Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-14 / 217. szám, hétfő
FÜmművészeS — száműzetésben A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság azért alakult, hogy a hungarológiát művelő szakembereket, tudósokat nemzetközi méretekben összefogja, munkájukat széles körben megismertesse, tudományos eredményeiket az érdeklődők számára hozzáférhetővé tegye. A hungarológiát, hungarisztikát vagy magyarságtudományt — eltérően a két háború közötti sorstudományi értelmezéstől — az ún. »filológiai« tudományok, a magyar nyelvészet, irodalomtörténet, néprajz gyűjtőfogalmának tekintjük, amely érintkezik a történettudománnyal, művelődéstörténettel és más művészeti tudományokkal is. A Tár- saság azért jött létre, hogy a magyar nemzeti tudományok Magyarországon kívüli művelését elősegítse, és ilyenformán hozzájáruljon a hungarológiának mint multidiszciplináris stúdiumnak nem magyar, idegen nyelvterületeken való tudományos megismertetéséhez“ — összegezi szabatosan az NMFT célkitűzéseit a Hungarológiai Értesítő első évfolyamának bevezető írása. Mindehhez még annyit tehetnénk hozzá, hogy a Társaság tevékenységi körét azok az országok (európai és tengerentúli államok) alkotják, ahol a magyar nyelv, irodalom vagy néprajz főiskolai szintű oktatás tárgya, illetve ahol a magyar nyelvészet, irodalomtudomány és néprajz területén tudományos kutatómunka folyik. A Társaság, melynek titkársága Budapesten székel, kapcsolatot tart fenn azokkal a külföldi intézményekkel, melyek a Jelzett tudományágak valamelyikével foglalkoznak; tudományos előadásokat, tanácskozásokat és konferenciákat szervez; magyarországi egyetemek, kutatóhelyek bevonásával közreműködik a külföldi hungarológu- sok munkájának szakmai támogatásában; lehetőségeihez mérten tanulmányutakat biztosít tudósoknak és oktatóknak. A Társaság (eltérően pl. az Anyanyelvi Konferencia ismeretterjesztő-népszerűsítő jellegétől és tevékenységi körétől) szigorúan a tudományosság kritériumait tartja szem előtt. Tagjául csak azt választja meg, aki nyelv-, irodalom- és néprajztudományi szakterületen valóban tudományos igényű munkát végez, aki kutatóhelyen vagy könyvtárban, mú- zumban, levéltárban, kiadóban, szerkesztőségben dolgozik, illetve felsőfokú oktatótevékenységet folytat. M egalakulása, vagyis 1977 óta a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság, leküzdve az indulással járó szervezési nehézségeket, különösen két területen ért el sikereket. Az egyik terület a Társaság kiadói tevékenységét öleli fel. Dokumentumai: a Hungarológiai Értesítő 1979-es, 1980-as, 1981-es évfolyamai, melyek azt a célt szolgálják, hogy bibliográfiáikkal, könyvismertetéseikkel kézzelfogható segítséget nyújtsanak az egymástól gyakran elszigetelt, egymás publikációihoz hozzá nem jutó hungarológusoknak. akik a világ különböző pontjain dolgoznak. E hasznos tájékoztató kiadvány szerkesztői abból a tényből indultak ki, hogy az utóbbi évtizedekben jelentősen megnőtt a magyarságtudomány- nyal foglalkozó külföldi (sok esetben nem magyar származású) kutatók száma, s nekik, mint az értesítő első, programot hirdető írásában olvashatjuk, „elemi szakmai érdekük, hogy keressék az összeköttetést kollégáikkal, aminthogy a magyarországi nyelvész, irodalomtörténész, néprajzos szakemberek sem hagyhatják figyelmen kívül a hungarológia külföldi eredményeit. A nem magyarországi hungarológusok tudományos tevékenysége új felismerésekkel gazdagíthatja a magtfaságtu- dományt, termékenyítő szempontokat vihet a nemzett szak- tudomángok művelésébe; a nemzetközi kontextus befolyással lehet az alkalmazott módszerekre, a tudományos megközelítési módok kiválasztására.“ Az olyannyira szükséges tájékoztatást elősegítendő, a Hungarológiai Értesítő, vaskos számai évről évre áttekintést nyújtanak a magyar nyelv-, irodalom- és néprajztudomány területén folyó munkáról, részint bibliográfiák, részint pedig szakkönyvekről készített tömör ismertetések formájában. Hogy a feldolgozott adatmeny- nyiséget érzékeltessem, megemlítem, hogy az értesítő első száma több, mint háromszáz könyvre hívja fel a figyelmet, köztük (s ezt jóleső érzéssel állapíthatjuk meg), csehszlovákiai magyar kiadványokra is (szerk.: Richard Pražák: Bibliografie československé hun- garologie za léta 1972—1974, Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom, Fábry Zoltán: Ady igaza, Kemény G. Gábor: Kapcsolatok vonzásában, stb.) Valóságos kincsesbánya a bibliográfia is, amelyben az általános részt követően az összehasonlító irodalomtörténet és az irodalmi kapcsolatok, az irodalomelmélet, az irodalmi nyelv, stílus, fordítás, a régi magyar irodalom, a felvilágosodás és a reformkor, a 19. század második felét képviselő és a 20. századi irodalomtörténet könyvészetét kapja kézhez a kutató. A tárgy és korszakok szerint tagolt bibliográfiát egy szerzők szerinti könyvészeti jegyzék követi; majd — hasonló tagolásban — a Magyar irodalom külföldön című alfejezet a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai és más országokbeli magyar irodalmak évi könyv- és tanulmánycímeit rögzíti. Ugyanez a gazdagság jellemzi a nyelvészeti és a néprajzi bibliográfiát. Mivel tájékozódásra a mi sajátos körülményeink között ugyancsak nagy szükség van, s mivel e gonddal készült könyvészeti jegyzéket haszonnal forgathatnák szerkesztők, tanárok, önkéntes néprajzi gyűjtők, célszerű volna, ha a Hungarológia Értesítő nagyobb könyvtárainkba, nemzetiségi kultúránk műhelyeibe mindenképpen eljutna. Megrendelhető a Kultúra Külkereskedelmi Vállalatnál (H-1389 Budapest, postafiók 149); példányonként beszerezhető a budapesti Akadémiai Könyvesboltban, a Váci utca 22. szám alatt. M ásik nagy sikere a Társaság tevékenységének az /. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus volt, melyre augusztus első felében került sor Budapesten, ahová huszonkét országból több, mint háromszáz szakember érkezett, A Szovjet Tudományos Akadémia új tudományos-publicisztikai és tájékoztató folyóiratot ad ki Nauka v SZSZSZR (Tudomány a Szovjetunióban) címmel. Az új lap az oroszon kívül angol nyelven is megjelenik, a közeljövőben pedig spanyol, német és francia változatban is. V. Arszentyjev újságíró felkérte a folyóirat főszerkesztőjét, Ge- orgij Szkrjabin akadémikust a Szovjet Tudományos Akadémia főtitkárát, ismertesse a folyóiratot. 0 Mi az új folyóirat célja? Arra törekszünk majd, hogy a legégetőbb, legvitatottabb problémákról számoljunk be, s a világ vezető tudósait bekapcsoljuk a párbeszédbe. Ez a folyóirat nemcsak a szaovjet tudomány fejlődéséről számol be, hanem a globális, átfogó méretben értelmezett tudományról Is, bizonyítva, Hogy a Humán fu-* dományok képviselői, nem mondva le a humánum erkölcsi imperatívuszáról, a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben ís készek a békés együttműködésre, az ismerkedésre, egymás értékeinek kölcsönös becsülésére. A kongresszus megnyitó beszédéből azt a gondolatot szeretnénk kiemelni, amely hangsúlyozta: a nemzeti belterjesség (túlzott formában akár szűklátókörűségl), mint az élet minden területén, a tudományban is megbosszulja magát; zárt etnikai szemlélet talaján állva nem vagy csak ritkán fogalmazhatók meg ólyan törvényszerűségek, melyek nemzetközi méretekben is kibírnák a tudományos objektivitás próbáját. Szükség van tehát a külföldi hungárológu- sok és a magyarországi tudósok együttműködésére. A kongresszuson részt vettek, a világ távoli tájairól érkezett szakemberek mellett, a szocialista országok magyar és nem magyar nemzetiségű képviselői, köztük természetesen a csehszlovákiaiak is. A Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak különben Csehszlovákia, úgy tűnik fel, megbízható bázisa, hiszen Prágától kezdve Brnón át Bratislaváig mintegy huszonöt hazai hungarológus tagja a Társaságnak. A kongresszuson, igaz, nem vett részt mindegyikük; az ott levők azonban szinte kivétel nélkül belefolytak az előadói munkába is. Előadás hangzott el A magyar filológia felsőfokú oktatása Közép-Európában címmel, Csanda Sándor a Komenský egwetem magyar tanszékének filológiai munkásságát ismertette, Richard Pražák a cseh és szlovák hungarológia keletkezéstörténetéről beszélt. A műfordításban testet öltő irodalmi kapcsolatok kérdéseivel három referátum is foglalkozott. Zeman László Ady, Karéi TomiS József Attila szlovák tolmácsolásának tanulságait összegezte, Karéi Wlachovský pedig a XX. századi magyar költészet szlovák recepciójáról adott képet. E sorok írója, kapcsolódva a magyar vers (elés) fejlődéstörténetével foglalkozó témakörhöz, azt elemezte, hogyan változnak, sajátos nemzetiségi világképet ős bilingvista állapotot fejezve ki, a versszerűség stilisztikai-poétikai jellemzői néhány csehszlovákiai magyar költő alkotásában. A kongresszus — amelyen öt munkacsoportban több, mint száz előadás hangzott el — előmozdította a magyar filoló- gj£ ügyét, termékeny eszmecserét indított el. A tanácskozásnak a tervek szerint kézzelfogható eredménye lesz a főbeszámolók és referátumok szövegét tartalmazó hungarológiai évkönyv, amely a közeljövőben lát napvilágot. ZALABAI ZSIGMOND hogy a legnagyobb teljességgel reflektáljon a külföldi olvasók igényeire. Máris nagy érdeklődést tanúsítanak az új folyóirat iránt az olyan tekintélyes kiadványok, mint például a Science, a Scientific American (Egyesült Államok), és más lapok. Széles körű együttműködést tervezünk velük, e lapok szervezőivel, anyagok és hírek kölcsönös cseréjére gondolunk. Átfogóan megvilágítjuk a legfontosabb nemzetközi programok keretei között folyó tudományos tevékenységet. Ilye,: például az iparosítás negatív következményeinek leküzdése és a környezetvédelem, a természeti erőforrások ésszerű felhasználása, a világóceán és a világűr békés célú hasznosítása, a rákmegbetegedések s a szív és érbetegségek ellen folytatott közdelem, az éhség ellen vívott harc és az élelmiszer-termelés bővítése, az energetikai probléma megoldása. „Én azt hiszem..., hogy abban a pillanatban, amikor Chilében megbukik a diktatúra, olyan filmművészet születik majd, amely leleplezi mindazt, ami ebben az időben történt, és nagy mennyiségben keletkeznek majd olyan filmek, könyvek, irodalmi művek, amelyek érről szólnak. Mert a chilei puccs olyan történelmi trauma, amelyet az ország nem fog könnyen elfelejteni. Például, amikor az ember a Lon- guéban történtekről olvas (Egy használaton kívüli bányában tömegsírra bukkantak. Az áldozatok azonosítása után kiderült, hogy csupa olyan személy volt, akit Pinochet hatóságai eltűntnek nyilvánítottak. — A ford.), szinte szükségét érzi a külföldön történő /művészi) rekonstruálásának, hogy minél többen megismerjék és minél nagyobb egyetemes fölháboro- dás támadjon a fasizmus ellen. A fájdalomnak és a szenvedésnek ez a tapasztalata a mi legfőbb fegyverünk. Nem hagyhatjuk el.“ Miguel Littin chilei filmrendező nyilatkozta ezt. ö egyike azoknak a chilei filmrendezőknek, filmművészeknek, akiknek a többi művészetek sok képviselőjével együtt 1973. szeptember 11-e, vagyis a katonai államcsíny után sikerült elmenekülniük Pinochet fasiszta diktatúrája elől, illetve akik emigrációba kényszerültek, hiszen a Népi Egység és Allende elnök híveiként, a demokrácia és a haladás híveiként eleve kilátástalan lett volna a helyzetük, ha otthon maradnak. A filmrendezők közül többen főként Kubában és Mexikóban telepedlek le, mások Kanadában és az Egyesült Államokban, de sokan jöttek át Európába is — nemcsak élni, hanem folytatni a pályát, befejezni az otthon megkezdett filmeket és újakat készíteni. Sebastián Álarcán például a Szovjetunióban forgatta az Éjszaka Chile fölött és a Santa Esperanza című játékfilmjét, bolgár és NDK közreműködéssel készítette Az átkelés című játékfilmjét Orlando Lübbert, akinek több dokumentumfilmje is van, Luis R. Vera rövid játékfilmje, a főttem, hogy elvigyek egy magot, Romániában készült, Svédországban Claudio Sapiain dokumentumfilmje Victor fara él címmel, Mexikóban Miguel Littin játékfilmje, a Levelek Ma- rusiából, Helvio Soto bolgár és francia közreműködéssel forgatta híres filmjét, a Santiago fölött esik az eső címűt. A gyártó országok között szerepel Spanyolország, Belgfum, az NSZK — és természetesen Chile, mármint azoknak a filmeknek a címe után, melyeket az otthon maradt filmesek készítettek, nem túl nagy számban. Chilére korábban sem volt jellemző, hogy valami sok játékfilm készült volna, Pinochet hatalomra jutása óta pedig a rendezők száma nemcsak azokkal lett kevesebb, akik száműzetésbe kényszerültek, hanem azokkal is, akiket bebörtönöztek, 0 Nyilván korunk legégetőbb problémáját — a tudósoknak a békéért és az enyhülésért, az általános és teljes atomleszerelésért folytatott harcát sem lehet mellőzni. — A folyóirat állandóan ismerteti majd az életnek bolygónkon való megőrzése érdekében, az őrült és veszélyes fegyverkezési verseny megszüntetéséért indított új akciókat. Nézetem szerint, ha a tudósok felelőssége nentv üres szólam, akkor megköveteli, hogy a tudomány képviselői tevékenyebben vegyenek részt az atomkatasztrófa megelőzése módjainak keresésében. Ezen a téren éppen a tudósok tehetnek igen sokat, mivel ők megfelelő ismeretekkel és hiteles tényekkel rendelkeznek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselői előtt mondott beszédében Leonyid Brezselhallgattattak, illetve azokkal, akik például a reklámfilmre, a kevésbé politizáló filmes műfajokra tértek át. Velük kapcsolatban mondta a már idézett beszélgetés alkalmával Miguel Littin: „Mert, akárhogy is, nekünk sikerült kifejeznünk magunkat, és egy katonát mutatni a vásznon már kihívó tett, és azonosulást kifejező tett, és politikai erősséget kifejező tett. De azok a társaink, akik e pillanatban Chilében vannak, még ezt sem alkalmazhatják, fondorlatokhoz kell folyamodniuk, hogy semmit se mondjanak. Vagy keveset. Az élményeknek ez a fölhalmozódása valóságos robbanást okoz majd utána6. Persze, azok helyzete sem eszményi, akik hazájuktól távol, az otthoni valóságtól, népüktől elszakítva alkotnak. Számos olyan kérdés merül föl, hogy mit és hogyan kifejezni azután, hogy már — főként dokumentumfilmekben — elmondták mondandójukat a népi hatalom három évéről, majd az azt követő kegyetlen napokról, egyben a Pinochet-féle fasiszta rezsim ellen agitálva a világ haladó közvéleményét. Emberi, szakmai, művészeti problémáikkal is foglalkozik Todero Frigyes a Filmvilág ez évi 8. számában megjelent A filmművészet száműzetésbe ment című cikkében, melyet a lapban Beszélgetések emigráns chilei rendezőkkel alcímmel egy montázs, valamint a legismertebb chilei filmrendezők műveit felsorakoztató filmográfia egészít ki Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között címmel. Todero Frigyes megemlíti, hogy a chilei rendezők „méltányolják a befogadó országok filmgyártóinak segítőkészségét, de fájlalják, hogy sikeresnek ítélt alkotásaik — a gyártó cég nemzetisége alapján — nem chilei, hanem francia, kanadai stb. filmekként kerülnek forgalomba" . Érthető ez részük* ről, különösen akkpr, ha filmjeik megőrizték a chileiség légkörét. Visszakanyarodva a mit és hogyan kérdéséhez, különösen a fiatalok kerültek nehéz helyzetbe, azok, akik éppen a puccs idején Indultak volna el pályájukon. A tematikai beszűkülés veszélye őket is fenyegette. „A Jcényszerhelyzetben volt azonban valami jó is — írja a szerző. — A világ különböző részein élő chilei rendezők fölismerték, hogy a Latin-Ameri- kához tartozás nem egyszerűen földrajzi és nyelvi tényező, hanem ennél sokkal több: kulturális, művészeti összetartozás is." Így fordulnak ma már egyre többen a latin-amerikai szép- irodalomhoz, novellákat, regényeket dolgoznak föl. Másik témájuk lett az emigrációban élő chileiek élete, mely az otthon maradottak számára ismeretlen és megközelíthetetlen, annál inkább ismerik — hiszen élik — ők. Élik — és nem tétlenül. Egy másik Chiléért, ahol otthon lehetnek ismét. —bor nyev újólag felhívta a figyelmet a nemzetközi helyzet veszélyességére. Mindenképpen egyet kell érteni ezzel a határozott figyelmeztetésével: „A tárgyalások számára elveszett minden nappal növekszik az atomkonfliktus kockázata“. Folyóiratunk szerkesztő bizottsága, amely vezető szovjet tudósokból áll, éppen ezért teljes mértékben magáévá teszi és támogatja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a világ parlamentjeihez és népeihez intézett felhívását, valamint az SZKP XXVI. kongresszusának azt a javaslatát, amely szerint tekintélyes nemzetközi bizottságot kell szervezni, amely rámutatna az atomkatasztrófa megelőzésének létfontosságára. Tények és példák alapján bizonyítjuk majd be, hogy sürgősen szükséges megszívlelni Albert Einstein tanítását, amely szerint „el kell vetni mindazt, ami szétválaszt bennüket, és erőfeszítéseinket a legfontosabb cél — a béke és a jövő megőrzése érdekében kell egyesítenünk". Termékeny eszmecsere Hungarológiai Kongresszus Budapesten * Uj tudományos folyóirat a Szovjetunióban
