Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)
1981-08-22 / 198. szám, szombat
r kis j L NYELVŐR^ KÁRTALAN E AZ, AMI NEM KÁROS? Azt olvastam egy növényvédő szerről, hogy használata nem ajánlatos, mert ez a szer káros a méhekre. Helyette egy másik szert ajánlott a cikk, megállapítván, hogy az kártalan. Nézzük csak meg, helyes-e a mi esetünkben a káros melléknév és az ellentéteként használt kártalan. Káros melléknevünk jelentése: kárt okozó, romboló, pusztító hatású, ártalmas, s ha esetleg állatra mondjuk — káros állat —, ugyanaz a jelentése, mint a kártékony melléknévnek. Mondhatjuk tehát, hogy ez vagy az a vegyszer káros az egészségre, azt is, hogy káros a méhekre. Bár véleményem szerint helyesebb, ha azt mondjuk: kárt tesz a méhekben, árt a méheknek, káros vagy ártalmas hasassal van a méhekre. A káros ellentéte azonban semmi esetre sem lehet a kár- talan melléknév. Ezt a melléknevet nem is szoktuk használni — értelmező szótárunk sem közli —, csak továbbképzett formái élnek: kártalanít, kártalanítás. Mi akkor a káros melléknév ellentéte? Lehet a hasznos, ha azt akarjuk kifejezni, hogy valami nem hogy kárt nem okoz, hanem éppenséggel hasznot hajt. Esetünkben azonban nem erről volt szó. Ha csak azt akarjuk megállapítani péládul egy vegyszerről, hogy nem árt valaminek, nem tesz kárt valamiben, akkor ážt keli mondanunk, hogy ez a szer nem káros, nem ártalmas, tehát ártalmatlan — a méhekre, az egészségre, az emberi szervezetre és így tovább. Hogyan került ez az úgyszólván nem létező kártalan melléknév az ártalmatlan helyére? Azt hiszen, jogos a feltételezés, hogy a škodný — neškodný ellentétpár hatására. Az ilyen ellentétpároknak: párny—nepárny, správny—nesprávny stb. a magyarban sokszor ugyanabból a tőből képzett melléknévpárok felelnek meg:■ páros—páratlan, helyes —helytelen, stb. Ez azonban, amint láttuk, nem kivétel nélkül való szabály. Az ártalmas jelentésű karos melléknév ellentéte nem a kártalan, hanem a nem káros ártalmatlan, nem ártalmas. MAYER JUDBT HOL DOLGOZIK A DOLGOZÓ? „Holnap az Ildi dolgozójába megyeki“ — dicsekedett anyjának egyik munkatársam hatéves unokahúga, amikor egy intézetünkben teendő látogatásra kapott ígéretet. Ez volt az első eset, hogy a dolgozó főnévnek „munkahely“ jelentésével találkoztam. Ekkor azonban még családi szóhasználatra (s ezen belül esetleg gyermeknyelvi beütésre) gyanakodtam. Arra azonban, hogy szociális érvényt tulajdonítsak neki, egyáltalán nem gondoltam. A kisgyerek szájában még közömbös hangulatú szót legközelebb egészen más környezetben hallottam egy ötven év körüli nőtől. „Nem halogathattam tovább a frizurát — mondta fodrásznőmnek —, mert holnap már megyek a dolgozóba!“ Arckifejezése, hangsúlya és hanghordozása nem hagyott kétséget a kedveskedés-tréfálkozás szándéka felől. Ennek a jelentésnek ez az újabb előfordulása csak megerősített abban a gyanúmban, hogy a dolgozó szóval napjainkban megint történik valami. Mert egyszer már, 1945 után, nagy társadalmi átalakulásunk kezdetén történt, amikor az addig csak meglehetősen ritkán, szinte kizárólag a valahol dolgozó emberek-lé\e kifejezésekben használt, „aki dolgozik“ jelentésű melléknévi igenév igen sűrűn előforduló, fontos és jellegzetes melléknévvé, illetőleg főnévvé alakult át, amelynek megváltozott jelentéstartalmát az Értelmező Kéziszótár például így foglalja össze: „a társadalmi termelésben részt vevő, saját munkájából élő (személyt)“. Ez a szó ugyanis alapjelentésénél fogva kiválóan alkalmas volt arra, hogy közös néven fievezze meg mindazokat, akik egyébként nagyon is különféle típusú munkát végeznek, csak egy közös bennük: az, hogy dolgoznak, mégpedig a társadalom érdekében és saját maguk fenntartására végzik munkájukat. A szónak eredetileg ideológiai és politikai megfontolásokból született új jelentése, amely lényegében más és több, mint egyszerűen „munkás“ (erre ugyanis a Történeti-Etimológiai Szótár már 1803-ból közölt adatot), gyorsan közhasználatúvá lett; majd — talán éppen a túlságosan gyakori hangoztatásáról — kicsit revalválódott, és meg is kopott. Erre mutat, hogy a bizalmas nyelvhasználatban olykor kissé gunyoros-tréfás, de egyúttal mindig kedveskedő felhangot is kapott például az ilyenféle mondatokban: „No mi az, ebédel a dolgozó?“ Vagy itt az ideje, hogy hazamenjen a dolgozó!” Esetleg a tétlenkedőhöz szólva: „Hát így dolgozik a dolgozó?" A szónak „munkahely“ jelentését értelmező szótáraink nem ismerik. Említik ugyan „dolgozószoba“ jelentését, ez azonban csak igen-igen ritkán valósulhat meg a beszédben. Ezért nézetem szerint — a szóban forgó jelentésfejlődés inkább azzal a jelentésváltozással, szófajváltással, hangulati módosulással stb. függhet össze, amelyen a dolgozó szó az elmúlt évtizedekben keresztülment. A „munkahely“ jelentés kialakulása nyelvileg és pszichi- kailag egyaránt érthető, sőt megokolt. Szervesen kapcsolódik a gyakori használatú „termelő munkát végző (személy) J jelentéshez, magában hordozza annak minden (komoly vagy tréfás) hangulati elemét, s mivel az igéből lett -6, -ő képzős főnevek köztudás szerint számos esetben jelentik a cselekvés helyét (pl. ebédlő, háló, rendelő stb.), igazán semmi akadálya sincs az új jelentés elterjedésének. Egy-egy új nyelvi jelenség felbukkanásakor mindig azt nézzük: jól beillik-e nyelvünk rendszerébe, gazdagodik-e általa közlési eszköztárunk. Dolgozó szavunk „munkahely“ jelentését, ha valóban kialakulna és elterjedne, alighanem bátran sorolhatnánk az ilyenek közé. B. LÖR1NCZY ÉVA KULTURÁLIS HÍREK ■ Alexandre Dumas világsikert aratott — filmen, színpadon, operában, egyaránt sokszor feldolgozott —, az olvasókat, nézőket könnyekre fakasztó műve, A kaméliás hölgy — ismét a filmvásznon kel életje. {A leghíresebb feldolgozás Cukor Györgyé, 1936-ból, Marguerite Gautier-t Greta Garbo alakította.) Mauro Bolognini, olasz rendező elkészítette A kaméliás hölgy huszonharmadik, alaposan átdolgozott változatát. Sarah Bernhard, Pola Negri, Ivon- ne Printemps, Greta Garbo és Micheline Presle után — hogy csak a legkiválóbbakat említsük —, ezúttal Isabelle Huppert tündököl a tüdőbajos asszony szerepében, partnerei: Gian Maria Volonte és Fernando Rey. fi Üj szovjet tudományos-fantasztikus film készül, Inna — a robotember címmel. Egy ür- laboratórium katasztrófája után kialakult helyzet áll a történet középpontjában. Földsáncok a Duna-parton Hasznosítani kell a Gabčíkovo—Nagymaros-! Vízlépcsőrendszer építésére kisajátított földterület termőrétegét Nem túlzás kincsnek nevezni a semmivel sem helyettesíthető nemzeti vagyont, a mezőgazda- sági termelés alapjait képező, következésképp pedig a lakosság élelmezésében főszerepet játszó termőföldet, hiszen valóban nagy értékeket képvisel. Csakis óvásával valósíthatók meg a nagy népgazdasági tervek, mint például az önellátás elérése gabonából... Bizonyos esetekben azonban elkerülhetetlen a termőföld kisajátítása más célokra. A kisajátított terület termőrétegét azonban bármi áron hasznosítani kell; ezt a földalap védelméről öt évvel ezelőtt kiadott 124-es számú törvény is egyértelműen kimondja. Ezért történnek nagy erőfeszítések a Gqbcíkovo—Nagyma.s ros-i Dunai Vízlépcsőrendszer építése céljából kisajátított földterület termőrétegének a megmentésére is, ámbár a kétezer hektárnál is nagyobb területről származó nagy mennyiségű termőföl'd-réteg eihordása egyáltalán nem ígérkezik köny- nyű feladatnak. Az első probléma abból adódik, hogy a föld elhordását nem foglalja magába a vízlépcsőrendszer építkezési terve. Amikor ugyanis a föld védelméről szóló törvény 1976-ban életbe lépett a koncepciós terv már készen volt. Igaz azonban az is, hogy már a tervkészítés idején nyilvánvaló volt, a termőföld legalább olyan jelentőségű, mint a villamos energia, amit majd a vízi erőmű szolgáltat. Továbbá azért sajnálkozunk utólag a mulasztásért, mert az országépítő tervekben a vízlépcsőrendszer kiemelt beruházásként szerepel, tehát könnyebben hozzájutottak volna az építők azokhoz az eszközökhöz, amelyekre a föld el- hordásához szükség van. Míg azok, akik utólag vállalkoztak az akcióra, ezernyi akadállyal küszködnek. Ez azonban nem tántorítja el őket a Bratislavai Mezőgazda- sági Tervezőintézet által a föld elhordására és hasznosítására kidolgozott tervek megvalósításától. Első számú illetékes ebben az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma. A beruházó az irányítása alá tartozó Állami Meliorációs Igazgatóság, a kivitelező pedig a Mezőgazdasági Építővállalatok Tarsulata. Legérintettebb az ügyben a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás, továbbá egy csekély mértékben a Bratislava- vidéki (Bratislava-vidiek), a komáromi (Komárno) és az érsekújvári (Nové Zámky) járás. A dunaszerdahelyi járásban a földszállítási munkákat a járási mezőgazdasági vállalat, az Agrostav végzi. A Duna part mentén — azóta, hogy megkezdődtek a vízlépcsőrendszer építésének előkészítő munkálatai — számos helyen több száz méter hosszú sáncokba rakva vár „sorsára“ a Váhostav által az elmúlt 3 év alatt lenyesett és összehordott termőréteg. A sáncok egy kivételével érintetlenek. Ez aggodalommal tölti el a mezőgazdasági szakembereket, mert az lenne az ideális, ha röviddel a sáncba rakás után a rendeltetési helyére — gyengébb termőterületre — kerülne a föld. így félő, hogy veszít az értékéből. Leleményes mezőgazdasági üzemek és magánszemélyek ittMJtt beültették a sáncokat növényekkel. Erre egyébként a járási mezőgazdasági igazgatóság is kérte őket. Részben azért, hogy hasznosítsák a földet, de főleg azért, hogy feltételt teremtsenek a mikroorganizmusok működésének. Tehát a várakozás éveiben is van megoldás, csak keresni kell. A bakai faluszélen húzódó sánc elhordásához pár nappal ezelőtt látott hozzá az Agrostav es a Dercsikai (Jurová) Efsz néhány járművel. A szóban forgó közös gazdaság hatórának egy lapos, terméketlen részébe hordják a földe), hogy így lermővé tegyék azt. Lassan fogy a föld, de úgy látszik, rövidesen abba is kell hagyni a hordást, mert a gépek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyag vásárlására még nem kaptak engedélyt. Pedig ha az idei feladatoknak eleget akarnak tenni, akkor 80 ezer köbméter földet kell megmozgatniuk. Eh. liez pedig 220 ezer liter üzemanyagra lenne szükség. Az üzemanyag vásárlásához szükséges anyagiak előteremtését szorgalmazza a mezőgazdasági minisztérium, és az ügyintézés jó mederben halad. Jövő évtől kezdve, egészen 1985-ig azonban már évi 540 ezer köbméter földet kell elhordaniuk. Ehhez pedig további gépekre lesz szükségük. Meg akkor is, ha a földhordásba besegítenek a mezőgazdasági üzemek. Harmincöt tehergépkocsit és néhány rakodógépet szeretnének vásárolni, Továb bá felépíteni egy központot, benne munkásszállót, adminisztrációs épületet, s parkoló helyet a tehergépkocsik számára. Ehhez további kétmillió ko rónára lesz szükség. Jövőre már teljes kapacitással kell dolgoz niuk, ami azt jelenti, hogy az említett számú tehergépkocsik ra és gépekre már szükség is lenne. Az építkezéssel, gépva sárlással azonban egyelőre várniuk kell, még nincsenek meg rá az anyagiak. Most, a takarékoskodás időszakában a felsőbb szervek alapos megfontolások alapján döntenek minden kia dás ügyében. Egy már bizlos: a földet el kell hordani! Qttha- gyása pazarlás lenne, tehál az ehhez szükséges pénzt az Agro- stavnak előbb-utóbb meg kell kapnia. Az 1985 ig tartó első szakasz ban több mint 2 millió köbméter föld eihordása vár rájuk. Ezzel azonban még nem merül ki a teendőik sora. A második szakaszban további másfél millió köbméter földet kell elszállítaniuk. A harmadik szakaszban végzendő munkálatok tervein most dolgozik a mezőgaz dasági tervezőintézet. Tehát azokra a berendezésekre és ge- pekre, amelyeket létesíteni, illetve vásárolni akarnak, valóban szükség lesz az évek folya^ mán és ki is használják azokat. Ezért tárgyalnak, leveleznek, intézkednek a szükséges anyagiak előteremtése érdekében. KOVÁCS ELVIRA NAPIRENDEN A JÖVÖ íÉVl TERVFELADATOK A tornaijai (Šafárikovo) ruhagyár utóbbi hat esztendejének eredményei arról tanúskodnak, hogy a hatékonyság követelményeihez egyre nagyobb felelősségtudattal alkalmazkodnak a dolgozók. Remélhetőleg így lesz ez a jövőben is, amikor megnövekedett mennyiségi és minőségi feladatokkal találják magukat szemben. A belső piaci helyzet és a fogyasztói igény ugyanis eddigi tevékenységének átértékelésére, a termelés szerkezetének bizonyos fokú módosítására kényszeríti az üzem kollektíváját. Mindenekelőtt meg kell teremteni az úgynevezett szabadidő-ruhák készítésére való átállás feltételeit, mégpedig oly módon, hogy bármely szükséges pillanatban zavartalanul folytatni tudják a hagyományos termelési programot. A gyár vezetése a pártszervezet teljes támogatásával felelősségteljesen látott az idei feladatok megvalósításához. Jól tükrözik ezt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalások, melyek a tervfeladatok túlteljesítésére irányulnak. A gyár kollektívája a történelmi évforduló méltó megünnepléséhez egy műszaknak megfelelő többlettermeléssel járul hozzá. Egyebek között elhatározta, hogy változatlan munkáslétszámmal és termelési kapacitással 795 ezer koronával, hozzávetőleg 3600 darabáruval növelik a termeiést. A termelésnövekedést mindenekelőtt azáltal kívánják elérni, hogy a jelenleg teljesítménynormán alul produkáló 171 dolgozó számát 110-re csökkentik az év hátralevő időszakában. Meg akarják szilárdítani a technológiai fegyelmet is, mindenekelőtt azáltal, hogy valamennyi termelési részlegben úgynevezett művelet-közi ellenőrző csoportokat hoznak létre. Jelentősen csökkentik a javításokat is, mégpedig a jelenlegi 24 százalékos szintről 15 százalékra. A minőség további javítása érdekében elhatározták, hogy minden egyes külföldi reklamációval külön foglalkozik a gyár gazdasági vezetése és a pártirányítás. A ruhagyár három műhelyének alapszervezetében a jövő esztendei tervfeladatokat vitatták meg a múlt havi pártgyfi- léseken. A jövőt illetően a pártvezetés legfontosabb feladatának a dolgozóknak az irányításban való fokozottabb részvételét jelölte meg. Az árutermelés színijét több mint 4,5 százalékkal emelik, mégpedig elsősorban a komplex szocialista racionalizációval, a leghaladóbb munkamódszerekkel és technológiai eljárásokkal. A termékszerkezet- módosításától mintegy másfél- millió koronás termelésnövekedést várnak, ezenkívül bevezetik a zakóvarrás folyamatos munkamódszerét. Az új terülte- lési program számol az export további növekedésével is. A jövő évben a gyár termelésének már mintegy 32,5 százaléka kerül külföldre, elsősorban szocialista piacokra. Ezen belül pedig továbbra is a Szovjetunió marad a gyár termékeinek legnagyobb vásárlója. — ha — Jé' v \ & .. . v s l < ' I v -v-- ■' -i i' 8 Ma nyitja kapuit az Agrokomplex ’81 országos mezőgazdasági ki állítás, amelynek központi témája: „Önellátás az élelmezésben — a mezőgazdaság és az élelmiszeripar alapvető feladata a 7. ötéves tervidőszakban". A felvétel még a megnyitó előtt, az előkészületek utolsó napjaiban készült, (Felvétel: ČSTK — Bl. Palkovié* 1981. Vili. rr
