Új Szó, 1981. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1981-10-16 / 245. szám, péntek
Kétezer művész tizenöt országból IWa kezdődnek a Bratislavai Zenei Ünnepségek Ma délután öt órakor a Prí- máspalota tükörtermében 17. alkalommal szólalnak meg a Bratislavai Zenei Ünnepségek kezdetét jelző harsonák. A nemzetközi zenŕ’i fesztiválok sorában rangos helyre került Bratislavai Zenei Ünnepségek kultúrpolitikai jelentőségét emeli, hogy a CSKP megalakulásának 60. évfordulója évében kerül sor megrundfizésükre. A fesztiválnak kultúránk szocialista eszmeiségét erősítő funkciójáról korábbi írásainkban már szóltunk. Ez alkalommal azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Bratislavai Zenei Ünnepségeken az idén még nagyobb teret kapnak a kortárs szlovák és cseh zeneirodalom értékei, mint korábban. Ez egyik fő jellegzetessége lesz a rendezvénynek. Ehhez kapcsolódik az, hogy az október 30-ig tartó fesztivál keretében számos jelentős cseh és szlovák zenemű ősbemutatójára kerül sor. ám az idősebb szlovák zeneszerzők, mint például /. L. Bella, V. Figuš Bystrý alkotásai is elhangzanak. A rendezőség megkülönböztetett figyelmet szentel Mikuláš Schneider—Trnavský nemzeti művész munkásságának, ugyanis az idén van születésének 100. évfordulója. De a Bratislavai Zenei Ünnepségek rendezői arra Is ügyeltek, hogy a fesztivál műsorában méltó súllyal szerepeljenek a világ zeneirodalma idén jubiláló óriásainak, Muszorgszkijnak, Bartóknak és Sosztakovicsnak a művei is. Nem kevésbé fontos dramaturgiai szempont az sem, hogy milyen érvényesülési lehetőségeket kap a fesztiválon az előadóművészet. E tekintetben elmondható, hogy az idei Bratislavai Zenei Ünnepségek az előadóművészet igazi ünnepe is lesz. A legjobb szlovák előadóművészeken és együtteseken kívül a fesztiválon fellép két világhírű operaegyüttes is, a prágai Nemzeti Színház operatársulata és a berlini Komische Opera, és olyan Instrumentális együttesek, mint például a Bécsi Filharmonikusok. a Cseh Filharmonikusok. a Komische Oper zenekara és a francia Üj Filharmonikus Zenekar. A kamarazene interpretálása e nemzetközi fórumon már szinte elképzelhetetlen a két évtizedes működése alatt nagy hírnévre szert tett Szlovák Kamarazenekar nélkül. A külföldi kamaraegyüttesek közül — többek között — a kiváló rigai Ave sol madrigálkórus, a lipcsei Kamaratrió. a nyugatnémet Melos Kvartett lesz a fesztivál vendége. Az idén tíz éve >'y a fiatal előadóművészi versenye, melyet az UNESC- uegbízásá- ból a Nemzetközi Zenei Tanács rendez, a Bratislavai Zenei Ünnepségek szerves részévé vált. E versenyt az utóbbi években az Interpódiummal váltakozva biennálék formájában rendezték meg. Az idén ismét sor kerül a fiatal előadóművészek versenyére, melyen hangszeres művészek, énekesek és kamaraegyüttesek vetélkednek majd egymással. A fiatal előadóművészek nyolc országot képviselnek majd; Anglia és Magyarország teljes mértékben kihasználta az adott lehetőségeket. (Magyarország képviseletében Bálint Mária és a Takács Kvartett vesz részt a versenyen.) A hazaiak közül Zdenék Šedivý trombita- művész játékát hallgathatjuk majd. Az idei Bratislavai Zenei ünnepségeken egyébként kilenc szimfonikus zenekar, hat opera- és balettegyüttes, tizenegy kamaraegyüttes és hat énekkar lép pódiumra. A fesztiválon huszonkilenc karmester (közöttük — a hazaiakon kívül — olyan neves művészek, mint a szovjet Dmitrij Kitajenko, a japán Kobajasi Ken lesiro, az osztrák Otmar Suitner, a francia Gilbert Amy, a nyugatnémet Gerda Albrecht) vezényli majd az egyes hangversenyeket. Jeles előadó- művészekben sem lesz hiány az idei fesztiválon, összesen negyvenhárom szólista lép a közönség elé, közöttük olyan hírességek, mint a szovjet Bagdaszarov- testvérek, a kubai Luts Prats zongoraművész, az indiai Konrad Ragosszing gitár- és lantművész, Theo Adam, a világhírű basszbaritonista. a hazaiak közül például Magda Hajóssyo- vá, Peter Dvorský és mások. (Érdekességképpen: a fesztiválon összesen kétezer művész vesz részt a világ tizenöt országából.) A Bratislavai Zenei Ünnepségek nem szorítkoznak csupán a szlovák fővárosra. A fesztivál művészei közül számosán Szlovákia más nagyobb városaiban — mint például Banská Bystrica, Piešťany, Martin, Trenčín, Zvolen, Trnava, Losonc (Lučenec) Rimaszombat (Rimavská Sobota) stb. — is vendégszerepeinek majd. A mai ünnepi nyitóhangversenyen a közönség a Szlovák Népművészeti Együttesnek tapsolhat majd. A koncerten, melyet Pavol Procházka vezényel, Schneider-Trnavský, Suchoft, Moyzes, Cikker és más mai szlovák zeneszerzők művei hangzanak el. KÖVESDI JÄNOS A SZELORLO ÉSZT ELBESZÉLŐK Aki járt valaha az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságban az nem felejtheti el az éjszakák hosszú sétákra, barangolásra és merengésre késztető fehérségét. Ez az opálosan bágyadt kö- dű világosság feledteti az ott- lakókkal a hosszú téli hónapok erőt emésztő homályát. Ezeknek a fehér éjszakáknak emléke elevenedett fel bennem, amikor olvasni kezdtem az Európa kiadásában A szélőrlő címmel megjelent elbeszéléseket. Fehérvári Győzőnek, a harminc elbeszélés válogatójának nagy érdeme, hogy rövid, de tömörségükben is jól tájékoztató életrajzi jegyzeteket fűzött a testes kötethez. Három író — August Jakob- eon, Jaan Kross és Juhan Smuul — kivételével eleddig előttem ismeretlen prózaírók alkotásait találom a könyvben. August Ja- kobson elsősorban mint drámaíró él az emlékezetemben, Jaan Krossnak A bálvány című kisregényantológiája néhány esztendővel ezelőtt jelent meg magyarul, a Lenin-díjas Juhan Smuult, aki 1971-ben bekövetkezett haláláig a Szovjet—Észt írószövetség elnöki tisztét látta el, Déli jégmezőkön című érdekes útikönyve magyar megje lenése után ismertem meg személyesen. Megpróbáltam közös nevezőre hozni a harminc elbeszélést, de ez teljesen nem sikerült, csak a természetleírásokban érzek valami összekötő rokonit és ez magától értetődő: az éghajlat zord. a tavaszutó és a nyár két- három hónapra szorítkozik, a tél pedig irgalmatlanul hosszú, kemény fagyokkal jár; vadásznak és halásznak élete gyakran halálos veszedelmekkel jár, a föld művelőjét is kemény munkára sarkallja a rideg éghajlat. Jellemző az antológiára, hogy az elbeszélések jelentős része a háború esztendeiben játszódik le, s itt főleg August Jakobsont illeti a legnagyobb elismerés. A kis hős című novellája remekmű. Könyvtárnyi regény- és elbeszéléskötet ecseteli a fasiszták vadállati brutalitását, Ja- kobsonnak elég tíz oldal arra, hogy pőrére vetkőztesse a gyilkosokat és barbár kegyetlenségüket elénk tárja. Torokszorító, ahogy a partizánokat el nem áruló kis Ants törhetetle- nül elviseli a kínzásokat. Figyelmeztető óvás ez az írás: légy éber, olvasó, a fasizmus hidrája még nem vesztette el mind a kilenc fejét, minden pillanatban rád támadhat újral Mati Untot, aki a kötetben Lovas a bodeni tavon című hosszabb elbeszélésével szerepel, azért emelem ki, mert a kisszámú észt drámaírók egyik legjobbja. Főpróba című színművét most októberben mutatja be a szolnoki színház. A kötet néhány sornyi füljegyzete „valóságos kaleidosz- kopot“ emleget, és igaza van abban, hogy az észt nép három évtizednyi életét foglalja össze dinamikus erővel, többnyire drámaian, ám olykor jóízű humorral is. Csak azt kell hozzáfűznöm, hogy mesteri ez az összegezés. A szélőrlő tizenkét fordítója kitűnő munkát végzett. ízes és árnyalatos valamennyi átültetés, de Rab Zsuzsa, Katona Erzsébet és Berecki Gábor nevét mégis ki kell emelnem: a magyar műfordítói művészetnek remekeit adják az olvasó kezébe. EGRI VIKTOR Zenével — gondolatokat is Emil Gilelsz hatvanöt éves Emil Gilelsz korunk egyik legcsodálatosabb zongoristája; művészetéről tanulmányok, könyvek sora jelent meg, neves pszichológusok tanulmányozták és elemezték előadói zsenijét. Világhírű zenei intézmények választották tiszteletbeli tagjukká, barátai és csodálói között századunk legnevesebb művészeinek nevét találjuk. Hogy csak néhányukat említsük: Arturo Toscanini, Artur Rubinstein, Elsa Triolet, Louis Aragon, George Enescu, Jean Sibelius, Dmitrij Sosztakovics, Emil Sauer... Az utóbbi Liszt Ferenc és Anton Rubinstein tanítványa volt, még hallotta a zongora e koronázatlan fejedelmeinek virtuóz játékát, ezért elismerése különösen értékes és sokatmondó. A világ minden táján hetekkel Gilelsz fellépése előtt elkelnek a jegyek, egyik washingtoni koncertjére tizenötezer ember 1 gyűlt össze. Hazájában legmagasabb fokú kitüntetésekben részesült: kétszer kapott Lenin-rendet, 1962-ben Lenin-díjas lett. Az újságírók, hivatásos zenekritikusok csak szuperlatí- vuszokban írnak játékáról, a hanglemezpiacon eseményszámba megy minden új felvétele. Művészete rendkívül sokoldalú. Repertoárján a barokk mesterek mellett ott szerepelnek a bécsi klasszikusok és a romantikus zongorairodalom gyöngyszemei. Sztravinszkij, Prokofjev, Sosztakovics, Hacsaturjan zenéjét ugyanolyan lenyűgözően tolmácsolja, mint Debussy, Ravel, De Falla vagy Bartók műveit. Amikor a 1969-ben lemezre játszotta Beethoven öt zongora- versenyét, a szakkritika egyöntetűen korunk legnagyobb Beethoven interpretátorának kiáltotta ki, s mint ilyent hívták meg egy évvel később Beethoven szülővárosába, Bonnba, a zeneszerző születésének kétszá- zadik évfordulója alkalmából megrendezett nagyszabású ünnepi hangversenyre. Két évre rá a Salzburgi Ünnepi Játékokon már Mozart-specialistaként ünnepük, s amikor nemsokára lemezre játssza Saint-Saens g- moll zongoraversenyét, a francia zeneszakértők azt állítják, hogy előadásával nem vetekedhet egyetlen francia zongorista sem. Emil Gilelsz a zenén keresztül nemcsak érzelmeket, hanem gondolatokat képes kifejezni. Talán ezért hat revelációszerű- en minden Beethoven-interpre- tációja. Beethoven zenéje filo- zófikus mélységű, meditatív jellegű zene, egy magányos szellemóriás vallomása a világról. Gilelsz előadásában különösen p fájdalmas, tragikus hangvételű részek hangzanak megdöbbentően, a hallgatónak az az érzése, hogy a zongorista ismeri, átélte azokat a lelki gyötrelmeket, amelyeket Beethoven hangokba öntött. Ki tudja? Emil Gilelsz pályája mindenesetre nem volt híján a válságoknak; megszenvedett siker az övé. Csodagyerek volt, de első tanára, Jakov Tkacs egyoldalú pedagógusnak bizonyult, a zongora- játszásnak csak a technikai, virtuóz oldalára helyezte a hangsúlyt. Szerencsére, másik tanára Berta Rejngbald az ogyesszaí konzervatórium neves pedagógusa széles látókörű, rendkívüli rnűveltségű ember volt, kitűnő pszichológus, aki hatni tudott az érzékeny, de gyakran makacs, konokul ellenkező fiúra. 1932-ben Moszkvába vitte őt, a szovjet zongoraiskola legnagyobb tekintélyéhez, Nejgauz- hoz. Az azonban nem Ismerte fel Gilelsz rendkívüli tehetségét, nem javasolta felvételét a moszkvai konzervatóriumba. Nejgauz elutasítása teljesen leverte Gilelszet. Tanára, hogy felrázza elkeseredettségéből, benevezte őt az első össz-szovjet zenei versenyre, ahol első lett. A zenei világ egy csapásra megtanulta nevét, több szerződésre kapott ajánlatot. A tizenhét éves fiú egyre gyakrabban szerepelt nyilvánosan, többet koncertezett, mint gyakorolt, s ez hamarosan éreztette hatását. A sajtóban megjelentek az első csalódott, elmarasztaló kritikák. De Berta Rejngbald továbbra is bízott benne. Az ő tapintatos irányításának, türelmének köszönhető. hogy a fiatal zongorista csakhamar rájött: fegyelmezett és kemény munka nélkül sosem válhat belőle igazi művész. Az ogyesszai konzervatórium elvégzése után aspiránsként Moszkvában folytatta tanulmányait, Nejgauznál. Nejgauz nem változott; gyakran mások jelenlétében is a felületesség és az üres virtuozitás iskolapéldájának minősítette Gilelsz játékát. Következetes szigorral, sokszor metsző gúnnyal ostorozta hibáit, pellengérezte ki gyenge pontjait. Kegyetlen iskola volt, de hasznos. A bécsi és a brüsz- szeli nemzetközi versenyek második és első díja Nejgauzot igazolták. Irányítása alatt Gilelsz egyre fokozottabb igényeket támasztott önmagával szemben. Mindenben tökéletes akart lenni. A Gilelsz-rajongók azt állítják, hogy ez sikerült is neki. VOJTEK KATALIN SOKSZÍNŰ VILÁG Ever Púček tárlata Bratislavában a Laco Novo- meský-kiállítóteremben nyílt meg Ever Púček festőművész jubileumi kiállítása, melynek anyaga bizonyára sokféle véleményt vált ki a közönség körében. Púček művészete ugyanis minden tekintetben „kilóg“ a szokványos keretekből — de épp ebben rejlik alkotásainak értéke, hozzátéve mindjárt, félreértéseket kerülendő, hogy Púček nem fellengzős nem álORSZÁGOS SZÍNHÁZI FESZTIVÁL OSTRAVÁN az Szombaton az ostravai Zdenék Nejedlý Színházban kezdődik „A ma színháza“ nevű hat napig tartó fesztivál. A CSSZK és az SZSZK Kulturális Minisztériumainak védnökségével idén a Csehszlovákiai Drámamű vészek Szövetsége, a prágai Színházi Intézet az Észak-Mor- vaországi Kerületi Nemzeti Bizottság és az ostravai Állami Színház rendezi meg az évente váltakozva Kassán (Košice) és Ostraván) sorra kerülő seregszemlét. Hazánk 11 hivatásos színházi együttese mutatja be mindazt, amit a legutóbbi egy esztendőben létrehozott. A prágai Nemzeti Színház nyitja meg a fesztivált O. Danék A valdstejnt seregek vezére című történelmi drámájával. Ezt követően a pl- zeňi Tyl Színház Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését mutatja be. A Szlovák Nemzeti Színház Tur- genyev Egy hónap falun és Satrov Szürke lovak piros mezőben című darabokkal lép a közönség elé. A gottwoXdovi Munkás Színház J. Kainar Szegény Naszredín, a martini SZNF Színház A. Máša Dúvad, a prágai Realista Színház J. Sotola Talán ló van a tetőn című darabokat mutatják be. A fesztivál félidejében kezdődik „A rendező helye korunk színházában“ című konferencia, amelyen a hazai és külföldi színházt élet egyik legtöbbet vitatott problémáját elemzik majd a szakemberek. A fesztivál második részében a prágai Vinohrady Színház J. KubaS Égi ház, a brnói Divadlo na provázku B. Némcová meséiből készített Az álmok világa, a bratislavai Oj Színpad Stúdió J. Solovič Jog a tévedésre, az ostravat Állami Színház G. Preiss A gazdasszony című darabokat mutatják be. Az előadásra kerülő drámákból ítélve e jelentős színházi rendezvény eszmeileg átütő és meggyőző, érzelmileg hatásos, művészileg értékes bizonyítéka lesz színházi kultúránk szocialista jellegének. Nemcsak a hazai színházi szakma, de az egyes produkciókat támogató ostravai üzemek, intézmények dolgozói Is maradandó élmények részesei lehetnek. (d—n) művészetet művel, nem űz „művészeti szemfényvesztést“. Képei nem témáiban újszerű- ek, hanem a látásmódban, a kompozícióban és a technikai kivitelezésben. „Modernségük“ nem visszataszító. A szemlélő csak egy pillanatra torpan meg, addig, amíg fel nem fedezi a keretet, mely Púček világát egybefogja. Miután belépünk ebbe a világba, a legközvetlenebb emberi érzések, pillanatok logikusan ábrázolt képi változatait élvezhetjük. Az utóbbi tizennyolc év alkotó munkájának eredményét negyvenkét bemutatott festmény érzékelteti. Rendkívül színes a sor, a szó szoros értelmében is, mert Púček világában a színek jelentős szerepet játszanak. Habár eléggé komor tónusokkal alapoz, festményeit csak nehezen tudnánk fekete-fehér árnyalatokban elképzelni. Színei jelentős funkciót töltenek be az egyes részletek hangsúlyozásában, de egyúttal az árnyalásban is. Érdekességként említem meg. hogy a színkompozíció számos Púček-képen nem ér véget a kép széleinél — az alkotás szerves része a háttérként szolgáló szélesített fakeret is. Képeinek érzelmi töltését azonban nem a színkompozíció, hanem a látásmód adja. Salát vallomása szerint, igyekszik lépést tartani a korral, és mai szemmel nézni. így jutott el a témák geometrikus analizálásához, saját bensőjének expresszív kifejezéséhez. Kétségtelen, hogy képei feladatot jelentenek a látogató számára, nagyobb figyelmet követelnek, de ezért a figyelemért őszinteséget, gyermekien tiszta képeket ad cserébe. Témavilága sokrétű, s bár nem fest nagyméretű képeket, kifejezőeszközeivel mégis a monumentalitás érzetét kelti bennünk. Különféle foglalkozások (Az üveges), gyermekkorának sejtelmes élményei (Töklámpással ijesztgetők), allegóriák (Az éjjel, Idős katona portréja), történelmi események, a társadalom és technika fejlődésének számos mozzanata (A győztesek dicsőségére, Az első űrrepülés köszöntése, Béke) — mindezek bőséges lehetőséget kínálnak Púček számára. Külön értéknek tartom azt, hogy a művész többnyire a lehető legegyszerűbb, mindannyiunk által ismert mozzanatokból képes jelképes erejű alkotásokat létrehozni; sokszor feldolgozott témákban újat mondani. Szólnunk kell még a képek technikai kivitelezéséről. Púček úttörőnek számít a nitrolakkos festékek használatában, melyek színjátékukkal és fényes felületükkel Is hatnak. A témától függően kombinált technikákat is alkalmaz, ezek felszíni struktúrájúkkal gyarapítják a kép esztétikai értékét LEHEL ZSOLT ÚJ szó 198L X. 16.