Új Szó, 1981. szeptember (34. évfolyam, 205-231. szám)

1981-09-18 / 221. szám, péntek

---------------------- BIB ’81 ---------------------------------------------------------------­Il lusztrációk, díjak, viták Aki arra vállalkozik, hogy egyetlen nap alatt végigjárja a bratislavai Művészetek Há­zának két emeletét, nehéz fá­ba vágja fejszéjét. Erre a lá­togatók nagyobbik része is rá­jön. s inkább kötszerre vagy hárorriszorra nézi végig a BIB '81 kiállítását. Szívesen és örömmel teszi ezt. hiszen amit láthat, az a világ gyermek- könyv-illusztrációinak legjava. A résztvevő 269 képzőművész 37 országból és Nyugat-Berlin- ből küldte el munkáit. S ha tudatosítjuk, hogy a világon a gyermekkönyv művészi meg­formálóinak két seregszemléje van (a másik az olaszországi Bolognában), akkor még in­kább fontosnak, sőt nélkülözhetetlennek tartjuk a biennálét, és mindazt, amit a nemzetközi kulturá­lis együttműködés, a művészi törekvések alkotó konfrontáció­ját szolgáló rendez­vény kivált. Az idei nyolcadik alkalommal állította egymás mellé mind­azt, amit a könyvil­lusztrátorok a világ gyermekeiért — jö­vőjéért tesznek. Igaz ugyan, hogy a bien- nálé nem az egyes országok kollekciói­nak a versenye, ám a kiállítás elrendezé­se és a számbavétel könnyebbsége is azt sugallja, hogy a leg­jellemzőbb vonásokat geográfiai keretekbe foglaljuk. Az UNESCO teljes támogatását élvező idei rendezvény biz­tató hozadéka a fej­lődő országokból ér­kezett kiállítási anyag volt. Nemcsak az UNESCO Tokióban székelő ázsiai regionális szervezete ál­tal, versenyen kívül bemuta­tott anyag, de a BIB-en kiállí­tott számos alkotás is igazol­ja ezt. Különösen egyes brazil művészekre hívjuk fel a figyel­met, közülük is Elvira Vigna betűt és grafikát tökéletes szintézisbe hozó munkáira. Sajnos a legtöbb tisztázat­lan, a gyermekkönyv funkció­ját figyelmen kívül hagyó il­lusztráció is ezekből az orszá­gokból került a tablókra. Szür- realisztikus, esetenként horror- szerű alkotások azonban a gazdag gyerekkönyvkiadói ha­gyományokkal rendelkező or­szágok némely művészeinek ke­ze alól is kikerülnek. Minden­esetre örvendetes tény, hogy ezek egyre ritkább kivételek. S a legtöbb Illusztrátort felvo­nultató országok — Brazília, Bulgária, Csehszlovákia, Dánia, Finnország, Hollandia, Japán, Jugoszlávia, Lengyelország, Ma­gyarország, NDK, Norvégia, Románia, Szovjetunió, Svájc — művészei néhány kivételtől el­tekintve tudatosítják, hogy a gyermekkönyv rétegkönyv, s még ezen belül is különböző korú gyerekeknek készül; a le­porellókat forgató kicsiktől, a világ titkait kutató serdülőkig. A díjakat odaítélő zsűri mindezt figyelembe véve — amint azt elnöke, dr. Lucia Binder jsztrák szakember el­mondta — négy, azonos jelen­tőségű szempontot követett: 1. az illusztráció művészi értéke, 2. mennyire vette figyelembe alkotója a gyermekek világát, látásmódját, 3. az írott szöveg és a kép kapcsolata és megje­lenési formája, 4. az újító szándék, törekvés. F.nnek alapján a Grand Pnx-t AIs Roald dán művész­nek ítélték oda. A rajzokból következtetve egy kalandos, középkori történetet Illusztrált. Ceruzarajzai mívesek, de saj­nálatos módon művészt konzer­vativizmusba hajlók. Mindent egybevetve: a zsűri sokat vi­tatott döntéseinek egyike ép­pen a nagydíjjal kapcsolatos. Ezzel szemben Albin Brunov- sktj illusztrációinak magával ragadó színgazdagsága, a mese mitikus légkörének tükrözteté- se és a mértékletesen gro­illusztrátor hagyományokhoz kötődő, az irodalmi mű világá­hoz szorosan kapcsolódó mun­káit láthatjuk. Borisz Gyiodo- rov és Oleg Zotov alkotásainak egyszerű, tiszta világa van. A negyedik Arany Alma tulajdo­nosa a japán Kota Taniuchi, egy álomszerű, az illusztrálás­ban szokatlanul sötét tónusú olajfestményeit állította ki. Ak- varelltechnikával készített al­kotásaiért kapta az ötödik Arany Almát a norvég Wen- ehe Qyen. Mindkét művész sa­játosan vélekedik a gyermek- könyvillusztrálásról, ennek el­lenére munkájuk művészi érté­ke nem éri el az ugyanígy dí­jat nyert Brunovský vagy Borisz Gyiodorov Arany Almával jutal­mazott műveinek egyike. Az illusztrált könyv címe Nils Hollgerson csodálatos utazásai (Jarmila Učníková reprodukciója) sait olyannyira felnagyítják, hogy fonákjára fordul az a tö­rekvés. amely a gyermekben megszülető effajta érzéseket éppen a könyv, az illusztrált könyv segítségével oldaná. Túl­hajtott naturalizmusával kelt feltűnést Martin Hogeweg hol­land művész. Ezzel szinte el­lentétes Lucia Sinkiewicz len­gyel alkotó rajzainak komor, szürrealista világa. Igaz ugyan, hogy a mesék hordozhatják mindezeket, ám a szépiroda­lom műfaji közege áttételeseb­ben hat a gyermek lelkivilágá­ra. mint ahogy azt elhibázott esetekben a képzőművészet a maga dirrekt eszközeivel te­szi. Sokkal Inkább egyértelműbb az oklevéllel jutalmazott al­kotók művészi munkássága. A magyar Hajnal Gabriella a gyerekkönyv-illusztrációban va­lóban eredeti technikával, a gobelinnel jelentkezett, a Pé- . tér és a farkas című mese­könyvben. Ismét eredeti alko­tó tűnt fel az NDK könyvgra­fikájában: Rainer Sacher. Is­meretterjesztő könyvek illuszt­rálásáért jutalmazták. Alkotá­sai pontosak, művészi alázat­tal. technikai tudással megfor­máltak, a műfajban a lehető legszebbek. Hangulatukkal, bá­jukkal egymással rokoníthatók Maija Karma finn és Toyoko Igarashi japán illusztrátorok jutalmazott alkotásai. Míg az előbbi a ceruzarajz nagymes­tere, addig az utóbbinak akva- relljei érdemelték ki a zstiri el­ismerését. Sorra véve a díjazott alkotá­sokat elmondhatjuk, hogy több . esetben nem tudjuk fenntartá­sok nélkül elfogadni a dönté­seket. Mindenesetre a tény, tény marad: a BIB elsősorban egyéni alkotók és nem orszá­gok versenye. Ezért sem ért­hető, hogy az NDK-beli vagy a magyar illusztrátoroknak csu­pán a kisebb díjakból jutott. Az NDK-beli művészek közül kettő-három is egyenrangúan versenyezhetett volna a Grand Prix-ért. Ilyen esetekben nem számíthat, hogy a VII. BIB ’79-et NDK-beli alkotó, Klaus Ensikat nyerte, és magyar részről az idén Kass János, a zsűri alelnöke volt. Ugyanígy kijuthatott volna az elismerés­ből a fejlődő országok közül legszínvonalasabb anyaggal je­lentkező brazil illusztrátorok egyikének. Újra csak külön kiemelten lehet szólnunk a csehszlovák Vladimír Novák- ról, aki Albín Brunovskýval együtt nagydíjra érdemes mun­kát állított ki. Tehát naponta van min vi­tázni a BIB ’81 szakmai és „laikus“ közönségének, örven­detes, hogy vitáznak is, nem­egyszer hosszabb ideig álldo­gálva egy-egy illusztráció előtt. A nagyobb gyerekek rajztanáraikkal együtt érkez­nek, képzőművészeti középis­kolások, főiskolások tanáraik­kal — így igazán termékeny vitára ingerlő légköre van a kiállításnak. DUZSA ISTVÄN „Szeretem befejezni a dolgokat“ Vonások egy könyvtárosnő arcképéhez Őszinte, nyílt tekintet, élet­örömről tanúskodó, kelleme­sen csinos arc. A nyár derűjét őrző szürkéskék szempár. A fi­ligrán termethez jól illő für­ge mozgás, melyben a tettre- készség energiái rejlenek. Ilyen külsőre Nagy Judit, a kassai (Košice) Egyetemi Könyvtár fiatal könyvtárosnője. De vajon milyen belülről? Hogyan vi­szonyul a munkájához, az em­berekhez? Az élethez? Milyen erecskék, patakok táplálják belső energiáit? Talán ezt is sikerül kiderítenünk. Kérdé­seimre szépen fogalmazott, pontos, és befejezett válaszo­kat ad. — Szereti a munkáját? — Úgy érzem, igen. Bár elő­ször pszichológus akartam len­ni. Az ember nemcsak egyvala­mire alkalmas, erre maga is csak később, fokozatosan jön rá. — A pályaválasztási tanács­adó és a szülő nem ismeri a döntésre készülő fiatalok va­lamennyi hajlamát. — Nem is ismerheti. Sokszor még maga a fiatal sem, akinek a bőréről van szó. Ebben egyetértve beszélge­tünk tovább. Nagy Judit, miután leérett­ségizett a Kassai Magyar Ta­nítási Nyelvű Gimnáziumban, a Közgazdasági Középiskola könyvtárosi tanszakán folytat­ta tovább tanulmányait, ahol 197ö-ban érettségizett. Vajon hogyan gondol vissza a szak- tantárgyakra, melyekből érett­ségét bizonyítania kellett? — Két kötelező tantárgy volt az érettségin. Egyik: a könyv- állomány osztályozása és kata­logizálása, a másik — könyvé- szet. Harmadik tantárgyként a bibliográfiát választottam. Ez pontos tudomány. Nem szere­tem a mellébeszélést. — És egyáltalán tudott e be­szélni az érettségin? Pontosab­ban, nem voltak-e nyelvi nehéz­ségei? — Az első évfolyamban talán voltak, de az érettségin nem. Azokat egyébként pluszmunká­val legyűrheti minden diák. Az érettségin és persze később is a szaktudás a fontos. — Bizonyára kellett szakdol­gozatot is írniuk. — Természetesen. Az én té­mám a műszaki irodalommal való munka volt. Ez rövid időre meg is szabta életem alakulá­sát, ugyanis érettségi után a Kassai Műszaki Főiskolán let­tem könyvtáros. Egy évig dol­goztam ott. A mai munkahelye­men éppen két éve vagyok. — Milyen munkakört látott el az első munkahelyén? — Az olvasóteremben dolgoz­tam. Érdekelt a munkám. Ok­tatók és diákok egyaránt meg­fordultak az olvasóban. Hazai és külföldi szaklapokat készí­tettem elő a tanároknak, a diá­koknak pedig tankönyveket és különféle zsebkönyveket. S ha kellett, tanácsokat is adtam a diákoknak a tanulás hogyan­jára vonatkozólag. — És a jelenlegi munkakö­re? — Az Egyetemi Könyvtárban is az olvasóteremben kaptam beosztást. De azonfelül, hogy ellátom a politikai és a termé­szettudományi könyvek iránt érdeklődőket, a könyvtárközi kölcsönzésben is részt veszek. — Itt miért van szükség könyvtárközi kölcsönzésre? — Mindenekelőtt azért, mert hiányzik számos olyan mű a könyvállományunkból, amire az egyetem diákjainak és oktatói­nak szükségük van. Ez inkább persze a külföldi publikációkra vonatkozik. Ezeket más hazai vagy külföldi könyvtárakból szerezzük be. Persze, könyvtá­runk devizakerete is megszab­ja a könyvállomány fejleszté­sét, gyarapítását. De ami a munkámat illeti, éppen most állok át egy más munkaterü­letre, a mikrofilmekkel és a mikrofilm-olvasógépekkel való munkára. Ennek lényege, hogy az állományból hiányzó szak- és tankönyvekről mikrofilmla­pocskára miniatűr fotofelvéte- leket készítenek. Az én dolgom valószínűleg e mikrofilm-la­pocskák osztályozása, rendezé­se és kölcsönzése lesz. Érdekes a munkám, mert nemcsak „holt anyaggal“ dolgozom, hanem emberekkel is kommunikálok, így sokféle embert megismer­hetek, úgy, hogy közben a kü­lönböző tudományos munkate­rületekre is bepillantást nyer­hetek. — Általában mit tart jellem­zőnek önmagára, ha dolgozik? Elgondolkodik. — Talán azt, hogy szeretem befejezni a dolgokat. — És megfogalmazott már önmaga számára valamiféle könyvtárosi hitvallást? — Erre azt felelhetem: sze­rintem a könyvtáros elsődleges feladata, hogy megszerettesse az olvasóval a könyvet, a könyvtárba járást. Vagyis — a könyvtáros is népnevelő. Mivel mi speciális diákkönyvtár va­gyunk, Itt az is fontos, hogy a diákoknak segítsünk elsajátíta­ni a könyvvel való helyes bá­násmódot. Nagy Judit szellemi érdeklő­dése sokirányú. Könyvtárosi munkája mellett nyelviskolába is jár, másodikos az angol sza­kon. Legkedvesebb kedvtelése a zene. A zeneiskolában har­monika tanszakot végzett. Ze­nei tehetségét és az amatőr mű­vészeti tevékenységhez való hajlamát szüleitől örökölte. Egyik alapítótagja a jó nevű Csermely kórusnak, mely a ga­lántai Kodály-napokon már két ízben elnyerte az Aranykoszo­rút. Ha még ezen felül is ma­rad szabad ideje, azt sportolás­sal és olvasással tölti. KŰVESDI JÁNOS A testvéri szocialista orszá­gok kapcsolataiban fon­tos szerepe van a kultúrának. A kulturális együttműködés le­hetővé teszi, hogy közvetlenül is megismerjük a közös célo­kért küzdő testvérnépek kultú­rájának, szellemi gazdagságá­nak a legjavát. Kiemelkedő eseményei ennek a széles kö­rű együttműködésnek a kölcsö­nösen rendezett kulturális na­pok. Az elmúlt kilenc nap alatt a testvéri Mongol Népköztársa­ság kultúrájának küldötteit láttuk vendégül hazánkban. Csehszlovákia népe — első íz­ben találkozhatott a mongol kultúra kiváló képviselőivel, a Mongol Állami Ének- és Tánc- együttessel, a mongol opera- és balettmüvészet kiemelkedő egyéniségeivel. Kiállítások, Iro­dalmi és zenei rendezvények, rádió- és tévéműsorok, filmbe­mutatók, a művészeti alkotó­szövetségek vezető képviselői­nek találkozói, cseh és szlovák kulturális intézmények mongol vonatkozású önálló rendezvé­Baráti üzGüotet tolmácsoltak A MONGOL KULTÚRA NAPJAIRÓL nyelnek sora — mind-mind teszk látásmód igazolja, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy el­jogos tulajdonosa az Idei mélyítsük Ismereteinket, kiegé­Arany Alma termés egyik gyű- szítsílk elképzelésünket a tő­mölcsének. Az ugyanezzel a lünk több ezer kilométerre tá­öíjjal jutalmazott két szovjet vol lakó mongol nép életéről, szorgalmas építőmunkájának eredményeiről. A mongol kultúra napjainak gazdag eseménysorozata méltó­képpen emlékeztetett azokra az eredményekre, amelyek a hat­van évvel ezelőtti mongol for­radalom győzelme után szület­tek. A néphatalom hat évtize­de alatt Mongólia dolgozói az élet minden területén törté­nelmi változásokat hajtottak végre. A Mongol Népi Forra­dalmi Párt vezetésével az egész mongol nép áldozatos munkájának eredményeként az ország ma dinamikusan fejlő­dő, korszerű gazdasággal, vi­rágzó kultúrával rendelkező or­szág. A szocialista kulturális for­radalom nagy vívmánya, hogy Mongóliában rövid idő alatt felszámolták az írástudatlansá­got. Abban az országban, ahol hat évtizeddel ezelőtt a lakos­ságnak nem egész egy száza­léka tudott írni és olvasni, ma minden negyedik állampolgár közép-, illetve felsőfokú kép­zettséggel rendelkezik. Ma Mongőlia-szerte iskolák, könyv­tárak, tudományos Intézmé­nyek, mozik, színházak stb. széles hálózata gondoskodik a nép szellemi igényelnek kielé­gítéséről. A mai mongol szín­házak és zenekarok mongol al­kotások mellett az egyetemes kultúra legértékesebb művelt Is játsszák. A hivatásos művé­szeti együtteseken kívül szép eredményeket mutathat fel az amatőr művészeti mozgalom Is. Figyelemre méltó eredmé­nyek születtek a csehszlovák— mongol kulturális együttműkö­dés terén is. Különféle művé­szeti együttesek kölcsönös ven­dégszereplése, képzőművészeti kiállítások, filmek cseréje, egymás irodalmának fordítá­sai, mongol és csehszlovákiai előadóművészek közös fellépé­sei nemzetközi fesztiválokon már évek óta fontos megnyil­vánulásai népeink barátsága erősítésének. Csak példaként említjük meg, hogy az ulanbá- torl opera Bedrich Smetana születésének 150. évfordulója alkalmából _ műsorára tűzte — s azóta is nagy sikerrel játsz­sza — Az eladott menyasszony című operát. A mongol kultúra napjai új fejezetet jelentenek országaink kulturális kapcsolataiban. Az 1981—1985-ös időszakra szóló csehszlovák—mongol kulturá­lis együttműködési terv megfe­lelő keretet nyújt kulturális kapcsolataink továbbfejleszté­sére. Csak példaként említjük, hogy jövőre mongólial ven­dégszereplésre utazik a Later­na Magika. 1983-ban viszont a Mongol Népköztársaságban rendezik meg a csehszlovák kultúra napjait. Esztrádművé- szek, bábkosztümtervezők cse­réjét, a Mongol Állami Cirkusz csehszlovákiai vendégszereplé­sét, a szocialista országok ama­tőr művészeti fesztiválján va­ló mongol részvételt Is rögzíti az egyezmény. A mongol kultúra napjai né­peink megbonthatatlan barát­ságát is kifejezésre juttatták. Emlékezetes eseményként íród­nak be népeink kulturális kap­csolatainak történetébe. A mongol kultúra küldöttel hí­ven, szívhez szólóan tolmácsol­ták a baráti nép üzenetét. S elmondhatjuk: ez az üzenet nagy visszhangra talált né­pünk körében. SOMOGYI MÄTYÄS ÚJ sző 1981. IX. 18. Gyiodorov illusztrációinak szín­vonalát. A fentiek még inkább nyil­vánvalók, ha sorra vesszük a BIB ’81 érmeivel jutalmazott művészek munkáit. Minden­képpen megérdemelten díjazták Jutta Mirtschin NDK-beli, Nyi­kolaj Popov szovjet, Éva Eriksson svéd, Lisbeth Zwerger osztrák, Miloslav Jágr csehszlo­vák és Monique Felix svájci művészeket. Az „érmesek“ kö­zül kiemelkedik Vladimír No­vák, aki az ifjúsági könyvek egyik legnehezebb műfajában alkotott apró remekeket. A Tengerek, felfedezések, száza­dok című történelmi ismeret- terjesztő könyv illusztrációit úgy készítette el, hogy azok egyszerre modernek, mai fiata­lokhoz szólók, illetve tükrözik a tárgyalt történelmi kor stílu­sát, árasztják légkörét. Az említett művészek alkotásait megtekintve állunk meg érthe­tetlenül a további három érmes munkái előtt. Susi Bohdal-Lang osztrák illusztrátor elismerés­re méltó grafikusi erényekkel rendelkezik, de képei a gyer­mek lelkivilágának szorongá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents