Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)
1981-09-24 / 226. szám, csütörtök
szerződésben rögzítették. Ezt mindenki tudja, aki ismeri a dokumentum tartalmát. Tehát valami másról van szó. Arról, hogy valakinek éppen a szerződésben kifejezett egyenlőség és egyenlő biztonság elve nem felel meg. A rosszul tájékozott embereknek szánják a szerződés megtorpedózásának kísérletét azzal az állítással, hogy nem feltételezi a stratégiai fegyverek csökkentését. Ez sem igaz. A csökkentést a szerződés feltételezi. mégpedig lényeges terjedelemben. Világos az is, hogy ha megállapodás születik a stratégiai fegyverek korlátozásáról és eredeti színvonaluk csökkentéséről, könnyebben oldható meg radikális korlátozásuk úgy, hogy az egyensúly a fegyverkezés alacsonyabb színvonalát fejezze ki. Mindez meggyőzően igazolja, hogy a már megbeszélt és aláírt szerződés jelentősége ma éppoly nagy, mint aláírásakor volt. A;: a kérdés, miért feketítik be a szeződést és a SALT-folya- matot? Hiszen a rendkívül harcias politikusok most azt mondják, hogy ez a probléma egyáltalán nem időszerű, főleg addig nem, amíg az Egyesült Államok meg nem valósítja fegyverkezési terveit. Tisztelt küldöttek, csak gondolkozzanak el az ilyen álláspont abszurditásán. Az a nagyhatalom, amely igényt tart a katonailag legerősebb szerepére kijelenti: először néhányszoro- sára emelem saját fegyvereim mennyiségét, azután talán szóba jöhet a korlátozásuk. Az ilyen álláspontban mi a több? A politika agresszív szándékai, a nagyhatalmi expanzio- nista ambíciók, az emberek kínzását szolgáló fegyverek minél nagyobb felhalmozására kifejtett törekvések vagy a minél nagyobb nyereségforrások utáni vágy azok részéről, akik a fegyvereket gyártják? Nehéz ezt megmondani. Valószínű, hogy itt minden képviselteti magát. Világszerte nagy felháborodást váltott ki az Egyesült Államok döntése a neutronfegyverek gyártásáról. Ea a döntés újabb lépés a fegyverkezési verseny fokozása, a világ helyzetének kiéleződése felé. A világ népei tiltakoznak a barbár neutronfegyver ellen, mert joggal iartják rendkívül embertelen tömegpusztító fegyvernek. A neutronfegyvert teljes mértékben be kell tiltani. Be kell tiltani mind a gyártását, mind az alkalmazását. A világ helyzetét a nemzetközi élet más eseményei is befolyásolják. Figyelmet érdemel Washington és Peking egyre szorosabb együttműködése. Lenne valakinek kifogása az ellen, hogy a két ország normális kapcsolatokat tartson fenn? Természetesen nem. A kérdés csupán az, hogy a kapcsolatok fejlesztése milyen alapon történik. Ebben az esetben az alap a más államokkal, de elsősorban a Szovjetunióval, valamint az enyhüléssel szembeni nyíltan ellenséges magatartás. Az egész világ tudomására hozták, hogy az Egyesült Államok fegyvert akar eladni Kínának és hozzá akar járulni Peking katonai potenciáljának növeléséhez. Mindezt akkor, amikor Peking a béke érdekeivel ellentétes hegemonista és agresszív politikát folytat. Washington és Peking katonai együttműködését, amelyhez, senki sem tudja miért, Japánt is megnyerték, a Szovjetunió, és úgv vélem más államok is, kellő módon figyelembe fogják venni. A Szovjetunió nem egyszer kifejezte meggyőződését — az SZKP XXVI. kongresszusán ezt Leonyid Brezsnyev kijelentette —, hogy a kínai nép érdekeinek a békepolitika felelne meg. A Szovjetunió a Kínai Népköztársasággal m jószomszédság alap* ján akarja építeni kapcsolatait. Nemegyszer megerősítette, hogy kapcsolatok, normalizálására. (Folytatás a 3. oldalról) tett javaslatok továbbra Is érvényben maradnak. Véleményünk szerint ezek a nemzetközi helyzet kiéleződésének fő okai. Milyen következtetést vonhatunk le ebből? Ha a militarizmus ideológusaira hallgatnánk, akkor az emberiségre sötétség, végtelen fegyverkezési verseny, újabb és újabb konfliktusok, összetűzések várnának. A Szovjetunió, s meg vagyunk győződve arról, hogy számos más ország is egészen másképp értékeli a világ eseményei fejlődésének távlatait. Számunkra idegen a pesszimizmus és a hiábavalóság érzése. Meg vagyunk győződve arról, hogy a háború elhárítása nemcsak szükséges, hanem lehetséges is, ha ezért aktívan fogunk harcolni. A lázas fegyverkezés megállításáért, a háború veszélyének elhárításáért, a megoldatlan problémák rendezéséért vívott küzdelemben országunk hajlandó minden állammal vállvetve harcolni. Az említett küzdelemben együtt szándék- szunk haladni minden országgal, tekintet nélkül társadalmi rendszerére vagy ideológiájára. Napjaink halaszthatatlan és legsürgősebb feladata harcolni a feszültség csökkentéséért, a lázas fegyverkezés korlátozásáért és a háború veszélyének elhárításáért. A Szovjetunió javasolja: a Közgyűlés az ENSZ-tagállamok nevében hagyjon jóvá nyilatkozatot, amely ünnepélyesen kijelenti, hogy az emberiség elleni legsúlyosabb bűntettet hajtják végre azok az államok és államférfiak, akik elsőként alkalmaznak atomfegyvert. Nincsenek és nem is létezhetnek okok vagy motívumok, olyan feltételek, körülmények és helyzetek, amelyek valamely államot feljogosítanák arra, hogy elsőként alkalmazzon atomfegyvert. Ez bűntett lenne minden nép ellen, az élet, a Föld ellen. Ha nyilatkozatban jelentenénk ki és úgy, hogy ez a szerződés meghallgatásra találjon minden fővárosban a világ minden részén, ez azt jelentené, hogy figyelmeztetnénk az államférfiakat, akik megbízatásukból kifolyólag döntenek az atomfegyverek bevetéséről: közülük mindenki személy szerint felelős az emberiség sorsáért. Javasoljuk, hogy a nyilatkozat hangsúlyozza: minden olyan doktrína, amely megengedi, hogy egy-egy állam elsőként alkalmazzon atomfegyvert, összeegyeztethetetlen az emberi erkölcs törvényeivel és az ENSZ nemes eszméivel. Arról van szó, hogy az atomenergiát ne az élet ellen, hanem az életért, ne a fegyverek gyártására, hanem a tudományos haladás céljaira, az életszínvonal emelésére, kizárólag békés célokra fordítsák. Ebben rejlik annak a politikai dokumentumnak a lényege, amelyet jóváhagyásra javaslunk. Reméljük, hogy ez a javaslat széles körű támogatásra talál. A dokumentum elfogadása jelentős mérföldkő lehet az atomkonfliktus veszélyének teljes elhárításáért vívott küzdelemben. E feladat teljesítéséből egyetlen ország sem maradhat ki. A Szovjetunió támogatja a párbeszédet, a lázas fegyverkezés megállításának minden szempontjáról, azt a kétoldalú és sokoldalú párbeszédet, amely a vitás nemzetközi kérdésekről folyik. Időnként olyan kijelentések látnak napvilágot, amelyek látszatra tárgyalási szándékot fejeznek ki. Ezt a szándékot azonban különféle feltételekhez, kötelezettségekhez és nem egyenjogú eljárásokhoz kötik. Ha valaki valóban ilyen feltételekkel akar tárgyalni, akkor nyíltan meg kell mondanunk, hogy ez semmihez sem vezet. A tárgyalások csak akkor lehetnek sikeresek, ha megőrizzük az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. A Szovjetunió már rég kész felújítani az Egyesült Államokkal a stratégiai fegyverek korlátozásáról folytatott tárgyalásokat. E probléma megoldásában csak akkor érhető el haladás, ha azt mindkét fél kívánni fogja, a már elért eredményekre fog támaszkodni és igyekszik megőrizni azokat. Ha Washingtonban más szelek fognak fújni, akkor valószínűleg felújítjuk az európai atomfegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalásokat. Természetesen a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök korlátozásának kérdését az Egyesült Államok előretolt nukleáris eszközei kérdésével szerves összefüggésben kell megvitatni és megoldani, figyelembe véve minden tényezőt, amely meghatározza a kontinens stratégiai helyzetét. Országunk javasolta, hogy abban a pillanatban, amikor megkezdődnek a tárgyalások, hirdessenek moratóriumot az új típusú közepes hatótávolságú nukleáris eszközök elhelyezésére a NATO és a Szovjetunió számára Európában. Ez a javaslat az említett fegyverek jelenlegi hozzávetőleges egyenlőségén alapul. A moratórium kedvező légkört teremtene a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió kész megállapodni a korlátozásról, sőt az Európában elhelyezendő közepes hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökkentéséről is. Leonyid Brezsnyev 1979. október 6-án Berlinben kijelentette: „Készek vagyunk csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein elhelyezett közepes hatótávolságú nukleáris eszközök számát a jelenlegi szinthez viszonyítva, de természetesen csak akkor, ha Nyu- gat-Európában nem helyeznek el több közepes hatótávolságú nukleáris eszközt“. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy minden határozottsággal kijelentsük: ha a másik fél mesterségesen fogja halogatni a tárgyalásokat, és ha Nyugat- Európában újabb közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket helyez el, akkor a Szovjetunió kénytelen lesz intézkedéseket tenni az egyensúly helyreállítása céljából. Az európai béke megszilárdítása érdekében szintén nagyon fontos kimozdítani a holtpontról a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat Bécsben. A szocialista országok épp eleget tettek a bécsi tárgyalások előrehaladásáért. Ha a nyugati partnerek legalább a jószándék minimumát bizonyították volna, akkor találhattunk volna megoldást. Nagy jelentőségű az európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet összehívásának kérdése. Erről, mint ismeretes, Madridban is tárgyalnak a helsinki Záróokmányt aláírt országok képviselőinek találkozóján. A Szovjetunió, amely arra törekszik, hogy e kérdés sikeresen oldódjon meg, a Nyugat szempontjából kedvezően járt el: hajlandóságot mutatott arra, hogy a Szovjetunió egész európai területét bevonja a bizalomerősítő intézkedések övezetébe, természetesen azzal a feltétellel, hogy a nyugaii fél Is megteszi a kellő lépést. Most épp erről a lépésről van szó. Európában a politikai enyhülést katonai enyhüléssel kell megerősíteni és kiegészíteni. Ez azonban nemcsak tőlünk iügg. A jelenlegi helyzetben egyre fontosabb, hogy ne engedjük meg a katonai versengés kiterjedését a világűrre. Napról napra szaporodnak a jelel annak, hogy a világűr a lázas fegyverkezés színterévé válhat. A Szovjetunió az ENSZ-köz- gyűlés jelenlegi ülésszaka elé terjesztette a „mindennemű fegyverfajtának a világűrbe való elhelyezését betiltó szerződés“ megkötésének kérdését. Az itt képviselt valamennyi kormánynak lehetősége volt megismerkedni e szovjet szerződésjavaslattal. A javaslat figyelembe veszi a probléma valamennyi fő szempontját. Szeretnénk, ha a Szovjetunió ja-: vaslatának alapján az eszme* csere konstruktív lenne. Ha a lázas fegyverkezés korlátozásával és a leszereléssel kapcsolatos intézkedések szükségességéről beszélünk, külön hangsúlyoznunk kell a világ különböző részein a konflik- tushelyzelek rendezésére, az új feszültséggócok kialakulásának elhárítására kifejtett törekvések jelentőségét. Ha még mindig nagyon veszélyes a közel-keleti helyzet, s ha még mindig van igazságtalanság, akkor ez azért van így, mert az izraeli kormánykörök makacsul kitartanak expanzio- nista politikájuk mellett, továbbra is terrorizálják a libanoni népet. A térségen kívüli befolyásos erők gyakorlatilag ösztönzik ezt a politikát és igyekeznek a Camp David-i arabellenes megállapodások szerint eljárni. A Közel-Keleten a béke és a stabilitás csak olyan politikai rendezéssel biztosítható, amely nem nyirbálná meg egyetlen ország, és a térség egyetlen népének jogait sem. Politikai rendezést követel az a helyzet is, amely az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság körül alakult ki. Ez ellen az ország ellen hadüzenet nélküli háború folyik. A főszerepet az Egyesült Államok játssza. Vele halad Peking is. Sajnos Pakisztán, amelynek területe a fegyveres betörések fő felvonulási területe, gyakorlatilag kitér az Afganisztánnal való tárgyalások elől. Elsősorban Iszlámábád érdeke lenne a térség tartós békéjének megteremtése. Az utóbbi időben viták folynak néhány nyugati ország arra vonatkozó javaslatáról, hogy hívjanak össze nemzetközi konferenciát Afganisztánról. Érdekes, hogy Afganisztánról tárgyalna a konferencia, de a legfőbb érdekelt félről, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaságról „elfeledkeztek“. E feledékenység mögött az a kísérlet húzódik meg, hogy Afganisztán belső kérdéseinek, egy szuverén, el nem kötelezett állam belső kérdéseinek megvitatása az afgán kormány részvétele nélkül, más országok fóruma elé kerüljön. Fz természetesen elfogadhatatlan. A politikai rendezéshez megvan az egyszerű alap és jószándékkal megvalósítható a politikai rendezés. E kérdésben a konstruktív programot az afgán kormány augusztus 24-1 nyilatkozata tartalmazza. A politikai rendezésnek biztosítania kell Afganisztán belügyeibe való katonai és más beavatkozás megállítását, és felújításának megakadályozását. A rendezés, beleértve a megbízható garanciák kidolgozását, lehetővé tenné az afgán és a szovjet fél megállapodása után az Afganisztánban tartózkodó korlátozott számú szovjet csapatok kivonása módjának és időpontjának meghatározását. Tárgyalások nélkül nem lehet csökkenteni a feszültséget Dél- kelet-Ázsiában. Támogatjuk Vietnam, Laosz és Kambodzsa ismert javaslatait, beleértve az indokínai országok és az ASE- AN-országok részvételével megrendezésre kerülő regionális értekezlet összehívására tett javaslatot is,. Csődöt mondanak azok a kísérletek is, amelyek árnyékot akarnak vetni a Vietnami Szocialista Köztársaságra. Arra az országra, amely segítő kezét nyújtotta a kambodzsai népnek a szabadságért és a függetlenségért vívott harcában. Figyelmet érdemel az a jellegzetesen washingtoni csomagolásban terjesztett hamis hír, miszerint állítólag valahol Dél- kelet-Ázsiában valaki szovjet gyártmányú vegyi mérgező anyagokat használ. Mindez arról tanúskodik, hogy itt azok mutainak aktivitást, akik ilyen bűntettet elkövettek. Most igyekeznek eltüntetni a nyomokat. Ha szemügyre vesszük a távol-keleti helyzetet, itt is találunk tartalékokat a pozitív politikai akciókhd*. Az egyik ilyen lehatna a térségben a bizalomerősítő Intézkedésekről szóló megbeszélés. Az említett intézkedések megvalósitasa, q kollektivizmus vagy a kétől* dalúság elvének alapján, hasz* nos lenne a térség enyhütBsQ szempontjából. Az e kérdésről előterjesztett szovjet javaslatról tájékoztat* tűk azokat az országokat, ame* lyeket a javaslat érint. Azt vár* juk, hogy ezek az államok a kérdésben felelősséget tanúsí* tanak. A legjobbkor tett kezdemé= nyezést a Mongol Népköztársa* ság, amikor a közelmúltban ja* vasolta, hogy kössenek konvenciót a kölcsönös meg nem támadásról * és az erőszakról való lemondásról az ázsiai és a csendes-óceáni államok kap^ csolataiban. Országunk ezt a gondolatot támogatja. Az ázsiai béke és a nemzet* közi biztonság megszilárdításán hoz jelentős részben járul hoz-* zá az Indiai Köztársaság. Nagy* ra értékeljük békés, konstruk^ tív politikáját. A szovjet—indiai kapcsolatok megfelelnek né’ peink érdekeinek, s a békét szolgálják. A politikai eszközök hatéko* nyak lehetnek más veszélyes helyzetek és vitás kérdések rendezésében is, beleértve Irak és Irán konfliktusát, a ciprusi kérdés, a Nyugat-Szahara és Afrika szarvának helyzetét, Ugyanakkor elengedhetetlen feltétel: senkinek sem szabad megengedni, hogy az államokat egymás ellen uszítsa, hogy más államok konfliktusainak tüzén süsse meg saját pecsenyéjét. E térségekben nincs helye az im. perialista intrikáknak. A Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rezsimje és támogatói folytatják az intrikákat, amely* nek célja, hogy megakadályoz* zák Namíbia függetlenné válá« sát. Az ENSZ kötelessége, hogy segítsen a namíbiai népnek a szabadság elnyerésében. A faj. üldözőknek és támogatóiknak tudatosítaniuk kell, hogy a gyarmatosítás ideje elmúlt. Le kell számolni a Dél-afrikai Köztársaságnak Angolával és más afrikai államokkal szembeni agresszív és garázda akcióival. Ezeket az akciókat el kell ítélni és követelni kell, hogy Pretoria hagyjon fel a fegyveres betörésekkel és a fajüldöző rezsim ellen foganatosítsanak nemzetközi szankciót kát. Erre az álláspontra helyezkedett legutóbb a Biztonsági Tanács tagjainak döntő többsége. Az Egyesült Államok azonban meghiúsította a határozat elfogadását és ezzel kihívást intézett az afrikai népek és a világ közvéleménye ellen. A világpolitika jelentős tényezőjévé vált az el nem kötelezettek mozgalma, amely a közelmúltban ünnepelte megalakulásának 20. évfordulóját. A Szovjetunió szolidáris a mozgalom antiimperialista orientációjával és támogatja a béke megszilárdításáért kifejtett tevékenységét. Napjainkban sok szó esik az iparilag fejlett és a fejlődő országok kapcsolatairól. Javaslatok születtek a szükkörű és széleskörű észak—dél típusú konferenciák összehívására. Világos azonban, hogy semmilyen fórum nem hoz pozitív eredményeket, ha a kapitalista országok alapjaiban nem változtatják meg a fejlődő országokkal kapcsolatos álláspontjukat. Országunk továbbra is támogatni fogja a fejlődő országokat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átépítéséért vívott harcban. Semmilyen kérdés, legyen az bármilyen jelentős, nem árnyékolhatja be az ENSZ küldetését. A legfőbb kérdés az, hogyan őrizzük meg a békét. Minden állam, minden politikus kötelessége, hogy e feladat teljesítéséért mindent megtegyen. Mindent meg kell tenni azért, hogy a XX. század hátra lévő 20 évét az emberek békében éljék le, hogy a 3. évezred küszöbét azzal a meggyőződéssel lépjék át, hogy az emberiség fejlődésének távlatai korlátlanok. Akik ezért fognak harcolni, legyen az kis vagy nagy állam. mindig számíthatnak a Szovjetunió segítő kezére. 198L IX. 24. 4