Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-30 / 257. szám, péntek
Vita a CSKP Központi Bizottságának 4. ülésén /Folytatás a 3. oldalról) nem akarják alávetni magukat az Egyesült Államok diktátumának. Ezek a fejlemények erősen aggasztják az amerikai kormányköröket. Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt tanácsadója azt jósolta, hogy az Egyesült Államok egy hosszú és veszélyes európai válság előtt áll. Szerinte Nyugat- Európa pacifizmusban és neutralizmus- ban, az ún. skandináv betegségben szenved. Brzezinski azt állítja, hogy a skandináv betegség gyógyításában az Egyesült Államoknak az élre kell állnia és a gyógyszer az ún. szovjet veszély még hangsúlyozottabb kiemelése, valamint a katonai kiadások növelése. Nyugat-Európában az Egyesült Államok militarista politikájával szembeni ellenállás fő mozgató ereje az amerikai rakéták elleni tömegmozgalom, amely gyakorlatilag az összes országban elterjedt. Ez a mozgalom az egység új formáját, a békeharc új formáját jelenti. Az imperialista reakció tervei elleni aktív politikai küzdelembe bevonják a széles néptömegeket, korra, politikai hovatartozásra és ideológiai nézetekre való tekintet nélkül. Az egység nemcsak az egyes országok viszonylatában, hanem az egész Nyugat-Európa keretében alakul ki, amint ez pl. megnyilvánult a Koppenhága—Párizs békemenetben vagy pedig a közelmúltban Bonnban, Londonban. Párizsban és Stockholmban megvalósított hatalmas háborúellenes tüntetésekben, amilyenek ezekben a városokban a II. világháború óta először zajlottak le. Az említett tömegmegmozdulások résztvevőinek nézetei és hangulata nemcsak politikai pártok, szakszervezetek és más szervezetek pozícióját, hanem az adott országok kormányait is befolyásolja. Ez a hatás megnyilvánul számos nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata párt és a szocialista internacionálé állásfoglalásában is. A szocialista Internacionálé vezetőségének legutóbbi üíése amellett foglalt állást, kezdjenek mielőbb tárgyalásokat a közép-hatótávolságú rakétákról, és ebben a kérdésben reálisabb, az Egyesült Államokkal szemben bírálóbb álláspontra helyezkedett, mint a nyugat európai országok többsége. A szocialista internacionálé mai politikájában tapasztalható pozitív elemek annak a rendszeres munkának az eredményei is, amelyet a Szovjetunió fejt ki — erről tanúskodnak Willy Brandt és Michael Poot moszkvai látogatásának eredményei. Az enyhülés politikájának komoly erőpróbája — amint ezt a Gustáv Husák és Leonyid Brezsnyev júliusi krími találkozójáról kiadott jelentés is megállapította — a madridi tanácskozás. A Szovjetunió, Csehszlovákia és a többi szocialista ország mindent megtesz azért, hogy elhárításák az akadályokat a sikeres tanácskozás útjából. A madridi találkozó természetesen nem megy végbe valamilyen politikai szempontból légüres térben. Munkája tükrözi a nemzetközi politika két ellentétes irányvonalának éles küzdelmét. A szocialista országok a madridi találkozó által nyújtott lehetőségeket ki akarják használni arra, hogy újabb kezdeményezést tegyenek az enyhülés érdekében, ami megkönnyítené számos halaszthatatlan és bonyolult nemzetközi probléma megoldását. A madridi tanácskozásokon abból indulunk ki, hogy a nyugat-európai államok, valamint a semleges és az el nem kötelezett államok érdekei nem lehetnek azonosak a mai amerikai kormányzat önző érdekeivel. A madridi találkozó végeredménye tehát nagymértékben attól függ majd, hogy a nyugat-európaiaknak mennyiben sikerül elhárítaniuk az Egyesült Államok nyomását és kinyilvánítják-e akaratukat, hogy a madridi találkozó pozitív, realista és általánosan elfogadható dokumentummal érjen véget. Nagy forradalmi változások mennek végbe Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában. Az ázsiai, az arab, az afrikai és a latin-amerikai országok nemzeti felszabadító mozgalma a mai forradalmi világfolyamat fontos tényezője. Az imperializmus ma sem mond le ■arról a régi gyakorlatáról, hogy kijelentse: a forradalom és a szocializmus véletlen jelenség, a történelem logikájának „megsértése“, a kommunisták szubjektív akaratának gyümölcse. Mindent megtesz a forradalmi folyamat megállításáért: nem egyenjogú szerződéseket köt, lekötelez egész országokat, ún. katonai missziókat küld egyes országokba, merényleteket szervez a kényelmetlenné vélt politikusok ellen, helyi feszültséget és fegyveres konfliktusokat szít. A Reagan kormányzat ezzel akarja az amerikai impn'alizmus érdekeinek alávetni Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika országait. Az Egyesült Államok Ázsiában ki akarja alakítani a reakciós erők egységes nemzetközi frontját, elsősorban a szocialista Vietnam, Kambodzsa és Laosz ellen. A Közel-Kelet térségében a Reagan kormányzat tulajdonképpen folytatja a Carter kormányzat ebben a térségében érvényesített politikájának egyes alapelveit. Sokoldalú támogatást nyújt Izraelnek, amely ezáltal fokozhatja a Palesztinai Felszabadítási Szervezet, Libanon, Szíria és más országok ellen provokációs akcióit. A mai amerikai kormányzat Közel-Keletet az egyik legfontosabb amerikai érdekszférának tekinti. Az utóbbi időben tanúi lehettünk az egyiptomi helyzet drámai alakulásának, amely végül Is Szadat elnök erőszakos halálához vezetett. A Camp David-i megállapodás után, amelyet Szadat írt alá, Izrael az eddigi legnagyobb és legpusztítóbb támadást intézte Libanon területe ellen és a leg- brutálisabb akciókat indította a palesz- tinaiak ellen, több száz ártatlan embert meggyilkolt, az agresszió új formáját valósította meg az iraki nukleáris kísérleti telep bombázásával, bekebelezte Jeruzsálemet és egymás után új településeket épít a megszállt arab területeken. Mindez az egyiptomi elnök egyetértésével, sőt akítv hozzájárulásával ment végbe. Ez a politika egyáltalán nem vezetett és nem is vezethet a közel-keleti tartós béke megteremtéséhez, amint ezt el akarták hitetni a világgal a Camp David-i résztvevők. Épp ellenkezőleg. Egyiptomban mély társadalmi változás megy végbe és a lakosság egyre szélesebb rétegei lépnek fel a rendszer ellen. Ezt az ellenzék elleni véres megtorlások sem akadályozták meg, amelyeket röviddel a halála előtt Szadat szervezett meg. Reagan kormányzata mozgósította és készültségbe helyezte a térségben az amerikai intervenciós erőket, durva nyomást gyakorol és befolyásolja az egyiptomi belpolitikai helyzetet. Ez súlyosan veszélyezteti a békét nemcsak a Közel- Kelet térségében, hanem az egész világon. A szovjet kormány jogosan figyelmeztette az amerikai kormányt, hogy ami Egyiptom körül történik, az a Szovjetunió biztonságát is érinti, ezért a Szovjetunió nagy figyelemmel kíséri majd az események további alakulását. A közel-keleti helyzetnek különböző fordulatai lehetnek. Egy azonban biztos. Szadat halála az Egyesült Államok közel-keleti politikája számára nagy veszteséget jelent, legyen sző az Egyesült Államok stratégiai, vagy pedig a kétoldalú érdekeiről. Fejlődésének drámai időszakát éli Afrika. A mai helyzet azt tanúsítja, hogy az Egyesült Államok fokozott erőfeszítéseket tesz az afrikai kontinensen uralma kiterjesztésére. Törekvései azonban eleve kudarcra vannak ítélve már csak azért Is, mert ezek Afrika legreakciósabb erőire, a Dél-afrikai Köztársaságra támaszkodnak, ami teljes mértékben összeegyeztethetetlen az afrikai nemzetek érdekeivel. Csehszlovákia a XVI. pártkongresszus irányvonalával összhangban segítséget nyújt Afrika haladó erőinek, az imperializmus és hazai támogatói elleni harcukban. Gustáv Husák elvtárs a közelmúltban megvalósult líbiai, etiópiai és jemeni hivatalos látogatása új távlatokat nyitott és sok jelentős kezdeményezést eredményezett Csehszlovákia és az említett országok barátságának és kölcsönös együttműködésének elmélyítésére. Ezek a látogatások meggyőzően bizonyították és kifejezték internacionalista szolidaritásunkat és támogatásunkat azon országokkal szemben, amelyek a haladó és a szocialista fejlődés útját választották. A nemzeti felszabadító mozgalom erőinek támogatására irányuló elvhű politikánk ismét megnyilvánult az Angolai Népi Köztársaság és a Mozambiki Népi Köztársaság elnökének közelmúltban megvalósított csehszlovákiai látogatása során. A haladó erőknek a békéért, a nemzeti felszabadulásért és a szocializmusért folytatott küzdelmét nagymértékben bonyolítja az a tény, hogy az amerikai imperializmusnak a nemzetközi feszültség fokozására, a szocializmus és a haladás ellen, valamint a forradalmi és felszabadító harc ellen folytatott harcra vonatkozó terveiben előtérbe kerül az Egyesült Államok és a mai kínai vezetés összeesküvése. Kína aktívan bekapcsolódott a Szovjetunió és a többi szocialista ország, valamint az egész forradalmi mozgalom elleni nemzetközi front kialakításáért folytatott küzdelembe. Továbbra is határozottan meg kell akadályozni, hogy a destruktív kínai politika befolyásolja a nemzetközi fejlődést. Szüntelenül rá kell mutatni, hogy Kína egyre inkább a világimperializmus, főleg az amerikai imperializmus szövetségesévé válik békééilenes és szocialistaellenes terveinek megvalósítása során. Az európai országokhoz fűződő kapcsolatainkban — amint ezeket a CSKP XVI. kongresszusa meg határozta — nem történtek lényegesebb változások. Husák elvtárs a kongresszusi beszámolóban hangsúlyozta, hogy az egyedüli tőkés ország, amellyel eddig — nem miattunk — nem normalízóltuk kapcsolatainkat, az Egyesült Államok. Említsük meg azt a tényt, hogy az Egyesült Államok 36 éve jogtalanul visszatartja Csehszlovákia aranyának egy részét. Kifejeztük hajlandóságunk- kat, hogy tárgyaljunk erről a kérdésről. Bilak elvtárs beszéde további részében tájékoztatta a Központi Bizottságot az Egyesült Államokkal és Nagy- Brltanniával folytatott vagyonjogi tárgyalások helyzetéről. Az amerikai kormánnyal a közelmúltban megállapo dást értünk el. Figyelembe véve azonban az előző negatív tapasztalatokat, nehéz megjósolni, milyen álláspontra helyezkedik az előkészített megállapodásról kapcsolatban az amerikai kongresszus. A brit kormánnyal folytatott tárgyalások, amelyek ugyanolyan nehezek, mint az amerikai kormánnyal folytatottak, folytatódnak. Európa, amely története során a leghosszabb háború nélküli időszakát éli, az amerikai imperializmus agresz- szív politikája miatt az Egyesült Államok nagyon veszélyes háborús célpontja lett. Európában vannak a szocialista közösség legerősebb pozíciói. Az amerikai háborús tervek legkövetkezetesebb ellenzője a szocialista világközösség. Az imperializmus távlati programja a szocialista közösség, valamint az egész szocialista államok gyengítésén alapszik. Gyenge láncszemként választották ki maguknak a Lengyel Népköztársaságot. Az Imperializmus minden olyan hibát és fogyatékosságot felhasznál, amelyet a Lengyel Népköztársaság párt- és állami vezetősége elkövetett. A lengyel- országi válságnak mély gyökerei vannak. A szocialista társadalom építése marxista—leninista alapelveinek figyelmen kívül hagyása a politikában, a gazdaságban, qz ideológiában és az egész felépítményben válságot váltott ki a lengyel társadalomban, amely aláásta a szocialista rendszer alapjait. A pártvezetőség nem elemezte idejében a hibákat és nem kísérelte meg ezek kiküszöbölését. Ezt azokra az elemekre hagyta, akik nem a szocializmusra törekednek, hanem a hibákkal és fogyatékosságokkal visszaélve a szocialista rendszert támadják. A szocialistaellenes erőknek tett engedmények Lengyelországban gyakorlatilag kettős kormányzatot alakítottak ki. A „Szolidaritásban“ összpontosult reakciós erők üzemi szervezeteik és a gyakran félrevezetett, becsapott tagjaik révén ma az állami és gazdasági apparátus tevékenységét ellenőrzik. A „Szolidaritás“ különböző akciókkal megbénítja Lengyelország belpolitikai életét. Propagandájával és politikai aktivitásával a különböző összejöveteleken a kiélezett nacionalizmus és klerikalizmus szellemében befolyásolja a lengyel közvélemény gondolkodását. Tovább nőtt az egyház befolyása a politika és az ideológia területén. Szabad utat adtak a szovjetellenes propagandának, amely napról napra durvábbá válik. A Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusa után tovább folytatódnak a „Szolidaritás“ szoclalístaellenes akciói. Az új szervezeti struktúrát a népgazdaságban jelszó jegyében a „Szolidaritás“ alá akarja ásni az egész szocialista rendszer Lengyelországban és meg akarja teremteni a feltételeket a városokban és a falvakon a gazdálkodás kapitalista módszereinek felújításához. Nagyon romlott a gazdasági helyzet, tovább csökkent a termelés, rosszabb lett a piac ellátása, teljes hiány mutatkozik a fogyasztási cikkekből is. A „Szolidaritás“ arra törekszik, hogy ellenőrizze a termelést, a behozatalt, a kivitelt és a termékek elosztását. Mindenütt megbontják a termelést, az ellátást, a felelősséget a pártra és a kormányra hárítják. A „Szolidaritás“ kongresszusa lényegében kitörölte a lengyel nép tudatából a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusát. A „Szolidaritás“ vezetői a kongresszuson nyíltan kitűzték a hatalomátvétel feladatát. Ha valaki is kétségbe vonta a „Szolidaritás“ ellen- forradalmi céljait, a kongresszus után minden kétségének el kellett osztania. A „Szolidaritás“ kongresszusának szervezői azután, hogy hatálytalanították a helyzet normalizálásáról kötött előző megállapodásokat, tulajdonképpen harcra hívták fel a pártot és az államot. A „Szolidaritás“ vezetői ellenőrizni akarják a szejm, a kormány, a tájékoztató eszközök, az oktatásügy tevékenységét és a lengyel társadalom egész életét. A „Szolidaritás“ programja már említést sem tesz a szocializmusról és a Lengyel Egyesült Munkáspártról, társadalmi vezető szerepéről, valamint a párt és a kormány együttműködéséről. A szocialistaellenes ellenforradalmi erők nyílt programjáról van tehát szó, amely mögött az a törekvés áll, hogy felújítsák a hajdani Lengyelország burzsoá rendszerét. Ez a program képezi a jogi alapot az olyan reakciós szervezet betiltásához, mint a „Szolidaritás“. A Lengyel Egyesült Munkáspárt egészséges erői egyre jobban tudatosítják azt a veszélyt, amely a pártvezetés következetlenségéből és erőtlenségéből ered, amint ezt pl. az október 13-án a varsói pártbizottság ülésén előterjesztett beszámoló Is megállapította. Komoly bírálat hangzott el a Lengyel Egyesült Munkáspárt IV. ülésén, amely október 16—18-án volt. Az ülés felmentette tisztsége alól Kanla első titkárt és a párt élére Vojciech Jaruzelskit választotta, határozatot fogadott el, amely megteremti a feltételeket a párt és az összes egészséges erő mozgósításához az ellenforradalom legyőzésére. Az elfogadott határozat egyértelműen bírálta a „Szolidaritás“ tevékenységét és módszereit, s felhatalmazza a legfelsőbb párt és állami szerveket, hogy a nemzeti lét veszélyezettségé- nek helyzetében éljenek alkotmányos jogkörükkel Ez arról tanúskodik, hogy a IX. kongresszus által megválasztott új központi bizottság tagjainak többsége, valamint a vajdasági pártbizottságok vezető titkárainak többsége is tudatosítani kezdik, a mai helyzet hogyan befolyásolhatja a párt, a társadalom és a szocializmus további fejlődését Lengyelországban. Meggyőződésünk, hogy Jaruzelski elvtárs teljes mértékben érvényesíti a központi bizottság bizalmát és támogatását az ellenforradalom elleni harcban. A Lengyelországon kialakult váltságos helyzetért felelősek az ellenforradalmi erők, valamint azok is, akik lehetővé tették, hogy az imperializmus a szocialista közösség bomlasztására használja fel Lengyel- országot. Erre a helyzetre teljes mértékben vonatkoznak Lenin szavai, miszerint az az ember, aki „őszintén“ kommunistának nevezi magát, de aki a valóságban a könyörtelen, kemény. tántoríthatatlan, határozott, bátor és hősi politika helyett ingadozik és elveszti hitét, ingadozásával és határozatlanságával ugyanolyan árulást követ el, mint a közvetlen tulajdonképpeni áruló. Súlyos probléma marad a lengyel gazdaság továbbra is romló helyzete. A sztrájkok és más nyomást gyakorló akciók következtében olyan helyzet alakult ki, amely megakadályozza a lengyel népgazdaság kedvezőtlen helyzetének megoldását. A közeljövőben nincsen remény a népgazdaság és a piac felélesztésére, ha továbbra is a sztrájkokért és nem a munkáért fizet-* nek. A világon egyedülálló paradoxont jelent, hogy valakit azért fizetnek, mert sztrájkol, sőt ezért még jobb ellátásban is részesül. A lengyelországi helyzet rendkívül bonyolult és számolni kell azzal, hogy a mély válság leküzdése nem mehet végbe rövid idő alatt. Csehszlovákia Kommunista Pártja továbbra is internacionalista módon tekint a Lengyel Népköztársaság helyzetének alakulására. A XVI. kongresszus határozataival összhangban teljes támogatásban részesíti a kommunistákat, a munkásosztályt, a dolgozókat, a szocializmus ösz- szes igazi hívét Lengyelországban, abban a törekvésükben, hogy visszaverjék a reakció támadásait, megoldják az összegyűlt problémákat és megszilárdítsák a szocialista társadalmi rendszert. Ez azt jelenti, hogy az egyik oldalon, támogatni fogjuk a lengyel elvtársak törekvését az elmúlt időszak súlyos hibáinak és fogyatékosságainak kiküszöbölésében. A másik oldalon azonban határozottan elítéljük azoknak az erőknek a tevékenységét, amelyek a jogos bírálatot és a felmerült nehézségeket arra akarják felhasználni, hogy általános támadást indítsanak Lengyelországban a szocializmus ellen. Pártunk ebben az irányban továbbra is fejleszteni fogja kapcsolatait a Lengyel Egyesült Munkáspárttal. Bifak elvtárs beszéde befejező részében leszögezte, hogy a mai nemzetközi helyzet nem jelent egy tőlünk messze eső problémát, amely nem érintené mindennapi életünket és munkánkat. Ugyanúgy, mint a népgazdaság problémáinak megtárgyalása során, a külpolitika területén sem szabad bizonytalanságot terjesztenünk és elvesztenünk optimizmusunkat. Minél jobban sikerül megmagyaráznunk ezeket a kérdéseket a dolgozóknak, minél jobban megértik ezeket, annál pozitívabb eredményeket érhetünk el a munkában és a békeharcban. Egyes döntések nem lesznek népszerűek. De ha az emberek megértik ezeket, magukévá is teszik őket. Tudjuk, hogy csak becsületes munkával győzhetjük le a nehézségeket és szilárdíthatjuk meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaság politikai és gazdasági erejét és fokozhatjuk hozzájárulásunkat a világbékéért folytatott küzdelemhez. 1981. X. 30. 4
