Új Szó, 1981. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1981-08-19 / 195. szám, szerda

ÚJSZ$ 1981 VIII. J 9. 3 A Thatcher- kormány poli­tikája ellen til­takozó, Liver­poolból London­ba tartó mun­kanélküliek me­nete hatalmas méretű országos tiltakozó akció jellegét öltötte. Nagy-Britannia állampolgárai­nak tízezrei egyértelműen elítélték a kon­zervatívok nép- ellenes gazda­ságpolitikáját vagy közvetle­nül csatlakozva a menet részt­vevőihez, vagy az egyes váro­sokban megtar­tott tiltakozó akciókba bekap­csolódva. Hiva­talos adatok szerint a brit munkanélküliek száma túllépte a két és fél milliót, viszont a TUC szakszervezeti központ adatai szerint a hiányzó munkahelyek száma már ha­marosan eléri a 4 milliót. (ČSTK-felvétel) SZKP-HATÄROZAT A pórt- és állami ellenőrzés javításáról (ČSTK) — A párt és állami ellenőrzés munkájának megja­vításáról hozott határozatot az SZKP Központi Bizottsága. Az új határozatot az indokolja, hogy a népgazdasági tervek végrehajtásában rendkívül meg­nőtt az ellenőrzés a megho­zott döntések végrehajtása fe­lülvizsgálatának jelentősége. Mint a határozat a többi kö­zött rámutat, az ipar néhány ágazatában meglevő lemara­dás, a tervek nem teljesítése, a gadasági szempontok figyel­men kívül hagyása, a félreve­zető tervjelentések elkészítése részben annak is következmé­nye, hogy az illetékes párt- és állami szervek nem fordítot­tak kellő figyelmet az ellenőr­zésre, nem mutattak rá idő­ben a hibákra, nem vonták fe­lelősségre azokat, akik miatt az ilyen jelenségek bekövet­keztek. Sok pártszervezet, mindenekelőtt a párt alapszer­vezetei nem élnek kellő mér­tékben az ellenőrzés jogával, a felülvizsgálat gyakran for­mális, nem ad elvi értékelést, nem tárja fel a hibák okát — holott erre az érvényes törvé­nyek, rendelkezések messze­menő jogokat adnak mind a pártszervezeteknek, mind az állami szerveknek és a népi ellenőrzés testületeinek. Gya­kori az is, hogy nem vizsgál­ják felül, teljesítették-e a ko­rábban meghozott fontos ha­tározatokat, hanem megelég­szenek azok elfogadásával. Az új határozat sürgeti a párt- és az állami ellenőrzés kiszélesítését, korszerűsítését, kötelezővé teszi az ilyen mun­kát a minisztériumok és fő­hatóságok számára, javasolja, hogy a népi ellenőrzés szervei szélesebben éljenek törvény­adta jogaikkal. Egyúttal el kell kerülni azt, hogy felesle­gesen, többszörösen párhuza­mosan ellenőrizzék a különbö­ző gazdasági szervek és más szervezetek munkáját, külön megterheljék őket az állandó ellenőrizgetéssel. A központi bizottság mindenekelőtt az el­lenőrzés hatékonyságának megnövelésére, a legmegfele­lőbb módszerek kidolgozására helyezi határozatában a hang­súlyt. Polisario - nyilatkozat (ČSTK) — A Polisario front algíri képviselete nyilatkoza­tot adott ki, amelyben közli, hogy a Polisario tagjai au­gusztus 11-én Marokkő és Nyugat-Szahara határán táma­dást intéztek Lemsajat térsé­gében a marokkói csapatok állásai ellen. A heves harcok során a marokkói félnek 400 halott vagy sebesült áldozata volt, és jelentős károkat szen­vedett hadifelszerelése. A Polisario 1973-ban kezdte meg fegyveres harcát Nyugat- Szahara függetlenségéért. Washington felújítja a harci repülőgépek szállítását Izraelnek (ČSTK) — Reagan elnök úgy döntött, hogy teljes mértékben felújítja a harci repülőgépek szállítását Izraelnek. Az USA nemzetbiztonsági ta­nácsának hétfői Los Angeles-i ülése után Haig külügyminiszter közölte, hogy a Begin izraeli kormányfővel folytatott konzul­tációk után figyelembe véve a jelenlegi nyugodt helyzetet Li­banonban, az elnök úgy dön­tött, hogy Jialadéktalanul szál­lítják Izraelnek a 14 F-16-os és két F-15-ös vadászgépet, amely­nek szállítását az Iraki atom­reaktor elleni izraeli légitáma­dás, valamint a libanoni palesz­tin menekülttáborok és Bejrút ellen július közepén végrehaj­tott barbár bombázások után állították le. Ez a döntés azt bizonyítja, hogy Tel Aviv bírálata az emlí­tett légitámadások miatt álszent volt, és sosem értelmezték úgy, mint komoly figyelmeztetést a cionizmus agresszív akciói miatt a Közel-Keleten. Általában úgy vélik, hogy Reagan dönté­se gesztus Menahem Begin szeptemberben esedékes egye­sült államokbeli látogatása előtt. KÉTNAPOS BOJKOTT A PORTUGAL repülésirányítók akciója (ČSTK) — Háromszáz portu­gáliai repülésirányító kezdte meg az Európa és az Egye­sült Államok közötti vonala­kon közlekedő és Portugália légiterét érintő járatok kétna­pos bojkottját. Ezzel az akció­val támogatják amerikai kol­legáik országos sztrájkját, amely már harmadik hetébe lépett. Az amerikai közlekedési mi­niszter kénytelen volt beismer­ni, hogy a 48 órás sztrájk több órás késést okoz az óceánon át vezető légi jára­tok 15 százalékánál. Ezeket a járatokat kénytelenek Nagy- Britannián és Kanadán ke­resztül lebonyolítani, minek következtében egyes légi fo­lyosókban sűrűbb a forgalom, ami csökkenti a biztonságot. INDIA MONSZUNÜLÉSSZAK VIHAROS LÉGKÖRBEN (ČSTK) — Indiában meg­kezdődött a központi parla­ment két kamarájának rendes, ún. monszunülésszaka. Az ülés­szak feltehetően szeptember 18-áig tart megfigyelők sze­rint viharos légkörben. A kormányzó Indiai Nemzeti Kongresszus Párt Igyekszik majd elfogadtatni több javasla­tát és intézkedését, mint pl. az áremeléseket és a választá­si reformot. A legnagyobb né­zeteltéréseket azonban feltehe­tően az a törvény váltja ki, amely megtiltja az egyes fon­tos népgazdasági ágazatokban a sztrájkokat. afganísztIAn nemzeti ünnepén Tovább a mcikezdettitoi Függetlenségének évforduló­ját ünnepli ma az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság. 62 évvel ezelőtt nem gondolta sen­ki, hogy ezt a fordulatot csak évekkel később követi a tény­leges demokratikus fejlődés. Azzal sem számolhatott az af­gán nép, hogy az 1981-ig meg­tett út nem lesz zökkenőmen­tes. Gondoljunk csak az Amin- rezsimre, amely anérhetetlen, a mai napig érezhető (károkat okozott az országnak, elárulva ezzel az 1978-as áprilisi forra­dalom céljait. A Szovjetunió 1979-es katonai segítségét követően a hírekben addig alig szereplő Afganisztán a nyugati lapok címoldalára ke­rült. A nemzetközi légkör rom­lását a nyugati imperialista kö­rök szerint ez az esemény vál­totta ki. A valóság, mint tudjuk, egészen más. Az azóta eltelt ikét év a bizonyítéka annak, hogy szükség volt erre a lépésre, s,az eredmény sem maradt el: az élet fokozatosan normalizálódik, az új társadalom gyökerei egy­re jobban megerősödnek. A de­cemberi fordulat lényegének a megértése az afgán néppel, te­kintettel a rendkívül nagy el­maradottságra, nem volt könnyű feladat. A Babrak Karmai ve­zette kormány ilyen irányú erő­feszítései már éreztetik hatásu­kat. 1979 decemberét követően az emberek a nyugati propagan­da hatására pánikszerűen hagy­ták el az országot, s ezzel még tovább rontották a gazdasági helyzetet. Most viszont arról értesülhetünk, hogy az utóbbi időben 250 000-en tértek haza ön­ként azzal a céllal, hogy részt vegyenek az ország építésében. Örömteli hír ez, mert Afga­nisztánnak minden dolgos kéz­re szüksége van, ha meg akar­ja valósítani egyéves gazdasági tervéneik feladatait: ha az el­lenforradalmi bandák által le­rombolt utak, hidak, kórházak, és iskolák helyébe újakat akar építeni, ha meg akarja javítani a létfeltételeket és emelni az életszínvonalat. Sajnos, az ellenforradalmi bandák támadásai negatívan hatnak a tervteljesítésre. A frontális támadás helyett most új taktikát választottak a hazai ellenséges erők és külföldi szö­vetségeseik. Az eddigi nyílt fegyveres támadásokat most a leplezettebb terror, a lakosság félrevezetése, megfélemlítése váltotta fel. Belső eróziót így könnyebben el lehet érni, ezt vallják és hiszik azok, akiknek érdeke nem az enyhülési folya­mattal, hanem a fegyverkezés­sel és a feszültség szításával rokon. Minden lehető eszközt be is vetnek, csak hogy megnehe­zítsék az újjászületőben levő Afganisztán helyzetét, kezdve az ellenforradalmi bandák köz­vetlen támogatásával, felszere­lésével, kiképzésével, különbö­ző provokatív lépéseken keresz­tül egészen az ún. Afganisztán* konferencia kiagyalásáig. Cinikus módon nem akarják figyelembe venni azt a dömő tényezőt, amely cáfolja az ún. afgán kérdés létezését, azt, hogy az afgán nép határozottan és visszavonhatatlanul a fejlődés, a feudális társadalmi rend fel­számolásának, az új igazságos társadalmi rend felépítésének útját választotta. Sokszor és sok helyütt elhangzott már, de nem árt megismételni: az afgán népet erről az útról semmilyen erő, semmilyen imperialista In­trika, hazugság, rágalom sem térítheti le. Viszont a legrövi­debb időn belül el kell érni, hogy Afganisztánnak a két szomszédos ország: Irán és Pa­kisztán ne ellensége, hanem egyenjogú partnere, jó szom­szédja legyen. A „receptet“ eh­hez Kabul szolgáltatta 1980 má­jusában, amikor Javasolta: Pa­kisztán, Irán és Afganisztán ül­jön tárgyalóasztalhoz a kapcso­latok normalizálása végett az­zal a feltétellel, hogy Irán és Pakisztán nem használja fel or­szága területét az afgánellenes diverziós tevékenységhez, s a két kormány nem avatkozik be szomszédja . belügyeibe. Válasz még nem érkezett, csak jelzé­seik, azaz újabb provokációk. Az Afganisztán körül kialakult fe­szültség mindaddig nem fog csökkenni, ameddig a nyugati államok élükön az Egyesült Államokkal nem mondanak le arról, hogy a Szovjetunióval szemben erőfölényhez Jussanak. Afganisztánban addig is — kisebb-nagyobb zökkenőkkel — tovább normalizálódik az élet... KOVÁCS ILONA Kormai az afgán néphadseregről A jelenlegi legfontosabb fel­adat az áprilisi forradalom vívmányainak fegyveres védel­me, a béke és nyugalom biz­tosítása az országban, hogy a nép dolgozhasson — hangsú­lyozta az afganisztáni fegyve­res erők pártmunkásainak ta­nácskozásán Babrak Karmai, az Afganisztáni Forradalmi Tanács Elnökségének elnöke. Karmai rámutatott, hogy Af­ganisztán népe igazságos tár­sadalom felépítése mellett ha­A rendkívüli OPEC-ülés margójára H abár az OPEC rendkívüli ülése csak ma nyílik meg Genfben, a 13 tagország illetékes olajipari miniszterei mintegy veszélyt szimatolva már két napja a helyszínen tartóz­kodnak és kötetlen megbeszé­léseket folytatnak. Ezúttal nyil­ván nem csal gyanakvó előérze- tük, mert most szokatlanul vi­haros szóváltásokra van kilátás, eltérően a legutóbbi féléven­ként megtartott, szinte zökke­nőmentesen lezajlott áremelést elhatározó tanácskozásoktól. A kedélyeket a legfrissebb olajpiaci fejlemények, s ezen belül is a szervezet legna­gyobb olajexportőrének, Szaúd- Arábiának a magatartása bor­zolta fel. Lényegében ezzel ma­gyarázható a mostani soron kí­vüli ülés sebtében történt egy- behívása. A menetrend szerin­ti OPEC-ülés egyébként csak té­len lett volna esedékes. A hely­zet visszásságát tükrözi, hogy miközben a nemzetközi olajpia­cok meglehetősen lehiggadtak, elült a tavalyi évre oly­annyira jellemző pánikszerű fel­halmozás, OPEC-berkekben vi­szont egyre magasabbra csapott a felbolydulás hulláma. A mai ülés képe biztosra ve­hetően úgy fest majd. hogy a 12 tagország számon kér egyet- s mást a jóformán vádlottak padjára ültetett Szaúd-Arábiá- tól. Egyebek közt azt, hogy az OPEC-döntéseknél szinte min­den esetben hangadónak szá­mító szaúdiak az utóbbi idő­ben miért paktálnak egyre lep­lezetlenebből az olajukat érté­kesítő amerikai trösztökkel. Ez az ár nem kelhet versenyre az alacsony szaúdival. Az OPEC kontra Szaúd-Arábia viszályt nemcsak árkérdések, hanem a termelés szintjével kapcsolatos problémák is bo­nyolítják. A rijadi vezetés ugyanis nem hajlandó csökken­nSSZlüTEK in - SZETHOZAS OTT az OPEC részéről kifogásolt szaúdi-amerikal összjáték a va­lóságban úgy fest, hogy Szaúd- Arábia a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete által meg­szabott árplafon alsó határának megfelelő értékért — 32 dollá­rért — adja olaját, s érthetően a tőkés vevők a legolcsóbb szaúd-aráblai olaj után kapnak leginkább. Az amerikai olajkon­szernek tehát a Jelenlegi körül­mények között viszonylag ol­csón jutnak olajhoz, hiszen a többi OPEC-tagország ennél legalább 6—7 dollárral többet kér barrelenként. Amerikai tár­saik kedvező helyzetét a hol­land, francia, nyugatnémet kon­szernek Is megirigyelték, s a dolgok már odáig fajultak, hogy szinte ultlmátumszerűen köve­telik a többi kőolajexportálótól, hogy legalább öt dollárt enged­jenek a 40—41 dollár között mozgó árból. Természetesen ez teni olajkltermelését és azt az olajpiac telítettsége ellenére is a korábbi 10,3 millió hordós napi termelési szinten tartja. A felszínrehozatal azonos szinten tartásához való ragaszkodás ki­fejezetten árcsökkentő ténye­ző, hiszen ha túlteng az olaj­kínálat, szó sem lehet a magas árszlnt tartásáról. Miközben a jelenlegi helyzetben Szaúd-Ará­bia változatlanul sokat termel és olcsóbban, az OPEC-partne- rek válaszút elé értek: vagy csökkenteniük kell a terme­lést, hogy az olajbőséget szű- Emlatt, s nem utolsósorban a kockáztatva, hogy nem találnak vevőt — vagy visszafogják a termelést is és ezzel párhuza­mosan az árat is, hogy olajuk biztosan elkeljen. Egyelőre a többi zúgolódó OPEC-ország a termelés Jelentős visszafogása mellett döntött, Líbia például a tavaly kitermelt mennyiség alig felét hozza jelenleg felszínre. Emiatt, s nem utolsósorban a már lassan egy éve dúló Iráni— iraki határháború miatt az OPEC napi olajtermelése a ta­valyihoz viszonyítva 25 száza­lékkal visszaesett. Látszólag el­lentmond egymásnak a két fen­ti állítás, nevezetesen, hogy a kőolajexportáló országok ter­melése egynegyedével kevesebb a tavalyinál, s ugyanakkor az olajpiac túltelítettségéről beszé­lünk. Ám valójában helyénvaló mind a két állítás, mivel a leg­fejlettebb tőkés országok szi­gorú energiatakarékossági in­tézkedései már a tavalyi év vé­gén és az* idén is éreztették ha­tásukat, s emiatt jóval keve­sebb olajat exportáltak. A genfi tanácskozás tétje rend­kívül nagy és kettős: egy­részt sikerül-e végre egysé­gesíteni árkérdésekben az ál­láspontokat, másrészt slkerül-e megtörni a szaúdiak makacs­kodását. Egy dolog azonban már most is bizonyosnak lát­szik: egyelőre vége szakad a pár éve tarló szüntelen áreme­léseknek, s ebben nemcsak a nyugati takarékossági intézke­dések Játszottak közre, hanem legalább olyan mértékben az OPEC-en belül feszülő ellenté­tek is. P. VONYIK ERZSÉBET tározott, és semmilyen erő nem térítheti el a kijelölt út­ról. Az afganisztáni hadsereg az egész dolgozó nép korsze­rű hadseregévé fejlődött. A fegyveres erők és a nép egy­ségének támogatása és erősí­tése a forradalom ellenségei­vel v,ívott harc sikerének leg­főbb feltétele — hangsú­lyozta. A tanácskozást követően az államfő kitüntetéseket nyúj­tott át a banditák elleni harc­ban kiválóan helytállt kato­náknak és tiszteknek. (TASZSZ) Újabb éhségsztrájkoló (ČSTK) — A Belfasttól nem messze levő Long Kesh inter­náló táborban tegnap egy újabb északír hazafi kezdett éhségsztrájkot. A 25 éves Jackie McMuIlan a tiltakozó akcióban Tomas Mcllweet vál­totta fel, aki augusztus 8-án kilencedik áldozatként vesz­tette éltét a brit konzervatív kormány cinikus álláspontja elleni tiltakozásul. Az 57. napja sztrájkoló 25 éves Michael Devin egészségi állapota egyre romlik. A roko­nok szerint teljesen megva­kult, és állandóan öntudatlan állapotban van. CSENDES-ÓCEÁNI HADGYAKORLAT '(ČSTK) — A Csendes-óceán térségében, Amami-Osima japán sziget közelében tegnap kétna­pos Japán—ausztrál tengeri hadgyakorlat kezdődött. A ma­nőverek során elsősorban a tengeralattiárók felderítését és megsemmisítését gyakorolják hadihajók segítségével.

Next

/
Thumbnails
Contents