Új Szó, 1981. július (34. évfolyam, 153-179. szám)

1981-07-09 / 160. szám, csütörtök

A kifogásoktól a megoldásig a termékfelüjítás, Ä GAZDASÁGOSSÁG ÉS A SLOVAKOFARMA KOMMUNISTÁI Nem, mit tagadjuk, még nem ismerjük pontosan — vála­szolja Ján Káčer elvtárs, a hlo- hoveci Slovakofarma üzemi pártbizottságának elnöke arra a kérdésünkre, ismerik-e már an­nak a mechanizmusnak a titkát, amely a jól ismert kifogást: „ezt lehetetlen elvégezni" meg­változtatja, és „megcsináljuk, képesek vagyunk rá4' lesz be­lőle. A népgazdaság tervszerű irá­nyítási rendszerét 1980 után tö­kéletesítő intézkedések alapo­san „megszorongatták“ a Slo­vakofarma kollektíváját is. Or­rá kell lenni az intézkedések teljes mechanizmusán, amely­nek csúcsát olyan kérlelhetet­len kritériumok jelentik, mint a termékfelújítás, a gazdasá­gosság, anyagtakarékosság, egyenletes tervteljesítés és egyebek. Anélkül, hogy igényt tartanánk a fontossági sorrend betartására, nézzük meg, hogy a Slovakofarma kommunistái az említett mechanizmus feladatai közül mit oldottak meg és me­lyek azok a területek, ahol még a kezdet kezdetén tarta­nak. Az építőelemes technológia — Mindenekelőtt tudjuk, hogy üzemünk számára ebben az év­ben kötelező a 6,4 százalékos termékfelújítás — mondta Ján Morvic mérnök, a termelési igazgató helyettese. Ez konkré­tan azt jelenti, hogy még az évben meg kell kezdeni 9 új gyógyszeripari termék gyártá­sát. A Slovakofarma sajátságos körülményei közt >— mivel ná­lunk széles a termékskála és a kereskedelem egy-egy termék­ből viszonylag kis mennyiséget rendel, és termékeink nem min­dig gazdaságosak — a termék- felújítás igényes feladatot je­lent. A termékfelújítást nem oldhatjuk meg úgy, hogy bizo­nyos gyógyszeripari készítmé­nyeket kiiktatunk a termelés­ből, csak úgy, hogy kiszélesít­jük a választékskálát. Az elv- társak sokat várnak a haté­kony technológiai berendezés­sel felszerelt új csarnoktól. A nem tipikus gyártási eljárások kidolgozását, egy olyan gépsor beszerelését, amely kisebb át­alakítások után lehetővé tenné mind a folyamatos, mind a megszakított gyártást, az üzem saját tervező és kivitelező rész­lege végzi el. A kommunisták feladatai a tervezésben ismer­tek, a határidő betartása köte­lező.. Az üzemi pártszervezetre csak a minőség és a határidők betartásának ellenőrzése hárul. A beruházási építkezéseken viszont több fogas kérdést is meg kell oldaniuk a kommunis­táknak. Itt mindent meg kell tenniük, hogy a Stavoindustria építkezési vállalat elkészítse a modern, „építőelemes technoló­gia“ részére készülő csarnokot. Ellentét a kazán és a fözölombik között Ez az ellentét az a terület, ahol az üzem alapkutatással foglalkozó szakemberei minden nap vizsgáznak. A Slovakofar­ma termelésének specifikus vo­nását tükrözi, vagyis kis meny- nyiség gyártásáról a tömeggyár­tásra való átállást. Ha valamit sikerül előállítani a főzőlom­bikban, ez egyáltalán nem je­lenti, hogy az 500 literes kat­lanban is sikerülne. Ehhez ren­geteg előzetes számítás, kísér­leti termelés és sok megismé­telt klinikai teszt szükséges. Olyan körhinta ez, melynek for­gása közben mindig található valamilyen „objektív“ ok, ame­lyet könnyen megindokolhatunk azzal, hogy „ez nem megy“. Ilyen „objektív“ ok miatt késett sokáig az A-vitamin előállítása. Az okok alapos elemzése után az üzemi pártbizottság javasol­ta az igazgatónak, hogy a gyógyszeripari eljárások kidol­gozását bízza Igor Sansa mér­nökre. A gyártásműveleti fe­gyelem megszilárdult, a problé­ma megoldódott, és megindult az alapkutatás lassú gépezete. Az üzemi pártbizottságnak kül­dött jelentésekben ma — a múltból eltérően — nem ismét­lődnek rendszeresen az ilyes­féle megfogalmazások; a követ­kező félévben, vagy évben talán megkezdjük a készítmény gyár­tását. Ehelyett úgy fogalmaz­nak: eddig az időpontig le­gyártjuk. Az üst és főzőlombik elhúzódó vitáját egy felelős ve­zetői poszt kádercseréjével ol­dották meg. A Slovakofarmá- nál is kiderült, hogy a jó ká­dermunka alkotja a mechaniz­mus jelentős láncszemét. Egy megoldhatatlan probléma orvoslása Természetesen a szállítói­megrendelői kapcsolatokról van szó. Itt a kommunisták még a kezdet kezdeténél tartanak. Pontosan a rajtnál találtuk őket. Mostantól, 1981. június 1- től három kollektíva versenyez az állami terv teljesítéséért. A gazdasági mutatók úgy ösztön­zik őket, hogy érdekük legyen elérni minden elérhetőt, min­dent, amit a terv megkövetelt. Ezt viszont csak úgy érhetik el, ha pontosan megkapják a nyers­anyagokat. Ez az egyik legne­hezebb feladat: a kül- és bel­földi szállítókat úgy irányítani, hogy pontosan szállítsák az alapanyagokat. Ha ezt nem érik el, a versenyző három kollektí­va közül egy sem érhet el si­kereket. Zdenko Brezovský elv­társ, az üzemi pártbizottság el­nöke elmondta, hogy most az üzem gazdasági vezetői és párt­bizottsága sajátos körülmények kialakítására törekszik, hogy a versenyző kollektívák teljesít­hessék igényes feladataikat. E kollektívák kedvező feltételei­nek kialakítása a jövőben mo­dellként szolgál a legelőnyö­sebb munkaszervezéshez. A verseny menetét a szak- szervezet különbizottsága kíséri figyelemmel és havonta egyszer tájékoztatja az üzemi pártbizott­ságot. A problémamegoldás e területen még a kezdet kezde­ténél tart. Lehullott az álarc Az egyik álarcot, amely mögé nem egyszer szemérmesen elrej­tik az úgynevezett objektív oko­kat, sikerült eltávolítani a mun­kahelyek személyes látogatásá­val. A látogatásokat az üzem igazgatója, Richard Frimm és az üzemi pártbizottság elnöke, Ján Káčer elvtárs végzi. Az el­lenőrzést a „tett színhelyén“ ré­gi, de maximálisan hatékony módszerrel végzik — a munka­helyen személyesen beszélget­nek az emberekkel. A hibák fel- leltározása után utasítást adnak elhárításukra. A Vezető dolgo­zók és a pártszervezetet irá­nyító elvtársak problémák irán­ti személyes érdeklődése a mun­kahelyeken már nem egy eset­ben, lerántotta az álarcot az okok okáról — az „objektív akadályokról“. Politikai hangyamunka Dr. Alena Kroponaiová elv­társnő, az üzemi pártbizottság tagja, a zsiradékanyagok cso­magoló részlegének vezetője így ecseteli a reális helyzetet: — Például be kell jönni éjszakai műszakra, de a televízió épp egy érdekes sorozatot sugároz. Ez egy olyan kifogás, amivel inkább a fiatalabb korosztály szokott előhozakodni. Ilyenkor egyénileg kell a problémát megközelíteni. Mindenkihez meg kell találni a megfelelő hangot. De az emberek mindig eljönnek, ha megkérjük őket. Ha beje­lentjük, hogy túlórázásra van szükség, rendszerint úgy kom­mentálják: csak szóljanak, el­jövünk mi dolgozni. A kommur nisták ilyen esetben is példát mutatnak. Ha rendkívüli ro­hammunkára van szükség, a pártbizottság kezdeményezésé­re a pártbizottsági tagok és a gazdasági vezetők is részt vesz­nek a társadalmi munkában. Nem lenne erre szükség, ha .., de erről már beszéltünk. A kö­vetkező időszak legfontosabb feladata a folyamatos nyers­anyagellátás biztosítása. Politikai hangyamunkát vé­geznek az elvtársak a komplex intézkedések megmagyarázása során is. Gyűlések, értekezletek, faliújságok... Az emberek gyorsan megértették az intéz­kedések előnyeit és maguk ja­vasolnak különböző gazdaságos eljárásokat. De a komplex intéz­kedések még nem terjednek ki minden területre, néhány dol­got még el kell intézni a fel­sőbb szervekkel. A tegnapi információ ma már nem elég Sok munka vár a kommunis­tákra az információs csatornák korszerűsítése terén is. Az az információmennyiség, arai teg­nap elégséges volt, ma már ke­vésnek bizonyul. Működni kez­dett az az erő, amelyet az üzemben eddig csak megtűrtek, de most következetesen ki is használnak — a tudományos­kutató bázis. De eredményeik csak abban az esetben keltenek visszhangot, ha felkészítjük rá az embereket is, ha a távlati terveket úgy ismerik, mint a napi termelési feladatokat. Vít Miklovič elvtárs, a III. párti alapszervezet elnöke megállapí­totta például, hogy beállhatna a javulás akkor is, ha a veze­tőségi gyűléseken megállapított feladatokat kiírnák, így az alap­szervezeti elnökök még gyor­sabban tájékoztathatnák a dol­gozókat a termelésben előkészí­tett változásokról. Betekintést nyertünk egy bo­nyolult mechanizmus néhány részletébe, s abba, ahogyan a jól ismert kifogás: „ez keresz- tülvihetetlen" egy kevésbé har gyományos, de annál fontosabb kifejezéssé változik, „megcsi­nálom“. Nincs még felderítv-e a mechanizmus minden részle­te. Ez nem is fontos. Az a lé­nyeg, hogy a hlohoveci Slova­kofarma kommunistái már érzé­kelik a komplex intézkedések hatását. Itt-ott gyorsul a fejlő­dés folyamata, egyes helyeken határozott, másutt óvatosabb lé­péseket tesznek, de a kezdet mindig ilyen. A felnőtt ember meggondoltabb. A tudományos- technnikai forradalom sem lé­pett simán életbe. A vargabe­tűk lerövidítése fontos feladata marad a Slovakofarma kommu­nistáinak. BLAŽENA SCHENKOVA Kommentáljuk Szakértelem és felelősség A mezőgazdaságban is előtrébe került a kádermunka színvonala emelésének követelménye. El kell érni, hogy az irányitó szakemberek lépést tartsanak az új követel­ményekkel, feladatokkal. Tegyék magukévá és valósítsák is meg pártunk politikáját. A mezőgazdaságra is érvényes a CSKP XVI. kongresszusának a megfogalmazása: „A kö­vetkező időszakban tovább nőnek a vezető káderekkel szemben támasztott követelmények. Nőnek az igények azzal a képességükkel szemben, hogy irányítani, nevelni, vezetni tudjanak, a dolgozókat a párt gazdaság- és szo­ciálpolitikája feladatainak megvalósítására tudják nevelni és szervezni.“ , Naponta meggyőződhetünk, mennyire fontos e követel­mények megtartása. Korparancs, hogy a vezető dolgozók­nak a mezőgazdaságban is magas szintű politikai, szak­mai ismeretekkel és erkölcsi tulajdonságokkal kell ren­delkezniük. Legyenek jó szervezők, igényesek önmaguk­kal és másokkal szemben, tudjanak tekintélyt tartani, becsületet szerezni a minőségi munkának. Pártunk azt is hangsúlyozza, hogy az idősebb vezetők tapasztalatait össze kell kapcsolni a fiatal, tehetséges káderek lelkesedésével, magas szintű képzettségével. Fele­lős munkával kell megbízni a fiatalokat. A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy még sok mezőgazdasági üzemben nem élnek e lehetőséggel. Sőt, egyes vezetők visszaélnek tisztségükből eredő hatalmukkal és szubjektívan, önké- , nyesen döntenek fiatal, tehetséges szakemberek sorsáról. Türelmetlenek velük szemben, nem adnak lehetőséget tehetségük, alkotókészségük kibontakoztatásához. Ilyen start után aztán nem csoda, ha elkedvtelenednek, kö­zömbössé válnak. Nemrégiben beszélgettem egy harminc­éves zootechnikussal, aki hasonló okok mitt hagyta ott a szövetkezetei, sőt a szakmáját is, és beállt a szomszé­dos erdészetbe traktorosnak. Azóta a szövetkezetben fe­lére csökkent a tejhozam, baj' van a hústermeléssel is, s ami még inkább elgondolkodtató, két év alatt több mint húsz fiatal agrárszakember hagyta ott a szövetkezetei; Nem titok az sem, hogy még sok szövetkezet veszte­ségesen gazdálkodik. Ez elsősorban a szakértelem, a kor­szerű agrotechnikai ismeretek hiányával, az agrármérnö­kök és a középszakkáderek alacsony számával magya­rázható. Nem véletlen, hogy a Csallóközben már nincs veszteségesen gazdálkodó szövetkezet, többségük tizenöt- húszmillió korona tiszta nyereséggel gazdálkodik. Igas, itt egy három-négyezer hektáron gazdálkodó szövetkezet­ben tíz-tizenkét agrármérnök dolgozik. Ezzel szemben például a Bodrogközben ugyanilyen területre egy, esetleg két agrármérnök jut, de akad olyan szövetkezet is, ahol egy agrármérnök sincs. Csoda-e, ha e szövetkezetek több­sége még ma is komoly ráfizetéssel zárja az évet? A korszerű munka- és üzemszervezés, a tervezés, a meg­valósítás, a műszaki fejlesztés, a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazása ma már elképzelhetetlen magas fokú politikai és szakmai képzettség nélkül. Nem vélet­lenül kapott nagy hangsúlyt egyebek között ez is a CSKP XVI. kongresszusán. Az agrárértelmiség feladata, hogy elősegítse a tudomány közvetlen termelőerővé válását, másfelől tevékenységével közvetlenül is kapcsolódik az egyre igényesebb termelési feladatok megvalósításához. Különösen jelentős szerepük van a belterjesebb és az intenzívebb gazdálkodás, a szakosítás gyors megvalósí­tásában, a termelési rendszerek kialakításában. Az agrár­értelmiség szerepe a hetedik ötéves tervidőszakban tovább fokozódik. Éppen ezért fokozottabb felelősség hárul a mezőgazda­ságokban működő pártszervezetekre, pártbizottságokra. Céltudatosabban kell ezen a téren is megvalósítani pár­tunk politikáját. TŐRÜK ELEMÉR A KOLLEKTÍV VEZETÉS hruböicei nemesítő állomás a Kromérííi Gabonakutató és -nemesítő Intézet egyik legfontosabb munkahelye. A képen: Josef Rezáč technikus, és Arnošt Pllát kandidátus, a központ vezetője a kísérleti növények állapotát ellenőrzi (František Nesvadba felvétele — ČSTK)- A szocialista építés eddigi si­kerei is jelzik, hogy a dolgozók döntő többsége elismeri a párt mutatta út helyességét, erejét és tudatását nem kímélve tá­mogatja a fejlett szocialista társadalom felépítésének prog­ramját. Az elismerés és a biza­lom annak a tagadhatatlan ténynek a bizonyítéka, hogy pár­tunk méltóképpen képviseli a nép érdekeit, minden tevékeny­ségében, eljárásában ragaszko­dik a lenini normákhoz, politi­kai elveinek megfelelően igyek szik bevonni a dolgozók széles tömegeit az ország irányításá­ba. E fontos összefüggések felis- mérésére és a lenini elvek tartós gyakorlati alkalmazására hiv- ják fel az alapszervezetek és a pártszervek figyelmét a XVI. kongresszus dokumentumai is. Ha a lenini munkastílusról beszélünk, a pártszervek és alapszervezetek tisztségviselői­nek állandóan szem előtt kell tartaniuk az olyan követelmé­nyeket, mint a társadalmi folya­matok tudományos és komplex megítélése, az állandó ellenőr­zés, az elvhű káderpolitika, a bírálat és önbírálat, s nem utol­sósorban a párton belüli de­mokrácia, amelynek fontos ele­me a kollektív vezetés. Lenin a kollektív vezetés lé­nyegét abban látta, hogy a pártmunka valamennyi kérdé­sét a választott szervek tárgyal­ják meg és döntik el, de köte­lességük ehhez előzetesen ki­kérni a kommunisták vélemé­nyét. A személyi kultusz idősza­kában többször előfordult, hogy a kollektív vezetés elve nem érvényesült a pártban és ennek következtében számtalan szub­jektív és politikailag helytelen határozat látott napvilágot. Külső és belső gazdasági fel - tételeinkből adódóan számos űj és bonyolult problémával talál­kozunk ma is. Mi nyújt kezes­séget ahhoz, hogy a pártszer­vezetek az elvi és gyakorlati döntésekből kiküszöböljék a, szubjektív elemeket, megelőz < zék a hibákat? — Egy vagy egynéhány em­ber bármennyire felkészült és tapasztalt is, könnyen tévedhet a helyzet megítélésében — vá­laszolta Tánczos Tibor, a Csi* lizközi (Medzičilizie) Efsz üze­mi pártbizottságának elnöke. — Ezért a pártbizottság, mielőtt határozna, kikéri a pártcsopor­tok, az alapszervezetek és a kommunisták véleményét. A vi­ták, ellenvélemények minőségi változást jelenthetnek, s arra kötelezik a pártbizottságot, hogy csak az adott kérdés ala­pos tanulmányozása után dönt­sön véglegesen. Munkaterüle­tünkön éppen ezek a lényegi észrevételek jelentik és teszik lehetővé az előrelátó tényki­emelő vezetést, segítik a párt- határozatok végrehajtását. A lenini munkastílus érvénye­sítésének pozitív vonásai két- ségkívüliek. Mégis előfordul, hogy egy-egy szakaszon késve vagy egyáltalán nem teljesítik a fontos párthatározatokat, s nincs, akire ezért rá lehetne ru­házni a felelősséget. Ahol így képzelik el a kollektív vezetést, ott rendszerint vétenek a párt- alapszabályzat ellen is. Hiszen a kollektív vezetés elve semmi szín alatt sem csökkenti, inkább kiemeli a személyes felelőssé­get a feladatok teljesítésében. És egyáltalán nem engedi meg a bürokratizmust, az alibikere­sést, a felelősség másokra való hárítását. SZOMBATH AMBRUS 1381. VII. 9-

Next

/
Thumbnails
Contents