Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-05 / 210. szám, szombat

MINDENKI JÓL JÁRT Mit tesznek a kommunisták a komplex intézkedések sikeréért? A MARXIZMUS—LENINIZMUS ÉS KORUNK Fokozzuk az aktivitást Az SZKP XXVI. kongresszusa jelentős eseménnyé vált a párt és a nép életében. A párt és a szovjet nép az SZKP KB te­vékenységéről előterjesztett je­lentést úgy fogadta, mint a marxizmus—leninizmus alkotó továbbfejlesztéséhez való hoz­zájárulást, mint hatalmas poli­tikai és elméleti jelentőségű dokumentumot. A kongresszu­son elemezték azt a kérdést is, hogyan javítható az ideoló­giái munka hatékonysága. Amint az ideológiai dolgozók moszkvai össz-szövetségi tan­folyamán 1981 áprilisában — tehát már a kongresszus után — ismertették, a párt abból in­dul ki, hogy a hatékony ideo­lógiai munka elképzelhetetlen a társadalom szociálpolitikai és szellemi élete realitásainak sokoldalú mérlegelése, a szov­jet emberek magas kulturális és műveltségi színvonala, a pártnak a politikai nevelő munkában eddig elért tapasz­talatai nélkül. Állandóan figyelemmel kell kísérni a nemzetközi porondon zajló éles osztályharcot. Bár az emberek egy kis részének tu­datára van csak hatással, mégis helytelen lenne, ha lg- norálnánk az idegen ideológia hatását. A kommunisták és a szovjet emberek az eszmék harcában nem lehetnek meg­alkuvók. Le kell rántani az ál­arcot a szovjethatalom és a kommunista eszmék ellenségei­ről, határozottan fel kell lépni minden idegen eszme megnyil­vánulása ellen. Az ideológiai nevelésben tényleg rendkívül nagy jelentősége van a kom­munisták és a dolgozók széles rétegei politikai művelődésé­nek. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja következetesen valóra váltja Lenin hagyatékát, amely szerint a tömegek tudaténak fejlesztése „marad, mint min­dig, egész munkánk alapja és tartalmának lényege“. Ezért van a politikai művelődésben egyre nagyobb súlya a mar­xizmus—leninizmus esti egye­temének, a népi egyetemeknek és a politikai képzés más for­máinak. Nagy az érdeklődés a hagyományos társadalompoliti­kai előadások iránt, melyek a marxizmus—leninizmus fontos kérdéseivel, a párt bel- és kül­politikájával foglalkoznak. Belorussziában például a ti­zedik ötéves terv éveiben a kommunisták mintegy három­negyede és a komszomolisták harmada mélyítette tudását fi­lozófiából és tudományos kom­munizmusból. Az általános mű^ veltséget nyújtó középiskolák­ban és a főiskolákon egyre magasabb színvonalon oktatják és tanulmányozzák a világné­zeti tantárgyakat. Elmondhat­juk, hogy a kommunisták és a komszomolisták, az ifjúság és a szovjet dolgozók milliói fo­lyamatosan és rendszeresen el­sajátítják a marxizmus—leni­nizmus elméletét. Az SZKP po­litikáját úgy tanulmányozzák, mint a világ megismerésének eszközét, amely egyben a harc és az építés fegyvere is. Ebben a munkában nagy fi­gyelmet szentelünk az elméleti tézisek, a politikai irányelvek és az SZKP XXVI. kongresszu­sa dokumentumaiban megfogal­mazott gyakorlati követelmé­nyek megvilágításának, magya­rázatának, propagálásának és tanulmányozásának. Hogy kielégítsük a dolgozók feszült érdeklődését a kong­resszuson felmerült problémák összessége iránt, az országban számos politikai tanfolyamot és szakkört szerveztünk. A gyári munkakollektívákban és az is­kolákban politikai napokat szerveznek — témájuk az SZKP XXVI. kongresszusa. Itt a kongresszusi küldöttek: tudó­sok, párt- és közéleti tisztsége­ket betöltő személyiségek, a po­litikai élet szóvivői és agitáto­rok tartanak előadásokat. A pártbizottságok és -szerveze­tek, a munkakollektívák fel­dolgozták, megvitatták és most megvalósítják a párt terveivel összefüggő konkrét politikai és szervezési intézkedéseket. Az ideológiai munkában — amint azt az SZKP XXVI. kong­resszusának határozatai meg­követelik — nagy súlyt helyez­nek a politika és a gyakorlat egységének biztosítására, az ideológiai, a politikai, az er­kölcsi és a munkára való ne­velésre. Az SZKP KB felhívta a párt- és a komszomolszerveze- tek figyelmét arra, hogy az ideológiai nevelő munkát na­gyon konkrétan és céltudato­san kell végezni. Ma erre adot­tak a lehetőségek, mert né­pünk műveltségi és kulturális színvonala összehasonlíthatat­lanul magasabb, mint a múlt­ban volt. Amint arra Brezsnyev elvtárs is rámutatott, a min­dennapi tájékozódás megbízha­tó csatornája a 380 millió pél­dányszámban megjelenő sok­féle újság és folyóirat, vala­mint az egész országot behá­lózó rádió- és tévéadások. AZ IDEOLÓGIAI MUNKA MINŐSÉGE Maga az élet nagyon élesen veti fel az ideológiai munka minőségének kérdését, eszmei beállítottságát, a tudományos és elméleti színvonal fokozá­sát, s azok kulturális színvo­nalát és félkészültségét, akik a tömegek felé közvetítik a párt gondolatait. Az SZKP XXVI. kongresszusa több új, a tömegpolitikai mun­kát érintő tézist felvetett, te­kintettel a szovjet emberek je­lenlegi igényeire és elvárásai­ra, a formalizmus és a tudálé­kosság leküzdésére. A politikai továbbképzésben fokozni kell az agitáció és a propaganda hatékonyságát. A pártszervezetekben átérté­kelik az ideológiai munka mód­szereit, egész eddigi gyakorla­tát, energikusan kiküszöbölik az elavult tételeket és oktatási módszereket. Céljuk az, hogy a tömegek nevelését gondosan előkészítsék és színvonalasan valósítsak meg; intellektuális, ismeretközlő, érzelmi és ideo­lógiai tartalma és terjedelme érdeklődést keltsen, az előadá­sokon való részvétel belső szükségletté váljon. Időszerű igény az is, hogy az agitációt, a propagandát, az oktatást és a nevelést a lehe­tő legközelebb kell vinni a konkrét emberek konkrét munkájához. Nem hagyhat­juk figyelmen kívül azt a tényt, hogy még nálunk is vannak kispolgárok, sőt, ki­mondottan antiszociális ele-» mek is. Az ő életvitelük ki­mondottan arra redukálódik, hogy a szocialista társadalom­ban minél többet megkaparint­sanak maguknak. Az efféle emberekből lényegesen keve­sebb volna, ha a család, az is­kola, a társadalmi szervezetek és a munkakollektívák kihasz­nálnák a rendelkezésükre álló nevelési lehetőségeket. Nem engedhetjük meg, hogy az ideológiai hatás köréből egész korcsoportok és szociális ré­tegek kimaradjanak. Gondol­junk arra, hogy a liberalizmus bármily megnyilvánulásának komoly következményei lehet­nek a nevelésben. Egy-egy ki­sebb közösségben sok mindent tudnak egymásról az emberek, de sokszor szemet hunynak az egyének méltatlan magatartása fölött és „betyárbecsületből“ semmivel sem indokolható „megértést“ tanúsítanak irán­tuk. Időnként hiányzik az elv­szerűség és a kölcsönös igé­nyesség. Az SZKP XXVI. kongresszu­sán az is elhangzott, hogy ma a pártszervezet, a szakszerve­zet és a Komszomol munkájá­nak és életének erkölcsi szem­pontjai egyre fontosabbak. A párt kötelezi a kommunistákat, hogy figyelmesen elemezzék a kialakuló társadalmi gyakorla­tot és idejében határozzák meg, hol és miben vannak hi­bák. A kongresszus anyaga meg­állapítja, hogy az ideológiai munka csak abban az esetben lehet hatékony, ha összhang­ban van az élettel, ha az ideo­lógiai dolgozók nem térnek ki a bonyolult kérdések megvála­szolása elől. Az a semmivel sem indokolható igyekezet, hogy leplezzük a hibákat, meg­kerüljük a fejlődés megoldat­lan problémáit és szépítsük a valóságot, rendszerint nagy ká­rokat okoz, jelentős mérték­ben csökkenti munkánk hatá­sát és színvonalát. A propaganda hatása jelen­tős mértékben azok felkészült­ségétől függ, akik a párt esz­méit népszerűsítik az emberek között. Semmiféle, még a leg­tökéletesebb eszköz sem képes helyettesíteni az előadók, pro­pagandisták, agitátorok ,és az emberek közt létrejövő köz­vetlen kapcsolatot. A XXVI. kongresszuson azonban azt is megállapították, hogy munká­jukra alaposan fel kell készül­ni, jártasnak kell lenniük a párt metodológiájában, és jól informáltnak minden fontos, a párt politikáját érintő kérdés­ben. Az SZKP XXVI. kongresz- szusán hangsúlyozták, hogy az ideológiai dolgozóknak mindig felkészültnek kell lenniük, hogy felelhessenek minden kérdésre, amelyet a dolgozók feltesznek. Egyszóval az SZKP XXVI. kongresszusa az ideológiai fronton dolgozók elé nagy fel­adatokat tűzött. Most az a fontos, hogy a határozatokat életbe léptessük. V. KUZMIN a történelmi tudományok kandidátusa. Üzlet- és boltvezetők újsá­golták: süteményfélékből na­gyobb a választék, javult a mi­nőség, már kilós kenyereket is kapunk. És nem ok nélkül fűz­ték hozzá a megjegyzést: most dicséret illeti a kenyérgyária­kat, a pékekét, a szállítókat egyaránt. A címzett a párkányi 1 Štú­rovo) kenyérgyár. Ahol Irena Mali'sová elvtársnő, a közgaz­dász tájékoztat a tavaly óta tör­tént változásokról: — Már januárban megkezd­tük a komplex intézkedések ér­vényesítését. Egyidejűleg mo­dernizáltuk a gyártási folyama­tot, tökéletesítettük a bérezési rendszert és a munka megszer­vezését. A modernizálás ténye: besze­relték a munkacsarnokba a Pardubicéből kapott, L]P típu­sú sütemény készítő vonal gé­peit. Kevesebb a kézi munka. Rétesből, kalácsból, pogácsából és másféle süteményekből egy műszakban közel 10 000 adagot készít, süt és csomagol a rész­leg, ahol ez a vonal üzemel. — Többre is képesek lennénk — magyarázza —, de még nem elég ismertek újabb készítmé­nyeink, a kereslet változó jel­legű. Időnként, és elég gyak­ran, meghibásodik a kompresz- szor. A komplex intézkedések érvényesítésének hatása csak most kezd mutatkozni- Fokoza­tosan, ahogyan a politikai és szervező munka is fokozatosan alakul. Tíztagú pártcsoport irányítja ezt a tevékenységet. A csoport vezetője Lencsés István pék, aki így vélekedik: — Fokozatos a változás, de tény, hogy jól járt mindenki, mert már nem két, hanem há­rom műszakban üzemel a gyár.- Mi, pékek tudjuk csak igazán, hogy mit jelent vasárnaponként már délben kezdeni a dagasz- tást, és lemondani a vasárnap­ról. A komplex intézkedések ér­vényesítésével viszont nyertünk néhány igazán szabad vasárna­pot. Elmondja, hogy a pártcsoport Kiss Sándor igazgatóval és Kiss László szakszervezeti bizalmi­val közösen műszakonként is­mertette az üzemeltetés átszer­vezésével kapcsolatos tenniva­lókat. — Mindenkinek megmagya­ráztuk — tájékoztat —, hogy miként módosul a beosztás, mi­ért, és mi lesz az előnye. Előbb csoportonként. Azután egyen­ként. Nem volt könnyű, hiszen a módosítás nyomán az eddigi órabéres munka helyett többen is teljesítménybéres beosztást kaptak. Érvényesíteni kellett, mégpedig következetesen: min­denkinek a munkája szerint. Jelenleg csak a kapusokat, fű­tőket, raktárosokat, kiadókat, könyvelőket és technikusokat fizetik előre meghatározott bér szerint. A kenyérgyár 92 alkal­mazottja közül 74 dolgozó, a pékek, a betanított munkások, a szerelők és javítók teljesítmény szerint kapják munkabérüket. A pártcsoport vezetőjének közvetlen munkatársa jakubo- vics Béla, pártonkívüli. Közösen felelősök a áagasztásért. így tehát a csoportvezető elsősor­ban vele beszélte meg, hogy mi­lyen változásra számíthatnak. Csak azután a többiekkel. — Mondtam neki — emlék­szik Jakubovics Béla —, reáin számíthatszt, mintha csak kom­munista lennék, hiszen munka­társak, barátok vagyunk, ért­jük egymást. És bíztattam, hogy az érvelés, a magyarázat okos, hát mások is érteni fogják. így volt, a pártcsoport tag­jainak érvelő magyarázata, agitálása meggyőzte a többie­ket. Azokat is, akik addig óra­bérben dolgoztak. Németh Imre pékmester, pártunk tagjclOltje. a „kenyérvonal“ müszakfelelő- se azonban nem minden ok nél­kül jegyzi meg: — A legmeggyőzőbb érv per­sze, a boríték, a fizetés volt. Magam is azon mérem a komp­lex intézkedések sikerét. Nagyobb a felelőssége, mint fél évvel ezelőtt. Figyelnie, ügyelnie kell a minőségre. A kilós kenyerek készítésének be­vezetése miatt eleinte napirend­re került néhány külön gond is. Néha szigorúbb szót is hasz­nálnia kell. Havonta, átlagosan számítva 200—210 órát dolgo­zik, keresete változó, 3200 ko­rona leginkább, de már kere sett 3500 koronán felül is. — Az a jó, hogy változó —. állapítja meg. — De főleg azért jó, mert rajtam múlik a válto­zás, tőlem függ. A gazdaságpolitikai propa­ganda és agitáció fokozásara akkor volt legnagyobb szükség, amikor üzemeltetni kezdték az LJP típusú sütemény készítő vo­nalat. Sok fiatal és sok szak- képzettség nélküli , betanított munkás dolgozik ezen a vona­lon. így tehát a pártcsoport kezdeményezésére a SZISZ üze­mi szervezetének gyűlésein, megbeszélésein is napirendre került, és mostanában is ott szerepel a komplex intézkedé­sek érvényesítésének ügye. Nagy Gusztávné, a laboratórium vezetője, aki az ifjúsági szerve­zet propagandistája, ezért in dítványozza: — Talán akkor lenne igazán szemléletes az eddigi eredmény, ha a fizetési kategóriákba való besorolás utáni helyzetet ellen őriznénk. Mégpedig a teljesít- ménybérezési fizetések, a tiszta kereset szerint! Ellenőrizzük hát, mert így ka punk választ erre a kérdésre is: Jól járt mindenki? Dikány Lász ló, a vonalért felelős gépkezelő keresete 3400 korona. A fiata­labb pékek közül Herda fanos, Szetei Miklós 2800 koronás fi­zetést kaptak, Ferencz Ilona, Csizmadia Anna szakmunká­sok 2400 koronát, Szücs Ilona, Árva Ilona betanított munká­sok 2000 koronát kerestek. Emlékeztetem a pártcsoport vezetőjét: Fokozatos változás­ról beszélt, tehát a komplex in­tézkedések érvényesítése még nem befejezett. — Nem bizony — válaszol —, de csoportunk már felmér^ te a jelenlegi helyzetet, és ké­szül javaslatainak beterjeszté­sére. Néhányat megemlít: a gépe- sítésért és üzemefejlesztésért felelősök közvetlen érdekeltsé­gének fokozása anyagi ösztön­zéssel, pártfeladatok adása a szállítóknak és a szerződéskö­tőknek, hogy fokozzák az új készítmények iránti keresletet, ismertetni az önköltségcsökken­tés újabb, még hatékonyabb módozatait, megbízásokat adni, hogy ezeket be is vezessék. — És azután? — Megint ellenőrizni, érté­kelni fogjuk, hogy mit tettünk, mit kell tennünk még. — Megint? Kérdéssel válaszol: — Ha mi, kommunisták nem fogjuk szorgalmazni, akkor ta­lán csakúgy, maguktól érvé­nyesülni fognak a komplex in­tézkedések? Igaza van. Tenni, cselekedni kell. HAJDŰ ANDRÁS YJQU hűvösebb hétvégi JtĹ napon úgy döntöttem, hogy elmegyek moziba. A mozi előtt kígyózó hosszú sor ugyan meglepett, mert a filmet már régóta játszi szák, de én kitartottam ere­deti szándékom mellett. megkaphatta volna a jegye­ket. Na, de sebaj, gondol­tam, majd eljövök holnap. Másnap már korábban mentem. Arra gondoltam, hogy itt is hosszú sor fogad, de nem így történt. Csak egy hölgy várakozott a pénz­JEGYELŐVÉTEL Igaz, nem álltam be a sor­ba, mert hiszen máshol is lehet jegyet venni. Hogy hol?, A jegyelővételt irodá­ban! A jegyelövételi iroda pará­nyi ablakán kis cédula fo­gadott, amely hirdette, hogy szabadság mialt zárva. Mér­gelődtem ugyan egy kicsit, de rájöttem, hogy igaz ami igaz, minden dolgozónak jár a rendes szabadság. És azt a néhány napot már igazán kibírom. A kővetkező hét első pap­ján délelőtt ismét elmen­tem az elővételi irodába. Az ablak mögött ülő néni ba­rátságosan fogadott és kije­lentette, hogy egyetlenegy jegye sincs, mert ö csak ma lépett be a munkahelyére és még nem hozták neki a jegyeket. Kissé csodálkozva fogadtam magyarázatát, hi­szen már tizenegy óra volt, és reggel fél kilenctől már tár ablaka előtt. Igaz, kis­sé idegesnek látszott, állan­dóan vagy kifelé kémlelt, vagy az óráját nézte. Így vártunk talán 20—25 percet is, mire megérkezett a pénztáros dolgozó. Felléle­geztünk és arcunkra eről­tettünk egy kis mosolyt is, hátha így jobb jegyet ka­punk. Hiába. A néni közölte ve­lünk, hogy egy jegy nem sok, de annyi sincs és ne fáradjunk később se, mert nem is lesz. Majd kijelen­tette, hogy jegyet a mozi­ban is vehetünk. A magyarázat egyszerű volt és világos. Ve én nem hagytam magam. Bátorkod­tam megkérdezni, hogy ez miképpen lehetséges, és hogy ö akkor minek van itt?l Bevallottam, hogy már az előző napon is feikeres- tem az elővételi irodát, és ugyancsak nem kaptam je­gyet. Megkérdeztem azt is, hogy miért nem telefonál az illetékeseknek, hogy embe­rek, megjöttem, jót pihen­tem:, de most már küldheti- tek a jegyeket, hogy a mo­ziba menni óhajtó kedves vendég gyorsabban, köny- nyebben jusson jegyhez. Csodálkozva, majd felhá­borodva fogadta érvelése­met, s felvilágosított, hogy ő nem arra van ott, hogy telefonálgasson, hanem ar­ra, hogy jegyeket áruljon, ha vannak. Most nincsenek, hát nem árul. Mit tehettem? Sarkon for­dultam, és azzal a hátsó gondolattal távoztam, hogy máspap csak azért is ott ve­szek jegyet. Mondanom sem kell, hogy nem vettem. A jegyelövételi iroda ablakán egy kis cé­dula fogadott: jegyek pilla­natnyilag nincsenek. És ész­revettem még valamit. A három moziból, ahová állí­tólag valamikor lehetett elő­vételben jegyet venni, egyik napról a másikra csak kettő maradt. És hogy láttámé a fil­met? Természetesen nem. Mert én pont abba a mozi­ba szerettem volna menni, amelybe, ki tudja milyen okból, megszüntették az elő­vételt. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Thumbnails
Contents