Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-28 / 229. szám, hétfő

Már példakép! de még övé a jövő! A közelgő világbajnokság első számú esélye­se az összetett versenyben, valamint több sze­ren és a csapatversenyek során a szovjet válo­gatott erőssége lesz. Vetélytársai — már jó ide­je — tisztelettel és egyúttal csodálattal tekinte­nek jel a moszkvai olimpia tornaversenyeinek hősére. Valamennyi szeren a döntőbe került — csapatban, egyéni összetettben és gyűrűn arany­érmet nyert, lólengésben, lúugrásban, nyújtón és korláton a második, talajon a harmadik he- lyen végzett. Alekszandr Gityatyin már a világ legjobb tornászainak is példaképül szolgál, ő ma­ga azonban még fejlődni akar, újat szándékozik adni sportjának. Szasa nemcsak kivételes ké­pességű, a versenyeken reme­kül összpontosító tornász, ha­nem rendkívül szerény sportem­ber is. Nem szereti a túl komp­likált elemeket, de gyakorlatait nagy adag virtuozitással, tökéle­tes kivitelezésben adja elő. A szakemberek véleménye szerint valamennyi szer specialistája és a gyűrűn egyszerűen veret­len. Ami a legérdekesebb, edzője Anatolij Jarmovszki — Alekszandr Gyityatyin a lovon a hatvanas évek kitűnő torná­sza — nem siettette fejlődését. Így tartott egy pár évig, amíg Gyityatyin érett versenyzővé fejlődött és a világ legjobbjai közé került. Gerában az 1973-ban megren­dezett tornász IBV-én a szovjet válogatottban egy 15 esztendős fiatal, addig Ismeretlen ver­senyző szerepelt és azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy meglepően igényes gyakorlatait nagy elegenciával adta elő. A jelenlévők érezték: rendkívüli tehetség szárnybontásának le­hettek szemtanúi. Nem téved­tek! Alekszandr Gyityatyin 1975- ben az Európa-bajnokságon már érmes helyezéseket ért el és egy esztendővel később átesett az olimpiai -versenyek tűzke- resztségén-csapatban és gyűrűn második lett. Két évvel Mont­real után a strassbourgi világ­bajnokságon a szovjet váloga­tott tagjaként ezüstérmet nyert, az egyéni összetettben a har­madik helyen végzett és négy szeren került a döntőbe. Fejlő­dése töretlen volt és az 1979-es EB után — két aranyat nyert a Fort Worth-i világbajnoksá­gon négyszer állhatott fel a dobogó legma­gasabb fokára: csapatban, egyéni össze­tettben, gyűrűn és lóugrásban. Gyityatyin to­vábbra is sze­rény, példamu- tató sportember maradt, a di­csőség nem szállt a fejébe, s mivel szor­galmából sem vesztett, Moszk­vában az olim­pián az első számú esélye­sek közé sorol­ták. Nem oko­zott csalódást és ő lett a já­tékok legsike­resebb torná­sza. Lépésről, lépésre egyen­letesen haladt a fejlődés útján, zökkenőmente­sen került a junior korosz­tályból a felnőttek csoportjá­ba, s ott rövidesen a legjob­bak méltó ellenfele lett. Szasa hamarosan befejezi a leningradi TF-en tanulmányait, amelyeknek jelenleg is sok fi­gyelmet szentel, de egyúttal nagy körültekintéssel készül a Moszkvában megrendezésre ke­rülő világbajnokságra, ahol szeretné olimpiai sikereit meg­ismételni. Példaképe Mihail Voronyin volt, de a torna mű­vészetét Nyikolaj Andrianovtól tanulta. Az utóbbi két tornász kiválóság Borisz Sahlint tar­totta szemefényének, ő vi­szont Viktor Csukarintól tanult sokat. Hát igen a szovjet tor­nasportnak nemcsak gazdag hagyományai vannak, hanem jelenleg is olyan élversenyzők­kel rendelkeznek, akik elő­deik nyomdokaiban járva, az idei világbajnokságon ismét si­kert sikerre halmozva szerez­hetnek dicsőséget a Szovjet­unió színeinek. Alekszandr Gyityatyin au­gusztusban töltötte be 24. élet­évét, tehát sportágában még fiatalnak számít. Az elmúlt években — EB-n, VB-n, olim­pián — egymást követték a győzelmek s talán éppen ezért kissé túlzottnak tűnik az a megállapítása, hogy még sokat akar fejlődni. Persze az is le­hetséges, hogy olyan kivételes egyéniség, aki bár feljutott már a csúcsra, még mindig ké­pes előbbre lépni. Rövidesen erre is választ kaphatunk. (kollár) A kassai (Košice) Békemaraton (Robert Berenhaut felvétele) Ötvenévesen, de fiatalos lendülettel Október első vasárnapján vár­ható ismét nagy küzdelem, szép, érdekes verseny, igazi sportcse­mege lesz a 42.195 méter hosz- szú Kassa—Szina—Kassa (Koši­ce—Seňa) útvonalon. Ha az Eu­rópa- sőt világszerte is eléggé ismert, eléggé neves futóverseny utóbbi évfolyamai közül vala­melyik is csupán kevésbé lett volna — a versenyzők, vagy a nézők szempontjából — sikeres, akkor ma talán lenne némi ok ítz aggodalomra. Mivel azonban a Nemzetközi Békemaraton nevet joggal és méltóan viselő sport- rendezvény színvonala töretle­nül ívelő, az idei is minden bi­zonnyal maradandó élményt, szép emléket jelent majd min­denkinek, aki a futók népes me­zőnyében fog birkózni a hosszú távval és az idővel, vagy aki az utat szegélyező hatalmas néptö­megben állja végig a vasárnap délutánt. Az igazi maratoni láz ezúttal nemcsak a hét végén, a külföldi versenyzők érkezésével kezdi „hatalmába keríteni“ a Hernárd* parti várost. Abból az évek so­rán kialakult sajátos hangulat­ból amilyennel hazánkban nagyon kevés, vagy talán egyet­len sportrendezvény sem dicse­kedhet — már most is nagy adag van jelen a belváros, óvá­A csapat helyt akar állni Segítség az NŐK-bél Günther Heinze, az NDK Tor­na- és Sportszövetségének he­lyettes elnöke, valamint Nasszír Ahmed, az Afgán Olimpiai Bi­zottság elnöke Berlinben jegy­zőkönyvet írt alá a két ország közötti testnevelési és sport­kapcsolatok elmélyítéséről. A jegyzőkönyv értelmében az NDK minden lehető támogatást megad az afgán sportnak a szakemberek kiképzése és to­vábbképzése terén. Ezenkívül az NDK segíti az afgán sporto­lók felkészítését az Ázsiai Játé­kokra és más fontos nemzet­közi sporteseményre. A segít­ség magában foglalja a sporto­lók felszerelését, valamint a szükséges sporteszközök ren­delkezésre bocsátását is. A tár­gyaló felek kicserélték vélemé­nyüket a fontosabb sportpoliti­kai témákban, és részletesen foglalkoztak a nemzeti sport­élet, valamint az olimpiai moz­galom legfontosabb kérdései­vel. Az afgán vendégek Neu- brandenburgban behatóan ta­nulmányozták az NDK tömeg­sportjának szervezeti kérdéseit. Nasszír Ahmed, az Afgán Olimpiai Bizottság elnöke a megbeszélések után tartott saj­tóértekezleten kijelentette, hogy az NDK által biztosított segítség nagymértékben hozzá­járul majd az afgán sport szín­vonalának emeléséhez. A Ba- dan-Baden-i olimpiai kongresz- IX. 28. szussal kapcsolatban az afgán sportvezető kijelentette, hogy Afganisztán síkra száll az ama­tőr státusz fenntartása mellett. (N) 1981 Á királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) labdarúgók valahogy az utóbbi években nem kényez­tetik el a helyi futballrajongó­kat. Kétségtelen, hogy a Cson­kavár alatt voltak „terméke­nyebb“ időszakai ennek a sport­nak mint manapság. Tavaly, ugyan, amikor a város váloga­tottja a kerületi bajnokság újonca volt, a bodrogköziekben felcsillant a remény, de az ké­sőbb, a fordulók szaporodásá­val, sajnos, egyre jobban szer­tefoszlott mindenkiben. A benn­maradás nem sikerült, s egy­úttal az is kiderült, hogy a hullámvölgy tovább tart. Ha a helyi labdarúgók siker­telenségének okait feszeget­nénk, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, szép szerivel akadna nyoomósabbnál nyomó- sabb érv, azaz az edző.,., a szakosztály munkája ..., az anyagi kérdések ..., a játékve­zetők. az ellenfelek ilyen és olyan „húzásai“ ..., a közön­ség közönbössége ... Ám, mint ahogy a válságos helyzetbe ke­rült volt nagy csapatok sem él­nek meg egykori dicsőségük­ből, ügy a királyhelmeci lab­darúgók is ma hiába remény­kednének abban, hiába „építe­nének“ arra, hogy az ered­ménytelenség okai után való állandó kutatással többet érnek el, mint a pályán történő cél­tudatos. kemény munkával. A város vezetői, sportszak­emberei és a játékosok e nyá­ron az utóbbi mellett szavaz­tak, vagyis a gyepen szeretné­nek bizonyítani. A mostani évadot új edzővel kezdte a csapat. Az, hogy „új“, Bosznay Lajos esetében persze csak relatív jelentésű, hiszen az 59 éves sportember a múlt­ban — legtöbbször akkor, ami­kor „bajok“ voltak a királyhel­meci labdarúgás körül — már ült néhányszor a kispadon. Ott­hon ez a negyedik újrakezdé­se. — Szívesen jöttem ismét se­gíteni — vallott a minap a sportvilágban már annyi min­dent megélt és tapasztalt szak­ember. — Nem a „kereseti le­hetőség“, nem a dicsvágy ho­zott. illetve húzott vissza e csapathoz, hanem a sport, ma­ga a labdarúgás szeretete. Hogy milyen tervekkel jöttem? Ügy érzem, a helyi lehetőségekhez mérten valóssal. Nem csoda­csapatot akarok formálni, csak olyat, amelyik városunkat mél­tón képviselné ebben a sport­ágban. Azt szeretném, hogy a most épülő csapat sportszerűen játssza e szép játékot, tudjon — persze csak a megengedett keretek között — küzdeni, s veszíteni is, ha az ellenfél jobb. Egészséges légkört, jó csapat- szellemet akarok, illetve aka­runk, s akkor az eredményes­ség sem marad el. — Az elmúlt évfolyamban Királyhelmec búcsút mondott a kerületi bajnokságnak. Most egy osztállyal lejjebb, milyen célért küzdenek? — Egyelőre hem a feljebb- jutás a legnagyobb „gondunk“, a legFontosabb dolgunk, hanem az, hogy megalapozzuk a jövő játékerő csapatát, azaz a csa­patépítésre irányul most a leg­több figyelem. Ami a helyezé­sünket illeti — az első hat kö­zött akarunk végezni. — Miből áll a csapatépítés? — Elsősorban a szervezési kérdések tisztázásából, s nemcsak a sportegyesületben, hanem városi méretben. Azt hiszem, hogy ezen a téren is megindult egy egészséges fo­lyamat. A közelmúltban a vá­rosi pártbizottság és a városi nemzeti bizottság is foglalko­zott a város sportéletével. Ezt követően a helyi üzemek véd­nökséget vállaltak az egyes sportágak fölött. A sakkért például a kórház a felelős, az atlétikáért a bútorgyár, mi, labdarúgók a Kablo nemzeti vállalat helyi üzeméhez tarto­zunk. A legfrissebb tapasztala­tok alapján nyugodt lelkiisme­rettel állíthatom, hogy nem­csak papíron. Szedlák János igazgató a gyakorlatban is áll­ja a szavát. >— Az igazi csapatépítés is el­indult mégpedig a következő kerettel: Máté, Benőcs — ka­pusok; Berta 1., Geri, Fetyko, Gyurkovits, Korfant, Jassa — hátvédek; Varga, Bosznay, Cso­mós, Balogh, Géczi — középpá­lyások; Berta II.. Lefkovics, Szabó, Nagy, Szűrös, Szalma, Kállai — csatárok. Lényegében a kerületi bajnokságból kiesett gárda ez, csupán Varga az új, visszajött Nagymohályból. Az edzéseken rendszerint 14—15 játékos van jelen, s ez az el­múlt idény végéhez képest már magába véve is sikernek szá­mít. Sikernek, hiszen ha vala­kinek nem megy a játék, van mihez nyúlni, van tartalék. Ügy érzem, ezzel a játékosállo­mánnyal, lehet mit kezdeni. S nemcsak a labdakezelés, az erőnlét, játékkedv és játék-ér­zés terén hanem erkölcsi szin ten is, elvégre ahhoz, hogy a labdarúgás valóban sport le­gyen, a játékosnak s a nézőnek öröme legyen belőle, nemcsak az eredmény, nemcsak a pon­tok szükségesek — ahhoz ne­velés is kell. Pontosabban: egy csapat értékét az összbenyo­más — beleértve a játékosok tudását és viselkedését is — tükrözze. Ha az edzőnek ezt a munkáját is értékelnék, akkor minden bizonnyal szebb mér­kőzések, igazi sportvetélkedők zajlanának a gyepen. S a lab­darúgásban csak a gyepen!- Mi a most folyó idény elején ezt az utat választottuk és nincs szándékunkban letérni róla. Az új labdarúgó-idény őszi évadjának hatodik fordulója után úgy tűnik, a királyhelme- ciek terve eléggé reális, illet­ve a terv teljesítését a csapat komolyan veszi. Ezt igazolja a nyolc pont, a 12:6-os gólarány s a jelenlegi negyedik hely' a zempléni vihorláti csoportban. Hogy milyen lesz a folytatás, az csakis a csapaton múlik. Azon a csapaton, amelynek rendszeres munkával van ere­je jó útra terelni a hullám­völgyben tengődő királyhelme­ci labdarúgást. (G. J.) ros hömpölygő utcáin, hátmég mennyi lesz belőle a hét dere­kán, amikor a szocialista álla­mok, valamint Dánia,. Nagy- Britannia, Franciaország, az NSZK, Svájc, Ausztria, Belgium, Olaszország, Finnország, Svéd­ország és Norvégia békeerőinek képviselői — alighanem Romes Csandrával, a Béke Világtaná­csának elnökével az élen — a a Slovan szállóban megkezdik azt a többnapos tanácskozásu­kat, melynek központi témája a béke és annak kérdései; és milyen lesz a hangulat szomba­ton, amikor többezer fiatal, SZISZ-tag gyalog vág neki az útnak, amelyben egy nappal ké­sőbb a béke hírnökei futnak majd a cél felé. Hogy az utóbbi­ak mennyien lesznek? Sokan, hiszen a jelentkezések alapján várható, hogy rajthoz állnak Anglia, Dánia, Etiópia, Hollan­dia, Japán, a Koreai NDK, Len­gyelország, Magyarország, az NDK, az NSZK, Svédország, a Szovjetunió és hazánk legjobb­jai. Ugyanakkor a hazai hosszú­távfutók előtt ismét nyitottak a Csermely-völgyi stadion kapui, így várható, hogy ezúttal is jó­val ezren felüli lesz az indulók száma. Érdekességnek számít majd az is, hogy a bátor és jó állóképességű futók között több­tucat nő is lesz, mivel a gyen­gébb nem képviselőinek is ez a verseny jelenti az országos baj­nokságot. A kassai maratoni futóverseny —mely azon kívül, hogy a békét hirdeti, már rengeteg helyi és környékbeli embert ösztönzött az egészségvédő kocogásra, fu­tásra — mindig bővelkedett ér­dekességekben, izgalmakban. Hogy milyen lesz az ötvenegye- dik, hogy Király, Galambos, Za- bala, Popov, Kantorek, Bikila, Edelen, Ljagusev és a többi győztes neve mellé kié kerül friss betűkkel a verseny emlék­könyvébe és a helyi maratoni szobor talapzatának márvány- táblájára, hogy megdől-e Go- Csun-Szen 2:13; 34,4 órás pálya­csúcsa, hogy a szinaiak ismét a tőlük megszokott hangulatos ci­gányzenével és vendégszerető házigazda kedvességgével fo­gadják, illetve köszöntik-e a táv feléhez érő versenyzőket, mind­ez néhány nap múlva, azaz va­sárnap délután kiderül. GAZDAG JÓZSEF Olimpiai bajnokok nyilatkozata Világhírű szovjet sportolók, olimpiai és világbajnokok — többek között Ponoinarjova, Csukarin, Bolotnyikov, Prozu- mescsikova, Szanyejev, Med- vegy, Bjelov, Tediasvili, Krovo- puszkov, Kazankina, Parfeno- vics, Davidova — nyilatkoztak, s elítélték a neutronbomba gyártását. A nyilatkozat többek között így hangzik: „Mi, olim­piai bajnokok kötelességünknek tartjuk felhívni Reagan elnök úr figyelmét arra. hogy az olimpiai eszme, a népek közöt­ti béke és barátság összeegyez­tethetetlen olyan fogalmakkal, mint a háború, a fegyverkezési hajsza, a neutronbomba. Meg­győződésünk, hogy egyetért velünk földkerekségünk min­den olimpikonja, így az USA- ban is, s reméljük, mindent megtesznek annak érdekében, hogy az országukban megren­dezésre kerülő olimpia a sport, a béke és az emberiség haladá­sának nagyszabású ünnepe le*1 gyen.“ >?4ianaH9*KT.'t

Next

/
Thumbnails
Contents