Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-04 / 182. szám, kedd
Sí" O s z I o p f ő Válogatós Ozsvald Ärpócf verseiből „Fárad o tenger is estefelé* (Zene A mollban)- ŰJ Fi LM EK KATASZTRÓFA FÖLDÖN ÉGEINÍ (szovjet) Hazai magyar könyvkiadásunk eddigi legjelentősebb vállalkozása a Csehszlovákiai Magyar Írók sorozat létrehozása. Az 1977-től sorjázó kötetek — minden felismerhető rendszer nélkül bár — irodalmunk eredményeinek legjavából közvetítenek. Ebben a sorozatban megjelenni rangot jelent, társadalmi bizalmat, annak elismerését, hogy az alkotó és müve az utókor érdeklődésére is számot tarthat. Az egyik idei kötet Ozsvald Árpád verseiből közöl válogatást. Méllán kapott helyet a sorozatban, hiszen féltucatnál töbp önálló kötetével egyik legismertebb, nemzetiségi társadalmunk minden rétegében népszerű költőnk. Kulturált verselő, finom hangulatok megérzője és megformálója. Meghitt, érzelmi és gondolati telítettségű, gyengéden és bizalmasan humanizáló, de kissé monodikus, néhány motívum köré felrajzolható lírát művel, íejfájdító spekulációk és talányos modernkedés nélkül. Nem véletlen, hogy a tradicionális normáktól elszakadó költészettől idegenkedők olvassák leginkább. Népszerűségét az élményközlés, a lát- ványfestés áttetsző, tiszta képei, moralizálgató gesztusainak ihletett megnyilatkozásai, a drámaivá színezett vallomásosság, až elégiába hajló lírai magatartás biztosítja, ami )ól harmonizál az egész világot elárasztó nosztalgiáim! Iámmal. Negyedszázadot meghaladó pályájának első, nagyobbik fele szokatlanul kiegyensúlyozott, kitérőktől, zökkenőktől mentes költői teljesítményt mutat, amely bár folyamatosan mélyül, de szemléletében, módszereiben alig változik. Hasonló vershelyzetek, érzéstömbök, formai megoldások monotónikus ismétlődésében a derűs és borús hangulatok, a vidám és sötét színek váltakozása viszi a legtöbb változatosságot. A hatvanas évek végéig tartó, eredményeiben a Galambok szállnak feketében (1969) című válogatott kötettel summázott korszakára jellemző ez a szemléleti-művészi kiegyensúlyozottság. Költői Ihletének legfőbb forrása ebben az időben az emlékezés es a meditáció. A gyermekkor idejére, az elhagyott és ritkán látott szülőföld tájaira, az egykori falu embereire, a háborús eseményekre való visszatekintés jellemzi költészetét, a szegény sors emlékkepeinek lírai felidézése visszafogott vallomásokban, bensőségesen, gyöngédséggel, tűnődve, egyszerű eszközökkel, a közvetlenség formáiban. Legjobb verseinek jellemző tónusa a halk megrendült- ség, a csendes tűnődés a világ dolgai felett, szomorkás meditáció a múló idő kérlelhetatlen- ségén. Mégsem múltközpontú,' magánjellegű líra ez, erős szálakkal kötődik nemzetiségi létünk mindennapjaihoz csakúgy, mint az emberiség legégetőbb gondjaihoz. Méltó helyet kapnak benne a lírai hős jelenbeli Nyáron Prágában kiállások egész sora kínálja anyagát a főváros lakosainak és a turistáknak. A napokban érdekes tárlat nyílt a Václav Spala Galériában. Ez a kiállítás az antwerpeni Királyi Képzőművészeti Akadémia 17 pedagógusának művészetéből nyújt ízelítőt. Az antwerpeni Akadémia több mint 300 éves, nagy hagyományokra tekint vissza, megalapítása után nemsokára a Németalföld leghíresebb művészeti iskolája lett. Fennállása óta sok neves művész (köztük Rubens) tanult falai között. A prágai Képzőművészeti Akadémia néhány éve állandó kapcsolatot tart fenn az antwerpeni Akadémiával, s ez teszi lehetővé a két intézmény művészi értékeinek kölcsönös cseréjét. A kiállítás valameny- nyi festészeti, szobrászati és élményei, a faluról városra szakadt értelmiségi reflexiói a gyorsan változó világ eseményeire. Különösen a szereplírát kultiválja, az álcázott önjellemzést, a rejtjeles vallomásokat, a történelmi, irodalmi és mitológiai alakok mögül sugárzott lírai üzeneteket, melyek — akár a mesealakok vagy népdalok lírai hősei — általános érvényűek, így sokakra jellemző közérzet és érzelemvilág kifejezői. Költői sugalmait a kulturált és jól kezelt versformák és kifejezőeszközök többnyire beszédesen, néha jelzésszerűen vagy bújtatottan, de az alkotói élményhelyzetre és valóságtudat- ra mindig felismerhetően utalva közvetítik. Néha már annyira közvetlenül és monodikusan, hogy az egyszerűség és közvetlenség leegyszerűsítésbe, a lel- kesültség szólamszerű pátoszba és sematikus megoldásokba torkollik. Mondandója ilyenkor deklarációnak hat, teljesen hatástalanná válik, mert a költő nem képes szubjektív elfogultságait esztétikailag meggyőző módon tárgyiasítani. Ez a kép bizonyos mértékben módosul a hetvenes évek folyamán. Ozsvald költői hangja megritkul, lírája jelentősen áthangolódik. A szemlélet biztonsága megrendül, a derűs ki- egyensúlyzottságot vibráló nyugtalanság, fojtott, konfliktusos lelkiállapot váltja fel. Az ícjilü- kus emlékversek víziókká sötétülnek (Fragmentum, Gyermekkori víziók, Hajnalban ), elégiák helyett mind gyakrabban meg- rendültséget, nyugtalan félelmet, fáradt lemondást sugárzó versei születnek (A nagy sási kígyó, Évgyűrűk, Egyedül, Gyerekhangra). Az évtized eredményeit begyűjtő kötetek (Szekerek balladája, 1971; Vadvizek, 1978) domináns jellemzője az őszies tónus, a sötétebb világlátás, egyre gyakrabbak a múlandóság komor sejtelmei. Mindez az évek sokasodásának, a megrokkanó egészségnek, a világpolitika baljós jeleinek a megfáradó alkotói türelemnek egyformán következménye lehet. A most megjelent válogatás a pálya egész ivét felöleli. Nem a szokásos kronológiai, hanem tematikai-hangulati csoportosításban rendezi a verseket. Ezáltal lemond a költői fejlődés folyamatainak hangsúlyozásáról, de egyetlen, plasztikus tömbbé formálja Ozsvald költészetének lényegi értékeit, mely mint az oszlopfő díszük a lírai életműn (ezért találó a cím), meghatározva annak jellegét, stílusát. A kötet összeállítójának sikerült öt, laza, elmosódó határú tematikai ciklusba sorolt 100 verssel, a költő eddigi termésének alig egyharmadával hangsúlyozni Ozsvald költészetét meghatározó motívumokat, gondolatokat és érzéstömböket, s árnyalt, plasztikus képet rajzolni lírai habitusának alakulásáról, művészi szemlélete fokozatos elkomorulásáról. Az újabb grafikai darabja a kortárs művészet egy-egy szép alkotása, néhány közülük díjat is nyert, külföldi kiállításokon is. Többek között Marcel Mazy törékeny, de súlyos mondanivalót hordozó szobrai, Achiel Buuvels Prominensek című szoborcik- lusa, V. P. Tuerlinck festményei, Piet Seerneels rajzai vonják magukra a figyelmet. A kiállítás egy-egy darabja az ékszerművességből, fotóművészeiből, díszlettervezésből is ízelítőt nyújt. Plakátok tömege tájékoztat Prága utcáin a fővárosban zajló kulturális eseményekről. Tudjuk, gyakran a plakát ötletességétől, színvonalától függ, hogy milyen lesz az érdeklődés egy-egy film, színházi előadás, kiállítás stb. Iránt. Az alkalmazott grafika, a plakát- művészet irányzatairól, színvonaláról ad képet a Jaroslav fteletű versekben felbukkanó gyermekkori emlékek a régi falu hangulatai, képei, izei és illatai már jobbára a múló, kegyetlen időt érzékeltetik. A népmesék, mítoszok, balladák fel-felbukka- nó motívumai, helyzetei a modern, a tudat alat* idegennek érzett, túltechnizált, elidegenedő, önpusztító korban élő, a falutól végképp elszakadt, a zajos városban igazi otthonra nem lelő, gyarapodó évei súlyát és megrokkanó egészsége félelmeit felfedező és tudatosító ember nosztalgikus érzelemvilágát tükrözik. Az érzelmeket, hangulatokat a mai helyzetek fakasztják, a tárgyiasítás, a kifejezés jobbára a régi falut, a természettel még háborítatlanul együtt lélegző embert és környezetét idézi. Ez adja Ozsvald költészetének sajátos ízeit, zamat át. Az átépülés költője, az átmeneti kor rögzítője, amolyan költői híd a régitől az új felé. A hagyományos költészet hívei szívesen olvassák, de az újat kedvelőknek sem hat áporodott, avitt költői rekvizitumok gyűjteményének. Többek között ez adja e líra létjogosultságát, ez magyarázza népszerűségét. A fejlődés azonban nem állhat meg. Ozsvald költői sorsa azon múlik: tovább tud-e lépni, képese erről a fokról feljebb emelkedni. Ahonnét már látni a csúcsot, de nem visszafordulni, mint a Hegymászó című versének lírai hőse. Ebhez azonban szélesítenie kellene költői horizontját, versei sejtésmezőjét, a mai problémákhoz formában is közeledni, mert költészetének negyedszázados summája nemcsak a jelentős költői teljesítményt prezentálja, de magában rejti a megrekedés lehetőségét, a rutinköltészet csíráit, az önvariálás veszélyeit. Talán túlságosan is rezignálttá vált a költő hangvétele az utóbbi években, túlságosan sok a sötét szín, a fáradt lemondás, a kedvsze- gés (Cédrusja-álmai, Tüzörzö, Don Quijóie malmai stb.) Egyik verséből kisugárzó mondoníva- lót kellene a jövőre nézve határozottabban tudatosítania: Lehajtott fejjel — csak a koporsó előtt. Az arcod, fiú, az arcod mutasd a néma csillagoknak. (Példa) Ez a Példa nem az olvasónak, hanem neki szól, hiszen szándéka szerint is az: önbíztatás. /MadáchI SZEBEHÉNYI ZOLTÁN Kiállítás Götrrörben A nyári hónapokban Dél Szlo vákiában is több helyütt rendeznek képzőművészeti tárlatokat. Ezek egyike Cxótó László kiállítása, melyét m< délután 15 órakor nyitnak ímeg a rima- szombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeumban. A fiatal csehszlovákiai magyar képzőművész — akinek volt már több önálló és csoportos kiállítása, és időközönként lapunkban is jelen van munkáival — ezúttal grafikáit tárja a gömöri közönség elé. Ib) Fragner Galériában rendezett kiállítás. A mintegy 300 szerző 800 alkotását bemutató kiállítás legterjedelmesebb részét az utóbbi évek legsikeresebb pia; kátjai alkotják. Szorosan ösz- szefiiggenek társadalmi és kulturális életünkkel, tömör, ötletes kompozíciójuk a legaktuálisabb problémákra hívja fel a figyelmet. Például az életkörnyezet védelmére, javítására szólítanak fel, a film- és színművészet alkotásait népszerűsítik megannyi formában. Magas esztétikai színvonalukból eredően sokat közülük lakásunk díszítésére is szívesen felhasználnánk. A tárlat kitekint az alkalmazott grafika olyan területeire is, mint a könyv- és lemezborítók grafikai kivitelezése, az ipari formatervezés, csomagoláskultúra stb. Urna} Űj színfolttal gazdagodott a szovjet filmművészet palettája: Alekszandr Mitta megrendezte az első szovjet katasztrófa filmet. Olyan mesét vitt vászonra, amelynek reális jellemei mellett talán igazi főszereplője egy repülőgép. Jelenei a szovjet filmből A film fordulatos cselekménye egy afrikai országban játszódik; gátszakadás történik, s a hatalmas erejű ár rázúdul az olajtárolóra. Robbanások, tűz. A közeli repülőtér kifutópályája is megrongálódik. Az egyik nyugati gép megkísérli a fölszállást, de próbálkozása balszerencsés. A szovjet repülő parancsnoka is döntés előtt áll; másodpercek alatt kell határoznia: mi tévő legyen? Végül a kifutópálya melletti szűk utacskán száll föl. A gép súlyosan megsérül. Elkeseredett küzelem kezdődik a levegőben az emberéletek és a gép megmentéséért ... Ennyi röviden a Szovjétunió- szerte nagy közönségsikert aratott, s nálunk most bemutatott kalandftlm vázlatos története. Vázlatos, mert a fenti néhány sorban a sztorinak csak egy két jelenetét illusztrálhattuk, óhatatlanul is leegyszerűsítve. Alekszandr Mitta alkotásának jellegzetessége — és pozitívuma — ugyanis, hogy a fiktív történetet nem szűkíti le csupán kalandra, izgalomra és látványra (bár ezeket az elemeket sem hanyagolja el), hanem ügyel a hősök jellemrajzára, lélektani ábrázolására Is. Megelevenedik előttünk a gép parancsnokáSE ÍGY, SE ÜGY Ismét olyan film, amelyet a szereplők „adnak el“. Claude Zidi sejtlietőleg nem is kívánt egyebet, mint olyan szórakoztató filmet forgatni, amely nem eredetibb, nem mulatságosabb az átlag vígjátékoknál, de parádés szereplehetőséget nyújt két neves komikusnak, így aztán a cselekmény „visz- szaköszönő“ — és más filmekben már sokkal színvonalasabban megoldott — elemekből épül fel, a film humora sem eredeti. A jutalomjáték Louis de Funés é és Annie Girardot é; újra arról győzik meg a nézőt, hogy minden szerepükben, nak, első és másodpilótájának magánélete is. Nem szuperhősök ők — bár a levegőben élethalálharcot vívnak — hanem nagyon is esendő emberek, akik a „földön" éppoly nehézségekkel, apró-cseprő gondokkal küzdenek, mint bárki más. A szereplők egyént sorsának bemutatásával a rendező életközeibe hozta a gép legénységét és ezzel lehetővé vált számára, hogy több oldatról villantsa föl jellemüket, magatartásukat. Ritkán történik meg, hogy más-más műfaj (ez esetben « kalandfilm és lélektani dráma) elemeit sikerül egységes egész- szé ötvözni. Alekszandr Mittá- nak ez többé-kevésbé sikerült. Filmje ennek eredményeként izgalmas, szórakoztató — s az emberi összefogás szép példá- |át láttatja. Az elmélyült léiéit^ rajz, a hősök emberi arculatának a megmutatása az alkotást nemcsak megkülönbözteti az eddig látott hasonló produkcióktól, hanem föléjük is emeli. A szereplők — Georgij Zzsjonov, Anatolif Vasziljen, Leonyid Filatov, Alekszandra jakovleva, Irina Akulova, Jekatyerina Vasziljeva, Komaki Kurihara — természetes játékstílusukkal az általuk megformált figurákba egy egész sorsot varázsoltak. Kár, hogy a szlovák szinkron nem egyenértékű az eredeti hangfelvétel-1 lel; a szlovák színészek nem tudták visszaadni szovjet kollégáik hangszínét, s az igény* telen szinkron bizony helyenként szinte hatástalanítja a filmet. (francia) minden filmjükben önmagukat adják. Nem idomulnak szere- piikhöz, inkább azokat idomítják, formálják saját hasonlatosságukra. Hol sikeresen, hol kevésbé jól. Ezúttal egy örökösen civakodó házaspárt játszanak: a férfi csavaros eszű vállalkozó, aki valóságos műhellyé változtatja családi villájukat; megrögzött feltaláló, aki szüntelenül új megoldásokon töri a fejét nem csupán azért, hogy. növelje gyárának munkatermelékenységét, hanem azért is, hogy így törjön borsot felesége orra alá, aki megátalkodott természetrajongó és utálja a technikát. —yro— KíT PRÁGAI TÁRLAT A mozik nagy sikerrel vetítik A GORILLA című francia vígjátékot Jcan Paul Belmondo (a képen) főszereplésével s 1981. Vili. 4
