Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-03 / 208. szám, csütörtök

Negyed évszázados együttműködés a műszálak termelésében A második világháborút követő időszakban világszerte gyors ütemben növekedett a műszálak termelése és felhasz­nálása. Hasonló volt a helyzet a KGST-országokban is, ahol a természetes nyersanyagforrások (gyapot, gyapjú, len stb.) szűkössége, továbbá a műszálak kutatása, fejlesztése és ter­melése terén kibontakozó tudományos-technikai forradalom következtében már az ötvenes években elkezdődött a kölcsö­nös együttműködés ezen a területen. .1981. IX. 3. Megállapíthatjuk, hogy a mű­szálszükségletek minél telje­sebb fedezése érdekében sok­oldalú alapon bontakozott ki a KGST-országok ez irányú együttműködése. Ezt a folya- matot a KGST VII. ülésszakán nak határozata indította el, melynek alapján az egyes nép- gazdasági ágazatokban létre­hozták az állandó bizottságo­kat. A KGST Végyipari Állan­dó Bizottságát 1956 ban alapi-* tották, melynek egyik szerve­ként a műszáltermelés állandó munkacsoportját is létrehozták. Abban az időszakban, amikor $ KGST-országok egész közös­ségében a műszálak termelése mindössze évi 350,6 tonnát tett ki, vagyis 1 lakosra számítva alig többet egy kilogrammnál, az állandó munkacsoport te­vékenysége arra irányult, hogy egységesítse és koordinálja a tagállamok törekvéseit a mű­szálak termelése és szükséglet te között fennálló aránytalan­ságok felszámolásában. Az ötvenes években a KGST- firszágok együttműködése ezen a területen főleg a termelési tapasztalatok és a műszaki­gazdasági információk cseré­jére irányult, a hatvanas évek­ben azonban már sor került a műszálak termelésére és fel- használására vonatkozó közép-* és hosszú távú népgazdasági tervek egyeztetésére is. A het­venes évek folyamán, a szo­cialista gazdasági integráció Komplex programjából eredő feladatok teljesítésével össze- iüggésben, az állandó munka- csoport kidolgozta a műszálak termelésének és felhasználásá­nak 1990-ig szóló előrejelzését is, amikor az 1 lakosra számí­tott termelésnek el kell érnie a 12,3 kg műszálat. A műszálgyártás gyors üte­mű fejlesztése ellenére a KGST-országok még mindig be­hozatalra szorulnak. A teljes termelésből körülbelül 8 száza­lékot képező hiány problémá­jának megoldására az érdekelt országok fontolóra vették a szükséges kapacitások közös erőből történő megépítését. A nemzetközi szakosítás útján A műszálgyártás nemzetközi szakosításának fejlesztése je­lentős eszköz a tagországok szükségleteinek teljesebb kielé­gítéséhez, ami egyúttal elő­nyösebb gazdasági feltételeket biztosít a termelés növeléséhez és a minőség javításához. Te­kintettel arra, hogy a műszál­gyártó kapacitások optimális nagysága a Szovjetunió kivéte­lével meghaladja az egyes tag-i országok szükségleteit, vala­mint arra, hogy nem lenne gazdaságos a műszálak egész skálájának termelése egy-egy országban (ma mar a végső felhasználásban érvényesülő műszálaknak legalább 1500 tí-» pusa van), az állandó munka- csoport megkülönböztetett fi­gyelmet szentelt a gyártássza­kosítás fejlesztésének. Ajánlá­sa alapján a hetvenes években Csehszlovákia a polipropilén­szálak, Lengyelország a poli­észter-szálak, az NDK a poliak- rilnitril-szálak, a Szovjetunió az acetátselyem stb. gyártásá­ra szakosította a termelést. Az állandó munkacsoport te­vékenysége kiterjedt továbbá a műszálgyártás alapvető prob­lémáira vonatkozó információk cseréjére, a termelési tapaszta­latok átadására, a másodlagos nyersanyagok és a hulladékok hasznosításának kérdéseire, va­lamint a környezetvédelemre. A csoport munkájának jelentős részét képezte a tudományos­műszaki együttműködés koor­dinálása, amely elsősorban a műszálak minőségének javí­tására, a technológiai eljárá­sok korszerűsítésére, valamint az újabb típusú műszálak gyár­tásának. előkészítésére irányult Az egyes témák megoldásában nagy segítséget jelentett a munkamegosztás, illetve a ku­tatási munkák közös koordiná­lása. Az együttműködes egyik igen fontos területe volt a szabvá­nyosítás. Az állandó munka- csoport kezdeményezése alap­ján egy egész sor műszál­szabványt dolgoztak ki, illetve ajánlásokat tettek egyes mű­szálfajták szabványaira. Az egyes KGST-országok közötti műszálcserét jelentős mérték­ben elősegítette a tagországok­ban gyártott műszálak kataló­gusa, melynek kidolgozásában Csehszlovákia is részt vett. Összhangbon o komplex program céljaival A myszáltermelés állandó munkacsoportja 1975-ben befe­jezte tevékenységét, amikor fel­adatkörét teljes terjedelemben átvette az interchimvolokno nemzetközi gazdasági társulás, melynek székhelye Bukarest­ben van. E nemzetközi gazda­sági szervezet létrehozását a KGST XXVIII. ülésszakán a komplex program céljaival összhangban minőségi tovább­iepésnek tekinthetjük a szocia­lista gazdasági integráció el­mélyítésében a műszálgyártás területén. Az Interchimvolokno alapvető célja az, hogy a le­hető legszélesebb mértékben biztosítsa a tagországok szük­ségleteit műszaki és gazdasági szempontból csúcsszínvonalú műszálakból. E cél elérése ér­dekében a társulás hatékonyan szervezheti és koordinálhatja a tudományos-kutatási, fejleszté­si, műszaki-tervezési, termelési, kereskedelmi és szerviztevé­kenységet a műszálgyártás te­rületén. Az Interchimvolokno tevékenysége Az Interchimvolokno tevé­kenységének nem egészen hat éve alatt a komplex program­ból és az együttműködés hosz- szú távú célprogramjaiból ki* indulva számos feladatot telje­sített. Elmélyítette az együtt­működést a KGST további szer­veivel, főleg a Gépipari Állan­dó Bizottsággal, valamint az lnterchim és az intertextilmas nemzetközi gazdasági szerve­zetekkel. Koordinálta a tagál­lamok tudományos-műszaki együttműködését, kidolgozta az alapvető nyersanyagok és az egyes műszálak szükségleti mérlegeit, kiadott több, ma már nélkülözhetetlen Katalógust (a nyersanyagokról, a textilipari segédanyagokról stb.), vala­mint számos tanulmányt. A társulás fontos szerepet ját­szott a sokoldalú gyártássza- kosításí és kooperációs megál­lapodások előkészítésében, pél­dául a műszálipari adagolószi­vattyúk, valamint a szálképző fúvókák gyártására vonatkozó gyártásszakosítási javaslatok előkészítésében. Különösen fontos volt az egyes kiemelt műszálak termelésére vonatko­zó sokoldalú nemzetközi gyár- tásszakosításí es kooperációs megállapodás javaslatának elő­készítése, melynek aláírására ez év szeptemberében kerül sor Moszkvában. A társulás előtt továbbra is nagy feladatok állnak, mind a népgazdasági tervek koordiná­lása, a műszálak választékai­nak kölcsönös cseréje, mind pedig az új termelési kapacitá­sok építésének koordinálása szempontjából. A KGST országok huszonöt éves egyiitműködése a műszál­gyártás területén számos pozi­tív eredményt hozott. A mű­szálak gyártása a KGST-orszá- gokban csupán az 1956-tól 1979-ig terjedő időszakban 6,4- szeresére növekedett. Cseh­szlovákiában a műszálgyárlás- nak több mint 50 éves hagyo­mánya van, de ma már Bul­gáriában, Magyarországon és Romániában is gyártanak mű­szálakat, ahol ennek az ipari ágazatnak nem voltak hagyo­mányai. A tagországok között a műszálak kölcsönös cseréje is eredményesen fejlődik. Tekintettel a természetes textilipari nyersanyagok korlá­tozott mennyiségére, valamint a gyártott műszálak választé­kának szűk terjedelmére, Cseh­szlovákia számára rendkívüli jelentőségű a nemzetközi szo­cialista gazdasági integráció el­mélyítése és fejlesztése a mű- szálgyártás területén. Ezért a CSSZSZK 1981—1985. évi gaz­dasági és Szociális fejlődésé­nek fő irányzataival összhang­ban, amelyeket a CSKP XVI. kongresszusa hagyott jóvá, Csehszlovákia teljes mértekben bekapcsolódott az Intercbimvo- lokno nemzetközi gazdasági társulás tevékenységébe. PETER Š VEC, LUDMILA LIPKOVA AZ ALAPELVEK MA IS IDŐSZERŰEK Európában az elmúlt század Ötvenes éveinek végefelé az ideiglenes gazdasági fellendü­lést felváltotta az értékesítési válság, majd fokozatosan az első nagy ciklikus gazdasági válság, amely súlyos csapást mér főleg a munkásságra. En­nek következtében, főleg Ang­liában, számos nagyméretű sztrájk tört ki. Megkezdődött a munkásmozgalom térhódítá­sa s mind sürgetőbbé vált a munkásság nemzetközi együtt­működésének megteremtése. A munkásság és a demokratikus szervezetek képviselői 1864. szeptember 28-án Londonban találkoztak s itt Marx Károly és Engels Frigyes vezetésével megalakították az I. Interna- cionálét, a Nemzetközi Mun- kásszövetséget. Az alakuló kongresszus Marxot megbízta a Szövetség dokumentumai­nak, Alapító Üzenetének és Alapszabályzatának kidolgozá­sával. Ez nem volt könnyű feladat, hiszen az I. Interna­cionále soraiba a munkásmoz­galom különféle áramlatainak képviselői kerültek, s doku­mentumait úgy kellett megfo­galmazni, hogy mindannyian elfogadják őket, s ugyanakkor ne térjenek el a marxizmus alapelveitől. Ezeket az elvi fontosságú dokumentumokat a Nemzetkö­zi Munkásszövetség I. kong­resszusán hagyták Jóvá, amely 115 évvel ezelőtt, 1866. szep­tember 3-án kezdődött Genf- ben. A kongresszus hatvan küldöttje az Internacionále 22 szekcióját és további 11 szer­vezetet képviselt. A napirend legfontosabb ré­sze a Szövetség programjának és szervezeti kérdéseinek megvitatása volt. A kongresz- szusnak ugyanis meg kellett erősíteni a Nemzetközi mun­kásszövetségnek Marx által ki­dolgozott szervezeti alapelveit, amelyeket már jóváhagyott a kongresszusok közti időszak­ban az I. Internacionálé leg­felsőbb szerve — a Főtanács. Élénk vitát követően a kül­döttek egyöntetűen jóváhagy­ták az alapszabályzat javasla­tát. Az alapszabályzat szerint a Nemzetközi Munkásszövet- seg tagjává válhatott minden­ki, aki alapelveit elismeri és védi. Ezeket az alapelveket feltüntették a tagkönyvekben is. Az alapelvek értelmében a munkásosztály felszabadítása magának a munkásosztálynak ügye. A felszabadulásért vívott harc nem jelent küzdelmet új osztálykiváltságokért, hanem mindennemű uralom felszámo­lásáért. A munkásosztály gaz­dasági felszabadulása a nagy cél és elérésének eszközei a politikai mozgalom. A cél elé­résének eddigi kísérletei — ál­lapították meg az alapelvek — azért voltak sikertelenek, mi­vel az egyes országok külön­böző munkaágazatokban dol­gozó munkásai, valamint az egyes országok muhkásosztá- lyai között nem volt meg a szolidaritás. Ezért kell a világ proletárjainak egyesülniük. Sok minden megváltozott a genfi kongresszus óta elteli 115 esztendő alatt, de ezek az alapelvek mindmáig időszerű­ek. Ezekre épült és épül a munkásosztály minden marxis­ta—leninista pártja. A genfi kongresszuson kü lönben további fontos kérdé­sekkel is foglalkoztak. Többok között a munkaidő csökkenté­séért folytatott harccal, a nők és a gyerekek helyzetével »z iparban és a szövetkezetek szerepével. Továbbá a szak­szervezeti mozgalom helyzeté­vel. Ezzel összefüggésben a kongresszus megállapította, a jövőben a szakszervezeti moz­galom fő feladata harcolni a munkásosztály teljes felszaba­dulásáért, s ezért a szakszer­vezeti szervezeteknek támo­gatniuk kell e célt szolgaló minden szociális és politikai mozgalmat. Nagy jelentősége volt annak a kongresszusi ha­tározatnak is, amelynek ér telmében a hadseregek helyé­be a felfegyverzett népnek kellett volna lépnie. A pro­letariátus ezzel tiltakozott a militarizmus és a hadseregek fenntartása ellen, ami súlyos terheket rótt a dolgozókra. A genfi kongresszus jelentő sege elsősorban az, hogy meg­erősítette a nemzetközi prole­társzervezet céljait, bizonyí­totta, hogy a munkásmozga­lomban létező komoly ellenté­tek ellenére a munkásság egyesülni kíván a nagy cél, felszabadulása érdekében. A marxizmus ezen a kongresszu son csaknem minden megvita­tásra kerülő kérdésben diadal­maskodott. Marx Károly 1866. október 9 i keltezésű, L. Ku gelmannhoz intézett levelében ezt írta: „Az első genfi kong­resszus miatt nagyon aggod tam. Egészében azonban vára­kozásomon felül sikerült. A hatás Franciaországban, Ang líában és Amerikában váratly nul nagv volt“. R. G. Vállalati rekordot döntöttek A SZLOVÁK MAGNEZITMÜVEK LUBENÍK! ÜZEMÉNEK BÁNYÁSZAI TELJESÍTETTÉK VÁLLALÁSUKAT Hatan vannak, egy brigádban dolgoznak a Szlovák Magnezitmüvek lubeníki üzemé­ben. 1977 decemberében még tizenegyen jelentkeztek a szocialista munkabrigád cí­mért folyó versenybe, kezdetben ugyanis ennyien dolgoztak a „Márta“ tárnában. Egy évvel később a szóban forgó tár­nában beszüntették a magnezitjövesztést, a tizenegy tagú kollektívát a „Hideg" tárnába irányítottak, ahol a munkaszer­vezés megkívánta a csoport kettéválasz­tását. így alakult az eredeti kollektívából a František Puhalla vezette szocialista munkabrigád. Arról senki sem beszél, vajon a brigád- vezető választotta-e ki a brigádtagokat, vagy Jún Michálček, jozef Hibler, Bodnár Márton, Jaroslav Pervan, Ján Skriöek óha­ja volt-e, hogy együtt dolgozzanak?! Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Puhalla- brigád jól összehangolt, kiváló eredménye­ket elérő bányászkollektíva. A bánya vezetői tájékoztattak arról, hogy a csoport már 1978-ban kiváló jö- veszíési eredményeket ért el, egy évvel később terven felül 2524 tonna nyersmag- nezitot hozott a felszínre a Puhalla-bri- gád, s tavaly a terven felüli mennyiség már 9 ezer tonnát tett ki. A múlt év no­vembereben 6222 tonna magnezitot hoztak felszínre, s ezzel megdöntötték a válla­lati rekordot. A CSKP megalapításának 60. évforduló­ja és a XVI. pártkongresszus tiszteletére az idén — az általuk elért vállalati re­kordot túlteljesítve — újabb csúcsteljesít­ményt értek ei. Egy hónap alatt 6260 tonna nyersmagnezitot jövesztettek 139,6 százalékra teljesítve e&ael feladatukat. Ez év júliusának közepén František Pu­halla brigádja a közelgő X. Országos Szak- szervezeti Kongresszus es a bányásznap tiszteletére, tíz pontba foglalt verseny- felhívást intézett az üzemben, a vállalat­ban, illetve a Kelet-Szlovákiában működő többi szocialista munkabrigádhoz, hogy kövessék példájukat, s ezzel is támogas­sák a komplex intézkedések sikeres érvé­nyesítését. Ennek a kötelezettségvállalásként is értelmezhető felhívásnak 3. pontja így szól: „1981 augusztusában újból megkísé­reljük a magnezitjövesztés korábbi vállala­ti rekordjának megdöntését“. Tehát ko­rábbi saját csúcsteljesítményünk túlteljesí­tését vállalták a bányásznap tiszteletére. Erre tulajdonképpen már pár nappal augusztus vége előtt sor is került. Ennek hírére látogattunk a lubeníki magnezit­üzembe, ahol mindenekelőtt Andrej Hei- decker igazgatónál érdeklődtünk Franti­šek Puhalla és brigádja felől. — Egy nagyszerű, kitűnően összehangolt kollektíva — Jellemezte tömören a bri­gádot az igazgató. — A brigád vezetője példamutató, mozgósító ereje felbecsül­hetetlen. Puhalla elvtárs még csak 37 éves, de mór hosszú évek óta tevékeny szakszervezeti tisztségviselő, tagja a Ke­rületi Szakszervezeti Tanács plénumának. Víg kedélyű, nyílt szavú ember. Magatar­tásával tekintélyt szerzett munkatársai körében, de az üzemen kívüli társadalmi, életben is. Igazgató elvtárs, véleménye szerint mi ösztönözte Puhalla elvtársat és bri­gádjának tagjait ezekre az egymást köve­tő rekorddöntésekre? — Jobb lenne, ha ezt Puhalla elvtárs személyesen mondaná el, de távollétében felidézném azt, amit évekkel ezelőtt mon­dott nekem egy ^alkalommal: „Heidecker elvtárs, rengeteget beszélünk a gyűléseken az embereknek arról, hogyan kell dolgoz ni, miként kellene cselekedni, hogy nép­gazdaságunk fejlődését meggyorsítsuk Szerintem a legjobb meggyőzési módszer a példamutatás, nekünk tisztségviselőknek is ezt kell tennünk. Az én brigádom el is kezdi...“ Hát, valahogy így kezdődőit. A folytatást már ismerjük. Elérkezett augusztus utolsó napja is. A kora délutáni órákban kis ünnepélyre került sor a Szlovák Magnezitművek lu­beníki üzemében. František Puhalla elvtársat és brigád­jának tagjait a műszak után — amint erről korábbi tudósításunkban mar beszá­moltunk — a kerületi, a járási politikai és szakszervezeti szervek, valamint « Szlovák Magnezitművek vállalati igazga tósága, a lubeníki üzem politikai és gaz­dasági vezetőségének képviselői várták. Ebből az alkalomból jelentette be Fran­tišek Puhalla: „Tisztelt elvtársak, briga dunk becsülettel teljesítette, amit válalt, ismét megdöntötte a vállalati rekordot! Augusztusban 8008 tonna magnezitot jö vesztettünk.“ Sokan gratuláltak ehhez a kiváló tel jesítményhez. A brigádvezetőt nehéz volt szóra bírni. Csak ennyit mondott: „Nem hiszünk a csodákban, csak a becsülete­sen végzett munka eredményességében. Azért reméljük, hogy a jövőben még jobb teljesítményeket ís elérhetünk, mert ezt magunk is így akarjuk ... Nincs okunk kétségbe vonni egy olyan ember jogos bizakodását, aki kollektívá­jával szinte sorozatban ér el vállalati csúcseredményeket. KULIK GELLÉRX •- tamammn.tr \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents