Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-10 / 161. szám, péntek

NEM ELLEBEGNI AZ IDŐBŐL Jegyzetek a XI. Veszprémi Tévétalálkozóról SIKEREK UTÁN Évadzáró társulcti ülés a Magyar Terüieti Színházban A közelmúltban tartotta évadzáró társulati ülését a Magyar Területi Színház komá­romi (Komárno), valamint a kassai (Košice) Thália Szín­pad. Szocialista nemzetiségi kultúránk egyik legnagyobb hatású alkotó közössége mér­legelte a nemrég befejeződött színházi évad eredményeit. Mint minden effajta tevékeny­ség. ez is a színházat éltető valóság elemzését, a közönség és a művészek kapcsolatának vizsgálatát, a következő évad feladatainak körvonalazását tartalmazta. Jóváhagyták a színház művészi és társadalmi feladatait hosszú távra megha­tározó aktivitás-tervet, amelyet a CSKP XVI. és a szakszerve­zetek X. kongresszusa határo­zatainak alapján dolgoztak ki. Visszagondolva az elmúlt év­adra, minden kétséget kizáró­an megállapíthatjuk, hogy mindkét társulat előrelépett. Komáromban négy bemutatót tartottak, Kassán (ha beleszá­mítjuk a stúdióban bemutatott monodrámát) ötöt. Egy két kivételtől eltekintve, mindkét helyen felfelé ívelő tendenciá­ról adhattak számot. Az évad­nak két kiemelkedő bemutató­ja volt. Időrendben az első Gyurkó László A búsképű lo­vag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörű szép halála című szomorú játéka volt Gágyor Pé­ter rendezésében, amelyet a Thália Színpad mutatott be. A MATESZ utolsó bemutatójaként láthattuk Simon István Széles­tenyerű Fejenagy és a többi tisztességesek című zenés ko- mádiáját, Konrád József ren­dezésében. Mivel mindkét részleg alkotó munkájában megszülettek azok a művészi eredmények, ame­lyek a korszerűbb színházi nyelv elsajátításával jártak együtt, az elkövetkező 1981—82-es színházi évadban is ezt szeretné a MATESZ folytatni. Takáts Ernőd, a szín­ház igazgatója a következő évad terveiről az alábbiakat mondta: — Komáromban Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij A négylábú is megbotlik című komédiájával kezdünk, amelyet magyarországi vendégrendező, Szűcs János állít színpadra. Majd bolgár író, Sz. Sztrátyijev Velúr zakó című vígjátékát Konrád józsej rendezi. Ezt kö­vetően a saját rendezésemben mutatjuk de Ivan Bukovčan Fatamorgána-'yďí. Végül újra Konrád József rendezésében láthatja közönségünk a Gvadá- nyi József művéből írt A pe- leskei nótárius című zenés víg­játékot. Kassán Örkény István Kulcskeresök jét rendezi Gá­gyor Péter, majd Ján Sláde- öek személyében fiatal szlovák rendezőt üdvözölhetünk színhá­zunkban, aki Jozef Gregor Ta- jovský Zavaros örökség című vidám játékát állítja színpadra. Ezután Federico Garcia Lorca drámáját, a Bernarda Alba há- zá-t rendezi Gágyor Péter. Vé­gül jó hagyományainkat foly­tatva a gyermekek számára rendezi Csendes László A be+ csületes molnárlegény című mesejátékot, amelyet Gyűre Lajos írt. Végigtekintve a be­mutatásra kiválasztott drámák során, úgy vélem nyilvánvaló, hogy az ismert művészi törek­véseinkben szeretnénk tovább erősödni. Osztrovszkij darabját az epikus színházból táplálko­zó eszközökkel akarja Szűcs János színpadra állítani, ügyel­ve mindarra, ami ebben a mű­ben aktualizálható, a ma em­beréhez szóló. Sztrátyijev sza­tírájának rendezését — remé­lem — az ismert és a közön­ség által is elfogadott konrádi stílus jellemzi majd. Bukovčan darabjában a felvetett etikai kérdésekre akarok összponto­sítani. A Gvadányi-mű színpadi adaptációja szerintem minden lehetőséget megad Konrád Jó­zsefnek ahhoz, hogy tovább tö­kéletesítse a népi komédiázás- ban gyökerező stílusát. Kassán nagy várakozással tekintünk Jozef Sládeček bemutatkozása elé. Annak a fiatal szlovák rendező-generációnak a mar­káns képviselője, amely egyre jelentősebb, európai mércével is mérhető eredményeket pro­dukál. Thália Színpadunk fia­tal rendezője Gágyor Péter két darabot rendez. Feltehetőleg az idei eredményekre és azokra a társulatban kialakított belső kapcsolatokra épít majd, ame­lyek az idén jellemezték mun­káját. Elsősorban a megszer­zett tapasztalatok összegezé­sét, a megtalált értékek elmé­lyítését várjuk a kassai együt­testől. Reméljük, az ott tevé­kenykedő fiatal művészgárda Gágyor Péter és Szigeti László, a Thália Színpad újonnan ki­nevezett művészeti vezetője Irányításával ebben az évad­ban is bebizonyítja, hogy tö­rekvéseiben, munkájában a korszerűség és a társadalmiság szintézisét követi. Színházunk utánpótlásának kérdését még nem sikerült teljesen megolda­nunk. Nagyon vártuk Horváth Zsuzsa hazaérkezését, aki idén végzett a budapesti Színművé­szeti Főiskolán. Értesüléseink szerint egyéves magyarországi szerződést írt alá, így megis­métlődik az a sokéves huza­vona, amely ösztöndíjasaink és közöttünk folyik. A MATESZ igazgatójának szavaiból optimizmus árad, bi­zakodóan tekint az új évad elé. S hogy az éppen befeje­zett évadban a komáromi szí­nészek közül kik jutottak a legmesszebbre, azt a hagyomá­nyosan titkos, társulati szava­zás eredménye bizonyítja. Az Idei nívódíjat Varsányi Mária és Boráros Imre kapta, mind­ketten a Szélestenyerű Feje­nagy és a többi tisztességesek-* ben nyújtott alakításukért. A szí­nészek közül többen röviddel pihenésük után már az új fel­adatokkal, a megformálásra váró szerepekkel foglalkoznak. A néző pedig megbocsátással felejti az elmúlt évad tévedé­seit és hálával őrzi a mara­dandó élményeket. DUSZA ISTVÁN A Literárni mésícník új számáról H át igen, a versenyműso­rokat itthon is megnéz­hettem volna, ahogy egyik barátom mondotta még az elutazásom előtt, hiszen a Ma­gyar Televízió egyes és kettes csatornája a fesztivállal azonos időben közvetítette az egészet. Csakhogy a Veszprémi Tévéta­lálkozó tartalma ennél jóval gazdagabb, következésképpen a célja, a magyar televíziózás­ban betöltött szerepe is többfé­le. A versenyprogramon kívül számos ősbemutatót tartanak itt, köztük olyan alkotásokét, melyek a Fiatal Művészek Stú­diójából kerültek ki, az úgyne­vezett Telemeeting keretében pedig kereskedelmi vetítések zajlanak, a külföldi vásárlók, műsorcserével foglalkozók válo­gathatnak a különböző műfajok­ban született magyar televíziós művek közül. Ezenkívül szakmai tanácskozásokat is rendeznek, melyeket a fesztivál szabad órá­iban hasznosan egészítik ki a kisebb-nagyobb baráti vagy mun­katársi csoportokban kialakult eszmecserék. így volt ez a ko rábbi esztendőkben, és így volt ez most, a tizenegyedik találko­zón is, melyen először vehettem részt személyesen. Mindjárt az első napon nem kis meglepetéssel tapasztaltam, hogy a képernyőről ismert te­levíziós személyiségek, riporte­rek, műsorvezetők, bemondónők, rendezők, dramaturgok, színé­szek, írók, tudósok, kritikusok, újságírók (a megyei lapoktól is) mily nagy számban vannak jelen, a tévé vendégeként. Ami pedig a külföldi érdeklődést il­leti, tizenhárom országból, köz­tük Csehszlovákiából, mintegy ötvenen érkeztek egy vagy több televíziós társaság képviseleté­ben. A Telemeeting kínálatában hu­szonkét műsor szerepelt, példá­ul a nemrégiben sugárzott A só­der vagy a Századunk című so­rozatból az Eichmann Budapes­ten című epizód, továbbá a ko­rábban vetített Dr. Senki, aztán Szűcs Judit show-műsora, a Szá­guldás, a Süsü a sárkány máso­dik epizódja, Bartók Cantata Profanajának tv-változata, a Nő­uralom, a Fele-Köztársaság — Helyszíni útmutatások Koreá­ról alcímmel stb. Egy NDK-beli és egy ukrán televízióstól tu­dom, hogy ők is, mások is talál­tak átvételre érdemes műsoro­kat. Egy dán hölgy kimondottan gyermekműsorok ügyében érke­zett Veszprémbe, mindössze két napra, és nem hiába. Amikor megtudta, hogy Csehszlovákiá­ból vagyok, elmondta, Veszprém­ből éppen oda indul, úgyszintén gyermekműsorokért, melyek színvonalát nagyon dicsérte. A versenyprogramnak mind a tizennyolc darabja, a tizennégy drámai és négy zenés alkotás az elmúlt Időszak terméséből va­ló, s valamennyit láthattuk már korábban a képernyőn. Magán a fesztiválon ezért is nem erre irányult a legnagyobb figyelem, kivéve a külföldi vendégeket és a zsűrit, mely Csehes Tibor Kos­suth-díjas író elnökletével volt hi­vatva dönteni a díjak sorsáról, ami természetesen, mint minden ilyen esetben, példát Is mu- tat(hat)ó értékek, értékes ten­denciák kiemelését is jelenti. A versenyprogram részlete­sebb elemzéséről most nem­csak a helyszűke miatt tekintek el, hanem egyrészt azért, mert végül is régebbi műsorokról van szó, másrészt meg azért, mert keveset láttam belőlük ez­úttal: a magyarországi televízi­ósok, újságírók nagy többségé­hez .csatlakozva a fontosabbnak tartott ősbemutatókat ültem vé­gig, melyek közül nem egy a versenyprogram ideje alatt zaj­lót:. Azért a rend kedvéért áll­jon itt a kitüntetett művek sora: a drámai kategóriában fődíjat Itapotí a IV. Henrik, melyet Esztergályos Károly rendezett, és Kern András munkája, az Oroszlánszáj, mely a tavalyi fesztiválon még a Fiatal Művé­szek Stúdiójának műsorán sze­repelt; a zenés kategóriában a Seregi László által rendezett Koldusdiáknak ítélték a fődíjat; Veszprém város díját a fiatal rendező, Felvidéki Judit Védte­len utazók című tévéjátéka nyer­te el, melyet a közelmúltban le­zajlott Arany Prága nemzetkö­zi tévéfesztiválon is bemutattak. Különdíjjal tüntették ki Törő­csik Marit, Moór Mariannt, Kál­lai Ferencet és Öze Lajost, to­vábbá Halász Mihály operatőrt és Dömölki János rendezőt töb­bek között; a közönség díját az Indul a bakterház, illetve a Maya érdemelte ki. M ielőtt az ősbemutatókra térnék, hadd mondjam el, hogy azok egy részét a Művelődési Központon kívül, veszprémi üzemekben, állami gazdaságokban, Balaton mellé ki művelődési házakban, vízi- sporttelepeken tartották meg, mindenütt szép számú közönség előtt, melynek a bemutató után alkalma nyílott arra, hogy el­beszélgessen, esetleg vitázzon az adott mű jelenlevő alkotói­val, íróival, rendezőivel, drama­turggal, színésszel, gyártásveze­tővel. A z öt premierműsor, mely nem a Fiatal Művészek Stúdiójában készült, ke­vés új szemléleti, formai, egy­általán, televíziós törekvést mu­tatott föl, jobbára hagyományos rendezői, operatőrt, színészi megoldásokkal készültek. Ne­héz lenne a meglepetés erejével ható új irányt, stílust jelző kö­zös vonást is fölfedezni azon kívül a szembetűnő tényen kí­vül, hogy valamennyi alkotás huszadik századi magyar író művéből készült, történelmi na­pokat vagy egyszerően csak egy-egy kort s benne emberi magatartásokat idézve. Nincs szándékomban minősíteni az egyes műsorokat, hiszen az ol­vasó még nem láthatta őket, de mivel az elkövetkező hetekben, hónapokban megjelennek majd a képernyőn, talán nem lesz ha­szontalan, ha fölhívom a figyel­met különösképpen kettőre. Az egyik címe Vendéglátás, mely Déry Tibor elbeszéléséből szüle­tett, Makk Károly rendezésében, Jozef Króner, Törőcsik Mari és Garas Dezső főszereplésével. Egy Kossuth-díjas esztergályos szegényes lakásának át- és visz- szaváltozásával rajzolódó szati­rikus helyzetkép az ötvenes évek elejéről. Mindvégig kacag­tató, de a „történet alatt“ las­san fájdalmasan tragikus végki­csengést kap, egyben hangsúly- lyal szólva a képmutatás ellen. A másik filmet Hajdufy Miklós rendezte Vádindítvány címmel annak a Bárczy Jánosnak a do­kumentumregénye alapján, aki­nek a Zuhanóugrás című regé­nye oly nagy sikert aratott az idei budapesti könyvhéten. A film 1941-ben játszódó története történelmi hitelességgel szól egy magyar ejtőernyős alakulat értelmetlen „föláldozásáról“ és tragikus pusztulásáról, szembe­sítve és egyúttal bemutatva az egyes tisztek által képviselt né­zeteket, magatartásokat, rámu­tatva a korszak jellegzetes po­litikai, katonai összefüggéseire. A főbb szerepekben Tordy Gé­zát, Hegedűs D. Gézát, Hetényi Pált, Dózsa Lászlót, Juhász já­cintot, Mécs Károlyt láthatjuk. A másik három bemutatónak nem kélt valami nagy vissz­hangja. Cseres Tibor-adaptáció a Fekete rózsa Szőnyi G. Sán­dor rendezésében, Csomós Muri, Bujtor István és Kovács János mellett három csehszlovákiai magyar színésszel, Csendes Lászlóval, aki az egyik főszere­pet alakítja, továbbá Szabó Ró­zsival, és Várady Bélával. Gyil­kosság, nyomozás, szerelem, szenvedély, erkölcs áldozatvál­lalás — így lehetne röviden jel­lemezni a hatvanas évek elejé­ről, pontosabban a második tsz-szervezés idejéből megeleve­nedő történetet. A századfordu­ló hangulatát, arisztokrata vilá­gát idézi Balázsovits Lajos és Marek Walczewsky főszereplé­sével A 111-es, melyet Heltai Jenő műve nyomán Málnay Le­vente rendezett. Thurzó Gábor kisregényéből készüli a Víkend- szerelem, Mihályfi Imre rende­zésében, Pap Verával és Bács Ferenccel a főszerepben. Egy családos építészmérnök és egy nála húsz évvel fiatalabb, meg­lehetősen szabad elvek szerint viselkedő lány szerelmének ala­kulásáról szól a film. A Fiatal Művészek Stúdiója olyan műhely a Magyar Televí­zión belül, ahol pályakezdő al­kotók dolgozhatnak, kísérletez­hetnek, fogalmazhatják képso­rokba mondanivalójukat, mely­lyel leggyakrabban akut egyéni és társadalmi problémákat cé­loznak meg a tisztázás szándé­kával. Az anyagi, műszaki és egyéb feltételek biztosítva van­nak számukra, ha netán kudar­cot vallanak vagy rossznak íté­lik meg munkájukat, legföljebb nem kerül képernyőre a mű. Aligha jutnak ilyen sorsra a tévétalálkozón látott műsorok. Mély emberi és közösségi kér­déseket vet föl Moldova Ágnes és Gém György dokumentum­filmje, a Börtönben az uram, melynek, anyagát fegyházak vi­lágából merítették tiszteletre méltó bátorsággal és őszinteség­gel az alkotók. Egy balettmű­vész sorsa egy bizonyos korha­táron túl korántsem egyszerű, különösen, ha olyan szenvedé­lyes művészről van szó, mint az ötvenkét éves, Kossuth-díjas Fú- löp Viktor, akit „művészi mun­kára alkalmatlannak nyilvání­tottak. Erről is szól a művészről készült portréfilm, melynek ri­portere Árvái Jolán, a rendező­je Jászi Dezső. Szuggesztív lég­köre, hangulata van Xántus Já­nos Grimm meséje nyomán ké­szült Csodálatos énekesének, aki álmában egy téli éjszakán elin­dul a hóval borított sötét erdő­be, hogy énekének erejével megpróbáljon társakra lelni, föloldani magányát. Az énekest Szalma Ferenc alakítja. Sikert aratott Gothár Péter rendezésé­ben Mrolek „zsandáriigyi“ tör­ténete, a Rendőrség, mely egy képzeletbeli tökéletes államban játszódik. A főszerepekben Raj- hona Ádám és Koltai Róbert remekel. A szakmai tanácskozások kevés felszólalással zaj­lottak le, az elsőn Wilfried Scheib professzor, az Osztrák Televízió zenei osztályának ve­zetője beszélt az operettről, a másodikon Ancsel Éva egyetemi tanár — A 80-as évek problé­mái a tévédrámákban című — előadása jelentette az értéket. A jeles marxista gondolkozó le­nyűgöző stílusban elemzett több televíziós alkotást a verseny­programban szereplők közül, miközben elmondta, nem hisz abban, hogy korunk gáncsot vet a drámának, ne „kedvezne“ ne­ki. Ezt Shakespeare után is el lehetett mondani, mondták is, közben születtek a drámák. Ki­indulva abból a tételből, hogy csak korhoz kötött művészetet ismer, megjegyezte: a 80-as évekből is csak azok a problé­mák válhatnak korszaknyivá, melyek nem szakadnak ki az „itt és most“-ból. Ezt az „itt és most“-ot persze nagy „distan- ciával“ kell kezelni. Az alkotók nem ragadhatnak bele a fejlő­dés egy-egy időszakába, de nem lebeghetnek el az időből sem. A járható út valahol a kettő kö­zött van. B ár a tévétalálkozóra beso­rolt művek korántsem ad­nak átfogó képet az elmúlt Időszak magyar televíziós ter­méséről, az bizton állítható, hogy sok alkotó járható úton van, az „itt és most“ jegyében csele­kedve. BODNÄR GYULA Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP XVI. kongresszusán el­hangzott beszámolójában — a kultúrát, a művészetet értéke­lő. feladatait meghatározó — részletével indul a Literárni mésíčníknek, a Cseh írószövet­ség lapjának idei ötödik szá­ma. A CSKP megalakulásának 60. évfordulóját köszönti Oldŕich Vyhlídal, František Nechvá­tal és Jarmila Olradoví- čová verse, valamint Jirí Marek elbeszélése. Megtalálható to­vábbá a lápban Jirí Procházka „Dialógy s fülkém14 (Beszélge­tések Julkóval) című drámájá­nak egy részlete. A színművet a CSKP 60. évfordulója — és Július Fučík emléke — előtt tisztelegve tűzte műsorára a prágai Nemzeti Színház. A továbbiakban az 50. szü­letésnapját ünneplő, Kutná Ho- rából származó érdemes mű­vészről Miroslav Flóriánról emlékezik meg a lap a költő személyiségét és munkásságát megillető terjedelemben. A cseh irodalmi élet másik jubilánsáról, a 60. születésnap­ját ünneplő Vítézslav Rzounek irodalomtudósról szintén mél­tatást közöl a lap. Legújabb kötetéről (Tajemství básnické­ho tvaruj Eva Šimunková tanul­mányát olvashatjuk. Bő terjedelmet szentel a lap a Slovenské Pohľady megjele­nése 100. évfordulójának. Libor Knélek és Rudolf Chrnel tanul­mányát olvashatjuk A Slovens­ké Pohlady és a cseh iroda­lom kapcsolata, illetve A Slo­venské Pohlady és az irodalom fejlődése címen. A kortárs szlovák irodalom című állandó rovatban e számban többek között Ján Kostrának. Milan Rúfusnak, Vladimír Reiselnek, Pavol Horovnak, Andrej Pláv- kának, valamint a magyar iro­dalom egyik legjelentősebb szlovák tolmácsolójaként is­mert Vojtech Kondrótnak is szerepel egy-egy műve. Egy további állandó rovat­ban Georgi? Szemjonov szovjet írót mutatják be, s rajta kívül vendége még e számnak a Novij Mir szovjet irodalmi lap is. Igen érdekes és elgondol­kodtató írás Vladimir Brett: Albert Camus — az antikom- munizmus heroldja című írása, melyben a szerző főleg Camus antikommunizmusának és antl- szovjetizmusának csehszlová­kiai vonatkozásait vizsgálja. Magyar vonatkozása is van a számnak; Szántó György A cseh költészet századainak magyar kalauza című írásában a Kozmosz" Könyvek sorozatban 19B0-ban megjelent Cseh köl­tők antológiája című könyvet recenzálja. Recenziójában a szerző megállapítja többek kö­zött azt Is. hogy a cseh iroda­lomnak a magyar olvasók kö­rében való mind intenzívebb propagálásához és megismerte­téséhez jelentősen hozzájárul­nak a csehszlovákiai magyar lapok és műfordítók, és nem utolsósorban a Madách kiadó által kiadott könyvek is. NÉMETH GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents