Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-21 / 197. szám, péntek

Egy fürdőtelep vendégellátási gondjai Alig néhány éve, hogy a Nagymegyeren (Calovo) vég­zett próbafúrások során meleg gyógyvíz tört fel a föld mé­lyéből. A városi nemzeti bi­zottság a forráson fürdőtelepet létesített, és ez időközben rend­kívül látogatott lett. Nemcsak a környékről, hanem Bratisla- vából, sőt Csehország távo­labbi részéből is jönnek a ven­dégek. Naposabb hétvégeken valóságos emberáradat özönli el a csallóközi kisvárost, ami egyrészt örvendetes tény, más­részt azonban nem kis gondot okoz ennyi ember ellátása. Nem Is mondhatjuk, hogy a vendégellátás kielégítő lenne. Több üzem gondoskodik a fürdővendégek ellátásáról. Ki­sebb részben a dunaszerdahe­lyi (Dunajská Streda) Jednota fogyasztási szövetkezet helyi vendéglátőipari üzeme, a szol­gáltatóvállalat, mindenekelőtt azonban a Javorina idegenfor­galmi vállalat. A fürdőtelep üzemeltetéséről a városi nem­zeti bizottság gondoskodik. A Jednota csupán három kioszkot tart fenn hideg és meleg ételekkel, száraz süte­ményekkel, frissítőkkel, a szolgáltatóvállalat úgyszólván csak kiegészítő szolgálatokat nyújt, az ellátásról tehat főleg a Javorina gondoskodik. Még 1977-ben éttermet nyi­tott 240 székkel, bárral, boro­zóval. Egy évvel később szállo­dát 92 ággyal. Az étteremben naponta ezer ebedet szolgálnak fel, ezenkívül közvetlenül a fürdő belterületén üzemelő ön- kiszolgáló falatozóban további 7—800-at. A vállalat fenntart továbbá három kioszkot, ame­lyekben szintén hideg és me­leg ételeket, frissítőket, cseme­gét kínál. Sajnos, még ez sem elég, mert napfényes napokon tízezer fürdővendég is megfor­dul Nagymegyeren. Tavaly némely napon még ennél is többen jöttek, az idén kényte­lenek voltak, főleg higiéniai szempontból, korlátozni a lálo- gatottságot. Veres János, a Javorina ven­déglátóipari központjának ve­zetője „vén róka“ a szakmá­ban, a szó jobbik értelmezésé­ben vérbeli üzletember. Nem titkolja, hogy ha rajta múlna, akkor sok mindent másképp csinálna. — Mindenekelőtt egy kézbe osszpontosítanám az egész für- dötelep üzemeltetését, módsze­resebben látnék a teendőkhöz, nagyobb körültekintéssel és elő- reiátóbban cselekednék — mondja. — így a sok bába közt elvész a gyerek. Szerinte nem csoda, hogy az adott helyzetben sántít az el­látás. De senki sem tudja so­ha pontosan, mikor hány ven­dégre számíthat. Az időjáráson kívül ebben még sok más té­nyező is közrejátszik. Feltétle­nül olyan bizottságot kellene alakítani a nemzeti bizottság keretében, amely rendszeresen megvitatná a felmerülő prob­lémákat, összehangolná a teen­dőket, és szükség esetén ope­ratívan intézkedne. . Példának hozza fel a kem­pingtábort, amelyet a nemzeti bizottság üzemeltet. Túlzsúfolt es semmilyen szempontból sem felel meg napjaink követelmé­nyeinek. Nincs benne büfé, üz­let, holott a kempingezők rend­szerint maguk készítik el az ételeiket, csak a hozzávalókat vásárolják meg. így a Javorina gondoskodik a legszükségeseb­bekről, kenyérről, sóról, cukor­ról és egyébről, ami egy élel­miszerbolt dolga lenne. Akkor törne ki a botrány, ha egy­szerűen megszüntetné ezt a szolgáltatást. A tábor esztéti­kai és rendészeti szempontból is kifogásolható. Valóban lehangoló az egy­más hegyen-hátán, a legele­mibb rendszer kvetelményei nélkül sorakozó különféle bó­dék látványa. Van köztük va­donatúj könnyűfémből készült hétvégi ház, használt vagy vi­harvert felvonulási bódé, lakó­kocsi, sőt kimustrált katonai szerelőkocsi is. — Vállalatunk rövid idő alatt képes lenne egy korszerű, min­den igénynek megfelelő kem­pingtábort építeni — mondja Veres János. — Hasonlót, mint például a szintén tulajdonunk­ban levő tátrai Eurocamp. De amíg nem tisztázódnak a kér­Az 590-50-es telefonszám < Kérek 2 kiló sima lisz­tet, 2 kiló porcukrot, egy egész vajat, kenyeret, 20 tojást, 30 deka sonkát, 10 üveg sört... hangzott a felsorolás, és Alž­beta Sieglová gyorsan papírra jegyezte a felsoroltakat. Még néhány kedves szó a megren­delővel, s szívélyes búcsú után letette a telefonkagylót. — Bratislavában az elő- rendeléses bevásárlás már nyolcadik éve működik. Napon­ta tíz-tizenkét megrendelést ve­szünk fel, és természetesen még aznap, vagy másnap, a megrendelő kívánsága szerint délelőtt vagy délután, illetve este hazaszállítjuk. Néhány állandó megrende­lőnk hetenként velünk vásá­roltat és még nem fordult elő, hogy ne lett volna elégedett. Sok nyugdíjas megrendelőnk is van, ők havonta egyszer vásá­rolnak, de akkor „nagyban“. Nem csoda, hogy kihasználják ezt a szolgáltatást, hiszen né­hánynak bizony nehezére esik a lépcsőjárás, a nehéz szaty­rok cipelése, az üvegek vissza- hordása. Hogy mennyiért vásárolnak nálunk? Az összeg változó. Van aki kétszáz-háromszáz, van aki hatszáz-nyolcszáz ko­ronáért, attól függően, milyen nagy a család. A bratislavai Vörös Hadsereg úti kis irodában Michal Bartók teli kosarakat emel az autójá­ba. Az egyik kosárban 60 üveg ásványvíz van. — A megrendelőnk itt lakik nem messze, a belvárosban. Nyugdíjas már, és nem bír sem sokat járni, sem sokat vin­ni. Ennyi üveg elhordása nem kis fáradságába kerülne. In­kább nálunk rendelte meg a bevásárlást és igy még az üres üvegekkel sincs gondja, hiszen azokat helyben visszaváltjuk. Alžbeta Sieglová közben a hűtőszekrényből vett ki tejet, vajat, felvágottat, húst, 6s az előkészített kosarakba helyez­te. — Vigyázunk arra, hogy megrendelőink mindig jó mi­nőségű árut kapjanak, ezért szállításig hűtőkben tároljuk a romlandó élelmiszereket — mondta, majd hozzátette: — Az elő rendelése® bevásárlást, saj­nos, nem használják ki sokan. Hogy miért? Talán nem tud­nak arról, hogy van ilyen szol­gáltatás, és hogy csak az utat (kilométerpénzt) kell a meg­rendelőnek kifizetnie, ami kö­rülbelül 15—35 koronát tesz ki. Hogy ez sok, vagy kevés csak az tudja megmondani, aki gyakran vásárol, több helyen sorban áll és természetesen zsúfolt autóbuszon, villamoson cipeli haza az árul. És hogy ez rendszerint fáradságba, ide­geskedésbe kerül, arról talán nem kell meggyőznünk senkit. A másik ok, hogy miért csak ennyien vannak az, hogy az új lakótelepeken egymás után nyílnak a nagy önkiszolgáló élelmiszerüzletek, bevásárló- központok. A nők többsége már nem a belvárosban vásárol mint eddig, hanem ott, helyben. És van még egy, talán ki sem mondott ok is. Sokan megszólják azokat, akik így vásároltatnak. Pedig ezek az emberek nem kivagyiságból, felvágásból teszik:. Egyszerűen csak időt, fáradságot takaríta­nak meg. A bevásárlásra szánt időt célszerűbben használják ki, többet lehetnek a gyerekek­kel, előbb végezhetik el az ott­honi teendőket, több idő jut a pihenésre, a kikapcsolódásra. Nem kell szaladni egyik üzlet­ből a másikba, nincs sorbanál- lás, tolakodás a kosárért, a pénztár előtt. Elég felvenni a telefont, ki­tárcsázni az ismert telefonszá­mot, leadni a megrendelést és a megadott időben otthon vár­ni, amíg megszólal a bejárati ajtó csengője. PÉTERFI SZONVA dések akörül,' hogy ki lesz a fürdőtelep gazdája, nemigen ér­demes nagyobb vállalkozásba bocsátkozni. Kötve van a ke­zünk. Bíznák csak ránk a dol­got, majd meglátnák, hogy mij re vagyunk képesek ... Ezt a javaslatot érdemes len­ne fontolóra venni, mert a je­lenlegi helyzet már-már tart­hatatlan. A Javorina egyébként is megbízható üzleti partner. Az elmondottak ellenére még az idén elkezdi egy további 92 ágyas szálloda építését, s min­den bizonnyal 1983-ra, de le­het, hogy már jövőre elkészül. Az építőipari kapacitás nem okoz gondot, mert a vállalat­nak saját, meglehetősen mobi- lis, bárhol igénybe vehető épí­tőipari központja van. Eddigi munkájával is rászol­gált a bizalomra. Az ételek vá­lasztéka, minősége, a felszol­gálás, az állandóan túlfeszített körülmények ellenére is kitű­nő. A szállodai szolgáltatást csak azért nem említem, mert azt kezdettől fogva szerződési­leg az Ostravai Klement Gott­wald Új Kohőmü foglalja le al­kalmazottai részére. Nyilván elégedett, ha évek óta felújít­ja a szerződést. Négy év alatt 1 millió 300 ezer koronáról három és fél millió koronára növelték az évi forgalmat, anélkül, hogy köz­ben lényegesebben emelték vol­na a személyzet létszámát. Igaz, hogy ilyenkor, fő idény­ben, hajnali fél négytől este tizenegyig talpon van az egész személyzet, beleértve az admi­nisztratív erőket is, akik min­den este elvégzik az aznapi bevételi nyilvántartást. Ez is az ellenőrzés egyik hatásos módja. Vagy vegyünk egy olyan dolgot, mint a sörellá­tás. Saját járművön hozzák szükség szerint a márkás ógyallai (Hurbanovo) sört, Így nem fordulhat elő, hogy akár egy percig is hiány lenne be­lőle. Az egész harminc-, illetve most ötventagúra bővült sze­mélyzet helyett talán a köny­velésen dolgozó Kucsera Zsu­zsa fogalmazta meg legjobban, hogy miért vállalják ezt az erőt megfeszítő munkát: — Be akarjuk bizonyítani a „kon­kurenciának, hogy tudunk va­lamit, és a vendéglátóiparban is lehet jól, lelkiismeretesen, közmegelégedésre dolgozni. PALAGYI LAJOS Kommentáljuk Ebéd a munkahelyen Reggel kapkodva ielhörpintett kávé, délben hazulról ho zott kenyér szalonnával, felvágottal, este pedig kiadós íotl étel — így néz ki valahogyan felnőtt lakosságunk jelentő* hányadának napi étrendje. Az ésszerű rendszeres táplálko zás fontosságára figyelmeztető szavakat pedig vállrándítás sat intézzük el: nekünk így is jó, kinek mi köze hozzá mit eszünk. Pedig ha alaposabban belegondolunk, nem kizáró lag magánügy táplálkozásunk mikéntje. Szakemberek ada­tokkal, megcáfolhatatlan tényekkel bizonyítják, nemrsak egészségi állapotunkat, hanem teljesítőképességünket, szellemi frisseségünket, sőt hangulatunkat is befolyásolják étkezési szokásaink. Mivel felnőtt lakosságunk döntő több­sége dolgozik, az orvosok által javasolt minimális napi hA romszoros étkezés egyikének a munkahely a színhelye. De vajon lehetőség nyílik e mindenkinek arra, hogy a délidő legyen a fő étkezési ideje? A kedvezéményes munkahelyi étkezést tavaly a dolgozok 38 százaléka vette igénybe. E szám' mögött sok minden megbúvik: a közmegelégedésre működő üzemi konyhák, a küliftibözo okok, nemegyszer érdektelenség miatt kihasz nálatlan kapacitások, az olyan kis, szétszórt munkahelyek, ahol nem érdemes konyhát létesíteni és azok a dolgozók is, akik a vendéglátóipar szolgáltatásait veszik igénybe. Min­dennek ellenére ezzel az aránnyal nem lehetünk elégedet­tek, a központi irányelvek szerint 1985 ig el kell érnünk az 54 százalékot. Ez a nagy növekedés kétségtelen, komoly erőfeszítéseket követel meg, elsősorban a vállalatoktól, szövetkezetektől és más munkahelyektől. Az is igaz viszont, hogy új konyhák, éttermek építése önmagában nem elegen dő, úgy kell főzni, olyan étkezési feltételeket kell teremteni, hogy a dolgozók elégedettek legyenek velük. Ma még sok a panasz az étrend egyhangúságával, helyen ként az étkeztetés szervezésével, kulturáltságával kaprso latban. Egyoldalúan ítélnénk meg a dolgot, ha nem «mli fenénk meg, hogy az üzemi konyhák szakemberhiánnyal küszködnek, sok helyütt hiányos a gépi ellátottság, a lözó helyek elavultak, sok gondot okoz a megfelelő nyersanya­gok beszerzése Az egyedüli megoldást az étkeztetés essze- rűsítése, a nagyobb, gazdaságosabb konyhák létesítése jelenti. Kiszámították, ha a mai ételkészítési mód melleit akarnunk növelni a kívánt szintre az étkezők számát. 1S90 ig csaknem 91 ezerrel kellene bővíteni a konyhai alkalma xotlak számát és 20 milliárdért áj konyhákat építeni. Hogy nem ez a járható ót. az világos. A jövő tehát a nagy, központi konyháké. Ezt már a gya korlat, pontosabban a Kutná Hora i járás tapasztalatai u alátámasztják. Körültekintően kidolgozott tervük szerint fokozatosan egyesítik a kis kapacitású konyhákat, ágy, hogy ahol nem gazdaságos a kis főzőhelyek üzemeltetése, ott csak tálaló és étkezőhelyiségeket létesítenek, az ételt a báziskonyhákból szállítják. Az első szakaszban a CKD konyháját korszerűsítették, bővítették és bár sok nebezsé gekkel kellett megküzdeniük, az eredmények elképzeléseik helyességét igazolják. Tavaly az első fél évben a központi konyha 17 fős kollektívája 1400 adagot főzött naponta, az év végén pedig 19 en már 2800 adagot készítettek 12 mun­kahely számára. A szervezett étkeztetésben részt vevő dolgozók szamát csakis ily módon növelhetjük. Azonkívül, hogy a nagyobb konyhák gazdaságosabbak, a központi ételkészítés lehetővé teszi, hogy az étlap összeállításánál jobban figyelembe vegyék az ésszerű táplálkozás követelményeit és még a diétázásra szorulókról se feledkezzenek meg. Nem old­ható meg a kérdés egyik napról a másikra, de minden járásban, minden munkahelyen fel kell mérni a lehetősége két és közös erővel tovább javítani a munkahelyi étkeztetés feltételeit. CSIZMÄR ESZTER ORVOSI TANÁCSADÓ A LÁMPALÁZ A lámpaláz alapja a félelem. Alkati hajlam szükséges kiala­kulásához, amit később a hely­telen nevelés fokoz. Nemcsak gyermekeknél, hanem felnőt­teknél is csalódás, sikertelen­ség érzése, kínos helyzetek válthatják ki. Az ilyen érzést kisebb-nagyobb mértékben min­denki ismeri. A legtöbb ember azonban magában lekiizdi, kül­sőre nem nyilvánul meg. A lámpaláz azonban olyan mére­tet is ölthet, hogy megbénít­hatja a szellemi tevékenységet bizonytalanságot, dadogást, pontatlan válaszadást, teljes el­némulást okozva. Általában az érzékeny, a fogékony gyermekek lámpalá­zasak, azok, akik mély köte­lességtudattal rendelkeznek. Az ilyen gyermek szellemi élete nagyon gazdag, de ugyanakkor a legkülönbözőbb külső ténye­zők könnyen sebesítik. Már es­te elalvás előtt a következő nap eseményein töprengnek, előre félnek a lehetséges ku­darctól, osztálytársaik moso­lyától. Ebből ered a nyugtalan alvás, a gyakori felébredés, a nehéz álmok és a másnapi le­vertség. A tanuláshoz fűződő viszony kialakításában nagy szerepe van a nevelőnek, a szülőnek. Az a szülő, aki az iskolával, mint valami rémmel fenyegeti gyermekét, félelmet, rettegést ébreszt benne. Hogy a tanulás eredményes lesz-e az egyfelől azoktól a jutalmazási és bünte­tési formáktól függ, amelyeket a tanár vagy a szülő alkalmaz. A mindennapi gyakorlatban gyakran élnek a kedvezmények megvonásával, a szidással, a fenyegetéssel, a kicsúfolással, a kiközösítéssel, sőt a veréssel is. A büntetés eltávolítja a gyermeket a tanulástól, hiszen a felnőttek sem végeznek szí­vesen olyan munkát, amelyet allandó kellemetlenséget kí­sérnek. A negatív ráhatás a tanulmányi eredményt és a sze­mélyiség érzelmi fejlődését is kedvezőtlenül befolyásolja. Ah­hoz, hogy eredményes legyen a tanulás, nem elegendő a hibák­ra felfigyelni, a dicséretnek, a jutalmazásnak gyakoribbnak kell lennie mint a szidásnak vagy büntetésnek. A sokszor büntetett gyermek már az iskola említésére ide­gessé, lehangolttá válik. A lámpaláz azonban nenicsak az iskolára korlátozodik. Fellép­het látogatáskor, orvosnál, de fő tere mégis az iskola, mert a legtöbb stresszhatás itt éri a gyereket. Hátrányban vannak a fizikailag gyenge tanulók, akik nem tudják magukat meg­védeni s így elvesztik társaik előtt tekintélyüket. A többi gyerek véleménye, elismerése vagy mosolya éppen olyan fon­tos a gyermek számára, mint a tanító osztályzata, vagy a szülő elismerő szavai. A gyermek gyenge teljesít­ményének más oka is lehet — az önbizalom hiánya. Ha nem tudja önmagáról hogy mire ké­pes, mire alkalmas, meg kell ismertetni a gyermeket önma­gával. Elsősorban magunknak kell ismernünk őt, s a valóság­nak megfelelően értékelni ké­pességeit, adottságait. Egyszer sem maradjunk adósak a jó teljesítmény, a jó szándék el­ismerésével. Olykor egy jó szó, egy mosoly sokat jelent. Ha a gyermeknek csak a hibáit lát­juk, kisebbségi érzést alakítunk ki benne, ez pedig gátolja a jó eredményeket. Fontos az is, hogy a gyermekben adottsá­gainak, képességeinek megfe­lelő igényesség fejlődjön ki. Az igényesség fontos mozgalóerő, a siker után általában fokozó­dik, kudarc után csökken. Az is kudarc érzését váltja ki a gyermekben, ha többet várnak tőle, mint amire képes. Ha túlságosan magas a szülő által felállított mérce, néhány próbálkozás után feladja a harcot. De ahogyan káros a túlzott követelmény, káros az is, ha kevesebbet követelünk mint amire a gyermek képes. Az is fontos, hogy a gyermek támaszt érezzen szüleiben. A lámpaláz okait a felsorolt kér­dések foglalják magukba. Nem egy szülőtől hallhatjuk, hogy a gyermeke a leckét ott­hon tudja, hiba nélkül fel­mondja. A tanító gyermekisme- retétől és pszichológiai tudá­sától függ, hogy megkülönböz­tesse' a lámpalázat és a tudat­lanságot. Ha otthon a gyertnok az anyagot tudja, s eredményei mégis rosszak, minden szülő vizsgálja meg önmagát és ke­resse először a hibát a család körében. Ok lehet a már em­lített túl nagy követelmények. Hogyan kezelhető a lámpa­láz? Elsősorban is úgy néz­zünk rá mint „begyakorolt“ fé leiemre, amit nagy türelemmel és megértéssel le lehet küzde ni. A gyermek minden apró si­kerét meg kell dicsérni, sőt még az akarás megnyilvánuló sát is. Sikertelenség esetében is éreznie kell, hogy a szülő megérti, mögötte áll és a sze- retetét a rossz jegy sem vál- - toztatja meg. A jó pedagógus pedig úgy irányítja a tanítást, hogy segítsen a lámpalázas gyereken, feloldja feszültségét. Ha az elmondottak ellenére « nehézségek nem szűnnek meg, gyermekpszichológushoz for­duljunk tanácsért. Dr EVA FAGANOVA I98L VIII 21 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents