Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-25 / 227. szám, péntek
Hatékonyabbá tenni az ellenőrzési rendszert A CSKP Központi Bizottságának Elnöksége és a CSSZSZK kormánya nemrég intézkedéseket hagyott jóvá a népgazdaságban és az államigazgatásban az ellenőrzés redszerének tökéletesítésére. A szövetségi kormány eljárása alapján az SZSZK kormánya meghatározta az intézkedések következetes megvalósításával kapcsolatban az egyes miniszterek, a többi központi szerv vezetői, a kerületi nemzeti bizottságok elnökei és az SZSZK fővárosa, Bratislava főpolgármestere konkrét feladatait. Ezekről az intézkedésekről és az ellenőrző tevékenység néhány további vonatkozásáról adott interjút Štefan Feren- cei elvtárs, miniszter, az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Jaroslav Meškonak, a Pravda munkatársának. Az alábbiakban kivonatosan közöljük az interjút. A szavak és a tettek egységéért © Az ellenőrző tevékenység hatékonyságának növelését célzó intézkedések közül melyek ön szerint a legjelentősebbek és miért? — Elsősorban meg kell említeni, hogy a jóváhagyott intézkedések konkretizálják a kongresszusi programokat és a CSKP Központi Bizottságának határozatait. Konkrét lényegük, hogy kiemelik főleg az ellenőrzés politikai jellegét, nevezetesen pártosságát, tömegességét, rendszerességét, tárgyilagosságát, elvszerüségét és az eredmények nyilvánosságra hozatalát. Az intézkedések objektíve megkívánják, hogy az ellenőrzés, amelynek szerepe hatásos, aktív segítségben részesíteni a pártot és az irányító szerveket, összefüggően a társadalom vezető ereje, Csehszlovákia Kommunista Pártja ellenőrző tevékenységével s a gazdasági, valamint a szociális szférában cselekvően részt vegyen a szocialista állam ellenőrző szerepének megvalósításában. Ez alapvető kérdés. Az ellenőrzés fontos vonatkozása, amely vörös fonalként húzódik végig a jóváhagyott intézkedéseken, az élettel való közvetlen kapcsolatának, alkotó szerepe kibontakoztatásának, a pártpolitika érvényesítésében magas fokú elkötelezettségének, az emberek tudata és cselekvése annak érdekében történő befolyásolásának követelménye, hogy marxista—leninista alapokon elérjük a szavak és a tettek egységét. Az ellenőrzésnek úgy kell megnyilvánulnia, mint az újért, a haladóért való harc fontos eszközének. Lehetővé kell tennie és elő kell segítenie a kezdeményezést, az alkotó törekvéseket, általánosítania kell a jó eredményeket és terjesztenie kell azokat. Az ellenőrzés továbbá hivatott arra, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel és módszerekkel felszámolja a bürokrácia, a lokálpatriotizmus, az emberek jogos követelményeivel és szükségleteivel szembeni közömbösség megnyilvánulásait. Határozottan és sürgetően előtérbe kerül az a feladat, hogy elmélyüljön az ellenőrzés megelőző hatása, s így a fogyatékosságokat többnyire ne utólag tárja fel, hanem sokkal nagyobb mértékben hasson létrejöttük okai ellen. A jóváhagyott intézkedések fontos vonása, amelynek nagy a politikai jelentősége, az a követelmény, hogy az ellenőrzésben a dolgozók az eddiginél jóval nagyobb mértékben vegyenek részt és megnyerjük támogatásukat a hibák és a fogyatékosságok leküzdésére. Nagyobb igényességet és elvszerűséget 9 Ezek az intézkedések meghatározzák a népi ellenőrző szervek rendszere egyes láncszemei ellenőrző tevékenységének jő orientációját, továbbá a belső ellenőrzési rendszer helyzetét és szerepét, s ennek keretében a ve* zető dolgozók kötelességeit. Mit vár ettől? —■ Az ellenőrzés fokozatosan elmélyülő értelmezése és az ellenőrző szervek jobb együttműködése, bár eltérő intenzitásban és hatásfokkal, hozzájárult az időszerű problémák megoldásához és a fegyelem megszilárdításához. Az ilyen kedvező tendenciák ellenére az ellenőrzési rendszer általános eredményei nem felelnek meg a jelen feladatainak és szükségleteinek. Az e területen végrehajtott elemzés megerősíti, hogy tulajdonképpen nem is létezett .egységes ellenőrző rendszer. Csak egymás mellett működtek egyes láncszemei, amelyek annak következtében, hogy munkásságuk nem igazodott azonos igényű mércékhez, eltérő eredményeket értek el, s ezekre nagy mértékben rányomta bélyegét az adminisztratív jellegű megközelítés. A népi ellenőrzés és további szervek megállapítása szerint az ellenőrzési rendszer egyes láncszemei munkájában tapasztalható gyönge pontok alapvető oka, hogy elsősorban a szervezetek vezetői nem eléggé igényesek. Noha a párt- és a kormányhatározatok kötelezik őket a feladatok teljesítésének ellenőrzésére, s ebben a folyamatban, valamint az ellenőrzés által megállapított tények hasznosításában az elvszerűségre, a gyakorlatban sokszor ezzel ellentétes volt a helyzet. Előfordult, hogy az egyik oldalon szóban és elméletileg elismerték az ellenőrzés jelentőségét, hangoztatták társadalmi jelentőségét és politikai jellegét, viszont a reális gyakorlat arról tanúskodott, hogy lebecsülik és nem ritkán semmibe veszik. Tökéletesítjük a belső ellenőrző rendszert Q Konkrétan miről van szó miniszter elvtárs? Mi a lényege azoknak a jeladatoknak, amelyeknek teljesítése az irányító szervekre és a vezető dolgozókra hárul, hogy alapvető fordulat következzen be az ellenőrzés hatékonyságának növelésében? — Az ellenőrző rendszer tökéletesítésére hozott intézkedések széles körűek. Ezért néhány olyan kérdésről szeretnék szólni, amelyek a legégetőbbek és az ellenőrző tevékenység tökéletesítése szempontjából a legidőszerűbbek. Erre késztetnek az egyes tárcák és a nemzeti bizottságok elmúlt három esztendőben kifejtett tevékenységével kapcsolatban bizottságunk általánosított tapasztalatai is. Példaképpen csak néhány adat. A hivatásos dolgozókkal gyakorolt ellenőrzés hatásfoka is a káderek politikai és szakmai felkészültségétől függ, miközben egy ellenőr megfelelő felkészítése 4—5 évet követel. Valójában azonban olyan a helyzet, hogy az említett időszakban az ellenőrző alakulatok dolgozóinak több mint 36 százaléka nem felelt meg az előírt képesítési szintnek. Ugyanakkor a szervezetek vezetőinek nem sikerült megteremteni az ellenőrzésben dolgozók stabilizálásának feltételeit. Ezt megerősíti az a tény, hogy továbbra is tapasztalható a nem kívánatos fluktuáció, amelynek következtében a kádereknek csaknem 40 százaléka lecserélődött. A vezető dolgozók és a szakalakulatok ellenőrző munkásságáról, vagyis a belső ellenőrző rendszer fő ereje munkásságával kapcsolatban meg kell említeni, hogy csak mintegy 13 százalékos hányadban járultak hozzá a pénzügyi fegyelem megszegése eseteinek feltárásához, míg a külső ellenőrző szervek a több mint egymilliárd koronát kitevő anyagi eszközök nem gazdaságos avagy helytelen felhasználása eseteinek 68 százalékút tárták fel. Az ilyen és az ehhez hasonló további, az SZSZK kormánya által is megtárgyalt tapasztalatok arra utalnak, hogy az irányítás minden fokán a vezetésnek, a pártszervezetekkel együttműködésben, tüzetesen fel kell mérnie a belső ellenőrző rendszer építésének és működésének helyzetét. Ennek alapján konkrét intézkedéseket kell elfogadni az egész belső ellenőrző rendszer tárgyilagos tevékenységének, egységes, egyeztetett munkásságának szavatolására. Továbbá arra, hogy előtérbe kerüljenek a legfontosabb feladatok és problémák, ez a=-rendszer hozzájáruljon a kitűzött feladatok teljesítéséhez, az emberek tudatának és cselekvésének cselekvő befolyásolásához. A szervezetek vezetőinek különleges súlyt kell helyezniük az ellenőrző szervek és alakulatok káderellátottságára. A főellenőr új intézményével kapcsolatban, akinek feladata szavatolni elsősorban a belső ellenőrző rendszer minőségi követelményeinek megtartását, meg kell jegyeznem, itt nincs és nem is lehet szó csupán a „cégér megváltoztatásáról“. Az ellenőrző tevékenység lenini kritériumai megkívánják, hogy az ilyen tisztségekben megfelelő politikai és szakmai szintet elérő emberek dolgozzanak, akik a szervezetek vezetésével szoros együttműködésben szavatolni fogják az ellenőrzési ismeretek megállapításában és hasznosításáéban a szigorú tárgyilagosságot és a tényleges pártos elvszerűséget, hogy idejében tartós helyrehozást érjenek el. Kell, hogy idegen legyen tőlük a közömbösség, a társadalmi érdekek megszegésével szembeni megalkuvás, de a bólogatás, az elfogultság és a dolgok szépítése is. Azt várjuk el tőlük, hogy olyan módszereket érvényesítenek, amelyek közvetíté- tésével a belső ellenőrző rendszer valamennyi láncszeme tevékenységét céltudatosan egyeztetve, tervszerűen fogja gyakorolni, a dolgozók széles részvételével és támogatásával. Fontos intézkedéseket hagytak jóvá a termelés minősége irányításának komplex rendszerével kapcsolatban is. A feladat az, hogy a műszaki ellenőrzés a termelés minősége vonatkozásában, az irányítási rendszer tökéletesítését célzó intézkedések következetes megvalósítása érdekében, fontosabb szerepet töltsön be. A kormányok ezért feladatul adták, hogy az egyes termelési ágak jellegének megfelelően határozzák meg az ellenőrző alakulatok kötelességeit, teremtsék meg tárgyilagos tevékenységük feltételeit, biztosítsák függetlenségüket a termelést irányító dolgozóktól, rendezzék anyagi érdekeltségüket és növeljék a munkájuk gyakorlásához szükséges műszaki feltételek létrehozásáról történő gondoskodást. Szemléleti változások is szükségesek © Az ellenőrző szervek szerepe teljesítésének jontos feltétele azonban elérni az ellenőrzés gyakorlása légkörének megváltozását... — Az ellenőrző tevékenység gyakorlása során nem egyszer találkozunk még valamiféle bizalmatlansággal, a hajlandóság hiányával, hogy nyíltan és bíráló szellemben értékeljék a feladatok teljesítésének tényleges helyzetét. Ugyanakkor az ellenőrzöttek és az ellenőrzők szoros együttműködése alapvető feltétele a helyrehozás valós kiútja feltárásának. Az ellenőrzés nemcsak dolgokkal foglalkozik, hanem elsősorban emberekkel, cselekvésükkel. Ezért magától értetődő, hogy a jó eredmények és a fogyatékosságok mögött egyaránt látnunk kell az embereket, főleg a felelős dolgozókat és a társadalmi érdekek szemszögéből kell megítélni cselekvésüket. Tehát nagyon fontos, hogy minden ellenőrzés tárgyilagos, s az emberek iránt érzékeny legyen. Ugyanakkor azonban elvsze- rűen és meg nem alkuvóan kell fellépni a normák megszegésével, a fegyelmezetlenséggel, a személyi érdekek társadalom kárára történő érvényesítésével, a feladatok teljesítése helyzetének elferdítésével és az ehhez hasonló visszás jelenségekkel szemben, amelyek ellentétben állnak a szocialista erkölcs elveivel. Ez jelzi, hogy az ellenőrző tevékenység jellegénél fogva nem egyszer konfliktusos, az ellenőrzést nem mindenki fogadja örömmel, főleg ott, ahol a dolgozók tudata még nem elég érett arra, hogy ebben az irányítás folyamatának objektíve nélkülözhetetlen részét lássák. A gondolkodásban és az ellenőrzéssel kapcsolatos szemléletben az ilyen gátló körülmények leküzdése fontos politikai feladat. Színvonal, céltudatosság, tárgyszerűség Q Az ellenőrzés akkor teljes, ha nemcsak a fogyatékosságokat állapítja meg, hanem pozitív változást is elér ... —- Az ellenőrzési tevékenység hatékonyságának sok elemzése egyértelműen arról tanúskodik, hogy a helyrehozás szempontjából nem a végrehajtott ellenőrzések száma a fontos, az sem, hogy vajon felsőbb vagy alsóbb szerv hajtotta-e őket végre, hanem elsősorban a céltudatosság, a színvonalas végrehajtás, a helyrehozást célzó intézkedések tárgyszerűségre és névre szóló jellege, s tényleges teljesítésük rendszeres figyelemmel kísérése. A helyrehozásra vonatkozó intézkedések elfogadása önmagában még nem biztosítja a hibák és a hiányosságok megszüntetését. A vezető dolgozók s egyben az ellenőrzést gyakorlók feladata szüntelenül szembesíteni az elképzeléseket és a szándékokat a reális valósággal. Az ilyen ellenőrzés kifizetődik a társadalomnak. Alapvető cél: javítani a helyzeten @ Az ellenőrzés feltétlenül szükséges, de mivel fogyatékosságokat tár fel, nem mindig népszerű, különféle fenntartásokkal élnek vele szemben. Például azzal, hogy fékezi a kezdeményezést, közvetve arra ösztönöz, hogy ne vállalják a szükséges kockázatot, s az irányító dolgozók tevékenységének ellenőrzése lejáratja tekintélyüket. Ezek természetesen helytelen nézetek. — Az ellenőrzés alapvető szerepe és célja a dolgok javítása, akár apró-cseprő, de ráe- lis segítségnyújtás. Aktív és nélkülözhetetlen tényezője az irányítás folyamatának, fontos eszköze a káderekkel szembeni igényesség növelésének és a fegyelem megszilárdításának. Egyidejűleg olyan eszköz, amely elősegíti a tartalékok és a lehetőségek jobb kihasználását, a gyakorlatban bevált és az egész társadalom hasznát szolgáló pozitívumok általánosítását. Ezért minden olyan nézet, miszerint az ellenőrzés fékezi a kezdeményezést vagy gátolja a szükséges kockázat vállalását, alaptalan. Az csak természetes, hogy feladata elsősorban ellenőrizni az irányító dolgozók tevékenységét, azt, hogy miképp érvényesítik felelősségüket és jogkörüket. Persze ennek során nem zárható ki, hogy a felületesen és adminisztratív módon végrehajtott ellenőrzés a vezető dolgozók idejét feleslegesen pazarolja, nem ösztönzi őket helyes döntésekre. Az ilyen eseteket az ellenőrzés gyakorlatából ki akarjuk és ki fogjuk zárni. Nem várjuk azt, hogy igényes, tárgyilagos ellenőrző tevékenységünket az érintettek — képletesen mondva — megtapsolják. Arról vi- szont nem mondhatunk le, hogy ellenőrizzzük elsősorban a vezető dolgozók munkáját, mivel őket bízták meg a párt- és kormányszervek döntéseinek megvalósításával, ők rendelkeznek döntési hatáskörrel, ők járulnak hozzá az előrelépéshez, vagy helytelen döntéseikkel ler lassítják ezt a folyamatot. A lakossági panaszok intézése $ Az ellenőrzés akkor sír keres, ha olyan általános légkört teremt, amely nem tűri meg a társadalmunkat károsító fogyatékosságokat. Ebből a szemszögből nem kis jelentősége van az aláírt és az alá nem írt lakossági panaszok következetes kivizsr gálásának, s a következtetér sek levonásának azokkal szemben, akik a fogyatékosságokat okozzák vagy tudar tosan eltűrik. Az illetékes szervekhez eljuttatott minden második lakossági panasz teljes egészében vagy részben indokolt. Mit tesznek a panaszos ügyek hatékonyabb intézése érdekében, főleg abban a tekintetben, hogy meg- teremtsék a hasonló jellegű indokolt panaszok megismét* lődése megakadályozásának feltételeit? — A népi ellenőrzés és a to.- vábbi szervek több esztendős tapasztalatai alapján levonható következtetés, hogy a párt- és a kormányszervek határozatai fokozatos megvalósításának köszönhetően az állami és a gaz- dasági szervek jobban Íntér zik a dolgozók panaszait. A tisztségviselők és a vezető dolgozók tudatosítják azt az objektív követelményt, hogy ezeknek a panaszoknak idejében történő, felelősségteljes elintézése fontos társadalmi feladat. Kedvező jelenség az is, hogy az állampolgárok elkötelezettséget tanúsítanak a társadalmilag fontos problémák megoldásában is. A közérdekű bejelentésekre gondolok. A másik oldalon azonban látnunk kell, hogy ennek a munkának még nagy tartalékai és kiaknázatlan lehetőségei vannak. Elsősorban igényesebben kell foglalkozni az olyan fontos problémák megoldásával, amelyekre az emberek már hosszabb ideje joggal rámutatnak. Főleg azokról a problémákról van szó, amelyek az állampolgárok mindennapos életével függnek össze, s amelyek megoldást követelnek a köz érdekében. Tapasztalaink igazolják, hogy az emberek gyakran csak azért fordulnak a népi ellenőrzéshez, mivel munkahelyükön, reszortjukban, az illetékes állami vagy gazdasági szervben nem oldják meg azokat a problémákat és fogyatékosságokat, amelyekre joggal rámutatnak. Ugyanakkor sajnálatos, hogy különböző okoknál fogva nem ritkán nem írják alá bejelentésüket, jóllehet, a törvény védelmet biztosít nekik a zaklatással szemben. A dolgozók leveleivel való hatékonyabb foglalkozás egyben azt a követelményt is alátámasztja, hogy a minisztériumok és más központi szervek intenzívebb segítséget nyújtsanak a panaszokból következő bonyolult problémák megoldásában. Különben ezt a célt követi több párt- és kormányhatározat, valamint az ellenőrzés tökéletesítését szolgáló intézkedés is. 1981. IX. 25.
