Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-21 / 197. szám, péntek

Gyerekek, könyvek, illusztrátorok A GYERMEKKÖNYV-ILLUSZTRÁCIÓK BRATISLAVAI BIENNÄLÉJA ELŐTT Gyerekkönyvet írni: nehéz feladat. De még nehezebb ezt a könyvet illusztrálni, hiszen a végtelen gyermeki képzelettel felnőttként nem egyszerű ver- senýre-^ kelni. Kétévenként a gyermek­könyv-illusztrációk bratislavai biennáléján állítják ki a világ gyermekeknek alkotó grafiku­sainak legjobb munkáit. Az idén nyolcadik alkalommal megnyíló beinnálé változatla­nul az alkotók versenye. Az UNESCO védnöksége, az IBBY (a gyermekkönyvkészítők nem­zetközi szervezete) és ennek lapja, az IBBY Bookbirdnek együttműködése jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az egész világ felfigyelt erre a rendezvényre. A szocialista or­szágokban különösen a moszk­vai Gyetszkaja lityeratúra, a berlini Beiträge zűr Kinder und Jugendliteratur és a cseh Zla­tý máj folyóiratok tettek sokat népszerűsítéséért. Ám mégiscsak gyermekeink­nek ad majd legtöbbet a BIB '81. Számukra jelenti a legna­gyobb élményt, az ő vélemé­nyükre kellene odafigyelni, hi­szen a biennálé körül zajló események is mind-mind az ő javukat, gazdagodásukat szol­gálják. Felnőttek tanácskoznak majd az illusztrálás korszerű­ségéről a nemzetközi szimpo­zionon, felnőttek munkái lesznek azok a grafikák Is, amelyeket az eddig legeredmé­nyesebb alkotók országainak (Lengyelország, NDK, Bulgá­ria) bratislavai kulturális köz­pontjai rendeznek. A BIB ’öl reprezentatív kiállításán kívül gyermekeink láthatják az elő­ző évfolyam nagydíjasának, az NDK-beli Klaus Ensikatnak az önálló kiállítását is. Meglepe­tésszámba megy majd az a ki­állítás is, amelyet a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége rendez korszerűen formaterve­zett játékokból Gorkij utcai ki­állítóhelyiségében. Önálló kiál­lításon mutatkozik be a Hans Christian Andersen Emlékérem egy-egy kitüntetettje is. Idén Suekicha Akabu tokiói művész alkotásait láthatjuk. Jelentős­nek ígérkezik az a három ki­állítás, amelyből az egyiket a rokkantak nemzetközi évének alkalmából rendezik, s a hát­rányos helyzetű gyerekek szá­mára jelent majd nagy él­ményt. Ázsia és Latin-Amerika országainak gyerekkönyveiből Noma Concours címmel mutat­ja be a legszebbeket az UNESCO regionális szervezete. Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a Pinoccio első megjelené­sének 100. évfordulójára ren­dezett kiállítás, amelyen Carlo Colldi csodálatos remekművé­nek a világ országaiban meg­jelent kiadásait mutatják be. A fentieken kívül számos szakmai tanácskozás, kiadók közötti eszmecsere, találkozó gyarapítja a BIB '81 műsorát. Reméljük idén Is találkozunk régi ismerőseinkkel, akik két esztendőként ellátogatnak Bra- tislavába. Talán idén is üdvö­zölhetjük Ivan Kboszevet Szó­fiából, Oreszt Georgijevics Ve- rejszkift Moszkvából és a BIB- en többször díjazott, az 1979-es évfolyam zsűrijének tagját, a budapesti Kass Jánost. Két év­vel ezelőtti beszélgetésünkkor ő mondta magukról „Vannak felnőttek és gyerekek, de van­nak még olyan felnőttek is, akiket megfogott a varázslat, s ma már maguk is gyermek módjára tündéreskednek.“ S ha már többségünknek nem adatott meg ez a szerencsés képesség, gyermekeinket, ha tehetjük, vigyük el a BIB ’81 kiállításaira. Családi, iskolai, óvodai csoportok százai jönnek el idén is Bratislavába, hogy láthassák mindazt, ami a világ haladó, gyermekeknek alkotó művészeinek műtermeiben szü­letett. Szlovákia fővárosa 1981 szeptemberében is a jövő em­beriségét nevelő alkotók nem­zetközi találkozójának lesz színhelye. DUSZA ISTVÁN SOK MINDENRŐL — ESZPERANTÓUL Gyula nemcsak meleg vizű strandjáról, váráról, várszínhá­záról nevezetes, hanem arról is, hogy az egyik legnagyobb eszperantista központ Magyar- országon. Ide, ebbe a magya­rok, szlovákok, románok lakta kulturális központba látogatott el tíz nemzet eszi irantlstája, hogy részt vegyen a 19. eszpe­rantó nyári egyetemen. Kevés kivételtől eltekintve csak esz­perantó nyelvet lehetett halla­ni beszédeket és beszélgetése­ket, nemcsak az előadóterem­ben, hanem a szép és modern művelődési ház folyosóin Is. Az ismeretterjesztő előadásokon kívül a pedagógusok számára rendezett szeminárium ugyan­csak sok hallgatót vonzott, így gyakran zavarban volt az em­ber, hogy melyik eseményen vegyen részt. Ponori Thewrewk Aurél, a budapesti Uránia Csillagvizsgá­ló és Planetárium igazgatója régi eszperantista és minden évben tart előadást Gyulán. Té­mája most Az űrutazás idősze­rű. hasznosítása volt. Dr. Máthé Árpád egyetemi adjunktus a Budapešta Informilo című esz­perantó folyóirat főszerkesztő­je Műanyagok a mindennapi életben címmel tartott előadást és szemináriumot. Dr. Mészáros Béla debreceni egyetemi tanár Madaraink élete és jelentősége című előadásában a madarak anatómiájával, szokásaival, életkörülményeivel foglalko­zott, valamint a természeti kör­nyezet hatásaival a madárvi­lágra. Elhangzottak még elő­adások a magyar népművészet­ről és operáról, a magyaror­szági szőlőművelésről és bo­rokról. Dr. Albert Goodheir, az Esz­perantó Akadémia tagja, Skó­cia múltjáról, természeti szép­ségeiről, nyelvéről és az ottani nyelvoktatásról tartott elő­adást. Az angol eszperantó mozgalomról szólva beszélt ar­ról, hogy már 1887-ben tehát az első eszperantó nyelvkönyv megjelenésének évében írtak az angol újságok az új nyelv­ről, s ezeket nagy elragadta­tással fogadta az angol Ifjú­ság. A pedagógiai szekcióban el­hangzott előadások közül ki kell emelnem a brnói eszpe­rantó klub elnökének, Josef Vondroušeknek az előadását, akinek fordításában éppen most jelent meg Capek Törté­netek az egyik zsebemből, Tör­ténetek a másik zsebemből cí­mű műve eszperantó nyelven. Vondroušek arról is Informál­ta hallgatóit, hogy az UNESCO pályázatot hirdetett hat eredeti eszperantó gyermekoperára. Brnóban ez év októberében lesz az első Ilyen gyermekope­ra ősbemutatója, szerzője J. Kadlec. Az opera címe: Prin- tempa tago, magyarul A tavasz napja. Josef Vondroušek ezután az idegen nyelv oktatásának problémáiról beszélt. Az esz­perantót megtanulni relatíve könnyebb, mint más nyelvet, ami abból következik, hogy az eszperantónak logikus a nyelvtana és általánosan hasz­nált, úgymond nemzetközi a szókincse. Vondroušek szerint nemcsak levelező és beszélgető partnereket kell nevelni, ha­nem szónokokat, illetve elő­adókat Is. Erre nagy szükség van különböző tudományos és más összejöveteleken. A Ma­gyar Televízió egyébként ‘ az előadás előtt interjút készített Vondroušekkel, eszperantó nyelven. Ez a beszélgetés az októberi Kalendárium adásában lesz látható, hallható. Barcsay Zsuzsa a funkcioná­lis nyelvoktatásról beszélt. Ez a legmodernebb módszer, amely csak bizonyos területe­ket ismertet meg a tanulóval, vagyis a tanuló vagy csak kon- verzálni tud, vagy csak leve­lezni, vagy csak tolmácsolni, vagy csak fordítani írásban, vagy csupán az írott szöveget érti. Az alapiskolások nyelvok­tatásáról Gyarmathy Zsolt be­szélt, aki nemcsak kiváló pe­dagógus, hanem a rendezvény egyik szervezője is Gyulán. Ér­dekességképpen: Gyulán abból a Képes nyelvkönyvből taníta­nak eszperantót, amelyből ná­lunk a magyar és ukrán gye­rekeket szlovákul, Magyaror­szágon a szlovák, román és né­met gyerekeket magyarul és Jugoszláviában a magyar, né­met, szlovák, török, albán, olasz gyerekeket szerb-horvá- tul. Gyarmathy a könyvben le­vő képekről színes diafilme­ket készített és ezeket vetítve magyarázza eszperantóul. A kézikönyv utasításaihoz tart­ván magát, sűrűn ismétli a már megtanult fogalmakat és lassan, mindig kórussal dol­gozva igyekszik gyarapítani a szókincset. Ö is használ külön­böző tárgyakat, játékfigurákat, hogy ezek által élénkítse az órát. A gyermekek aktív perió­dusa 12 perc (a felnőtteké kb. 25 perc). Ezt a 12 percet kell intenzív tanulásra használni, a fennmaradó időre játékos for­mákat kell választani. Az eszperantó nyári egyetem az előadásokon kívül szóra­kozást is nyújtott, kiránduláso­kat, várlátogatásokat szervez­tek a jelenlevőknek. A búcsú­estén a körösi tánccsoport sze­repelt, magyar, szlovák, román és szerb táncokkal. BENICKY ÉVA A TERMESZEI SZÉPSÉGE KÉT AMATÖR KÉPZŐMŰVÉSZ KIÁLLÍTÁSA Az amatőr képzőművészek bratislavai galériájában, a vár­hoz vezető úton A természet szépsége címmel két tehetséges amatőr művész tárlata látható a nyári hónapokban. Ľuba Na- gyová kerámiaékszereivel, Mi­chal Škrovina pedig üvegfest­ményeivel mutatkozik be a lá­togatóknak. Érdekes véletlen folytán „ci­vilben“ mindketten mérnökök, műszaki főiskolát végeztek. A művészetben egyikük sem kezdő. Škrovina 1972 óta fog­lalkozik üvegfestészettel, s az amatőr képzőművészek egyik idei kiállításán díjat is nyert. Ľuba Nagyová 1978 óta dolgo­zik agyaggal, s az említett be­mutatón az al­kalmazott mű­vészet kategóri­ájában a harma­dik díjat sze­rezte meg. Az amatőrök dub- nicai országos versenyén tisz­teletdíjat kapott az idén. Kezdetben fő­leg arcképeket s figurális mi­niatűröket ké­szített agyag­ból. Érdeklődé­se később í'Z iparművészet felé fordult. Ke­rámiaéksze­reket kezdett készíteni. Kar­kötőket, brosso­kat, melltűket, nyakékeket, függőket. Pillanat­nyilag legkedveltebb motívumai az almák, körték, szívecskék, betűk, kis korsók ... Nemcsak azok formáit, hanem színeiket is sokféle módon variálja. A színek és mázak, glazúrák al­kalmazása, illetve a végered­mény az égetett kerámia eseté­ben egy kicsit a véletlen függ­vénye is, ezért Izgalmas. Ľuba Nagyová kerámiái szép színűek és szép formájúak, így méltán sorolható élenjáró amatőr ipar­művészeink közé. Mindennek ellenére nem ártana, ha többet kísérletezne, s túlhaladna a je­len kiállításon is észrevehető: túlságosan gyakran Ismétlődő, tetszetős, divatos formák alkal­mazásán. Máskülönben a soro­zatgyártó, kommersz iparos szintjén reked meg. Michal Škrovina üvegfestmé­nyei — tartalmukkal és felfo­gásukkal is teljes egészükben megfelelnek a kiállítás címé­nek. A művész minden egyes munkájával a szlovákiai, főleg a liptói táj, szülőföldje ábrázo­lója. A mindent aprólékosan megfigyelő, mindent észlelő, át­élő, mindenre pontosan emlé­kező, természetet, embert, álla­tot, növényt, életet szerető mű­vész élményeinek megnyilvánu­lásai ezek. A népi üvegfestés hagyományaira épülő technikát (egyébként fára Is fest, mind­kettőre temperával) sajátos ki­fejezőformával párosítja. Ennek a részletes, de nem naturalisz- tikus rajz, s a témának megfe­lelő szín a jellemzője. Képei hol szinte teljesen egyszínűek, pél­dául az esti táj ábrázolásakor; hol ragyogóan élénkek, „napsü­töttek“ például az aratási mo­tívumoknál, melyekben még az álmok, mondák és álmodozá­sok is helyet kapnak. Jánošík hegyilegényeitől kezdve a Szlo­Michal Skrovina: Halászok vák Nemzeti Felkelésen át a közép-szlovákiai falu életének majd minden mozzanatát rögzí­ti. Anélkül, hogy túlsűrítettség hatását keltené, egy-egy képén ezernyi tevékenységet, dolgot láttat. Szigonnyal, hálóval ha­lászó horgászai körül láthatjuk a folyóban úszó különféle hala­kat. Favágós képén a fűrészelő ^favágókon kívül láthatjuk a fű­ben heverésző tehénpásztort teheneivel, a kaszáló, gereblyé­ző falusiakat, a falut templo­mával és temetőjével, az erdőt benne szavassal, gombázókkal. a szamócákat, a háttérben a ju- liaikat terelgető bacsákat ku­tyájukkal és sok más mozzana­tot. A jugoszláviai naiv festők festenek hasonlókat, de más­képp. Škrovina képei kifejezet" tem a szlovák vidék „szülöttei“. Alkotásait nézve mintha magunk is ott lennénk a történés szín­helyén, mintha mi is átéltük volna a látottakat. Skrovina üvegfestményeinek varázsa épp ebben az élmény-átadó tehet­ségben rejlik, mely mosolyt fa­kaszt az ember arcára s örömöt hoz szívébe. A. GÁLY TAMARA Gazdag és sokszínű tartalom­mal jelent meg a Szovjet Iroda­lom idei 8. száma. Tizenkét kü­lönböző rovatában számos érté­kes, kiemelésre kínálkozó írást olvashatunk. A folyóirat e számában in­dítja Jurij Bondarev Választás című új regényének folytatásos közlését. A (Soproni András tol­mácsolta) regényt Nyina Kup- rijanova tanulmánya vezeti be. A Lenin- és Állami-díjas orosz író új műve nagy méretű fres­kó, mely a valóság változatos oldalait öleli fel. Az író tovább vizsgálja azokat a problémákat, amelyeket a modern irodalom legfontosabb kérdéseinek te­kint, amelyekben „az értelem és a sötétség, az építés és a rombolás, a jó és a rossz kö­zötti harcot“ látja. A múlt fel­idézése során az író a jelen problémáihoz nyúl. „Amikor a háborúról írunk — vallja Bon­darev —, természetesen tekin­tetbe kell vennünk, hogy gon­dolataink mindig egyetlen cél­pontra irányúinak, mint az iránytű mutatója, iránya egyet­len egy lehet: a ma. Ellenkező esetben minden erőfeszítésünk értelmét veszti.* De amikor Ju- rlj Bondarev a máról ír — ál­ERDEKES OLVASMÁNYOK A Szovjet Irodalom legújabb számáról lapítja meg Kuprijanova —, mű­vei hátterében akkor is megje­lenik a háború — akár a hősök visszaemlékezéseiben, akár az emberi magatartás belső krité­riumaiként. Bondarev a művész feladatát abban látja, hogy vá­laszt keressen e kérdésekre: „Mit jelent embernek lenni rob­banásveszélyes világunkban? Mit jelent a küzdelem, és mi a boldogság? Miféle titkok irá­nyítják az emberek sorsát?m A prózai rovatban ezenkívül Vaszile Vaszilake moldován író A negyedik nap vége című kis­regénye és (két nyelven) Bo­risz Krekotyin Fegya című el­beszélése olvasható. „Hólepte táj — a fenyő nem remeg. (All és ég, mint szélben a gyertya,) és tudja azt, amit tulni lehet.) Ilyen vagyok, jel­lemem szél nem oltjak. Az Idé­zet az ars poeticának is beillő Állandóság című versből való. Ezzel Indítja Kalász Márton a folyóirat versrovatában a hat­vanéves Szergej Vikulov költe­ményei elé (Tájak és gondola­tok címmel) írott eszmefuttatá­sát. Kalász Márton megállapít­ja, hogy Vikulovot a versolva­sók egy része tájköltőként tart­ja számon. Jóval több annál — írja. — Ha tájköltő, ma legyen ilyen a tájköltő. Nem Idillfestő és nem ihletetten leíró. Amint Életfa című verseskötete elősza­vában maga írja: „A költészet lényege a gondolat. Méghozzá nem az elcsépelt, hanem az új, mély, társadalmi jelentőségű gondolat, amely tükrözi világ­nézetedet, ami nélkül költő nem Is létezhet." A filozofikus jellegű írások közölt figyelemre méltóak Nyi­kolaj Atarov elmélkedései (élet- ről-művészetről), melyek elé Alekszandr Borscsagovszkij Tö­redékek az igazságról címmel írt elemzést. „Vannak írók, akik a legjobban naplójukban fejezik ki magukatm — jegyezte meg egy alkalommal Nyikolaj Atarov. ö viszont élete során sohasem gondolkodott azon, hogy vezessen-e naplót vagy sem, hogy marad-e művein kí­vül valami utána. Mire kellene a napló annak, — jegyzi meg Borscsagovszkij, aki írásaiban olyan sokszor és nagy művészi erővel mondta el a legfontosab­bat! S ennek ellenére Is készí­tett Atarov később naplófeljegy­zéseket, melyeket halála után közöltek a hetilapok. Atarov naplóföljegyzéseít Ami élni se­gít ... címmel olvashatjuk. A folyóirat augusztusi szá­mának egyik legjelentősebb tet­te a Sarkadi Imréről való meg­emlékezés, aki augusztus elején lett volna 60 esztendős. A fo­lyóirat Csontos Sándor beveze­tőjével közli Šarkadi néhány orosz és szovjet íróról szóló kritikai megjegyzéseit, melyek jól tükrözik a magyar széppró­za kiemelkedő jelenségének az orosz és a szovjet Irodalomhoz való viszonyulását. Majd Sarka­di Imre művei a Szovjetunióban címmel tüzetes összefoglalót olvashatunk Jelena Umnyakova kritikus tollából. Umnyakova többek között leszögezi, hogy „Sarkadi Imre alaptalanul tar­tott attól, hogy a nyelvi korlá­tok elválasztják a szovjet olva­sóktól. A Szovjetunióban ismerik és szeretik művészetét.* kűvesoi jános 19BL VIII. 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents