Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)
1981-07-10 / 161. szám, péntek
Öten — öí kérdésről HASZNOSAN ELTÖLTÖTT HÁROM ÉV Relatív dolog, hogy egy ember életében rövid e, vagy hosszú időszak három esztendő. Ha diákoknak tesszük fel a kérdést könnyen előfordulhat, hogy lakonikus is is lesz a válasz. Szinte bizonyos, hogy a tanulóévek kezdetén, vagy menet közben nehezen múlik az idő, ballagás, vagy diplomakiosztás után viszont úgy érzi az ember, szinte elrepült ... Valahogyan így vannak ezzel a rimaszombati (Rimavská Sobota) Politikai Művelődési Ház mellett működő Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem magyar tanítási nyelvű csoportjának hallgatói is, akik, saját bevallásuk szerint is a tanulmányok végére formálódtak igazán jó szellemű, baráti közösséggé. A most végzettek egy csoportjával beszélgettem. Valló Károlijnét, a csoport vezetőjét arról kérdeztem, hogyan tudta összeegyeztetni a munkát a tanluással? — Bizony sok mindenről le kellett mondani a tanulóévek során, de azért jó időbeosztással meg lehetett oldani, hogy a tanulás ne menjen a munka, esetemben a pedagógiai munka rovására. Őszintén bevallom, nem esett különösebben terhemre a tanulás. Nő létemre korábban is foglalkoztattak a politikai és a gazdasági kérdések, s szerencsés dolognak tartottam, hogy korábbi gyakorlati tapasztalataimat elméleti anyaggal, az egyes tudományágak klasszikusainak tanaival egészíthettem ki. Mint csoportvezető elmondhatom, hogy a most végzett 23 hallgató jó közösséget alkotott. Egymást segítve, egymást buzdítva jutottunk túl a legnehezebb akadályokon is. Azt hiszem, valamennyi volt hallgatótársam nevében kijelenthetem, hogy sokat kaptunk az esti egyetemtől. Minden szempontból szélesedett politikai látókörünk, s biztosra veszem, hogy a tanultakat mindenkinek módjában lesz majd kamatoztatni a gyakorlati munkában. Pósa Zoltán, a rimaszécsi (Rimavská Seč) Hnb 29 esztendős elnöke a szerzett ismereteket vajon milyen formában hasznosíthatja? — A hétköznapi élet szinte minden területén, hiszen gyakori, s a lehető legközvetlenebb kapcsolatban vagyok az emberekkel. Az esti egyetem elvégzése, s a megszerzett ismeretanyag számomra azért jelent kimondhatatlanul sokat, mert a jövőben építeni tudok ezekre az alapokra, s úgy érzem, erre a tudásra a legbonyolultabb elvi és gyakorlati kérdések megoldásánál is támaszkodni tudok. Számomra bizony nem volt könnyű dolog összeegyeztetni az iskolát a mindennapi munkával, hiszen a hivatali teendőket senki másra nem bízhattam. Határozott szerencsém volt viszont, mert a községből és környékéről többen is egy csoportba kerültünk, így a tanulással könnyebben bildogul- tunk. A közös, jól összehangolt munka különösen a filojai (Šafárikovo) körzeti előadó csoportjában is. Fejes Zoltán agrármérnök miként oszthatja majd meg ismereteit a Bátkai Állami Gazdaság dolgozóival? — Pontosan nem tudom még, hogy a járási előadócsoportban kapok-e erre lehetőséget, vagy az üzemi pártbizottságon belül folytatok majd valamilyen oktatási, esetleg propagandista tevékenységet. Mindenképpen arra törekszem majd, hogy politikai ismereteiül végzős csoport tagjai zófiai alapismeretek elsajátításánál jelentett sokat. Kovács Éva tanítónő számára vajon melyik tantárgy volt a legnehezebb? — Egyértelműen a politikai gazdaságtan, ugyanakkor a filozófiát szinte szórakozásból tanultam. A legnehezebb tantárgyak oktatására azonban nagyon „odafigyeltek“ az iskola vezetői, s gyakorlatainkra és a szemináriumokra a legszakavatottabb pedagógusokat küldték. Számomra elsősorban az tette igényessé a tanulást, hogy a gömörmihályfalvai (Gemerské Michalovce) iskolában sok cigánygyermeket tanítok, s számukra igen sok különórát kellett beiktatnom ahhoz, hogy tökéletesen elsajátíthassák a tananyagot. Általában az esti órákban tanultam. Szabad idő bizony nem sok akadt, mert a pedagógiai munka mellett társadalmi kötelezettségeim is voltak a kis község tömegszervezeteiben. így utólag, persze, azt mondom megérte, hiszen olyan ismeretekhez jutottam, amilyet egyéb formában aligha lehetett volna viszonylag rövid idő alatt elsajátítani. A tanultakat nemcsak a pedagógiai munkában tudom hasznosítani, hanem a SZISZ tornaiFOLYAMATOS FELVÁSÁRLÁST ÍGÉRNEK A közép-szlovákiai kerület legnagyobb gabonatermesztő körzetnek számító rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban az elmúlt esztendőkben sok gondot okozott a gabona- felvásárlás lassúsága. Sokat bosszankodtak emiatt a mező- gazdasági üzemek, hiszen a folyamatos munkavégzésnek egyik akadálya volt, hogy sokszor órákat, félnapokat töltöttek a terméssel megrakott gépjármüvek a felvásárlóköz pontok előtt. Az idén jelentősen javul majd a helyzet azáltal, hogy felépült a járás negyedik korszerű gabonatárolója is, s ennek köszönhetően mintegy 18 ezer tonnával bővül a tárolási kapacitás. Az örvendetes gyarapodás mellett a felvásárló központok dolgozói is alaposan felkészültek a termés gyors átvételére. Valamennyi központi felvásárlóhelyen váltott műszakokban dolgoznak majd az idénymunkásokkal, főként diákokkal megerősített munkacsoportok, s a kora reggeli óráktól este tízig veszik át a termést vasárnap délután kivételével, amikor a legszükségesebb karbantartási teendőket végzi el a személyzet. Az üzem dolgozói a járás nagyraktáraiban — napi 4200 tonnás termésátvételt számítva augusztus végéig felvásárolhatják a teljes tervezett mennyiséget, amire a kollektív gazdálkodás kezdete óta még nem volt példa. Kedvezőtlen időjárás esetén viszont gondot okozhat a szárítás, hiszen 360 tonnás fűtőolajkeretüknél semmiképpen nem meríthetnek többet, így a mezőgazdasági üzemekben is meg kell találni az olcsóbb szárítás módját. Hasonló korlátozásokra lehet számítani a gabonatisztítás terén is, hiszen a tornaijai (Safarikovo) tisztítóüzem még nem készült el. Ettől függetlenül a jól előkészített termény tisztítását mindenkitől vállalják. Az idén a mezőgazdasági üzemek feltehetően ezt a műveletet ís igyekeznek majd önerőből megoldani, hiszen a tisztítás mázsánkénti díja 16 korona, s ez elgondolkodásra készteti a szövetkezetek és állami gazdaságok üzemgazdászait. —h. a— met is átadjam üzemünk fiatal kommunistáinak és párton- kívüli dolgozóinak. Ami az előadott tantárgyakat illeti, számomra is a filozófia megértése jelentette a legnagyobb gondot, ami egy kicsit bizony távol áll egy gazdasági részlegvezető mindennapjaitól. A tudományos kommunizmus viszont nem jelentett különösebb megerőltetést, ebből a tárgyból írtam a szakdolgozatomat is. S végül Faragó Józseftől, a rimaszombati (Rim. Sobota) sörgyár karbantartó részlegének vezetőjétől kérdezem, mit kapott a termelésben dolgozó szakember a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemétől? — Nagyon sokat! A politikai, gazdasági, ideológiai, történelmi kérdéseket és pártépítés feladatait immár összefüggéseiben látom. Személy szerint sokkal komolyabban vettem a tanulást, mint középiskolás koromban, s így vojtak ezzel a csoporttársak is. Felnőtt fejjel már komolyabban gondolkodik az ember, meg aztán szinte valamennyien felelős beosztásban dolgoztunk, egyikünk sem akart szégyenkezni az előadók és a vizsgáztatók előtt. És még nem is szóltam a tudásszomjról, ami az iskolai tanulmányok befejeztével egy idő után minden emberben ott lappang valahol. A Marxizmus—Leninizmus Esti Egyeteme kitűnő alkalom volt ismereteink további bővítésére is. Utólag azt is elmondhatom, hogy tanulóéveink alatt elég magas követelményeket állítottak elénk. Sokat kellett tanulnunk. Közös öröm, hogy a záróvizsgákon jó feleletek formájában ez kifejezésre jutott valamennyi végzős hallgató részéről. Azt hiszem, a gyakorlati életben is valamennyien helytállunk majd. Ügy értesültem, én az üzemen belüli előadócsoportban dolgozom majd, ahol alkalom nyílik arra is, hogy elméleti ismereteimet tovább gyarapítsam. Mert az esti egyetem többek között arra is jó volt, hogy érdeklődésünket felkeltse a marxizmus— leninizmus elméleti és gyakorlati kérdései iránt... HACSI ATTILA A KONGRESSZUSI HATÁROZAT TELJESÍTÉSÉÉRT (CSTK) — A poprádi Vagongyár dolgozói pártunk kongresszusi határozataival összhangban arra törekszenek, hogy takarékoskodjanak a fémekkel. Tervük a hetedik ötéves tervidőszakban a fémek 5 százalékának megtakarítását irányozza elő, ami 23 000 tonnát jelent. E cél elérését elősegíti a termelés ésszerűsítése és az újítómozgalom fejlődése. Az év eleje óta elért eredmények is erről tanúskodnak. Az újítók a fémmegtakarítással kapcsolatban eddig 25 újítási javaslatot nyújtót tűkbe. Megvalósításukkal évente csaknem 375 tonna fém takarítható meg, ebből a mennyiségből 15 vasúti teherkocsit gyárthatnak. A vállalat legjobb újítói közé tartozik Pavol Skokan, a ter- meléselőkészótő osztály dolgozója. akinek nemrég előterjesztett újítási javaslata 32 tonna fém megtakarítását eredményezi. A FÉLÉVES TERV TELJESÍTÉSÉRŐL VAN SZÓ A Karlovy Vary-i Porcelángyár 01-es számú üzenne erőltetett ütemű hajrában Nyújtott műszakok és szombati munka — ha ilyen eljárásokhoz kell folyamodni, e mögött rendszerint az rejlik, hogy lemaradtak a tervteljesítésben. A Karlovy Vary-i Porcelán- gyár esetében ez a jelenség inkább arra utal, hogy a tervezettnél többet szeretnének gyártani, mivel termékeik itthon is, a külföldi piacokon is nagyon keresettek. Az üzem dolgozóinak sem közömbös, hogy a tányér és a negyedliteres bögre hiánycikknek számít. Az sem elhanyagolható tény, hogy a hiányzó porcelántermékeket kénytelenek vagyunk külföldről beszerezni. Mégpedig a mi gyártmányainknál gyengébb minőségben. Csakhogy a Karlovy Vary — Staré Role-i 01-es üzemben, amint azt a pártalapszervezet taggyűlésén is megállapították — a túlórázásra és a szabad szombatokon végzett munkára mégiscsak azért volt szükség, mert a tervet nem teljesítették. Június közepén a lemaradás mintegy negyed- millió koronát tett ki. A gyűlés hangulata azonban nem volt komor, a terv teljesítéséről sem mondtak le. Az a véleményük, hogy a félévi tervet még lehet teljesíteni. A legfontosabb érv az áprilisi hónap eredménye volt, amikor is az első negyedéves terv lemaradását sikerült behozni, s a terven felül még háromszáz- ezer korona értékű porcelánt szállítottak a piacra. SOK nehézséget okoz A HIÄNYZÄS Jirí Pafízek, az alapszervezet pártbizottságának elnöke, felszólalásában felhívta a párttagok figyelmét, hogy az üzem most is hasonló nehézségekkel küzd, mint az első negyedévben. Ennek oka elsősorban a sok hiányzás. Ápolni kell a beteg családtagokat, de a hiányzást gyakran nyakatekert indokokkal is magyarázzák. Az üzem létszámhiánnyal is küzd. Ennek aztán az az eredménye, hogy vannak műszakok, amikor a gépeknek majdnem egy- harmada áll kihasználatlanul a formázó üzemben. A nyomórészlegen ugyanilyen okok miatt négy gépsor helyett gyakran csak három, esetleg csak kettő termel. Ebből a helyzetből kiutat kerestek. A hiányzó munkáskezeket nyújtott műszakokkal pótolták a nyomóüzemben, a korongoló részlegen, a szűrősajtó részlegén, a mázolóműhelyben és néhány karbantartó szakmában. A kötelezettségvállalásokat az üzem gazdasági vezetői és a Nemzeti Front minden szervezete magáévá tettel. Fel kell tehát használni az áprilisi tapasztalatokkal együtt. A helyzetet az is bonyolítja, hogy az első félévi terv az egész évi tervnek mintegy 53 százalékát teszi ki. Ráadásul tervmódosításról van sző, az adott tervszámokat a termelésben 400 ezer koronával, a bevételi tervet pedig csaknem 200 ezer koronával megemelték. Egy üzemben, ahol a dolgozóknak mintegy 18 százaléka nő, számolni kell a gyakori hiányzással, mivel nagy részük kiskorú gyermekekről gondoskodik. De ha 32 százalékra szökik fel a munkások hiányzása, nincs más megoldás: a problémával foglalkozni kell, s meg is kell oldani. ÍGÉRETES TÁVLATOK A formázó részleg neve — amelyhez a korongozó és sajtoló tartozik — nagyon kifejező, mert a szürke, plasztikus kaolin itt alakul át szép porcelán termékekké, amelyet gondos szárítás után, samott tokokban elhelyezve, vagy elektromos fűtésű kemencékben kiégetnek, majd mázolnak. A mázolt formadarabokat újból kiégetik, s fémes fényű zománccal, művészi mintákkal díszítik. A gyártmány megkapja végső formáját a megrendelő kívánsága szerint. Ha figyeljük a formázó üzemrészleg gépeit kiszolgáló asszonyok munkáját, az első pillanattól fogva világos, hogy ha növelni akarjuk a termelést, fel kell újítani a gépeket. Ezt hangsúlyozta a kelet-csehországi pártbizottság elnökségének jelentése is, amelyet az idén májusban terjesztettek elő a kerületi párt- bizottság ülésén. Az első lépéseket még 1979-ben megtették, a járási pártbizottság februári ülését követően. Ekkor vitatták meg és hagyták jóvá a Karlovy Vary-i Porcelángyár szakipari vállalat távlati felújítási tervére vonatkozó határozatokat, és tűzték ki a gazdasági feladatokat. Ennek alapján dolgozta ki a gazdasági egység vezetősége az üzem egész koncepcióját, amelyet megtárgyalásra a felsőbb szervek elé terjesztettek. Már most elmondhatjuk, hogy a 7. ötéves tervben befejezik a Lo- ket-Epilag üzem felújítását, amely a hiánycikknek számító, negyedliteres bögréket gyártja. A mostani ötéves terv végéig a belföldi piacra évente ötmillió darabbal többet kellene szállítaniuk. A termelési ütemterv szerint az idén be kell fejezni a Horni Stav- kov-i porcelánüzem felújítását. Más intézkedésekkel együtt ez azt jelenti, hogy a következő ötéves tervben a porcelántermelés megközelítőleg tíz százalékkal emelkedik és a vállalatok évi termelése eléri a 22 439 tonnát. A belföldi piacra is több tányért kell szállítaniuk, 1984-ig mintegy négymillió darabot. Ebben az ötéves tervben több üzem korszerűsítését is megkezdik: Dvo- ryban, Lubenecben és KláŠto- rec nad Ohfíban. AZ EMBEREK HOZZÁÁLLÁSA MEGHATÁROZÓ A Staré Role-i 01-es számú dekorációs üzemrészleg egyik transzparensén ezt olvashatjuk: Sajtolómunkások, festőnők! Munkálatok minőségét a munkalaphúzás, a munkafolyamatok és az arany-norma pontos betartása, a lenyomatok és, az alsó jelzés alkotják. Gondoljátok meg: ha rosszul dolgoztok a bazár számára termeltek 1 Ez, de más hirdetőtáblák és faliújságok is jelzik, hogy itt az üzemben nem feledkeznek meg a dolgozók neveléséről, a szocialista munkaversenyről, a szocialista brigádmozgalom- ' ról és a kezdeményezés más formáiról. A dekorációs üzemrészleg vezetőjével, a pártalapszervezet helyettes elnökével Zde- nök Kŕivánekkel, Václav Kupéik technológussal és Zdenka Hubková művezetőnővel folytatott megbeszélésen rámutattak, hogyan teljesítik a komplex intézkedések által előírt minőségi mutatókat. Tavaly az üzemben még nem voltak képesek megoldani azt a feladatot, hogy a díszítések javításánál át ne lépjék az öt százalékos értékhatárt. Az idén kötelezettséget vállaltak, hogy ezt négy és fél százalékra csökkentik. Az eredmény jobb a vártnál: nem egész négy százalék. Ugyancsak jó eredményeket érnek el a félkészáru kiegészítésénél, kevesebb a törött, vagy más módon értéktelenné vált áru. Ezt a technológiai fegyelem következetes betartásával, a hibák és fogyatékosságok naponkénti elemzésével érték el. Az eredményeket a művezetők azonnal ismertetik a dolgozó kollektívákkal. Sikerült felkelteni az érdeklődést, így aztán maguk kísérik figyelemmel, hol történt hiba és azonnal ki is javítják. Ez az út vezet a termékek minőségének javításához s ahhoz, hogy teljesíteni tudják a gyár megemelt tervét. Az üzemben ezt mindenki tudatosította. Ezt az egységes eljárások elvének betartása is bizonyítja. Tervbe vették, hogy megoldják a csészefülek automatikus öntésének problémáját, a korongolt termékek automatikus tisztítását és újjászervezik az alapmázkészítő munkahelyet. Hogy e célból, és más előirányzott feladatok megoldására is egységesíthessék erőiket, ez a pártbizottság és az egész pártalapszervezet első számú feladata FRANTIŠEK LÍŠKA
