak a versenyek előtti utolsó edzéseken derült ki, hogy mindent erőből csinálok, technikám még nagyon gyenge. Meg is szep- pentem egy kicsit, amikor láttam a többieket; valameny- nyiükkel edző foglalkozott, rajtuk menő szerelés díszelgett. Ahogy végignéztem rajtuk, nem sok esélyt adtam magamnak, de már az első szám selejtezőjében, a távolugrásnál kiderült, hogy nem a külsőségeken van a hangsúly, hanem a teljesítményen. Hat méteren felüli ugrással a döntőbe kerültem, s 602 cm-rel a harmadik lettem. A százméteres síkfutás előfutamai során már elmúlt félelmem, s egyre javuló időeredménnyel, .11,77 mp-cel végül is második lettem. Ugyancsak a második legjobb időeredménynyel, 54,32 mp-cel kerültem a döntőbe a négyszáz méteres síkfutásban, de nem futottam ki igazán magamat. A döntőre tartalékoltam, amely sajnos,

Gödri Ferenc

nélkülem zajlott le. Csapatve-* zetőnk ugyanis elnézte az idő-i pontot, s mi egy órával a verseny után érkeztünk a stadionba. Annyira csalódott voltam a történtek miatt, hogy sírva fakadtam.

Mint később kiderült, ebből kisebb szenzáció lett. A Ful- daer Zeitung fotoriportere megörökítette ezt a számomra keserves pillanatot, s másnap a lap sportrovatának hasábjaira kerültem.

Az említett epizódtól függetlenül Gödri Ferenc ragyogóan helytállt ezen a viadalon, ami annál értékesebb, mert versenyszerűen soha nem foglalkozott atlétikával, csak kedvtelésből futkározott annak idején a lőcsei (Levoča) gyógyintézetben, s focizgatott szülőfalujában, Harmacon (Chrámec). A sport persze életeleme, hiszen gyógytornával adja vissza embertársainak egészségét, s szabad idejében pedig a rima- szombati labdarúgókat masszírozza, vállán az elmaradhatatlan „csodatevő“ táskával. Persze, ezután — mint elmondotta — már a futást is komolyabban veszi, hiszen jövőre Norvégiában rendezik meg az Európai Játékokat, s egy érem, mégpedig a legnemesebb veretű még hiányzik a gyűjteményéből.

— ha —

' 1 >

HAJDÜ ANDRÁS A perbetei (Pribeta) csapat

A JÓ FOCINAK SEM KELL CÉGÉR

Az előjelekből már az új labdarúgóévad kezdetén arra lehetett következtetni, hogy a közép-szlovákiai kerületi bajnokság színvonala felülmúlja majd a legutóbbi esztendők szürke átlagát. Ennek egyik biztosítékát az alaposan megváltozott, megerősödött mezőny szolgáltatta, melyben a tavalyi élmezőnyön kívül három volt divíziós együttes és három ambiciózus újonc csapat kapott helyet. Túl az őszi idény felén megállapíthatjuk, az eddigi mérkőzések valójában látványos küzdelmeket hoztak, melyekből nem hiányoztak a sportág sa- vát-borsát adó gólok és meglepetések sem.

Mint ahogyan az várható is volt: nincs előre lefutott mérkőzés, következésképpen első számú bajnokaspiráns és kiesőjelölt sem. Ennek bizonyítására elég egy pillantást vetni a bajnoki táblázatra, melynek élbolyában korábban nem túl esélyes három együttes szerepel, a sereghajtók között pedig három olyan jó nevű csapat szerepel, mint Dolné Vestenice, Losonc (Lucenec) és Žiar nad Hronom.

Kissé rendhagyó módon ezúttal éppen a végéről kezdjük az olvasóinkat leginkább érdeklő csapatok szereplésének értékelését az őszi idény fele után. Az utolsó előtti helyen álló losonciakkal kell kezde nünk, akik az idénykezdet előtt még rózsaszínű álmokat szövögettek a feljutást illetően. Igaz, a bajnokság kezdetén hazai környezetben két rangadó mérkőzést nyertek a fülekiek {Filakovo) és a rimaszombatiak (Rimavská Sobota) ellen, de játékuk egyik találkozón sem volt igazán meggyőző; sejteni lehetett a később be is következett teljes összeomlást. A fiatalok — akikben pedig nagyon bízott Cerovszky István edző — nem váltották be a szereplésükhöz fűzött reményeket, az idősek pedig már képtelennek látszanak az adott körülmények között az újításra. Közrejátszott a rangon aluli szereplésben a csapat egyik kulcsemberének, Végh kapusnak a sérülése is.

A bajnokság újonca Ajnácskő (Hajnačka) a nyolcadik forduló után ötvenszázalékos eredménnyel a tizedik helyen áll, s ettől többet senki sem várhatott Vas Ferenc edző legénységétől. Az újonc otthoni pályán eddig csupán egy pontot veszített, s rutintalanságának számlájára írható, hogy idegenben csak ugyanennyit szerzett. A

csapat Nagy és Básti személyében két olyan szélsőcsatárral rendelkezik, akiket több riválisa is szívesen látna saját csapatában, néhány poszton azonban — így a középpályán és a csatársor tengelyében hiányoznak a jó klasszisok. Ha a jövőben ezekre a helyekre is megtalálják a megfelelő játékosokat, még sok örömet szerezhetnek szurkolóiknak.

Füleken a csapatépítésben nem történtek lényeges változások, a Krista Norbert tanítványai nagyjából tavalyi formájukban vannak. Hazai környezetben igen eredményesen és látványosan játszottak eddig, a még jobb szerepléshez azonban idegen környezetben kell hatékonyabbá tenni a csatárjátékot. Ugyanakkor el kell mondani: a nagy múltú gyári csapatnál hiányoznak azok a feltételek, melyeket a „szomszédvárak“ már megteremtettek.

Kicsit részletesebben szólunk a legjobb pozícióban található rimaszombati együttesről, mely már az elmúlt bajnokságon is nagy lehetőséget szalasztott el, bác második helyezése tulajdonképpen szép siker korábbi eredményeihez viszonyítva. Az új idény előtt új edző, a trnavai aranycsapat egykori hangyaszorgalmú fedezete, Anton

Hrušecký került a kék-fehérekhez. Eddigi munkájáról még korai lenne bármit is mondani, annyi azonban bizonyos: egyszeriben javult a csapat erőnléte, s hétről hétre gazdagodik taktikai fegyvertára is. Az eddigi mérkőzések során különösen a középpályás sor reme* kelt, mely az idény előtt az ex- ligás Pápista Aladár leigazolásával erősödött. A nagy munkabírású szőke középpályás nem- csak a nevét hozta magával a felsőbb osztályból, hanem az ott megkívánt játékfegyelmet, erőnlétet is, s lelkes játékával sokszor a többieket is magával ragadja. A csatársor viszont hetek óta jóformán egytagú, csupán Michálek jelent az ellenfél kapujára gólveszélyt, s ezt még a jó eredmények tükrében is látnia kell a szakvezetésnek.

Végül néhány szót a mérkőzések látogatottságáról, a nézőszám örvendetes emelkedéséről. A fentebb említett csapatok eddigi rangadóin kétezer fölötti volt a nézőszám, s Rimaszombatban csaknem minden bajnoki mérkőzésen megközelítőleg ennyien foglalnak helyet a lelátókon. De nem lehet panaszra okuk a fülekieknek és ajnács- kőieknek sem, ahol szintén ezer körüli a nézőszám, s ez csalhatatlan jele a focikonjunktúrának. HACSI ATTILA