Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-11 / 215. szám, péntek
Beváltak a polgári bizottságok Nagyfödémesen (Veľké Oľany) jó tapasztalatokat szereztek A galántai járás gyorsan fejlődő, rendezett központi községeinek egyike Nagyfödémes. Lakosainak a száma az 1976-os képviselőtestületi választások idején emelkedett négyezer fölé, amikor közigazgatásilag a községhez csatolták a négy és negyedszáz lélekszámú Hajmás, Szőgyén és Lencsehely nevű településekből keletkezett Nové Osadyt. A vonatkozó rendelkezések értelmében a központtól távol eső településeken megválasztották a polgári bizottságokat Kelecsényi István, Jozef Ja- sek és Jozef Androvič elnökkel az élen. E szervek tevékenységének fél évtizedes eredményeiről és az új polgári bizottságok megválasztásának előkészületeiről tárgyalt augusztusi ülésén a helyi nemzeti bizottság tanácsa. Ezekről a kérdésekről tájékoztatott Pavol Kerdo, a hnb elnöke és Takács József titkár. — Elsősorban is a tapasztalatokat összegezhetnék. — ötéves tapasztalataink szerint a polgári bizottságok meg- állták a helyüket, igazolták társadalmi szerepüket a helyi irányításban, fenntartották a kapcsolatokat a lakosság és a helyi nemzeti bizottság között. A helyi nemzeti bizottságnak nagy segítséget nyújtottak a Nemzeti Front választási programjának megvalósításában, főképpen a Z-akció önköltséges beruházási akciónak elvégzésében. Nové Osadyban betonjárdák építését és egyéb feladatok elvégzését szervezték meg. Közreműködtek a közellátás és a lakosság egyéb szükségletei kielégítésének megszervezésében, az indokolt panaszok orvoslásában. A bizottságok figyelme kiterjed a polgárok együttélésére és más társadalmi kérdésekre is. Az egyik bizottság ülésén például a vétkes jelenlétében foglalkoztak azzal a kihágással, amit ittas állapotban követett el. A bizottság tagjai elvhűen, szemtől szembe, megmondták véleményüket a fiatal ember kifogásolható életmódjával kapcsolatban. Rámutattak, hogy munkahelyén a legjobb munkások egyikének tartják, nagyon szép keresete van, helytelen azonban, hogy kocsmázó, italozó életmódjával csorbítja becsületét. A beszélgetésen jelen volt az Illető munkavezetője is. A fiatalember nem sértődött meg, belátta hibáját. Jó hatással voltak rá a nevelő szándékú szavak. — A bizottságok tehát politikai nevelő munkát is kifejtenek? — Természetesen. Ezen a szakaszon is jó munkát végeztek. A lakosság ügyes-bajos dolgaival foglalkozva szem előtt tartják a politikai-nevelő hatást ts. Érdemes tevékenységet fejtenek ki a beszélgetések, a nyilvános gyűlések szervezésében, melyet a helyi nemzeti bizottság aktivistája segítségével végeznek. Községünk csatolt részeiben a beszélgetéseken, a nyilvános gyűléseken szép számban vesznek részt az emberek, s az aktivitás is élénk. Kertelés nélkül megmondják véleményüket, panaszaikat, a hnb munkájával kapcsolatos álláspontjukat. ArA szociológus szemével A városi és falusi lakáskuitüra * Nálunk a felszabadulás előtt és közvetlenül utána is igen alacsony volt a falusi lakosság zömének lakáskultúrája. Jelenleg a vidéki községek e tekintetben általában elérték a város színvonalát, de a lakásál- lonlány néhány vonatkozásában (a lakások életkora, rendeltetésszerű ellátottsága, fűtésüknek, s a melegvíz-szolgái* tatásnak módja) helyzetük mindmáig hátrányosabb. Az új lakások építése viszont ezeket a fogyatékosságokat fokozatosan kiküszöböli. A vidék lakossága a városihoz képest élvezi azt, hogy nagyobb a lakásterület (tárolásra alkalmas helyiségek, garázs, műhely), továbbá a falvakban, a községekben leginkább igényelt lakásforma, a családi házak építésének nagyobb lehetőségeit. A falvakon — a városokkal ellentétben — nem a szövetkezeti, hanem a vállalati lakásépítés a listavezető. A városokban ugyanakkor a szövetkezeti és a vállalati lakásépítés hányada jóval nagyobb mint a falvakon és szüntelenül növekszik. A lakások korszerűsítése, a színvonalasan ellátott új lakások építése természetesen tükröződik a városi és a falusi lakossőg lakáshelyzetének értékelésében, elemzésében is. A prágai Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Gazdasági Kutatóintézet szociológiai felmérései szerint főleg a nagyobb városok lakáshelyzetét jellemzi néhány nemzedék tagjainak együttélése egy lakásban. A fiatalok — a városokban és a falvakon egyaránt — természetesen arra törekednek, hogy saját lakásuk legyen. A szakembereknek. a szociológusoknak az a nézete, hogy a falvakban igénylik ezt a megoldást — nem nyert igazolást, hiszen a megkérdezetteknek csak 5 százaléka (a városokban 2,3 százaléka) tekinti kívánatosnak két- vagy több nemzedék tagjai együttélését egy családi házban (lakásban). A lakáskultúrát általában nemcsak a lakás tulajdonképpeni megoldása határozza meg. Az elégedettséget befolyásolja az is, hogy a lakóház milyen távolságra van a munkahelytől, milyenek a közlekedési lehetőségek, a szolgáltatások elérhetősége, milyen a közművesítés és a járulékos beruházások helyzete. Az említett tényezők — a lakás színvonala, egyben a község ellátottsága, a természeti környezet stb. — hatással vannak az ember lakóhely iránti viszonyára. S amennyiben ezek a tényezők kedvezőtlenek, akkor ez a fő oka a migrációnak, vagyis a lakhelyváltoztatásnak. A megkérdezettek 63,4 százaléka kifejezetten előnyben részesíti a falunlakást. Teljes 56,1 százalékuk szerint a legjobb egy szolgáltatásokkal megfelelően ellátott, nagyobb vidéki községben élni. A városiak szerint a legelőnyösebb lakásviszonyok vannak a városmelléki községekben, illetve a nagyvárosok peremkerületeiben. Egy részük azonban a nagyvárosokra „adja szavazatát“, de nem a fővárosra. Mindkét lakossági kategóriát a legkevésbé vonzzák az ipari központok és a fővárosok. A vidéki lakosok közül főleg a nők, elsősorban a 29 éven aluliak, pártolják a városi életet. Az életkor növekedésével megcsappan a városi élet vonzása. Mint már említettük, sokan kedvelik a városmelléki községeket, esetleg a nagyvárosok peremkerületeit, ahol kombinálódnak a falusi és a városi életmód előnyei. Ez a megállapítás elsősorban a fiatalabbakra és a középkorúakra érvényes. Jelentősen apadt az érdeklődés a városoktól távol fekvő legkisebb községek iránt. Egyaránt vonatkozik ez a vidéki és a városi lakosságra. A je-' lenség magyarázata, hogy ezeknek a falvaknak viszonylag ki nem elégítő az ellátottságuk (szolgáltatások). A másik oldalon azonban a kisközségek népszerűek azok körében, akik itt főleg üdülési célokat szolgáló ún. második lakásra — nyaraló, volt parasztház — áhítoznak. Ez bizonyos mértékben biztosítja az ilyen települések jövőjét is. NORA WEBEROVÄ ra törekszünk, hogy a felvetett kérdéseket — ha lehetőség nyílik rá — mielőbb megoldjuk. — Hogyan biztosítják a rendszeres kapcsolatot a hnb, a tanács és a polgári bizottságok között? — A polgári bizottságok élén a hnb képviselői állnak, akik a plénumban tevékenykednek. A feladatokat átviszik a polgári bizottságok munkatervébe, ugyanakkor a plénumot tájékoztatják a polgári bizottság hatáskörében felmerülő kérdésekről. A polgári bizottságokban a hnb tanácsának egyik tagja mint aktivista dolgozik, segít a mindennapi munkában és rugalmas kapcsolatot tart fenn a tanács és a bizottság között. — Mikor választják meg az új polgári bizottságokat? — A választások napjául a hnb tanácsa szeptember 25-ét tűzte ki. A tanács a jövőben is hároim bizottság megválasztásával számol, egyenként hét taggal. Azt javasoltuk, hogy a bizottságokban hagyják meg azokat a tagokat, akik jól dolgoztak. Az egyik bizottságban az elnöki tisztségben lesz változás. A bizottságok tagjainak kor- és szociális összetétele megfelel a falurész lakosai összetételének. Nagy gondot fordítunk a nyilvános gyűlések előkészítésére, amelyeken a polgári bizottságok választása megvalósul, hogy méltó keretet biztosítsunk a Jelentős eseménynek, amelyen egyszersmind értékelik az eddigi munkát és felvá-* zolják a további feladatokat. Az új választási időszakban a község csatolt részei közül Lencsehelyen számítunk nagyobb akció elvégzésére — gyermekjátszótér létesítésére. A település lakosainak kérésére vettük tervbe ezt a feladatot. Egyébként Nagyfödémesen a társadalmi munkát és a beruházási erőforrásokat most a szolgáltatóház építésére fordítjuk. Ez az egész község lakossága igényeinek kielégítését fogja szolgálni. Választási programunk e legfontosabb feladata megvalósításában számítunk a községünkhöz tartozó települések lakosságának segítségére, az újonnan választott polgári bizottságok közreműködésére is. —■ Köszönöm a tájékoztatást, GÄL lAszlö Kommentáljuk AZ ÉLET DIKTÁLTA FOLYAMAI A mezőgazdasági termelés nagyarányú gépesítése, az ipartelepítési politika egyre több falusi embert csábított és csábit el otthonról. Míg három évtizeddel ezelőtt hazánk lakosainak mintegy 50 százaléka élt falun, addig ma már csak 31 százaléka Ez elsősorban is azért alakult így, mert a városuk gyors ütemben fejlődtek, nem utolsósorban pedig a város körüli falvakat közigazgatásilag a városokhoz csatolták. A területi átszervezés óta, főleg a szövetkezetek egyesülésével párhuzamosan megindult a községek közigazgatási összevonása, vagyis elindult a központi települések rendszerének kialakítása. Egy—egy nemzeti bizottsághoz két három kisebb település is tartozik. Ennek egyik előnye, hogy a szolgáltató létesítmények, a művelődési intézmények építéséhez, az egészségügyi ellátáshoz jobb feltételek teremtődnek. Természetesen nem ment és nem megy ez ma sem nehézségek nélkül, mivel csaknem minden település lakói azt szeretnék, hogy ami a központi községekben van, az náluk is legyen. Ez helytelen és nem reális kívánság. Ma még sajnos nem érvényesül teljesen az az elv, hogy a központi községeket kell elsősorban gyarapítani, főleg iskolákkal, gyermek és egészségügyi intézményekkel. Ebben az ötéves tervidőszakban a központi községek fejlesztése tökkéletesebb keretek közt folytatódik. Egy-egy kerületben, mintegy 20 járásonként legfeljebb kettőt hoznak létre. Hogy melyik községre esik a választás, azt a járási nemzeti bizottság elemzése alapján a kerületi nemzeti bizottság dönti el. Figyelembe veszik az olyan tényezőket, mint az üzlethálózat, a szolgáltatások színvonalát, a víz- és a csatornahálózatot, az egészségügyi ellátottságot, a háztar tási szemét elszállításának lehetőségét, nem utolsósorban azt, hogy a települések a központtól olyan távolságra legye nek, hogy azok 20—30 perc alatt elérhetők legyenek. Mielőtt a döntés megszületik, természetesen több más szempontot is figyelembe kell venni. Ugyanis a jelenlegi gazda sági helyzetünk nem engedi meg, hogy olyan települést nyilvánítsanak központi községnek, amelynek ellátottsága nincs a kívánt színvonalon, új létesítmények építése lenne szükséges. A központi községek eddigi jogköre is bővül. Átveszik a jnb tői, de a kerületi nemzeti bizottságoktól egyes ügyintézéseket, mint például az építkezési engedélyek kiadását, a természetvédelemmel, a szociális ellátással, a kiskereskedelmi felügyelettel kapcsolatos kérdések megoldását. A köz ponti település nemzeti bizottságának véleményét figyelem be veszik majd a tervezésnél, a menetrendek elkészítésénél és más területen is. Ezekben a községekben a nemzeti bizottság dolgozóinak száma is megnövekedett. Am a helyi nemzeti bizottságok dolgozóinak száma kerületi és szlovákiai viszonylatban nem lehet több a jelenleginél. A központi községek ilyen irányú fejlesztése azt eredményezi majd, hogy elmélyül a kapcsolat az államhatalmi szervek és a la kosság között, lényegesen lerövidül és meggyorsul az ügy intézés. Az, hogy minden ágy legyen, mint ahogy azt az erről szóló kormányrendelet meghatározza, a nemzeti bizottságokon múlik, de nem utolsósorban az érintett települések lakosainak hozzáállásán. Ugyanis, ha a központi községben Z akcióban óvoda, iskola stb. épül, a társadalmi munkába az odatartozó települések lakosainak is be kell kapcsolódniuk. Zselízen például, amikor néhány évvel ezelőtt társadalmi munkával egészségügyi központ épült, a környező falvak lakosai és mezőgazdasági üzemei is segítettek. Tehát a társadalmi összefogás ilyen formája eddig sem volt ismeretlen, s mindig meghozta a várt eredményt. A központi községek áj formájának kialakítása társadalmi és egyéni érdek is. NÉMETH JÁNOS ORVOSI TANÁCSADÓ EGY KELLEMETLEN VENDÉG ÉRKEZÉSE ELÉ A késő ősz és a tél eleje minden esztendőben nagy megpróbáltatást jelent a szervezet számára. Régi tapasztalat ugyanis, hogy a nedves, hideg őszi évszakban több a náthős, tudő- gyulladásos, ízületi bántalmak- ban szenvedő ember, mint máskor. Ennek oka a nyálkahártyák vagy egyes testrészek lehűlése. A lehűlés hajlamossá teszi a szervezetet a mikroorganizmusok okozta fertőzésekre. Hogy ez miért van így, azt ma még nem tudjuk. A nátha, amely hurutos betegség, nem azonos az influenzával, mint ahogyan nem influenza a torokfájás vagy a légúti megbetegedések sem. Mi hát akkor az influenza? Olyan légúti fertőző betegség, amely magas lázzal, levertséggel, fájdalmakkal, gyakori fejfájással jár. Oka az influenza-vírus. A két- három napig tartó láz után megszűnnek a tünetek, de a betegnek még néhány napi pihenőre szüksége van. Érdekes, hogy amikor a hőmérséklet tartósan a fagypont alatt van, influenzás megbetegedések alig fordulnak elő. Amikor azonban a hőmérő higanyszála a fagypont föló emel- ,'dik, az influenza megjelenik és robbanásszerűen terjed. A közegészségügyi intézetek működésben tartják az influen- za-jelzőszolgálatot. Mindennap gyűjtik az adatokat, hogy korán felismerjék a járvány fellépését. Két jelzést figyelnek: az egyik a táppénzállomány, s másik az iskolai hiányzások. De résen vannak az orvosok is és jelentik, ha valaki influenzára gyanús megbetegedéssel jelentkezik a rendelőben. Ha a járvány fellép, a kórházak megtiltják a betegek látogatását, a gyógyszertáraikat pedig feltöltik, hogy elegendő gyógyszer álljon a betegség leküzdésére. Hogyan előzzük meg az influenzát? A védekezés egyetlen útja a megelőzés. Fokozott mértékben meg kell tartani az egészség- ügyi szabályokat. Ezek előírják, hogy testünk lehűlését el kell kerülnünk. A nyirkos levegő, az eső, a szél megannyi ellenség, ami ellen védekezni kell. Hogyan? Elsősorban úgy, hogy mindig az időjárásnak megfelelően öltözködjünk. A hideg ellen legjobban véd a réteges öltözködés, mert ezzel a test felületéről kisugárzó saját hőnket visszatartjuk. Alsó- ruhánk könnyen mosható, bolyhozott anyagból készüljön. Felső ruhánk laza szövésű, könnyű, több rétegű legyen, amiből szükség esetén egy-egy réteget levethetünk. A lehűlés elleni védekezésben szerepe van a jó, kényelmes, vízhatlan lábbelinek is. Átázott cipőben nemcsak a lábfej hűl le, hanem a lábszár Is. Ügyeljünk táplálkozásunkra is. Fontos a fehérjedús táplálkozás, és a vitaminok szedése. A C-vitamin tabletta egymagában nem felel meg a természetes C vitaminnak. Valószínű, hogy a citromban van még egy anyag, ami elősegíti a C vitamin hatását. Tetemes C vitamint tartalmaz a savanyú káposzta, az ecetes paprika és a burgonya. Azt, aki télen a mélyhűtött gyümölcs fogyasztását mellőzi, megnyugtathatjuk, hogy a hűtött készítmények C vitamin mennyisége alig csökken a hűtés folyamán. Ha nyáron meleg fürdő vagy mosdás után megszoktuk, hogy hideg vízzel zuhanyozzunk, úgy azt télen is folytassuk. A hideghez szokott edzett emberek kevésbé hajlamosak az influenzás fertőzésre. Gyermekeink védelmében pedig ne engedjünk közelükbe olyan látogatót, aki náthás vagy köhög. Járvány idején kerüljük a zsúfoltságot, miután az influenza cseppfertőzés útján terjed. Ha nem lakunk messze munkahelyünktől, ne szálljunk zsúfolt járműre, hanem gyalog tegyük meg az utat hazáig. Ez azért is ajánlatos, mert a napi mozgás elhanyagolása egészében károsítja a szervezetet. Mi a teendő betegség esetén? Ha minden óvatosságunk ellenére nátha vagy köhögés jelentkezik, ne essünk pánikba, ez még nem influenza. Forró tea, néhány szem Acilpyrln bizonyára átsegít a betegségen. De ilyenkor Is legyünk tekintettel embertársainkra, köhögésnél vagy tüsszentésnél tartsunk a szánk elé zsebkendőt, továbbá kerüljük a kézfogást, és ha lehet, tisztes távolságból érint-^ kezzünk környezetünkben mindenkivel. Ha a hüléses betegséggel kapcsolatban fejfájás, láz jelentkezik, akkor már nem egyszerű hűléses betegségről van szó. Ilyen esetben a beteg maradjon ágyban, forduljon orvoshoz. Ez zel idejében megkezdődik a gyógyítás. Dr. MARÉK ANTAL M 1981. IX. 11. 4
