Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-29 / 256. szám, csütörtök
A CSKP KB Elnökségének beszámolója a mezőgazdaság és az élelmezésügy időszerű feladatairól /Folytatás a 3. oldalról) zása, valamint más tényezők nem engedik meg, hogy továbbra is így járjunk el. A következő termésig már semmilyen esetben sem számolhatunk kiegészítő forrásokkal. Ogy kell gazdálkodnunk, hogy elegendő legyen az, amit termeltünk és amit a továbbiakban is ily módon nyerünk. Mivel kevesebb gabona termett a tervezettnél és csökkenteni kell a takarmánybehozatalt is, a malac- és kocaállomány gyors és jelentős mértékű csökkentésére van szükség. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumok és a mezőgazdasági igazgatóságok néhány esetben a szó szoros értelmében hanyagul kezelik ezt a feladatot. Sehol sem számíthatnak arra, hogy megismétlődik az eddigi gyakorlat, az, hogy a termelési kieséseket végül fs újabb és újabb behozatallal pótolták, illetve a központi takarmányalapokból egészítették ki. Az ilyen helytelen és káros nézetek és elképzelések ellen határozottabban kell fellépni. A takarmányalap létrehozásában kialakult idei helyzet megköveteli, hogy elsősorban a mezőgazdasági dolgozók fokozzák igyekezetüket, és mindenütt, ahol erre szükség van, a többi lakost Is be kell kapcsolni a még határban levő termés maradéktalan betakarításába. Az idén különösen fontos, hogy minden ár kukorica termése, minden ár cukorrépa, burgonya és takarmány termése fedél alá kerüljön. Szükség van arra, hogy következetesen megszervezzék a betakarítógépek után a földön maradt burgonya, illetve cukorrépa összeszedését, hogy így mentsék meg mindazt, ami az elmúlt években számos vállalatnál kihasználatlanul maradt. Mindenütt abból az elvből kell kiindulni, hogy a takarmánybázis megteremtésében felmerült problémák megoldása nem csupán a takarmánytermesztők feladata, nagy jelentősége van a takarmánybetakarítási veszteségek csökkentésének, a takarmányok jó minőségű tartósításának és tárolásának. A tapasztalatok bizonyítják, hogy fokozott figyelemmel és gondoskodással e téren vannak a leggyorsabban feltárható tartalékok. Minden mezőgazdasági vállalatnál, mezőgazdasági jellegű járásban és kerületben alaposan fontolóra kell venni, hogy a jövő évben milyen módon nyerhető a legkorábban jó minőségű takarmány, s hogy milyen módon javítható lényegesen az egész takarmánybázis szerkezete. Rendkívüli igényességgel kell mindenütt elősegíteni a szigorúbb takarmánygazdálkodást. Nem elégedhetnek meg sehol sem csupán azzal a kötelező rendszerrel, amelyet a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok adtak ki. Megköveteljük, hogy minden mezőgazda- sági vállalatnál kidolgozzák a konkrét ésszerűsítési intézkedéseket — a személyes felelősség meghatározásával — azzal a céllal, hogy csökkentsék az egységnyi termék előállításához szükséges abraktakarmány mennyiségét és biztosítsák a jövő évi termésig az állatállomány takarmányozását. Az ész- szerűsítési intézkedések kidolgozásába és főleg megvalósításába, illetve a megvalósítás ellenőrzésébe jelentős mértékben be kell kapcsolódniuk az irányító mezőgazdasági szerveknek, a biológiai szolgáltatóvállalatoknak és leginkább a központilag irányított takarmányozásnak. E program következetes teljesítésének állandó és rendszeres pártellenőrzés alatt kell lennie. A takarmánymegtakarítás lehetőségei az irányító mezőgazdasági szervek számára ismeretesek. Számos konkrét javaslatot tesz a mezőgazdasági gyakorlatnak tudományos-műszaki bázisunk is. Az ilyen irányú lehetőségekről tanúskodnak számos mezőgazdasági vállalat — mint például a kasejovicei fdél-plzeňi járás j Építő Efsz, a Havlíčkova Borová-i CSSZB Efsz — eredményei. Ezekben a mezőgazdasági üzemekben hathalós intézkedéseket foganatosítanak saját takarmányalapjuk minőségének javítása és az ésszerű takarmánygazdálkodás érdekében. Nem halogatható például a sertések nedves takarmányozására történő áttérés; mint ismeretes, ez a módszer jelentős szemestakarmány-megtakarí- tást eredményez. Mindezen lehetőségek kihasználására kell irányulnia az irányítómunkának is, beszámítva a szemes takarmányok limitált elosztását és fogyasztását, s ugyanezt kell érvényesíteni a takarmánykeverékek termelésében is. Tavaly 22 járásban haladta meg a 4 kilogrammot az egy kilogramm sertéshús előállításához felhasznált szemes takarmány mennyisége. Ugyanakkor számos olyan járásunk is van, amelyben ehhez csupán 3,6 kilogrammra volt szükségük. Ha mindenütt erre a szintre csökkentenék a szemestakarmány-szükségletet, akkor évente több mint százezer tonna szemes takarmányt takaríthatnánk meg. Jelentős eltérések mutatkoznak az egyes kerületek és járások között a takarmányfogyasztásban a további állattenyésztési ágazatokban is. Valamennyi szintű irányítási szervnek mélyrehatóbban kell elemeznie ezeket a különbségeket, és főleg e különbségek gyors felszámolásáért kell küzdeniük. A pozitív tapasztalatoknak az eddiginél hatékonyabb népszerűsítésére s főleg arra van szükség, hogy az irányítómunkával és a tervezéssel is, valamint az irányítás további eszközeivel eredményesebb nyomást gyakoroljanak a gazdaságtalan tevékenység és pazarlás felszámolására. Nem halogathatjuk a kevésbé hatékony sertéstartás korlátozását. Társadalmunk nem engedheti meg magának az olyan vágósertések tartását, amelyeknél 1 kilogrammos súlygyarapodás eléréséhez 4 kilogrammot jelentősen meghaladó szemes takarmányt kell felhasználni. Helyesen oldották meg ezt a kérdést a délmorvaországi kerületben, ahol a harmadik negyedévben 80 olyan sertésállományt számoltak fel, amelyben gazdaságtalanul hasznosították a szemes takarmányt. Ami a szarvasmarha-tenyésztést illeti, szükségszerű, hogy a konkrét helyzetből induljunk ki, s a takarmányforrásoknak megfelelően szervezzük ebben az ágazatban a munkát. A vezető tisztségeket betöltő kommunistáktól a központi bizottság megköveteli, hogy az intézkedések megvalósítása során következetesen érvényesítsék a társadalmi szempontokat, s ne engedjék érvényre jutni a helytelen helyi érdekeket. Minden szakaszon nagyfokú felelősségre, következetességre, rugalmasságra és az emberekkel való mindennapi munkára van szükség. A tervezett termőképesség elérésének alapja az állattartás és -gondozás színvonalának emelése, így érhető el a tervezett reprodukció, csökkenthető az állatelhullás s nem utolsósorban a takarmányfogyasztás. Éppen ezért valamennyi mezőgazdasági vállalatnál a munka- és technológiai fegyelem igényesebb megtartását kell megkövetelni. Nem engedhető meg, hogy az állatgondozásban felmerülő fogyatékosságokat a takarmányszabványok túllépésével „ellensúlyozzák“, főleg nem a szemes takarmányok esetében. Meggyőződésünk, hogy földművesszövetkezeti tagjaink és az állami gazságok dolgozói megértést tanúsítanak a társadalmi elvárásokkal szemben, és áldozatkészségről, valamint nagy felelősségtudatról tesznek tanúbizonyságot. A mezőgazdasági termelés szervezőinek kell megteremteniük annak a feltételeit, hogy a dolgozók fokozott igyekezete megfelelő hatékonysággal párosuljon. A lakosság élelmezésében jelentős mértékben részesednek a szocialista mezőgazdasági vállalatok, s így lesz ez a jövőben is. Ezekre jut e feladatok teljesítésének több mint a 90 százaléka, hús- és tejtermékekkel pedig gyakorlatilag teljes mértékben ezek a vállalatok látják el a lakosságot, s ez a helyzet a liszt és a tésztafélék ellátásában is. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy az elmúlt években nem tudatosítottuk megfelelően, milyen hatalmas lehetőségek vannak a kiskertészek és a kisállattenyésztők tevékenységében, főleg ami a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek hasznosítását illeti. A központi szervek az utóbbi Időben éppen ezért számos intézkedést fogadtak el e tevékenység támogatására. Határozat született arról, hogy támogassák a háztáji termelést, s küzdjenek a megszüntetésére irányuló igyekezetek ellen. Bevezették a gazdasági állatok szerződéses hizlalását. A nagyüzemi mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földterületek e határozatok értelmében nemcsak szervezeteknek, hanem a lakosságnak is használatba adhatók. A kormány konkrét intézkedéseket is foganatosított e társadalmi szempontból előnyös tevékenység támogatására. Megszüntették az ilyen munkából eredő jövedelem adóztatását is. Néhány intézkedésnek már megmutatkoztak a kedvező eredményei. A szerződéses hizlalás révén például az év elejétől 12 370 tonna vágóállatot nyertünk. Ám a lehetőségeket ezzel korántsem merítettük ki. A fő akadálya ennek az, hogy az egyes kerületekben és járásokban különböző módon közelítik meg ezt a kérdést. A mező- gazdasági vállalatok számos vezető dolgozója, számos nemzeti bizottsági és pártszervezet! tisztségviselő még mindig nem érti és nem értékeli ennek jelentőségét, s helytelenül viszonyulnak az ilyen feladatok megoldásához. Az ilyen magatartási formákon határozottan változtatni kell. A központi bizottság a nemzeti bizottságoktól, a Nemzeti Front mezőgazdasági szerveitől és szervezeteitől, az efsz-ek- től és az állami gazdaságoktól hatékony szervező és felvilágosító munkát vár el annak érdekében, hogy minden talpalatnyi mezőgazdasági földterületet kihasználjanak az állattenyésztés fejlesztésére, a gyümölcs- és zöldségtermesztésre és más termények termesztésére a háztájikon csakúgy, mint ez eddig még kihasználatlan földterületeken. Abból kell kiindulni, hogy ez elismerést érdemlő munka, amely a társadalomnak s természetesen a kisállattenyésztőknek és a kertészke- dőknek egyaránt hasznot hajt. A lakosság élelmezésének és ellátásának biztosítása Elvtársak! Az állattenyésztésben foganatosított intézkedések révén olyan feltételek alakulnak ki, hogy a meglevő nehézségek ellenére a lakosság élelmezése és ellátása megfelelő színvonalon valósul meg. Ami a húsellátást illeti, a jövő évben rendkívül igényes feladat lesz. Arról, hogy milyen mértékben sikerül e feladattal, megbirkóznunk, elsősorban a mezőgazdasági tartalékok feltárása, kiaknázása dönt. Nem húzhatja ki magát e feladatok teljesítése alól a feldolgozó ipar sem. A húsiparban minden hús hasznosítására szükség van, bővíteni kell a csomagolt és az adagolt hús előállítását. Fokozottabb mértékben kell érvényesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek a mindennemű nyersanyag hasznosítására — beleszámítva a nem hagyományos nyersanyagokat is — vonatkoznak. Hiszen csupán ez év első felében 4000 tonna húst nyertünk ily módon terven felül. A húsipar vezetőinek a mezőgazdasági vállalatoknál kialakult helyzet ismeretében az eddiginél sokkal rugalmasabban kell megszervezniük a vágóállatok felvásárlását. A belkereskedelmi, valamint a közétkeztetési szervezeteknek is hatniuk kell a fogyasztóra a megfelelő választék kialakításával a gazdaságosság érvényesítése és a pazarlás megszüntetése érdekében. Nevelő és propagandamunkával s további eszközökkel is el kell érni, hogy minden állampolgár becsülje meg az élelmiszert s ésszerűen gazdálkodjon vele. Egyensúlyra van szükség a tüzelőanyag- és energiaforrások és fogyasztásuk között Elvtársakl Népgazdaságunk előtt ma az a nagy feladat áll, hogy egyensúlyt teremtsünk a korlátozott mennyiségű tüzelőanyag- és energiaforrások és az ilyen irányú fogyasztás között. A mezőgazdaságban is sokkal jobban kell hasznosítani a kőolajszármazékokat, de a többi energiaforrást is. E követelmény fontosságát növeli, hogy a mezőgazdaság használja fel gázolaj- fogyasztásunknak több mint az egynegyedét s a könnyű fűtőolajoknak megközelítőleg az egyharmadát. E téren sem fedezhetjük a szükségletek kielégítését behozatallal. A gazdaságosabb felhasználás érdekében e téren néhány kőolajszármazék árát módosítanunk kellett. Az ármódosítások kihatását a mezőgazdaságra jelentős mértékben ellensúlyozzák a felemelt felvásárlási árak. A költségek bizonyos részét pedig meg kell takarítani. Éppen ezért a tüzelőanyag- és energiafogyasztás ésszerűsítési folyamatának lényeges meggyorsítására irányuló követelménynek érvényesülnie kell a mezőgazdaságban is, és ebben az ágazatban is új, igényesebb hozzáállással kell kezelni ezt a kérdést. Ilyen szempontból kell például megítélni a forrólevegős takarmányszárítási programot. Csupán a kiváló minőségű takarmányok, mint például a takarmánykeverékek fehérjekomponenseinek szárítással történő készítése fogadható el. A jövőben nem számíthatunk a granulált takarmányok eddigi mennyiségben történő készítésére sem. Energia- és főleg tüzelőanyag-megtakarításhoz vezethet a nem hagyományos források kihasználása is. Főleg olyan energiaforrásokról van szó, mint például a napkollektorok kihasználása, a hulladék, a biogáz és további sajátos lehetőségek kihasználása a mezőgazdaságban. Üzemanyag-takarékosságra nyílik lehetőség a növénytermesztésben a munkafolyamatok jobb szervezésével, a gépi technika fölösleges áthelyezésének kiküszöbölésében, az egyes munkafolyamatok célszerű összekapcsolásában stb. Lényegesen javítani kell a gépek karbantartását és a gépekről való gondoskodást. Az üzemanyag-fogyasztás csökkentésére irányuló alapvető intézkedés a traktor- és gépkocsi-közlekedés közti fokozatos optimalizálás. Éppen ezért fontos, hogy gépiparunk mindent megtegyen a XVI. kongresszus által megszabott feladatok teljesítéséért. A 7. ötéves tervidőszakban le kell szállítania bizonyos mennyiségű célszerűen módosított tehergépkocsit a mezőgazdaságnak. Ezzel az intézkedéssel évente megközelítőleg 100 ezer tonna gázolajat és néhány ezer munkaerőt takaríthatunk meg. A mezőgazdaság energiaigényességének jelentős csökkentése a továbbiakban függ az ágazat gépi-traktorparkjának korszerűsítésétől, a technológiai gépsorok komplettizálásától és a gépek vontató- erejének kihasználásától. A mezőgazda- sági technika fejlesztésének is az eddiginél sokkal jobban kell segítenie az üzemanyag-fogyasztás csökkentését. Szigorítani kell az üzemanyag-fogyasztás nyilvántartását és az üzemanyagfogyasztást, az eddigieknél, sokkal job< ban érdekeltté kell tenni a traktorosokat a takarékosságban, de nemcsak a traktorosokat, hanem az e téren dolgozó gépesítőket és vezető dolgozókat is. A tüzelőanyag-energetikai erőforrások megtakarításának szempontjait kell érvényesíteni a mezőgazdaság valamennyi szervezési kérdésének megoldása során. Minden erőnkkel küz- denünk kell a XVI. kongresszus azon határozatainak következetes megtartásáért, amelynek értelmében mezőgazdasági vállalataink jelenlegi nagysága megfelel a termelőerők fejlettségi színvonalának, s határozottan küzdeni kell a további kiterjesztésükre Irányuló törekvések ellen. Az egyes termelési szakaszok koncentrációjáról való döntés sorén az eddiginél nagyobb mértékben figyelembe kell venni az üzemanyag-igényességet, valamint a takarmányszállítás költségeit, az istállótrágya elszállításának költségeit, a legeltetési lehetőségeket stb. Még az úgynevezett kísérleti formákban sem engedhetjük meg az állattartás túlzott koncentrációjához szükséges új objektumok létesítését. A jelentős tüzelőanyag- és energiamegtakarítás elérésének szükségszerűsége minden mezőgazdasági tízemben megköveteli a jelenlegi helyzet alapos elemzését és az ésszerűsítési intézkedések komplex programjának kidolgozását. El kell érni, hogy mindezt a dolgozók magukévá tegyék. Igényesebbé válik az önellatási program megvalósítása Elvtársak! A mezőgazdaság fejlesztésének eddigi ei'edményei — azokkal a feltételekkel együtt, amelyekre hatékonyan reagálnunk kell — igényesebbé teszik számunkra az önellátási program megvalósítását. A mezőgazdasági politika alapvető irányaiban semmi sem változik. Ennek érvényesítése érdekében azonban nagyobb és összpontosítottabb erőfeszítésre van szükség. A mezőgazdaság számára is sürgetővé válik a CSKP XVI. kongresszusán kitűzött követelmény megvalósítása az intenzív népgazdaság-fejlesztésről, valamint a nagyfokú hatékonyság és gazdaságosság megteremtéséről. Mindez megköveteli, hogy a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodjunk, a szükséges szerkezeti változásokat eszközöljünk s figyelmünket a tudományos-műszaki haladás eredményeinek gyakorlati érvényesítésére a hatékonyabb beruházási politika megvalósítására irányítsuk. A népgazdaságban kialakult helyzet nyilvánvalóan kihat néhány jóváhagyott koncepció és szándék időbeli megvalósítására. Éppen ezért sokkal jobban és hatékonyabban törődnünk kell mindannak a kihasználásával, ami a rendelkezésünkre áll. Az egész társadalom, de mindenekelőtt a mezőgazdaság gondoskodása középpontjában a földalap védelmének és kihasználásának kell állnia. Gustáv Husák elvtárs mondotta a XVI. kongresszuson: „Védeni kell a szántóföld minden árját, nem szabad megengedni a pazarlást, ez az egész társadalom létérdeke.“ Ezek a követelmények ma minden eddiginél Időszerűbbek. A kerületek és járások felelős tisztségviselői nem engedhetik meg, hogy megismétlődjön a 6. ötéves tervidőszakban ÜJ szó 1981. X. 29.
