Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-05 / 210. szám, szombat

LENGYELORSZÁG VÁLTOZATLANUL FESZÜLT A HELYZET A „Szolidaritás" újabb figyelmeztető sztrájkokat helyezett kilátásba Kadhafi körei (ČSTK) — Lengyelországban tovább tart a feszült helyzet. A Rzeszowi Grafikai Üzemben a „Szolidaritás“ helyi szervezete megszálló sztrájkkal kierősza­kolta az üzem igazgatójának lemondását, habár az elózö ki­vizsgálás bebizonyította, hogy az ellene felhozott vádak alap­talanok. Már 18 napja folytató­dik a sztrájk az Olsztyni Poly- grafiai Üzemben, ahol szintén az igazgató leváltását követe­lik. A „Szolidaritás“ képvise­lőivel folytatott eddigi tárgya­lások nem hoztak eredményt. Olsztynban az ágazati szak- szervezetek vajdasági egyezte­tő bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli, hogy a „Szolidaritás“ az egész vajda­ságra kiterjedő általános sztrájkkal fenyegetőzik. Ezzel együtt a nyilatkozat felszólítja a vajdasági bizottságokat, hogy biztosítsák a munkára való al­kotmányos jog tiszteletben tar­tását mindazok számára, akik nem akarnak a sztrájkban részt venni. A „Szolidaritás“ Bydgoszcban sztrájkkészültséget hirdetett az egész vajdaság területére. így akar tiltakozni a Lengyel Nép- köztársaság főügyészségének döntése ellen, hogy lezártnak tekintse a „Szolidaritás“ tagjai által ez év március 19-én a vá­rosban kiprovokált incidens ki­vizsgálását. Boleslaw Cwikla, a „Szolida­ritás“ lublini alapító tagja le­mondott az egyik üzemi bizott­ság elnökének tisztségéről, és kilépett a „Szolidaritásból“ til­A TASZSZ közleménye (ČSTK) — 1981. szeptember 7. és 25. között a Szovjetunió­ban hordozórakétákat lőnek a Csendes-óceán néhány térségé­be, amelyek koordinátáit elő­re közölték. A TASZSZ hírügy­nökség közölte, a szovjet kor­mány felkérte azokat az álla­mokat, amelyek a csendes-óceá­ni tengeri és légi vonalakat használják, hogy repülőgépeik és hajóik biztonsága érdekében az említett napokon helyi idő szerint 6-tól 16 óráig ne tar­tózkodjanak a megjelölt tér­ségekben. Fegyverlista Pekingnek (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok átadta Pekingnek azoknak a fegyvereknek a listáját, ame­lyeket hajlandó Kínának leszál­lítani. Ezt a CBS tévétársaság közölte tegnap. A lista állító­lag harckocsi- és légelhárító rakétákat, radarberendezéseket és páncélautókat tartalmaz. takozásul az ellen, hogy a „Szo­lidaritás“ körzeti vezetősége tá­madást intézett ellene és több más társa ellen, mivel ellenez­ték az augusztus 19-én és 20-án megtartott nyomdászsztrájkot. Cwikla a „Szolidaritáshoz“ in­tézett levelében közölte, a ve­zetőség olyan célokért folyta­tott harcra használja fel tagja­it, amelyek távol állnak a dol­gozóktól. XXX Walbrzychban csütörtökre vir­radó éjszaka ismeretlen tette­sek a Thorez-bányában betör­tek a LEMP üzemi klubjának. a bányászszakszervezet és a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szervezet vezetőségének irodá­jába. Egy másik épületben betör­tek a bányavezetőség irodáiba is, többek között a személyzeti osztályra. Az irodákban feltör­tek minden zárat, és tönkretet­ték a berendezést. A tettesek megpróbálták feltörni azt a páncélszekrényt is, amelyben, a pártbélyegeket és a pártdoku­mentumokat őrzik, és megsem­misítették Lenin két portréját. A közbiztonsági szervek foly­tatják e bűntény kivizsgálását. BOLIVIA JUNTA HELYETT ÁLLAMFŐ (ČSTK) — Celso Torrelio Villo tábornokot, a szárazföldi csapatok főparancsnokát vá­lasztották meg tegnap Bolívia új elnökévé. Az államfő kine­vezéséről szerda óta tanácskoz­tak a bolíviai hadsereg veze­tői, eleget téve azon tisztek követelésének, akik augusztus Terrorakció (ČSTK) — A szélsőjobboldali Zsidó Védelmi Liga elnevezésű cionista szervezet tagjai az Egyesült Államokban újabb terrorakciót követtek el az ott élő szovjet állampolgárok el­len. Két gyújtóbombát helyez­tek el a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője munkatársai­nak gépkocsijai alá. A bombá­kat szerencsére idejében felfe­dezték és hatástalanították. Nem ez az első kísérlet, ám a helyi és a szövetségi hatósá­gok gyakorlatilag semmit sem tesznek az ilyen bűntettek megelőzésére. elején kikényszerítették Mez? tábornok elnök lemondását. Meza távozását követően az or­szágban a szárazföldi csapa­tok, a haditengerészet és a lé­gierő főparancsnokából álló háromtagú junta uralkodott. Eredetileg az új elnök megvá­lasztása ellen foglalt állást és — mint emlékezetes — au­gusztus 27-én nyilatkozatot adott ki, amelyben közli: ezt a tisztséget a junta tagjai közö­sen fogják gyakorolni. Marad a rendkívüli állapot (ČSTK) — Chilében szep­tember 11-től további ihat hó­napra meghosszabbítják a rendkívüli állapotot, — közöl­te Pinochet tábornok elnök. Chilében a rendkívüli állapotot 1973-ban a véres puccs után rendelték el.-> Líbia, ez a nagy kiterjedésű (1759 540 négyzetkilométer), de aránylag gyéren lakott (kb. 3 millió 245 ezer lakos) észak­afrikai ország már több mint egy évtizede tüske a Nyugat szemében. Az ENSZ határozata értelmében 1950-ben független­né vált állam Idrlsz-első és utolsó királya •— idejében az újgyarmatosítók szabad prédá­ja volt. Brit és amerikai tá­maszpontok, külföldi — főleg amerikai — monopóliumok ár­nyékában tengette a nép nyo­morúságos életét. Ennek az ál­datlan — viszont egyesek szá­mára nagyon is paradicsomi — helyzetnek vetett véget a Moa- mer Kadhafi vezette fiatal sza­bad tisztek 1969 szeptember el­sején okosan, ügyesen végre­hajtott vértelen puccsa. Élvez­ve a haladó arab országok, a szocialista államok és a világ haladó közvéleményének sokol­dalú támogatását, következetes, erőskezű politikájukkal elérték, hogy már 1970-ben kiürültek a külföldi támaszpontok, 1971 és 1974 között a külföldi monopó­liumokat is elütötték kedvező bevétel forrásaiktól. Az államosított és gyors ütemben fejlesztett ipar, a me­zőgazdaság korszerűsítése ered­ményeként szinte napról napra javul a nép életszínvonala. El­tűnnek a nyomornegyedek, új, korszerű lakótelepek épülnek, bevezetik az ingyenes orvosi ellátást és oktatást, felszámol­ják a munkanélküliséget. Még a sivatag is meghátrálásra kény­szerül: Líbiában 300 000 hektár sivatagi területet tettek termő­vé és osztottak fel a parasztok között, akiknek fele szövetkeze­tekbe tömörült. Az elmúlt évek­ben megkétszereződött Líbia mezőgazdasági termelése, ami főleg annak köszönhető, hogy ma már egymillió hektár ter­mőföldet öntöznek. Az 1977 tavaszán átalakított államapparátus lehetővé teszi, hogy az ország lakosságának valóban minden rétege részt ve­gyen az állam Igazgatásában, s Líbia ne csak nevében legyen dzsamahirlja — a tömegek ál­lama. Szomorú, de való: Líbia múlt­beli és jelenlegi problémáit, sőt tragédiáit gazdagsága okozza. 3,4 milliárd tonnára becsülik az ország olajtartalékait, s évi több mint 100 millió tonna olajkitermelésével a világrang­lista nyolcadik helyén áll. Ezenkívül jelentős földgáz- és vasérclelőhelyei vannak. Ezek­ről a hatalmas kincsekről vol- tak kénytelenek lemondani a fiatal tisztek hatalomra jutása után a neokolonialista nyugati körök, s ezt máig sem tudják elfelejteni. Épp úgy, mint azt sem, hogy Tripoli aránylag rö­vid Idő alatt jelentős nemzet­közi tekintélyre tett szert: kö­vetkezetes antiimperialista po­litikájával elérte, hogy odafi­gyelnek szavára az el nem kötelezettek mozgalmában, az Afrikai Egységszervezetben, az Arab Ligában. A Szilárdság Front tagjaként kitartóan küzd az igazságos közel-keleti ren­dezésért, a palesztin nép törvé­nyes jogaiért, a Camp David-í megállapodások ellen. Ezeket a tényeket figyelembe véve nem meglepő tehát, hogy az amerikai—líbiai viszony so­sem volt különösebben szívé­lyes. A Reagan-kormány tiszt­ségbe lépése óta viszont ki­mondottan rossz. A Fehér Ház rágalmazó kampányokba kez­dett, Tripoli ellen. Diplomatáit kiutasította az USA-ból, és olyan hírek is kiszivárogtak, hogy a CIA merényletet tervez Kadhafi ezredes ellen. Líbia augusztus elején arra kénysze­rült, hogy az ENSZ-ben panaszt tegyen az amerikai magatartás miatt. Az USA ezt követően nemhogy csökkentette, ellen­kezőleg, fokozta provokációit. Mint utólag kiderült, Reagan elnök személyes utasítására került sor az amerikai 6. flot­ta gyakorlatozására a Földközi- tenger azon részén, amelyet Lí­bia saját felségvizeinek tekin-* tett. Ez sem volt elég. A Nl- mitz repülőgép-anyahajóról fel­szálló két F—14-es megsértette Líbia léglterét, és lelőtt két, szokásos őrjáratát teljesítő lí­biai vadászgépet. Ez a példát­lan provokáció világosan szem­lélteti, hogy az USA tudatosan konfrontációra törekszik; a fe­nyegetés, provokálás, erőfitog­tatás az amerikai politika szok­ványos eszköze. A világ haladó közvéleménye, így hazánk közvéleménye is felháborodással ítélte el ezt a támadást. Annál is inkább, mi­vel Líbia és hazánk politikai céljai azonosak vagy hasonló­ak, élénk gazdasági és kulturá­lis kapcsolataink mindkét nép érdekeit szolgálják. Gustáv Hu­sák elvtárs küszöbön álló láto­gatása minden bizonnyal még jobban fellendíti ezeket a kap­csolatokat, az egymás érdekeit kölcsönösen tiszteletben tartó korrekt, baráti viszonyt. Reaganék és társaik ugyan összetévesztették a Földközi- tengert a vadnyugattal, de ki­zárt, hogy a líbiai forradalmi vezetés engedne a nyomásnak. Kadhafit és a többi líbiai veze­tőt, a líbiai népet nem lehet le­téríteni a haladó útról. Nem tűrik, hogy zavarják köreiket. GÖRFŰL ZSUZSA 1981 IX. 5. ívelt, hasonlóképp a társadalmi fogyasztás, a hús-, a vaj-, a to­jás-, a tejfogyasztás összehason­líthatatlanul nagyobb volt, mint ma, a piacon Iparcikkeikből megfelelő volt a választék, ha­talmas tempóval haladt előre a motorizálás ... „Ügy véljük, hogy senki sem >■— beleértve az akkori augusz­tusi megállapodások aláíróit is — gondolt arra, hogy milyen keserűek lesznek a tapasztala­tok, a politikai, társadalmi és gazdasági problémáik milyen széles skáláját vetik fel a kö­vetkező hónapok“ — írta a Try- huna Ludu augusztus 30-án. Ez azért van így, mert a gdanski megállapodás első pont­ja — kivezetni az országot a válságból, — a „Szolidaritás“ vezetősége számára csupán nem kötelező beszédfordulat és az a bizonyos — a „bőségben és a demokrácia magasabb fokán“ élő lengyel társadalomról szóió, mind a három megállapodásban foglalt — „vízió“ a „Szolidari­tás“ vezetői számára nyilván csak politikai közhely. Lengyelország mindennapi élete végül is gyakorlatilag azt mutatja, hogy a „Szolidaritás“ vezetői egészen más célokat kö­vetnek, mint azt, hogy felszá­molják a jelenlegi állapotokat. A passzív ellenállásra szavaz­tak mindannak a tagadására, amit a kormány a termelőerők fejlődése érdekében javasolt. A kormány gazdasági és szociális politikáját szabotálják, és e tö­rekvésüket mesterségesen szí­tott sztrájkokkal hatványozzák meg. Ez a hatalomért folvtatott harc koncepciójába tartozik. A koncepció alapja tulajdon­képpen a már említett megálla­podásokban megtalálható. Az idő ugyanis megmutatta, hogy a megállapodások néhány pontja, mint pl. a lakáskiutalások Idő­tartamának lerövidítése (öt év­re) Irreális, vagy más pontjai, mint pl. a szabad szombatok egyszerre történő bevezetése az ország gazdasága számára el- bírhatatlan teher, sőt egyenesen öngyilkosság. És így felmerül a kérdés, hogy nem rejlik-e a vi­lágosan Inflációs jellegű Irreális követelésekben azok destruktív törekvése, akik ezeket a követe­léseket az említett megállapodá­sokba ikényszerítették. Ha meggondoljuk, hogy az egy évvel ezelőtti balti-tenger­parti események a KOR állam­ellenes szervezet vezetőinek be­ismerése szerint az ő „művük“ volt (erről nemegyszer szóltak a nyugati sajtóban), ha figye­lembe vesszük, hogy az üzemi sztrájkbizottságok részéről a megállapodásokat aláírók mö­gött a KOR emberei álltak (és ezeknek kapcsolata volt és van a reakciós nyugati lengyel emig­rációval csakúgy, mint a kom­munistaellenes központokkal), nem lehet kizárni, hogy az em­lített három megállapodást nem a munkásosztály, valamennyi lengyel dolgozó, hanem a népi Lengyelország ellenségei érde­kében szerkesztették meg. Az idő végül is megmutatta, hogy a „Szolidaritás“ számos vezető­je tevékenységének semmi köze sincs a szakszervezeti munká­hoz, s ezt már ők maguk sem titkolják. A LEMP IX., rendkívüli kong­resszusa után, amely figyelmez­tetett a kettős hatalom létezé­sére, Lengyelország a megráz­kódtatások újabb, sosem ta­pasztalt hullámát éli át: utcai tüntetések, sztrájkok, termelő­objektumok megszállása, az a követelés, hogy a termelő kol­lektívák munkájának eredmé­nyeit a „Szolidaritás“ ossza szét stb. Mindez arról tanúskodik, hogy a „Szolidaritás“ vezető­ségében befejezéséhez közeled­nek a hatalomátvétel előkészü­letei. Lech Walesa, a „Szolida- darltás“ vezetője már tavaly november 13-án a Stern című nyugatnémet hetilapnak adott interjújában arra a kérdésre, hogy mikor mond valamit a válság leküzdését célzó saját tervéről — azt mondta: megte­szi, ha „a kormányban kap helyet“. Nyílt titok, hogy a „Szolida­ritás“ tanácsadóinak stábjai már hónapok óta dolgozzák ki a „kormánynak a döntéstől va­ló elszakítása“ taktikáját, ahogy azt a jastrebiei bányá­ban a „Szolidaritás“ másik ve­zetője, B. Lis mondotta. Olyan akciókról van szó, amelyek a kormány tevékeny­ségét hivatottak meggátolni és azt döntése esetén szabotálni. Adott helyzetben, amelyet a „Szolidaritás“ vezetősége tuda­tosan előidéz (általános sztrájk), a kormány tevékeny­ségét teljesen lehetetlenné ten­ni. Ugyanakkor a képviseleti testületek tagjainak nagyobb részét olyan irányban befolyá­solnák, hogy e szervek vegyék tudomásul: a „kormány meg­bukott“, s hogy nyissák meg az utat a „megújult“ új kor­mány előtt, amelyben, termé­szetesen, kizárólag a „Szolida­ritás“ hívei foglalnának helyet. Naiv, ostoba, irreális elképze­lés? A határtalan politikai avan- turizmus tény marad, amely a „Szolidaritás“ országos egyez­tető bizottsága júliusi gdanski ülésén olyannyira kidomboro­dott. A szervezet helyi csopor­tosulásainak vezetői elsősorban abból indulnak ki, hogy „a párt szétforgácsolódott“ és hogy „az eddigi hatalmi rend­szer megszűnt létezni“. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy „megtörték“ a néphata­lom monopóliumát. így érde­meket szereztek a „forradalom­ban“, amelynek a hordozói. „Forradalom“ ez — jelentette ki Jacek Kuroň, amely meg­döntötte a létező rendet. És hogyan tovább? Nem zárják ki a „konfliktust“. Amint azt A. Karszewski, egy további „ta­nácsadó“ mondotta: „Rövid időn belül polgárháborúra ke­rül sori!!“ A lodzl G. Palka pe­dig kijelentette: „A »Szolidarl- tás« nem lesz képes úrrá lenni a társadalmi tiltakozáson.“ Eközben mindnyájan azzal szá­molnak, hogy az általuk kirob­bantani kívánt vérfürdőből győztesen kerülnek ki. A gdanski J. Milewski már ki Is dolgozta az ún. lengyel munkapárt összetételét, amely a Lengyel Egyesült Munkáspárt helyébe lépne, illetve annak romjain alakulna meg... Azért, — mert a LEMP „gyen­gül és mi ezt támogatjuk — mondotta az elblagi B. Kali- nowskl — „mégpedig azért, hogy meggyengítsük ős átve­gyük a hatalmat.“ Vagyis a hatalom — a Rzeczywlstosc hetilap szavaival élve — az utcán hever és csak meg kell határozni, mikor és milyen cé­gérrel hajolnak le érte a szo­cialistaellenes erők. A legkisebb kétségeink sem lehetnek aziránt, hogy az el­lenforradalom Lengyelország­ban magasra emelte fejét. Az országban azonban mind hangosabban hallatják hangju­kat azok az erők, amelyek azt követelik, vessenek véget a „Szolidaritás“ avanturlzmusá- nak. Az az irányvonal amely e szervezet egyszerű tagjait vezetőitől választja el, egyre szembetűnőbb. Sok eset­ben csak a megtorlásoktól va­ló félelem akadályozza meg, hogy nemet mondjanak azok­nak, akik a szervezetet veszé­lyes vizekre kormányozzák. Azonban egyre többen, em­berek, intézmények, a Nemzeti Egységfront szervezetei azt kö­vetelik, hogy nyilvánosan ves­senek véget az értelmetlen „tiltakozó akcióknak“, amelye­ket a „Szolidaritás“ vezetői szítanak. A lengyel közvéle­mény köszönettel és remény­nyel fogadta a kormányfőnek a lengyel néphadsereg nevé­ben mondott kosznlini szavalt: „Elég már a pusztításból! Minden becsületes lengyel a párt, a kormány és a szejm határozott tetteire vár.“ JAN LIPAVSKf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents