Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-17 / 246. szám, szombat
A tudás ma már termelőerő Felsőbb fokú pártoktatás a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban 1981 X. 17. 5 Olyan marxista ismeretelméleti megállapítást fejes ki a cím, amely az általános műveltség körébe tartozó Ismeretektől az egyes tudományágak ismeretanyagának elsajátításáig, főleg gyakorlati alkalmazásáig terjedően érvényes. PRESINSZKY LAJOS, a dunaszerdahelyi Politikai Nevelés Házában működő Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemének vezetője is ezt hangsúlyozta — ha nem is szabatos, betűhű meghatározással — beszélgetés közben, amikor a pártoktatási intézményükben folytatott tevékenységüket vázolta s a politikai és gazdasági életben konkrétan megmutatkozó hatását összegezte. . Természetesen a beszélgetésre az új pártoktatási év megkezdése adott alkalmat. S hogy ezúttal éppen Dunaszer- dahelyen, annak alapos oka van. Előrebocsátva: e járás több évtizedes, kiemelkedő gazdasági, jellegénél fogva elsősorban mezőgazdasági eredményei, intenzív pártpolitikai, valamint mozgalmas közélete már korábban is indokolttá tette volna, hogy e tekintetben is jobban feléjük irányítsuk a figyelmet. Ez a pártoktatási intézmény egyébként mintegy másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Presinszky elvtárs, aki eredetileg főiskolai végzettségű pedagógus, majd fiatalon kineve zett iskolaigazgató volt, 1967- ben került a pártapparátusba, s a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság 60-as évek elejétől működő politikai esti egyetemének igazgatásával bízták meg, amelyhez öt, vegyes lakosságú járás tartozott. Időközben Dunaszerdahelyre kihelyezett járási szintű intézmény- nyé alakult, majd 1974-ben, a pártoktatás átszervezése következtében Dunaszerdahelyen is létrejött a Politikai Nevelés Háza, s benne a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyeteme, azóta annak is folyamatosan ő a vezetője. Az idei tanévnyitó után az intézmény tíz tanszékének ösz- szesen 220 előadója már szeptember első hetében megkezdte a mintegy 300 hallgató oktatását. A központilag kidolgozott tanterv szerint, a többi társintézménnyel megegyezően, oktatásuk középpontjában a CSKP XVI. és az SZKP XXVI. kongresszusának dokumentumai állnak, s hasonlóképpen különös gondot fordítanak az állandóan változó világhelyzet tanulmányozására, s arra, hogy pártunk mennyiben segíti elő az egyes nemzetközi kérdések rendezését. — A szervezési munka s az előadók módszertani előkészítése már augusztus végén és szeptember elején végbement — tájékoztatott. — Az előadók a módszertani szemináriumokon megkapták a tanterv alapján kidolgozott témaköröket, elsősorban a kongresszusi anyagokat, de folyamatosan megkapják a továbbiakat is, mert olyan fontos — helyi viszonyokra alkalmazott — gazdasági és társadalompolitikai témákat is beiktattunk tantervűnkbe, mint az energia-, a fűtőanyag- s a nyersanyag-takarékosság, a mezőgazdasági t ermelés legfőbb (idén éppen a takarmányellátás) problémái, a komplex intézkedések gyakorlati megvalósítása, vagy a szocialista demokrácia széles körű érvényesítése. Egyúttal minden évfolyamban kiválasztották a legrátermettebb hallgatókat szemináriumi vitaindítóknak. Természetesen a szemináriumi vitákat az előadók vezetik, koordinálják és hozzászólásaikkal kiegészítik. — A továbbiak során hogyan gondoskodnak állandó szakmai, elméleti és módszertani képzésükről? — kérdeztem. — Elsősorban a központi pártszervek vagy a Politikai Főiskola által rendezett rövi- debb — két-három napos — vagy hosszabb — kéthetes — tanfolyamokon. Emellett azonban magunk is tartunk részükre elméleti szemináriumokat, tervszerűen és rendszeresen.E szemináriumokon gyakran parázs viták is kerekednek a tanszékvezetők és az előadók közt — azon egyszerű okból, hogy az elmélet és a gyakorlat nem mindig és nem minden tekintetben fedik egymást. Ugyanis az előadók egy része egyúttal tagja a járási pártbizottság plénumának, vagy valamelyik szakbizottságának is, ezért nemcsak úgy általában, hanem konkrétan és részletesen ismerik a járás problémáit, azaz politikai, gazdasági és társadalmi életünk gyakorlati kérdéseit is. Az ő politikai felkészültségük és aktivitásuk a legfigyelemreméltóbb. — Vannak kiemelkedőbb képességű előadóik is? — Természetesen. Általában elégedettek vagyunk úgyszólván minden előadónk munkájával, de közülük néhányan valóban átlagon felüli képességűek. Például Halecz Mária, a tudományos kommunizmus, Végh Dezső, a marxista filozófia s Tóth József, a politikai gazdaságtan előadója. Mindhárman a Nyitrai Mezőgazda- sági Főiskola Marxista—Leninista Intézetének munkatársai. Ez az intézet egyébként közei két évtizede nyújt nekünk ilyen segítséget. De itt. Szer* dahelyen is kinevelődtek hasonlóan tehetséges előadók. Csupán egyiküket említve, Sick Károly is ilyen ritka jó képességű oktatónk, különben a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgató- helyettese. Nálunk szintén marxista filozófiát tanít. A pártoktatás hatékonyságát mélyen meghatározó, valamint az előadók s a hallgatók közös munkáját nagymértékben segítő egyéb tényezőkre terelve a szót, Presinszky elvtárs jórészt kedvező képet adott helyzetükről. Saját könyvtárukban a marxizmus—leninizmus klasszikus műveitől kezdve a legfrissebb elméleti és politikai irodalomig minden jelentősebb könyv megtalálható/ Ezenkívül a párt napilapjain s más központi napilapokon kívül sok elméleti folyóiratot is járatnak. Külön kézikönyvtár áll az előadók rendelkezésére, a hallgatók igényeit pedig a járási népkönyvtár politikai műveket tartalmazó részlege elégíti ki, továbbá nagyon jó együttműködést alakítottak ki a Slovenská kniha magyar részlegével is. A politikai nevelés háza megrendeli náluk az igényelt irodalmat, a könyvkereskedés helybe szállítja, így a hallgatók minden fáradozás nélkül hozzájuthatnak. — Arra ösztönözzük őket, hogy a legfontosabb könyveket, az alapvető forrásmunkákat megvásárolják, hogy saját kis politikai könyvtáruk legyen. hiszen közülük sokan előadók és propagandisták lesznek. Azonban még így sem jutnak az egyéni tanulmányozáshoz szükséges sok alapanyaghoz, mert nem adják ki magyar nyelven — vetett fel egy régen esedékes és jogos igényt. — Mi évek óta sürgetjük minden illetékes és lehetséges fórumon, eddig eredménytelenül. Ügy pótoljuk a hiányokat, ahogy lehet. Házilag sokszorosítjuk az előadások anyagát, s hasonlóképp magunk készítjük azokat' a szemléltető oktatási segédeszközöket is, amelyeket központilag nem küldenek részünkre. Ámbár az utóbbi években a szemléltető oktatás terén jócskán előrehaladtunk, mert az úgynevezett didaktikai technika legfontosabb eszközeivel, film- és diavetítőkkel, írásvetítőkkel stb. rendelkezünk. — Hogyan hasznosítják a végzett hallgatók a pártoktatásban szerzett tudásukat a társadalmunk javára végzett gyakorlati munkájukban, politikai s egyéb közéleti tevékenységükben? — tettem fel az utolsó kérdést, mintegy a munkájuk hatékonyságára vonatkozóan. — Társadalmi hatásuk nehezen mérhető pontosan és közvetlenül. Közvetetten inkább. Vannak olyan mutatóink — mai rossz, mesterkélt szóval kifejezve, számunkra „vísz- szajelzések“ —, amelyek, bár áttételéé®, mégis elég megbízhatóan tanúsítják: az elmúlt tíz év alatt nagyot léptünk előre az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatásának ér-, vényesítésében. Eléggé ismeretesek járásunk több évtizedes, kiemelkedő gazdasági, főleg mezőgazdasági eredményei, amiért száztíz járás közül egyedül a miénket tüntették ki Köztársasági Érdemrenddel. Emellett természetesen még számtalan termelési és egyéb területeken elért sikereinket lehetne felsorolni. Azt azonban határozottan állíthatjuk, hogy a járási pártbizottság politikai -szervezési munkája, szerveinek s intézményeinek tevékenysége — így a politikai nevelés házáé is — megalapozó tényezőként szerepel s mélyen benne gyökerezik ezekben az eredményekben már hosszú ideje. Munkánk hatékonyságáról azonban valamelyes közvetlen tudomásunk is van. A marxizmus—leninizmus esti egyetemén fennállása óta csak a járásunkból mintegy ezren fejezték be eredményesen tanulmányaikat, akik mind a termelésben, mind a felépítményi munkaterületeken derekasan megállják a helyüket. Jelentős számban — azonkívül, hogy különböző párttisztségeket töltenek be — jó hírű vagy kiváló gazdasági vezetők, üzemvezetők, közéleti és kulturális tényezők, az arra alkalmasak pedig pártoktatási előadókká nőtték ki magukat. Tudatosítanunk kell, hogy jó vagy kiváló gazdasági — a mi vidékünkön főleg mezőgazda sági — eredményeket nem csak a termelőeszközök korszerű fejlettségi fokának, a gépesítés és a kemizálás nagymérvű elterjedtségének köszönhetjük. Egyre inkább elsősorban az embert kell látnunk mögöttük a maga termelési tapasztalataival, munkában való jártasságával, politikai tájékozottságával, sokoldalú műveltségével, röviden: tudásával. Mert ma már, a fejlett szocializmus termelési viszonyaiban a tudás termelőerő. Beszélgetésünknek ez a végkicsengése egyszersmind mun kájuk célját, értelmét, törekvéseik lényegét is magvasan és meggyőzően fejezte ki. X MIKUS SÁNDOR Tevékeny pártcsonortok A pártalapszervezetek tevékenységében a pártcso- portoknak nagyon fontos szerepük van, főleg az olyan alapszervezetekben, amelyek a termelőüzemek mellett működnek. Ezekben az alapszervezetekben akkor lehet igazán hatékony és eredményes a pártcsoportok munkája, ha azok az egyes műhelyekben, vagy más munkaszakaszokon közös termelési, vagy más irányú feladatok sikeres teljesítéséért fejtik ki tevékenységüket. Ezt a szempontot figyelembe véve szocialista mezőgazdasági termelésünkben — főleg ahol szakosított nagyüzemi mezőgazdasági termelés folyik — igen kedvező feltételeket lehet teremteni a pártcsoportok tevékenységéhez. Ha ezeken a munka- szakaszokon jól szervezik a pártcsoportok munkáját, nagymértékben szilárdul a párt vezető szerepe, hatékonyabbá válik a pártalapszervezet tevékenysége és mindez a mezőgazdasági termelés növelésében, a munkakezdeményezés fokozásában is megnyilvánul. A lakszakállasl (Sokolec) Csehszlovák—Magyar Barátság Földművesszövetkezetben magas fokú a politikai szervezettség. A pártalapszervezet tevékenységének hatásköre nagy és itt a pártcsoportok szerepe Is meghatározó. A pártbizottság tagjai úgy dolgoznak, hogy nagymértékben és jó irányban befolyásolják az alapszervezetek tevékenységét. Amint azt Both Géza, az üzemi pártbizottság elnöke elmondotta, az a cél> juk, hogy minden egyes párttag és tagjelölt érvényesítse a gyakorlatban a párt politikáját és e politikából adódó igényes gazdasági feladatok sikeres teljesítésére ösztönözze a dolgozókat. Ésszerűen érvényesítik a pártmunka ösztönző erejét: konkrét feladatok teljesítésével bíznak meg minden párttagot és tagjelöltet. Azt az elvet vallják — és azt meg is valósítják —, hogy csak a pártcsoportok útján lehet igazából bebiztosítani vala- mtjnnyí párttag és tagjelölt részvételét a pártalapszervezet munkájában, a tevékenység eszmei színvonalának emelésében, a párt- és közügyek intézésében, a felmerülő problémák megoldásában és a tömegszervezetek munkájának fellendítésében. A lakszakállasl kommunisták a pártcsoportokban olyan konkrét feladatokkal vannak megbízva, amelyek időre szabottak, reális és ellenőrizhető. Többnyire a tervezett feladatok túlteljesítésére és a tömegszervezetek tevékenységének fokozására irányulnak. Sok konkrét pártfeladat a párton belüli élet különböző területeire, feladataira irányul. Jó példával jártak elöl az elmúlt év őszén, amikor járásszerte késtek a mezőgazdasági üzemek az Őszí munkák végzésével. A lakszakállasiak ezeket a munkákat kér műszakban dolgozva korábban elvégezték, mint a környékbeli vállalatok. A gépesítésben dolgozó kommunisták kezdeményezésére más szövetkezeteknek is segítettek a2 őszi munkák végzésében. Meggyőzték munkatársaikat e segítség társadalmi fontosságáról, és ők maguk jó példával jártak elöl. A lakszakállasl Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz pártcsoportjai havonta, rendszeresen üléseznek. Fontos idénymunka előtt ren d k ív ü 11 össze j öv e tele k e t is tartanak. Ezeken az ösz- szejöveteleken — már hagyománnyá vált — részt vesznek a vezető gazdasági dolgozók is, akik a pártcsoport tagjait tájékoztatják a gazdasági eredményekről, feladatokról, problémákról. Ezek az összejövetelek •— mondhatnám úgy is, hogy „viharosak“ — bírálók, ösztönzőek. Élénk vita alakul ki — az persze az előforduló hiányosságok kiküszöbölésére irányul. Az ilyen élénk vita nyomán sok esetben jó és célszerű javaslatok születnek. Többek között a pártcsoport ülésén született egy nagyon értékes javaslat az üzemanyag megtakarításával kapcsolatban, ennek alapján jobb munkaszervezéssel — a gépek átcsoportosításával jelentős megtakarítást érhettek el. A pártcsoport összejövetelén született az a javaslat is, mely szerint az őszi munkálatokat hosz szabbított műszakokban végzik. A másik példát az állat- tenyésztésből vehetjük, ahol a termelési és eladási feladatok teljesítésének megvitatásakor rámutattak a termelés irányításában mutatkozó hiányosságokra, a takarmánykeverékek rossz minőségére és a takarmánykeverékek felhasználásának szükségességére. Hangsúlyozták, hogy a hibák elhárítása mindenekelőtt az illető munkaszakaszon dolgozó kommunisták feladata, ösztönző javaslatokat is tettek, amelyeket a tagsági gyűlésen is megvitattak és határozatba is foglaltak. Az efsz pártcsoportjainak tevékenysége céltudatos és rendszeres. Az alapszerve- zetekben minden párttagnak és -tagjelöltnek saját személyi lapja van, amely tartalmazza konkrét feladatait, a teljesítésre kitűzött határidőt és a teljesítés Idejét. A pártcsoportok tevékenységét az alapszervezetekben negyedévenként értékelik, az üzemi pártbizottságban félévenként. Ez helyes, mert következetes és rendszeres ellenőrzés nélkül még a legfontosabb határozatok és feladatok is csak papíron maradnak. KOLOZSI ERNŐ A dolgozók észrevételeinek lebecsülése, a bírálat figyelmen kívül hagyása mindig passzivitáshoz vezet. Éppen ezért hívta fel a figyelmet erre a káros jelenségre a CSKP XVI. kongresszusa is, melynek főbeszámolójában ezt olvashattuk: „...még mindig találkozunk olyanokkal, akiket semmilyen bírálat sem érint, leráznak magukról minden észrevételt, és az önbírálat teljesen idegen számukra. Megengedhetetlen a bírálat elnyomása vagy pedig megbosszulása“. A kongresszusi beszámoló azt is kiemelte, hogy az emberek kezdeményezése fokozásának útja éppen a jogos bírálatra adott helyes kommunista válasz: a fogyatékosságok kiküszöböl és e. Hogyan fordulhat elő mégis, hogy a dolgozók jogos bírálata számos esetben süket fülekre talál, s a feltárt hibákat nem távolítják el? Az ok a leggyakrabban a hiányos ellenőrzésben, a hibák elkövetőivel szemben tanúsított határozatlanságban, következetlenségben, a feladatok számonkérésének elmulasztásában keresendő. A pártszervezeteknek nemcsak joguk, hanem kötelességük is az ellenőrzés kiterjesztése a gazdasági tisztségviselők munkájára is. Ha tehát a kritikai észrevételek a munka szervezésére, az irányítás tökéletesítésére, vagyis a gazdasági tisztségviselők tevékenységének fogyatékosságaira irányulnak, akkor a pártbizottságoknak, Illetve az alapszervezeteknek el kell beszélgetniük az illetékes gazdasági tisztségviselőkkel, meg kell tőlük követelniük olyan intézkedések foganatosítását, melyek a hibák mielőbbi eltávolításához vezetnek. Ez többnyire meg is történik. Azonban sajnos, a helyes intézkedések további sorsával nem mindig törődnek a párt- szervezetek. Vagyis azt már nem ellenőrzik, eltávolították-e a hibát. Azt sem mindig tartják fontosnak, hogy a bíráló megfelelő választ kapjon felvetett kérdésére. Pedig a kérdés megválaszolása az esetek többségében megelőzhetné a megoldást. Ha a bírálat nyilvánosan, mondjuk a pártalapszervezet taggyűlésén vagy munkaértekezleten hangzott el, akkor természetesen a taggyűlésen, munkaértekezleten is be kell számolni az elintézés módjáról. Akárcsak arról, ha a bírálat alaptalan, helytelen volt. Azt is tisztázni kell, hogy tévedésről vagy rágalomról van-e szó. Csakis az ilyen eljárás járulhat hozzá a bírálat és önbírálat érvényesítése légkörének megteremtéséhez. így a gazdasági tisztségviselők a párt- szervezet ellenőrző tevékenységét saját munkájuk támogatásának tekintik. A dolgozók pedig tudják, hogy érdemes szót emelniük, hogy a hibák ostorozása nem hiábavaló. Hogy nem kár a szóért. Ahol így értelmezik a dolgozók észrevételeit, ott a szavak és a tettek mindig összhangban lesznek, s ez a gazdasági eredmények állandó javulásában, a mindenre kiterjedő kezdeményezés kibontakoztatásában is előbb-utóbb megmutatkozik. A dolgozók észrevételeinek hasznosítása, a bírálat és ön bírálat érvényesítése minden munkahelyen a tartalékok felhasználásának az egyik legbeváltabb eszköze. FÜLÖP IMR5 KÁR A SZÓÉRT?
